Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-27 / 73. szám

POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK*. PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Jegyzet Köszönet a köszönetért Mindig futunk, mindig roha­nunk. Mennyi mindent halo­gatunk: majd halnap, majd hét végén, no, majd a hét ele­jén ! Adósságaink lassacskán rémisztő, behozhatatlannak tű­nő halmazzá nőnek. Tartozunk igaz mosollyal, jó szóval, őszin­te „hogy vagy?”-gyal, tarto­zunk meghallgatással, tanács­osai, Intéssel és lcözsönettel. Es mindig a majd. Majd? Mi­kor? Hogy milyen veszélyesek ezek a majdok, arra csak a legnehezebb pillanatokban döb­benünk rá. A lcgtragikusab- bakban. Akkor, amikor már késő. Mindezek tudatában ta­lán ezért o\oz örömet nekünk — az önök' leveleit felbontók­nak, ügyeiket jól vagy kevés­bé sikeresen intézőknek —, amikor köszönő soraikat ol­vashatjuk. Mert nemcsak kérő, Vádló, panaszos hangú leveleket ka­punk. Sokszor csak néhány szót, csak annyit: köszönöm. Ugye azt senki nem várhatja tőlünk, hogy válaszképpen mi is Írásban megköszönjük a kö­szönetét. Hiszen akkor egy végnélküli levelezés kezdődne s ennek nem volna értelme. Am azért ne higgyék, hogy átsiklunk e sorok fölött. Sőt. A legnagyobb örömmel vesz- szflk kézbe azokat. Örülünk, hogy még akadnak, akik gon­dokkal teli napjaikból szakíta­nak Ilyesmire is időt. Es örü­lünk annak Is, hogy soraikkal a mi lelkiismeretünket sem hagyják nyugodni, s eszünkbe juttatják: adósságainkat csök- kentenünk kellene. Hogy ke­vesebb igaz mosollyal, jó szó­val, őszinte „hogy vagy?"- gyal, meghallgatással, intéssel és köszönettel tartozzunk ... K. E. Előfordult, hogy az előfize­tett napilapot az előfizetőnek magának kellett hazahordania a postáról, mert nem vitték azt ki neki. A tévédíj besze­dése is postai feladat, újab­ban ezt is ott kell befizetni, mert állítólag nem találnak otthon senkit, bár ezt nem tudják bizonyítani. A jelzett időpontban mindig a lakáso­mon tartózkodtam. Megesik az is, hogy a pénz­küldemény igen hosszú idő alatt — és a reklamáció után — érkezik meg. Ezek mind személyes tapasztalatok, de az illetékeseknek figyelni kelle­ne rájuk, mert lenne mit és min javítani. Kovács Géza Dunakeszi Havonta Postabakik Olvastam a Postabontásban, hogy Lacházáról Lacházára milyen hosszú idő alatt érke­zik meg a címzetthez a táv­irat. Nem állítom, hogy ná­lunk, Dunakeszin ez megtör­ténhet — bár elképzelhető. A posta szolgáltatásairól álta­lában szomorú tapasztalataim vannak. Március 10-én vásároltam egy Neumann típusú varrógé­pet (6 ezer 900 forint), mind­össze nyolc napig használhat­tam; március 18-án már el­romlott. Mi, dunaharasztiak, a budapesti József körúti var­rógépszervizhez tartozunk, ott bejelentettem az esetet, azt mondták, április 5-én tudnak csak kijönni hozzám. Én ezt az időt túl hosszúnak tartom, nekem ez a három hét prob­lémát jelent, a varrással ke­resem a kenyerem. A szerviz­ben javasolták, hogy ha sokal- iom, akkor a gépet vigyem be Pestre .Ezt viszont nem tu­dom megtenni, mert nagyon nehéz. Horváth Jőzsefné Dunaharaszti Fölhívtuk azt a szervizt, ahová ön is bejelentette varrógépének meghibásodását. Harmatit Péter szervizvezetőtől megtudtuk: Pest megyébe egy hónapban egyszer jutnak el a szerelők. Dunaharasz- tira a legközelebb április 5-én. (Azt kővetően pedig csak május­ban.) Tájékoztattak minket arról is, hogy a vidékiek — mint annyi másban — e téren Is hátrányban vannak. Ugyanis ha egy budapes­ti embernek romlik el a hasonló típusú gépe, akkor két-három na­pon belül, megjelenik a lakásán a szerelő. Természetesen erről nem a szerviz tehet (mindössze négy szerelőjük járja Pestet és a me­gyét). Természetesen önt, kedves olvasónk mindez nem vigasztal­hatja meg, ezért tolmácsoljuk a szerviz vezetőjének javaslatát: ad­ja postára a gépet (az ország más területén élők is ezt teszik), és megjavítva — ugyancsak postán — kapja majd vissza. Ha meghirdetnék Mint már nkan mások előt­tem, én is településünk, kör­nyezetünk tisztasága érdeké­ben írok. Szinte naponta ol­vashatunk az újságokban ag­gódó cikkeket, de úgy tűnik, ettől semmi sem változik, minden marad a régiben. A Monori-erdő nagyon szép hely, a természetkedvelők bi­zonyára szívesen keresnék fel gyakrabban és többen, ha nem fogadná őket az erdei ösvé­nyeken elkeserítő látvány. A Rétescsárdától az erdőbe ve­zető út mentén az árok telis­teli van szeméttel. Kiérve a Pilis felé vezető útelágazás­hoz egy tisztás található, amely hajdanában terítve volt ibo­lyával — most szeméthalmok bűzlenek itt is. Tudom, nehéz, sőt, szinte le- hetelen tettenérni a szemét le­rakóit, hiszen titokban teszik ezt, olyan időpontban csempé­szik az erdőbe a hulladékot, amikor nem kell tartaniuk a leleplezéstől. Persze érthetet­len, miért fáradnak annyit, hi­szen Monori-erdőn is rendsze­resen elszállítják a szemetet, ezért senkinek sem okozhat gondot az, hová tegye a ház­tartási hulladékokat. Javasolnám, rendezzünk egy tavaszi lomtalanítási akciót, s ezen belül igyekezzünk elta­karítani az erdei szemetet. Ha meghirdetnék, biztos vagyok benne, hogy erre a felhívásra többen jelentkeznének, mint gondolnánk, s az önként vál­lalkozók segítségével talán el lehetne indítani A tiszta, virá­gos Monori-erdőért mozgal­mat. Mózsa Zoltánná Monori-erdő Lacháziak sikere Alig egy hónap telt el azóta, hogy értesítés érkezett Bala- tonfüredről Kiskunlacházára: szeretnék vendégül látni egy bemutató jellegű előadáson a Kiskun Néptánccsoportot. A helyi művelődési ház és az áfész által patronált együttes tagjai Virágh Miklósáé művé­szeti vezető irányításával már eddig is sok helyen szerepel­tek nagy sikerrel, ezért ennek a meghívásnak is eleget tet­tek, s nagy gonddal készülőd­tek a fellépésre. A ráckevei Sződligeti mozaik Sződligeten — kéthetenként — új kulturális, ismeretter­jesztő és egyben szórakoztató rendezvény várja a fiatalabb és az idősebb korosztályhoz tartozókat. A neve: pol-presz- szó. Mindazok, akiket érde­kel a politika, a zene és az irodalom, s szívesen találkoz­nak, beszélgetnek közismert személyiségekkel, szeretnek táncolni, szórakozni — öröm­mel keresik fel a település új színfoltjának számító pol­ares szót 'tr Az elmúlt napokban tartot­ták meg a tanácstagi beszá­molókat. A jól sikerült ren­dezvényeken az az általános vélemény alakult ki, hogy még nagyobb aktivitással. Összefogással az eddigieknél is számottevőbb eredménye két lehetne elérni Sződliget fejlesztésében. Sajnos, most is akadtak néhányan, akik arra szerették volna felhasz­nálni a nyilvános fórumot hogy másokat kedvezőtlen színben tüntessenek fel, óm hosy a helybéliek fákat vág­hassanak ki. A jól értesültek — csoportokat alakítva — olyan nagymennyiségű tüzelő­nek valót gyűjtöttek össze, hogy azt még egy fatelep tu­lajdonosa is megirigyelhette volna. Sajnos, csak a fákat vágták ki, vitték haza, a tus- kókat már nem! Szerintem a legideálisabb az lett volna, ha a fák több­ségét KISZ-esek vagy szocia­lista brigádtagok vágták vol­na ki, szétosztva azok között, akik leginkább rászorulnak az olcsó tűzifára. Szabó László ^ sződligeti tudósító Még plusz két lóerővel — Hol vannak már azok az idők, amikor még rajtunk múlott, hogy az ember időben eljut-e oda, ahová igyek­szik, amikor nem győzött minket ápolgatni, becézgetni, simogatni, tisztogatni! — gondolhatja magában szomo­rúan az a két paci az autó mögötti utánfutóban a hár­mas úton. — Ma bezzeg a kocsiját pátyolgatja úgy, mint azelőtt minket! No, végül is nem baj, mert így sokkal kényelmesebb. Most nem mi húzzuk a kocsit, hanem ő minket. Persze, ezek a modern szerkezetek gyakran el­romlanák, meg az is előfordulhat, hogy nem kapnak elég abrakot, megéheznek, s nem mennek tovább egy tapod­tat sem. Akkor talán még szerepet is cserélhetünk. Ki tudja? Lehet, hogy tartaléknak szántak bennünket? Erdősl Agues (elvétele '! Utoljára a Csiniről Halkan szól már a zene Bizonyára akadnak olva­sóink között olyanok, akik még emlékeznek a gyáli Csini presszóról szóló riportunkra (a Postabontásban jelent meg, január 9-én). Cikkünkre töb­ben levélben reágáltak, s így ugyancsak a Postabontás rova­tunkban ígéretet tettünk ar­ra, hogy ismét foglalkozunk majd a Csinivel. Vihar után Nos, a majd eljött A téma megint a gyáli eszpresszó. Azok számára, akik nem ol­vasták azt az előző írásunkat, néhány mondatban elmonda­nánk, miről is szóltunk akkor. A környékbeliek elmondása szerint a szórakozóhelyről még késő éjszaka is hangos zene hallatszott ki, aludni nemigen lehetett tőle, s az is megesett, hogy gyanús és meglehetősen ittas alakok zaklatták a kör­nyékbeli lakókat Az eset könnyebb megérté­sét segítendő, íme néhány le­vélrészlet nem sikerült nekik: saját sza­vahihetőségüket vesztették el ★ A falusi dolgozók sparta- kiádjának járási és megyei versenyén a sződligeti Pető István nyerte meg a sakkver­senyt. A Szálkái Dezső által vezetett sakkcsapat a járási bajnokságon és a megyei ver­senyen is megállta a helyét. ★ A helyi művelődési házban tovább folytatódik az a soro­zat, melyben — élménybeszá­molók és diavetítések segítsé­gével — a világ országaival, városaival és népeivel ismer­kedhetnek meg az érdeklődök. Legutóbb Belgium és Hollan­dia, illetve Japán volt „teríté­ken”: e három országról hall­hattak 1 élménybeszámolót a sződligetiek. A telkek parcellázása és az ezzel összefüggő villanyveze- tési munkák lehetővé tették, térium panaszirodájához szin­tén. Mindent megmozgattak tehát. A következmény nem is maradt eU Nyomozás S mi lett az eredmény? Er­ről talán a legtöbbet az a kö­szönő levél árul el, melyet Gogh Ferencné írt a Pest me­gyei Rendőr-főkapitányságnak, íme néhány sor ebből: Köszönjük, hogy panaszun­kat kivizsgálták és intézked­tek. Az eszpresszó — körül­belül két hete — minden es­te 10 órakor bezár, s a zene is csendesebben szól. A fiatalok sem randalíroznak éjszakán­ként ... Elült hát a vihar, s remél­jük többé már nem támad föl. A Pest megyei Rendőr-főkapi­tányságon kapott értesülé­seim szerint az utóbbi időben többször tartottak helyszíni ellenőrzést az eszpresszóban. Az ellenőrzésre érkezett rend­őrök nem is találtak különö­Aranykalász Termelőszövetke­zet makádi művelődési házá­nak ifjúsági zenekara szolgál­tatta a zenét, Németh Jenő ve­zetésével. Az együttes a nagy hírű SZOT-színházteremben, az An- na-bálok helyszínén lépett az ország minden részéből üdülni érkezett közönség elé. Teltház előtt, nagy sikerrel mutatták be műsorukat a lacházi fiata­lok. Vastapsot kapott a nyír­ségi páros tánc, a nagykónyi verbunR, s a galgahévizi tán­cokból készített összeállítás. A zenészek külön száma is rend­kívül tetszett a közönségnek. A műsor után sokan gratu­láltak a csoport tagjainak és vezetőinek a jól összeállított bemutatóért, s a házigazdák meghívták egy későbbi elő­adásra is a lacháziakat, akik természetesen szívesen men­nek ismét Balatonfüredre. Bálint Ferenc Kiskunlacháza Az élők emlékezése Budakeszi a biai járás Mun­kás-, Katona- és Földmunkás tanácsához tartozott 65 évvel ezelőtt. A helyi néptanácsot — még 1918. decemberében hozta létre a község népe —, mindjárt megkezdte működé­sét Lakatos Imre irányítása alatt Nagygyűlés választotta meg azt a három küldöttet, akik a község lakosságát kép­viselték a biai járásnál. A há­rom küldött: Marx János, Holl Márton és Lakos Imre voltak. Ezek közül Marx Já­nos a járás intéző bizottságá­nak tagja is lett. Vele együtt a járás többi községéből még 10 választott volt. Az élők emlékezete és el­mondása szerint Marx János kőműves volt. Családja ősi, neves építőiparosokból állott. A család férfi tagjai hűen to­vább vitték a szakmát, és eb­ben komoly értékű nevet sze­reztek. Szervezett munkások voltak. A direktórium másik kül­dötte Holl Márton részint a mai Fodor szanatórium helyén működő József főherceg nevét viselő szanatórium kedvelt és tisztelt virágkertésze. Neves volt igen szép, különösen erős illatú rózsáiról, melyeket ma­ga termesztett és nemesített, olyan virágágyásokat alakított ki, melynek csodájára jártak. A direktóriumi tagság sorai­ba való beválasztással egyet­értett mindenki. Holl Márton nagy tisztelet­nek és közkedveltségnek ör­vendett. Szerette a község né­pe. Amikor a direktórium fel­oszlott, a felelősségrevonás elől elrejtették a szanatórium kicsi kápolnájában, annak is a tornyában. Az első vészes üldözési hullám lecsitultával előjött és végezte munkáját úgy, mint addig. Nem volt áruló. A harmadik küldött Lakos Imre volt: a község vezető­jegyzője. Egy ■ sokgyermekes családapa, aki igen szociális érzelmű és érzésű, jó ember hírében állt, pártfogásba vette a szegényeket, az elesetteket és az arra rászorulókat. Állá­sából menesztették. A direktórium többi tagjai közül ismeretes Merkl György neve, akinek mondása abban az időben nemcsak Budake­szin, hanem a környező köz­ségekben is híressé lett és így hangzik: „A láncok lehulltak, szabadok vagyunk!” E mon­dás értelmét érezték, értékel­ték a szomszédos községek la­kói is, mert boldognak, sza­badnak érezték magukat a dicsőséges 133 nap alatt. Padányi Lajos Budakeszi Válaszol az illetékes A megrongált gyümölcsfák . _____s______________________________________ Ver ess Attila érdi olvasónk észrevételezte — s az idei hírlap e heti számában is ír­tam róla —. hogy a DÉDÁSZ emberei csúnyán megrongál­ták a gyümölcsfákat. Sorait közöltük rovatunkban, sőt újabb levelét is, melyben ar­ról tudósított minket, hogy az­óta megjelent egy brigád a környékükön — s amennyire lehetett — helyrehozták a barbár rongálással tönkre tett fákat. A napokban — ugyanebben az ügyben — levelet kaptunk az Óbuda Termelőszövetkezet kertépítő — és szolgáltató üzemének főágazat vezetőjétől sebb kivetnivalót. A zene- halkan szól, s a szórakozó he­lyiség időben bezárta kapuit. (Sass Jánosné férje ellen el­követett garázdaság bűntetté­nek alapos gyanúja miatt pe­dig már nyomozást indított a tettesek ellen a dabasi járási rendőrkapitányság.) Megtudtuk azt is, hogy a Csini és valamennyi szórako­zóhely ellenőrzését továbbra is fontos feladatuknak tekin­tik a rendőri szervek. (Per­sze nehéz igazságot tenni, hi­szen míg egyesek annak örül­nek, ha feltűnik az ügyeletes járőr, mások meg kifejezetten zaklatásnak tekintik, ha iga­zoltatják őket.) Záróra Kérdésünkre azt Is elmond­ták a megyei rendőr-főkapi­tányságon, hogy olyan kéré­sekkel, mint a gyáliaké, rit­kán fordulnak hozzájuk. Már Csak azért is, mert jobbára a helyi tanács feladata a ha­sonló ügyek tisztázása. Így an­nak eldöntése is; hogy a tu­lajdonos betartja-e, vagy sem a zárórára vonatkozó szabá­lyokat. K. ÉL Bíró Györgytől. A levél ta­nulságos, ezért az alábbiak­ban közzétesszük azt: Veress Attila gallyazással kapcsolatos észrevételeit a helyszínen kivizsgáltuk. Meg­állapítottuk, hogy a gallyazás mértéke nem haladta meg a biztonságos üzemeltetés köve­telményét: Közismert, a veze­ték közé benőtt faágak üzem­zavart és balesetet idézhetnek elő. Az elektromos művek il­letékes szakemberének meg­határozása alapján nyestük meg a diófákat. Dolgozóink szakszerűen vágták le az ága­kat. és azokat el is szállítot­ták a helyszínről. Közismert ez a probléma —• egy halálos baleset kapcsán a televízió is foglalkozott ezzel a témával —. népgazdaságunk gondjain enyhíthetne, ha az érdi panaszbejelentő kezde­ményezésére a lakosság tár­sadalmi munkában metszené le a légvezeték mentén levő — sok esetben a tulajdonukat képező — fákat. Ezt az is in­dokolná. hogy a közterület fáinak termését a lakók ta­karítják be. Szerkesztői üzenetek V. I.-né, Cegléd: ön fagyialtos kanalakat keres. Megtudtuk, hogy Budapesten, a VOSZK Szövetke­zeti Kereskedelmi ipart Közös Vállalat eszközértékesítési osztá­lyán kell érdeklődnie (Budápest, XI. kerület Csiky u. 1. Telefon- 669-444). Cs. J.-né, Fót: Telkének utca felőli, valamint jobb oldali részét, illetve a hátsó traktusának felét kell önnek bekerítenie. A fenn­maradót pedig szomszédjának. Amennyiben nem tudnak meg­egyezni, bírósághoz kell fordulnia. Ozv. V. S-né, Vecsés: Panaszol­ja. hogy azt a csomag rizst, me­lyet a „gyártó" az ön által vásá­rolt hibás portéka helyett nekünk küldött el kárpótlásul, kérve, hogy azt továbbítsuk önnek, még min­dig nem kapta meg. Mi föladtuk, ha elkallódott volna, azaz még mindig nem érkezett meg. kérjük, ismét jelentkezzen. \ „A gyáli Tóth Árpád utca 19. szám alatti presszó egy évvel ezelőtt szerződéses üzlet lett Hetente négyszer disco, hangoskodás, autóbőgetés za­varja az itteniek nyugalmát. Már mindenhova fordultunk segítségért, igazat adnak ne­künk, de nem változik sem­mi.” (Részlet Gogh Ferencné- nek a Pest megyei Hírlaphoz címzet soraiból.) És egy másik levél írója Sass Jánosné: „1982. december 18-áról 19- ére virradó éjjel férjemet, aki átment a Csini presszóba egy üveg sört meginni, körülbelül éjjel 1 óra felé a házunk előtt, egy tíz főből álló társaság megtámadta. Férjemet leütöt­ték (boxer, láncos tekerő), rög­tön elvesztette eszméletét. Kórházba kellett szállítanunk. Az utca lakói levelet küld­tek a televízióhoz is (azt on­nan a megyei rendőr-főkapi­tányságra továbbították, ahol már korábban elkezdtek in­tézkedni) és a Belügyminisz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom