Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

inan A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDÍ JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM. 66. SZÁM 1983. MÁRCIUS 19., SZOMBAT A vásárló mm utazott Árubeszerzés, sok csatornán •• Összhangban a készlet, a forgási idő Az áfész ceglédi, Alföldi ét­termében a napokban zárt­körű rendezvény zajlott. Ez­úttal nem tányérok és jó fa­latok, hanem fontos tények kerültek terítékre: a Dél-Pest megyei Áfész múlt esztendei gazdálkodásáról, idei terveiről tárgyaltak a mérleg- és terv­jóváhagyó küldöttgyűlésen. A szövetkezet évek óta sokirá­nyú feladatkört lát el ezen a vidéken. Nagykereskedelmi tevékenységet folytat, fenn­tartja a bolti kiskereskedel­met, törődik az ellátással, fel­vásárol, hatásköre kiterjed a vendéglátásra és néhány más szolgáltató tevékenységre.­Lassúbb ütemben Nincs az a megrakott kocsi, amire még egy lapáttal ne férne —, így szól a mondás. Ez való igaz. De arról nem szól a fáma, hogy azt a lapát­nyit könnyű-e vagy nehéz ar­ra a kocsira felrakni. A Dél- Pest megyei Áfész tavalyelőtt jó évet zárt, érthetően ehhez igazította újabb terveit, bevé­telének, áruforgalmának mér­céjét. A beszámolóból kitűnt, hogy bár a szövetkezeti mun­kát jónak lehet értékelni, nem értek el különösebben látvá­nyos eredményt. Az ellátást lényegesen több, nagyobb munkával sikerült szinten- tartani. Rugalmas beszerzési és szövetkezeti politikára volt szükség egész éven át, aktív piackutatásra. A szövetkezet helyi bizottságai megfelelően működtek, érvényesült a kol­lektív vezetés. A szövetkezeti jelleget, ami működésüket te­kintve alapvető, sikerült meg­őrizni. : Áruforgalomról szólva, az 1981. esztendeit a tavalyi 4,6 százalékkal haladta meg. A növekedés üteme lassúbb volt, mint amilyenre tervkészítő­kor számíthattak, tapasztal­hatták a kereslet csökkenését az év során. Az áfésznek szá­mos községben van kisebb- nagyobb boltja, Cegléden az áruháza, amely az összes kö­zött a leglátogatottabb. Tavaly tapasztalni lehetett, hogy a lakosság igyekszik főként a lakhelyén vásárolni, beszerzé­si szándékának megvalósításá­hoz helyben keres lehetőséget, /agy ha az árufélét éppen nem találja, módosítja a tervét, el­áll a vásárlástól, halasztja máskorra. Az utazás költségei megnőttek: nem mindegy, hogy valaki egy pár, kedvére való cipőért, blúzért, esetleg háztartási cikkért, netán köny­vért, hanglemezért utazik-e, ha a helybeli boltban nem kapni éppen, vagy kivárja, amíg a kívánt holmiból érke­zik. Az élelmiszer-forgalom nem nőtt túlságosan, öltözkö­désre a lakosság nem költött sokkal többet, mint tavaly­előtt. Veeyesiparcikkből ke­vesebb fogyott — egyrészt, mert ilyesmit az ember meg- göndoltabban vesz. Egy fürdő­szoba-berendezést, csempét, csillárt nem cserél oly gyak­ran, mint lábbelit, inget, kö­tött holmit. Ezt igazolja az is, hogy összességében a forga­lomnövekedés a kisebb telepü­léseken volt magasabb a szö­vetkezeti szintűnél. Szigorú a vevő Élelmiszert, vegyiárut a Dél-Pest megyei Áfész kilenc községben értékesít. Cegléden közösen végzik e feladatot az állami kereskedelemmel. Az ellátást javítani a Duna Élel­miszer- és Vegyiáru Kereske­delmi Vállalat helybeli fiókján kívül kapcsolatot teremtettek esetenként monori, szolnoki, kecskeméti lerakattál is. A húst és hentesárut a PENO- MAH-on kívül beszerezték a Ceglédi Állami Tangazdaság cifrakerti kerületéből, vala­mint hernádi, orgoványi, zagy- varékasi és orosházi közös gazdaságoktól, fővárosi hús­ipari vállalattól. Tejipari ter­mékekből boltjaik ellátása nem volt sem jobb, sem rosz- szabb az országos átlagnál. Az év során tapasztalták, hogy az üdítő ital iránti igény nőtt, ám az ellátást nehezítette a választék hiánya. A szövetkezeti boltokban és az áruházban a vevők szíve­sen fogadták a ruházati, ked­vezményes akciókat. Főként az olcsó holmi volt kelendő. A drágább ruhadarabokat a ve­vő szigorúan mutsrálta, ha- sonlítgatta a modelleket és ár­cédulákat a divatirányzathoz. Sikeres volt a tavalyi, abonyi „mini-expó” a maga 2 millió forintos forgalmával. Tartós fogyasztási cikkekből hiányt tapasztalhatott a lakosság, nem tudtak elegendő hőtárolós kályhát, hűtőgépet, zománco­zott és porcelánárut forgalom­ba hozni, A készlettartást tavaly az áfész folyamatosan vizsgálta és mivel a mutatók kedvezőtle­nül alakultak, lassú volt az áru forgási ideje, csökkentet­ték a készleteket. Az intéz­kedés eredménnyel járt. Jó üzletpolitika Vendéglátóhelyeiken azt ta­pasztalták, hogy valamelyest nőtt a forgalom, kielégítette a lakosság igényét. Az étkeztetés fejlesztésére törekedtek, új üzemelési formák szélesebb körű elterjesztésére. Nagy­mértékben növelni tudták a gyermek- és diákétkeztetést, bővült a szerződéses üzletek száma. A felvásárlást, mint tevékenységet megközelítően bázisszinten sikerült tartani. A Dél-Pest megyei Áfész megvalósította üzletpolitikai elképzelései legjavát. Különö­sen kiemelkedő eredményről nem szól az esztendei mérleg, az elképzelés összességében teljesült. A kimutatott ered­mény 17,3 millió forint nye­reség, ezt osztották fel a kül­döttgyűlés jóváhagyásával. Eb­ből jut különböző hozzájáru­lásra, tagsági érdekeltségi alapra és ezen belül részjegy utáni részesedésre, adókra, tar­talékalap-fejlesztésre, valamint a dolgozók részesedési alapjá­ra. E. K. Piaci primőrök Van elég kötözött sonka Jó közepes a ceglédi, hét­végi piaci felhozatal, a vásár­lók ezt állapíthatták meg. Alapvetően téli áruból, burgo­nyából, káposztából, hagymá­ból, fokhagymából volt érté­kesíteni való bőven. A burgo­nya árára a szélsőség jellem­ző: a hivatalosan megállapí­tottnál jóval több a magán­árusoké. Nem olcsó az alma, a leveszöldség, — kedvezőbb viszont a primőrök ára, mint a szomszéd városok piacain. Kapni retket, salátát, újhagy­mát, sóskát, parajt, van zöld hegyespaprika, kígyóuborka és metélőhagyma is. A piaci kí­nálatot gomba gazdagítja, nem épp első osztályú porté­ka, ára viszont kilónként így is húsz-harminc forinttal drá­gább, mint amennyit az igen szépért Budapesten kérnek. Nem olcsó és nem sok a to­jás, húsvéti előhírnökként megjelent a kötözött és a da­rabolt sonka a tsz-árudában és a boltokban, ára a tavalyi­hoz hasonló. Sörmeccs és spartcsfciád Nyíljanak meg télinek, pályák Többet kéne mozognunk — halljuk és mondjuk magunk is, ám az egyébként vitatha­tatlan intelemnek nem sok a foganatja. A magányos koco- gókra sokan rácsodálkoznak, ha éppen nem nevetnek, s a munkatársi buzgalom sem ter­jed többre egy-két sörmeccs­nél. A testnevelés, a tömeg­sport nem tart még ott, ahol jelen körülményeink között is tarthatna, bár a legfrissebb tömegsport-eredmények sze­rint megyénkben az élen jegy­zik a járást, több községét, s a mezőgazdasági nagyüzemek közül a tangazdaságot. Milyenek a lehetőségeink és egyáltalán kihasználjuk-e elég­gé ezeket? Ilyen és ehhez ha­sonló kérdések fogalmazódtak meg a minap a párt járási végrehajtó bizottságának ülé­sén e téma tárgyalásakor. Több általános érvényű tapasztalat megfogalmazódott. Például az, hogy abban a községben élén- kebb a sportélet, ahol a ta­nács vezetői tevőlegesen is részt vállalnak irányításából, szervezéséből. Ott van például Abony, ahol tucatnyi tagja van annak a bizottságnak, amely minden ezzel kapcsola­tos területet átfog. Nyársapá- ton a tanácselnök magától ér­tetődő természetességgel vette kézbe a mozgósítást — ered­ménnyel. A szervezésen múlik Nem véletlen, hogy az em­lített két településen kimagas­lók az eredményeik is. Ceg- lédbercelen, Csemőben, Dán- szentmiklóson, Jászkarajenőn és Mikebudán átlagos a sport­élet, Albertirsán, Kocséron és Törteién alacsony színvonalú, bár az utóbbi helyen némi fej­lődés tapasztalható. Sajnála­tos, hogy Albertirsán a község vezetőinek erőfeszítései elle­nére sem mutatkozik a joggal elvárható eredmény. 1980-ban a falvak elkészítet­ték középtávú sportfejleszté­si tervüket, a testnevelési sportfelügyelőség a járási ten­nivalókat körvonalazta. Min­denhol a. meglévő létesítmé­nyekre, felszerelésekre kell alapozni a munkát, s a feltéte­lek meglehetősen eltérőek, mert igaz ugyan, hogy Abony- ban eleve öt bitumenes pálya van, de például Törteién nemhogy ilyet, de még torna­termet, meg testnevelő tanárt sem találni. (Sajnos, a szak­képzett pedagógusok száma alacsonyabb a szükségesnél, és ebbe semmiképpen sem sza­bad belenyugodni.) Meg kellett küzdeni azzal a helytelen gondolatmenettel is, hogy csak ott bontakozhat ki széles körű, tartalmas sport­élet, ahol annak minden felté­tele adott. A gyakorlat azt mutatja, hogy egy-egy sportág tömegsport csoportjai képesek a sikeres tevékenységre. Az abonyi általános iskolában a férfiak labdarúgó-csapata, a nők kondicionáló tornája mű­Permetlé áztatja a barackost ködik. Nyársapáton az MHSZ- klub, Törteién az asztalite­nisz, Dánszentmiklóson az if­júsági dzsúdó népszerű. Ceg- lédbercelen, Csemőben és Mi­kebudán ugyancsak vannak tömegsport-csoportok. Kevés a szaktanár A sport iránti igényt már gyermekkorban fel kell kelteni. Ezért hárul nagy feladat az iskolai testnevelésre. Sajnos, az ötnapos munkahét beveze­tésével a tantárgy kétheten­kénti óraszáma hatról ötre csökkent. A már említett Tör­teién kívül Nyársapáton és Dánszentmiklóson sincs test­nevelés szakos nevelő. Cse­mőben, Ceglédbercelen és Abony ban más képzettségű tanárokat is be kell osztani testnevelés órákra, mert a tornatanárok nem győzik az oktatást. Sikerként könyvel­hető el, hogy a korábban épült abonyi tornatermek után Cse­mőben és Ceglédbercelen is emeltek hasonló létesítményt. Hosszú ideje tartó beruházás a dánszentmiklósi ifjúsági és sportház, amelyet tavaly rész­legesen üzembe helyeztek. Fő­leg az alsótagozatosok sínylik meg a tornatermek hiányát, mert automatikusan őket szo­rítják ki a felsőbb osztályok. Ott, ahol más lehetőség nem volt, tornaszobákat alakítottak ki. Ceglédbercelen jó kezdemé­nyezés a családi együttlét a szombatonkénti sportrendez­vényeken, amikor a szülők látják el a felügyeletet. (Saj­nos, előfordul még olyan nem- kívánatos jelenség is, hogy hét végére bezárják a torna­termet, nehogy véletlenül vala­mi baja essen a falaknak, felszereléseknek, ahelyett, hogy gondoskodnának a felügyelet­ről, rendeltetésszerű haszná­latáról. Bizony helytelen, hogy egyik-másik községben még egy pingpongasztalt sem talál­nak a gyerekek szombaton, vasárnap, amelynél eltölthet- nének egy-két órát.) Jobban hasinosítani A felnőttek a falusi sparta- kiádon vehetnek részt, a mun­kahelyi rendezvényeken és a tömegsport-csoportokban. A már említett tangazdaság mel­lett a Mechanikai Művek abo­nyi gyáregységében élénk a sportélet. A sport szervezése és felügyelete a testnevelési és sportfelügyelőség hatáskö­rébe tartozik, s ennek a fel­adatának igyekszik legjobb tudása szerint eleget tenni, bár rajta kívül más szervezők­re is szükség van. Jó, ha a helyi pártvezetőségek is fi­gyelemmel kísérik a sportélet kibontakozását, de a KISZ és a szakszervezet közreműködé­se nélkülözhető, továbbá lel­kes sportbarátokra van szük­ség, afféle megszállottakra, akik időt és fáradtságot nem kímélve mindent megtesznek a mozgósításért, a sportese­mények előkészítéséért és le­bonyolításáért. Elvárható, hogy a Ceglédi Vasutas Sportegyesület még szorosabb kapcsolatot építsen ki a községekkel. Erre négy településen már van példa. Jó lenne, ha ez az együttmű­ködés folytatódna. Hamaro­san elkészül a városbeli sport­csarnok, amely természetesen nyitva áll a községek fiai, lá­nyai előtt is. A befejezéshez, felszereléshez anyagi hozzájá­rulást adott a többi között a ceglédi Lenin és a Kossuth termelőszövetkezet is. összességében azzal a meg állapítással zárult a testületi ülés, hogy van még mit tenni a járásban a sportélet fejlesz­téséért A meglévő feltételeket jobban kell hasznosítani, ele­mezni a kihasználatlanság okait. A gazdasági egységek továbbra is támogassák a köz­ségek sportéletét, mint tették eddig is. Nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésben kell részesíteni azokat, akik külö­nösen sokat tesznek a sport- mozgalomért, egyúttal újabb aktívákat kell megnyerni a szervezési feladatoknak. Mi­után ezekben az években a pénzügyi feltételek szűkösek, a legkisebb lehetőséget is meg kell ragadni a körülmények javítására. A testület állásfog­lalása szerint a községi páxt- szerveknek ajánlják, hogy sa­ját területükön tekintsék át a jelenlegi helyzetet és tegyenek intézkedéseket a sportélet fel­lendítésére. T. T. Megkezdődtek az esedékes tavaszi munkák a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Fejlesztő Vállalat ceglédi állomásának gyümölcsöseiben. Képünkön: Besenyei György mészkénlével per­metezi a kajszibarackost. Apáti-Tóth Sándor telvétele Jegyzet Figyelem a fizetség 'Tinédzserek ülnek a kecskeméti Katona Jó­zsef Színház erkélyén. Lenn a társulat tiszteletre méltó igyekezettel próbálja előadni Páskándi Géza Vendégség című darabját. A színészek érzékelhetően birkóznak a súlyos szöve­gű drámával, helyenként alig-alig kerülve el a vere­séget. A maga nemében ez is izgalmas. Nem tudni, a jó ég vezérelte-e ide a gye­rekeket, ennek a remekül megírt, ám a szombat esti krimi kategóriájába sem­miképp sem sorolható, hit­vitázó drámának a megte­kintésére, avagy valamely jó ízlésű pedagógus kíván-' ta diákjaival megismertet­ni a kortárs magyar iroda­lom egyik nagy tehetségű alkotóját. A jelekből ítélve mindegy. Mindegy, mert a kis csa­pat talál magának elég el­foglaltságot: egyikük ele­gáns pózban újságot olvas, a Népsportot, ha jól látom, ketten épp a hátsó sorban ülő lányokat osztják el egymás között testvériesen, odébb érdeklődő kobakok hajlanak egy színes maga­zin fölé, nagyokat nyelnek a tetszetősebb részeknél. Vannak persze, akik köve­tik a cselekményt, hisz’ hangos röhögcséléssel, ot­romba megjegyzésekkel reagálnak a színpadi szö­vegre. Nyilván össze tévesz­tették a színházat a vasúti váróteremmel, ahol termé­szetesen jókat lehet üldö­gélni meg marháskodni. A semmivel eltöltött délután aligha írhat maradandó nyomot érzékeny, lázongó lelkűkbe. A másik történet ehhez hasonlóan banális. A ceg­lédi járás egyik művelődé­si házában meglepően szép bemutatót tartanak a gyer­mekcsoportok. A nézőtéren szülők, rokonok gyűltek össze, mintegy kétszázan. Peregnek a műsorszámok, összpontosítanak a kis elő­adók. Csak a felnőttek nem tudják fékezni magukat. Valóságos kísértetjárás kez­dődik a nagyteremben, szé­kek zördülnek egymáshoz, ruhák zizegnek, teljes hosz- szában nyikorog a laza padló, ki- s be-, föl- s le­járkálnak a t. publikum homályba bélelt tagjai. Mintha megbeszélték volna, folyamatosan váltják egy­mást. S bár a színpadon le­vők nyilván arra ügyel­nek, el. ne tévesszék a lé­pést, hangot, nem lehet nem látniuk az előttük ka­vargó majálist. Mindössze két órát kellett volna kibír­nia a felnőtt közönségnek, távolról sem erőn felüli át­éléssel, csupán némi tapin­tattal, kevéske tisztelettel. De hát miért is vennék mindezt komolyan, elvég­re csak gyerekekről van szó. Akik később majd el­mennek valamelyik szín­házba drámai előadást lát­ni... Hiába, a kultúra mégis csak áru. A figyelem, fegyelem, tisztelet kemény fizetsége jár érte. Ügy tű­nik, híján vagyunk még e javaknak. V. S. ISSN Olaj—asoo- (Ceglédi Hlrlai. V )

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom