Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-17 / 64. szám

1983. MÁRCIUS 17., CSÜTÖRTÖK Fock JenS a város lakótelepén megtekintette az üzletközpontot is. A képen, balról Jobbra: Metykó Gyu- • láné, dr. Mondok Pál, Fock Jenő, Cservenka Ferencné és Rónai Árpád. Fock Jenő (átogafása Dunakeszin Feltárult hat év gyarapodása í Van abban valami szívet melengető, megnyugtatóan | Jó érzés, ha az ember azt tapasztalja, hogy tanítója, í majd tanára, munkahelyi vezetője vagy éppen munka- ? társa évek múltán is nyomon követi sorsának alaku- j lását. Még akkor is, ha az élet látszólag messze sodort ^ bennünket egymástól, az első bátortalan lépésektől, ^ melynek mi szenvedő alanyai, ő pedig szemtanúja volt. ^ Ez a gondolat motoszkált bennem a tegnapi, szerdai ve- g rőfényes délelőttön, látva, milyen érdeklődéssel figyel « minden apró tényre, adatra Fock Jenő dunakeszi beszél- ? getése során. Nincsen dolga a foltnak Hat év minden ember éle­tében idő, de egy településé­ben talán csak röpke pilla­natnak tűnhet. Bár a torony­házak sora, az az 1552 lakás, s 5—600 családi ház, mely te­tő alá került az előbbi meg­állapításnak ellentmond. Ada­tok, tények sora jellemzi Ró­nai Árpád alapos, szinte min­den kérdésre kiterjedő, ám rövidre fogott beszámolóját. Előkerül a papíros, négyrét hajtogatva Fock Jenő zsebé­ből. Ám a toll dologtalanul pihen. Figyeli az adatokat: az ellátást szolgáló létesítmények száma is sokasodott, gyarapo­dik, most újabb 1250 négyzet- méter alapterületű ABC-t épí­tenek, s tervezik, hogy a régi mozi helyén bútoráruházát nyitnak. A tantermek száma 29-el szaporodott, s az idén újabb 16-al, a tanulók létszá­ma pedig megduplázódott. Crossbar? A város tartalékolt rá tízmilliót, de a jelek sze­rint még mindig várni kell. A szomszédságban, az első titkár ablakán kipillantva pe­dig vastraverzek jelzik épít­keznek — itt lesz a városi rendőrkapitányság épülete. önkéntelenül is adódik a kérdés — fogalmazza meg a városi pártbizottság első tit­kára —: úgynevezett alvóvá- ros-e Dunakeszi? Nem. S ezt a kategorikus kijelentést mi sem húzza alá jobban, mint az, hogy öt évvel ezelőtt a társadalmi munka értéke 4-5 millió forint volt, s főként az üzemek adták ezt is. Tavaly 14 milliót mutattak fel. Bár a települések közötti versenyben ez kevés az elsőséghez, de Dunakeszit önmagához viszo­nyítva számottevő előrelépés. Márcsak azért is, mert a 14 millió kétharmadát a lakos­ság, míg ^gyharmadát az üze-, mek adták. Egy félbeszúrt mondat Fock Jénőtől: Ügyes húzás, a kérdést feltenni, s mindenre válaszolni menet közben tömören, így aztán a papírra nincs is szükségem, nincs mit felírnom!... A lakótelep tovább épül, a kivitelezés az úgynevezett má­sodik üteméhez érkezett. A kettes út — de nem az M2-es — rekonstrukciójához elen­gedhetetlen terelő utak egyike kész, a másikhoz hozzákezd­tek. A jó minőség vevőt hozott Mit is jelent ez az útre­konstrukció? Négysávos, szű­kített út visz majd végig Du­nakeszin, s ennek négy pont­ján forgalmi lámpa irányítja a gyalogosokat, a járműveket. Mert hogy is mondták éke­lődve a külföldről idelátoga­tó elvtársak, barátok? Nem is igazi város ez, hiszen közle­kedési lámpája is csak egy van! Hát ebben a státus- szimbólumban sem lesz hiány mahoInaD Dunakeszin. Üzletközpont a lakótelepen. Még a pestiek is megirigyel­hetnék. Az iparcikknél egy- egy pillanatra elidőzik a ven­dég, ám az élelmiszer ABC- ben már alaposabban szem­ügyre vesz mindent. A zöld­ségfélék minőségét, mi taga­dás, szó éri... A konzervgyárban dr. Sági Latos Igazgató kalauzolja a vendéget. denkit érdekel. S miközben futnak a p^rcelf» Fpck Jenő hazafelé készülődve megfo­galmazza: ez ä nap haszno­san telt el. A dunakesziek is ezt érezhették, hiszen soha­sem haszontalan dolog szám- bavenni, honnan indultunk el, hol tartunk ma, s hova ér­kezhetünk el holnap! Varga Edit Gyógyszerben nincs hiány Vívják a csatát a járvánnyal Ka kifogy valami, soron kívül rendelhetnek belőüe A budai járás községeiben jártunk az influenzavírus nyomában. A kép általános: zsúfolt gyógyszertárak, ideges, türelmetlen, beteg emberek az orvosi várókban, példásan ki­tartó orvosok, gyógyszerészek vívják a csatát a járvánnyal. Budakalász. A községi gyógyszertárban — egyetlen a faluban — hosszú sor várako­zik viszonylag türelmesen. Be­csei Eszter gyógyszerész bo­szorkányos ügyességgel húzza elő a tablettákat, a nem egé­szes kellemes ízükről neveze­tes kanalas orvosságokat. Míg néhány percig beszélgetünk, kolléganőjét szólítja a pult mögé. Nagy forgalom — öt helyett ketten va­gyunk. A helyszűke miatt egy­szerre nem is tudnánk többen gyógyszert kiadni. Másfélsze­rese a forgalom a megszokott­nak. A köhögéscsillapító, a lázcsillapító, a Sumetrolim és a különböző teák elképesztő mennyiségben fogynak. Ami egyébként két hétre elég, most csaknem két nap alatt eltű­nik. Kamillatea éppen nincs, csipkebogyó lesz! De van elegendő a legszük­ségesebb influenza elleni gyógyszerekből, még a Tet- ránból is, másból is, bár köz­ismert, hogy a vírus legfőbb ellenszere «»nem az antibioti­kum. Ha fogytán van valamely készítmény, soron kívül ren­delhetnek belőle. — Az orvosoknak jelezzük, ha valami elfogyott, így más­féle gyógyszert tudnak felírni a betegnek. Ügy döntöttünk, hogy egyelőre nem vesszük ki a szabadnapot, vagy leg­feljebb fél napot egyszerre, hiszen szombaton és vasárnap is óriási forgalommal kell megbirkózni, s kevesen va­gyunk — sóhajt Becsei Eszter, s már indul is a pult mögé, alaposan megnövekedett sor várja. Pomáz. A rendelőintézet előterében vagy harmincán ülnek-állnak, várakoznak. A gyerekek nyűgösek, sírnak, tü­relmetlenül fészkelődnek any­juk ölében. Már a rendelési idő vége felé járunk, de a vá­rakozók számából ítélve ma is túlóráznak az orvosok. Fel­mérve a helyzetet, jobban lát­juk, ha nem zavarjuk kíván­csisággal az orvos munkáját. A szemközti gyógyszertárban sem kisebb a forgalom. Ladá­nyi Károly gyógyszerész meg­nyugtató hírekkel szolgál. Megerősített ügyelet — Az egyébként döcögősnek mondott gyógyszerellátás, úgy érzem, itt. a megyében nem érezhető. Van C-vitamin, Kal- mopyrin, még antibiotikum is. Ügy két hete megsokszorozó­dott a forgalom, két-három- szorosa a szokásosnak. Most nem érvényes a mondás, hogy a patikus nem lehet beteg. Sajnos, sok a hiányzó, nem könnyű a megerősített ügy ele­tet tartani. Dr. Molnárné Veszély Mária szinte végszóra nyit be az iro­dába. Évekig dolgozott a po- mázi gyógyszertárban, s most nyugdíjasként — hallván, mekkora a gond — szívesen besegít, hogy a meglehetősen fáradt kollégák egy kis léleg­zethez jussanak. Pilisszentlászló. A dombok karéjában fekvő apró kis fa­luban is sok a beteg. Heten­ként kétszer, kedden és csü­törtökön van rendelés az egészségházban, s ezekben a nehéz napokban bizony nem kis gond szakadt Hornyák Ist­vánná körzeti ápolónő nyaká­ba. Ha valami baj van, sürgő­sen kell a gyógyszer, minden­ki őt keresi. Busz óránként Nem csoda, hiszen Szent­endrére kell utazni gyógysze­rért, s orvosi ügyelet is csak a városban van. Azt mondják a helybeliek, óránként jár a busz, nem olyan nagy az út. Tegyük hozzá — egészségesen. Betegen már nehezebb az uta­zás. Az itt élők mégsem elége­detlenek, hiszen a sürgős ese­teket ellátja a szentendrei ügyelet, s az egészségház aj­taja is mindig nyitva áll1 A Pest megyei Tanács Gyógyszertári Központja. Bu- zsik Sándor igazgató a megyei helyzetképet így foglalja ösz- sze: — Rendkívüli megterhelést jelent a hálózatnak a jár­vány, de egyelőre minden fennakadás nélkül megbirkó­zunk a feladattal. A gyógy­szertári laboratórium felké­szült. Éjjel-nappal dolgozik, így az influenza elleni cikkek­ből nincs hiány. Teherkocsi­jaink is sűrített járattal közle­kednek. A bejáró assziszten­sek révén szinte napi a kap­csolatunk egyes gyógyszertá­rakkal. A hét végi nyitvatartás csaknem annyi a megyében, mint a fél országban együtt­véve, és a megerősített ügye­letekkel el tudjuk látni a be­tegeket. A leltározást egyelőre leállítottuk, hogy emiatt ne legyen fennakadás a gyógy­szerellátásban. Gáspár Mária Családi házas telep Vízlelő helyet kutatnak Budcj:nő és Teiki gondja megoldódik? A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat az idén próbafúráso­kat végez új vízlelő helyek felkutatására Budajenőn és Telkin. A Pest megyei Tanács Ismerkedés a nagvcsooortos óvo­dásokkal — Molnár Péterrel és Somogyi Áronnal. Barcza Zsolt felvételei Az 5-ös óvodában meseala­kok kerülnek rajzlapra. Mol­nár Péter és Somogyi Áron bizalmába fogadja Fock Je­nőt. Kicsit kisajátítva, kicsit barátkozva magyaráznak, még a zsírkrétától maszatos uj- jacskáikat is segítségül híva, nyomatékot adva szavaik­nak ... Ezernyi gond, de eredmény is akad a házgyár portáján. Tizennégy év nagy idő a ház­gyár, de főként berendezései életében is. Jó-e a házgyár? A vita rég lezárult, Fock Jenő mindössze annyit szúr közbe: hol tartanánk a lakásépítés­ben. ha nem lett volna tíz házgyárunk... Hát igen, ez az, amire nagyon ritkán gon­dolunk! Ha születési dátumát je­gyezték volna, a konzervgyár 76 esztendős lenne, öreg épü­letek, régi gépek. S ehhez az önállóság 1981. január elsejé­vel. Nehéz örökség, ám 1982- ben 20 milliós volt a nyere­ség. Az olcsó és új termékek, a megbízható, jó minőség ve­vőt hozott. Hát így is lehet, rossz adottságokkal jó ered­ményt elérni. Mint a csík, olyan gyorsan mozog L ehoczky Sándorné. Míg figyelem a dzsemet, az ízeket tíz-húsz dekás csoma­gokba bújtató automaták felé fordul, ő aláírást kér a Koma­rov szocialista brigád naplójá­ba. S végül a hütőház. Meny­nyiért is lehet most a gurulós málnát, a szamócát eladni? Mivel telt meg a hűtőkamrák gyomra? Röpködnek a vála­szok és a kérdések. Mert az értékesítés, a termeltetés min­Alkalom szüli a tolvajt — ismételte tegnap a köz­mondást Barta László Szol­nok megyei képviselő az országgyűlés jogi, igazgatá­si és igazságügyi bizottságá­nak ülésén, amikor arról volt szó, mennyi kárt okoz­tak a személyi és a társa­dalmi tulajdonban az utób­bi két esztendőben a külön­böző bűncselekmények. Az alkalmat gyakran mi ma­gunk teremtjük meg fi­gyelmetlenséggel, gondat­lansággal, laza ellenőrzéssel. Ezzel ci figyelmeztetéssel természetesen nem a tol­vajokat akarta menteni, csupán azt akarta elérni, hogy még nagyobb nyoma­tékot kapjon a jogos köve­telmény: a társadalom összessége egy emberként indítson küzdelmet a bű­nözés megelőzéséért. A beszámolók, amelyeket dr. Szilbereky Jenő, a Leg­felsőbb Bíróság elnöke, il­letve dr. Szijjártó Károly legfőbb ügyész terjesztett a képviselők elé, igen alapo­san taglalták a bíróságok előtt megfordult , perek mi­benlétét, kitérve a bűn­ügyek mellett a leggyako­ribb polgári jogi eljárások­ra, azoknak következmé­nyeire is, a joggyakorlat, a jogalkalmazás tenden­ciáit is elemezve. Megálla­pítást nyert, hogy hazánk­ban általában megnyugta­tó a közrend és a közbiz­tonság, ám sajnos egyre gyakrabban tapasztalhatók olyan jelenségek, amelyek joggal keltenek ellenérzést a közvéleményben. A kép­viselői hozzászólások azt tükrözték, hogy az igazsá­gos bírói ítélkezés, a törvé­PARLAMENTI BIZOTTSÁG ELŐTT KOLLEKTÍV LELKIISMERET nyesség érvényesülése egy­magában nem hat kedve­zően a bűnözés megelőzé­sében, ha nem társulnak hozzá egyéb — intézményi, szervezeti, környezeti — hatások. Anélkül, hogy az igaz­ságszolgáltatás, illetve a belügyi szervek felelőssé­gét csökkenteni akarnánk, meg kell mondanunk, hogy valamennyien felelősek va­gyunk a mellettünk, köz­tünk élő emberekért, a bűnözés alakulásának szempontjából is. Érdekes momentumra mutatott rá a tanácskozás szünetében dr. Fodor Ist­ván, (Pest m. 15 vk.), a hgrnádi Március 15. Tsz főágazatvezetője, a mun­kakerülés és a bűnözés kapcsolatának különböző oldalait vizsgálgatva. Véle­ménye szerint a munkake­rülő életmód kialakulásá­hoz táptalajt adhat a köz- szemléletnek olyanfajta torzulása.' amely elnéző azokkal szemben, akik két nap alatt akarnak és tud­nak annyit keresni, mint mások egész heti munká­jukkal. Ilyen módon egész tábora alakul ki a társa­dalmon belül olyan ele­meknek, akik úgynevezett alkalmi munkákból élnek — magyarán nem hajlan­dók rendszeresen dolgozni, kötött feltételekkel. De ki adja nekik az alkalmi munkákat? Nem mi, ma­gunk? Ez a dolog önmagában még nem bűn, nem is biz­tos, hogy oda vezet, mai értékítéleteink szerint azonban elmarasztalandó, mint olyan jelenség, ami újabb káros aránytalansá­gokat szül. A könnyű pénzszerzés erősen vonzó a fiatalkorú­ak egyes rétegeinek szá­mára. Ahogyan a pályavá­lasztás folyamatát tekintve is megállapítottuk számta­lanszor, igen népszerűek az úgynevezett tartalmá­ban egynemű, csak elneve­zésében más borravalós, csúszópénzes, hálapénzes foglalkozások, kevésbé orientál a hivatástudat, mint kívánatos lenne. Az ÍS Í£3Z, hogy ezek a szakmák intézményesítve ilyenek, s ezen se ártana belátható Időn belül vál­toztatni. Ha az ifjúság egé­szét hivatásszeretet vezé­relné egyes pályákra, talán kevesebbszer kellene al­kalmi munkáért jelentke­zőnek kinyitni a fáskam­rát, kezébe nyomni az ásót. vagy a malteros láda mellé állítani — s keve­sebb kallódó emberért ter­helné súlyos felelősség a lelkiismeretünket. És nem /egyéni, hanem elsősorban kollektív lelki­ismeretűnkről van szó. Amiről könnyebben szok­tunk megfeledkezni. Bálint Ibolya egymillió 500 ezer forint tá­mogatást adott ahhoz, hogy — ha mód van iá — a tervezett­nél előbb megoldódjon a két társközség súlyos gondja. Az ottani kutak vizének egyrészt magas a nitráttartal­ma. másrészt kólival szennye­zettek. A kisgyermekek pa­lackozott ivóvizet kapnak, ne­hogy megbetegedjenek. A tervek szerint 1990-től kapcsolják be a két telepü­lést a regionális vízrendszer­be. de kiegészítő megoldás­ként azután is felhasználják a helyi fúrásból nyert vezetékes vizet. A két község az utóbbi idő­ben dinamikusan fejlődik, amihez a lakosság segítsége is nagyban hozzájárul. A múlt évben a társadalmi munka ér­téke meghaladja az egymillió forintot Budajenőn és Telkin. Egyebek között átépítették a Pátyi utcát makadám úttá, mintegy 300 folyóméter hosz- szan. Korszerűsítették a telki Fő utcában a közvilágítást és terven felül mintegy 200 mé­ternyi járdaszakaszt újítottak fel Budajenőn. Autóbuszmeg­állót és -várót építettek. Ugyancsak terven felül a telki üdülőtelepen 1500 méte­ren útfelújítás történt a telek­tulajdonosok önkéntes hozzá­járulásával és társadalmi munkával. Befejezték az álta­lános iskola külső tatarozását. Az intézmény előtt épített sza­badtéri színpad világításának szereléséhez sok segítséget ad­tak az ÉDÁSZ szocialista bri­gádjai. A tavalyihoz hasonlóan idén nyáron is ezen a színpadon és a sportpályán rendezik majd a találkozót, mely leh 'iséget ad az országban élő nemzeti­ségiek kultúrájának, népi szo­kásainak megismerésére. A fejlesztési tervekben ki­emelt helyen szerepel az ott­hont teremtők támogatása, ré­szükre Telkiben 43 telket par­celláznak. A családi házas tel­kek energiaellátásának terv­dokumentációja is elkészült. G. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom