Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-13 / 61. szám
1M3. MÄRCITIS 13m VASÁRNAP 5 **™**i/}rjM Tcrurmp Az ikladi Matuzsálem brigád Ä választ maguk is keresik Ez volt a ntegyéken az első igsari-egészségügyi összefogás Matuzsálem brigád — így becézik az Ikladi Ipari Mü- szergyárban az imár 16 évre visszatekintő Joliot-Curie szocialista brigádot. Járom a lakótelepet, nézem a festménybe illő házakat Sarkadi Lilla kertjét kerámia vázák, szép vonalú virágtartók díszítik. A művésznő nincs otthon, de látom, hogy máshol is égetett cserepek, mázas edények, művészi textíliák, utalnak a lakóik ízlésére, érdeklődésére. alkotó kedvére. Alkotók otthona Egymás szomszédságába költözött két művészházaspár: Jahoda Ernőék és Virágvölgyi Péter ék. A két fiatalasszonnyal; Szalontól Éva textiltervezővel és Székely Orsolya üvegtervezővel beszélgetünk. A lakás, ahol vagyunk, olyan, mint a többi itt a telepen, kétszinten. A földszinti rész hatalmas üvegablakaival, mintha egyenesen között a legtöbb az első, második. — Nagyon tudunk a vetélkedőkön izgulni — mondja Lévai András —, mindent felteszünk arra, hogy elsők legyünk. A Ki tud többet névadójáról pályázatra többhetes munkával 35 oldalas tanulmányt készítettünk, s mondhatom, nem hiába... Egyébként azért választottunk Frederic Joliot-Curie nevét, mert ő a szakmánk, a vegyészet egyik legnagyobb személyisége volt. A galvanizáló műhely szocialista brigádja valóban komplex: nyolc tagja között: van betanított munkás, laboráns, adminisztrátor és mérnök-üzemvezető. Helyzetük azonban ennek megfelelően nehéz, hiszen egy gépipari gyárban kell teljesítményüket a többiekhez, szakmailag egységesebb brigádokhoz hasonlítani. Ma már mosolyognak az első évek nehézségein, amikor bizony még sokak féltékenységét is el kellett oszlatni, s ezt csak több, egyre több munkával érhették eh Ma már jól hangzó neve van a brigádnak, szívesen fordulnak hozzájuk, ha rendkívüli munka, feladat adódik. * * Csak a többletért? Egyszerre megélénkül a beszélgetés, amikor a jól ismert gondról, a brigádmozgalom válságáról kérdezősködöm. — Meggyőződésem, hogy sokkal szegényebbek lennénk a szocialista brigádok nélkül *r- kapcsolódik a beszélgetésbe az éppen belépő dr. Bagyin László üzemvezető. — Nekem mind a magánéletben, mind a termelésben, szervezésben igen sokat segített és segít a brigád. Lehet, hogy az anyagias szemlélet miatt hisszük válságnak a mai állapotokat. Szerintem ugyanis eltúlozzuk az anyagi ösztönzés jelentősegét, az emoere<c szinte mar nem a fizetésért, hanem csakis a píussszert dolgoznak. Megoldásnak azt tartom, hogy most mar ahogy a múmiában is, ne csupán a létszám mennyiségi, hanem minőségi fejlesztésére fordítsunk nagyobb figyelmet. — Igaz, hogy divattá vált kritizálni a mozgalmat — veszi vissza a szót Lévai András —•, de nyilván nem véletlenül van így. Evek óta beszélünk erről, minden év végén várjuk, mégsem jön újítás. Pedig a modernebb életformához, amelyben mit tagadjam, én is a pénz után futok, valami más kelL Tudjuk például, hogy a fiatalok biztosan nem fogják ilyen sokáig húzni, s ez nem jó. Holott, mondjuk a sporttal, a természet megismerésével, megszerettetésével őket is meg lehetne fogni. Vagy régi probléma, hogy magasabb címet csak akkor érhetünk el, ha föntről lejön, hogy na most van rá keret. Kölcsönhatások — Pályázunk a szakma kiváló brigádja címre, de a sikert ma még nem az összehasonlítás, az egymás közötti verseny hozhatja meg, hanem tulajdonképpen a keret. Azt is be kell vallanunk magunknak. bár valószínűleg kölcsönhatásról van szó: nem biztos, hogy a mi közösségünk csak azért ilyen eredményes mert szocialista brigád, hanem, mert egyébként is jó barátok vagyunk .., Általános jókedv fogadja a bejelentést, majd megállapodunk abban, hogy a nyomozással felérő kérdésre — ml a többlet? — talán nem is kell az elmondottaknál pontosabb választ keresni. Kolossá Tamás — Miért nem oszlottunk fel eddig? — teszi fel tűnődve magának a kérdést az egyik alapító tag, Lévai András. — Hasonló korú és gondolkodású emberek vagyunk, majdnem együtt jöttünk a gyárba, s a problémáink is közösek. Azt hiszem, ez elég jó összetartó erő. Ráadásul volt — és van — köztünk egy erős egyéniség is: Ilike. Ilike nem a szavak embere, kezembe nyom egy papírt, amelyet érkezésem hírére készített elő. Ez is így kezdődik: Hogyan bírtuk ilyen sokáig? — Pontosabb választ az előzőnél ő sem tud adni. Eladták a részüket — Terveznek-e a közeljövőben hasonló építkezést? — kérdezem Perbál tanácselnökét. Kemenczei Kálmán válasza határozott elutasítás: — Ez sem kellett az Itt élő embereknek, mert hiába szép, ha nem felel meg a mi ízlésünknek, és az életmódunknak. Ma már a 60 lakásból talán 10—12-ben élnek a termelőszövetkezetiek. A többiek eladták a részüket, és a pénzből olyan házat építettek, amilyen nekik tetszett. — Mi volt a kifogásuk? — Errefelé majdnem mindenki tart állatot. Hasznos dolog ez. mert pénz lesz belőle, de egy pár négyzetméteres kertben ilyesmire nincs lehetőség. Amikor engedélyt kértek állattartásra, el kellett utasítani. Veteményesnek jutott egy kis terület, nem messze az épületektől, de jóval kisebb a megszokottnál. Ezek a gyakorlati szempontok, de az sem mindegy, hogy nálunk milyenek az építészeti hagyományok. Szép ez a lakótelep, de az itt élő embereknek más tetszik. Gyerekek, látogatóban — Kik vették meg végül az öröklakásokat? — Sok művész költözött Ide a fővárosból, ők az új lakók. A környéken már úgy emlegetik ezt a két -házsort, hogy a művésztelep. — Végül is nem lett haszna a községnek az építkezésből? — Látja, ezt azért nem mondanám. Szeretjük az itt élő művészeket, kiállításokat is szoktunk rendezni az alkotásaikból. Sok gyerek bejáratos hozzájuk, tanulnak tőlük. Sarkadi Lilla keramikus gyakran foglalkozik az iskolásokkal. és az egyik nagyon ügyes tanítványa most elment ötvös tanulónak. Ilyesmi egyébként aligha jutott volna eszébe. Gyermekrajz-kiállításokat rendezünk, ezeken a művészek zsűriznek. Szauna Ráifcevérő! Konténer faházak Az életmódnak megfelelő épületek Véletlen szülte művésztelep Azok a mutatós fényképek, melyek hét-nyolc évvel ezelőtt megjelentek az újságokban, sok ember érdeklődését felkeltették. Perbál község határában akkoriban építették a hagyományostól eltérő meghökkentően újnak tűnő, látványos, 60 lakásos telepet. Az építtető a helybeli Egyetértés Termelőszövetkezet volt, az öröklakások tulajdonosai pedig a tsz tagjai. A két házsor jól illeszkedik a környék képébe, érdekes színfoltja a 2200 lakosú községnek. A telep különlegesnek számít ma is, hiszen az egész környéken nem találni mását. Segítik a kórházat A papíron a szocialista brigádoktól már megszokott felsorolás következik: nemcsak a munkahelyen, hanem azon kívül is sokat segítünk egymásnak — költözködésnél, építkezésnél, tanulásban —, gyakran kirándulunk, szeretjük a vetélkedőket. Eredményeink: hat alkalommal szocialista cím, négyszer ezüst, háromszor arany fokozat, és háromszor a vállalt kiváló brigádja cím. S — mintha ez utóbbi nem jelezne máris valámit — a papíron újabb meglepő kérdést tesznek fel maguknak: Mi a többlet? — A válasz ismét csak sután megfogalmazott, néhány mondat. Niederkirchner Ferencné, Ilike, a brigádvézető kérésemre a naplót mutatja. Első pillantásra ez is csak a szokványos, gondosan írt és szépített könyv, bejegyezve az események, a vállalások, beragasztva a fotók, az események tárgyi emlékei. Az egyik képen azonban megakad a tekintetem. — A kerepestarcsai kórház intenzív osztályán készült — mondja a brigádvezető. — 1980-ban két másik brigáddal összefogva egy sínrendszert építettünk, hogy könnyebben, biztosabban mozgathassák a betegeket. A szerkezet remekül bevált, nagyon hálásak voltak az orvosok és az ápolók. A kapcsolatunk azóta is megmaradt, műszaki problémáikban segítjük őket. Ügy tudom, a megyében ez volt az első ipari—egészségügyi összefogás. Jó nevű közösség A .naplót tovább lapozva feltűnik, hogy sok a vetélkedő, ök maguk is szívesen szerveznek szellemi tornákat. Nem csoda hát, hogy helyezéseik A konténer házat mintegy nyolc éve gyártják. Vásárlóik termelőszövetkezetek, építőipari vállalatok és sok olyan gazdálkodó egység, amelynek dolgozói gyakran vonulnak egyik munkahelyről a másikra. Ilyen házakat látni az autópályák mentén is, a KPM forgalomszámláló pontjain, hiszen alapozás nélkül felállítható, szállításához csak a teherautó és egy kisebb daruskocsi szükséges. műteremnek készült volna. Szalontai Éva és Virágvölgyi Péter otthona, akik az első beköltözőik közé tartottak. A háziasszony elmondja, hogy nagyon örültek annak idején, amikor hallottak erről a lakáslehetőségről. Olcsóbb is volt, mint a fővárosi építkezéseik és az elképzeléseiknek is sokkal inkább megfelelt ez az érdekes, látványos megoldás, mint a hagyományos formák. Ideális azok számára, akik otthon alkotnak. Egyik fiókból színes diaképek kerülnek elő. egyebek között azokról a kiállításokról, melyeket a két község: Perbál és a szomszédos Tök rendezett az itt élő művészek képeiből, szobraiból, kerámiáiból. Szóba került, hogy amikor a perbáli művelődési házat átépítették, meghívták Szalontai Évát, vegyen részt a tervezésnél, berendezésnél. Örömmel segített, és hogy tetszett, amit csinált, azt az is bizonyítja; utóbbi időben a községből többen terveztettek, készíttettek vele nyomott mintás függönyöket. Szó van arról is, hogy ha bolt nyílik a lakótelep közelében, a művészek csinálják a berendezését. Igazolva látom a tanácselnök szavait. Előnye származik a községnek ebből a többé-ke- vésbé véletlenül kialakult művésztelepből. , Kétszáz négyszögöl Bizonyítva érzem emellett azt is, hogy a perbáliak szeretik, értékelik a szépet. Tanulságul szolgál, hogy ennek ellenére sok tulajdonos hamar túladott a tetszetős, összkomfortos központi fűtéses lakásokon, majd az életmódjának és a hagyományoknak jobban megfelelőt épített magának. Felkeresem Sallai László községi építészt, és tőle kérdezem: milyen lesz a perbáli új lakótelep7 — Előkerülnek a tervrajzok; egy 13 családi házból álló telep körvonalai, most még csak papíron. Az építkezés azonban már tavasszal megkezdődik, és néhány család várhatóan az idén beköltözik új otthonába! A többiek majd csak később mert mindent önerőből csinálnak, a barátok és a rokonok segítségével. Típustervek alapján készülnek a 70—80 négyzetméter alapterületű, egyszintes sátortetős, nagyablakos házak, melyek mindegyikéhez 200 négyszögöles telek is tartozik. A két lakótelep jól megfér egymás közelében. Gál Judit A KÉPEKEN: A lakótelep különlegesnek számit ma Is, hiszen az egesz környéken nem találni a mását (a cim fölött). Sarkadi Lilla otthona előtt saját készítésű, művészi kerámiák sorakoznak (a cim alatt). Szalontai Éva sokat segített a perbáli kultúrház berendezésében (balra, lent). A lakás egyúttal műhely is. Székely Orsolya üvegtervező, akinek alkotásait kiállításon láthatják a község és a környék lakói (jobbra lent). Hancsovszki János felvételei Évek óta foglalkozik faház- gyártással a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet Ártér. szakcsoportja. Legnépszerűbb termékük az úgynevezett konténer faház. Ezt vasvázke- retre szerelve árulják. Előnye, hogy egy nagyobb teherautó platóján elfér, s el sem mozdítva onnan akár lakókocsinak is használható. Évente háromszáz-négyszáz darab készül a konténer faházból, 15—16 millió forint értékben. Kelendő terméke még a faipari üzemnek az előregyártott felvonulási épület. Ezeket a vásárlók — rendszerint építőipari vállalatok, szövetkezetek — szükségleteiknek megfelelő alapterületben és belső kialakításban rendelhetik meg. Ebből évente mintegy háromezer négyzet- méternyit adnak el. Bukri József üzemvezető elmondta, hogy megkezdték a finn rendszerű szaunák gyártását is. A faházban öltözőt és zuhanyfülkét is kialakítanak. A villannyal működő kályhákat — amelyeknek a tetején szaunaljövek melegszenek — a Skálabau gyártja. Ilyen szauna található a ráckevei strandon, és többet készítettek már különféle fürdők és üdülők megrendelésére. Az üzemben nemcsak faházak készülnek, hanem kerítés- elemek és előregyártott padok is. Termelésük jelentős részét teszi ki a rakodólapok javítása, felújítása. J^.y.xv.r
