Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-13 / 61. szám

kMíoP 1983. MÁRCIUS 13., VASÁRNAP STABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PFs 311 - 1446 Elfelejtik Budakeszi központjában van a 112. számú élelmiszerbolt. Vevőközönsége erősen megnö­vekedett, mert a vele szemben lévő tejgomba megszűnt, s va­lamivel korábban az áfész be­zárta egyszemélyes tej-kenyér- élelmiszer üzletét. A zsúfolt­ságot mindenki igyekszik el­kerülni, ezért sokan felkeres­sük néha az al- vagy a felvé­gi ABC-áruházat — sajnos, nem egyszer ' előfordul, hogy valamelyik árucikket csak úgy tudjuk beszerezni, ha vé­gigjárjuk az összes vásárlóhe­lyet A 112. számú — vagy aho­gyan mindenki nevezi, a köz­ponti — bolt dolgozói mindent megtesznek azért, hogy vásár­lóik elégedetten távozhassanak. Készségesek, udvariasak, rá­adásul arra is ügyelnek, hogy náluk lehetőleg minden kap­ható legyen. Munkakörülmé­nyeik nagyon rosszak. Napon­ta 8—10—12 órákat dolgoznak egészségüket veszélyeztető kör­nyezetben. A vásárlók köny­vébe egy alkalommal bejegyez­tem észrevételemet, s javasol­tam, cseréljék ki a bolt bejá­ratát, Ugyanis nagyon sok baj van a fél évszázados ajtókkal. Hiába tettek fel nehéz füg­gönyt belül, a vevők nyitva fe­lejtik az ajtót, a boltban még­is nagyon hideg van, az eladok és a pénztárosok gémberedett ujjakkal dolgoznak. Ha egy önbecsukó szerkezetet szerel­nének fel, nem függene az üz­let hőmérséklete attól, elfelej­ti-e a vevő becsukni az ajtót. Ha már késik a bolt felújí­tása, legalább ezt rendbe kel­lene hozni. Igaz, március van, már hamarosan véget ér a tél, de az ajtók évek óta várnak javításra, talán végre intéz­kednek az illetékesek, még a következő tél beállta előtt. Padányi Lajos Budakeszi Tricikli A Pest megyei Hírlapban, az 1983. február 23-i számban ol­vastam, hogy a fővárosban vannak olyan kisiparosok, akik triciklikészítést vállalnak. Saj­nos, nem közölték a címüket, így nem tudtam felkeresni őket, pedig nekem is nagy szükségem lenne triciklire: vi­déken nagy hasznát venni en­Víziúttörő-élet Csodálatos volt a Dunán A Duna partján élek, öt ki­lométerre az iskolámtól. Ko­rán megtanultam úszni, evez­ni, megszerettem a vízi vilá­got, a vízi madarakat, a ha­lakat és a növényeket. Ötödikes koromban belép­hettem a Munkácsy Mihály Általános Iskola Ister Flottil­lájába. Elég volt csak bele­kóstolnom a vízi életbe, rög­tön megéreztem, hogy lány létemre is a vízi úttörők kö­zött van a helyem. Alig vár­tam a vasárnapokat, hogy megismerkedjek a vízjárók életének szabályaival, s edz- hessek a túrákra. Télen az is­kolában elméleti oktatás fo­lyik, de amint kitavaszodik, vízre kerülnek a csónakok és végre evezhetünk. Az első nagy túra, amelyen részt vet­tem, 1980-ban Kiskunlachá- zárói indult, s a Csepel-sziget megkerülésével Mohácsig eveztünk. Csodálatos volt a Nagy-Dunán haladni, sátoroz­ni, esténként tábortüzet rakni és énekelni a tengerről, tenge­részekről, a kalózokról és az úttörőélet szépségeiről. Baján avattak fel igazi vízi úttörővé, a hagyományos mó­don: megkaptam a lapátütése­ket és hűtésképpen a vízbe dobtak — minden hajósinas fél az avatástól, de utána na­gyon büszke, hogy már igazán a vízhez tartozik. Egyévi ne­héz munka után mér csáklyás- ként vettem részt a nyári To­kaj—Szeged közötti Tisza-tú- rán. A Tisza sok meglepetést okozott nekünk, rendkívül ro­mantikus a kanyargós folyó két partja. Minden túránkkor felkeres­sük állomáshelyeink neveze­tességeit, sok tapasztalatot szerzünk, s szeretnénk minél több várost, tájat felfedezni. Az 1982-es Mosonmagyaróvár— Kiskunlacháza túrára már matrózként mehettem. Na­gyon fárasztó munka az eve­zés, eddigi napi csúcsunk 90 kilométer. Bármilyen kemé­nyen evezünk is, még az sem tud letörni bennünket, ha esetleg nem verőfényes az idő. Esőben is jól érezzük magun­kat. Sok versenyen vettem részt, s voltam a zánkai táborban is — ide minden évben a leg­jobban dolgozó tíz úttörő jut­hat el. Ebben az évben befejezem a nyolcadik osztályt, de nem szakadok el a vízi úttörőktől, mint ifivezető adom majd át tapasztalataimat és tudásomaj; az újoncoknak. További ta­nulmányaim, életcélom is a vízhez kapcsolódik. Kosztolányi Renáta Kiskunlacháza nek a járműnek mezőgazdasá­gi szállításkor, nyulak leadá­sakor, nagyobb bevásárláskor és tápszállításkor. Ügy gondo­lom, mások is szeretnék meg­tudni a címeket, hiszen készen nem kapható tricikli. Kiss Frigyesné Ácsa ★ Lapunkban valóban közöltük, hogy a fővárosban dolgozik három régi kisiparos, ők kézikocsikat is gyártanak, s megrendelésre tricik­lit Is. Olvasónk kérésére közöljük a címeket: VIII. Bacsó Béla utca 45., VII. Wesselényi utca 56 és II. Szilágyi Erzsébet fasor 17. Barbárok után Ha írtam önöknek, amikor problémám volt, úgy illik, hogy akkor is értesítsem önö­ket, ha orvoslást nyert pana­szom. A Pest megyei Hírlap Posta­bontás rovatában megjelent, hogy Erden a DEDASZ embe­rei csúnyán megrongálták a gyümölcsfákat. Nos, a cikk megjelenése után felkerestek, s bár nem találtak otthon, édesapámtól megtudták, hogy mi is az, amit sok szomszé­dommal együtt kifogásoltunk. Másnapra egy brigádot küld­tek, akik a barbár rongálás nyomait — amennyire lehetett — rendbe hozták, a fákat íor- másabbra nyírták. Jó lett vol­na, ha elsőre ilyen lelkiisme­retesen dolgozókra bízták vol­na a munkát, mert ők csak kollégáik dúlását korrigálták, de nem tudták, természetesen, visszaragasztani a feleslege­sen leszabdalt ágakat. Ezúton köszönöm gyors in­tézkedésüket, talán sikerült megakadályozni, hogy máshol hasonló bosszúságot okozza­nak. Veress Attila Érd Kertbarátok A közelmúltban a mezőga.z- dasági könyvhónap keretében a budakeszi művelődési ház­ban A gyümölcsfák védelme címmel előadást tartott Geis­ter János egyetemi adjunktus. Nem várt érdeklődés övezte a rendezvényt, s bár úgy ter­vezték, hogy csak egy óra hosszat tart majd, sokáig ma­radtunk, elhúzódott az össze­jövetel, mert sokan hozzá­szóltak, kérdéseket tettek fel. Biztos vagyok abban, hogy a mostaninál is többen hall­gatták volna meg az előadást, ha megfelelően tájékoztatják a lakosságot. Nemcsak meghí­vók kiküldésével lehetett vol­na közönséget toborozni, ha­nem jó lett volna, ha plakáto­kon is hírül adják az ese­ményt. Sajnos, a közönség soraiban alig láttam fiatalo­kat, Az egybegyűlt kiskerttulaj­donosok úgy döntöttek, hogy Minél távolibb, annál gyorsabb Lacliáza és Singapore Kedves madarunk, a holló, már megint elvétette a kopogtatást: megfeledkezett róla, hogy a sür­gős küldeményeket sürgősen kell kézbesíteni. Kiskunlacházán, a helyi műve­lődési ház igazgatója feladott egy táviratot az ugyancsak Kiskunlac­házán lakó Bálint Ferenc részére, azzal a kéréssel, hogy a címzett tudassa egy, a feladó számára is­meretlen helyen élő személlyel: nem jöhet létre a két nappal ké­sőbbre megbeszélt találkozó, a mű­velődési ház igazgatójának várat­lan és halaszthatatlan elfoglaltsá­ga miatt. A lapon is jól látható, hogy február 15-én, 12 óra 40 perckor adták fel, ezzel szemben mikor kapta meg a címzett? Feb­ruár lS-án, munkából hazafelé menet lelt rá a postaládában. Három napig tartott, míg a sür­gős küldemény célhoz ért — hogy hol volt ilyen sokáig, azt nem tud­ni, hiszen a kívülálló azt gondol­ná, hogy ugyanazon a településen belül a feladás után negyed órá­val már meg is kapja a címzett a hivatalos, postán küldött üze­netet. Nem gondolhatunk másra, csak arra, hogy a hivatalban mér­legelték — ez az úgynevezett egyé­ni elbírálás —, s úgy döntöttek, hogy ez a távirat nem lehet na­gyon fontos, hiszen akkor a feladó nem ezt a módot választja a köz­lésre. Üzenhetett volna valakivel, vagy miért nem ment el ő maga? Bizonyára úgy vélték a táviratke- zeiők, hogy viccelnek velük, hiszen egy helyben lakónak szinte ugyan­annyi a postára elmenni, mint fel­keresni magát a címzettet... Persze más esetek is előfordul­nak. A napokban a Pest megyei totó eredményeinek beküldői kö­zött találtunk egy borítékot, amely nem mindennapi módon kerüit szerkesztőségünkhöz. A feladó rit­kán küldhet levelet, mert a kö­vetkezőképpen címezte meg: a sa­ját nevét írta a címzett neve he­lyére, utána pedig a város nevét (Budapest), majd azt, hogy Petőfi utca 311. — Utóbb rájöttünk, hogy biztosan a postafiók rövidítését ér­telmezte Petőfinek, hiszen annak, hogy Pf., semmi értelme. Az irá­nyítószám volt az egyetlen valósá­gos adat a borítékon. Ennek elle­nére megérkezett, s a benne kül­dött szelvény részt vehetett a pá* ly ázatom Bálint Ferenc a három nap múl­tán kézbesített távirat mellett egy képeslapot is hozott. Singapore-ban adták fel, s a bélyegzést követő ötödik napon megérkezett. Hogy mi ebből a tanulság? Reméljük, semmiképp sem az, hogy minél sürgősebb egy küldemény, annál messzebbre ajánlatos feladnunk. P. M. a jövőben havonta egyszer összejönnek, s mindig hozzáér­tő előadót kérnek fel, hogy az éppen időszerű kerti munkák­ról tájékoztassa az érdeklő­dőket. Id. Kuti Márton Budakeszi Szamócaügy Szerződést kötöttünk a ta- hitótfalui Kék Duna Mezőgaz­dasági Szakszövetkezettel föl­dieper termesztésére. Már a nyáron gondjaink voltak, egy ízben a Pest megyei Hírlap­hoz fordultunk segítségért, mert nem kaptunk a szedéshez rekeszeket, így a termést nem tudtuk leszállítani. Most újabb gondunk van: felszólítást kaptunk, hogy fi­zessünk be több, mint ezer forintot, azon a címen, hogy nem teljesítettük maradékta­lanul a szerződésben vállalt kötelezettségeinket. Nem ér­tünk egyet ezzel, ugyanis nem a mi hibánk, hogy nem tud­tunk szállítani és kénytelenek voltunk másnak eladni az epret. A szövetkezet sem teljesítette minden vállalását, hiszen nemcsak hogy akadoz­va, adott rekeszt, de a szer­ződés szerint három öntözésből egyet elhagyott. Horváth Miklós Tahitóifalu A Lázár Antal, a taliitótfalul Kélc' Duna Mezőgazdasági Szakszövet­kezet íőagronómusa válaszolt olva­sónk panaszára, Megtudtuk tőle, hogy a szövetkezet közgyűlésének határozata alapján több mint két­száz tagnak kellett fizetnie, mert nem adtak le megfelelő mennyi­ségű szamócát. Azok közül, akik fizetési felszólítást kaptak, több mint negyvenen fellebbeztek, köz­tük olvasónk is. Beidézték a pa­naszost a fellebbezési tárgyalásra, de nem jelent meg, így a tárgya­lást távollétében folytatták le. s határozatukban elutasították ké­relmét. A főagronómus arról is tá­jékoztatott, hogy szövetkezetük tagjai és dolgozói állami támoga­tással termelik a szamócát. Sze­zon elején előfordult ugyan, hogy egy két órás késéssel érkeztek meg a rekeszek, de később már nem voltak ilyen nehézségek. Van­nak olyan tagok, akik igénybe ve­szik ugyan az állami dotációt, de a megtermett szamócát inkább magánkereskedőknek adlák el. 6 ez 1—2 forintos kilónkénti többlet- bevételt jelent a termelőnek. Az is előfordult, hogy a szövetkezet áVíaí adott ingyen rekeszekben adták el a magánkereskedőknek a szamócát. A szerződésben aláírt mennyiséget a termelők többsége azért nem szállította le a szövetke­zetnek, mert az eper többségét ma­gánúton értékesítette. A panasz­ban említett locsolás szakmai okok miatt maradt el. az érintett tagok nagy többségének egyetértése mel­lett. A válasz végül arra is kitér, hogy, mint minden termelőnek, panaszosunknak is jogában áll ügyét a Pest megyei döntőbizott­ság elé vinni. Máris kicsi Gyakran előfordul, hogy va­lamit túl nagyra vagy túl ki­csire méretezünk. Az utóbbi történt Dunakeszin, a nemré­giben" átadott új lakótelepi posta esetében is. Köztudott, hogy a régi du­nakeszi gyártelepi posta ki­csinek bizonyult, s emiatt na­gyon sokat keilétt bosszan­kodnunk. Örömmel vártuk az új átadását, de sajnos, nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket. Méreteiben egyál­talán nem igazodott a lakos­ság növekedéséhez — bár tet­szetős, mégsem lelhetjük ben­ne örömünket. Hol az üveg­ajtó vagy az üvegfal törése miatt találjuk zárva. Talán nem lett volna ha­szontalan, ha‘ meghagyják a régi postát is, vagy ha erre nem volt mód, olyat kellett volna építeni, amely talán ke­vésbé tetszetős, de feladatá­nak jobban meg tud felelni. Kovács Géza Dunakeszi Fröcskölő zöld színű Wartburg személy­autó. A gépkocsivezető szán­dékosan szorosan a feleségem mellett ment el, s úgy, hogy a vizet minél tökéletesebben felfröcskölje. Szerettem volna személye­sen megköszönni a sofőrnek a figyelmességét, s bemutatni a tisztítószámlát, hogy lássa, nem ügyeskedett hiába. Sajnos, erre eddig nem nyílt alkal­mam, pedig nem lenne nehéz megkeresi, ugyanis tudom a rendszámát. Magam is régóta vezetek, mint hivatásos gépko­csivezető, több mint félmillió kilométert tettem meg négy keréken, ráadásul a saját ko­csimmal is sokat járok, de ilyet még sosem cselekedtem. Vajon ez az ember miért tette? Miért jelent neki örö­met, ha bosszúságot okoz a másiknak? Lehetséges, hogy valami baj volt az autó fékjé­vel, a vezető lábával — eb­ben az esetben illett volna megállnia és elnézést kérnie a feleségemtől. Ronkó Dénes Nagykőrös Józan élet Az alkoholista betegek gyó­gyítása nehéz és összetett fel­adat, nemcsak .az elvonó ke­zelést foglalja magában, ha­nem az ezt követő gondozást és rehabilitációt is. Nagykátán alkoholellenes klub működik, Lelik Tiborné pszichológus vezetésével. A klub 1979-ben alakult a nagy­községben, de az egész járás­ból jönnek a betegek, összesen huszonötén, minden héten egy­szer. Nagy szükség volt árra, hogy biztosítsák az alkohol­elvonó kezelésén részt vett be­tegek utógondozását, segítsék családi körülményeik helyre- állítását. Az italozó életmódot foly­tató emberek elveszítik csa­ládjukat, barátaikat, munka­helyükön Is gondok okozói. Társaságuk csak a kocsmá­ban összeverődött ivócimbo­rákból áll. Az elvonókúra — bár első lépése a gyógyulás­nak — önmagában nem oldja meg a problémát, csak tüneti kezelés. A kúra után kialakult sajátos helyzet bizonytalansá­got kelt a betegben, szüksége van közösségre. A klubmozgalom legfőbb feladata a terápia. A cél, hogy az önként belépett tagok részt vegyenek a közös munká­ban, megszabaduljanak az al­koholtól, életvezetésüket meg tudják változtatni, vagyis ké­pessé váljanak arra, hogy szesz nélkül is tudjanak élni, emberi kapcsolatokat kiala­kítani, szórakozni. Mivel az el­vonókúra megfosztotta őket egy, számukra nagyon fontos dologtól, az alkoholtól, ehelyett adni kell valamit: sokat segít a beszélgetés, a problémák fel­tárása, a közös program. A klubba eleinte csak a be­teg jár el, később igyekeznek a családot is bevonni; a fele­ségek is aktiv segítői lehetnek a gyógyító munkának. A klubtagok többsége helyreállí­totta életét, ismét együtt ‘ a család, visszaszerezték munka­helyi megbecsülésüket is. Lelik Tiborné elmondta, hogy sok gond is van: nincs állandó klubterem, kevés a társadalmi aktivista és a megfelelően képzett szakember, aki a klubokat vezethetné. A válla­latok vezetői rendszerint meg­tagadják a segítséget, arra hi­vatkozva, hogy náluk alkoho­lista nincs, így dolgozóiknak nincs szükségük ilyen Jslubra. Szemléleti változásokra len­ne szükség, nem akkor kel­lene megbélyegezni egy em­bert, amikor visszajött az el­vonókúráról. hanem idejében észrevenni a bajt. s a beteg­től nem megszabadulni, ha­nem minden erővel segíteni rajta. Lengyel Ilona Nagykáta Bejelentés — álnéven Elismervény vagy virsli? Ez év február 23-án felesé­gem hazafelé tartott a mun­kahelyéről. Nagykörösön, a Kálvin téren vízátfolyás van valamilyen okból, talán cső­törés miatt. Feleségem kerék­párral igyekezett haza, s ott a téren elszáguldott mellette egy Február elején levél érkezett szerkesztőségünkhöz, melyben bejelentették, hogy a pátyi bisztróban szilveszter, éjjel az üzletvezető megkárosította a vendégeket. Személyenként ötven forint asztalfoglalási díjat kért, mely­nek befizetéséről a vendégek nem kaptak elismervényt. A pénzért járó egy üveg sört és egy pár virslit szintén nem kapták meg reggel öt óráig. Arra, hogy a bejelentés miért ilyen késve érkezett, magyará­zatot leltünk a Budai Járási Áfész-hez érkezett korábbi, hasonló tartalmú levélben: „Ha nem kapunk megnyugtató vá­laszt a történtekre, kénytele­nek leszünk a sajtóhoz fordul­ni orvoslásért." Ezt írta Mada­rász László pátyi lakos. A áfész kivizsgálta az ügyet és figyelmeztetésben részesítet­te az üzletvezetőt, amiért nem adott hivatalos elismervényt az asztalfoglalási díjakról. Az üz­letvezető állítása szerint a pa­naszos leveleket nem Madarász László írta, mert ő ott sem volt a szilveszteri mulatságon, hanem apósa, Farkas József, aki 19 éve a bisztróba szerződ­tetett zenekar vezetője, és aki­nek márciusban nem fogják meghosszabbítani a szerződé­sét. Bosszúból ezzel a rágalom­mal . akar kellemetlenséget okozni az üzletvezetőnek. Farkas József természetesen tagadta ezt a vádat. Sőt, az egység dolgozóinak visszaélését Horváth Ferenc is tanúsította, aki azon az éjszakán összeszó­lalkozott az üzletvezetővel: — Azt mondta, örüljünk, hogy ennyiért asztalt kaptunk, Pesten ötven forintért szóba sem állnának velünk. Akkor többen követelni kezdtük a ne­künk járó sört és virslit, nem mintha szükségünk lett volna rá, mert itt az a szokás, hogy mindenki hoz magával bősége­sen ennivalót. Akik kérték, azoknak ki is hozták, a töb­bieknek nem. Farkas József és veje, Mada­rász László nem ismerik el, hogy ők írtak az áfésznelc. A szerkesztőségünkbe érkezett bejelentésen egy harmadik név és cím szerepel. Az írás és a két levél szövege feltűnően ha­sonlít egymáshoz. A feladóval Dudás Mártonnal azonban nem tudtunk érintkezésbe lépni, mert a megadott címen se ál­landóra, se ideiglenesen nincs ilyen nevű lakó bejelentve. A tényeket röviden összefog­lalva: egy valóban megtörtént visszaélést először az üzemel­tetőnél, majd a sajtónál jelen­tettek be. Az ügyet kivizsgál­ták, a szabályoknak megfele­lően eljártak. A két bejelentő azonban ismeretlen. Szerkesztői üzenetek Cs. F., Abony: Levelében azt pa­naszolja, hogy nyugdíjazása alkal­mával a szolgálati idő után csak az ötvenéves jubileumi jutalmat kapta meg. s most jött rá, hogy a negyvenéves jubileumra semmit sem kapott. Panaszát továbbítottuk az illetékesekhez, a válaszról ér­tesítjük. G. Gy.-né, Dunaharaszti: Alumí­nium radiátort keres, de nem kap az üzletekben. Érdeklődtünk a gyártónál, s megtudtuk, hogy he­gesztési problémák miatt kéthó­napos lemaradásuk van, de már szállítják az első negyedévre ígért fűtőtesteket. Az Aluker Vállalat áruházában általában van radiá­tor, keresse fel az üzletet, Buda­pest, X. keresztúri út 39—41. szám alatt. K. R., Szentendre: Bejelentését továbbítottuk, hamarosan kivizs­gálják. figyelje lapunk szentend­rei oldalai, ott találja majd a vá­laszt. B. L., Érd: Szóvá teszi, hogy bár rengeteg hőtárolós elektromos kályha érkezett a Centrum Budai Lottó Áruházba, hiába szeretné megvenni, az eladók különféle ki­fogásokat találnak, de nem teszik lehetővé, hogy megvásárolja a rég­óta keresett kályhát. Érdeklődtünk, s megtudtuk, hogy a szállító, a GELKA nem kapta még meg a ki­adási engedélyt. Napokon beiül megkapják, s akkor — akinek van engedélye — megveheti a hőtáro­lós kályhát. Az áruházban előjegy­zéseket is vesznek fel, pillanatnyi­lag előleget sem keU fizetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom