Pest Megyei Hírlap, 1983. március (27. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-13 / 61. szám
kMíoP 1983. MÁRCIUS 13., VASÁRNAP STABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PFs 311 - 1446 Elfelejtik Budakeszi központjában van a 112. számú élelmiszerbolt. Vevőközönsége erősen megnövekedett, mert a vele szemben lévő tejgomba megszűnt, s valamivel korábban az áfész bezárta egyszemélyes tej-kenyér- élelmiszer üzletét. A zsúfoltságot mindenki igyekszik elkerülni, ezért sokan felkeressük néha az al- vagy a felvégi ABC-áruházat — sajnos, nem egyszer ' előfordul, hogy valamelyik árucikket csak úgy tudjuk beszerezni, ha végigjárjuk az összes vásárlóhelyet A 112. számú — vagy ahogyan mindenki nevezi, a központi — bolt dolgozói mindent megtesznek azért, hogy vásárlóik elégedetten távozhassanak. Készségesek, udvariasak, ráadásul arra is ügyelnek, hogy náluk lehetőleg minden kapható legyen. Munkakörülményeik nagyon rosszak. Naponta 8—10—12 órákat dolgoznak egészségüket veszélyeztető környezetben. A vásárlók könyvébe egy alkalommal bejegyeztem észrevételemet, s javasoltam, cseréljék ki a bolt bejáratát, Ugyanis nagyon sok baj van a fél évszázados ajtókkal. Hiába tettek fel nehéz függönyt belül, a vevők nyitva felejtik az ajtót, a boltban mégis nagyon hideg van, az eladok és a pénztárosok gémberedett ujjakkal dolgoznak. Ha egy önbecsukó szerkezetet szerelnének fel, nem függene az üzlet hőmérséklete attól, elfelejti-e a vevő becsukni az ajtót. Ha már késik a bolt felújítása, legalább ezt rendbe kellene hozni. Igaz, március van, már hamarosan véget ér a tél, de az ajtók évek óta várnak javításra, talán végre intézkednek az illetékesek, még a következő tél beállta előtt. Padányi Lajos Budakeszi Tricikli A Pest megyei Hírlapban, az 1983. február 23-i számban olvastam, hogy a fővárosban vannak olyan kisiparosok, akik triciklikészítést vállalnak. Sajnos, nem közölték a címüket, így nem tudtam felkeresni őket, pedig nekem is nagy szükségem lenne triciklire: vidéken nagy hasznát venni enVíziúttörő-élet Csodálatos volt a Dunán A Duna partján élek, öt kilométerre az iskolámtól. Korán megtanultam úszni, evezni, megszerettem a vízi világot, a vízi madarakat, a halakat és a növényeket. Ötödikes koromban beléphettem a Munkácsy Mihály Általános Iskola Ister Flottillájába. Elég volt csak belekóstolnom a vízi életbe, rögtön megéreztem, hogy lány létemre is a vízi úttörők között van a helyem. Alig vártam a vasárnapokat, hogy megismerkedjek a vízjárók életének szabályaival, s edz- hessek a túrákra. Télen az iskolában elméleti oktatás folyik, de amint kitavaszodik, vízre kerülnek a csónakok és végre evezhetünk. Az első nagy túra, amelyen részt vettem, 1980-ban Kiskunlachá- zárói indult, s a Csepel-sziget megkerülésével Mohácsig eveztünk. Csodálatos volt a Nagy-Dunán haladni, sátorozni, esténként tábortüzet rakni és énekelni a tengerről, tengerészekről, a kalózokról és az úttörőélet szépségeiről. Baján avattak fel igazi vízi úttörővé, a hagyományos módon: megkaptam a lapátütéseket és hűtésképpen a vízbe dobtak — minden hajósinas fél az avatástól, de utána nagyon büszke, hogy már igazán a vízhez tartozik. Egyévi nehéz munka után mér csáklyás- ként vettem részt a nyári Tokaj—Szeged közötti Tisza-tú- rán. A Tisza sok meglepetést okozott nekünk, rendkívül romantikus a kanyargós folyó két partja. Minden túránkkor felkeressük állomáshelyeink nevezetességeit, sok tapasztalatot szerzünk, s szeretnénk minél több várost, tájat felfedezni. Az 1982-es Mosonmagyaróvár— Kiskunlacháza túrára már matrózként mehettem. Nagyon fárasztó munka az evezés, eddigi napi csúcsunk 90 kilométer. Bármilyen keményen evezünk is, még az sem tud letörni bennünket, ha esetleg nem verőfényes az idő. Esőben is jól érezzük magunkat. Sok versenyen vettem részt, s voltam a zánkai táborban is — ide minden évben a legjobban dolgozó tíz úttörő juthat el. Ebben az évben befejezem a nyolcadik osztályt, de nem szakadok el a vízi úttörőktől, mint ifivezető adom majd át tapasztalataimat és tudásomaj; az újoncoknak. További tanulmányaim, életcélom is a vízhez kapcsolódik. Kosztolányi Renáta Kiskunlacháza nek a járműnek mezőgazdasági szállításkor, nyulak leadásakor, nagyobb bevásárláskor és tápszállításkor. Ügy gondolom, mások is szeretnék megtudni a címeket, hiszen készen nem kapható tricikli. Kiss Frigyesné Ácsa ★ Lapunkban valóban közöltük, hogy a fővárosban dolgozik három régi kisiparos, ők kézikocsikat is gyártanak, s megrendelésre triciklit Is. Olvasónk kérésére közöljük a címeket: VIII. Bacsó Béla utca 45., VII. Wesselényi utca 56 és II. Szilágyi Erzsébet fasor 17. Barbárok után Ha írtam önöknek, amikor problémám volt, úgy illik, hogy akkor is értesítsem önöket, ha orvoslást nyert panaszom. A Pest megyei Hírlap Postabontás rovatában megjelent, hogy Erden a DEDASZ emberei csúnyán megrongálták a gyümölcsfákat. Nos, a cikk megjelenése után felkerestek, s bár nem találtak otthon, édesapámtól megtudták, hogy mi is az, amit sok szomszédommal együtt kifogásoltunk. Másnapra egy brigádot küldtek, akik a barbár rongálás nyomait — amennyire lehetett — rendbe hozták, a fákat íor- másabbra nyírták. Jó lett volna, ha elsőre ilyen lelkiismeretesen dolgozókra bízták volna a munkát, mert ők csak kollégáik dúlását korrigálták, de nem tudták, természetesen, visszaragasztani a feleslegesen leszabdalt ágakat. Ezúton köszönöm gyors intézkedésüket, talán sikerült megakadályozni, hogy máshol hasonló bosszúságot okozzanak. Veress Attila Érd Kertbarátok A közelmúltban a mezőga.z- dasági könyvhónap keretében a budakeszi művelődési házban A gyümölcsfák védelme címmel előadást tartott Geister János egyetemi adjunktus. Nem várt érdeklődés övezte a rendezvényt, s bár úgy tervezték, hogy csak egy óra hosszat tart majd, sokáig maradtunk, elhúzódott az összejövetel, mert sokan hozzászóltak, kérdéseket tettek fel. Biztos vagyok abban, hogy a mostaninál is többen hallgatták volna meg az előadást, ha megfelelően tájékoztatják a lakosságot. Nemcsak meghívók kiküldésével lehetett volna közönséget toborozni, hanem jó lett volna, ha plakátokon is hírül adják az eseményt. Sajnos, a közönség soraiban alig láttam fiatalokat, Az egybegyűlt kiskerttulajdonosok úgy döntöttek, hogy Minél távolibb, annál gyorsabb Lacliáza és Singapore Kedves madarunk, a holló, már megint elvétette a kopogtatást: megfeledkezett róla, hogy a sürgős küldeményeket sürgősen kell kézbesíteni. Kiskunlacházán, a helyi művelődési ház igazgatója feladott egy táviratot az ugyancsak Kiskunlacházán lakó Bálint Ferenc részére, azzal a kéréssel, hogy a címzett tudassa egy, a feladó számára ismeretlen helyen élő személlyel: nem jöhet létre a két nappal későbbre megbeszélt találkozó, a művelődési ház igazgatójának váratlan és halaszthatatlan elfoglaltsága miatt. A lapon is jól látható, hogy február 15-én, 12 óra 40 perckor adták fel, ezzel szemben mikor kapta meg a címzett? Február lS-án, munkából hazafelé menet lelt rá a postaládában. Három napig tartott, míg a sürgős küldemény célhoz ért — hogy hol volt ilyen sokáig, azt nem tudni, hiszen a kívülálló azt gondolná, hogy ugyanazon a településen belül a feladás után negyed órával már meg is kapja a címzett a hivatalos, postán küldött üzenetet. Nem gondolhatunk másra, csak arra, hogy a hivatalban mérlegelték — ez az úgynevezett egyéni elbírálás —, s úgy döntöttek, hogy ez a távirat nem lehet nagyon fontos, hiszen akkor a feladó nem ezt a módot választja a közlésre. Üzenhetett volna valakivel, vagy miért nem ment el ő maga? Bizonyára úgy vélték a táviratke- zeiők, hogy viccelnek velük, hiszen egy helyben lakónak szinte ugyanannyi a postára elmenni, mint felkeresni magát a címzettet... Persze más esetek is előfordulnak. A napokban a Pest megyei totó eredményeinek beküldői között találtunk egy borítékot, amely nem mindennapi módon kerüit szerkesztőségünkhöz. A feladó ritkán küldhet levelet, mert a következőképpen címezte meg: a saját nevét írta a címzett neve helyére, utána pedig a város nevét (Budapest), majd azt, hogy Petőfi utca 311. — Utóbb rájöttünk, hogy biztosan a postafiók rövidítését értelmezte Petőfinek, hiszen annak, hogy Pf., semmi értelme. Az irányítószám volt az egyetlen valóságos adat a borítékon. Ennek ellenére megérkezett, s a benne küldött szelvény részt vehetett a pá* ly ázatom Bálint Ferenc a három nap múltán kézbesített távirat mellett egy képeslapot is hozott. Singapore-ban adták fel, s a bélyegzést követő ötödik napon megérkezett. Hogy mi ebből a tanulság? Reméljük, semmiképp sem az, hogy minél sürgősebb egy küldemény, annál messzebbre ajánlatos feladnunk. P. M. a jövőben havonta egyszer összejönnek, s mindig hozzáértő előadót kérnek fel, hogy az éppen időszerű kerti munkákról tájékoztassa az érdeklődőket. Id. Kuti Márton Budakeszi Szamócaügy Szerződést kötöttünk a ta- hitótfalui Kék Duna Mezőgazdasági Szakszövetkezettel földieper termesztésére. Már a nyáron gondjaink voltak, egy ízben a Pest megyei Hírlaphoz fordultunk segítségért, mert nem kaptunk a szedéshez rekeszeket, így a termést nem tudtuk leszállítani. Most újabb gondunk van: felszólítást kaptunk, hogy fizessünk be több, mint ezer forintot, azon a címen, hogy nem teljesítettük maradéktalanul a szerződésben vállalt kötelezettségeinket. Nem értünk egyet ezzel, ugyanis nem a mi hibánk, hogy nem tudtunk szállítani és kénytelenek voltunk másnak eladni az epret. A szövetkezet sem teljesítette minden vállalását, hiszen nemcsak hogy akadozva, adott rekeszt, de a szerződés szerint három öntözésből egyet elhagyott. Horváth Miklós Tahitóifalu A Lázár Antal, a taliitótfalul Kélc' Duna Mezőgazdasági Szakszövetkezet íőagronómusa válaszolt olvasónk panaszára, Megtudtuk tőle, hogy a szövetkezet közgyűlésének határozata alapján több mint kétszáz tagnak kellett fizetnie, mert nem adtak le megfelelő mennyiségű szamócát. Azok közül, akik fizetési felszólítást kaptak, több mint negyvenen fellebbeztek, köztük olvasónk is. Beidézték a panaszost a fellebbezési tárgyalásra, de nem jelent meg, így a tárgyalást távollétében folytatták le. s határozatukban elutasították kérelmét. A főagronómus arról is tájékoztatott, hogy szövetkezetük tagjai és dolgozói állami támogatással termelik a szamócát. Szezon elején előfordult ugyan, hogy egy két órás késéssel érkeztek meg a rekeszek, de később már nem voltak ilyen nehézségek. Vannak olyan tagok, akik igénybe veszik ugyan az állami dotációt, de a megtermett szamócát inkább magánkereskedőknek adlák el. 6 ez 1—2 forintos kilónkénti többlet- bevételt jelent a termelőnek. Az is előfordult, hogy a szövetkezet áVíaí adott ingyen rekeszekben adták el a magánkereskedőknek a szamócát. A szerződésben aláírt mennyiséget a termelők többsége azért nem szállította le a szövetkezetnek, mert az eper többségét magánúton értékesítette. A panaszban említett locsolás szakmai okok miatt maradt el. az érintett tagok nagy többségének egyetértése mellett. A válasz végül arra is kitér, hogy, mint minden termelőnek, panaszosunknak is jogában áll ügyét a Pest megyei döntőbizottság elé vinni. Máris kicsi Gyakran előfordul, hogy valamit túl nagyra vagy túl kicsire méretezünk. Az utóbbi történt Dunakeszin, a nemrégiben" átadott új lakótelepi posta esetében is. Köztudott, hogy a régi dunakeszi gyártelepi posta kicsinek bizonyult, s emiatt nagyon sokat keilétt bosszankodnunk. Örömmel vártuk az új átadását, de sajnos, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Méreteiben egyáltalán nem igazodott a lakosság növekedéséhez — bár tetszetős, mégsem lelhetjük benne örömünket. Hol az üvegajtó vagy az üvegfal törése miatt találjuk zárva. Talán nem lett volna haszontalan, ha‘ meghagyják a régi postát is, vagy ha erre nem volt mód, olyat kellett volna építeni, amely talán kevésbé tetszetős, de feladatának jobban meg tud felelni. Kovács Géza Dunakeszi Fröcskölő zöld színű Wartburg személyautó. A gépkocsivezető szándékosan szorosan a feleségem mellett ment el, s úgy, hogy a vizet minél tökéletesebben felfröcskölje. Szerettem volna személyesen megköszönni a sofőrnek a figyelmességét, s bemutatni a tisztítószámlát, hogy lássa, nem ügyeskedett hiába. Sajnos, erre eddig nem nyílt alkalmam, pedig nem lenne nehéz megkeresi, ugyanis tudom a rendszámát. Magam is régóta vezetek, mint hivatásos gépkocsivezető, több mint félmillió kilométert tettem meg négy keréken, ráadásul a saját kocsimmal is sokat járok, de ilyet még sosem cselekedtem. Vajon ez az ember miért tette? Miért jelent neki örömet, ha bosszúságot okoz a másiknak? Lehetséges, hogy valami baj volt az autó fékjével, a vezető lábával — ebben az esetben illett volna megállnia és elnézést kérnie a feleségemtől. Ronkó Dénes Nagykőrös Józan élet Az alkoholista betegek gyógyítása nehéz és összetett feladat, nemcsak .az elvonó kezelést foglalja magában, hanem az ezt követő gondozást és rehabilitációt is. Nagykátán alkoholellenes klub működik, Lelik Tiborné pszichológus vezetésével. A klub 1979-ben alakult a nagyközségben, de az egész járásból jönnek a betegek, összesen huszonötén, minden héten egyszer. Nagy szükség volt árra, hogy biztosítsák az alkoholelvonó kezelésén részt vett betegek utógondozását, segítsék családi körülményeik helyre- állítását. Az italozó életmódot folytató emberek elveszítik családjukat, barátaikat, munkahelyükön Is gondok okozói. Társaságuk csak a kocsmában összeverődött ivócimborákból áll. Az elvonókúra — bár első lépése a gyógyulásnak — önmagában nem oldja meg a problémát, csak tüneti kezelés. A kúra után kialakult sajátos helyzet bizonytalanságot kelt a betegben, szüksége van közösségre. A klubmozgalom legfőbb feladata a terápia. A cél, hogy az önként belépett tagok részt vegyenek a közös munkában, megszabaduljanak az alkoholtól, életvezetésüket meg tudják változtatni, vagyis képessé váljanak arra, hogy szesz nélkül is tudjanak élni, emberi kapcsolatokat kialakítani, szórakozni. Mivel az elvonókúra megfosztotta őket egy, számukra nagyon fontos dologtól, az alkoholtól, ehelyett adni kell valamit: sokat segít a beszélgetés, a problémák feltárása, a közös program. A klubba eleinte csak a beteg jár el, később igyekeznek a családot is bevonni; a feleségek is aktiv segítői lehetnek a gyógyító munkának. A klubtagok többsége helyreállította életét, ismét együtt ‘ a család, visszaszerezték munkahelyi megbecsülésüket is. Lelik Tiborné elmondta, hogy sok gond is van: nincs állandó klubterem, kevés a társadalmi aktivista és a megfelelően képzett szakember, aki a klubokat vezethetné. A vállalatok vezetői rendszerint megtagadják a segítséget, arra hivatkozva, hogy náluk alkoholista nincs, így dolgozóiknak nincs szükségük ilyen Jslubra. Szemléleti változásokra lenne szükség, nem akkor kellene megbélyegezni egy embert, amikor visszajött az elvonókúráról. hanem idejében észrevenni a bajt. s a betegtől nem megszabadulni, hanem minden erővel segíteni rajta. Lengyel Ilona Nagykáta Bejelentés — álnéven Elismervény vagy virsli? Ez év február 23-án feleségem hazafelé tartott a munkahelyéről. Nagykörösön, a Kálvin téren vízátfolyás van valamilyen okból, talán csőtörés miatt. Feleségem kerékpárral igyekezett haza, s ott a téren elszáguldott mellette egy Február elején levél érkezett szerkesztőségünkhöz, melyben bejelentették, hogy a pátyi bisztróban szilveszter, éjjel az üzletvezető megkárosította a vendégeket. Személyenként ötven forint asztalfoglalási díjat kért, melynek befizetéséről a vendégek nem kaptak elismervényt. A pénzért járó egy üveg sört és egy pár virslit szintén nem kapták meg reggel öt óráig. Arra, hogy a bejelentés miért ilyen késve érkezett, magyarázatot leltünk a Budai Járási Áfész-hez érkezett korábbi, hasonló tartalmú levélben: „Ha nem kapunk megnyugtató választ a történtekre, kénytelenek leszünk a sajtóhoz fordulni orvoslásért." Ezt írta Madarász László pátyi lakos. A áfész kivizsgálta az ügyet és figyelmeztetésben részesítette az üzletvezetőt, amiért nem adott hivatalos elismervényt az asztalfoglalási díjakról. Az üzletvezető állítása szerint a panaszos leveleket nem Madarász László írta, mert ő ott sem volt a szilveszteri mulatságon, hanem apósa, Farkas József, aki 19 éve a bisztróba szerződtetett zenekar vezetője, és akinek márciusban nem fogják meghosszabbítani a szerződését. Bosszúból ezzel a rágalommal . akar kellemetlenséget okozni az üzletvezetőnek. Farkas József természetesen tagadta ezt a vádat. Sőt, az egység dolgozóinak visszaélését Horváth Ferenc is tanúsította, aki azon az éjszakán összeszólalkozott az üzletvezetővel: — Azt mondta, örüljünk, hogy ennyiért asztalt kaptunk, Pesten ötven forintért szóba sem állnának velünk. Akkor többen követelni kezdtük a nekünk járó sört és virslit, nem mintha szükségünk lett volna rá, mert itt az a szokás, hogy mindenki hoz magával bőségesen ennivalót. Akik kérték, azoknak ki is hozták, a többieknek nem. Farkas József és veje, Madarász László nem ismerik el, hogy ők írtak az áfésznelc. A szerkesztőségünkbe érkezett bejelentésen egy harmadik név és cím szerepel. Az írás és a két levél szövege feltűnően hasonlít egymáshoz. A feladóval Dudás Mártonnal azonban nem tudtunk érintkezésbe lépni, mert a megadott címen se állandóra, se ideiglenesen nincs ilyen nevű lakó bejelentve. A tényeket röviden összefoglalva: egy valóban megtörtént visszaélést először az üzemeltetőnél, majd a sajtónál jelentettek be. Az ügyet kivizsgálták, a szabályoknak megfelelően eljártak. A két bejelentő azonban ismeretlen. Szerkesztői üzenetek Cs. F., Abony: Levelében azt panaszolja, hogy nyugdíjazása alkalmával a szolgálati idő után csak az ötvenéves jubileumi jutalmat kapta meg. s most jött rá, hogy a negyvenéves jubileumra semmit sem kapott. Panaszát továbbítottuk az illetékesekhez, a válaszról értesítjük. G. Gy.-né, Dunaharaszti: Alumínium radiátort keres, de nem kap az üzletekben. Érdeklődtünk a gyártónál, s megtudtuk, hogy hegesztési problémák miatt kéthónapos lemaradásuk van, de már szállítják az első negyedévre ígért fűtőtesteket. Az Aluker Vállalat áruházában általában van radiátor, keresse fel az üzletet, Budapest, X. keresztúri út 39—41. szám alatt. K. R., Szentendre: Bejelentését továbbítottuk, hamarosan kivizsgálják. figyelje lapunk szentendrei oldalai, ott találja majd a választ. B. L., Érd: Szóvá teszi, hogy bár rengeteg hőtárolós elektromos kályha érkezett a Centrum Budai Lottó Áruházba, hiába szeretné megvenni, az eladók különféle kifogásokat találnak, de nem teszik lehetővé, hogy megvásárolja a régóta keresett kályhát. Érdeklődtünk, s megtudtuk, hogy a szállító, a GELKA nem kapta még meg a kiadási engedélyt. Napokon beiül megkapják, s akkor — akinek van engedélye — megveheti a hőtárolós kályhát. Az áruházban előjegyzéseket is vesznek fel, pillanatnyilag előleget sem keU fizetni.
