Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-05 / 30. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1983. február 5., szombat Sajátos igények, konkrét feladatok A választás joga a fiataloké Egyetértünk: a Locomotiv jó úton jár, de úgy látszik, nincs utazás döccenők nélkül. Talán nem vélet­len, hogy a színpadon ezúttal piros volt a szemafor: a vonat ezen az es­tén nem a megszokott menetrend szerint robogott tovább. HEGYI IVÁN Mesélnek a kék — Megyek a kék Hiltonba — mondja a fiatalem­ber, miközben leszáll a HÉV-ről. Társa a síneken túlra veszi az irányt, ő maga a négyemeletes kockaépület felé baktat. Nem nehéz kitalálni, hogy a Budakalászon leszálló a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat munkásszállójának lakója. Két-három műszakban dolgozik, akár a többiek. Távol az otthonától éli mindennapjait, abban a re­ményben, hogy majd valamikor családot alapít, s a magáéban lakhat. Megosztott emeletek Tisztaság, rend, fegyelem a falakon belül. A leány­szállásnak tervezett lakóhely — mire felépült — ve­gyes szállóvá alakult. Így aztán megosztották az emele­teket: külön szinten laknak a lányok, a férfiak és ez az otthonuk az ipari tanulóknak is. Négyen laknak egy szobában, s aki csak teheti, saját ízlése szerint ren­dezkedik be; már amennyire a szoba mérete, a búto­rok engedik. Még sincs két egyforma helyiség. A lá­nyoknál maguk készítette kézimunka a falakon, meg hatalmas plakátok. — Húzzuk szét a függönyt, ide sohasem engedik be a napfényt! — lép be Bakos Zoltánná gondnok a he­lyiségbe. — Pedig olyan kellemes mindig ez a szoba, nincsen titkolni valójuk, érthetetlen, miért szeretik a sötétet! Nem ez az egyetlen dolog, amit nem tud megfej­teni a szálló vezetésére termett fiatalasszony. Amikor a személyzeti osztályról annak idején átjött új hivata­lába, tudta, mit vállal. IJgy.jSKf»te, ez neki való feladat­kör: sokféle emberrel találkozni, s megtalálni a közös érintkezési pontokat. Az első találkozás — El nem tudnám képzelni az életemet irodában, aktahalmok közepette. KISZ-titkár koromban fogalma­zódott meg bennem az elhatározás: olyan foglalkozást keresek, ahol minél több ember gondját, problémáját megoldhatom. Másfél órát beszélgetek a hozzánk ér­kezővel. Az első találkozás nagyon sokat jelent. Már a bemutatkozáskor következtetéseket vonhatok le az il­lető jelleméről, viselkedéséről. — Olyan az érzésem, mintha kollégiumban len­nénk, csakhogy itt önálló, dolgozó emberek laknak. — Szabályok nélkül felborulna a szálló rendje, Százhúsz forintért vállalni kell a megkötöttségeket. AV/WV. ivw. ............. '■>' ............. • ' ' ' ' R 1 Min denki saját maga takarít, a különneműek nem lá­togathatják egymás szobáit, hogy csak a leglényege­sebbeket említsem. A száznegyvennyolc lakó közül százhuszonnyolc harminc éven aluli. Éppen ezért a mi feladatunk, hogy formáljuk őket. Igaz, a tiltások soro­zata éppen náluk ütközik ellenállásba ... — A lakók kérhetik, hogy kivel lakjanak egy szo­bában? — Szó sem lehet róla. Az első találkozáskor meg­állapítom, hogy valaki milyen környezetbe illik, s oda beosztom. — Fontos indok kell ahhoz, ha valaki másik szo­bába szeretne költözni — veszi át a szót Bíró Ferenc, a szállóbizottság elnöke. — Ez lenne még a legkeve­sebb. A közelmúltban például megszüntettük, hogy a diszkóba külsők is bejöhessenek. Kezdetben csak az ismerősök jöttek be a társalgóba, aztán idegenek ran­dalíroztak. Akad éppen elég alkalom, ha másokkal szeretnének szórakozni... Mikor jó a disco? — Így aztán ne csodálkozzatok, hogy senki sem jön mostanában a diszkóba! — mondja Bállá László kultúrfelelős. — Rebesgetik, hogy nem jó a zeném, pe­dig a legfrissebb számokat szerzem be ... — Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem visszatetsző, ha a lány lánnyal táncol. Persze, rossz a zene, ha hiányzik a megfelelő partner, akivel szóra­kozhatnánk — szól a lányok nevében az újdonsült szállólakó, Úri Erzsébet. Igaz, a gyár művelődési házá­ban is van diszkó, de ott mindig ugyanazok találkoznak. Még az a legjobb, amikor filmvetítés vatí. A jő filme­ket szívesen megnézem egyedül is. A fiatalok legnagyobb gondja — ami életkori sajá­tosság — a párkeresés. A három műszak váltása meg­lehetősen nehéz. A szabad idő java részében pihennek, külön munkát vállalnak, házi munkát végeznek. Át­meneti állapotnak tartják, hogy itt lakjanak, de to­vábblépni is nehéz. — Megszoktam a kollégiumi életet — mondja Bállá László —, de azért szeretnék saját otthont. Se gédmunkás vagyok, egyelőre szakmát kellene tanul­nom. Szabad időmben krimit olvasok, de szeretek ki­rándulni, összejönni a barátokkal. Nemrégen Szentend­rén jártam, megnéztem a Barcsay-gyűjteményt. Jó len­ne minél többet utazni, látni a világból... Nősülni, férjhez menni — Egy nyírségi kis faluból érkeztem — kezdi Úri Erzsébet. Arrafelé nagyon nehéz munkát találni, gon­doltam, itt megpróbálom; Gépkezelő vagyok. Szeretnék beiratkozni egy szabás-varrás tanfolyamra, hogy ké­sőbb ezzel kereshessem a kenyeremet. — Kézimunkázni szeretek és olvasni — sorjázza Bőriz Ilona szövőnő. — Négy esztendeje lakom a szál­lóban. Jó lenne, ha jobban odafigyelnénk egymásra. — Idestova másfél évtizede dolgozom gépmester­ként a gyárban, három esztendeje lakom itt — foly­tatja Bíró Ferenc. — Mindenhol ott vagyok, mindenfé­le társadalmi munkában részt veszek. Szeretem nyüzsgést. Majd ha megnősülök, már nem lesz ennyi mindenre időm... — Megyek a kék Hiltonba — mondja a fiatalem­ber, miközben leszáll a HÉV-ről. Társa síneken túlra veszi az irányt, ő maga a négyemeletes kockaépület fe­lé baktat. ERDÖSI KATALIN A kéneken (felül): Mérkőzés a zöld asztalnál, (balra): Ta­lálkozunk a klubban, (jobbra, lent): Lányok egymás küzStt. Barcza Zsolt felvételei Az ifjúsági szövetség munkájának tartalmi és szervezeti megújulá­sa csak úgy képzelhető el, ha módo­sulnak a szervezés, a felépítés, az irányítás, valamint a választási rend elemei. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bizottsá­ga 1982 októberében határozott ezek­ről a kérdésekről. Ma a Kommunista Ifjúsági Szö­vetségnek csaknem 912 ezer tag­ja van. Az ifjúkommunisták 62,6 százaléka dolgozó, 37,4 százaléka ta­nuló. A munkás- és mezőgazdasági fizikai dolgozó KISZ-tagok száma együttesen 269 ezer fő. E réteghez egy év alatt tízezer fiatal csatlako­zott, o szervezettség javult, de még most sem kielégítő. A KISZ politikai befolyása, erő­södése szükségessé teszi, hogy a fia­talok sokrétű érdeklődéséhez, élet- és munkakörülményeikhez jobban igazodjon a szerveződési rend. A KISZ szervezetei, alapszervezetei a jövőben is elsősorban a munkahe­lyeken, a tanintézetekben, a fegyve­res erőknél, s testületekben, vala­mint a lakóterületen működnek. Az ide vonatkozó tavaly októberi ha­tározat lehetővé tette, hogy munkás- szállásokon, kollégiumokban, mű­velődési házakban, tudományos és sportegyesületekben, valamint más tartósan működő ifjúsági közössé­gekben is alakulhassanak KISZ- alapszervezetek. Ezután tehát minden fiatal maga döntheti el, hogy munkahelyén, tan­intézetében vagy lakóhelyén kíván-e a KISZ tagja lenni, mely alapszerve­zethez akar tartozni. Mindenki csak egy alapszervezetnek lehet tagja, de szervezeti hovatartozásától függetle­nül több alapszervezet tevékenységé­be is bekapcsolódhat. Sokan aggódtak, hogy a szervező­dés ilyesfajta módosításának az lesz a következménye, hogy a fiatalok egy része elmegy a nagyüzemi KISZ- alapszervezetekből, átjelentkezik a lakóterületire, vagy a választhatóság miatt megszűnnek majd egy-egy he­lyen az iskolai KlSZ-alapszerveze- tek. Nem ez történt. Egy egészséges versengés jött létre. A fiatalok ab­ba az alapszervezetbe mentek, amelyben koruknak megfelelő, igé­nyeiket kielégítő programokat kí­nálnak, amelyben konkrét feladato­kat kaptak. Dár a számok önmagukban is je- leznek valamit, de hiteles tü­körképet mégsem adhatnak a moz­galmi munkáról, annak színvonalá­ról. Ahol a számok alapján a szer­vezettséggel baj van, ott a módsze­rekkel is baj van, ott nem veszik kellő mértékben figyelembe a fia­talok sajátosságigényeit. A KISZ szerveződése, felépítése és irányítása, valamint választási rend egyes elemeinek módosítása a társa­dalmi-gazdasági változásokhoz iga­zodik. Az eddigi tapasztalatok a dön­tés helyességét igazolják. AMBRUS SÁNDOR 11 IENESARO(C)K Locomotiv a síneken Lendületesen zakatol a Locomotiv GT, a Presser-expressz immár a ti­zedik állomásnál (nagylemeznél) tart. A közkedvelt zenevonat sajá­tossága: még korántsem ért útja vé­géhez, de már réges-rég befutott. Népszerűsége annak ellenére sem csökkent, hogy személyzete alaposan kicserélődött a hosszú utazás során, az eredeti legénységből csupán a mozdonyvezető Presser Gábor ma­radt meg hírmondónak. Korai bú­csút intett a társulatnak a mester­gitáros Bartha Tamás (a közelmúlt­ban az Egyesült Államokban hunyt el), és más szerelvényen közlekedik Frenreisz Károly, valamint Laux Jó­zsef is. A jelenlegi felállásban (Presser Gábor, Karácsony János, Solti Já­nos, Somló Tamás) először a Zene című albumon muzsikált együtt a Locomotiv-kvartett. A premier ki­tűnően sikerült, hiszen olyan sláge­rek sorakoztak a korongon, mint a Boogie a zongorán, A rádió, vagy az azóta már örökzöld Mindenki más­képp csinálja. Ekkor debütált az Sztevanovity LGT-nél a szövegíró Dusán is. Persze, előzőleg is jó tempóban haladt a Locomotiv. A harmadik nagylemezen (Bumm volt a címe) szerepelt egyebek között a vígszín­házi Popfesztivál nevezetes dala, a Ringasd el magad; a hagyományos LGT-majálisokat idéző Gyere ki a hegyoldalba; az ének- és gitárszóla­máról egyaránt emlékezetes Kék asszony. Aztán az újabb siker, a negyedik LP (Mindig magasabbra), benne a zenével gyógyító Doktorral, a Neked írom a dalt című vallomás­sal, vagy a szolid kettesben mindig hatásos Álomarcú lánnyal. A szín­vonal később is a régi maradt: a ki­lencedik nagylemezzel minden ko­rábbi csúcsnál magasabbra jutott a zenekar, ennek a korongnak a má­sodik oldalát (Boksz, Erőgép, Sziszi­fuszi blues, Embertelen dal) átvitt értelemben is kottázni kellett volna. Gyors ütemben elértünk a tizedik LP-hez, amelynek gálakoncertjét a zenekar színpadi sikereinek színhe­lyén, a Vígszínházban rendezték. Felemás jubileum volt: akadtak nagyszerű ötletek — az amerikai titkosrendőr-szerelésbe öltözött LGT-négyes nyitó paródiája telita­lálat volt —, ám összességében nem sok újat láttunk az együttesből. A friss albumról kevés dalt hallottunk, a program a mostanában divatos nosztalgia jegyében pergett. A régi slágereket fölényes rutinnal ját­szotta a zenekar, de csupán a Pri­madonna című szám igazolta — Somló mulatságos mutatványaival — az archív válogatást. Az úi szer­zeményekből mindenképpen több kellett volna, annál is inkább, mert a koncert legkitűnőbb produkciója a jubileumi lemez slágere volt: „Azt hiszem, hogy sínen vagyunk a síne­ken ’.

Next

/
Oldalképek
Tartalom