Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-27 / 49. szám

6 ’kMiIíW 1983. FEBRUAR 27., VASÄRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMŰNK* PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF« 311 - 1446 Szalvéta Felkerekedtem, hogy papír- szalvétát vásároljak. Válasz- laszték híján kénytelen vol­tam azt megvenni, amit talál­tam: nagyméretűt, drágát, szí­neset. Sajnos, még a színek között sem választhattam, mert csak lila volt, ezzel kellett be­érnem. Nagyon bosszantó: küzdünk az ízléses," valóban szép cikkek elterjesztéséért, ugyanakkor rákényszerítik a vásárlót, hogy olyan terméket vegyen meg, amely neki csep­pet sem tetszik, s nem tartja gusztusosnak. Egyik ismerősöm alig tíz­éves kislánya a múltkor meg­mutatta papírszalvéta-gyűjte­ményét. Valamennyi hazai gyártmányú. Szépek, világo­sak, csipkés vagy sima szé- lűek, egyszínűk és mintásak. Ízlésesek, valóban díszei le­hetnek a hétköznapi és az ün­nepi asztalnak. Mennyivel szebbek, mint ezek a sötét színű, portörlőre emlékeztető szalvéták 1 Padányl Lajos Budakeszi Régebben sok sző esett a színes, újfajta papírszalvétákról. Nehe­zen barátkoztunk meg azokkal, nem tetszett, hogy színak és anya­guk alapján alig lehet különbsé­get tenni a szalvéta és a papir- zsebkendA között. Ma már meg­szoktuk, hogy Ilyen szalvétáink Is vannak, s nem egy vásárlónak ép­pen ezek tetszenek, ezeket kere­sik az üzletekben. Az lenne sze­rintünk a legjobb megoldás, ha — mint olvasónk Is Irta — megfele­ld választék állna Bevásárlók ren­delkezésére ... két, hogy az állatkórház megszün­tetése azért vált szükségessé, mert működtetése az elmúlt években gazdaságtalan, jelentősen ráfizeté­ses volt. A járásban lévő beteg állatokat a Jövőben részben a ceg­lédi és a gödöllői állatkórház, részben pedig az Állatorvostudo­mányi Egyetem budapesti klinikái látják el. Ezen kívül a megszün- tctett állatkórház volt vezetőjét ki­nevezték Dabas nagyközség kör­zeti állatorvosává. A dabasl járá­si állattartóknak nem kell aggód­niuk, mert állataikat a jövőben Is megfelelően ellátják. Kipróbált út A Gödöllő és vidéke Afész mogyoródi kertészeti és kisál­lattenyésztő szakcsoportja a közelmúltban tartotta évi ren­des taggyűlését. Bodrogi Im­re, a szakcsoport elnöke szá­molt be az eddigi eredmények­ről és a jövőbeni tervekről. Az elmúlt tavasszal és ősz­szel sok gyümölcsfacsemetét és más szaporítóanyagot ka­pott a szakcsoport, ugyanis nemcsak a tagok, hanem a község többi lakójának igé­nyeit is igyekeztek kielégíte­ni. A múlt évben a szerződé­ses tenyésztők 5271 nyulkt ad­tak át. A szakcsoport a kis­csirkeprogramba is bekapcso­lódott, eddig 12 ezer csibét neveltek, s még nagyon sok vár átadásra. Számos Ismeretterjesztő szakelőadást tart a csoport. Fontos, hogy a tagok tudomást szerezzenek az új lehetőségek­ről, módszerekről, s továbbké­pezzék magukat. Az eddigi ki­próbált úton szeretnének to­vábbhaladni, s nagy érdeklő­déssel várják a tervezett me­zőgazdasági termékkiállítást. Kőváry Ferenc Mogyoród Ehetetlen Megszűnt Múlt év decemberében meg­szüntették a dabasi járás egyetlen állatkórházát. Kérjük a Pest megyei Hírlapot, tá­jékoztassák a lakosságot, miért került sor erre a kedvezőtlen Intézkedésre? Véleményünk szerint, szükség volt és tovább­ra is szükség lenne a kórház­ra, hiszen a környék állattar­tód csak ide hozhatták beteg állataikat. Reménykedünk, hogy az Illetékesek belátják, helytelenül döntöttek, s visz- szakapjuk az állatkórházun­kat. Gúla Sándor Ócsa 4r Megkérdeztük az Illetékest. Or. Hunyadi Béla, a Pest megyei Ál­lategészségügyi és Elelmiszerellen- őrzésl Állomás igazgatóhelyettes főállatorvosa tájékoztatott bennün­Patkó a pacira Dunabogdányban, az Űttörő Ipari-Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet lakatosüzemében különféle préseket gyártanak, túlnyomórészt tőkés megrendelésre. Emellett a lakosság gondjain is segítenek. Képünkön egy megla­zult patkót erősítenek (cl a (uvarosló patájára — bár nem ez a legfőbb feladatuk, de ők nem ismernek le­hetetlent ... Erdőst Ágnes felvétele Rendszeresen vásárolok fél­kész, előfőzött, úgynevezett gyors rizst. Többször előfor­dult, hogy szemetet is találtam a rizs között, de legutóbb olyan rizst kaptam, amely ehetetlen. Mellékelten elkül­döm a szerkesztőségnek a cso­magot: ítéljék meg önök, fo­gyasztható-e ez a termék? Nem értem, ha előre főzik, miért nem tisztítják meg ren­desen, hiszen az utólag nem lehetséges. özv- Vígh Sándorné Vecsés ★ Olvasónk panaszát, valamint a mellékelt rizst továbbítottuk a gyártónak. Patkós János, a Szarva­si Állami Tangazdaság rizsfeldol­gozó üzemének vezetője válaszolt, s mellékelten egy doboz megfelelő minőségű gyors rizst Is küldött olvasónk kártalanítására. A pa­naszt kivizsgálták, s megállapítot­ták, bogy a múlt év január lZ-én gyártották a rizst. Mindkét zacs­kót valamilyen folyadék átitatta, s ettől a termék fogyaszthatatlan- ná vált. Kiderült, hogy ez a fo­lyadék csak tárolás során kerül­hetett a dobozba. Mivel a kárral kapcsolatos felelősség megállapí­tása bonyolult lenne, a gyártó kár­talanítja a vevőt. Elnézést kérnek a vásárlótól a történtek miatt (jól­lehet, nem a rizsfeldolgozó a vét­kes), és remélik, hogy a csere­ként küldött gyors rizzsel elége­dett lesz. A doboz rizst elküldtük olvasónknak. öröm mindenkinek. Az iroda két új szolgáltatása is a gyer­mekekhez kapcsolódik. Ebben az évben vezetik be a Télapó szolgáltatást. Kérésre jelme­zes Mikulás viszi házhoz az ajándékokat, munkahelyi ren­dezvényeknél pedig még mű­sort is ad az iroda művészeti csoportja. Az utóbbi időben arra is van lehetőség, hogy az ün­nepségekről színes képeket rendeljen meg a lakosság. Ez év elejétől színes fotólabor is van az irodánál, ez lehetővé te­szi, hogy a képek a lehető leg­rövidebb idő alatt elkészülje­nek. Az eltelt öt évben 490 házas­ságkötésből 296-ot az Iroda rendezett, 150 névadó ünnep­ség és 68 társadalmi gyászszer­tartás volt ebben az időszak­ban. Az iroda kiadásait saját bevételeiből és a tanács által adott támogatásból fedezi. A rendezvények színvonala ter­mészetesen nem mérhető fo­rintban — a legfőbb cél az, hogy családi eseményeinket emlékezetesen ünnepeljük meg. Lengyel Ilona Nagykáta Nem a rugó drága Előre közölték az árat Ünnepeink Rákos Sándor költő Egysze­rű szavak című versében írja: Az ember arra született, hogy kedvére dolgozzék, pihenjen, / az ember arra született, hogy gyönyörködjék a gyerekek­ben ... E néhány szép szó mot­tója lehet a tlagykátai Társa­dalmi Ünnepségeket Rendező Iroda munkájának. Az irodát öt éve hozta létre a nagyká- tai nagyközségi tanács. Kezdetben csak a nagyköz­ség szertartásait rendezték, munkájukat ma már kiterjesz­tették az egész járásra. Éle­tünk három fő állomása a szü­letés, a házasságkötés és a ha­lál. Az iroda fő feladata az, hogy színvonalasan rendezze meg e három eseményhez kap­csolódó szertartásokat. A gyermek érkezése min­denkit boldogsággal tölt el. Ha ez alkalomból ünnepséget is rendezünk, ha névadóval tesszük szebbé, ez kétszeres EGY NAGY TÁSKÁT cipelt magával Tábori Frigyes, a taksonyi kántor. A táskában egy automata, GAF—201 típu­sú diavetítőt hozott, előző nap adták ki a szervizből, ahol ja­vításon volt. Kirakta az asz­talra a készüléket, majd egy számlát mutatott, a Fotó­elektronika Ipari Szövetkezet fotógépek szervizében állítot­ták ki a javításról. A számla végösszege 1650 forint. Ebből ötven forint az alkatrész ára, 1600 forint pedig a munkadíj. A számla bizonysága szerint 20 órai munka kerül ennyibe, ha elosztjuk, kiderül, hogy egy-egy munkaóra díja 80 fo­rint. Panaszosunk kifizette ugyan a javítási díjat, de a dolog fö­lött nem tud napirendre térni. Ért a készülékhez, saját ma­ga is megjavította volna, de ezt sajnos, nem tehette, ugyan­is egy olyan rugót kellett ki­cserélni a vetítő automata adagolójában, amilyet sehol sem tudott szerezni. Kényte­len volt hát megkérni egyik ismerősét, aki éppen a fővá­rosba utazott, hogy adja be a szervizbe &" készülékét. Ném kötötte a lelkére, hogy csak abban az esetben hagyja ott a vetítőt, ha elfogadható áron vállalják, nem is gondolta vol­na, hogy egy közönséges rugó­csere ilyen méregdrága lehet. Ismerőse nem hozzáértő, így a beadáskor nem tudta meg­ítélni, mennyire reális az az ár, amit előre megállapítottak. Peregi Lajos, a szerviz ve­zetője felvilágosított bennün­ket arról, hogy vannak egy­szerűbb és vannak komplikál­tabb gépek. Az egyszerűbbek javítása olcsóbb, míg a bonyo­lultaké — így a belga gyárt­mányú GAF vetítőé is — drá­gább. Kérdésünkre, hogy mi­Törvénybe nem ütközik Visszamegyek a mamához! Mindennap leveleket hoz a posta. Sokan események­ről számolnak be — ők többnyire állandó levelezőink, társadalmi tudósítók. A levélírók másik csoportja segít­ségünket kéri, mert keres valamit, de nem találja — ilyenkor már nehezebb a dolgunk, mert nekünk is kér­dezősködnünk kell, de a legtöbb esetben sikerrel zárjuk le az ügyet: a levélíró megkapja utánvéttel a kért cik­ket, vagy — ha erre nincs lehetőség — megadjuk a bolt vagy vállalat címét, ahol hozzájuthat a keresett ter­mékhez. Néhány kéréssel persze hiába foglalkozunk, nem tudunk segíteni. így hiába érdeklődünk már két hónap­ja, hogy hol lehetne felújíttatni a kopott biliárdgolyókat, senki sem tud rá választ adni, és sajnos, a boltokban sem kapható pillanatnyilag... meg a tékozló fiút, s mossuk meg a fejét, amiért nem tisz­teli eléggé a szüleit, s abban is intézkedjünk, hogy hagyja ott jelenlegi élettársát, mert az — a szülők szerint —, nem hozzá való. Kopogtassunk be a szomszédokhoz, s alaposan teremtsük le őket, amiért nem köszönnek a levélírónak. Pel- lengérezzük ki nyilvánosan a családot, mert nem állnak szóba az apával, aki ráadásul az egész falu ellen is ágál, mert az emberek összeférhe­tetlennek, rossz természetűnek tartják őt... Magánügyek Egy-két panasszal pedig végképp nem tudunk mit kez­deni, csak annyit tehetünk a panaszosért, hogy együttérzünk vele, ha úgy véljük, igaza van, ha pedig azt látjuk, nem helyesen ítéli meg a dolgo­kat, igyekszünk őt meggyőz­ni. Sajnos, nem ilyen viselke­dést várnak tőlünk azok, akik magánügyeiket tárják elénk. Nem tanácsra van szükségük, orvoslást szeretnének, azt, hogy intézkedjünk, menjünk ki a helyszínre és hassunk a részeges férjre, hiszen nem szép dolog, ha gorombán bá­nik a családjával. Keressük Semmi köze hozzá A legnehezebb, ha elrontott, szétzilált és végül sárba tapo­sott házasságok történetét hallgatjuk végig, akár egyik, akár a másik fél előadásában. Divatosan öltözött, ápolt fia­talasszony érkezik, autója lent parkol a szerkesztőség előtt. ’Fényképeket szed elő a táská­jából: színesben csodálhat­juk meg a kisgyermekét és a hatalmas saját házat, amely nemrég épült, de már minden zugát bebútorozták. Az asz- szony gyesen van, s válik fér­jétől. Miért? Mert az az em­ber nem is ember, hanem egy dúvad, nem lehet vele együtt élni, s most még osztozkodni is akar a válófélben levő feleség­gel, azt állítva, hogy ő is részt vállalt a javak megteremtésé­be'. Pedig semmi köze a ház­hoz, a berendezéshez, mert mindent az asszony szülei ado­mányoztak a házaspárnak, most is ők teszik lehetővé, hogy az asszonyka otthon ma­radhasson és fenntarthassa cseppet sem igénytelen ház­tartását. Egyéb is kiderül köz­ben: a férj beteges, nagyon sokszor nem is tud dolgozni. S a gyerek? Már nem ismeri meg az apját, mert az rá sem nyitja az ajtót (kérdés, hogy beengednék-e?). Egy férj kopogtat az ajtón. Elhagyta a felesége egy na­pon, míg ő dolgozott, a ' nő összecsomagolta a javakat es két apró gyermeküket, s haza­költözött a szüleihez. A leríi meglepődött, főleg akkor, amikor megtudta, nogy ez nem egyszerűen az asszonyok­nál eioiorduio Visszamegyek a mamanozj akció. A leieség el akar válni, ügyvédet foga­dott, s a férjével meg szoDa állni sem hajlandó, fia nena megsem kerúineti el a találko­zást, segítségért, rendőrért kiált, gyilkosnak nevezi a fér­jét, s nem engedi, hogy meg- simogassa a gyerekeit. Han­goztatja: majd ő, egyedül, ha száraz kenyeren is, de felne­veli a két apróságot, s inkább nélkülöz, mintsem hogy együtt éljen egy ilyen Belzebubbal. Az asszony minden fórumot felkeresett már, egész környe­zetét beavatta, még a tanács különböző (ez ügyben illeték­telen) illetékesei is végighall­gatták, hogy a férj egy sem­mirekellő, akinek egyetlen ga- tyája volt, amikor összeháza­sodtak, most veheti a bőrönd­jét és visszamehet oda, ahon- na i jött, ő többé látni sem akarja... Emberi módon S majdnem minden romok­ban heverő házasságban ott a gyerek vagy gyerekek. Kicsik, annyira aprócskák, hogy csak néhány hónapja születtek, sőt, van olyan asszony, aki a nyár­ra várja a gyermekét, de már most, azonnal válni akar. Ál­lítólag nincs harmadik, egyik sem készül a közeljövőben'új házasságot kötni, nem szeret­nek mást, de egymást sem. Tőlünk is megoldást várnak, az egyik fél, hogy segítsünk a víz alá nyomni azt, aki már úgyis fuldoklik, a másik pedig reménykedik, talán valamilyen úton-módon kötelezni lehetne eltávolodott házastársát arra, hogy ismét szeresse őt, köl­tözzön vjssza és éljenek, úgy, ahogyan korábban... Sajnos, semmit nem tehe­tünk. Az elhidegülés nem üt­közik törvénybe, a nem tud­ni, mikor támadt gyűlöletet nem csillapíthatja a kívülálló szava, jóindulata. A felfakadt indulatok pusztítanak, min­dent tönkretesznek, ami út­jukba kerül. Nem számít va­lójában a gyermek, nem szá­mít a másik ember sem, aki pedig nagyon kedves volt nemrég, hiszen meghitt órá­kat töltöttek együtt. A'meg­mérgezett házasságból nem maradnak meg a szép emlé­kek, csak a rossz: a hango­sabb szó, az esetleg elcsat­tant pofon. És senki nem tehet semmit, a törvénykezők, a tanács, a rendőrség, az ideggyógyász, a sajtó sem, csak próbálhat se­gíteni. Nem kötelezheti arra az embereket, hogy emberi módon éljenek együtt, s ha ú~~ adódik, emberekhez mél­tóan vegyenek búcsút egymás­tól. Pedig úgy is lehetne ... Pável Melinda képpen tudta az átvevő meg­állapítani előzetesen a javítá­si díjat, ha szét sem szedte, azt a választ kaptuk, hogy szakember vette át, s amúgy is látszott a gépen, hogy már szétszedték, belenyúltak. Ké­sőbb ki is derült, hogy van benne egy olyan rugó, amely erősebb a kelleténél. A szer­viz vezetője szerint nem tisz­tességes, ha utólag emel kifo­gásokat az ügyfél, hiszen meg­tehette volna, hogy hallva az előzetes árkalkulációt, nem hagyja ott a vetítőt — azt persze nem tudjuk, hol má­sutt javíttathatta volna meg, s azt sem, hogy amennyiben sa­ját maga is kész megjavítani, hol szerezhetett volna hozzá speciális rugót. Peregi Lajos elárulta nekünk, hogy a szer­viz sem csak gyári alkatré­szekkel dolgozik, gyakran pél­dául megfelelő vastagságú ci- terahúrból maguk készítenek rugót... Tábori Frigyes a szemünk láttára nyitotta ki a készülé­ket, s megmutatta, melyik az a rugó, amelyet kicseréltek. Egy anyacsavar eltávolítása után néhány perc alatt kicserélhető a rugó, ezt még egy hozzá nem értő is meg tudja állapítani. Ezek után végképp nem értet­tük, mire kellett az a húsz munkaóra, amit panaszosunk vonakodva bár,, de megfizetett. Peregi Lajos szervizvezető szerint egy néhány éves gépet már ki kell tisztítani, ugyanis a benne lévő olaj és zsír visz­kozitása nem megfelelő. Mert a vetítő üzemeltetés közben hőt is termel, a részekre ráég a zsír és az olaj, s nem egy­szerű eltávolítani — ezért volt szükség a javításhoz ennyi időre. UTÓLAG körülményes len­ne bebizonyítani, mennyire volt nehéz a tisztítás, s való­ban húsz órát töltött-e a sze­relő a vetítő rendbehozatalá­val. Panaszosunk mindenféle­képpen sokallja a díjat, sze­rinte húsz óra alatt egy másik készüléket elő lehet állítani, s a szervizben kissé túloztak..; Szerkesztői üzenetek P. Gy., Nagybörzsöny: Azt kér­dezi, a nyuguijasok utazási ked­vezménye i.u.ícppen érvényes, egy alkaromnak szannt-e, ha az uu- célt csak á.szállassal erhali ei, vagy elveszít egy újabb utat. iia mas.k autóbuszra szán? Kéruéset továbbítottuk az ílle.ekesekhez, a válaszról lapunkban tájékoztatjuk majd. »V. A., Nagykáta: Üjabb levelé-i ben azt írja, nem elégedett a vá­laszunkkal. Sajnos, ennek ellenére nem adnatunk tanácsot, ha nem ismerjük az előzményeket. Amcny- nyiben e.veszett a Kerékpár, ér­deklődjön a helyi rendőrőrsön vagy a tanácsnál, a talált tárgyak­ról ott tudnak felvilágosítást adni. Azt azonosít nem értjük: ha vala­ki elvette feleségétől a kerékpárt, akkor az nem elveszett s annal az embernél kellene érdeklődnie, aki magával vitte. D. I., Szigetszcntmlklós: Érdek­lőmk, kell-e forgalmi vagy jőve- - deicmaűót üzenne annak a hobbi- kert-tulajdonosnak, aki vágott vi­rágokat ad el? Türelmét kérjük, utánanézünk, s jövő heti Posta­bontásunkban részletesen tájékoz­tatjuk. Á. J., Tököl: Beszámol rőla, hogy részt vett egy szaznalombat- tai tanácstagi beszámolón, ahol ar­ról is szó esett, hogy mégis bein­dul Százhalombatta és Tököl kö­zött a kompközlekedcs, s érdek­lődik, mikor kezdik el építeni a kikötőhöz vezető utat? Mi nem hallottunk róla, hogy visszaállíta­nák a két part között a vízi köz­lekedést. de utánanézünk, s tá­jékoztatjuk az eredményről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom