Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-19 / 42. szám

% 1983. FEBRUÁR 19., SZOMBAT PEST MEGYE) HÍRLAP MAGA2 ; N Szikéhez csak akkor nyúlunk,.. A sebészet új állomása Beszélgetés dr. Szécsény Andor professzorral Kinek a számlájára? Hiba csúszott a számításba Miközben a klinika intenzív osztályán egy tizenkét éves kislány él átültetett májával napról napra jobb állapotban — egy gyerek, akinek egészségéért az egész ország izgul —, a professzort máris újabb feladatok várják. Hetente két-három mű­tét és ez i:ncs szervezési, társadalmi kötelezettség. Mégsem érzi soknak, mert szereti a munkáját s az embereket, akikért esküjét tette. Orvos ritkán szokott meghatódni. Most mégis megtörtént. Annak a gyermeknek az osztálytársaitól kapott köszönő táviratot, akinek — minden reményünk szerint — az ő vezetésével egy húsztagú orvoscsoport visszaadta az életét. KÖRMENDI ZSUZSA A képen: Az ő játszóterük marad! A magyar s bi­zonyára a világ­sajtót is bejárta a hír: február 1-én a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem 1. számú sebészeti kliniká­ján, a dr. Szécsény Andor egyetemi tanár vezette munkacsoport — tizenöt évi előké­szítő munka ered­ményeként — vég­rehajtotta hazánk­ban az első máj- átültetést egy, a májelégtelenség végső stádiumá­ban levő, tizenkét éves kislányon. A műtétről s általában a szervátül­tetésekről nyilatkozott lapunknak a professzor. — Klinikánkon 1969 óta foglal­kozunk szervátültetési kísérletekkel. Gyakorlattá vált 1973 óta a veseát­ültetés. A veseátültetési országos program keretében eddig 176 beteg kapott új vesét. Természetesen másutt is foglalkoznak ezzel, pél­dául Szegeden. A vesetranszplantá­ciók tapasztalatait jól tudtuk hasz­nosítani a májátültetés kísérleti előkészítésénél. Ez utóbbi egyébként már 1933 óta szerepel klinikai prog­ramunkban. © Mikor kerülhet sor májtransz* plantációra? — Csak a májelégtelenség végső szakaszában, ugyanis a kockázat jó­val nagyobb, mint a veseátültetés­nél. Ha valami komplikáció lép föl, vagy az új máj fölmondja a szolgá­latot, esetlég kilökődik, nem lehet a beteget gépre tenni, mert nincs mű­máj, s nem lehet az átültetést akár háromszor is megismételni, mint a veseátültetéseknél, ötven százalék­bán számíthatunk, általában tartós eredményességre, 0 Néhány napja az egész ország a magyar sebészet történetének ezzel a jelentős állomásával foglalkozik. A sajtóból már sokan ismerik a műtét — lefolyását. A közvéleményt emiatt egyre inkább érdekli a szervátülteté­sek etikai oldala. — Minden orvosi ténykedés fölvet etikai problémákat. Különösen érvé­nyes ez azokra a szakterületekre — s ilyen a sebészet is — amelyeknek eredménye közvetlenül mérhető. Ugyancsak etikai kérdőjeleket sora­koztat fel. számos veszélyes vizsgá­lat — mint például a szívkatétere­zés, a máj- vagy vesepunkció — a kockázata miatt. Régebben ez ellen­kezést váltott ki mind az orvosok­ból, mind pedig a közvéleményből. Ma azonban már — pontosan a sok fölöslegesnek tűnő vizsgálat eredmé­nyeként — ismerjük ezeknek a vizsgálatoknak a helyét és arányba tudjuk állítani a kockázatot az el­hagyás veszélyeivel. Végül a mérleg nyelve dönt... @ Solian túlzottnak tartják a sebé­szi ténykedést. Azt mondják, csak oda ne kerüljön az ember, mert rög­tön vágnak! — A sebészeti beavatkozás való­ban veszélyekkel jár. Éppen ezért csak akkor nyúlunk a szikéhez, ha a kockázat kisebb, mint a várható eredmény. A sebészet az elmúlt öt­ven esztendőben rendkívül sokat fejlődött. Üj beavatkozások töme­gét teremtette meg, s társadalmi- lég elfogadottá vált gyógyító hatá­sa. Űj sebészeti szakterületek alakultak ki; a tüdő-, a szív- és az érsebészet. A fejlődésben a tenden­cia is megváltozott: a régi, csonko- lásos sebészettel szemben a helyre­állító került előtérbe. Képesek va­gyunk kieső funkciókat is pótolni. Elég, ha a mikrosebászet eredmé­nyeire utalok. A pótlás igénye hozta életre a transzplantoiógiát is. Hiszen az ember nem egyszerre pusztul el. Egészséges szervezetben is gyakran tönkremegy valami, amit műszerrel, vagy másik ember szer­vével pótolni tudunk. © Mostanában divattá váltak aiok a krimik, amelyek a szerviopásokkat s az -átültetéssel kapcsolatos egyéb bűntettekkel foglalkoznak. Mi erről a véleménye? — A tudással vissza lehet élni. Ez azonban nem az orvosok sajátja. Elég csak azoknak a tudósoknak a nevét fölidézni, akik az atombom­bát létrehozták... A foglalkozások önmagukban nem zárják ki a bűnö­zés lehetőségét. Erkölcsi előírások ellenére is gyil- íoihat pap vagy politikus. Persze a szakma is ala­kítja az embert. Az orvosi hivatás, az egyénnel . való foglalkozás — túl a hippokratészi eskün — alakítja is az egyéniséget. A szocialista or­szágokban ilyen­fajta bűnözés el­képzelhetetlen. Előnyös helyzet­ben vannak azok a társadalmak, amelyekben álta­lános betegbiztosí­tás, ingyenes or­vosi ellátás van. Az emberi hiúság, kíváncsiság kordába szorítása pedig az ál-, lamilag irányított egészségügy-' ben jóval egyszerűbb. Nálunk az egészségügyi törvény szabja meg a szervátültetés lehetőségeit. Rende­let írja elő a szervnyerés és -átülte­tés ellenőrzött rendszerét. Kijelölt intézmények feladata s az operáló orvosok engedélye is névre szóló. © A szervátültetésnél szükség van-e a donor családjának beleegyezésére? — A magyar rendelkezések nem kívánják a család hozzájárulását, mert ez megnehezítené az eljárást. Azokban az országokban is változ­tatni kívánnak, ahol van ilyen elő­írás. A halál beálltának megállapí­tása azonban nagyon szigorú. Az in­tézetekben ugyancsak név szerint meghatározott, hogy kik vehetnek részt a halál megállapításában. Or­vosi, biológiai kritériumokat vesznek figyelembe. A kijelölt személyek, akik a döntést ellenőrzik, függetle­nek a transzplantációt végző csoport­tól. © Köztudott, hogy sokkal több pél­dául a veseátültetésre váró beteg, mint amennyi vese rendelkezésre áll. Ennek egyik oka az, hogy nem min­denütt értik meg a szervátültetés je- léntőségét. — Remélhetőleg a sikeres transz­plantációk mind nagyobb száma szemléleti változást jelent majd azoknak az orvosoknak a körében is, akik különféle fenntartások miatt eddig ellenezték. Előbb-utóbb az egész társadalomban tudatosod­nia kell annak, hogy egy halott szervével valaki másnak az élete menthető meg. Az átültetéssel kap­csolatban egyébként még az egyhá­zak véleménye sem negatív. Az első szívtranszplantáció igen nagy port kavart. Annak kapcsán mondta, egy magas rangú egyházfő, hogy nevet­séges kérdés: hol van a lélek — a szívben-e avagy az agyban. Ezt a biológia feladata eldönteni. Ö Hogyan lehet minimálisra csök­kenteni a szervátültetésnél a kilökő­dés veszélyét? — A szervezet a teljesen azonosat fogadja be, vagy azt az anyagot, amelyet nem tud fölismerni. Ilye­nek például a nem oldódó fémek. Az emberek általában hasonlítanak egymáshoz. Minél jobban, annál na­gyobb a siker lehetősége. Egymás legjobb donorai az egypetéjű ikrek, mert az ő esetükben sejtfeleződés történt, genetikailag azonosak. Majdnem hasonló a helyzet a szülő és gyermek között is. Egyébként immunológiai térkép alapján páro­sítjuk a szerveket. Minél kisebb a két alany között az eltérés, annál kevésbé áll fönn a kilökődés veszé­lye. A máj érdekes módon nem any- nyira érzékeny arra, hogy kivesse a szervezet, mint például a vese. Véle­ményem szerint azonban napjaink­ban annyira fölgyorsultak a bioló­giai, orvosi kutatások, hogy belátha­tó időn belül eljutunk odáig: nem kell harcot vívni a kilökődés ellen. Hitem szerint ez a probléma az ézrédfordulóig megoldódik. Termé­szetesen ez csak hit. Mi, materialis­ták, tisztában vagyunk azzal, hogy a hitnek csak kis része lesz valóság. Régi professzorom, Sebestény Gyula, a neves tüdősebász egyszer előadásá­ban azt mondta: nehéz lesz a jövő, mert a sebészet olyan magasra há­gott, hogy ennek továbbfejlesztése már elképzelhetetlen. Ezek után ő hozta létre tulajdonképpen a tüdő­sebészetet, s tért hódított azóta a szív- és érsebészet is. Egyszóval nem láthatunk még a mi szakmánk jö­vőjébe sem, s távlatairól is csak sejtéseink vannak ... Történetem főszereplői: a túrái Tüzér utcai gyerekek. Egy ut- cányi gyerek, a vita tárgya pedig egy telek. Ha nagyon akarják, lehetne az kettő is. Annyi bizonyos, hogy a gyerekek egyből nem akarnak kettőt, kicsi lenne a játszásra. Az egész területet 1978- ban megkapták játszótérnek. A tanács ajándéka jól is jött, hiszen a játékban többen voltak mindig egy utcányinál, oda jártak a kör­nyékről többen, voltak néha százan is. Kötik az ehet a... Erre a portára azonban nemcsak a gyerekek jártak, hanem a szülők is. Rendbe tették, persze csak any- nyira, hogy megmaradjon a roman­tika, a fa és a búvóhely. Azonban nem maradt ez így sokáig, mert a telken — amely eddig építésre, al­kalmatlan volt — megjelent egy fia­tal pár, és irtani kezdte az árnyat adó fákat, mondván: ők itt épít­kezni fognak. A szép szó, a vita sem segített — kötötték az ebet a karóhoz: akkor is itt építenek, ha az egész utca el­költözik — mondták. A Tüzér utcaiakat azonban ke­mény fából faragták, nem hagyták veszni az igazukat. Segítségért for­dultak előbb a helyi tanácshoz, ké­sőbb más fórumokhoz, de nem in­tézkedett senki, csak a sóderhegyek emelkedtek és szaporodott az építő­anyag. Végül egy eltévedt labda körül tá­madt vita miatt fogtak ismét tollat, hogy a szerkesztőségnek is írjanak. Mi az igazság? Törzshelyük általában Mátyás Istvánék és Horváth Zoliék háza előtt van. Nem. messze onnan a vi­tatott porta. Hamarosan megtelt Mátyás Istvá­nék konyhája. Ott szorongtak a gye­rekek egymás mellett, mert nem­csak levelet tudnak írni, hanem szó­ban is síkra szállnak igazukért. Ko­vács Kati nyolcadikos sem hiány­zott, aki a levelet írta. Lipták Il­di és Borbély Éva is a kicsiket em­legette, amint igazukat bizonygatta: — A régi elnök ideadta, az új meg elvette! — Pedig milyen jól lehetet ott játszani, olyat még a Tarzan-filme- ken sem látni.. — A tér végén a láposon korcso­lyáztunk tavaly! — Az is szúrta valakinek a sze­mét, s betörték a jeget, hogy ne csuszizhassunk ... — Mindenhonnan elzavarnak ben­nünket, ha játszunk! — Azért, mert mi falusiak va­gyunk, minket nem illet meg játszó­tér? A régi tanácselnök nyilván- nem egy személyben döntött, a testület­nek tudnia kellett arról, hiszen a társadalmi munkát is segítették. Nem adják fel — Egy szó sém igaz ebből a levél­ből — tolja félre a gyerekírással pa­pírra vetett sorokat Morvái István, a túrái nagyközségi tanács elnöke —, szerintem ezt nem is gyerek, ha­nem felnőtt fogalmazta. E szavak hallatán látni véltem, amint elpir.ul még a papír is, s ez­zel együtt az a negyvennyolc kis­diák, akik aláírásukkal igazolták a levélíró panaszának igazát. — Na, jó, jó — igyekszik enyhíte­ni az előzőleg mondottakat a fiatal tanácselnök. — Az igaz, hogy az elő­ző tanácselnök — aki azóta már nyugdíjas — nekik adta a telket. Mi is ígértünk segítséget, de csak a ke­rítést szállítottuk még oda. Arról pe­dig nem tehetünk, hogy közben az OTp eladta a telket. Illetve a felét, mert hiszen maradt ott még vala­mennyi terület játszani is. A gyere­kek panaszát több helyen vizsgálják, ezért semmi papírt nem tudok eb­ben az ügyben mutatni. Azt is elmondta az elnök, hogy ilyen előzmény után számukra már csak az a megoldás maradt, hogy az építtetővel beszélgetve jobb belátás­ra bírják. Ez azonban egyelőre hiú remény, pedig másik telket is fel­ajánlottak neki, s azt,hogy a közsé­gi tanács költségén elszállítják az építőanyagokat.. Szúrta a szemüket A Tüzér utcában feltakarítva az út, a járdák lesöpörve. Az emberek itt ügyelnek a rendre. Szánkózó gye­rekek és futkározó kicsinyek játsza­nak kora délután a házak előtt. Egymás szavába vágva mesélik, hogyan ment az egész utca apraja és nagyja, amikor egyengették a föl­det, amikor irtották a bozótost. Nem kellett: senkit nógatni. — Ha elveszik a felét, akkor ott •már veszedelem rfélktU nem, lehet , még focizni sem! Ugyanezt állítják a felnőttek is. — Még a lánctalpasokra is közö­sen adtuk össze a pénzt — mondja Mátyás Pista édesanyja. Elmondták a szülők azt is, hogy az új telektulajdonos nem akar elállni szándékától. Haragjukban még az építtetők ro­koni kapcsolatait, összeköttetéseit is sejtetni engedik. — Mi azért nem adjuk fel — néz bátran a szemembe Horváth Zoli, hetedikes —. hiszen megdolgoztunk érte — bennünket illet. A sok társa­dalmi munkát pedig pénzben meg sem lehet fizetni. Építésre alkalmatlan A vitatott portát most hó fedj, aló­la csupán egymásnak szembe néz ha­ragosan a játéknak összehordott gu­mikerekek halma és a sóderhegy. A hintának szánt vasrúd is mintha az olvadásra várna... — Alkalmatlan volt az építésre — mondja Takács Gyula, a nyugdíjas tanácselnök —, ezárt is adtuk oda a Tüzér utcaiaknak, akik rendbe is tették. Amikor már íeltöltötték, ér­demes volt megvenni. A tanácsel­nök — a mostani — panaszolta is, hogy meggyűlt a baja a telek miatt. — A tanács azonban minden eset­ben tud arról, hogy értékesítik a te­rületet — tette még hozzá. Hiszen a végrehajtó bizottság döntése is kell az értékesítéséhez, de erről leg pontosabban a végrehajtó bizottság titkára beszélhet, hiszen a telekérté kesítésnél őt nem kerülik meg. — Hiba csúszott a számításba — mentegetőzik Visi György, a végre­hajtó bizottság titkára, aki február elseje óta nyugdíjas, de vállalja, hogy ott volt azon a vb-ülésen, ami­kor erről a telekről is szó volt. — Nemcsak én, hanem az elnök és az egész testület tudott a telek eladá­sáról. Az igaz: íróasztal mellől nem láthattam pontosan, hogy arról a területről van szó, amit korábban a gyerekek kaptak ugyancsak a ta­nácstól. Azóta kiderült: tévedtünk. Érv mellé érv sorakozik. Már így is leginkább a gyerekek oldalá­ra billen a mérleg. Mégis csak lát­ni kellene az iratokat, s újból meg- ' kérdezni a tanácselnököt! Már esté­be hajlik v az idő, mikor ismét az irodában kerestük. ­Eredeti nagyságban — Az OTP tudtunkon kívül adta el a telket — állítja az elnök. — Hogy ez az adásvétel 1981 közepén tevtént? Lehet. Hogy akkor már más­fél éve elnök voltam? A végrehajtó bizottsági üléseken részt veszek-e? Az csak természetes. — Egyiken éppen erről a telekről is szó volt — mondom utalva arra, hogy a telket a tanács vb nélkül nem adhatnak el. — Talán éppen arról az ülésről hiányoztam, de talán jobb lenne, ha máskor, egy más időben, a vb-tit- kárral is... — kezdi újból —, talán ő pontosan elmondaná ... — Tőle jövök! Amikor a járási hivatal levelét kérem, amelyben a dokumentumok jegyzékét megtekinthetném, előke­rülnek az iratok is. Közöttük a leg­lényegesebb, amelyet a járási hiva­tal vezetője Irt a panaszosnak, s a helyi tanácsnak, valamint a televí­ziónak, hiszen oda is fordultak ' a szülők. íme a levél: A nagyközségi tanács korrigálja a hibát azzal, hogy az önök társadal­mi munkáját is figyelembe véve a játszóteret eredeti nagyságában meghagyva, az építtető részére cse­retelket ajánl fel, és így mindkét ér­dek kielégítésre kerül. Ezek megtör­téntét figyelemmel kísérjük, és kér­jük szíves türelmüket a csere lebo­nyolításáig. A fenti levelet a járási hivatal ve­zetője, dr. Süpek Zoltán írta alá ez év január 31-én. Ezek után újabb néhány kérdés fogalmazódik meg bennem. — Miért csak délután mutatta meg nekünk ezt a levelet az elnök? Miért nem tudtak erről a gyerekek és szüleik? Miért kell a közösség — s nem a felelős — számlájára elszállítani a telekről az építőanyagot? S végeze­tül felhívom a tanácselnök figyel­mét: ez ügyben gyanúsítják, hogy rokoni kapcsolat netán ... Őszintén válaszol: az építtető to­lóban rokon, a feleségem unokatest­vére A játszótér helyreállításának ter­mészetesen ezután ez nem lesz aka­dálya. SZALA1 MÁRIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom