Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
% 1983. FEBRUÁR 19., SZOMBAT PEST MEGYE) HÍRLAP MAGA2 ; N Szikéhez csak akkor nyúlunk,.. A sebészet új állomása Beszélgetés dr. Szécsény Andor professzorral Kinek a számlájára? Hiba csúszott a számításba Miközben a klinika intenzív osztályán egy tizenkét éves kislány él átültetett májával napról napra jobb állapotban — egy gyerek, akinek egészségéért az egész ország izgul —, a professzort máris újabb feladatok várják. Hetente két-három műtét és ez i:ncs szervezési, társadalmi kötelezettség. Mégsem érzi soknak, mert szereti a munkáját s az embereket, akikért esküjét tette. Orvos ritkán szokott meghatódni. Most mégis megtörtént. Annak a gyermeknek az osztálytársaitól kapott köszönő táviratot, akinek — minden reményünk szerint — az ő vezetésével egy húsztagú orvoscsoport visszaadta az életét. KÖRMENDI ZSUZSA A képen: Az ő játszóterük marad! A magyar s bizonyára a világsajtót is bejárta a hír: február 1-én a Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1. számú sebészeti klinikáján, a dr. Szécsény Andor egyetemi tanár vezette munkacsoport — tizenöt évi előkészítő munka eredményeként — végrehajtotta hazánkban az első máj- átültetést egy, a májelégtelenség végső stádiumában levő, tizenkét éves kislányon. A műtétről s általában a szervátültetésekről nyilatkozott lapunknak a professzor. — Klinikánkon 1969 óta foglalkozunk szervátültetési kísérletekkel. Gyakorlattá vált 1973 óta a veseátültetés. A veseátültetési országos program keretében eddig 176 beteg kapott új vesét. Természetesen másutt is foglalkoznak ezzel, például Szegeden. A vesetranszplantációk tapasztalatait jól tudtuk hasznosítani a májátültetés kísérleti előkészítésénél. Ez utóbbi egyébként már 1933 óta szerepel klinikai programunkban. © Mikor kerülhet sor májtransz* plantációra? — Csak a májelégtelenség végső szakaszában, ugyanis a kockázat jóval nagyobb, mint a veseátültetésnél. Ha valami komplikáció lép föl, vagy az új máj fölmondja a szolgálatot, esetlég kilökődik, nem lehet a beteget gépre tenni, mert nincs műmáj, s nem lehet az átültetést akár háromszor is megismételni, mint a veseátültetéseknél, ötven százalékbán számíthatunk, általában tartós eredményességre, 0 Néhány napja az egész ország a magyar sebészet történetének ezzel a jelentős állomásával foglalkozik. A sajtóból már sokan ismerik a műtét — lefolyását. A közvéleményt emiatt egyre inkább érdekli a szervátültetések etikai oldala. — Minden orvosi ténykedés fölvet etikai problémákat. Különösen érvényes ez azokra a szakterületekre — s ilyen a sebészet is — amelyeknek eredménye közvetlenül mérhető. Ugyancsak etikai kérdőjeleket sorakoztat fel. számos veszélyes vizsgálat — mint például a szívkatéterezés, a máj- vagy vesepunkció — a kockázata miatt. Régebben ez ellenkezést váltott ki mind az orvosokból, mind pedig a közvéleményből. Ma azonban már — pontosan a sok fölöslegesnek tűnő vizsgálat eredményeként — ismerjük ezeknek a vizsgálatoknak a helyét és arányba tudjuk állítani a kockázatot az elhagyás veszélyeivel. Végül a mérleg nyelve dönt... @ Solian túlzottnak tartják a sebészi ténykedést. Azt mondják, csak oda ne kerüljön az ember, mert rögtön vágnak! — A sebészeti beavatkozás valóban veszélyekkel jár. Éppen ezért csak akkor nyúlunk a szikéhez, ha a kockázat kisebb, mint a várható eredmény. A sebészet az elmúlt ötven esztendőben rendkívül sokat fejlődött. Üj beavatkozások tömegét teremtette meg, s társadalmi- lég elfogadottá vált gyógyító hatása. Űj sebészeti szakterületek alakultak ki; a tüdő-, a szív- és az érsebészet. A fejlődésben a tendencia is megváltozott: a régi, csonko- lásos sebészettel szemben a helyreállító került előtérbe. Képesek vagyunk kieső funkciókat is pótolni. Elég, ha a mikrosebászet eredményeire utalok. A pótlás igénye hozta életre a transzplantoiógiát is. Hiszen az ember nem egyszerre pusztul el. Egészséges szervezetben is gyakran tönkremegy valami, amit műszerrel, vagy másik ember szervével pótolni tudunk. © Mostanában divattá váltak aiok a krimik, amelyek a szerviopásokkat s az -átültetéssel kapcsolatos egyéb bűntettekkel foglalkoznak. Mi erről a véleménye? — A tudással vissza lehet élni. Ez azonban nem az orvosok sajátja. Elég csak azoknak a tudósoknak a nevét fölidézni, akik az atombombát létrehozták... A foglalkozások önmagukban nem zárják ki a bűnözés lehetőségét. Erkölcsi előírások ellenére is gyil- íoihat pap vagy politikus. Persze a szakma is alakítja az embert. Az orvosi hivatás, az egyénnel . való foglalkozás — túl a hippokratészi eskün — alakítja is az egyéniséget. A szocialista országokban ilyenfajta bűnözés elképzelhetetlen. Előnyös helyzetben vannak azok a társadalmak, amelyekben általános betegbiztosítás, ingyenes orvosi ellátás van. Az emberi hiúság, kíváncsiság kordába szorítása pedig az ál-, lamilag irányított egészségügy-' ben jóval egyszerűbb. Nálunk az egészségügyi törvény szabja meg a szervátültetés lehetőségeit. Rendelet írja elő a szervnyerés és -átültetés ellenőrzött rendszerét. Kijelölt intézmények feladata s az operáló orvosok engedélye is névre szóló. © A szervátültetésnél szükség van-e a donor családjának beleegyezésére? — A magyar rendelkezések nem kívánják a család hozzájárulását, mert ez megnehezítené az eljárást. Azokban az országokban is változtatni kívánnak, ahol van ilyen előírás. A halál beálltának megállapítása azonban nagyon szigorú. Az intézetekben ugyancsak név szerint meghatározott, hogy kik vehetnek részt a halál megállapításában. Orvosi, biológiai kritériumokat vesznek figyelembe. A kijelölt személyek, akik a döntést ellenőrzik, függetlenek a transzplantációt végző csoporttól. © Köztudott, hogy sokkal több például a veseátültetésre váró beteg, mint amennyi vese rendelkezésre áll. Ennek egyik oka az, hogy nem mindenütt értik meg a szervátültetés je- léntőségét. — Remélhetőleg a sikeres transzplantációk mind nagyobb száma szemléleti változást jelent majd azoknak az orvosoknak a körében is, akik különféle fenntartások miatt eddig ellenezték. Előbb-utóbb az egész társadalomban tudatosodnia kell annak, hogy egy halott szervével valaki másnak az élete menthető meg. Az átültetéssel kapcsolatban egyébként még az egyházak véleménye sem negatív. Az első szívtranszplantáció igen nagy port kavart. Annak kapcsán mondta, egy magas rangú egyházfő, hogy nevetséges kérdés: hol van a lélek — a szívben-e avagy az agyban. Ezt a biológia feladata eldönteni. Ö Hogyan lehet minimálisra csökkenteni a szervátültetésnél a kilökődés veszélyét? — A szervezet a teljesen azonosat fogadja be, vagy azt az anyagot, amelyet nem tud fölismerni. Ilyenek például a nem oldódó fémek. Az emberek általában hasonlítanak egymáshoz. Minél jobban, annál nagyobb a siker lehetősége. Egymás legjobb donorai az egypetéjű ikrek, mert az ő esetükben sejtfeleződés történt, genetikailag azonosak. Majdnem hasonló a helyzet a szülő és gyermek között is. Egyébként immunológiai térkép alapján párosítjuk a szerveket. Minél kisebb a két alany között az eltérés, annál kevésbé áll fönn a kilökődés veszélye. A máj érdekes módon nem any- nyira érzékeny arra, hogy kivesse a szervezet, mint például a vese. Véleményem szerint azonban napjainkban annyira fölgyorsultak a biológiai, orvosi kutatások, hogy belátható időn belül eljutunk odáig: nem kell harcot vívni a kilökődés ellen. Hitem szerint ez a probléma az ézrédfordulóig megoldódik. Természetesen ez csak hit. Mi, materialisták, tisztában vagyunk azzal, hogy a hitnek csak kis része lesz valóság. Régi professzorom, Sebestény Gyula, a neves tüdősebász egyszer előadásában azt mondta: nehéz lesz a jövő, mert a sebészet olyan magasra hágott, hogy ennek továbbfejlesztése már elképzelhetetlen. Ezek után ő hozta létre tulajdonképpen a tüdősebészetet, s tért hódított azóta a szív- és érsebészet is. Egyszóval nem láthatunk még a mi szakmánk jövőjébe sem, s távlatairól is csak sejtéseink vannak ... Történetem főszereplői: a túrái Tüzér utcai gyerekek. Egy ut- cányi gyerek, a vita tárgya pedig egy telek. Ha nagyon akarják, lehetne az kettő is. Annyi bizonyos, hogy a gyerekek egyből nem akarnak kettőt, kicsi lenne a játszásra. Az egész területet 1978- ban megkapták játszótérnek. A tanács ajándéka jól is jött, hiszen a játékban többen voltak mindig egy utcányinál, oda jártak a környékről többen, voltak néha százan is. Kötik az ehet a... Erre a portára azonban nemcsak a gyerekek jártak, hanem a szülők is. Rendbe tették, persze csak any- nyira, hogy megmaradjon a romantika, a fa és a búvóhely. Azonban nem maradt ez így sokáig, mert a telken — amely eddig építésre, alkalmatlan volt — megjelent egy fiatal pár, és irtani kezdte az árnyat adó fákat, mondván: ők itt építkezni fognak. A szép szó, a vita sem segített — kötötték az ebet a karóhoz: akkor is itt építenek, ha az egész utca elköltözik — mondták. A Tüzér utcaiakat azonban kemény fából faragták, nem hagyták veszni az igazukat. Segítségért fordultak előbb a helyi tanácshoz, később más fórumokhoz, de nem intézkedett senki, csak a sóderhegyek emelkedtek és szaporodott az építőanyag. Végül egy eltévedt labda körül támadt vita miatt fogtak ismét tollat, hogy a szerkesztőségnek is írjanak. Mi az igazság? Törzshelyük általában Mátyás Istvánék és Horváth Zoliék háza előtt van. Nem. messze onnan a vitatott porta. Hamarosan megtelt Mátyás Istvánék konyhája. Ott szorongtak a gyerekek egymás mellett, mert nemcsak levelet tudnak írni, hanem szóban is síkra szállnak igazukért. Kovács Kati nyolcadikos sem hiányzott, aki a levelet írta. Lipták Ildi és Borbély Éva is a kicsiket emlegette, amint igazukat bizonygatta: — A régi elnök ideadta, az új meg elvette! — Pedig milyen jól lehetet ott játszani, olyat még a Tarzan-filme- ken sem látni.. — A tér végén a láposon korcsolyáztunk tavaly! — Az is szúrta valakinek a szemét, s betörték a jeget, hogy ne csuszizhassunk ... — Mindenhonnan elzavarnak bennünket, ha játszunk! — Azért, mert mi falusiak vagyunk, minket nem illet meg játszótér? A régi tanácselnök nyilván- nem egy személyben döntött, a testületnek tudnia kellett arról, hiszen a társadalmi munkát is segítették. Nem adják fel — Egy szó sém igaz ebből a levélből — tolja félre a gyerekírással papírra vetett sorokat Morvái István, a túrái nagyközségi tanács elnöke —, szerintem ezt nem is gyerek, hanem felnőtt fogalmazta. E szavak hallatán látni véltem, amint elpir.ul még a papír is, s ezzel együtt az a negyvennyolc kisdiák, akik aláírásukkal igazolták a levélíró panaszának igazát. — Na, jó, jó — igyekszik enyhíteni az előzőleg mondottakat a fiatal tanácselnök. — Az igaz, hogy az előző tanácselnök — aki azóta már nyugdíjas — nekik adta a telket. Mi is ígértünk segítséget, de csak a kerítést szállítottuk még oda. Arról pedig nem tehetünk, hogy közben az OTp eladta a telket. Illetve a felét, mert hiszen maradt ott még valamennyi terület játszani is. A gyerekek panaszát több helyen vizsgálják, ezért semmi papírt nem tudok ebben az ügyben mutatni. Azt is elmondta az elnök, hogy ilyen előzmény után számukra már csak az a megoldás maradt, hogy az építtetővel beszélgetve jobb belátásra bírják. Ez azonban egyelőre hiú remény, pedig másik telket is felajánlottak neki, s azt,hogy a községi tanács költségén elszállítják az építőanyagokat.. Szúrta a szemüket A Tüzér utcában feltakarítva az út, a járdák lesöpörve. Az emberek itt ügyelnek a rendre. Szánkózó gyerekek és futkározó kicsinyek játszanak kora délután a házak előtt. Egymás szavába vágva mesélik, hogyan ment az egész utca apraja és nagyja, amikor egyengették a földet, amikor irtották a bozótost. Nem kellett: senkit nógatni. — Ha elveszik a felét, akkor ott •már veszedelem rfélktU nem, lehet , még focizni sem! Ugyanezt állítják a felnőttek is. — Még a lánctalpasokra is közösen adtuk össze a pénzt — mondja Mátyás Pista édesanyja. Elmondták a szülők azt is, hogy az új telektulajdonos nem akar elállni szándékától. Haragjukban még az építtetők rokoni kapcsolatait, összeköttetéseit is sejtetni engedik. — Mi azért nem adjuk fel — néz bátran a szemembe Horváth Zoli, hetedikes —. hiszen megdolgoztunk érte — bennünket illet. A sok társadalmi munkát pedig pénzben meg sem lehet fizetni. Építésre alkalmatlan A vitatott portát most hó fedj, alóla csupán egymásnak szembe néz haragosan a játéknak összehordott gumikerekek halma és a sóderhegy. A hintának szánt vasrúd is mintha az olvadásra várna... — Alkalmatlan volt az építésre — mondja Takács Gyula, a nyugdíjas tanácselnök —, ezárt is adtuk oda a Tüzér utcaiaknak, akik rendbe is tették. Amikor már íeltöltötték, érdemes volt megvenni. A tanácselnök — a mostani — panaszolta is, hogy meggyűlt a baja a telek miatt. — A tanács azonban minden esetben tud arról, hogy értékesítik a területet — tette még hozzá. Hiszen a végrehajtó bizottság döntése is kell az értékesítéséhez, de erről leg pontosabban a végrehajtó bizottság titkára beszélhet, hiszen a telekérté kesítésnél őt nem kerülik meg. — Hiba csúszott a számításba — mentegetőzik Visi György, a végrehajtó bizottság titkára, aki február elseje óta nyugdíjas, de vállalja, hogy ott volt azon a vb-ülésen, amikor erről a telekről is szó volt. — Nemcsak én, hanem az elnök és az egész testület tudott a telek eladásáról. Az igaz: íróasztal mellől nem láthattam pontosan, hogy arról a területről van szó, amit korábban a gyerekek kaptak ugyancsak a tanácstól. Azóta kiderült: tévedtünk. Érv mellé érv sorakozik. Már így is leginkább a gyerekek oldalára billen a mérleg. Mégis csak látni kellene az iratokat, s újból meg- ' kérdezni a tanácselnököt! Már estébe hajlik v az idő, mikor ismét az irodában kerestük. Eredeti nagyságban — Az OTP tudtunkon kívül adta el a telket — állítja az elnök. — Hogy ez az adásvétel 1981 közepén tevtént? Lehet. Hogy akkor már másfél éve elnök voltam? A végrehajtó bizottsági üléseken részt veszek-e? Az csak természetes. — Egyiken éppen erről a telekről is szó volt — mondom utalva arra, hogy a telket a tanács vb nélkül nem adhatnak el. — Talán éppen arról az ülésről hiányoztam, de talán jobb lenne, ha máskor, egy más időben, a vb-tit- kárral is... — kezdi újból —, talán ő pontosan elmondaná ... — Tőle jövök! Amikor a járási hivatal levelét kérem, amelyben a dokumentumok jegyzékét megtekinthetném, előkerülnek az iratok is. Közöttük a leglényegesebb, amelyet a járási hivatal vezetője Irt a panaszosnak, s a helyi tanácsnak, valamint a televíziónak, hiszen oda is fordultak ' a szülők. íme a levél: A nagyközségi tanács korrigálja a hibát azzal, hogy az önök társadalmi munkáját is figyelembe véve a játszóteret eredeti nagyságában meghagyva, az építtető részére cseretelket ajánl fel, és így mindkét érdek kielégítésre kerül. Ezek megtörténtét figyelemmel kísérjük, és kérjük szíves türelmüket a csere lebonyolításáig. A fenti levelet a járási hivatal vezetője, dr. Süpek Zoltán írta alá ez év január 31-én. Ezek után újabb néhány kérdés fogalmazódik meg bennem. — Miért csak délután mutatta meg nekünk ezt a levelet az elnök? Miért nem tudtak erről a gyerekek és szüleik? Miért kell a közösség — s nem a felelős — számlájára elszállítani a telekről az építőanyagot? S végezetül felhívom a tanácselnök figyelmét: ez ügyben gyanúsítják, hogy rokoni kapcsolat netán ... Őszintén válaszol: az építtető tolóban rokon, a feleségem unokatestvére A játszótér helyreállításának természetesen ezután ez nem lesz akadálya. SZALA1 MÁRIA
