Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-19 / 42. szám

1983. FEBRUAR 19. SZOMBAT-VÜA,m 3 Zárszámadás a vecsési tsz-ben Szavaztak: még szigorúbban Az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának munkája Képviselői viták tükrében 2 Hosszú évek óta hasznos hagyomány, hogy az or- í szággyűlés mezőgazdasági bizottságának tagjai az új } esztendő elején kötetlen megbeszélésre jönnek össze a <> Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, vala- ^ mint az Országos Vízügyi Hivatal vezetőivel. Ezen a ^ találkozáson áttekintik az elmúlt év eseményeit és a ^ következő év feladatait. Az előzetes konzultációk össze- ^ gezéseként a bizottság éves munkatervének megvitatá- sára és jóváhagyására is itt kerül sor. A hatékonyság jegyében Mi sem bizonyítja jobban, hogy a vecsési Ferihegy Tsz Pest megye jól gazdálkodó erős gazdaságainak sorába tar­tozik, minthogy jelentősen nö­velték bevételüket, s tervüket 520 millió forintra teljesítet­ték tavaly az egy évvel koráb­bi 451,9 millióval szemben. A szövetkezet bruttó jövedelme az 1981-es 116,5 millió forin- tal szemben, tavaly 134,5 mil­lió forint lett. Pedig semmivel sem volt könnyebb a helyze­tük, mint más gazdaságoknak, hiszen például a zöldségfeldol- gozó-üzem beruházásának be­fejezése az eredményes gaz­dálkodás mellett, komoly pró­batételt jelentett. S mégis a mérleg, amit a küldöttközgyű­lés elé tártak: az árbevétel 63 millió forintos növekedése, míg a nyereség 24 százalékkal több, s meghaladja a 39 millió fo­rintot. Szépen fejlődött a juhászat, a telepet 2400 férőhellyel bő­vítették, s az anyajuhok szá­ma tekintélyes, 3808 darab. A közös állatállomány ' takar­mányszükséglete mellett gon­doskodtak a háztájiban nevelt állatok ellátásáról is. Szükség is volt erre a gondoskodásra, vagyis integrációra, hiszen a múlt évben 300 bika hízott a háztájiban, s a tervek szerint az idén sem helyeznek ki ke­vesebbet. Bár — ahogy Dob- rovitz József elnök beszámo­lójából egyértelműen kiderült —, a takarmány és az abrak­gazdálkodás hagyott maga után kívánnivalót. Hiszen nem sikerült az általuk, önmaguk számára megszabott szint alá szorítani a felhasznált meny- nyiséget A résztvevők közül Homvák Pál- né és Bendf Istvánná Érd ősi Ágnes felvételei Ahogyan az elmúlt esztendő­ben, úgy az idén is magasabb követelményeket állítanak ön­maguk elé a vecsésiek. A nö­vénytermesztésnek az idén 3600 tonna kenyérgabonát kell adnia. Ugyanakkor 4600 tonna takarmányt, ugyanennyi siló- kukoricát, s 14 ezer 400 tonna káposztát, 14 ezer tonna gyö­kérféleséget — a háztájival együtt — feldolgozásra és a piacra adni. Terveik szerint a savanyúkápasztából 3 ezer ton­na készül. S számítanak arra is, az idén éppúgy 500 tonna savanyúkáposztát tudnak érté­kesíteni a nyugati piacokon, mint tavaly. S a zöldségfélék­ből feldolgozva — tehát szá­rítva — a hazai piacokra ele­gendő jut, s a külföldi partne­rek is vevőik lesznek. A bá­rányt is exportra szániák, s a gyapjút pedig belföldön ér­tékesítik. A felvillantott elképzelések, a feladatok, amit a küldöttköz­gyűléssel egyetértésben megje­lölt a vezetőség, korántsem kicsik. Hiszen az árbevételt 48 millióval többen jelölték meg a tavalyinál. Tehát egyértel­műen a szigorúbb gazdálko­dásra szavaztak, egy sor több­letköltség ésszerű kiküszöbölé­sére. így például lefaragnak az évi 22 millió forintos gázszám­lából, s a tegnan még 7 milliós pluszt jelző villanyszámlából. A küldöttközgyűlésen fel­szólalt Sarlós István is. Töb­bek között utalt arra a meg­fogalmazásra, mely pár perc­cel korábban hangzott el: 24 évvel ezelőtt különféle meg­győzés hatására léptek be az emberek a termelőszövetke­zetbe. —■ Kiegészíteném én ezt a gondolatot azzal, hogy különféle meggyőződés alapján történtek a belépések. Ma már nem ez a fontos, hanem az a megfogalmazás, ami ugyan­csak ebben a teremben hang­zott el: az a vezetőség, ame­lyik 39 millió forintos nyeresé­get nem tud hozni jövőre, az vegye a kalapját. Tetszik a megfogalmazás. A nagy egész­hez, amit a népgazdaság je­lent, hozzátartozik a vecsési Ferihegy Tsz is. A nagykalap­ba adott forintokkal, mégha finoman fogalmaznak is. ami­kor a szabályozókról, az elvo­násról vagy az adóról esik A vendég Apró Mihály juhásszal beszélgetett Szerintük ehhez csak az kell, hogy a nagyberuházás nyomán keletkezett néhol ésszerűtlen többletkiadást megszüntessék. S az alaptevékenység mellett az egyáltalán nem mellékes üzemágak feladatai is na­gyobbak ma, mint tegnap. Ala­pozva a tagokra, a szocialista brigádokra, s a háztájira, a küldöttközgyűlésen megfogal- mozódott: amit önmaguk elé feladatként tűztek, teljesítik. szó. Egy régi, egyetlen kocsi­val kezdték. S az elnöktől hal­lottam: ma csak a tagoknak 300 magángépkocsijuk van. Nem számítva a gazdaság sa. ját erőgépeit, szállítókapacitá­sát. Hogy jutottak el ide? Volt eszük, szivük, akaratuk, tud­ták, mit kell csinálni. S itt kizárásra is sor került, a mun­kaerkölcs megsértése miatt. Akik erre képesek, akik ezt a lépést megteszik, azok képesek a jobb, a több munkára is. Budapest tőszomszédságában élnek, fogalmazták meg. Nem az árnyékban, ahova nem jut fény. Minőségi különbség van a két szó között! Hat erre a kollektívára a nagyváros, s ők is hatnak rá. Jó a közér­zetük, s képesek a gondokon túllépni. A siker ott nem maradhat el, ahol a munka, a munka- szeretet a közös nyelv. Varga Edit Országunk helyzetéből ki­indulva az elmúlt esztendő­ben a hatékonyság növelése volt az a központi probléma, amely köré munkánkat cso­portosítottuk. Ennek kereté­ben több fontos kérdést vitat­tunk meg. Behatóan elemez­tük az élelmiszergazdaság veszteségforrásait és azok ki­küszöbölésének lehetőségeit. Figyelembe vettük a mennyi­ségi veszteségeket és a beltar- talmi értékcsökkenést mind a termelés gazdaságosságát el­sősorban meghatározó fő ter­mékekben, mind azokban a melléktermékekben, amelyek más célra felhasználhatók. A termelési vertikum különböző szintjein, különösen pedig azok kapcsolódásánál (az áru­előkészítésnél, szállításnál, ke­reskedelemnél, feldolgozás­nál) azonban jelentősek a veszteségek. Ezek csökkentése nemcsak elhatározás kérdése, mert az igényesebb gazdaság- szervező munka mellett össze­hangolt kutató-, fejlesztőte­vékenységre és jelentős anya­gi erőforrásokra is szükség van. Az országgyűlés ipari bizott­ságának kezdeményezésére foglalkoztunk az ipar és a me­zőgazdaság kapcsolataival. Mindkét terület ezer szállal kapcsolódik egymáshoz és a népgazdaság többi ágához. A mezőgazdaságban felhasznált gépek, eszközök, anyagok mennyisége, minősége, időben való rendelkezésre adása alap­vetően befolyásolja a mező- gazdasági termelést. Más ol­dalról a mezőgazdaság az élel­miszer- és a könnyűipar szá­mos ágának fontos nyers­anyagforrása, s termékeinek mennyisége, minősége és idő­beni szállítása is meghatározó ezekben az iparokban. E te­rületek együttműködésének javulása elsősorban akkor várható, ha a gazdasági kap­csolatokban megteremtődnek a kínálati piac lehetőségei és körülményei. Tavaly a bizottság két alka­lommal is foglalkozott a víz problémáival. A nyár végén Szarvason az öntözés és a me­lioráció helyzetét vitatta. Azt vizsgáltuk többek között, hogy miért csökken az öntözött te­rület, mennyire indokolt és hogyan lehetne ezen változtat­ni. Ez a kérdés is szóba került az Országos Vízügyi Hivatal országgyűlési beszámolójában, bár természetesen a fő prob­léma mégis a lakosság jobb vízellátása, az ezzel összefüg­gő csatornázás, az elmúlt évek során jelentősen előrehaladt árvízvédelem volt. Az elmúlt esztendő első fe­lében a tartós szárazság za­varta munkánkat, tette bi­zonytalanná kilátásainkat. Azután változott az időjárás. Ez és a kemény munka együtt meghozta gyümölcsét. Az el­múlt évben az eddigi legna­gyobb kukoricatermésünket takarítottuk be jó minőségben, s ez a hústermelést is segítet­te. Jó volt a kenyérgabona- termés. Egyes gyümölcsfélék­ből, különösen almából, vala­mint a szőlőből is kimagasló volt az eredmény. A nagy ter­méssel kapcsolatos gondok minden területen jelentkeztek, mégis a termények sajátossá­gai és piacuk eltérő jellege miatt más formában és mér­tékben. A termelést és a betakarí­tást követően a tárolás és az értékesítés vált munkánk ha­tékonyságának központi prob­lémájává. A termés minősége mindkét esetben fontos össze­tevője az eredményességnek, mert a szállítást, az eltartást, a felhasználást messzemenően befolyásolja. Az értékesítést éá félhasz­nálást már a termelés során meg kell alapozni, sőt ez a munka, különösen egyes ága­zatokban már a termőhely megválasztásánál kezdődik. Az olyan intenzív növények­nél, mint a gyümölcs és a szőlő — amelyek anyagban, eszközben és élőmunkában nagy ráfordítást kívánnak — megengedhetetlen, hogy ter­melésük, hatékonyságát szá­mukra kedvezőtlen termőhe­lyi körülmények korlátozzák. Bizottságunk, átérezve e kér­dés fontosságát, a tavasz fo­lyamán munkatervében napi­rendjére tűzte a gyümölcs- és szölövertikum problematiká­ját, hogy a kérdés sokoldalú áttekintésével kíséreljen meg segítséget adni ezeknek az ágazatoknak a továbbfejlesz­téséhez. Sarlós István: Volt eszük, szívük, akaratuk KÜLÖNBÖZŐ NÉZETEK ALAKULTÁK EGGYÉ ITT ISMERIK Ä NÉP GONDOLATÁT MIECZYSLAW RAKOWSKI PEST MEGYÉBEN SOKÁIG EMLÉKEZETES marad Vecsés és környéke számára, hogy a hazánkban tartózkodó lengyel miniszter­elnök-helyettes: Mieczyslaw Rakowski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja milyen ér­deklődéssel vett részt a Ferihegy Ter­melőszövetkezet zárszámadó küldött- gyűlésén. De emlékezetes marad a nap a kedves vendég számára is, mert — mint lapunknak nyilatkozata —, mély benyomást tett rá az iparszerűen mű­ködő, korszerű nagyüzem, annak ener­gikus elnöke, az értő szakemberek, mindenki, akivel ily rövid idő alatt módja volt megismerkedni. Megjegyezte a nevét Béki Eszti néni­nek, aid a küldöttgyűlésen felelevení­tette az indulás nehéz napjait. Azokat az időket, amikor különféle meggyőzési módszerekkel, agitációval szervezték a termelőszövetkezeteket, és nagyon is különböző nézetű emberek sokasága verődött egy közösségbe. Nagyon nehéz esztendők voltak az első évek. de ma már mindenki csak mosolyogva beszél arról... — Vannak-e, akik visszakívánják az egyéni gazdaságot? — kérdezte Mie- czyslavv Rakowski. S ha netán kételke­dett volna a vezetők válaszában, a tag­ság derűje, elégedettsége az eddigi fej­lődést mérlegelve, majd szavazása az 1983-as terv felett —, meglehetősen meggyőző lehetett számára. — Hány tagja van a termelőszövet­kezetnek? Dolgoznak-e a nyugdíjasok? Az alapító tagok közül vannak-e még a szövetkezetben? A lengyel miniszter­elnök-helyettes kifogyhatatlan volt a kérdésekből, s mint mondotta, lenyű­gözték a válaszok. Például nagy hatás­sal volt rá az, hogy az alapító tagok legfeljebb nyugdíjba mentek, de visz- sza-visszajárnak dolgozni, ha bírják, művelik háztáji földjüket, szorosan kö­tődnek ma is a termelőszövetkezethez. A valaha egyéni gazdák valódi szocia­lista közösségi emberekké váltak. — Hogyan néz ki a tulajdonjog és van-e értelme annak, hogy valaki tu­lajdonos? S el kellett magyarázni rész­letesen mi is a földjáradék, s hogy a vérszerinti örökösök a földet is örököl­hetik a szülőktől. — Hogyan segíti a közös gazdaság a háztájit, mi az, hegy integráció? Való­ban 64 felsőfokú végzettségű szakember dolgozik itt? — Mennyit keresnek a tagok? Hitet­lenkedve kérdezte a vendég: az 58 000 forinton felül még övék a háztájiból származó haszon? MEGMUTATTÁK a ritka vendégnek a nemrégen átadott nagyberuházást: a feldolgozó szárítóüzemet. A savanyító- ban megkóstolta a híres vecsési káposz­tát. A juhtenyésztésnél Apró Mihály, fő­iskolát végzett juhásszal beszélgetett. Nyilatkozatában elmondotta Mieczys- law Rakowski, hogy még csak két nap­ja tartózkodik hazánkban, de örül, hogy e rövid idő gazdag programja során is annyi mindennel ismerkedhetett, bepil­lanthatott hazánk életébe. Mint a többi között említette: Magyarország mező- gazdasága Európa-szerte ismert, nagyon termelékeny ágazat, sok ország tanul­hat a magyar falu átalakulásából, gaz­dagodásából. Ismeri azt a küzdést, ami az indulás nehézségeiből fakadt, s jó látni — erre emlékezve — a termelő­szövetkezeti tagok elégedett, mosolyra kész arcát. Elmondotta a lengyel mi­niszterelnök-helyettes. hogy Lengyelor­szágban is régóta figyelik Magyaror­szág fejlődését, s nemcsak figyelik, ha­nem elemzik is. tanulni is igyekeznek abból ami ebből az ő hazájukban al­kalmazható. JOLESÖEN beszélt a LEMP KB. tag­ja arról az őszinteségről, amit látoga­tása során mindenütt tapasztalt, nyíl­tan beszéltek előtte a gondokról is, nem takargatták bajaikat. Nagyszerű és kö­vetendő — hangsúlyozta Mieczyslaw Rakowski —, a Magyar Szocialista Munkáspárt gyakorlata, az, hogy min­dig odafigyeltek a nép szavára, ismerik a nép gondolatát, s ez a politika az alapja a sikereknek. Nincs annál ször­nyűbb — mondotta —, mintha egy nemzet csalódik és képtelenek a nép­ben rejlő szunnyadó erőt feltárni, ki­használni. A Ferihegyi Termelőszövetkezetből az esti órákban távozott, annak a hangu­latával, ami egy megerősödött, sok ter­vet dédelgető, céltudatos és szorgalmas tagságból feléje áradt. S. A. Ráfordítás és hozair. A termelés anyag- és esz­közigényessége, s az ezzel kapcsolatos növekvő költségek indokolják, hogy másik téma­ként az élelmiszer-gazdaság' költséggazdálkodásának vizs­gálatát válasszuk. Közismert, hogy a mezőgazdasági ter me­lés fejlődésében milyen nagy szerepet játszott például a gépesítés és a kemizálás. Ezek nélkül a mezőgazdaságban és különösen a nagyüzemi kere­tekben rejlő lehetőségeket — a növekvő szakismeret és a nagyobb termőképességű faj­ták mellett — sem tudtuk volna kellőképpen hasznosíta­ni. Ismert az anyag- és ener­giaköltségek növekedése. Ma az a jelenség, amikor a ter­melési ráfordításokban az anyagok és eszközök ára több­szörösen meghaladja a fel­használt élőmunka költségét, különösen fel kell, hogy keltse a figyelmünket. Az anyagok­kal és eszközökkel való jobb gazdálkodás, azok helyettesít­hetősége. egymáshoz való ará­nyának. felhasználásuk idejé­nek stb. változtatása mind olvan lehetőség, amelv jelen­tősen növelheti alkalmazásuk hatékonyságát. E kérdéseke* hazai körülményeink között vizsgálva érdemes fokozott fi­gyelmet fordítani a külföldi taoaszt a tatokra. Mezőgazdasá­gi termelésünk egyes ágazatai­ban a nagyüzemi feltételek a gépek és eszközök jobb ki­használását, kevesebb és na­gyobb géppel jobb eredmény elérését teszik lehetővé. Ezért a hasonló mezőgazdasági szín­vonalú országokhoz képest egyes területeken mi kisebb gépkapacitással értünk el eredményt Kérdés, hogy mi­lyen további lehetőségeink vannak e téren. Más területen, például egyes kemikáliáknál elértük vagy meghaladtuk a hozzánk hasonló színvonalú országok mutatóit. Indokolt vizsgálni, fcogy a mai költség- szerkezet mellett hogyan le­hetne a felhasznált anyagokat csökkenteni, vagy éppen nö­velve mennyiségüket, az ered­ményesebb alkalmazással el­érni nagyobb hatékonyságot. A mezőgazdaság különböző területein — ha lehet összeha­sonlítást tenni — a legna­gyobb változás talán az embe­rekben, azok felkészültségé­ben, élet- és munkakörülmé­nyeiben következett be. Ma a közvetlen mezőgazdasági ter­melésben a 20—25 évvel ez­előttihez képest az emberek­nek csak mintegy harmada dolgozik. Ugyanakkor mennyi­ségben és értékben a korábbi­ak több mint kétszeresét ál­lítják elő. Az emberek mun­kája, munkavédelmi és egész­ségügyi helyzete, életkörül­ményei sokat változtak, fej­lődtek, de sok még a tenni­való is. A bizottság ezért az országgyűlés egészségügyi bi­zottságával közösen kíván ez­zel a kérdéssel foglalkozni A téma előkészítését az Egész­ségügyi Minisztérium vállal­ta a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériummal és az illetékes szakszervezetekkel együttműködve. Hasznos tapasztalatok A mezőgazdaságban dolgo­zók társadalmi közérzetét és a mezőgazdasági vállalatok tel­jesítőképességét messzeme­nően befolyásolja a lakóhelyi környezet. A községek, váro­sok kiépítettsége, a közműel­látás, a kulturális élet stb. közvetve fontos összetevői a termelés, a termelő ember és a vállalat munkájának. Más ol­dalról természetesen a lakos­ság és a vállalatok magatar­tása és segítsége is visszahat a lakókörnyezetre, annak fej­lődésére. Jól tudjuk, hogy a falvakban élőknek ma már csak kisebb része dolgozik a mezőgazdaságban. Mégis, kü­lönösen a kisebb települése­ken, azok fejlődésében meg­határozó a mezőgazdasági vál­lalatok szerepe. Mindez indo­kolttá tette, hogy az ország- gyűlés frogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottságával együtt­működve a mezőgazdasági vál­lalat, az abban dolgozók és a lakóhely közötti kapcsolat té­makörét is vitára tűzzük. Természetesen a felsorolt kérdések mellett munkánk so­rán egyéb problémák is fel­vetődnek. Ezek között rend­szeres feladatuk az ország költségvetésének megtárgya- ’ása. majd az annak végrehaj­tásáról szóló jelentés megvi­tatása és jóváhagyása. Az országgyűlés mezőgaz­dasági bizottságának ez évi el­ső ülése, s az azzal kapcsola­tos munkatervi vita is jól mu­sttá. hogv a bizottság tagjai 4s az egves témákba bekap- "soiódó más képviselők mi- 'ven alaposan és naav felelős­séggel készülnek ezekre a vi- *őkra. A munkahelyükön és az általuk képviselt terület kisebb-nagvobb közösségeiben 'elhalmozódó élménvek, ta­pasztalatok jelentősen hozzá- 'árulnak munkánk eredmé- -ivéhez. Különösen sokat vá­cink n most folyó zárszámadq ’'özgvűléspic, falugyűlések, képviselői beszámolók, külön­böző szakmai közösségek vi- ‘á‘tól, tapasztalataitól. Az ott c«is*7ínrp kerülő vé'eménveket -s iavnslatokat a képviselők útién bizottságunk munkájá­ban is eredményesen tudjuk dr. rsE'CVn László egyetemi tanár, az orszá«gvű!és mezőgazdasági bizottságának elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom