Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-02 / 27. szám

1983. FEBRUAR 2., SZERDA A folytatás elmarad Vakarcs számítógépet kezel A művész születésének centenáriumára Czóbel-emlékbizottság alakult Minél nagyobb a különbség lehetőségeink és vágyaink között, annál inkább megvisel bennünket, ha beteljesedett álmunk megismételhetetlen. Molnár Erzsiké mégis olyan maradt, amilyennek iskolatá-r- sai, tanárai Szentlőrinckátán megismerték. Csendes, töré­keny, kedves gyermekleány, akiről a hozzáértők kimond­1 ták: sose lesz belőle igazi Va­karcs. A lélek meteorológusai tévedtek. Karácsony Benő Na­pos oldal című regényének tv-változatában Vakarcs sze­repében rácáfolt a tamásko- dókra. De beszéljen ő erről. Hogyan is kezdődött a dolog? Tegeződtem is — Egy nap filmesek jöttek a faluba. Csak annyit tudtam róluk, hogy gyermekszereplői keresnek. Este — hogy a for­gatókönyvet ' elolvassuk — az iskolában kellett találkozniuk azoknak, akiket kiválasztottak. S én elkéstem. Mégis rám esett a választás. Fényképet is készítettek rólam — mondja csillogó szemekkel a tizennégy esztendős Molnár Erzsiké. — Az izgalmak ezzel nem értek véget: Pesten, a televízió épü­letében folytatódott a váloga­tás: húsz Valcarcs-jelölt gyűlt össze az ország különböző ré­szeiből. — Mesélj erről! — Mindenféle dologról kér­deztek, aztán befonták a haja­mat, ruhákat próbáltunk. Kér­tek, hogy énekellek, de ez se­hogy sem akaródzott. — Hol forgattatok? — Veszprémben és egy Pula nevű faluban. Pesten is lak­tunk, szállodában, az utószink­ron idején. Ide é.s mindenüvé elkísért édesapám. — Mi volt a legnehezebb feladat? — Haragudni Felméri Ház­mér úrra. Az őt megszemélye­Filmek, díjak ’82 T ássuk először, mit mutat­•*-J nak a számok. 1982-ben összesen huszon­nyolc magyar filmet játszot­tak a mozikban. Ebből a Csár- dáskirálynö felújítás volt, a Békabölcső című összeállítás régebbi rajzfilmekből készült, a Suli-buli meg a Tündér La­la televíziós film volt. A ma­radék: huszonnégy film. Ebből nyolc a dokumentum-, illetve dokumentum-játékfilmek szá­ma. Az «első csoport: az úgyne­vezett „Vésztői köztársaság” napjait idéző A bankett; a futball-legendákat felelevenítő Aranycsapat; a háborús bűnö­sök perével foglalkozó Nürn­berg 1946.; és A látogatás, Bruck Edit írónő megrendítő hazalátogatásának krónikája. A második csoport: a Szabad­gyalog; a Rontás és remény­ség; a Vörös föld, és a Panel­kapcsolat. E négy filmet azon­ban, mivel jellegüket tekintve játékfilm-igényűek is, célsze­rűbb a játékfilmek közé sorol­ni. (Persze az is vitatható, oda inkább tartoznak-e, mint c dokumentumfilmekhez.) összesen tehát húsz nagyjá­tékfilm (vagy annak tekinthe­tő alkotás) került 1982-ben a mozikba a magyar filmstú­diókból. S ha tovább nézzük a számokat, ismét csak érdekes adat: zömük — tizenöt film — a mában, mindennapjaink­ban játszódik, három az 1950- es években, egy pedig az 1920- as években. Ha a műfaji meg­oszlást tekintjük: tizennégy film társadalmi problémákkal foglalkozó, komolyabb hangvé­telű alkotás, vígjáték vagy sza­tíra kettő, bűnügyi film (víg­játék) három, ifjúsági egy. Tanulságos számok ezek. Többek között arröl beszélnek, hogy a magyar filmművészet­nek változatlanul igen erős vo­nala a dokumentum- és doku­mentum-játékfilm, hiszen az évi termés harmadát e filmek adják. Nem igazolódtak tehát azok a jóslatok, melyek a do- kumentarista irányzat csendes elhalását ígérték. Ám a mű­fajjal szembeni néhány ko­rábbi kifogás azért változatla­nul jogos: hol túlságosan szűk, lehatárolt alkotói szempontok érvényesülnek e filmekben, hol túl erős a művi konstruáltság, a tanmese, a példázat jelleg. A másik — és talán a leg­fontosabb — tanulság: tovább­ra is túlnyomó többségben jelentkeznek a vagy. közvet­lenül napjainkkal, vagy a kö­zelmúlttal foglalkozó filmek. Ez a — nevezzük így — szo­ciográfiai és társadalmi — tör­ténelmi érdeklődés egyben a legjobb' művészi kvalitású fil­meket is eredményezte: a film- kritikusok néhány napja oda­ítélt díjái nem véletlenül emelték ki éppen ezek közül Gothár Péter Megáll az idő című filmjét, Gazdag Gyula A bankett ■ című dokumentum­filmjét, és Bereményi Géza Szívzűr című vígjátékát. E há­rom alkotás — és mellettük még nem egy hasonló, alig gyengébb mű — pontosan azt jelzi, hogy a közelmúlt és a jelen problémái változatlanul a filmművészek érdeklődésé­nek középpontjában állnak. (Még a filmkritikusok színész­díjai is erre utalnak: Jadwiga Jankowska-Cieslak, az Egy­másra nézve főszereplője, Cser­halmi György, a Dögkeselyű című bűnügyi film központi figurájának alakítója, Básti Juli és Pogány Judit a Szív­zűr, Hollósi Frigyes, a Cha- cha-cha mellékszereplői szin­tén érdemes filmekben ját­szottak. Nemzetközi díjak is jelzik 1982-ben a magyar film sike­reit: a Mephistó Oscar-díja mellett az Egymásra nézve többszörös Cannes-i díjazása, a Megáll az idő ugyanitt nyert díjat, s más fesztiválok, szem­lék díjai is arra vallanak, hogy a nemzetközi filmvilág most is jegyzi a magyar alkotásokat. Viták, ellenvélemények, kér­dőjelek persze voltak, vannak a magyar filmek körül. Az Egymásra nézve fogadtatása, Kása Ferenc Guemica-jának kudarca, a Panelkapcsolat si­kertelensége egyúttal figyel­meztetés is: a tagadhatatlan sikerek ellenére sem volt fel­hőtlen 1982-ben a magyar filmművészet ege. ■pilmszemle kezdődik hama- rosan: február 11-én nyí­lik a szokásos évi magyar filmünnep. Ezen már a leg­újabb, a mozikba még nem került alkotásokat is vetíteni fogják. A jelek szerint e fil­mek tovább gazdagítják majd a színvonalas alkotások sorát S ebből annyit mindenképp megállapíthatunk, hogy bár a magyar film 1982-ben nem ér­te el korábbi esztendők nagy szériáit, mégsem szégyenkez­hetünk, mert kevés olyan film- művészete van a világnak, amely ilyen kis számú évi filmtermelés mellett ennyi jó, sőt kiemelkedő alkotást pro­dukálna. Takács István A művész unokahúga, Czóbel Anna és Varga Imre szobrász sítő Székhelyi Józseffel össze­barátkoztam és tegeződtem is. Hideg fürdő — A legkellemetlenebb per­ceid? — A patak vizében nyakig elmerülve várakozni. A hideg fürdő után, bár rettenetesen fáztam, szerencsére nem lett semmi bajom. Olyannyira nem, hogy a filmbeli tüdő- gyulladást is vidáman próbál­tam eljátszani. Legszívesebben kacagtam volna felvétel köz­ben, amikor szenvedő arcot, komolyságot vártak tőlem. — Sokat kerestél? ■ — Tízezer forintot. Az egé­szet gépkocsi-nyereménybetét­könyvbe tettem. Gondoltam, ha a filmezéssel szerencsém volt, a pénzzel sem lesz más­képpen. — Barátaid bizonyára sokat kérdeztek élményeidről. — Az osztálytársaim tudni akarták, milyen emberekkel dolgoztam együtt, féltem-e a kamera előtt. A húgom arra volt kíváncsi, miért olyan ócs­ka ruhában játszottam, s miért nem vittem el magammal a farmeromat. Egyébként az emberek nagyon kedvesek voltak hozzám és már az első nap megszoktam a felvevőgé­pet. — Lesz-e folytatás? — Gondolkodtam ezen. Na­gyon tetszett minden azon a nyáron, ott a tévésekkel. Ami­kor befejeződtek a felvételek és elkészült a film. nem biz­tattak komolyan. Ügy hallot­tam, Szentesen van valami­lyen színészképző középisko­la. Ám a rendező azt mondta, a művészetet nem lehet ta­nulni. — Tehát nem leszel színész? — Most már úgy gondolom, nem. Budapesten tanulok to­vább. számítástechnikával sze­retnék foglalkozni. — Idehaza hogyan élsz? — A tanulmányi átlagom 4,9 volt. Szabad időmben kor­csolyázom. olvasok és termé­szetesen tv-t nézek. Szomorúan — Mire gondoltál, amikor gazdádtól a filmben erővel el­visznek? — Arra, hogy én most ki­megyek ebből az udvarból, s hogy szomorú lesz elhagyni Kázmér urat. de főképpen Pu- lát és az egész filmezést, aho­vá már sohasem térhetek visz­sza. V. B. A VARÁZSLÓ HALÁLA. A varázsló, egy harmincon aluli férfi, akinek arca már egészen szomorú, ráncos és kisgyere­kes volt a sok ópiumtól, ciga­rettától és csóktól — hamva­zószerdán kora hajnalban hal­doklóit. Bálteremben vagy la­komán, nem tudom. Egy kis fülkében ült egyedül. Kétség nem fért hozzá, hogy mire a nap felkel, már ki lesz nyúj­tózkodva, s maga is jól látta ezt. Nem volt szomorú miatta. — Így kezdődik Csáth Gézá­nak az a néhány lapnyi novel­lája, melyben szinte megjö­vendölte a maga korai végze­tét. De hogy mekkora dráma vé­gére tesz pontot, félelmetes körülmények között a halála, azt előre maga sem tudta megjósolni. Pedig hideg fejjel, a min­denre elszántak tudósi mezbe öltöztetett okoskodásával ve­tett számot sorsával, mielőtt a morfiumfecskendő tűjét elő­ször a bőre alá szúrta. A varázsló halálának a megírása után így elmélkedett az ópiumról: A lét esszenciá­ja olyan drága portéka, amely­ből egész nemzedékek évszá­zadok alatt kapnak egy órát. Aki ebbe belenyugszik, az be­lenyugodott abba, hogy meg­haljon, mielőtt megszületett volna. Aki azonban valóban emberré tud lenni... az ra­boljon magának mindennap tizennégy órát... Föltéve, hogy az ópiumszívást mint ki­fejlett, erős férfi kezded, nagy Idén, szeptember 4-én — a nagy mester nélkül ünnepel­jük a nemzetközi hírű festő­művésznek, Czóbel Bélának századik születése napját — mint arról az első oldalon be­számolunk. A művész élete, munkássága összefonódott Szentendrével és Párizzsal, Élt Hollandiában, a bergeni mű­vésztelepen, Németországban a Die Brücke művészcsoport volt a baráti köre. Járhatott azon­ban bárhol, alkotó kedve nyá­ron leginkább Szentendrén bontakozott ki, szíve idehúzta. S amikor jött a tél, indult Pá­rizsba. Élete végéig így uta­zott a két állomás között. Kra- tochwill Mimi művészettörté­nész, tegnap délután az ala­kuló ülésen azt mondotta: ha 1976-ban nem kap tüdőgyul­ladást Czóbel Béla, talán most vele együtt készülhetnénk a centenáriumra. Talán ... Most azonban nélküle ült össze az alakuló társaság Szentendrén, a városi tanács dísztermében, hogy megbe­szélje feladátát, amely nem kevesebb, mint az: megismer­tesse a hazában, s tovább él­tesse századunk nagy festőmű­vészének alkotásait, a manyar és az egyetemes kultúrában betöltött szerepét. Mint ahogv tegnap elhatá­rozta az emlékbizottság: kiál­lításokat rendez Szentendrén, a fővárosban, s másutt, Czó­bel Béla festményeiből, gra­fikáiból, rajzaiból. A Czóbel- múzeum esetleges kibővítésé­vel bútorait, műterme részle­tét, festőállványát — a félbe- hagvott művel — is kiállítja. A Corvina könyvkiadó ad ki könyvet, ötezer példányban minikönyv kerül forgalomba. A Pest megyei Múzeumok gondot fordítasz testi épséged fönntartására, amelyet legjobb ügyes orvosra bízni, tíz esz­tendeig elélhetsz. Akkor a Moravcsik klinikán dolgozik mint idegorvos. Egy évvel később pedig átlépi a tragédiához vezető első lépcső­fokot — az oltótű után nyúl. Éppen tíz esztendőt él még. SZÁZADOK IS RITKÁN szülnek oly fényes lángelmét, mint Csáth Gézát. Jelentkezé­sét a kölyök Rimbaud indu­lásához hasonlítják. Még gimnazista, amikor már meg­akad rajta Bródy Sándor sze­me. Első novellái viharos föl­tűnést keltenek. Hamarosan a Nyugat ad szálláshelyet írá­sainak. Az orvosnak készülő kutatóelme pőrére vetkezteti az emberi magatartásokat. Tollával, mint a boncolókéssel, a csontokig hatol. Végül azon­ban az emberi lélek-rejtelmei­be belegabalyodva elveszti lá­ba alól a talajt. Pedig mennyi út állt előtte nyitva a művészetek csábító hívásaival a célban. Az írás mellett kitűnően rajzolt, fes­tett, hegedült, zongorázott, ze­nét szerzett, A Magyar Szín­házban huszonnégy éves korá­ban bemutatott Hamvazó szerdát például az ő kísérő muzsikájával adták elő. Az oroszlánkörmeit szintén hamar megmutató nagybátyja, Kosz­tolányi Dezső is sokat tanult tőle. Hisz a fényt szikrázóan visszaverő felszín alatti mély­igazgatósága gondozásában Czóbel emlékkönyvet nyújta­nak át az olvasónak. Erem pályázatot hirdetnek szentend­rei művészek között, s a díj­ra máris számos megajánlást tettek a különböző szerveze­tek. Emlékbélyeg, dísztávirat, plakát szerepel a tervek kö­zött. Sétányt neveznek majd el Czóbel Béláról. Szoborava- tásra kerül sor majd a fővá­rosban, ahol élt a művész: az Október 6. utca 3. szám alatt. Emléktáblát helyeznek el a Csaknem száz, első ízben megjelenő mai magyar alko­tás kiadását tervezi ez évben a Szépirodalmi Könyvkiadó — közülük csaknem negyven a most születő regény és az el­beszéléskötet. A prózaírók közül Balázs József, Békés Pál, Bertha Bul­csú,.Boldizsár Iván, Czakó Gá­bor, Fehér Klára, Fenákel Ju­dit, Galgóczi Erzsébet, Gyár­ben félelmes indulatok vihar­zottak. Félt. Iszonyúan félt. Az élet szükségszerű fájdalmai elől menekült. Azért harapott bele oly mohón a sikerbe, a rendbe, az alkotásba, a józan­ságba, a munkába, a női test­be, hogy itt marasztalják — írja róla Illés Endre. A fővárosnak, a klinikának is hátatfordítva vidéken vál­lalt fürdőorvosi állást: a vi­lágtól elvonultan, csak szen­vedélyének hódolva. Vértanú testén nem volt egyetlen fil- lérnyi helyecske sem, melyet föl ne tépett volna az oltótű. Tályogok keletkeztek rajta, és szíjakkal kötözte át meg­dagadt lábát, hogy valahogy vánszorogni tudjon. Így dolgo­zott — írja utolsó hónapjairól Kosztolányi Dezső. SHAKESPEARE-I DRÁMÁ­BA torkollott élete. Többször kórházba szállították, többször megszökött. Első alkalommal rendelőjébe visszatérve agyon­lőtte feleségét és fölvágta ereit. Majd később félig kórházi ru­hájában 1919-ben Szabadkáról a határra vánszorgott, ' ahol visszatessékelték. A nála levő méreg gyorsan hatott, a va­rázsló az út mentén lelte ha­lálát. A rádió most, válogatott novelláinak második kiadása alkalmából, egy beszélgetés keretében megrendítő méltó­sággal idézte föl Csáth Géza emlékét, melyet hátramaradt öt kötete híven őriz a múló időben. Sz. E. Kelenhegyi úti Műteremház­ban ... Varga Imre emlékér­me száz példányban készül majd el, s szobra, az annyira közkedvelt ülő szobor mása Párizs egyik' terén nyer elhe­lyezést. A felsoroltak kis részét ké­pezik a megvalósítandó javas­latoknak, hiszen a Televízió, a Rádió, az írott’sajtó, az isko­lák, a művelődési házak, a kü­lönböző múzeumok is meg­annyi ötlettel, tervvel készül­nek. Még csak hét év telt el Czóbel Béla halála óta, a kép­zőművészek, a művészettörté­nészek így kortársukra emlé­keznek, s azok a . rajongók, művészetkedvelők, költők, írók, barátok, akik oly jól is­merték életében, most emléke­zésükkel, részvételükkel tisz­telegnek majd művész nagy­sága előtt. S hogy valóban méltó legyen a megemlékezés, az emlékbizottság huszonhat tagja vállalta a felelős előké­szítést. Az emlékbizottság elnöke Vas István költő. Titkárai: dr. Baráth Endre, az MSZMP Szentendre járási-városi Bi­zottságának első titkára, Kra- tochwill Mimi művészettörté­nész. fás Miklós, Kristóf Attila, Ko­lozsvári Papp László, Mezei András, Nemes György, Ne­mes László, Sándor Iván,. Sü­tő András, Szakonyi Károly, Varga Katalin jelentkezik — többek között — új kötettel. Űjabb, az olvasók által kere­sett kiadás révén Fekete Gyu­la, Jókai Anna, Szabó Magda egy-egy műve is üzletekbe ke­rül. Elsőkötetes íróként jelent­kezik ez évben Kamocsay Il­dikó. Az életműsorozatokban foly­tatják Cseres Tibor, Goda Gá­bor, Illyés Gyula, Karinthy Ferenc írásainak közreadását. A kiadó új életműsorozatot is indít, amely Tatay Sándor műveit fogja össze, az első, Meglepetéseim könyve című kötet önéletrajzi regényeit közli. A költők közül a gazdag lis­tából Csanády János, Győré Imre, Illyés Gyula, Juhász Fe­renc, Sárándi József, Vas Ist­ván, Veress Miklós új kötetei emelhetők ki, és figyelemre méltó néhány válogatott vers- gyűjtemény, így a Jékely Zol­tán és Mészöly Dezső pálya­ívét felrajzoló kötet. A tanulmánykötetek közül még nehezebb a válogatás, hi­szen Béládi Miklós, Hermann István, Hubay Miklós, Kardos László, Kiss Ferenc, Péter László évtizedek irodalmi ku­tatómunkáját átfogó kötetei mellett néhány kiváló mono­grafikus mű — Belia György Babitsról, Tüskés Tibor Nagy Lászlóról írt tanulmánya — készül a kiadó műhelyében. A közkedvelt szociografikus kötetek is gyarapodnak: a Ma­gyarország felfedezése sorozat­ban jelenik meg például — a tervek szerint — Bakonyi Pé­ter A tébolydától a terápiáig, Szász Imre Ez elment vadász­ni ... című munkája. Egy-egy szakterület titkaiba világító sorozat a népszerű műhely: ez évben Major Ta­más a Téli regéről írt tanul­mányát és Magyar Imre orvos- professzor visszaemlékezését olvashatják majd az érdeklő­dők. —Rádiófigyelő i— Az emlékbizottság tagjai: Aczél György, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagi a, a Köznonti Bizottság titkára, Barcsay Jenő festő­művész, Bihari József, a Pest megyei Múzeumok igazgatója. Benkovits György, a Hazafias Nénfront szentendrei városi-járási titkára, Czóbel Anna,'a művész unokahúga, Czóbel Lisa, a művész Hamburgban élő leánya, Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Pest megyei oártbizottság első titkára, dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese. Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Ta­nács elnökhelyettese, Hajdú László festőművész, a Pest megyei terü­leti szervezet titkára. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának titkára. Kellermann Michel párizsi műgyűjtő. Korai- desz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osz­tályvezetője, Mcrosvölgyi Lajos, Szentendre város Tanácsának elnöke. Sági Agnes, a Pest megyei Hírlap főszerkesztőié, dr. Tallós György, a Marvar Nemzeti Bank elnökhelyettese, Tóth Béla, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, Varga Imre szobrász­művész. Vészlts Ferenc, a Magyar Nénköztársasáz Művészeti Alpjá­nak igaz-ató.ja. Villangó István, a Művelődési Minisztérium főosz­tályvezetőié. s tagja a bizottságrak a Magyar Nemzeti Galéria, a Ma­gyar Rádió és Televízió egy-egy képviselője. Szépirodalmi Könyvkiadó Magyar művek 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom