Pest Megyei Hírlap, 1983. február (27. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-13 / 37. szám

xMfap 1983. FEBRUAR 13., VASÁRNAP HÉT VILÁGPOLITIKÁI KÉRDÉSÉI Új feszültségek a K&zel-Keieten Válság Izraelben — Helyhenjárás a libanoni tárgyalásoknál Bizonytalansági tényezők az NSZK-beli választások ügyében Reagan amerikai elnök a héten kénytelen volt valamit mondani arról, hogy mik a tervei az 1984-es elnökválasz­tásra. A Fehér Ház urára ugyanis mind nagyobb a nyo­más, hogy nyilatkozzék: in- dul-e vagy sem újraválasztá­sáért? Az elnök — mint vár­ható is volt — kitérő vá­laszt adott. Republikánus­párti körökben, illetve a ka­tonai-ipari komplexum vezetői között ugyanis még megoszla­nak a vélemények: sikerrel pályázhat-e Reagan egy újabb négyesztendős hivatali idő­szakra. Túl sok ugyanis a kérdőjel, mind világpolitikai, mind ha­zai porondon, s a Reagan- kormányzat inkább kudarco­kat könyvelhet el, semmint si­kereket. S a választási hadjá­ratban a legkörmönfontabb kortesvezéreknek is kell adni valamilyen muníciót a jelölt népszerűsítésére. Reagan, hogy időt nyerjen, azt mondotta, hogy gazdaságpolitikai célki­tűzéseinek teljesedésétől teszi függővé, hogy „bedobja-e újra kalapját”, amerikai szólás­mondás szerint, az elnökvá­lasztási versengésbe. Valójá­ban persze — s erre nem egy hírmagyarázó rámutatott — mint minden második elnöki terminusra pályázni szándéko­zó elnök, Reagan is a világpo­litikai porondra tekint, s azért nem nyilatkozik egyértelműen, mert az ott bekövetkező ese­ményektől teszi függővé dön­tését. Két ilyen terület van, ahon­nan a Reagan-kormányzat amolyan előrejelzéseket vár: a Közel-Kelet és Nyugat-Euró- pa. .......... ME NNYIBEN JÁTSZIK EB­BEN SZEREPET AZ IZRAELI VÁLSÁG?_________________ Bár Sáron, akkori hadügy- ügyminiszter volt az a politi­kai személyiség, aki Washing­tonban Weinbergerrel aláírta az új amerikai—izraeli, úgy­nevezett biztonsági szerződést, amely minden eddiginél szoro­sabbra fűzi Tel Aviv és Wa­shington kapcsolatait, az iz­raeli politikus cselekedetei mind nagyobb gondokat okoz­tak az Egyesült Államok hiva­talos köreinek. Sáron ugyanis annyira „mozdíthatatlannak” érezte ezek után helyzetét, hogy a satilai és szabrai pa­lesztin menekülttáborokban történt szörnyűséges véreng­zések ügyében az egyik cini­kus nyilatkozatot a másik után tette, s ezzel kihívta ma­ga és az izraeli politika ellen a világközvélemény felhábo­rodását. Amikor az, Egyesült Államok kidolgozta a Camp David-i egyezmény folytatása­ként elgondolását Jordánia és Ciszjordánia valamiféle ál­lamszövetségéről, Sáron gú­nyos kijelentéseket tett erről. Azzal hozta kínos helyzetbe a Fehér Házat, hogy bejelentet­te — Reagan személyes tilta­kozása ellenére —, hogy foly­tatják a Jordán folyó nyugati partján levő, Izrael által meg­szállt területeken a zsidó tele­pülések létrehozását. A Tel Avivban bejelentett terv sze­rint 1990-ig további mintegy százezer izraeli telepessel kí­vánták az elfoglalt terület et­nikai térképét megváltoztatni. Beginnek fel kellett ismer­nie, hogy sem Washingtonnal, sem a hazai közvéleménnyel szembehelyezkedve nem tart­hatja Sáron hadügyminisztert posztját kormányában. Az eredmény azonban ismét csak amolyan félsiker Washington számára. Igaz, mint az izraeli miniszterelnök közölte: wa­shingtoni nagykövete lesz a legesélyesebb jelölt a hadügy- miniszteri tárcára. De — az is közismertté vált —, hogy Sá­ron ezután is valószínűleg a kabinet tagja lesz tárcanélküli miniszteri tisztségben. Wa­shington ezek után — mint hírmagyarázók megírták — fokozza nyomását Tel Avivra, hogy dobja ki ballasztként a kompromittálódott Saront a kabinetből, s így jusson ki minden felelősségnek a volt hadügyminiszterre való hárí­tásával a politikai válságból. Begin — a hírek szerint — az­zal „lőtt vissza”, hogy idő előtti választások kiírását fon­tolgatja. Ez viszont kedvezőt­len volna Washington számá­ra, amely nem kívánja, hogy Izraelben teljesen ingataggá váljék a belpolitikai helyzet, s éppen akkor, amikor az 1984- es amerikai elnökválasztás je­löltjeiről kell döntését meg­hoznia, egy olyan kulcsország­ban, mint Izraelben, a hatal­mi csúcsokon küzdelem in­duljon meg. Másrészt Wa­shingtonnak tekintettel kell lennie az arab világ vele szö­vetséges államaira is. S nem keletkezhet az amerikai veze­tés szerint olyan kép, hogy a Fehér Ház elveszíti ellenőrzé­sét Tel Aviv felett. HOGYAN HAT MINDEZ A LIBANONI TÁRGYALÁSOK­RA? Nem meglepő ezek után, hogy az izraeli—libanoni— amerikai tárgyalások egy hely­ben topognak. Már a napi­rendről szóló megbeszéléseken Tel Aviv elérte azt, amit akart: csapatainak kivonása az utolsó helyre szorult, az eredeti libanoni elképzelések­kel szemben az öt pontból álló tárgyalási témáknál. S az ala­csony — szakértői — szinten, különböző munkacsoportokban folytatott tárgyalásokon kitűnt, hogy Tel Aviv vagy a jelen­legi megszállás szinte korlát­lan időre való elhúzását irá­nyozza elő, vagy pedig Amin Gemajel falangista kormány­zata mindenben teljesíti az iz­raeli 'követelésekét. Kiderült például az, hogy a Bégin-kor- mányzat elképzelései szerint a „végleges libanoni békeren­dezés” után is megmaradna Dél-Libanonban Haddad őr­nagy Izraellel teljesen együtt­működő csapatainak felügye­lete. Tel Aviv túl ezen, igényt fogalmazott meg arra, is, hogy Közép-Libanonban izraeli elektronikus megfigyelőállo­másokat helyezzeneK el. Csu­pán azt volt hajlandó megfon­tolni, hogy ezeket amerikai ka­tonák kezeljék, akik természe­tesen a kapott információkat rögtön továbbítanák a Tel Aviv-i kormányzatnak... Amin Gemajel természete­sen igyekszik manőverezni, s a tárgyalások ezért is egy helyben topognak. Hiszen a becslések szerint Libanonnak mintegy tízmilliárd dollárra volna égetően szüksége a há­borús károk utáni újjáépítési munkákhoz. Ezek nagy részét Bejrút Szaúd-Arábiától várja, s Ríjad pedig „kemény maga­tartást” követel Gemajeltől az izraeli—libanoni—amerikai tárgyalásokon. A falangista vezetés azonban az amerikai és izraeli tőkét is szeretné je­lentősen bekapcsolni az ország gazdasági helyreállításának horribilis költségeibe. Ezt a felemás magatartást, mondani sem kell, hogy Izrael a maga számára kamatoztatja, s ez szinte kapóra jön a Tel Aviv-i kormányköröknek a megbeszé­lések elhúzására. HOGYAN ALAKUL A NYU­GATNÉMET VÁLASZTÁSI HADJÁRAT? Mint várható is volt, az „eurorakéták” ügye a bonni választási hadjárat egyik köz­ponti témájává vált. A hét nyugat-európai országra kiter­jedő körútjáról hazatérő Bush alelnök ugyan azt jelenthette Reagannek, hogy Kohl kan­cellár minden körülmények között helyesli — ha nem jön létre megegyezés a Szovjet­unióval az úgynevezett „nulla­megoldásban” — hogy az NSZK területén elhelyezzék az oda­szánt Pershing—2 rakétákat és a manővereztethető robotre- pülőgépeket. Bush és Reagan így „feltétlen sikerként” érté­kelték azt, hogy legalább a NATO szövetségesek közül egyetlenegy „feltétel nélkül” egyetért az amerikai állás­ponttal. Csakhogy mind Bush, mind- pedig Reagan struccpolitikát folytattak az ilyen értékelés megfogalmazásánál. Elsősor­ban azért, mert a jelenlegi ka­binetnek Bonnban csupán március 6-ig, a meghirdetett parlamenti választásokig van mandátuma. Az ellenzékbe szorult, a keresztény pártok mögött, a közvéleménykutatá­sok tanúsága szerint csak né­hány százalékkal elmaradt Szociáldemokrata Párt állás­pontja szerint o „nullamegol­dás’’ helyett Washingtonnak kompromisszumos tervet kel­lett kidolgoznia, amely elfo­gadható a Szovjetunió számá­ra is a közepes hatótávolságú rakéták csökkentésére. Sőt mi több, Genscher külügyminisz­ter, akinek Szabad Demokrata Pártja a szociáldemokratákkal való koalícióból történt kilé­pésével és átpártolásával a CDU—CSU-hoz, kormányra juttatta a keresztény pártokat, Kohltól eltérő álláspontot fog­lalt el. Kijelentette: Wa­shingtonnak közbenső megol­dást kell kutatnia és nem sza­bad ragaszkodnia az úgyneve­zett „nullaváltozathoz”. Gen­scher megnyilatkozását nyil­ván az sugallta, hogy az Egye­sült Államok merev, elfogad­hatatlan álláspontja ellen a leendő nyugatnémet választók többsége felsorakozott, s a Szabad Demokrata Párt veze­tői attól tartanak, hogy a „bű­vös öt százalék” alatt marad­nak a voksok összeszámlálásá- nál. Ez pedig a bonni alkot­mány szerint megfosztaná őket a parlamenti mandátu­moktól. Bizonyára kellemetlenül ér-) te a küldetése sikeréről beszá­moló Bush alelnököt, hogy Strauss, a CSU vezetője Kohl­lal ellentétben szintén a „nul­lamegoldással” szemben komp­romisszumos javaslat kidolgo­zását sürgette az Egyesült Ál­lamoktól. Sőt mi több, Wa­shingtonban bizonyára meg­hökkenést keltett a szociálde­mokrata vezetés magabiztossá­ga, amellyel már jó előre a választások előtt bejelentette: egyetlen politikai párttal sem kíván a választások után koa­lícióra lépni. Ez a határozott hang, miközben mind a CDU— CSU, mint a szabaddemokra­ták, mind a „zöldek”, a kör­nyezetvédők, a színfalak mö­gött alkudozásokat folytatnak, bizonyára jelentős hatást tesz a választókra. S a hét végén újabb „poli­tikai bomba” robbant: befo­lyásos politikusok az alkot­mánybírósághoz fordultak, s megkérdőjelezték: a választá­sok kiírása egyáltalán az alap­törvény előírásainak megfele­lően történt-e, s követelték a választások kihirdetésének megsemmisítését. Nem lehet tudni, hogy ez az akció meny­nyire jár majd sikerrel. Min­denesetre várható, hogy vá­lasztókat fordít el majd a ke­resztény pártoktól annak fel­tárása, hogy politikai menet­rendjük hatalmuk megszilár­dítására az alkotmány által megkérdőjelezett módon tör­tént ... Árkus István Kreisky az utódlás kérdéséről, Bruno Kreisky kancellár egy osztrák napilapnak adott nyi­latkozatában Fred Sinowatz jelenlegi alkancellárt jelölte meg „logikus utódaként”, a kormányfői székben. A 72 éves politikus jelezte, hogy ha párt­ja újra elnyeri a szavazatok abszolút többségét az áprilisi parlamenti választásokon, szán­dékában áll az új kormányzá­si periódus nagy részét hiva­talban tölteni. Bármi akadá­lyozná ebben — például beteg­sége — akkor jelenlegi helyet­tesét, Sinowatzot látná legszí­vesebben utódaként. Közleményt adtak ki az SZKP PB üléséről Gazdaságfejlesztési feladatok Tegnap Moszkvában közle­ményt hoztak nyilvánosságra az SZKP KB Politikai Bizott­ságának legutóbbi soros ülésé­ről. A testület megvitatta a KGST-tagországok gazdasági és 'műszaki-tudományos együtt­működésének fejlesztésével és további bővítésével -kapcsola­tos kérdéseket. Dmitrij Usz- tyinov honvédelmi miniszter tájékoztatta a politikai bizott­ságot az afgán katonai kül­döttség látogatásáról, és az af­Arafat a palesztin mozgalom helyzetéről Holnap kezdődik a tanácskozás Az állítólagos „Palesztinái véleménykülönbségek” valójá­ban csak a Palesztinái mozgal­mat jellemző demokrácia meg­nyilvánulásai. „Szabad embe­rekkel tárgyalunk és minden­kinek joga van kifejteni véle­ményét, akár közleményekben, akár a rádióban vagy a tele­vízióban, akár tanácskozáso­kon”. Ezt nyilatkozta Jasszer Arafat az A1 Havadesz bejrú­ti hetilap legfrissebb számában a Palesztinái Nemzeti Tanács (parlament) hétfőn Algírban megnyíló 16. ülésszaka előtt. A PFSZ VB elnöke nagy je­lentőséget tulajdonított a négy­naposba tervezett ülésszak vár­ható eredményeinek. A 315 tagú Palesztinái Nem­zeti Tanács hétfőn ül össze először a palesztin fegyveresek Bejrútból történt távozása óta. Az ülésszak napirendjének legfontosabb pontjai: o PFSZ és az arab világ viszonya, a fezi arab csúcstalálkozó béke­kezdeményezései, a szovjet rendezési javaslat, a Reagan- terv, a francia—egyiptomi ja­vaslat, valamint a PFSZ stra­tégiája békében és háborúban. összesen 15 palesztint gyil­koltak .meg két hét alatt a dél-libanoni Szidon menekült- táborának környékén — közöl­te az ENSZ egyik segélyezési szervezetének szóvivője. Az áldozatok egy részét megcson­kították. A városban palesz-. tin-ellenes kampány folyik, a „Cédrusok őrei” nevű libano­ni fasiszta szervezet röplapo­kon szólított fel minden liba­nonit „egy-egy palesztin meg­gyilkolására”. gán nemzetvédelmi miniszter­rel folytatott tárgyalásairól. A politikai bizottság meg­hallgatta Nyikolaj Tyihonov miniszterelnök jelentését ar­ról, hogyan hasznosítják a leg­utóbbi pártkongresszus kül­dötteinek az ország társadal­mi és gazdasági fejlesztésére vonatkozó javaslatait. A tes­tület ülésén a résztvevők rá­mutattak, hogy a javaslatokat és észrevételeket felhasználták az ötéves és éves gazdaságfej­lesztési tervek kidolgozásánál, valamint a központi bizott­ság és a Minisztertanács ha­tározatainak megalkotásaikor. A kormány, a minisztériu­mok és a főhatóságok folytat­ják a pártkongresszuson kije­lölt gazdasági feladatok végre­hajtásához szükséges intézke­dések kidolgozását. A legátfo­góbb problémák közé sorolha­tó a gazdaság irányításának tökéletesítése, a tudományos­műszaki haladás meggyorsítá­sa a termelésben, a köztársa­ságok, körzetek és területek szerepének növelése a lakossá­gi szükségletek kielégítésével kapcsolatos feladatok megol­dásában. Megállapodás a közös piaci tagállamokkal Japán korlátozza exportját Japán, tegnap beleegyezett abba, hogy az 1983-as pénzügyi évben korlátozza képmagmeto- fonoik, s egyéb korszerű ipari termékek nyugat-európai ex­portját. Az erre vonatkozó megállapodás Jamanaka Sza- danori, külkereskedelmi és ipari miniszter, illetőleg az Európai Közösségek Bizottsá­gának alelnökei között jött lét­re. Wilhelm Haferkamp és Etienne Davignon a hét köze­pe óta folytatott, tárgyalásokat a japán f$y£rostWfflfc: zczitii Gus Hall a prágai javaslatokról Konkrét és világos békeprogram Tegnap New Yorkban sajtó- konferenciát tartott Gus Hall, az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának főtitkára. Is­mertette a központi bizottság legutóbbi plénumának az ame­rikai bel- és külpolitikáról adott elemzését. Elmondotta, hogy igen jelentősnek tartja a Szovjetunió közelmúltban tett békekezdeményezéseit és a Varsói Szerződés tagállamai­nak prágai javaslatát, mely vi­lágos és konkrét programja a béke biztosításának és a fegy­verkezési verseny korlátozásá­nak. Ugyanakkor a Reagan elnök által szorgalmazott „nullameg­oldást” megtévesztő javaslat­nak minősítette, ® felhívta a figyelmet arra, hogy az Egye­sült Államokban mind széle­sebb körben ismerik fel a je­lenlegi vezetés irreális, „ágyút is. vajat is” ígérő politikai irányvonalát. Tömeges mozga­lom bontakozik ki a Reagan- adminisztráció bel- és külpoli­tikai irányvonala ellen, s e mozgalomban egyre növekvő szerepet játszanak a szakszer­vezetek, az ifjúsági mozgal­mak. a színes bőrűek szerve­zetei és a vallási szervezetek is — mondotta Gus Hall. Megismételi nyugati propaganda Warner alaptalan vádaskodása Manfred Wörner, a Német Szövetségi Köztársaság had­ügyminisztere azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy a közép­hatótávolságú amerikai raké­ták nyugat-európai telepítésé­Harácsolás vádjával elítélték Szádot Hát Súlyos egyiptomi adósságok Egyiptomban bejelentették, hogy az ország külföldi adós­ságállománya elérte a 19 mil­liárd dollárt. A törlesztés és a kamatok Egyiptom idei export jövedelmének 46 száza­lékát emésztik fel. Az adatokat kommentálva a félhivatalos Al Ahram élesen bírálja a szadati korszakban bevezetett, „nyitott ajtóknak” elkeresztelt gazdaságpolitikát. Ugyancsak egyiptomi hír, hogy a néhai Szadat elnök létrehozta különleges törvény­szék, az úgynevezett etikai bí­róság tegnap egyévi szabad­ságvesztesre ítélte az elnök öccsét, Eszmat Szadatot, kor­rupció és csalás miatt. Ugyan­csak egy évre ítélték a vádlott két fiát. Az elítéltek a vád szerint Szadat elnök hivatali időszaka idején száznegyvennyolcmillió amerikai dollárnak megfelelő értékű egyiptomi fontot hará­csoltak össze hivatali meg­vesztegetés és egyéb bűncse­lekmények útján. nek ellenzésével „beavatkozik a nyugatnémet választási kampányba, mert ezzel Hel­mut Kohl ellen hangolja a választókat”. Wörner tegnap Münchenben az NSZK Hadtu­dományi Társaságának külföl­di NATO-szakértők részvéte­lével megkezdődött konferen­ciáján ugyanakkor megismé­telte azt a nyugati álláspon­tot, miszerint az eurorakéták kérdésében „nem fogadható el a szovjetek fölénye” és azt hangoztatta, hogy a Szovjet­uniónak „nem tanácsos alábe­csülnie a nyugat-európaiak biztonsági igényeit”. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség Wörner nyilatkozatával kapcsolatban megállapítja: a miniszter megfeledkezett a Szovjetunió és a Varsói Szer­ződés tagállamai javaslatáról egy olyan szerződés létrehozá­sára a NATO és a Varsói Szerződés között, melyben köl­csönösen lemondanának a fegyveres erő alkalmazásáról. A Közös Piac tagállamai már régóta azzal vádolják Tokiót, hogy — miközben saját piacait a vetélytársak elől elzárva tartja — elárasztja Nyugat- Európát fejlett híradástechni­kai, s egyéb termékekkel, a gépkocsiktól a számvezérlésű szerszámgépekig, s így Japán a Közös Piac tagországaival szemben évről évre növekvő kereskedelmi többletre tesz szert. Ugyanerről a problémáról még folytatja tokiói tárgyalá­sait William Brock, amerikai kereskedelmi főmegbízott. Wa­shington mindenekelőtt arra kívánja rávenni szövetségesét, hogy további egy vagy két év­re korlátozza személygépko­csiknak az Egyesült Államok­ba irányuló exportját. Tüntetés Nspely&an Mintegy százezer ember tünte­tett Nápolyban a maffia és he­lyi ikertestvére, a camorra el­len. dCsAK RÖVIDEN... B EREDMÉNYESEN fejlődnek a két ország belkereskedelmi kapcsolatai — állapították meg Juhár Zoltán magyar, és Zyg- munt Lakomiec lengyel belke­reskedelmi miniszter pénteken és szombaton lezajlott lengyel- országi találkozóján. Megálla­podtak a fogyasztási cikkek cseréjének bővítésében és a belkereskedelmi vállalatok kö­zötti kapcsolatok kiszélesítésé­ben. SZÁZAK jelmezes parádéjá­val péntek este kezdetét vet­te a szokásos évi riói karne­vál. A nagyváros élete szer­dáig kizárólag erre az ese­ményre összpontosul, a bankok és az üzletek sem tartanak nyitva.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom