Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-16 / 13. szám
4 ' ^M äav ____________________________ 1983. JANF *R 16. VASÄRNAP Misi és a többiek Jön a krumpliorrú óriásbébi! — üvöltik a most érkező gyerekek az ebédlő ajtajában. Morognak, fujjognak a többiek. Egy pillanat alatt kiürül a kályha melletti sarok, az ott ülők tányérjukkal együtt elindulnak új helyet keresni maguknak. Iszonyú piszkos, elálló fülű, valóban nagy orrú gyerek lép be, kicsit bizonytalan, bocsánatkérő mosollyal a szája szögletében. Szőkésvörös üstöké kócos, csapzott. A kályha melletti sarokba ballag, leül a megszokott helyére. A tálalóból előkerül Magdi néni, a konyhás, de üres kézzel indul Misi felé. — Nem megmondta az igazgató bácsi, hogy nem ehetsz itt többet? — Nincs a hangjában se harag, se szemrehányás. Bizonyára nem is szólt volna semmit, ha az igazgató bácsi nem ülne a háta mögötti asztalnál és nem figyelné az eseményeket. Misi mocskos pracliját az abroszra rakja és úgy tesz, mintha gondolkodna: mondta-e vajon? De mielőtt választhatna, hogy mikor nagyobb az esélye arra, hogy ebédet kapjon, ha azt mondja, hogy mondta vagy ha azt, hogy nem, megjelenik maga az igazgató bácsi. Ez súlyos csalódást okoz Misinek. Egymástól távol ülő, savószínű szemeit bánatosan az igazgatóra függeszti és lassan feláll. — Nincs ma otthon ebéded? — Nincs. — Akkor ma még itt ehetsz, utoljára. Holnaptól már nem — mondja az igazgató. Régóta játsszák ezt a meccset, nem volt könnyű másfél év után úgy dönteni, hogy Misi nem ehet többet a menzán. Hiszen pontosan tudja, hogy holnap se lesz mit ennie otthon. Ám ott a kétszázötven gyerek és a pedagógusok kérése, hogy ne kelljen elviselniük Misi iszonyatos megjelenését, valamint a saját és a társaságában levő három kóborkutya szagát nap mint nap az ebédlőben ... Misinek jó napja volt ma. Délelőtt vasat gyűjtött a szeméttelepen. Elvitte a MÉH-be. Tizenöt forintot kapott érte, azt azonnal odaadta az édesanyjának. Ennek fejébe talán este nem zavarja el otthonról, nem kell az istállóban aludnia. Mindig nagyon fél az istállóban. Nem attól, hogy egyedül maradt, hanem a sötétségtől. A tanár bácsi azt mondta, biztosan azért, mert kicsi korában sokat hagyták sötétben, egyedül, ö már erre nem emlékszik. Azt sem tudja biztosan, hogy két intézetben élő testvére, Pista és Pityu, valóban léteznek-e. Mindenesetre jó rájuk gondolni. Gyakran elképzeli, hogy mit csinálnának együtt. Fogalma sincs, hogy tegnap este miért dobta ki az anyja. Hiszen nem is volt részeg. Reméli, hogy sikerül ma kiengesztelnie. Ha délután megszólít néhány embert, szerezhet még öt-hat forintot. Az már biztosan elég lesz, és akkor otthon aludhat. Az ingyen ebéd után hosszan tépelődik, hogy elmenjen-e az iskolába. Játszhatna a parkban, meg bicajozhatna egy kicsit, megint ott áll egy csomó bringa az áruház előtt. És a táskáját is az istállóban hagyta. Ha anya megtudja, megint nagyon elveri. Mint amikor feljelentették, mert ő nem járt iskolába. Akkor inkább mégis elmegy. De indulásig van még egy kis ideje, azt szokása szerint a parkban tölti. A három kóbor kutya közül most a kis sárgát szereti legjobban. A másik kettő irigykedve nézi, ahogy ölelgeti, hempereg vele a sáros füvön. Sajnos a könyvtárba nem viheti be, mert a könyvtáros néni azt mondta, hogy akkor többet nem mehet oda melegedni. Pedig az jó hely, kár, hogy folyton csöndben kell maradnia. Váratlanul éri az idegen fiú támadása. Gúnynevét kiabálva, egy nagy követ szorongatva ugrik elő valahonnan. A kő méglódul, mielőtt észrevehette volna. A fájdalom vak dühöt vált ki belőle. Hangosan káromkodva, a bokrokat, fákat rugdosva indul az iskola felé. Mire megérkezik, hatalmas lila púp éktelenkedik a homlokán. Erősen lüktet, nem tud tőle odafigyelni. A szemét is megint befogja valaki hátulról. Felrémlik benne a sötétségtől való félelem, üt-vág maga körül. Csak akkor nyugszik meg, amikor kiosztják a festékeket. Gyönyörű sárga házat fest, körülötte terebélyes fákkal. Sötét van. Vége a tanításnak. Bizakodva indul a vasútállomás felé. A feje se fáj már annyira. És megdicsérte a tanító bácsi is, mert ügyesen leírta az aznapi dátumot. Márvány! Ágnes Politikai könyvek Önnek most milyen a közérzete? Ezt a kérdést lényegében — ha nem is szó szerint — mindegyik interjúalanyának felteszi Cserhalmi Imre, aki arra vállalkozott, hogy az államosított gyárak első igazgatóit bemutassa, illetve azok közül tizenötöt, akik vitték valamire, akik lényegében^ „megszenvedték” azt, hogy munkásokból lettek azzá, amivé aztán a történelem formálta őket Történelmi pillanat volt Érdekes ez a vállalkozás, már csak azért is, mert most március 25-én lesz 35 éve, hogy államosították a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemeket, s élükre munkásigazgatókat neveztek ki. Mindegyik megkérdezett szívesen emlékezik vissza arra a felejthetetlen történelmi pillanatra, amelyet akkor élt át, amikor a Vasas székházban átvette megbízólevelét. Valóban történelmi pillanat volt. Az eseményen jelen volt: Veres Péter, Darvas József, Vas Zoltán, Harustyák József, Kossá István, Kádár János, Dobi István, Gyöngyösi János és Erdei Ferenc. Cserhalmi érdeme, hogy úgy tudta irányítani a beszélgetéseket, hogy a vallomástevők a leglényegesebbet mondták el életük sok-sok eseményéből, azt. ami összefüggött ezzel az eseménnyel: az államosítással. Az életutak mindegyike visszanyúl a kezdethez: a gyermekkorba. majd a munkásemberré válást követi nyomon, hogy a sorsfordulást eredményező felszabadulás után eljusson 1940-hoz, onnan pedig napjainkig. Cserhalmi ügyes kérdező, s ha szükséges, közbe is szól, hogy a kérdezett a lényegre koncentráljon. Így valóban kikerekedik az a történelmi korszak. amely abból a három és fél évtizedből tevődik össze, s amely alapjában változtatta meg a társadalmat, benne az embereket. Az is az író érdeme, hogy a gyűjtemény szereplői életüket, történetüket úgy mesélik el, hogy az akkori politikai légkört, életformát emberközelből ismerhetjük meg: egyéni sorsuk, későbbi életútjaik egy nemzedék goni-Nem a világ vége... Élni kellene a lehetőségekkel Képes kiadvány Nagy Lajoscentenárium ■f Ráckevétól Tassig, Szi£ getszentmiklóstól Budapesf tig nagy a vonzásköre a ^ Csepel Autógyárnak. A $ karbantartó, a géplakatos, ff a mérnök, a közgazdász, a ff jogász, a népművelő teszi If mindennapi feladatát, hogy ff megvalósuljanak a gazdaff sági elképzelések. Külön- 4 böző beállítottságú embeg rek beszélgetnek hétközf napjaikról, igényeikről, ff hogy szabad idejükben miff lyen lehetőségeik vannak az ff önmegvalósításra, milyenek ff az üzemen belül a művelö- 4/ dési szokások, mit tartanak (saját maguk és környezeti, tűk számára értékesnek. Pethő László kutatómérnök. Egyetemistaként el sem tudtam képzelni az életemet szépirodalom, színházi élmény nélkül. Ma alig futja erre. Ennek ellenére nem mondtam le arról, hogy szakmai továbbképzésemen kívül mással is foglalkozzam. Reggel hatkor kelek, este kilenckor érkezem haza. Nem kell sokáig ecsetelni, hogy szellemileg, fizikailag kifáradva mire képes az ember. így hát a szépirodalom meg a színház a háttérbe szorul. Járom a műszaki értelmiség jellegzetes útját. Szeretnék bizonyítani a szakmában, az egzisztenciateremtéshez pedig kellenek az anyagiak. Szabad időm java részében fizikai munkát végzek. Kikapcsolódásként a filozófia klaszszikusait olvasom, agytornához ez éppen elég. Miért éppen ezt? Az üzemmérnöki diploma megszerzése után elvégeztem a mérnöktanárit, s az esti egyetem kiegészítőjeként a filozófia szakot választottam. Nem tudom elképzelni az életemet tanulás nélkül. Ügy érzem, hogy műszaki tudásom is átlényegül a másfajta gondolkodást igénylő tudomány hatására. Az otthoni környezetemben szórakozom. iiiiiiiitiiiiiiiiiniiiiiiiiiiti Fehér Ferenc karbantartó. Amikor letelik a munkaidő. mindenki rohan haza a családjához. A környékbelieket várja a kiskert, sokan bekapcsolódnak az üzemen belüli kisvállalkozásokba. Idestova két évtizede dolgozom a gyárban. Itt szereztem a szakmát, lakást is innen kaptam. Két fiam van, örülök, ha velük Iphetek. Furcsa az ember: egyre többet vállal, egyre többet akar, miközben elfeledkezik arról, hogy más is van a világon. Azelőtt fáradhatatlanul dolgoztam a KISZ-ben, és mintha jobban gazdálkodtam volna az idővel. Nem esik útba a művelődési ház sem. Csábítanak a programok, mégsem megyünk el. A gyerekek kicsinyek. nincs ki vigyázzon rájuk, egyedül meg nem akaródzilc beülni az előadásokra. Talán majd egyszer... miniiiiiii iiimiiimiiiiii Dr. Kovács Zoltán jogász. Ahogy mondani szokták, megfogtam az isten lábát. Az életben egyszer van az embernek ilyen lehetősége. Sok mindennel próbálkoztam. Voltam kárpitos, technológus, autószerelő, majd SZET-esként elvégeztem a jogot. Jelenleg a helyemet keresem, most éppen az oktatási osztályon. A magam bőrén tapasztaltam, mennyire megváltozik az ember, ha tanul. Tágult az érdeklődési köröm. Ügy érzem, aki belső igényből indíttatva keresi a művelődési alkalmat, megtalálja. Ide a gyárba kész dolgozók érkeznek, legfeljebb továbbképzésen vesznek részt. Az azonos érdeklődésűek előbb-utóbb egymásra találnak. Számomra a legértékesebb: o baráti kapcsolat. Az, hogy százhúszan elmegyünk egy kempingtalálkozóra, hogy közösen szórakozunk. Ám ez így elég rózsaszínű. Elég sok értékromboló megnyilvánulással találkozunk. A művelődési ház színházi előadása a közelmúltban majdnem botrányba fulladt. Az Ifjúsági Rendező Irodától színvonalas programokat várunk, de még mindig zsákbamacska a felkínált műsor. Mintha Szigetszentmiklós a világ vége lenne! Itllllllllltlllllllllllllllllll Németh Ilona előadó. Harmadszor készülök pályát módosítani. Vegyész szerettem volna lenni, operátorként dolgoztam, néhány hónapja a népműveléssel próbálkozom. Pillanatnyilag közönségszervezéssel, az ifjúsági klub vezetésével bíztak meg. Foglalkoztat a továbbtanulás gondolata, a gyárban szeretném az üzem dolgozói és a művelődési ház közötti kapcsolatot élőbbé tenni. ■NMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHI. Fábián János, az üzemi KISZ-hizottság munkatársa. Gépkarbantartó-javító technikus vagyok. Május óta függetlenített munkatársként dolgozom a KISZ-bizottságon. Véleményem szerint a fiatalokat leginkább a szórakoztató játékok érdeklik és a szaktanfolyamok. Az utóbbi időben a legnagyobb sikerük a kirándulásoknak volt, mert felkészült vezetők mutatták be hazánk táiait.. Minim »iiiiiiiiiiiiiiiiiiii Juhász Judit közgazdász. A munkásszállás gondja külön jait, örömeit, problémáit, sikereit hordozzák magukban. Nemcsak önmagukért Vannak ezekben az életutakban gyötrelmesen nehéz szakaszok, a szinte megfejthetetlen képződmények, amelyek néha egy-egy életet is más irányba tereltek, mégis, minden szenvedésen, nehéz megpróbáltatáson átsüt annak a melege, hogy ezek az emberek nemcsak maguk felemelkedését, hanem a társadalomét, a munkásemberekét is feladatuknak tartották. Elkötelezetten, szinte megszállottan tanultak, küzdöttek, hogy eleget tudjanak tenni megbízatásuknak. Olyan emberek, akiket az élet megtanított arra, hogy — mint ahogyan az egyik vallomástevő, dr. Bakos Zsigmond mondja: társadalmi munkásnak lenni egyfajta védtelenséget. kiszolgáltatottságot is jelent. Mert amíg jól szalad a ló, addig nincs hiba. de amikor nehézség támad, amikor az érdekellentétek kiéleződnek. amikor szembetűnőbbek a bajok, akkor nehezebbé válnak a munka körülményei is. S hozzáteszi: Egyet s mást elmondtam arról, hogy a politizálásnak milyen iskoláit jártuk végig, történelmi szükségszerűségből, s ha sokszor tévedve is vagy a feladat alatt maradva, azért sohasem a saját személyes hasznunk után futva, hanem őszinte lelkesedéssel csináltuk munkánkat. Ez az őszinteség, lelkesedés, az ügy iránti odaadás csendül ki vallomásaikból. Nagyszerű emberek, kik még öregen is az egészet, a társadalmat tekintik legfőbb dolognak, mert tudják: ha a társadalom jó, akkor az egyén is boldogul. Csak így érdemes S hogy mit kaptak cserébe’ Álljanak itt az egyik nyilatkozó, Vermes Károlyné szavai: Látja, most, hogy így kitárulkoztam maga előtt, most. hogy így átgondoltam az életemet, most látom, hogy csakis így volt értelme. így, hogy telis-tele volt tettekkel. Milyen nehéz volt! És mégis szép. A könyvhöz Strassenreiter Erzsébet írt utószót, egyben 6 állította össze a névmutatót is. Egészében jó munka, az eseményhez méltó könyv a Történelmi kulcsátvétel, amely felszabadulás utáni történelmünknek egy darabját mutatja be. Gáli Sándor probléma a gyáron belül. Esztendeje végeztem, szüleim háromszáz kilométerre laknak innen. Az albérleti árakról jobb nem beszélni. így kerültem a szállóba. Bizony elég nagy megpróbáltatás ott élni. A mindennapi élet kultúráját kellene legelőször megteremteni. iiimiiriiiiimitiiiiiiiiiiiiii Cseh Ferenc beállító lakatos. Nem is vagy te igazi fiatal! — mondogatják a körülöttem élők. Már be sem merem vallani, hogy nem szeretem a diszkót. A Zeneakadémia hangversenyeire járok, számomra a klasszikus zene mindennél többet jelent. Soroksáron jártam zeneiskolába, azóta is kedvelem ezt a műfajt. Természetesen mindenkitől nem várható el. hogy operát hallgasson. Alapszervezeti KISZ-titkár vagyok. A fiatalok között, de a műhelyben is azt tapasztalom, hogy a jó programokat mindenki szívesen fogadja. Legyen az színházi előadás vagy kellemes túra. A művelődési házban sok minden megtalálható, csak éppen a baráti összejöveteleknek nincs helyük. Szerdán és vasárnap működik az ifjúsági klub, de ott nem szabad zajongani. énekelni, „. IMI kllllllllllllllllllllllllll Soós Mihály, a közművelődési bizottság titkára. Hat esztendeje, az elsők között alakult meg nálunk a közművelődési bizottság. Lassacskán, de sikerült valamit tennünk a munkahelyi művelődés érdekében. A legsikeresebbek a továbbképzések. A gyár ebédlőiben képzőművészeti kiállításokat rendezünk, vetélkedőket szervezünk. Drasztikusan nem akarunk beleszólni a dolgozók művelődésébe. Ihkább arra törekszünk, hogy a gazdasági vezetők ismerjék meg az igényeket, az itt dolgozók pedig a lehetőségeket s éljenek is vele. Erdős! Katalin Emlékünnepségek kezdődtek Bács-Kiskunban az író Nagy Lajos születésének 100. évfordulója alkalmából. A centenáriumi év programjaként szülőhelyén, Apostagon emlékkiállítás nyílt egykori otthonában. Az író és a szülőfalu kapcsolatáról Nagy Lajos és Apostag címmel képes kiadvány jelenik meg. Májusban a Petőfi Irodalmi Múzeum a helyi gyűjteményt kiegészítve rendez nagyszabású emlékkiállítást Apostagon az író életútjáról. Jégmadár és embernyúző Oktatástörténet Űj szerzemények Több mint kétezer értékes tárggyal gyarapodott az elmúlt hónapokban a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteménye. Az új szerzemények vásárlások, ajándékozások és ásatások révén kerültek az intézmény birtokába. A néprajzi anyag például egy századforduló korabeli parasztgazdasás emlékeivel bővült. A legérdekesebb darab a kézihajtásos cséplőgép, aminek közkeletűen csak embernyúzó volt a neve hajdan. Említésre méltók az egykori gazda által készített, különböző faragott használati eszközök, valamint a katonaládájában megtalált régi újságok, iratok, receptek is. A múzeum jövőre szeretné felújítani a Kis-Balaton története és élővilága című kiállítását, s ezzel a céllal — természetesen megfelelő engedélyek birtokában — egy sor ritka szárnyast — így kiskócsg,got, jégmadarat, kormoránt — lövetett a madárbemutató felfrissítéséhez, kiegészítéséhez. Jelentősen bővítik az idén a szintén keszthelyi Georgikon majormúzeumot. Itt rendezik majd be a magyar mezőgazdasági felsőoktatás történetét éS eredményeit bemutató kiállítást, esetenként trófeagyűjteményeket is látni fognak itt az érdeklődők. «R'ÁDIÓFIGYBTŐii PINGVINCSONTBÖL RAKOTT FÉSZEK. A mikrofon nem dramatizál, műsorvezető se keres hatás vadász eszközöket. Az ember, az emberiség maga pusztítja önnön környezetét. Csak néhány példa Balogh István és riporter kollégái legutóbbi, a Fűtői-fáig című természetvédelemmel foglalkozó műsorából. Kovács Margitnak, a biológiai tudományok doktorának mérései szerint a fővárosban olyan magas a levegő káros fémtartalma, hogy például az út menti fákban hétszer annyi ólmot mértek, mint amennyi megengedett. Az újpesti Egyesült Izzó mellett a talaj s a környékbeli családi házak kertjeiben termesztett zöldségfélék wolframkoncentrátumot tartalmaznak. /< Dr. Stefanovits Pál, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem talajtanos professzora szerint nemcsak az NSZK-beli Ruhr-vidéken, hanem nálunk is hullanak savas esők. Csak itt nem méri senki, s nem is teszünk semmit földjeink elsavanyodása ellen, mert ennek ellentmond a szabályozó rendszer. A KPM Közúti Igazgatósága hatalmas kupacokban tárolja a sót az utak mentén. A környéken pedig kiégnek a földek, tönkremegy a talaj, eltűnik a növényzet. Valóban — a műsorban emlegetett — süllyedő bárkához lenne hasonlítható glóbuszunk? Vagy ahhoz a közeljövőben megjelenő, természetvédelemről szóló könyvnek a címlapjához, amelyen egy pingvin az olajszennyeződéstől elpusztult társai csontjaiból rakott fészekben ül. Balogh István műsora bizony ez alkalommal sem sugárzott optimizmust, sőt sokkolt, fenyegetett: sajnos valós veszélyeket tárt elénk. Arra figyelmeztetett, ha nem tanuljuk meg, hogy minden a természeten ejtett seb saját életterünket vonja egyre szűkebbre, az emberiséget pusztító folyamat visszafordíthatatlanná válhat. AJKAI BÁNYÁSZSORS. Juhász Judit a műfaj klasszikus szabályai szerint városriportot készített Ajkáról. Arról az ötvenes években hirtelen nőtt településről, ahová több mint 1300 magyar helységből verbuválódtak a lakók, hogy működtessék a timföldgyárat, fűtsék az alumíniumkohót, leszálljanak a bányába. A bánya, pontosabban a bánya igazgatójának 5 perce az, ami miatt érdemes szót ejteni erről a péntek délutáni fél óráról. A műsor egésze ugyanis meglehetősen unalmasra sikerült. Az derült ki belőle, hogy Ajka békében, nyugalomban él, jószerével nem történik náluk semmi figyelemre érdemes. Élnek, dolgoznak, úgy, mint máshol. A bányászsors, az ajkai bányászok most sem türelmetlen szava azonban érdemes a figyelemre. Zúgolódás nélkül, sőt mi több, lelkesen vívták meg az ötvenes évek széncsatáit a rosszul gépesített tárnak, ban. örültek, amikor a következő évtizedben náluk telepítették le az országba hozott legmodernebb szénfejtő berendezéseket. Nem sokkal később, több mint ezer embernek szednie kellett a sátorfáját, mert az olcsó olaj mellett drágának mutatkozott a szén. Ma ismét nagy szükség van az ajkai bányászok munkájára. Sokan havonta harmincszor szállnak le a föld gyomrába, hogy ne fázzon az ország. Igaza van Juhász Juditnak, amikor azt kérdezi: meddig győzik egészséggel, energiával, türelemmel? Gs. A,
