Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-09 / 7. szám

’y&hm 1983. JANUAR 9., VASÄRNAP Romantikus muzsika Brahms-művek a koncerteken Az idén ünnepeljük Johan­nes Brahms születésének 150. évfordulóját. A jubileum al­kalmából már a januári kon­certműsorban megsokasodtak azok a hangversenyek, ame­lyeken a romantikus művészet egyik legsokoldalúbb össze­foglalójának alkotásai szere­pelnek. Négy szimfóniája kö­­,zül az első ma, január 9-én a Budapesti Filharmóniai Társa­ság zenekara, a második 14-én a MÁV-szimfonikusok, a harmadik pedig 30-án a Ma­gyar Rádió és Televízió Szim­fonikus Zenekara előadásában hangzik fel a Zeneakadémián, Kórodi András, Oberfrank Géza, illetve Medveczky Ádám vezényletével. Rádiófigyelő VOLT, LESZ. Az alcím sze­rint szórakoztató műsor a múlt­ról, a jövőről és jelenről. Iga­zán és a szó legjobb értelmé­ben nemes szórakozást nyujiou a szombat délelőtti 2 órás ma­gazinműsor. Elsősorban azok számára, akiket érdekel a szín­ház és a zene világa. Tornai Klári és Avar István a negyed­százada nagy sikert aratott Tennessee W illiams A vágy vil­lamosa előadásának születését és máig ható sikerének titkát idézték fel a 25 esztendős jubi­leumon. Hólabdajátéknak is beillett két emlékidézés: Yehudi Me­nuhin Paganiniről beszélt, Le­hel György pedig a Rádiózene­kar karmestere, a világhírű hegedűművész háború utáni első budapesti fellépésére em­lékezett, Menuhin egyike volt azoknak a hírességeknek, akik a. magyar zenei élet iránt ér­zett rokonszenvtől vezérelve felajánlották szolgálataikat az akkoriban csak éoredező kon­certélet szervezőinek, előny­ben részesítve bennünket, akik sem jó körülményeket, sem méltó honoráriumot nem ígér­hettünk, am, akik mindezek­kel együtt sorban álltak egy­­egy Menuhin-fellépésért. Az újságírószakmának is új volta níf, árúit tír. Bátfy Jó­zseftől, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnö­kétől hallottunk. Juhász Előd Múzsarandevújában ötletek­ről, álmokról faggatta ala­nyait, így arról a tervről, mi­szerint szeretnék létrehozni a hazai újságírás múzeumát. Várják mindazok segítségét, akiknek birtokában a magyar újságírással kapcsolatos tárgyi emlékek, írásos dokumentu­mok vannak. Bizonyára főhely­re kerülne egy olyan kemé­nyített fehér ingkézelő, mely­re annak idején újdondász elő­deink a számukra fontos ada­­tokat-gondolatokat feljegyez­ték. PÁLYAKEZDŐK. A péntek reggeli „Jó reggelt!”-ben a vizs­gaidőszak megpróbáltatásait már túlélt végzős műegyete­mistákat faggatták arról, ho­gyan látják saját lehetőségei­ket az egyetem padjaiból. Hal­lottunk eminenst, akinek az ál­lás mellé lakásmegoldást is ígér majdani munkahelye. S remélhetőleg más is elgondol­kodik annak az egyetemen kö­zepes eredményeket produkáló mérnök jelöltnek szavain, aki arról beszélt, hogy egyetemista tapasztalatai szerint a diós­nak, akj nem tanulja magát — szavai szerint — hülyévé, van ideje tapasztalatokra szert ten­ni, s eligazodni az egyetemen kívüli világban, a munkahelye­ken gyorsabban jut előre. Ab­ban valamennyien megegyez­tek, hogy az elkövetkező be­­ruházásszegény években nem várhatnak és nem is ígérnek nekik olyan munkát, amihez valóban szükségük lenne fel­sőfokú műszaki ismereteikre. Szerintük ezt fejezi ki a szá­mukra ígért három-, három és fél ezer forintos induló fize­tés is. Egyikük kimondta: a műszaki pályák így elvesztik presztízsüket, s félő, hogyha egyszer ismét fellendül a vi­lággazdaság, nem lesz, aki meg­oldja az akkori feladatokat, mert a legjobb képességű mű­szakiak közben más szakmák után néznek. Bányász Hédi A humánum kútfője volt A harmadik Tolsztoj volt az orosz irodalomban. Egynek a nevét, aki ugyanúgy Alekszej volt. a magyar olvasó nem is­meri: Lev Tolsztojét viszont annál inkább; az övét. Alek­szej Nyikolajevics Tolsztojét, a Golgota, az Első Péter írójáét is majdnem ugyanannyira, lia a méncskélés egyáltalán lehet­séges volna. reja Géza 1941-ben, a Szov­jetunió elleni hadba lépésünk esztendejében írta: Alekszej Tolsztoj és Solohov a kelet­­európai humanizmus kútfői, mondanivalójuk tiszta emberi Deszed. A magyar irodalmi köz­vélemény legjobb formálói már ekkor le.ették voksukat Tolsztoj mellett. Abból a nehány adatból, ame­lyet följegyeztünk, világosán látható, hogy mi, magyarok, nem késtünk el fölismerni a harmadik Tolsztoj világirodal­mi jelentőségét — tanúsítja ezt az is, hogy —, olyan nagy ma­gyar író fordította, mint Né­meth László, aki az Első Pé­tert tolmácsolta újra az ötve­nes években. Alekszej Tolsztoj 1883. január 10-én született a szamarai kor­mányzóság Nyikolajevszk ne­vű városkájában grófi, de ma­gyar értelemben véve már csak hetsziivafás nemesi családból. Édesanyja még tehetségtelen írónő volt, fiát ennek ellenére a pétervári műszaki főiskolára adta. Ö azonban sohasem sze­rezte meg mérnöki diplomáját; író akart lenni. Versekkel kezdte: két lírai gyűjteménye meg is jelent, ám hamarosan áttért a prózára. Első felfede­zőinek egyike Makszim Gorkij volt. 1910-ben írta róla: ,,... kegyetlen, igazságos szeretet­tel ábrázolja a kortárs nemes­ség szellemi és gazdasági rom­lását .. • ** E mondatával Alek­szej Tolsztoj munkásságának egyik leglényegesebb pontját ragadta meg: osztályát ábrá­zolta, a polgárságba hajló ne­mességet, ám korántsem nosz­talgikusan, sajnálkozva, hanem visszanézve, fölülemelkedve és túllépve rajta. Ismeretes, hogy Alekszej Tolsztoj 1917 után Franciaországba emigrált. 1921- es hazatérése, „megtérése’* ép­pen azzal magyarázható, hogy túljutott osztálya, a nemesi­­polgári osztály kisszerűségein, értetlenségein, s természetes módon illeszkedett bele az új rendbe. Tolsztojnak legendásan nagy munkabíró képessége volt. Kornyej Csukovszkij följegyez­te ról^, hogy volt év, amikor fölváltva egyszerre három mű­vön is dolgozott. Talán ez az oka annak, hogy a Golgotát — írója szavával: a hazatérés, a hazába vezető út regényét —• még befejezte, tíc Első Péteré­nek a végére már nem tudott pontot tenni. Rá is illik, amit Bartók Béla sóhajtott halála előtt: Csak azt sajnálom, hogy teli bőrönddel kell elmennem. Tolsztoj életműve nemzedé­kek legnagyobb tanulsága és tanítása volt; eleven emléke­zés a múltról, amely jelenné változott, tragédiákról, ame­lyek hol véresek, hol rútul el­sikkasztottak voltak. Gy. L. Másfél évszázada Két ezüst húszas Petőfitől Az Abonyl Lajos név csupán írói nevem, családi néven Márton Ferencznek neveztetem, s származom azon Szatmár megyei Zsarolyáni Márton családból, melynek egyik ága á múlt század elején onnan Pest és Heves megyébe költözött át. Atyám Márton Lajos, anyám Márton Terézia. Születtem 1833-ban január 9-én Nógrád megyének a Zagyva völgyében fekvő Kistere­­nye községében... (Részlet Abonyi Lajos önéletírásából.) A magyar falusi élet ábrá­zolásában Mikszáthnak is, Gárdonyinak is előfutára, de a szeretettel bemutatott pa­raszti élet műveiben egyre ke­vésbé idillikus: Abonyi las­sanként a valóság kemény áb­rázolása felé fordul; őt tart­hatjuk a magyar naturalista széppróza előfutárának, s így egyben-másban még Móricz Zsigpiondnak is elődje. (Ma­gyar irodalmi lexikon) W///////////////AWM Mi, abonyiak őrizzük az em­lékét. Ű a község egyetlen írófia, tizenegyéves korától la­kott itt, és nagyon szerette Abonyt. Sajnos a ház, ahol élt, ma már szinte használ­hatatlan, lebontásra vár, nem lehet megmenteni. Egyébként az utca, ahol a ház áll, szintén Az fró mellszobrát 1905-ben leplez­ték le az abonyi piactéren Új politikai könyvek Az eredmények forrása Sok SZÓ esik mostanában arról, hogy mik a titkai a mezőgazdaság jó ered­ményeinek. Egyik bizonyára az, hogy a termelőszövetkezetekben létezik a szo­cialista demokrácia. Az, hogy hazánk­ban teljes mértékben érvényesült a le­nini szövetkezeti elv: már a tsz-ek megalakulásakor a szövetkezők döntöt­ték el, hogy miképpen akarnak gazdál­kodni, és milyen vezetők irányítását fogadják el. Az eltelt két évtized csak megerősítette ezt az elvet, s a szövetke­zetek fejlődésével, a gazdálkodás kor­szerűsítésével nem csökkent a demok­rácia, hanem éppenséggel erősödött, szélesedett. Igazán érvényes pártunk­nak az a gondolata, amely szerint a ne­hezebb körülmények még inkább indo­kolják, hogy a vezetés, az irányítás minden szinten támaszkodjon még job­ban a demokratikus fórumokra, az ott kialakított álláspontokra, mert így tar­­tósabbak lesznek az eredmények. Csömör József Termelőszövetkezeti demokrácia című könyve, amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg, éppen ezzel a kérdéssel foglalkozik. A szövetkezeti demokráciával kapcsolat­ban igyekszik néhány újabb elméleti és gyakorlati kérdést összefoglalni, ab­ból a lenini elvből kiindulva, hogy min­den demokrácia, mint általában minden felépítmény... a termelést szolgálja, és végső fokon az adott társadalom terme­lési viszonyai határozzák meg. A SZCrZO ismerteti a szocialista de­mokrácia és a szövetkezeti demokrácia kapcsolatát, kifejti, hogy a demokrácia hatalmat, mégpedig osztályhatalmat je­lent. Jellege és minősége attól függ, hogy a társadalom melyik osztálya van hatalmon. Hangoztatja: amikor a mun­kások, akkor nem kell félni a munka­helyi demokráciától, mert az a dolgozók érdekeit tükrözi. A szövetkezeti demok­ráciának is éppen ez az erőssége: a- szö­vetkezet ügyeinek intézésében széles körű lehetőségeket nyújt tagjainak, egységbe foglalja az adott kollektívát, a gazdálkodásra irányuló tevékenysé­get és a — közösségi és gazdasági mun­kát megalapozó — szövetkezeti tulaj­dont. Még világosabban fogalmazva: a szövetkezeti demokrácia mint a szövet­kezet létformája, lényegében azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelőszövetke­zet a társgazdaságokhoz és szervezetek­hez való viszonyában önálló vállalat­ként jelenik meg. Képviseletét a szö­vetkezet megbízottjai — vagyis a tag­ság által választott vezetők — látják el úgy, hogy elsődlegesen a szövetkezet ér­dekeit képviselik, érvényesítik. Vitába száll azokkal, akik helytele­nül értelmezik a szövetkezeti demokrá­ciát. Az egyik ilyen szélsőséges nézet képviselői a szövetkezeti érdekek part­talan érvényesítését akarják és a szö­vetkezeti autonómia kötetlen megnyil­vánulását követelik. Ez a nézet tagadja a munkásosztály vezető szerepét, politi­kájának helyességét, a politikai rend­szerben kifejeződő hatalmi és szövetsé­gi viszonyokat. Ez a felfogás végső so­ron a szocializmus általános törvény­­szerűségét, a szocialista-kommunista társadalom eszmei alapjának, a mar­xizmus—leninizmusnak a megkérdője­lezését és tagadását is magában foglal­ja. Természetesen ezt el kell vetnünk, mert idegen szocialista társadalmunk lételemétől. A szocialista demokrácia egybeforrott társadalmi létünkkel. A továbbiakban a termelőszövetke­zetek demokratikus fórumait és szere­püket ismerteti. Sorra veszi a közgyű­lés, a részközgyűlés, a küldöttgyűlés, a munkahelyi közösségek, a különböző bizottságok és a választott vezetőségek szerepét, küldetésüket, feladatunkat. Ezután a szövetkezeti demokrácia nem intézményesített formáit mutatja be: a szocialista brigádokat, a brigádértekez­leteket, a rétegtanácskozást, különböző szakmai értekezleteket, nőtanácskozást, ifjúsági parlamenteket, amelyek mind csak szélesítik a szövetkezeti demokrá­ciát. Befejezésül a szerző hangsúlyozza, hogy a szövetkezeti demokrácia a szo­cialista demokrácia szerves része és a munkahelyi demokrácia sajátos meg­nyilvánulása — a szövetkezeti tagság hatalomárvényesítésének színtere, amely demokratikus önkormányzati formában jut érvényre. Napjainkban — a megle­vő konfliktusok ellenére is — betölti szerepét. Mégis szükségszerű továbbfej­lesztése, egyrészt azért, mert maga a szövetkezet is fejlődik, a gazdaság kor­szerűsödik, másrészt a szövetkezeti de­mokrácia is fejlődik. Azoknak, akik a tsz-demokráciával foglalkoznak, éppen arra kell keresniük a választ, hogy mi­lyen formában lehetne teljesebbé ten­ni a demokratizmust, hogyan lehetne megőrizni a tagság befolyását, demok­ratikus alkotókészségét az egyre össze­tettebb gazdálkodásban, és vezetési stílusban. Míg kezdetben természetes volt a szövetkezeti demokratizmus ala­kulása, napjainkban szükség van min­den jó módszer felkutatására, a tudo­mányos elemzésre, hogy a magyar ter­melőszövetkezeti mozgalom megtart­hassa mozgékonyságát, cselekvőképes­ségét és egyben stabilitását. Miíld tÖbbSZÖr lehet hallani, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a vállalati gazdálkodás,' erősítése, a centralizáció, a kooperáció terjedése elavulttá teszi a szövetkezeti demokrá­ciát. Ez nem igaz, mert éppen a gya­korlat mutatja, hogy ahol figyelmen kí­vül hagyják a demokratikus módszere­ket, éppen ott keletkeznek gátló ellent­mondások és formálissá válik a vezetés. Ennek megmutatása a könyv erénye, amelyet érdemes lapozgatni, s tartalmát megvitatni. >. Gáli Sándor az író nevét viseli. A falán egy emléktábla, melyet még 1933-ban, születésének 100. évfordulóján helyeztek el. Ha lebontják az Abonyi-kúriát, ez a tábla a múzeumunkba ke­rül. (Győré Pál vb-titkár, a falumúzeum vezetője.) A mai napig is élénken jut eszembe Petőfi, amint Jókai ládáján vele Máriást játszani kényszerített, s később Emich könyvkereskedésében, midőn Vörösmarty összes műveinek megvételében a vételárból két ezüst húszasom hiányzott, a két húszast számlájára íratta, csakhogy engemet, a gyerme­ket azon szomorúságtól meg­mentsen, hogy a könyvet ott hagyni legyek kénytelen. (Abonyi Lajos önéletírásából.) Nagykőrösön jártában Ará­nyúkat nem múlasztja el meg­látogatni. Az összeköttetés azonban akkor sem szakad meg köztük, amikor Arany 1860-ban barátai unszolására Pestre, az irodalmi élet köz­pontjába költözött..., s meg­indítja a Szépirodalmi Figye­lőt, melyet 1863-ban Koszorú­vá alakít át. Eme lapjának munkatársául, mint levelei tanúsítják, siet megnyerni a beszélyírás terén már szép névvel dicsekedő Abonyit is, kL több dolgozatával emeli' is é fo­lyóiratok színvonalát. (Rész­let dr. Győré János főgimná­ziumi tanárnak Abonyi Lajos pályája című, 1914-ben meg­jelent művéből.) Pest, május 7. 1861. Tisztelt öcsém uram! Ha kegyedet az alkotmányos élet gondjai nem foglalnák le annyira, hogy olykor olykor a múzsának ne áldozzon; szíve­sen kérem lenne szíves, ha kész novellája van, azonnal fslküldeni lapom számára. Egyébiránt valami 14—25 na­pig várhatnék, de akkor erő­sen fog szorulni a kapca. Ha határidőre nem ígérhet­ne, legyen szíves tudatni, mi­korra bízhatom. Becses válaszát várva, ma­radok őszinte tisztelője Arany János W.'\\\\\\\\\\\\\\\\\\V Mi már nem ismerhettük őt. csak amit anyánk mesélt meg a rokonok... Jó ember volt, szerette mindenki, ezt tud­juk. Más? Emlékek, levelek, kéziratok festmények... Jo-Ifjúkori arcképét Jókai Mór fei­­• tette L Ián nővéremmel mi vagyunk már csak a rokonai közül életben. Ránk maradt hát minden, egy darabig őriztük a hagyatékot, de a javát már a múzeumnak adtuk. Hetven felett vagyunk, nekünk sincs senkink, jobb az ott, az abonyi múzeumban. Egyébként min­ket itt minden ünnepségre meghívnak, most éppen arra, melyet Abonyi Lajos születé­sének 150. évfordulójára ren­deztek. (Márton Katalin taní­tónő). | VNKKmNNaNCttWM 1 Abonyi a színpadon is meg akarja teremteni a mind fel­színesebb és hamisabb nép­színmű helyébe a ’népdrámát. Ezek a komor falusi tárgyú színművek azonban olykor a rómdráma. határát súrolják, nem is lettek népszerűek.' Abonyi a kezdeti sikerek után valahol az irodalom határvi­dékén maradt, később úgy­szólván el is felejtették. Leg­fontosabb regényei; A mi nó­táink” (1864); Kenyér és be­csület (1865); Magduska örök-" sége (1887); A pénzes molnár románca (1902); A tyúk-pró­kátor kliensei 1902). Legjelen­tősebb drámái: A betyár ken­dője (1872); Panna asszony leánya (1875). (. wwwwwwwwwwvl Abonyi Lajosról neveztük el múzeumunkat is. Egy régi magtárban kapott helyet, 1967-ben nyílt meg. Az író­nak emlékszobát rendeztünk be, sajnos, most nem látható, mert az épületet tatarozzuk, kívül-belül megszépült. Ta­vasszal: áprilisban vagy má­jusban nyitjuk meg, újra. Le­velek, kéziratok, fényképek, festmények alkotják az Abo­­nyi-gyűjtemény törzsanyagát, s néhány dokumentum, mely az aljegyzői ténykedését idé­zi fel. (Győré Pál, vb-titkár, az abonyi falumúzeum veze-. tője.) j* * Abonyi Lajos pályája nem regényes, de a maga egyszerű-, ségében nagyon figyelmet kel­tő. Röviden e négy szóban foglalhatjuk tartalmát: szüle­tett, dolgozott, boldogított, meghalt. (Dr. Győré János 1914-ben megjelent monográ­fiájából.) Koffán Éva Kérdőívek és beszélgetések Diákok a tankönyvekről Legfontosabb munkaeszkö­zükről, a tankönyvekről a leg­­ílletékesebbek, maguk a dfiá­kok alakítanak ki véleményt a KISZ Központi Bizottsága mellett működő középiskolai és szakmunkástanúló tanács inspirálására. Még a téli va­káció előtt kiküldték a közép­iskolákba azokat a kérdőíve­ket, amelyekkel feltérképezik a diákok véleményét a leg­színvonalasabbnak, valamint a legkevésbé használhatónak tartott tankönyvekről. A fel­mérésben részt vesznek a Mű­velődési Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet szakemberei is. Mintegy hétezer diák, me­gyénként három-három isko­lában kapcsolódik a kérdőíves felméréshez. A vizsgálat az úgynevezett közismereti tan­tárgyak tankönyveit veszi gór­cső alá. A kérdőíves felmérés adatait összegzik, majd ennek a tapasztalatnak birtokában egyes tankönyvekről vitasoro­zatot is szerveznek. A már­ciusban kezdődő csoportos be­szélgetéseket húsz városban rendezik meg, s a diákok rész­letes véleményt nyilvánítanak majd egy-egy kötetről. Véle­ményt formálnak a tanköny­vek tartalmáról, nyelvezetéről, stílusáról, érthetőségéről, szer­kezetéről, szerkesztéséről, nyomdai kivitelezéséről, arról is, miként segítik a tananyag feldolgozását. A csoportos beszélgetések tapasztalatait összegzik és to­vábbítják majd az illetékesek­hez. Tervezik azt is,* hogy a közismereti tárgyak vizsgála­tát követően a szakmai tan­könyveket is hasonló módon, széles körben, tüzetesen elem­zik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom