Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-09 / 7. szám

Bemutatkozó szállítmány Nagy figyelmet igényel a 600 milliméteres acélcsövek he­gesztése — amelyek Egyiptom­ba készülnek exportra —, hi­szen az első szállítmányok mi­nősége egy nagyobb megrende­lésnek a sorsát döntheti el. Fel­vételünk a pilisi Aranykalász Termelőszövetkezet lakatos­üzemében készült. Barcza Zsolt felvétele PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MSZMP PEST MEGYE) BIZOTTSÁGA cS A MEGYEI TANÁCS LAP XXVII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM Ára: 1,40 forint 1983. JANUAR 9., VASÄRNAP Zárszámadások elolt Zimankó csak a hűt óházban Jobban örültek volna a mezőgazdasági üzemekben annak, ha végre megjön a hó. Az adott körülmények között ugyanis a szántókon gépi munkára aligha kerülhetett már sor, de az állattenyésztő telepeken dolgozók tevékenységet, a gondozás feltételeit is nehezítette az őszhöz inkább hasonlító időjárás. Szombaton aztán végre száraz, napfényes reggelre ébredhettek azok, akik a hét végén sem maradtak távol a gazdaságokból. A határban a vetések szé­pen mutatnak szinte az egész megyében. A bőséges csapadék hatására buján nő a búza, s szántatlan föld alig-alig akad. Azt persze túlzás lenne állí­tani, hogy teljesen kihalt a kinti világ, Közép-Európa leg­nagyobb barackosában, a Tö­rökbálinti Állami Gazdaság gyümölcsösében javában metszik a tavaly oly bő­ven termő fákat. Szomszédságukban, az érdi Ber.tavölgye Tsz-ben is sza­porán csattognak az ollók; itt a hét végéig a barackültet-KÖZÖNSÉGES VASÁRNAP N em megyünk sehová — szól a szomszédom — ez csak egy közönsé­ges vasárnap. As asszony összeüt valami ebédet, az­tán nézzük a tévét, vagy alszunk, ahogy jön. Azért a gyereket legalább levi­­hetnétak egy kicsit a park­ba — gondolom —, árt sze­génynek, ha itt aszaljátok egész nap a szobában, de nem szólok. Mindenkinek magánügye, hogy mit mű­vel vasárnap. Mire a végére , értem imigyen lenyelt mondan­dómnak, eszembe jutott, amit legutóbb december közepén hallottam az egyik beszámoló taggyűlésen: ag­gasztó. hogy begxcbóznak az emberek, megszűnnek ■ a barátságok, felbomlanak a rokoni kapcsolatok, a csa­ládok magukra csukják la­kásuknak ajtaját, a társas élet lassan emlék lesz csu­pán régebbi korok valósá­gából. Igaz volna ez? Tű­nődtem. Aztán meg kellett állapítanom, hogy ha nem Is teljes mértékben, de nagyrészt megfelel a mai helyzetnek mindaz, amit a párttagok fölvetettek. Keressük meg talán az okokat? Tudom, hogy nem könnyű. Szociológusok, pszichiáterek serege is ke­resi, ki így. ki úgy, válta­kozó sikerrel. Legkézenfek­vőbb persze az önvizsgá­lat. Nézzük, hogyan is volt valamikor? Vasárnap dél­után szépen felöltöztünk — ami abban az időben nem volt kis teljesítmény, ha azt vesszük, milyenek vol­tak a legjobb ruháink, — s fölkerestük valamelyik rokonunkat, szüléinkkel együtt. A felnőttek beszél­gettek, a gyerekek játszot­tak. A látogatás végeztével egy kis séta hazáig, jól eltelt a délután. A követ­kező hét végén eset’eg hozzánk jött valaki. Ez ugyanolyan természetes volt. mint ahogyan mi tet­tük tiszteletünket mások­nál. Ám egy csöppet fénye­sebb is volt az ilyen vasár­nap. hiszen lehetett arra készülni napokkal előbb. Kitalálni, mit süssünk, /nni olcsó is és jő is, amit sze­retnek leendő látogatóink. A vendégvárásban részt vett az egész család. Él­mény volt. Szép volt. Ma már — valljuk be — jobban szeretünk otthon üldögélni. Szüleinken, test­véreinken kívül (ha egyál­talán vannak, élnek) nem­igen látogatunk meg sen­kit. Számtalanszor meg­fordul a fejünkben az is, hogy bárcsak hozzánk se jönnének, hagyjon békén mindenki. Miért? Nincs mondanivalónk egymás­nak? Nem vagyunk kí­váncsiak egymásra? Csak akkor találjuk meg a mási­kat — rokont, munkatár­sat, gyerekkori cimborát — ha segítségre szorulunk? Miközben egymásra lel­tek nagyobb közösségek — egész utcák népe, szocia­lista brigádok serege — a társadalmi munkában, mintha elvesztették volna az együttlét melengető, összekovácsoló óráit az egyének, a magánéletben. Persze az egyes társadalmi rétegekben divatos azért­­mégisillik összejövetelek nem oldanak meg semmit. Legfeljebb az úgynevezett társaság többi hölgytagját pukkasztó ruhaköltemé­nyek. frizurák, ékszerek fölvonultatására alkalma­sak, no és jó nagy ivásza­­tokra, a mostmutasdmeg­­mitbíragyomrod vetélkedé­sekre. Nem oldanak meg semmit — és szerencsére kevés családot érintenek. Az volna a legjobb, ha egyáltalán nem lennének, de vannak. És — sajnos — követőik is szép számmal akadnak. Igazuk van azoknak a munkásoknak, akik az em­lített beszámoló taggyűlé­sen azt is kifogásolták, hogy a szocialista brigád­mozgalom hármas jelszavá­ból jószerivel már csak a dolgozni maradt. Amint nem a munkáról van szó, rögvest mérföldes távol­ságra kerülnek egymástól a tagok, elválnak útjaik, éle­tükben egyre kevesebb a közös. Azt mondják sokan, hogy ez az egész az anya­giasság következménye. Mindenki fut a pénze után, mit sem törődik embertár­saival. Ez pedig idegen a szocialista értékítélettől, ellenkezik hát erkölcsi fel­fogásunkkal. Ha ellenkezik, változtas­sunk ezen. Eljutot­tunk odáig, hogy fel­ismertük a valóban létező jelenséget, kóros kinövései­vel együtt. Tovább is lép­tünk eggyel, mert vitákba bocsátkozunk afelett, hogy mitől lettünk ilyenek, amilyenek vagyunk. Azt mondom, lépjünk még egyet. Keressük elő emlé­keink közül, hogy is volt csak korábban? Fogjuk ké­zen a ma már csakugyan szépen öltöztetett gyerme­keinket. csöngessünk be egymáshoz. Hogy ünnep legyen a közönséges vasár­nap. Bálint Ibolya vénynek már 40 százalékát metszették meg. Dávid Mihály állattenyész­tési főágazatvezetővel szom­bat délelőtt arról beszélget­tünk, milyen hihetetlenül megviselte az embert, a jószá­got a cseppet sem januári klíma. A négyszáz finn aiyhsir fajtájú tehén a szabad tartás­ban tavaly a 20 fokos der­mesztő hideget sokkal jobban tűrte, mint a mostani enyhe telet. Az időjárás napi kétszáz liter tejet vitt cl. A ráckevei Aranykalász Tsz hűtőháza volt azon kevés he­lyek egyike, ahol a zimankó­­bő^ kijutott a dolgozóknak. A tárolókban a hőmérséklet mí­nusz húsz-husápnöt fok kö­zötti. A hűtőházban, ahol ven­dégmunkásokat is foglalkoz­tatnak, a Nógrád megyéből ér­kezettek tartottak szombati műszakót. Mirelit málnát, bor­sóit, babot válogattak, csoma­goltak, hogy az év végi tőkés szállítások után a belföldi piacra is juttas­sanak ezekből. Csendes a határ. Az élet azonban egy pillanatra sem állt le a mezőgazdasági üze­mekben. Javítják a gépeket, teljes üzem van az állattartó telepeken és szorgos munka folyik az egyre szaporodó fa­lusi tsz ipari melléküzemekben. Az irodákban kattognak az összeadógépek, készülnek az összegzések, számadások a múlt esztendő eredményeiről. A számvitel és könyvvitel dol­gozói a hét végén sem pihen­hetnek sokat... V. B. Ellenőrző' bemérés Elkészült az első ötven bébirespirátor a nagymarosi Vas- és Műszeripari Szövetkezetben. Az idén 80-at gyártanak a ko­raszülöttek lélegeztetését segítő berendezésekből. A képünkön: Dudás László műszerekkel ellenőrzi a sorozat utolsó darabjait. Elegendő a hőenergia Ezért sem fázunk A lakosság nagy része ta- i valy idejében gondoskodott téli túzelóanyag-szúkségletéröl, ára akik késő őszig, vagy még to­vább halogattak a szénvásár­lási, sokszor hiába járták a Xüzép-telepeket. A borsodi szénbányákból — komoly üzemzavar, vízbetörés miatt — késve küldték a szállítmányo­kat, amelyek amúgy is kiseb­bek voltak a vártnál. Ennek következtében az or­­szag keleti területeire a du­nántúli bányákból kellett át­irányítani a szenet. Ez az át­csoportosítás azonban nem szüntette meg, hanem csak mérsékelte a hiányokat. No­vemberre megoldódtak a bor­sodi bányák termelési gond­jai, újra fellendült a terme­lés. így a szénbányászat az elmúlt év végéig szombat-vasárnapi műsza­kok megszervezésével, többletmun­kával behozta a lemaradást, sőt, 26 millió tonnás évi ter­vét még túl is teljesítette. Tavaly a Tüzép több mint 5 millió tonna szén és brikett szállítására kötött szerződést a bányászattal, amely az év vé­géig ennél mintegy 82 ezer ton­nával többet is szállított. A kereskedelem így folyamatosan feltölthette készleteit, amelyek jelentősen növekedtek október eleje és december utolsó' napjai között. A bányászok az idén január­tól további erőfeszítéseket tesznek azért, hogy szállítmá­nyaikkal folyamatosan bizto­sítsák az ellátást, s a keres­kedelem készletei is állandó­suljanak. Az elkövetkezendő hónapokban kiegyensúlyozott kínálat várható a Tüzép-teie­­peken, helyenként és időnként azonban továbbra is előfordul, hogy a választékból hiányoz­nak majd egyes, különösen keresett szénfajták. Főként a jobb minőségű hazai szeneknél lesz ez így, ezekből a kereskedelem nem is ígér a tavalyinál többet. Mint ismeretes, sok helyen átálltak az olajtüzelésről szi­lárd tüzelőanyagok használa­tára. Az Afor tájékoztatása szerint azonban az elmúlt év­ben a tüzelőolaj-forgalomban­­éz még nem érződött. Az ellá­tás ennek ellenére kiegyensú­lyozott volt, s jelenleg is ele­gendőek a készletek. A ked­vező időjárásnak köszönhe­tően : i egyelőre szállítási gondok sincsenek, hiszen az utak az egész ország-, ban könnyen járhatók. Sokan várnak hőtárolós villanykály­hára, illetve a bekötéshez szük­séges engedélyekre. Az elmúlt évben a tervezett 30 ezernél néhány ezerrel több hőtárolós villanykályhát kötöttek be a lakásokba. A Magyar Villa­mosművek Tröszt az idén is hasonló mennyiségű új kályha használatára ad engedélyt, s ebből mintegy 10 ezer már az igénylők birtokában van. Az ipar és a kereskedelem várha­tóan ezúttal biztosítja a 30 ezer hőtárolós kályhát erre az évre. Ma: 3. oldal: Jogalkotás, társadalmi vitákban I. oldal: Két ezüst húszas Petőfitől 6. oldal: Postabontás 7. oldal: Visszajutott a Vasutas 8. oldal; Jeges úton, óyatlanul CégtábEacsere több mint száz bolton Lehúzták a Zöldért-rolót Száz-egynéhány bolton cse­réltek cégtáblát a héten, most, hogy az óévvel lezárul egy vállalat története: megszűnt a Pest megyei Zöldért. E tény mögött — mint több cikkben is beszámoltunk erről — nincs látványos bukás, annyi tör­tént, hogy az ország tizenhat Zöldért vállalata közül az egyik — csakúgy, mint két hasonló vállalat korábban — feladni kényszerült a ver­senyt, miután lassan-lassan munka nélkül maradt, s az el­gtavat várnak, de már a nyárra is gondolnak Táborozok szárazon és vízen A kisdiákok még a tél örö­meire várnak, de a Magyar Úttörők Országos Tanácsánál már a nyári táborozásokra ké­szülnek. Idén — a tavalyihoz hasonlóan — 800 úttörőcsapat 24 ezer pajtása töltheti majd nyári vakáció­jának egy részét az egyik leg­kedveltebb táborozási formá­ban, a vándortáborokban. A túrázást kedvelő úttörőcsapa­tok jól felkészülten indulhat­nak majd a 32 útvonal vala­melyikén. Az utak zöme, szám szerint harminc, gyalogosan, egy-egy pedig kerékpáron, il­letve vízi járművel barangol­ható be. Újdonság az idén, hogy először szerveznek ván­dortáborokat a Szigetközbe, s olyan helyekre, amelyek a Duna tervezett szabályozását követően már megközelíthetetlcnek lesznek. Azok a pajtások, akik a Du­nán túráznak majd, az idén először — 14 nap alatt — Győrtől Bajáig jutnak el. Ko­rábban csak Budapest—Baja között szervezték a vízi tábo­rokat. Június 19-től kezdődően, kétnaponként indulnak majd augusztus 4-ig a csoportok. Általában két-két éjszakát töl­tenek egy szálláshelyen. A pajtásoknak ez évben is fel­adatuk, hogy felkutassák az ország történelmi nevezetessé­geit, ismerjék meg hazánk felszabadulásának, az ellenál­lási és a partizánmozgalmak­nak történetét. Alkalom kínál­kozik arra is, hogy. megismer­kedjenek a turizmus alapfo­galmaival, megszeressék és megtanulják védeni, óvni a természetet. Már megkezdték a cso­portvezetők felkészítését is. A nyári úttörőélet másik ked­velt programja a sátortáboro­zás. Ennek során nagy figyel­met fordítanak arra, hogy a gyerekeket természetvédelem­re, egészséges, edzett életmód­ra neveljék. Az idén 12 ha­lyen, összesen csaknem 7200 gyerek érkezésére számítanak. múlt évet már veszteséggel zárta. Volt idő, amikor orosz­lánrészt vállalt a nagy tételű áru felvásárlásából és értéke­sítéséből, ám az évek során a termelőszövetkezetek mind több árut adtak el saját bolt­hálózatukban, a konzervgyá­rak kiépítették a közvetlen utat az áruforráshoz. Ott, van a mezőnyben a termelőszövet­kezeti, állami gazdasági keres­kedelem, a kistermelőktől származó kerti termények fel­vásárlására pedig a fogyasz­tási szövetkezetek. Jellemző adalék: a megyei zöldségke­reskedelemben tizenöt száza­lék alatt maradt a Zöldért részesedése. Felborultak a vállalaton belüli termékforga­lom arányai is, jóllehet, a cég 113 boltja közül 90 zöldségüz­let volt, és szállítottak más megyékbeli testvérvállalatok­nak s a konzervgyáraknak is, a zöldség, gyümölcs értékhá­nyada áruforgalmukénak felét sem tette ki. Farsangi készülődés Közélet Méhes Lajos ipari miniszter meghívására Budapestre láto­gatott Félix Meier, az NDK elektrotechnikai es elektroni­kai minisztere. Tárgyalásaik során megvitatták az irányítá­suk alá tartozó iparágak terü­letén folyó gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködés elmélyítésének lehetősé­geit, és egyezményt írtak alá a mikroelektronikai termékek közös fejlesztéséről, gyártásá­ról, valamint kölcsönös szállí­tásokról. Félix Meier szom­baton elutazott hazánkból. A Jelmezkészítő és -Kölcsönző Vállalat műhelyeiben és boltjaiban már a farsangi bálszezonra készülnek. Több tízezer jelmez várja a betérőket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom