Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-30 / 25. szám

1983. JANUAR 30., VASÁRNAP Mindenki valaki — valamiben A GYEREK IS EMBER Öt volt tanítványa most a kollégája r Vége a délelőtti tanításnak. Äz iskolakapu előtt kisgyere­kek csoportja. Középen egy fehér köpenyes fiatal nő. Épp az egyik kislány kabátját se­gíti begombolni. Közben a mellette álló kisfiút arról kérdezi: hol hagyta a sapká­ját. Aki nem Gyálra való, azt hihetné, most engedi ki a ta­nítónő az osztályát, s búcsú­zik tőlük. Ám ez tévedés, A kis elsősöket Kovalik József­­né, a 2. számú általános iskola igazgatónője szemléli ilyen anyás gondossággal. Budapestről költözött ki Gyálra. Ez az iskola az első munkahelye, ahol már tizen­hat éve tanít. Az intézményt évtizede vezeti, igazgatói ki­nevezést pedig három évvel ezelőtt kapott. Biológia—föld­rajz—mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok szakon végzett a szegedi tanárképzőben. — Amikor idekerültem, minden és mindenki új volt: az iskola és a tantestület is. Fiatalként kezdtünk együtt dolgozni. Így kovácsolódtunk közösséggé. Igaz, sokan el­mentek közben, de én marad­tam és nem bántam meg. Köztudott, hogy Gyálon sok a veszélyeztetett gyerek, s eb­ből néhányam általános követ­keztetéseket vonnak le; elő­ítélettel viseltetnek mindenki­vel szemben. Itt is élnek ér­tékes emberek és én mindent el szeretnék követni, hogy ne mondhassák negatív előjellel: ez is gyáli gyerek — magyá­­rázza, miközben a szépen dí­szített folyosón a kis iroda felé kalauzol. Lelkesen számol be a feke­te hajú, mosolygós asszony ar­ról, milyen népszerűek a falu­ban a TIT-előadássorozatok. Maga is vezet TIT-csoportot, immár két éve. Sok előadást tart a gyerekeknek. A földraj­zi témájúakat különösen ked­velik. — Mint igazgató, nem le­hetek osztályfőnök. Szervez­tem az iskolában egy vörös­­keresztes csoportot, amelyet én irányítok. Ök az én kis külön osztályom. Szükségem Rádiófigyelő VAN TOVÁBB? A kérdés arra vonatkozik, hogy a ku­darcba fulladt házasság után lehet-e sérülések, lelki sebek nélkül újrakezdeni? A Húszas Stúdió összeállítása Hegyi Im­re, Lengyel Nagy Anna, Szél Júlia és Váradi Júlia riportjai­ban azt kutatta, milyen nyoma maradhat ezeknek a kapcsola­toknak, s megvan-e a képesség bennünk arra, hogy kulturál­tan, a lehető legkisebb fájdal­mat okozva egymásnak, gye­rekeinknek, folytassuk tovább az életet. Ilyen, s hasonló kérdések boncolgatása korántsem le­het felesleges egy olyan or­szágban, ahol a válási statisz­tikák szerint majdnem világ­elsők vagyunk. S olyan társa­dalmi körülmények között, amikor a legmodernebb élet­eszmények együtt élnek a szin­te középkori felfogásokkal. Tehát az a kérdés, hogyan kell válni — ha már egyszer a szakítás elkerülhetetlen ■— s hogyan kell a kapcsolatokat to­vább szőni egészséges, gondol­kodó ember módjára? Számomra Hegyi Imre ri­portja szolgált a legtöbb tanul­sággal. Ebben is csupa elvált, gyermekes házaspár szerepelt (emlékezetem szerint nem is először a rádióban). Nos, ezek a házaspárok a régi kapcsola­tokat sem teljesen felrúgva olyan baráti kört alakítottak ki, amelyben jól érzik magu­kat a felnőttek és a gyerekek, ahol összejárnak a régi, s az új szülők, ahol sikerült át­menteni mindazt a szépet a ré­gi kapcsolatokból, ami időálló, s feledni azokat az emlékeket, amelyeknek a feledés süllyesz­tőjében vám a helyük. JÓ UTAT! A Csúcsforgalom magazinja — hangzik fel he­tente egyszer pénteken a Pető­fi rádióban. Ez is afféle autos­­motoros technikai műsor, emelyre egyre nagyobb az igény szerte a világon. Hajla­mosak vagyunk arra, hogy az ilyesféle összeállításokat egy kicsit félvállról kezeljük: mondván, ezekben nincs konf­liktus, dráma, társadalomábrá­zolás, szerkesztésük nem is iga­zi alkotó munka. Azt hiszem az ilyesfajta vé­lekedés több okból is hibás. Elsősorban azért, mert nagy a közönsége a magazinnak, más­részt pedig azért, mert alu bir­tokában van a megfelelő ké­pességeknek, éppen az ilyen, a nagyközönségnek szóló publi­­kációban, tehet a hallgatok formálásában, sőt ha úgy tet­szik nevelésében. Petress István birtokában Van mindezen képességeknek. Oly módon tud szólni a hallga­tóhoz, mintha csak kellemes, baráti disputa résztvevői len­nénk. S olyan jól érti szakmá­ját, hogy látszólag egyszerű in­formációk közé is képes be­csempészni gondolkodásmó­dunkat is formáló fontos igaz­ságokat. Csulák András van arra, hogy mindig legye­nek srácok körülöttem. Szere­tek tanítani. Most hetedijc­­nyolcadik osztályosokat okta­tok. Elképzelhetetlen szá­momra, hogy ne kapjak köz­vetlenül tőlük visszajelzést ar­ról, hogy nem dolgozom hiá­ba. kekünk sokféle statiszti­kát kell készítenünk, s erre csak úgy vagyok képes, ha a számok mögött látom a gye­rekeket is — teszi hozzá za­vart félmosollyal. Régi tanítványokról mesél. Arról a fiúról, aki fizikai munkások gyereke volt, de olyan eredményesen tanult, hogy még a VIT előtti évben Kubába mehetett dolgozni. A másik kitűnő bizonyítványa ellenére szakmunkás lett, de azóta levelezőként szerzi im­már a második diplomáját. Büszkén említi azt az öt pe­dagógust, akinek valamikor osztályfőnöke volt, most vi­szont kollégája. — Nem véletlen, hogy ma együtt dolgozunk. A régiek­nek, akik kezdettől fogva itt tanítunk, az az elképzelésünk, hogy kineveljük a község sa­ját értelmiségét. A pályáról, a hivatásról be­szélünk. Optimista embernek tartja magát. A gyerekekkel csak szeretettel és tisztelettel lehet foglalkozni — mondja. Nemcsak a kiemelkedő ered­ményeiket elérőket kell észre­venni, hanem örülni kell minden apró dolognak. Elve szerint mindenki valami, s mindenki valaki — valami­ben. A legrosszabb tanulóban is meg lehet, és meg kell ta­lálni azt, amiben kitűnhet. Ezért kell velük sokat beszél­getni, kipuhatolni érdeklődési körüket, s azt elérni: érezzék, emberszámba veszik őket. Körmendi Zsuzsa Szigetszentmiklósi vállalkozás Ez a ház nem bontásra vár Csipkerózsika-álmából ébred a képzőművészeti csoport Csipkerózsika-álmából ébred a Nagy István képző­­művészeti csoport. A Dél-Pest megyében élő hivatásos és amatőr alkotókat összefogó szervezet, a másfél évvel ezelőtti újjáalakulása óta három alközponttal működik. A programok még nem rendszeresek, de a szervezeti élet megindult. Gyömfőhöz tartoznak a monori és a nagykátai járásiak, külön egységet képeznek a ceglédi járásban lakók, a ráckeveiek pedig a datiasiakkal dol­goznak közösen. Ezt a területi felosztást a kényszer dik­tálta, mert a megyei keretből és az Országos Közműve­lődési Tanácstól kapott pénzből csak három alkotómű­hely létrehozására futotta. A ráckeveiek helyzete ma­radt a legkedvezőtlenebb, hi­szen a Csepel-szigetről meg­lehetősen nehéz eljutni Da­­basra, de jobb megoldás nem kínálkozott. Legalábbis akkor. Most egyre többször emlegetik; néhány hónap múlva alkotó­házat avatnak Szigetszenimik­­lóson, a József Attila lakóte­lepen. Ez a gazdagodási folya­mat egy képzőművészeti kiál­lítás sikerével indult el. Ta­valy május elsején két hely­béli festő és egy grafikus nyi­tott tárlatot a nagyközségi ta­nács épületében és a rangos bemutató híre túljutott a te­lepülés határain. Ezután szü­letett meg a döntés a közös műterem létrehozására. Közös műteremben A modern lakótelep épüle­teinek félkörében egy családi ház már öt éve bontásra várt, de még nem volt útjában a terjeszkedésnek. S az idő meg­mentette, sőt egyszer talán még építészeti különlegességnek is számíthat, hiszen több évtized múlva is őrizheti a jelen élet­formát. Belülről a ház javí­tásra és jelentős átépítésre szo­rult, falakat kellett eltávolí­Politikai könyvek Milyen a mi társadalmunk? Kit ne érdekelne, hogy milyen a társada­lom, amelyben él és dolgozik? Nyilván mindenkit, de vajon ismerjük-e eléggé? Tudjuk-e, hogy milyen a társadalom szerke­zete, milyen a rétegződés? Nem tudjuk vagy legalábbis nincsenek pontos adataink, érte­süléseink erről, hiszen az utóbbi évtizedek­ben olyan gyors változások mentek végbe társadalmunkban, hogy szinte alig lehet nyomon követni. A hiány pótlására vállal­koztak azok a tudósok, szociológusok, akik a Kossuth Könyvkiadónál most megjelent kö­tet tanulmányait írták. Ismert nevek — Ferge Zsuzsa, Huszár Ist­ván, Halay Tibor, Kolozsi Tamás, Kovács Fe­renc, Andorka Rudolf és mások — kutatásaik eredményeit tették közzé, hogy bemutassák a mai magyar társadalmat. Ismeretes, hogy hazánkban mélyreható változások mentek végbe: az ország iparosodott, a mezőgazdasá­got átszervezték, az osztályhelyzet alapjá­ban változott meg. Letűnt az uralkodó úri osztály, a burzsoázia, helyét a munkásosz­tály és a vele szövetségben levő szövetkeze­ti parasztság foglalta el, vagyis a szocializ­musban új osztályviszonyok jöttek létre, az említett osztályok mellett az értelmiségi réteg szerepe is módosult. Mindezek körül vita folyik már évek óta. Hogyan zajlott le a változás, milyen helyet foglalnak el a társadalomban az osztályok, a rétegek, milyen a viszonyuk egymáshoz? Vannak, akik azt tartják, hogy társadalmunk tagozódását továbbra is a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság osztálykülönbsége határozza meg, s ahhoz kapcsolódik mint réteg az értelmiség. S mindezt a tulajdonvi­szonyokra vezetik vissza. A másik koncep­ció szerint társadalmunk tagozódásában a ré­tegeződéi az alapvető. Elméleti feltételezése, ennek az, hogy a szocialista társadalmunkban funkcionáló kétféle tulajdon — az állami és a szövetkezeti — nagyon közel áll egymás­hoz, gyakorlatilag azonos jellegűek, követke­zésképpen a tulajdonviszonyok strukturáló hatása megszűnőben van, s az egyneműsödő tulajdonviszonyok között mindinkább a mun­kamegosztás kerül előtérbe, és a rétegződés a meghatározó. E két markáns nézet mellett egy harma­dik is létezik, amely szerint a szocializmus jelenlegi szakaszában a társadalmi különb­ségek alapvető szintje egyre inkább áttevő­dik az osztályok közötti különbségekről az osztályok belső rétegződésére, illetve a tár­sadalomban most kialakuló új rétegekre. Érthető tehát, ha tudományos körökben is érdeklődéssel fogadták a Társadalomszerkezet és rétegeződés című könyvet, amely a sta­tisztikai adatok és egyéb felmérések alap­ján igyekszik megválaszolni a kérdést. Ko­vács Ferenc például azt vizsgálja, hogy a szocialista társadalomszerkezet fejlődésében a közlekedési tendenciák milyenek, s az egyes rétegek hogyan közelednek, illetve távolodnak egymástól, vizsgálja a tulajdonviszonyokat, a munkajelleget, a képzettséget, a jövedel­met, a fogyasztás milyenségét, a családok helyét a társadalomban. S mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a mai Magyar­­országon a társadalmi távolságok erőteljesen csökkennek, mindenekelőtt az utóbbi két év­tizedben a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság közeledése volt jelentős. Kolozsi Tamás a rétegződést és az egyen­lőtlenséget teszi vizsgálata tárgyává. Elemzi a javak elosztását, a státushelyzetet, a fog­lalkoztatottságot, az osztály- és rétegszerke­zet átalakulását, az egyenlőség és társadalom­­politika összefüggéseit. Ferge Zsuzsa a társadalmi viszonyok rep­rodukcióját vizsgálja, megállapítja, hogy a reprodukció nem más, mint azonosság és változás egysége. Huszár István a hátrányos helyzetűekről írt tanulmányt. Megállapítja, hogy Magyar­­országon a régi értelemben vett szegénység eltűnt, hiszen a múltban hazánkat úgy is­merték, mint a hárommilló nincstelen or­szágát. Hangsúlyozza, hogy a felszabadulás előttihez hasonló tömegnyomor eltűnt, de vannak szegények, főleg nyugdíjasok, falu­si nagycsaládosok, gondozásra, támogatásra szorulók, olyan családok, amelyeknek jö­vedelmi színvonala alacsonyabb annál, mini amit most kívánatos minimumnak tekin­tünk. Szó van a könyvben a társadalmi mobi­litásról, az osztály- és rétegszerkezet változásairól. Vagyis arra a kérdésre, amit az írás elején feltettem, hogy milyen a magyar társadalom, a könyvből választ ka­punk. A meglevő osztályok közelednek egy­máshoz, az egyes rétegek közötti különb­ségek egyre jobban eltűnnek, de egyben újabb feszültségek is keletkeznek, ezek azon­ban nem kibékíthetetlenek. Az életmód egy­re inkább szocialistává válik, s ezzel együtt erősödik a szocialista gondolkozás is. összegezve: jó könyv a Társadalomszerke­zet és rétegeződés, mert nagyon időszerű kérdésekre igyekszik válaszolni sokoldalú elemzés, kutatás és szociológiai felmérés alapján. Gáli Sándor tani, illetve áthelyezni, új he­lyiségeket alakítottak ki, és a padlózat sem volt használható A múlt év végére a munka na­gyobb részét befejezték. Egy nagy és két kisebb műterem ad majd otthont az alkotók nak, és sikerült létrehozni egy pihenőszobát is. Mindez nem, vagy alig je­lentkezik a tanács költségve­tésének kiadási rovataiban Minden társadalmi munkában készült. Bontottak, falaztak villanyt szereltek, törmeléket hordtak a közös műteremről álmodó művészek, segítséget kaptak a helyi termelőszövet­kezettől, az iskoláktól, az üze­mektől, s velük együtt dolgo­zott a községi tanácselnök és a pártszervezet titkára is. Az avatásig bőven maradt még tennivaló erre az évre, de az elmúlt szilveszter éjszakáját — talán kedves babonából — a készülő alkotóházban kö­szöntötték családtagjaikkal együtt a képzőművészek. Gazdasági társulás A szigetszentmiklósiak vál­lalkozását minden bizonnyal siker koronázza majd; a tele­pülés szellemi életére kedvező hatással lehet az alkotók lete­lepítése, helyhezkötése. A la­kótelepen nincs lehetőség mű­termes lakások építésére, ész­szerű megoldás volt hát a kö­zös műterem megteremtése. Ezzel közelebb kerülnek an­nak a tervnek a megvalósítá­sához is, hogy egy állandó kép­zőművészeti kiállítás feltételeit megteremtsék. A községben élő alkotók mindegyike fel­ajánlott egy-egy művet az .anyag összegyűjtéséhez. — júliusra tervezzük a mű­terem megnyitását — mond’.a Kós Péter, fiatal grafikusmű­vész. — Addigra szeretnénk megalakítani egy gazdasági társulást, amelyben a tervek szerint részt venne három fes­tő: Nádasdy János, Szabó Béla és Somogyi György, valamint Jánosy Éva ötvös. Ez művé­szeti kisvállalkozás volna; az alkotások bemutatásával, for­galmazásával szeretnénk fog­lalkozni. A társulás egyben biztosítaná az alkotóház folya­matos kihasználtságát és ál­lagának megőrzését. — Ezek melleit szeretnénk a község hasznára is lenni — folytatta Kós Péter. — Sok­féle lehetőség kínálkozik olyan apróságoktól kezdve, mint oáldául oklevéléic tervezése, vagy az, hogy a különböző munkahelyeknek adnánk ké­peket, s vállalnánk a gyer­mekintézmények vizuális kör­nyezetének megtervezését. Minden hónapban fogunk tar­tani nyitott napot, amikor bár­kinek tanácsokkal szolgálunk. Emberek szolgálata Ezek az elképzelések közvet­ve és közvetlenül a közmű­velődést szolgálják, részét ké­pezik egy nagrjközség szelle­mi életének. S a kisugárzó ha­tás növelésére még számtalan lehetőség kínálkozik, ilyen pél­dául a művészettörténeti is­meretterjesztő előadások ren­dezése, ankétok szervezése, ba­ráti körök kialakítása. Ugyan­akkor Szigetszentmiklós, a földrajzi elhelyezkedése miatt is betöltheti a Nagy István cso­porton belül a ráckevei bázis szerepét. — Magam is tagja vagyok a csoportnak, ezért szívesen ven­ném, ha valóban megalakít­hatnánk a ráckevei bázist — mondta Somogyi György fes­tőművész, a szigetszertmiklósi kettes számú iskola tanára. — Ennek eldöntése nemcsak a mi akaratunktól függ. Tervezzük viszont képzőművészeti szak­körök vezetését, esetleg képző­­művészeti tábor szervezését nyáron. Ugyanakkor megyei rzakfeTügyelŐkint nagyon hasz­nosnak tartanám, ha a rajz­tanárok továbbképzésére is he­lyet adhatnánk alkalmanként, mert a közös műterem erre al­kalmasabb, mint a jelenlegi helyiség. Az új művészeti-közműve­lődési intézmények létrehozá­sánál mindig jogosan vetődik fel a kérdés: illeszkedik-e a település kulturális hagyomá­nyaihoz, vagy pedig ráerősza­kolják a közösségre? A sziget­­szentmiklósi alkotóház ügyé­ben egyértelműen kedvező a válasz. Bizonyság lehet a ko­rábbi képzőművészeti tárla­tok sikere és már viszonylag hosszú ideje működik — jobb hely híján a tanácsházán — a kisgrafika barátainak köre, amelynek tagságát műtárgy­gyűjtők. alkotják. Érdeklődés, igény tehát van. Kriszt György A térképek gyűjtése, felku­tatása nem új keletű szenve­dély. Az azonban, hogy a régi térképek barátainak im­már szervezete is működik a TIT Természettudományi Stú­diójában mindenképpen érde­mes a figyelemre. Annál is in­kább, mert, mint a Hrenkó Pál térképészettörténész gon­dozásában megjelent füzetben olvashatjuk, szándékuk sze­rint nemcsak a fővárosi, ha­nem az egész ország amatőr térképészeinek, kutatóinak sze. retnének segítséget nyújtani munkájukhoz. A térképészettörténeti kuta­tásunk helyzetképe című kiad­ványban több tanulmány is­merteti meg az olvasót az ér­dekes tudomány mai eredmé­nyeivel, az Országos Széchényi Könyvtár térképbibliográfiá­jával, több magánkézben levő gyűjteménnyel. Pest megyei érdekességgel is találkozhatnak a füzei olvasói: a címlapon 176J-ból való Pest megyét ábrázoló rajzot, s az egyik tanulmány illusztráció­jaként Cegléd város 1750-bő' való térképének díszített cím­rajzát láthatjuk. Részlet Rutlkay Mihály föidmér­­nük 17C3. évi dunai térképéből. Magyar halászíanvát ábrázni nád­­kunyhóval. hálókkal, csónakokkal, az előtérben a Dunát megszemé­lyesítő Danubius A TIT Természettudományi Stúdiójának térképbarát köre szívesen várja a Pest megyei érdeklődőket is. 4 Gyűjtők szervezete a TIT-ben Térképek barátai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom