Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-05 / 4. (3.) szám
1983. JANUÄR 5., SZERDA VfTyn -dj/ßjr « xslm rm Társadaimimunka-leltár Gyarapszik Diósd Az elmúlt esztendőben a lakosság aktív közreműködésével jelentősen gyarapodott Diósd. A Hazafias Népfront szerkezte társadalmi munkaakciók során elkészült mintegy 1500 méter járda és négyszáz méternyi aszfaltút. Sokat dolgoztak a diósdiak az új szolgáltatóházért is. Az elmúlt év májusában elkezdődött munkálatokban — különösen a terep előkészítésénél — segédkeztek a helybéliek, s ők vállalták a november 4-én átadott létesítmény körül a parkosítást, a takarítást is. A rekordidő alatt és Igen olcsón — 1 millió 300 ezer forintból — elkészült szolgáltatóházat egyébként diósdi kisiparosok építették. Az új létesítményben kozmetikai szalon, asztalos- és kárpitosműhely, autóműszaki üzlet, valamint barkács-, lakásfelszerelési bolt. s egy kis étterem kapott helyet. Ráckevén is hasonlóak a gondok Hét végi orvosi ügyelet Az egészségügy legnagyobb feladata tavaly az ötnapos munkahétre való áttérés volt. Az év végén egy seregnyi fórumon összegezték a szakemberek a szervezés során gyűjtött tapasztalatokat, amelyekből egy — megyehatároktól függetlenül — közös: nem volt könnyű a hét végi ügyeleti szolgálat legmegfelelőbb formálnak kialakítása. Hiányoznak a feltételek A ráckevei járásban a közelmúltban átfogó képet alkottak az egészségügyi intézmények ötnapos munkahetének alakulásáról, a hét végi orvosi ügy eletek megszervezésének gondjairól. A nehézségek a járás községeiben is azonosak voltak kezdetben, mint a megye egészében. Orvosnak, betegnek meg kellett szoknia az új rendet, s nehe-Tápiógyörgye Vasárnap vásárnap Forgatag. Zsúfolt nagykabátok. Férfiak, nők, gyerekek, anyókák, angyalarc, hárpiatekintetek. Ismeretlenek. Vásár. Csúcsforgalom az árusok sátrai között. A szemek keresnek valamit, megtalálnak valakit, az arcok vörösek a hajnali hidegtől, a szájak szétnyílnak. szavakat présel a csodálkozás, alku, felelet, káromkodás. Piros orrok és fülek, ráncos és sima homlokok, pálinkafelhőben fuldokló szavak. Kezek. Pénzt számoló, gyümölcsöt, tojást, könyvet, pulóvert, rézgyűrűt, fataligát, fokhagymát, virágot, gyertyát válogató ujjak. Poharat szorító, poharat elengedő tenyerek. Lábak. Fekete piros, barna, fehér, szürke, poros, sáros, salakos, agyagos cipők, surranók, csizmák, cipellők; agyontaposott tehéntrágyás bakancsok. Gémberedett bokák, hidegtől nyikorgó térdkalácsok. Vásár. Forgatag; adok-veszek. Gyere mán Pali. A rosseb egyen. Pálinka, mindig. Azt vegyük, azt a kövéret. Mibe’ Ezért a tollasért, süljön ki a. . no, adja ide, shun a százas. Jaj. istenem, ilyenek ezek mind. A férfiak isznak, a kofák kulákok. Afene! Mingyán dél. Kátára kő érni, hamar. Mán biztosan otthon őgyeleg az udvaron az a csúf rücskös ján. Biz tejér. megent. Hm. Csak nehogy lopjon valamit addig. Te. Pali, vigyünk valamit télire. Almát... Hol vagy megint, a fene beléd ... Pálinka, mindig. Istenem! Hideg van, koma Az a. Barack? Feles. Asszony? Most veszi a holnapi ebédet Liba. Az én Sárim almát keres. Fiad? Teknikumos, Fene vigye csak ül és olvas. Tanul No, nehéz az. Bizony, nehéz a firka. Péter? Katona. Majd leszerel. Maid, Van-e bicskád? Van. Én most vettem. Valami Paszterkótól, Drága volt. de kell. Jön a szalonna, he-hehe .. (Nem vágunk az idén sem Ezek mes biztosan kettőt is le ölnek. Nagy a családja, igaz kell a reggeli a vacsora. De neki mégis jó. Gyárban dolgozik hozza a oénzt Pestről. Én nem mertnék föl az istenért sem. Bejárni. Naponta három kor csörögjön az idő? Asszonv mellől hajnalban kibújni? Eh' Ez is jót tenne, ha visszaiönne a közösbe Van itt forint. Helybe n.l Koma. drágul a vásár, megyünk a dél derekába. Hol van az még! Csak úgy mondtam. Szóval most érik csak igazán a barack. Minden reggel iszom egykét felest. Hordja a Sári. Svarcban. He-he-he... No, még egyet? Isten-isten. Nézd csak, keres a feleségem. Itt vagyok, hékám! Jól van no, asszony. Ne kiabálj már annyit. Szervusz koma. Szevasz. Aztán gyertek el felénk. Jó. Az aranyozott keretek mellett lajbik, bekecsek, alsóneműk. Piros arcú huszár búcsúzik kedvesétől a szomorúfűz alatt, mellette sejtelmesen mosolyog Mona Lisa. Egymásra fektetett kezeit csíkos gatya takarja. Ne szedje szét, hé! Vagy viszi. vagy nem! Viszem, no, viszem. Mibe? Harmincöt? Kettőt ötvenbe. jó? Pesten, bátyám, Pesten. A Tangón alkudjunk, vagy a Baross téren. (Hogy van pofája ideállni és nézni a vásárt! Nem csóró, fehéringes. No, venne már valamit? Frjjstökölnék. oszt nincs miből. A könyv? Négy forint. Hát persze, hogy jó. A címe? Fene tudja. Régi remek. Én is olvastam, sírtam tőle.) ' Vásár. Kijelölt helyen időszakosan tartott (áruk kirakodásával járó) nagyobb arányú adásvétel. Vásárfia: vásárból hozott ajándék. (Magyar értelmező kéziszótár.) A vásár ma már nem jelent élményt a vidéki embereknek. Valamikor, még húsz-egynéhány éve is, a lacikonyhák illatában, fakanalak kattogó zajában, reggeltől késő délutánig randevúzott jó néhány falu apraja-nagyja a vásártéren. Gramofonok. trombiták ricsajoztak. lányok heccelték a legényeket legények boldogították fakanalakkal a lányokat. Hangos szavak mellett röppentek a pofonok is. malacsírás jelezte az alkudók hevességét. Só Mihályok és Piti Palkók világa volt az a világ. És a madárlátta kenyereké, a vásárfiáké, az egész évben félrerakott bankók értékesítésének világa. Most sietve veszik a zöldséget. az édességet, a játékpisztolyt. Aztán rohannak. Vonathoz autóbuszhoz — otthonukba. Tehenet fejni, falat rakni, tévét nézni. A gramofonok világa elmúlt — tiszta hangú táskarádiók, magnetofonok zenéjére lépkednek a csizmát, rokolyát alig ismerő falusiak: de elmúlt a ringlispílesek világa és a drága lacikonyhákat, is kikerüli a nép: otthon a hűtőgépben van a tegnapi maradék... Vagy hatszor bújtam át .az árusok standjait feszítő köte'ek alatt a vásártér egyik végétő! a másikig. Most dél van. Ritkul az arcrengeteg, ritkul a köd, a hideg. Kevesebb a szó. már idehallom a betonúton suhanó gépkocsik robaját. BIA zíti a helyzetet, hogy a hét végi ügyeletek kialakításának legfőbb feltételei — az autó, a gépkocsivezető, a központi ügyeleti helyiség — hiányoznak. Az orvos a lakásán vagy a körzeti helyiségben várja a rendelés után hozzáforduló betegeket. Gyakran kell a rászorulóknak másik községbe utazniuk, ha az ügyeleti 'orvosi ellátást kívánják igénybe venni. Természetesen itt is régi gond, hogy apró-c-eprő bajokkal, receptért is felkeresik az ügyeletet, talán éppen azért, mert ilyenkor kevesebbet kell várakozni. Általános tapasztalat, hogy az ötnapos munkahét bevezetése óta csökkent a betegforgalom szombatonként a szigetszentmiklósi rendelőintézetben. Itt sürgős szakorvosi ellátást a sebészeten, a nőgyógyászaton és a fogászaton kaphatnak a betegek. A laboratórium és a röntgen is dolgozik a szombati ügyelet idején. Zárva a bölcsőde Készenlétben vannak a felülvizsgáló orvosok is szombat délelőttönként, elsősorban azért, ha a szakrendeléseken bármi probléma adódna, helyettesíthessék kollégáikat. Nagy segítség az ellátásban, hogy a Csepel Autógyár munkaidőn kívüli, éjszakai ügyeletét is folyamatosan biztosítják. Az egészségügyhöz tartozó bölcsődékben szombaton és vasárnap zárva tartanak. A bölcsődék szombati kihasználtsága — 10, és 40 százalék között volt — nem tette szükségessé, hogy a hatodik napon is fogadják a gyermekeket. Nem okozott különösebb fennakadást az áttérés a járási szociális otthonban és az öregek napközi otthonaiban sem. Azonos színvonalon Az egészségügyi intézményekben úgy igyekeztek kialakítani a dolgozók munkaidejét, hogy lehetőség nyíljon számukra is a pihenésre,' kikapcsolódásra, de a korábban megszokott színvonal se csökkenjen akár az orvosi ellátásban, akár á gyermekek vagy az idősek gondozásában. Gér Zoltán Vasipari kisszövetkezet Új telephelyen új termékek üekordidő alatt épüt fel a munkacsarnok Ahányszor csak hírért mentünk a Péceli Vasipari Szövetkezetbe, amely, mint arról nemrégiben beszámoltunk, eredményes évet zárt immár kisszövetkezetként, visszatérő téma volt a műhelyek, a munkakörülmények gondja. Omladozó, fészerhez hasonlatos, a biztonsági előírásoknak is éppencsak megfelelő, beázó telephelyükön meglehetősen leromlott gépeken dolgoztak a szövetkezet munkásai. Ssját erőből Érthető most az örpm: az új esztendőt a december végén átadott, a legkényesebb ízlést is kielégítő új telephelyen kezdik. S ahogy felépült, az sem mellékes. Amint az elnöktől, Juhász Gyulától és a főkönyvelőtől. Markó Zoltánnétól megtudtuk, a költségek javarészét saját erőből állták. Ennek is köszönhették, hogy a KISZÖV-t51 és az OKISZ- tól is kaptak hitelt, sőt az utóbbi még fél millió forintnyi támogatással is hozzájárult az építkezéshez. Ami azt jelenti; mivel manapság az ilyen segítség ritka: a kisszövetkezetet nagyra becsülik *a központban. Többért többet A dolog persze csak így utólag egyszerű. Ahhoz, hogy elkezdhessék, patrónusokra, segítőkre volt szükség. Az elsők között említik Kovács Istvánná országgyűlési képviselő nevét, a járási hivatalt, a járási pártbizottságot. De nagyon sokat köszönhetnek a péceli Költségvetési Üzemnek is, amely, ha voltak is közben viták, velejáró veszekedések, mégiscsak rekordidő alatt fel* építette a mintegy 700 négyzetméter alapterületű munkacsarnokot, benne a járulékos helyiségekkel. A márciusban kezdett munkával december végére hiánytalanul elkészültek. S ha ehhez még hozzátesszük: a hagyományos építési mód viszonylag olcsónak is bizonyult, méginkább érthető a vasipariak öröme. Fekete István és Fató Ferenc lakatosok dolga az összeszerelés Hancsovszki János felvételei Először természetesen az ósdi műhelyekből költöztek át a dolgozók, akik abban is reménykedhetnek, hogy új gépekre is jut pénz. A kisszövetkezet teljesítménye módot adott a jövedelmek növelésére is, több munkáért többet Még a régi műhelyben. Hetven Tutomacska futóművet készítenek az ÉPGÉP részére a kisszövetkezetben. A képen: Markó Zoltán a tengelyt esztergálja. tudtak fizetni tavaly. S ha már 1982-ben is csak néhányan és ők is családi okból léptek ki a Vasipartól, az idén talán még ennyien sem lesznek. Később aztán átköltözik az iroda is, amely híven a kisszövetkezethez, ugyancsak kicsi, három vezető és három adminisztrátor munkahelye. Fő a rugalmasság Az új telephelyen a bevált régi gyártmányaik mellett újakkal is kísérleteznek az idén. Az előbbiek közé tartozik az a most már kompletten szerelt hőérzékélő automata, amelyet a Fizikai Kutatóintézet kivitelező részlegének készítenek, s amit hőközpontokban használnak fel. Ez a cég egyébként a legmegbízhatóbb partnerük, hosszú évek óta állnak vele üzleti kapcsolatban, s ellentétben némely más megrendelőjükkel, eddig még nem is csalódtak benne. De nem építhetnek egy ügyfélre, hiszen az ilyen kis cégeknél elengedhetetlen a rugalmasság, a gyors alkalmazkodóképesség. Dolgoznak az Egyesült Izzó, az Építőgépgyártó Vállalat, a gödöllői Gépgyár részére s másoknak is. G. Z. Bába Mihály: TU em nincó óemmim Keskeny, szinte csontnélküli arc hajúit az asztal fölé. Szürke, szederjes és .„ucus, mint az asztal lapjara nenezeüo aet Kéz. — Iszol valamit? Rosszul vagy? — kérdezem köszönés helyett. — Igen — boünt —, egy kávét meg egy nagy pohár szódát. Hideget. Amíg nem kortyol a kávéból és nem hö.-pini egy nagyot a jégnideg szódából csalt az asztal lapját bámulja. — Az sem lenne csodálatos, ha beteg lennéK — mondja, amikor a maradék kávét is megitta. — Mi történt? — hunyorogtam rá gúnyosan. — Csak nem valami kis csaj húzott csőbe? Legyintett. Én meg majdnem felnevettem. Két évtizednél is több, hogy ismerem Z. Lacit, kandúr sóhajtozásait. Kifürkészhetetlen ember. Hol ide' szúr, hol oda, de a meggondolatlan tűszúrásai ártalmatlanok. Baráti társaságban, egymás között csak „Nekem nincs semmim” Lacinak becézzük. Hogy miért? Ezerszer elmondta, hogy neki nincs telke, nyaralója, nincs kócsija, mint egyeseknek, akik fejik a szocializmust, akik állandóan a kiskapukon surrannak be ügyeiket intézni. Ajtkor keveredtem vele vitába, amikor kocsit vettem. Gúnyos, félreérthetetlen megjegyzései felbosszantottak. idefigyelj, „Nekem nincs semmim” Laci, mert ha nem tudnád, így bscézgetünk, te állandóan arról papolsz, hogy nem fejed a szocializmust, neked nincs semmid, közben ihindenki tudja, hogy kocsit vettél, és nyaralód is van, á Balaton mellett! Egy pillanatra megdöbbent. Villámlott a tekintete. Nekem esett, hJgy súlyos váddal illetem. Az ő nevén nincs semmi. A nyaraló, a szőlőskerltel a fia nevén van, a kocsi meg a lányáéh. Mit tehettem? Kacagtam a mesterkedésén, s nevetett ő is. hogy leszerelt. Többé nem is beszéltünk erről. — Na, mondd már, mi bajod van? — sürgetem. — Nagy gondban vagyok, barátom, rettenetesen nagy gondban. Államat tenyerembe támasztom, és várok. — Azt tudod, kedves barátom, hogy öt évvel ezelőtt nyugdíjba mentem. Tisztességes nyugdíjat kaptam, de annak a vásárlóértéke ma, ugyebár... érted... Szóval elhatároztuk a feleségemmel, hogy eladjuk a nyaralót a telekkel, amit, annak idején jól sejtetted, én vettem, de a, fiam nevére Írattuk, hogy nyugtom legyen minden zaklatástól. Több mint egy félmilliót ér most. Úgy gondoltuk, hogy modernize ijuk a lakást, bevezetjük a cirkogeizert, hogy vénségünkre ne kelljen a pincéből cipelni a tüzelőt. — Szép terv — bólintok. — Valóban az. Akadt is vevő. Az árban is megegyeztünk. Megkötöttük az úgynevezett előszerződést és felvettem százezer forint előleget azzal, hogy a többit az aláírás napján a közjegyzőnél kapom meg. És akkor tört ki a botrány. Majdnem vád alá helyezlek, hogy egy idegen tulajdont akarok eladni, egyszóval közveszélyes szélhámos vágyó«. A vevő rögtön visszakövetelte az előleget. Alig tudtam neki megmagyarázni, hogy a telket, a nyaralót én vettem, csak a fiam nevére írattam bizonyos meggondolások miatt. Nagynehezen rábeszéltem, hogy menjünk el a fiamhoz, vigyük a papírokat, Írassuk vele alá és kész. Gyanakodott még, de beleegyezett. Elmentünk a fiamhoz. Előadom neki a tervünket, ott az idegen előtt, és kérem, hogy Írja alá a papírokat. Papa. valamit nem értek, mondta, te az én .tudtom és beleegyezésem nélkül árultad az én tulajdonomat, mi több, amint hallom, már előleget is vettél fel? Ez enyhén szólva... De hagyjuk, legyintett.. Erről majd később beszélünk. A vevőhöz fordult- Uram, itt valami tévedés van, nekem nincs szándékomban eladni semmit, nem írok alá semmiféle papírt! A vevő toporzékolt. Akkor kéri vissza azonnal az előleget. A fiam nyeglén odavetette neki: az apám visszaadja. Különben, ha csakugyan vásárolni akar nyaralót, javaslom, 'hogy mielőtt az eladónak fizetne, nézze meg a telekkönyvet. Kinyitotta előttünk az ajtót, kitessékelt bennünket. A vevőt megkértem, hogy legyen türelemmel néhány napig, amíg rendezem ezt a félreértést, és rohantam a feleségemhez, az meg a lányomhoz, hogy beszéljen a testvére lelkére, majd mind a hárman újra a fiamékhoz száguldottunk. — És szépen elrendeztétek a családi ügyet — mosolygok. — Ugyan! csattan fel. — A fiam cinikusan, ridegen, mint egy idegen, úgy tárgyalt velünk. Kijelentette: nem ír alá semmiféle papírt, ö kínlódott, vesződött, meg vesződik még most is a kerttel. Azt ő soha senkinek nem adja oda! Még a testvérének sem, nemhogy idegennek. A lányom háládatlannak nevezte. Erre a válasz; add vissza a kocsit. eladják, és így lesz egy kis zsebpénzük. Én meg ünnepélyesen megígérem, hogy elsejétől kezdve ezer forinttal megtoldom a papáék nyugdíját. Még egy ausztriai kiruccanásra is befizetek, mert ugye Utazgatni is akarnak I EJ irtelen csend szakad ránk. Tekin** tetemmel a pincért keresem. Két sört kérek. „Nekem nincs semmim” Laci mohón iszik. — Érted ezt? — tolja el maga elől az üres poharat. — Nem? Persze, hogy nem. Az ember már a saját gyerekében sem bízhat. Hiszen tudja, hogy csak azért írattam a nevére, hogy az én nevemen ne legyen semmi, hogy ne köthessenek belém. És még azt is mondta a fiam, hogy ha az én nevemen lenne, akkor sem engedné eladatni, mert túl sok szombatját, vasárnapját áldozta a kertre, meg, hogy az ő verítékszagát lehet csak érezni a telken. — Akkor mit teszel most? — Semmit. Voltam ügyvédnél is. Reménytelen eset. Ráadásul most már a lányom is a fiam pártján vah. A feleségem idegösszeomlást kapott. A százezer forintot ma reggel visszaadtam. A tízezret, amit elköltöttünk belőle, alig tudtuk összeszedni. Egy vasunk nem maradt. Nyugdíjig. Írtam a fiamnak, hogy küdje az ezrest. Arca még keskenyebb .lett. Sajnáltam.
