Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-26 / 21. szám

1983. JANUÁR 26., SZERDA Ifjúságvédelem A gyermek- és ifjúságvéde­lem legfontosabb kérdéseiről tanácskoztak tegnap a megyei gyermekvédelmi nap kereté­ben Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban. Dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese beveze­tőjében ecsetelte a tanácsko­zás időszerűségét, hangsúlyoz­va Pest megye sajátos adott­ságait. Az elnökségben helyet foglaltak: dr. Kovács István, a Művelődési Minisztérium fő­munkatársa, Nagy Sándorné, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának osztályvezető-he­lyettese. D. Novak István, a Pest me­gyei Tanács V. B. művelődé­si osztályvezetője előadásban tekintette át az ifjúságról való gondoskodás tartalmát, majd a pedagógusok, pszichológusok, egészségügyiek, az ifjúsággal foglalkozó tömegszervezetek képviselői beszélték meg ta­pasztalataikat, s a tennivaló­kat. Együttes ülés a Parlamentben Országgyűlési bizottságok Társadalmunkban — a la­kosság minden rétege életszín­vonalának, életkörülményei­nek formálásában — jelentős szerepe van a szociálpolitikai rendszerünknek. Az e rend­szerrel. valamint a lakosság ^ szociális helyzetével foglal-' kozó, az Országos Tervhiva­tal által — több minisztérium és főhatóság közreműködésé­vel — összeállított tájékozta­tót vitatták meg keddi együt­tes ülésükön a Parlamentben az országgyűlés szociális és egészségügyi, valamint terv- és költségvetési bizottságának tagjai, továbbá más képvise­lők, állami szervek, társadal­mi és tömeg,szervezetek veze­tői. A tanácskozáson Craveró Róbert, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettese fűzött szó­beli kiegészítést a tájékozta­tóhoz, elemezve a különböző korosztályok szociális helyze­tét, és az ezt befolyásoló fő teendőket. Az ülésén hangsúlyozták: a következő években a szociális helyzet alakításáért felelős tervező és irányító szervek — természetesen a népgazdaság teherbíró képességével össz­hangban — a szociálpolitikai feladatok közül tekintsék el­sődleges feladatnak a gyer­mekes családok és az idős ko­rúak helyzetének javítását. Emellett — állapították meg a tanácskozás résztvevői — meg­különböztetett figyelmet kell fordítani a hátrányos helyze­­tűekre, életkörülményeik job­bítását összehangolt, koncent­rált intézkedésekkel kell el­érni. A nagykáteii járás tsz-einek gazdái kaáása Nag \ abb I ozzáértés szüks íges Ha most pusztán csak annyit írnánk le, hogy a nagy­­kátai járás termelőszövetkezetei tavaly a körülmények­hez képest jól gazdálkodtak, nem állítanánk valótlant. Az egyszeri kijelentéssel azonban korántsem tárnánk fel annak a sok erőfeszítésnek a forrását, amelyet a nyolc termelőszövetkezet tett az elmúlt esztendőben. Tisztábbak lesznek a vonalak? A javulás jelel mutatkoznak Tisztaság ügyben valami történt a vasútnál. Éveken keresztül írtuk magunk is (hiába!): kultúrálatlanok a munkásvonatok. Gyakran kívül-belül koszosak, estén­ként csak pislákolnak a lámpák, előfordul, hogy hi­degen futnak a szerelvények. De attól, hogy megírtuk, nem változott semmi. Csoda-e, ha a MÄV Budapesti Igazgatósága vontatási osztályának helyettes vezetője, Varga Lajos két hónappal ezelőtti ígéretét is kétkedve fogadtuk. Azt mondta ugyanis, hogy idén látványos változásnak lehetünk majd tanúi, s ennek első jeleit már januárban tapasztalhatjuk. Valóban így történt. Vácott, Cegléden, Monoton lakó kol­légáimmal együtt álmélko­­dunk rajta, hogy az induló szerelvények egyre többször tiszták, előfordul, hogy a mosdók csapjaiból víz folyik, s az ablakon keresztül is lát­ni a tájat. Szemétszemlén Az osztályvezető-helyettes­től tudom, hogy az új évben két-három naponként a MÁV-vezérigazgatóság, s a Budapesti Vasútigazgatóság vezetői járják végig az állo­másokat, s ha kifogásolni va­lót találnak, azonnal kiszab­ják a fegyelmi büntetést. Varga Lajossal és Gér Mi­hállyal, a budapesti Nyugati pályaudvar műszaki üzemfö­­nök-helyettesével magunk is egy kis terepszemlére indul­tunk: lássuk, meddig is jutot­tak valójában? Pályaudvaraink régen épültek, a műszaki feltételek ma sem a legjobbak. Így pél­dául van olyan vágány, amely mellett még hidegvizes vezeték sincs, pedig meleg vízre és sűrített levegőre is szükség lenne az ablaktisztí­tók, takarítók munkájához. A kocsik többsége — oldalukon egy zöld karika látható — télen nem tölthető fel vízzel, mert, ha fagy, tönkremennek a vezetékek. Ezekben a ko­csikban most sem volt víz. Tulajdonképpen el is fogad­hatnánk az előbbi magyará­zatot, de jól tudjuk, nem is volt telünk az idén. A túlzott óvatosság ebben az esetben felesleges. Az újabb gyártású és a Dunakeszi Járműjavítóban fővizsgán, nagyjavításon át­esett kocsik azonban minden tekintetben megfelelnek a kö­vetelményeknek. Tartályaik nagy hidegben sem hűlnek le. Hiszik vagy nem hiszik — ezekben most is volt víz. Ha nem mindegyikben, annak az az oka, hogy kevés a takarí­tó. Tetőtől talpig Budapesten a szerelvények tisztítására majdnem 900 em­berre lenne szükség, de bele­számítva a szövetkezeti és egyéni vállalkozókat is, csak 450-en vannak. A Nyugati pályaudvaron például 213 ember helyett csak 71 vasúti alkalmazott gondoskodik a kocsik takarításáról. Rajtuk kívül három tsz 26 alkalma­zottja és egy kisiparos vál­lal vonattakarítást. A külső vállalkozóknak majdnem 15 millió forintot fizet ki a vasút a munkáért, s a két szakember szerint, ha ezt a pénzt vagy akárcsak ennek egy részét béremelé­sekre fordítanák, viszonylag gyorsan feltöltődne a létszám. Szó is van róla, hogy a leg­hálátlanabb vasúti munkáért, a vagontakarításért járó bért még az idén jelentősen, akár 40 százalékkal is megemelik. Közben mind a három nagy budapesti pályaudvaron hoz­zákezdenek a melegvíz-veze­tékek kiépítéséhez, a szerviz­­vágányok kialakításához. A Nyugati és a Déli pályaudva­ron már van kocsimosó-be­rendezés, az idén a Keletiben építenek hasonlót. Szigorú előírás szabja meg, hogy a nemzetközi vonatokat hetente, a hazai expresszeket kéthetente, a belföldi sze­mélyvonatokat — közöttük az elővárosi forgalmat lebonyo­lító ingavonatokat havonta egyszer tetőtől-talpig és kí­vül-belül ki kell takarítani. Naponta egyszer minden ko­csit föl kell mosni, kiüríteni a szeméttartókat, s minden in­dulás előtt kisöpörni a sze­relvényeket. Ma még a vasút, s a Nyugati pályaudvaron dolgozók sem képesek ezt az előírást maradéktalanul vég­rehajtani. De az év végére, ígérik, már valóban mindig tiszták lesznek a vonatok. Kevés az idő világít. Nem tagadják a vasút szakemberei sem, hogy elő­fordul ilyen. Azt azonban ál­lítják, hogy nem valamiféle rosszul értelmezett takaré­kosság miatt. A vonatok na­ponta többször is fordulnak, gyakran kevés az idő a szük­séges javításra, kocsitisztítás­ra, vízfeltöltésre, s arra hogy az úgynevezett elő­­fűtésről is gondoskodja­nak. Amíg például a vízzel dolgoznak, a szerel­vényben nem lehet áram, ah­hoz pedig, hogy induláskor a kocsik kellemesen temperál­tak legyenek, másfél-két órá­val hamarabb el kell kezde­ni a fűtést. A körülmények — legalább is, ami a karbantar­tást illeti —, az új menetrend életbelépésével alighanem ja­vulnak. Valószínűleg a jegy­árak emelkedésének követ­keztében kevesebb az utas, így néhány járat megszűnik. Mód lesz tehát arra, hogy ne csak egy-egy kocsit, de komplett szerelvényeket is kivegyenek néhány napra a forgalomból. Diszpécserszolgálat Egy ország kulturáltsága — hangzott el a közelmúltban egy Marosán Györggyel ké­szített interjúban —, azon is mérhető, hogy milyen tiszták a vonatok, s lehet-e a mos­dóban kezet mosni. Joggal hisszük azt, hogy a ma már egyáltalán nem olcsó közle­kedési díjak mellett minden utas, de különösen azok, akik naponta több órát is töltenek a vonaton, elvárhatják ezeket az alapvető szolgáltatásokat. Nemcsak azért, mert megfize­tik az árát, hanem azért is, mert ingázásuk, a budapesti gyárakban végzett munkájuk saját gyarapodásukon kívül, az ország fejlődését is szol­gálja. Csulák András Addig azonban a már em­lítetteken kívül is jó néhány nehézségen kell úrrá lenni. Így például azon, hogy ne csak a fővárosban, hanem például Szobon is adott le­gyen a lehetőség az említett munkákra. Ezen a végállomá­son azonban a vasút saját kútja fertőzött, a község pe­dig csak akkor adna vizet, ha a MÁV több millió forinttal támogatná a közműfejlesztést. Előre nem látható nehéz­ségek is hátráltathatják e fontos feladatok végrehajtá­sát. Amióta például a vasúti higiénia felelősei, a vontatási osztályhoz tartozó dolgozók komolyabban veszik munká­jukat, s egyre többször töltik fel a mosdók tartályait, megnövekedett a vízfogyasz­tás, s a nagyobb vízdíjon kí­vül a többletfelhasználás miatt még tetemes büntetést is fizetnek a Fővárosi Víz­műveknek. Gyakori a panasz, hogy in­duláskor hidegek a vonatok, este pedig, különösen a ré­gebbi gyártású kocsikban, csak minden második izzó A tsz-ek mintegy 43 ezer hektáron gazdálkodnak, a föl­dek aranykorona-értéke 15-28 között változik. A futóhomok­tól a szikesen keresztül a bel­vízjárta területekig minden talajfajta megtalálható. Ilyen körülmények között már az is jó eredménynek számít, hogy a múlt esztendőben járási át­lagban négy és fél tonna bú-Reralott a jövedelmezőség A szövetkezetek éves árbe­vétele tavaly 1,6 milliárd fo­rint volt, 1 milliárd az alapte­vékenységből, 600 millió a ki­egészítő tevékenységből szár­mazott. A nyereség 110 millió forint körül alakult, ami az 1978-as színvonalnak felei meg. Tudni kell azonban, hogy akkor a termelési érték alig haladta meg az 1,2 milliárd forintot. Mindez azt jelzi, hogy az eltelt időszak alatt vala­melyest romlott a jövedelme­zőség. A szabályozók módosí­tása, a termelési eszközök árá­nak emelkedése évente átla­gosan 20-25 millió forintot vesz ki a szövetkezetek zsebé­ből. És mivel jövedelmük je­lentős része az alaptevékeny­ségből származik, a pluszki­adásokat nehezen tudják pó­tolni. A gazdaságok kénytele­nek tudomásul venni, hogy a viszonylag magas hozamok el­lenére csökken a nyereségük. Keresik a kiutat a járás szövetkezetei. Most a tervké­szítések idején is azt vizsgál­ják, hogyan javíthatnának alaptevékenységük hatékony­ságán. A nagykátai Magyar— ,Koreai Barátság gisz például nagyszabású mellórációs prog­ram végrehajtására készül. A munkálatokat, amely mintegy 60 millió forintba kerül, öt esztendő alatt szeretnék befe­jezni. Mindez csak abban az esetben sikerülhet, ha kívül­ről is kapnak segítséget. A szinte országos hírűvé vált tápiószentmártoni Arany­­szarvas, a tápióbicskei Ápri­lis 4. termelőszövetkezet pél­dája ezt támasztja alá. Nap­raforgó-termelésben elérték az országos rekordot, a hektá­ronkénti 3 tonna feletti ter­mésátlagot. Kukoricából is 9 tonna fölött termeltek hektá­ronként, a búza termésátlaga pedig meghaladta az 5 és fél tonnát. De említhetnénk a íá­­piószöllősi Üj Barázda Tsz-t is, amely szintén jó eredmé­nyeket ért el a gabonafélék és ipari növények termesztésé­ben. Mindezt figyelembe kell venni, amikor a nagykátai já­rás szövetkezeteinek gazdálko­dását vesszük górcső alá. Hi­szen a körzetben az elmúlt időszakban nem történt gyors szerkezeti változás. A fő te­za, 6,8 tonna kukorica és 2,3 tonna napraforgó termett hek­táronként. A tehenenkénti tej­átlag elérte a 4 ezer 400 litert. A nagyüzemekben 10 ezer sertést hizlaltak meg. Pest me­gye összes gabonatermésének 20 százalékát a nagykátai já­rás adta, a napraforgó vetés­­területánk fele, a cukorrépa vetésterületének 35 százaléka itt látható. vékenység változatlanul a nö­vénytermesztés, kis arányt képvisel az állattenyésztés és az utóbbi időben mind na­gyobb erőfeszítéseket tesznek a melléküzemági tevékenység fejlesztésére. E téren nagy lépéshátrányt kell behozniuk. A budapesti agglomeráció vonzáskörzeté­ben levő gazdaságok, az ócsa.1 Vörös Október, a gyáli Sza­badság, a Sasad, az Óbuda, a Duna termelőszövetkezet még a 70-es években hozzákezdett melléküzemági tevékenységé­nek megalapozásához. Velük most nagyon nehéz versenyre kelni. A járás szövetkezetei­nek elsősorban azokat a rése­ket kell megtalálnia, amelye­ket az előbb említett mezőgaz­dasági nagyüzemek még nem töltöttek be. Ennek mutatko­zik némi eredménye. Míg 1978-ban 15 százalékot tett ki a melléküzemági tevékenység, ma eléri a 40 százalékot. Nye­reségessége viszont még sok kívánnivalót hogy maga után. Bővül a kiegészítő tevékenység Mint a vízbefúló az utolsó szalmaszálba, a későn ébredő gazdaságok vezetői úgy kap­tak két-három évvel ezelőtt a melléküzemági tevékenység fejlesztése után. Azóta bősége­sen megfizették a tanulópénzt. Fémjelzi ezt, hogy budapesti székhellyel működő szolgál­tatórészlegeik általában ké­részéletűnek bizonyultak. In­kább vitték, mint hozták a pénzt. A példán tanulva, most elsősorban a telepített mel­léküzemági tevékenység fej­lesztését szorgalmazzák. En­nek köszönhető, hogy a tava­lyi 110 millió forintos nyere­ségből 50-60 millió forintot a kiegészítő tevékenység hozott Több is lehetett volna Igen sok gazdaság, elsősor­ban a kedvezőtlen adottsáeú­­ak, csak az. ipari szolgáltató­­tevékenységből' származó nye­reségből tudják fejleszteni alaptevékenységüket. Várható, hogy a népgazdasági szem­pontból oly fontos, az áruel­látást, a szolgáltatásokat te­kintve is nélkülözhetetlen ki­egészítő tevékenység ez év­ben tovább bővül. Külön cik­ket érdemelne a téma. Itt csak annyit, hogy az egyre neheze­dő körülmények közepette ta­valy mintegy 60 millió forintot költöttek gépekre a járás szö­vetkezetéiben. hozzákezdtek a szárítók korszerűsítéséhez, ami 20-25 százalékos energiameg­takarítást tesz lehetővé. Ahol nagyobb arányt kép­visel az állattenyésztés, mint például a tápiógyörgyei tsz­­ben, ott áttértek a kukorica nedves tárolására. Ezzel pár­huzamosan korszerűsítették a sertéstelepet. A sertéstelep korszerűsítése mellett döntött a szentmártonkátai Kossuth, a tápióbicskei Április 4. Ter­melőszövetkezet. Az odafigyelés, a munka pontos nyomon követése az alaptevékenységben is kama­tozhat. A tápiószöllősi Űj Barázda Termelőszövetkezet­ben tavaly 10-12 százalékos a közös kasszába. Enélkül legalább két szövetkezet gaz­dálkodási mérlege hajlott vol­na veszteségbe a nagykátai já­rásban. Az üzemek keresik, sőt ké­rik a melléküzemági tevé­kenységben nagy tapasztalat­ra, jártasságra szert tevő szö­vetkezetek segítségét is. A gyáli Szabadság Termelőszö­vetkezet a tápiógyörgyei Zöldmezőnek, az ócsai Vörös Október, a nagykátai Magyar - Koreai Barátságnak és a tá­pióbicskei Április 4-nek, a fóti Béke Tsz a tóalmási Le­nin Termelőszövetkezetnek nyújt támogatást. nyereséget hozott az alaptevé­kenység. Semmi sem indokolr ja tehát azt a nagy különbsé­gét, ámi még megtalálható a járás nyolc termelőszövetkeze­te között. A kilenctonnás hek­táronkénti kukoricatermés-át­lagok mellett van, ahol csak a felét tudták betakarítani. Ezt nem a termelési viszo­nyok, sokkal inkább az embe­ri tényezők indokolják. Ha valaha, akkor most fo­kozottabban szükség van a gazdálkodási tisztánlátásra, a jól informáltságra, a napra­kész kezdeményezőkészségre. A pánikba esés nem indokolt, nem is segítené elő a gondok megoldását. Hiszen népgazda­sági tervünk az idén. össze­hasonlító áron számolva, a mezőgazdasági termelés 1-2 százalékos bővülésével számol, a kiegészítő tevékenység fej­lesztését is figyelembe véve az ágazat bruttó termelésének 3 százalékos növelése a cél. S előttünk áll a még nagyobb feladat, hogy az idén további tíz százalékkal kell növelni a dollárelszámolású mezőgaz­dasági és élelmiszeripari ex­portot. Mindennek tudatában készülnek az idei tervek a nagykátai járás termelőszö­vetkezeteiben is. Béna Zoltán Egyensúlyban a devizamérleg Ösztönzőbb hitelfeltételek Tmm Mátyás, az MIIB elnökének tájékoztatója Rugalmas kamatpolitika, a leggyorsabban megtérülő és a leghatékonyabb exportot eredményező beruházások ösztönzése, a gazdaságos anyagfelhasználást és a technológiák korszerűsítését eredményező, a drága Im­portot pótló beruházások támogatása jellemzi idén a kormány hitelpolitikáját, mondta Timár Mátyás, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnöke, tegnap a devizagazdálko­dásról és a pénzügyi helyzetről szóló tájékoztatóján. Tőkés devizamérlegünk egyensúlyban van. Ehhez az örvendetesen fejlődő turiz­muson, a vállalatok eredmé­nyes munkáján kívül hozzá­járult, hogy 1982 második fe­lében 11 százalékkal leérté­kelték a forintot. Az árfo lyam-intézkedések javították a hazai exportőrök jövedelme­zőségét, drágábbá tették az importot, összességében segí­tették a számunkra kedvező külkereskedelmi egyenleg ki­alakulását. Hátrányosan érintette , az országot, hogy a magas ka­matlábak mialt több pénzt kell fordítanunk a korábban felvett hitelek törlesztésére. Biztató azonban, hogy a nem­zetközi pénzintézetek és a Világbank továbbra is haj­landók jelentős hiteleket nyújtani az országnak. Első­sorban ‘ azért, mert adóssá­gainkat — ha nem is minden nehézség nélkül —, de pon­tosan törlesztjük. A hitelnyújtás feltételei ta­valy tovább szigorodtak. Csak gazdaságos terméket Ígérő, gyorsan megtérülő beruházá­sok kaptak hitelt, magasabb kamatokkal. A bank felül­vizsgálta a korábban kötött hitelszerződéseket, s ott, ahol a beruházások indokolatlanul elhúzódtak, felmondták a szerződést, gyorsították a törlesztést. A hitelpolitika idei legfon­tosabb célja, hogy a fizetési mérleget javító fejlesztéseket, az exportképes és gazdaságos termelést támogassa. A beru­házási célú hitelekhez idén is a korábbihoz hasonló feltéte­lekkel lehet jutni, de ha a feltételeket nem teljesítik a vállalatok, a bank szigorú szankciókat alkalmaz. Beru­házásokra több mint nyolc­­milliárd forintot fordít az MNB, ebből a legtöbbet a kőolajipar fejlesztésére for­dítják. Energiaracionalizálásra idén 1,4 milliárd forint áll ren­delkezésre, a nyersanyag má­sodlagos hasznosítására, együttesen 1,4 milliárd fo­rintot kölcsönöz az MNB. A gazdaságos anyagfelhasz­nálási és technológia-korsze­rűsítési kormányprogram vég­rehajtását félmilliárd forint hitellel segítik. Az új irányelvek szerint a bank ezentúl rugalmas ka­matpolitikát folytat. Ha a nemzetközi pénzpiacokon csökken a kamatláb, ezt a ha­zai kamatszint is követi. Dön­töttek arról is, hogy a rövid lejáratú export-forgóeszköz­hitelek kamata öt százalék­kal emelkedik 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom