Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-21 / 17. szám

E§nf@zfef3fe a vállalásokat A közalkalmazottak szak­­szervezetének járási bizottsága január 25-én, kedden délután 2 órakor tartja soron követke­ző ülését a járási hivatal eme­leti tanácskozó termében. A megbeszélésen a résztve­vők egyeztetik a tanácsi-hiva­tali munkakollektívák 1983. évi vállalásait, áttekintik az új rendelkezésből adódó változá­sokat. Második napirendi pont­ként felülvizsgálják a munka­­védelmi szabályokat. Zárt tanácskozáson a káder- és személyzeti munka tapasz­talatairól esik majd szó, s döntenek a benyújtott segély­kérelmekről is. Eícsdci ankét A lengyel helyzetről Előadói ankétot szervez ja­nuár 26-án, szerdán a járási pártszékház nagytermében az MSZMP monori járási bizott­sága, a TIT megyei szervezeté­nek nemzetközi politikai szakosztálya, a TIT járási szervezete. Az ankét témája: Lengyel­­ország a szocialista megújulás kezdetén. Előadó Firon And­rás, az Esti Hírlap munkatár­sa. Kobskcteé Kabos-kabaré címmel műso­ros estet rendeznek Vecsésen a József Attila művelődési házban január 31-én, hétfőn este 7 órai kezdettel. Jegyek 50 forintos áron megvásárolhatók a művelődé­si ház irodájában. Jöhetnek a hidegek A meteorológiai előrejelzés a hét végére ígéri az igazi téli hi­deg kezdetét. A késés jól jött azoknak, akiknek egyik vagy másik TÜZÉP-teiepen nem sikerült időben megvásárolniuk a szükséges tüzelőt. Nagy a forgalom ezekben a napokban a süly­­sápi telepen is Hancsovszki János felvétele Üttörőmunka járásunkban Új feladatokra készülve A napokban érkezett meg járásunk általános iskoláihoz, úttörőcsapataihoz a járási út­törőelnökség 1983-as első kör­levele. Ebben az elnökség amellett, hogy — a hagyomá­nyokhoz híven — köszönti az úttörővszetőket az új eszten­dő alkalmából, számba veszi a soron következő fontos ren­dezvényeket, feladatokat. Míg idsjéken Az elmúlt hét végén az el­nökség háromnapos kirándu-Jugoszláviában Üdülés a tengerpartén A Közalkalmazottak Szak­­szervezetének járási bizottsá­ga tanácsi dolgozók és hozzá­tartozóik részére jugoszláviai utat és egyben üdülést szervez az Opatijától 6 kilométerre fekvő kedvelt kisvárosi fürdő­helyre, Lovranba. Az utazás külön busszal történik. Útköz­ben megtekintik Zágrábot és Rijekát (Fiume) is. A 8 napos út 1983. június 20—28-ig tart, teljes ellátás­sal. Jelentkezni, valamint a részletek iránt érdeklődni le­het a járási hivatalban Kertesi Gábornál 1983. január 31-ig. A jelentkezéskor 1000 forint előleget kell befizetni. Mindig vm egy határ Amikor az egyszeri fa­­** lusi bírót megválasz­tották — valamelyik komá­ja hízelkedve azt mondta neki: „Na, te aztán elkap­tad a malac farkát”. Az új bíró fanyar szellemesség­gel válaszolt: — „Megfog­ni megfogtam, csak aztán el is tudjam engedni”. Az efféle történetekben mindig van bizonyos racio­nális mag. A szellemes ri­­poszt nyilvánvaló tanulsá­ga: az, hogy helyzetünket mindig reálisan kell érté­kelni, nem szabad a húro­kat túlfeszíteni. Az élet gyakran megköveteli, hogy esetleg éppen akkor enged­jünk, amikor legjobban meg vagyunk győződve vélt vagy valós igazunkról. A mindennapok gyakor­latában nemcsak nagy, ge­nerális elvi kérdésekkel ta­lálkozunk. Nem mindig a lét vagy nem lét, a béke vagy háború, a becsület vagy becstelenség a tét, amelyekben tudvalévőén csak igen vagy nem lehet a válasz. Az apró gyakorla­ti kérdésekben — mond­hatni az embertársaikkal való békés egymás mellett élésünk hétköznapjai so­rán egyre-másra szembe kell néznünk olyan problé­mákkal, amelyek nem élet­bevágóan nagyok, de azért jelentősen befolyásolhatják sorsunk alakulását. Természetes például, hogy az egy munkahelyen, műhelyben, irodában dol­gozók az élet múlásával normális — emberi, baráti, munkatársi — kapcsolato­kat alakítanak ki maguk között. Ehhez az is hozzá­tartozik, hogy esetenként vitatkoznak, bírálják egy­mást vagy éppen cívódnak. Amig mindez nem megy túl a szokványos határokon, nincs is semmi baj. De ahol nem tudják, hol a határ, mikor kell a vitát abba­hagyni, ott egykettőre vo­­kollá válhat az élet. A szó­váltásokból veszekedés, ha­rag, furkálódás, bizalmat­lanság származhat. Meg­bomlik az egység. Minden átcsap a másik végletbe: a volt barátok kérlelhetetlen ellenségekké válhatnak, ko­rábbi ellenfelek viszont egyszeriben szövetséget kötnek a közösen utált har­madik megfúrására. A hízelkedés, a kritikát­lanság légköre szintén meg­ronthatja egy kollektíva életét. A „te se bánts, én sem bántalak” elve — ha egyáltalán annak nevezhe­tő — gyakorta végül köny­­nyen az ellenőrzés, a fe­gyelem lazulásához vezet­het és nemegyszer a bíró­ságon végződik. Nagyon sokan a szórako­zás, vidámság, italozás te­kintetében lépik túl a józan ész parancsolta határokat, pedig ha valahol, úgy itt igazán fontos megállni tud­ni. Hány tehetség, egzisz­tencia, szerelem, házasság ment már tönkre az alko­holfogyasztás, az élvezetek, a szórakozás mértéktelen hajhászása miatt. Az em­bernek mindig tudnia kell, hol a határ. Többek között hogy uralkodni tud vágyain és ösztönein. 1 ám... mi minden ki­■*-“ kerekedhet egyetlen mondatból. Nincs az élet­nek olyan területe, ahol ne lenne szükség fegyelemre, önmérsékletre, arra, hogy mindig tudjuk, hol kell ha­tárt szabnunk tetteinknek. V. F. lást szervezett az úttörőtanács­­titkárok számára Nógrád me­gyébe, a festői szépségű Sal­­góbányára. Az úttörőcsapatok közvetlen gyermekvezstői a szóban forgó három napon megbeszéléseket tartottak a to­vábbi tennivalókról, beszámol­tak saját iskolájuk mozgalmi munkájáról, s kicserélték egy­mással az úttörő-tevékenység során eddig szerzett tapaszta­lataikat. Az elméleti foglalko­zások mellett — a téld túrák során — bejárhatták és megis­merhették Salgóbánya környé­két. A körlevélből kitűnik az is, hogy a felnőtt vezetők képzé­sét sem hanyagolja el a járási úttörőelnökség. Január 17-én, a járási pártbizottság nagyter­me fontos csapatvezetői érte­kezlet színhelye volt. A meg­beszélésen megvitatták az idei mozgalmi év közelgő második „félidejének” legfontosabb teendőit: ez a körülmény fö­löttébb lényeges, hiszen a ta­vasz folyamán egymást érika különféle megemlékezések, év­fordulók: március 15., 21., áp­rilis 4., május 1., melyek mél­tó megünneplése érdekében már most meg kell kezdeni a szervező munkát az egyes út­törőcsapatoknál ... Vetélkedő A körlevél szerkesztője, a járási úttörőelnökség január 15-ón versenyre, vetélkedőre várta, hívta a járási ifiklu­bok és ifiközösségek tagjait. A rendezvény Monoron, a Kos­suth Lajos Általános Iskolában volt, ahol a csapatok a ver­seny után játékos, tréfás sport­­vetélkedőkön vehettek részt. M. L. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM 1983. JANUAR 21., PÉNTEK üépfraafliizaffság a felépülésért Minden jó hagyományt őriznek Ezúttal nem kellett szerencse a találkozáshoz, hiszen jelen írásunk alanya ott dolgozik helyben, a tanácshá­­zán, Ecseren. De mielőtt még sort kerítenénk beszélge­tésünk felelevenítésére, szólni kell egy korábbi ese­ményről. A napokban zajlott le Ecseren a népfront községi bi­zottságának titkárválasztása. S, hogy milyen fontosnak tartották ezt az eseményt az érintettek, jól sejteti a 95 százalékos megjelenési arány, az egészséges viaszellem hozta jó hangulat. Jelen volt a népfront terü­leti felügyelője, Forrai Sán­dor is. A 35 népfrontaktíva egyhangúlag választotta meg az új titkárt, a 34 éves Wéber Sándomét. Vele, s Kozár László tanácselnökkel, Bur­ján Györgyné vb-titkárral be­szélgettünk közvetlenül a vá­lasztás után. E vezetők infor­mációjából származik beveze­tőnk, többek között az a nyi­latkozat is, amely szerint a tanácsi községfejlesztési ter­vek jó összhangban vannak a KNF programjával. Marasztaló kollektíva Tehát Ecser, ezen a téren szerencsés helyzetben van, bár nyilvánvaló, hogy ez nem is annyira a szerencsének kö­szönhető, mint inkább a ter­vek gondos egyeztetésének, s talán annak is, hogy a nép­frontbizottság nagyobb része tanácstag is. Az 1982-es nép­frontmunka értékelésénél já­rási szinten is jó helyezésre számíthat a szervezet. Idén pedig ismerve, sejtve a nyolc­vanhármas esztendő nehezebb anyagi feltételeit, nagyobb feladat lesz társadalmi mun­kában a község széoítése, par­kosítása. És az időközi taná­csi választások előkészítése, lebonyolítása szintén felelős­ségteljes munkát ad a nép­frontaktíváknak. Beszélgetésünket Wéber Sándornéval folytattuk kis irodájában, melynek ajtaján ez állt: gazdálkodási előadó. Lébényben született, ott végezte el a nyolc általános iskolát, érettségizett, majd ké­pesítés nélküli óvónő volt a szomszéd községben. Kimién. Akkor került Ecserre, amikor 1970-ben férjhez ment a hely­beli születésű szerszámjavító­hoz. Férje a helybeli Politoys szövetkezetnél dolgozik, cso­portvezető a brigádjában, s be­választották a szövetkezeti bi­zottságba. 1978-ban épített saját házukban laknak 12 éves kislányukkal, Edinával, még tovább szeretnék szépíteni az épületet. Wéber Sándorné 1973 óta van a tanácsnál, pénzügyi előadó. Persze ehhez előbb el kellett végeznie a pénzügyi és államigazgatási tanfolyamo­kat, hogy szakszerűen tudjon dolgozni, s még hozzá lehet venni a marxista—leninista középiskolát. Munkájáról, s a tanácsi kollektíváról a követ­kezőket mondta: — Nem akarom feltétlenül nagyítani a munkámat, amit vállaltam, de bizony volt, hogy az elmúlt tíz év alatt há­romszor is azt gondoltam, nem megy tovább. Csak az tartott vissza, hogy nagyon jó a kol­lektíva, s nem is tudnám már elképzelni magamat más munkahelyen. Meg amióta ta­valy július 1-én megalakult a gazdasági ellátó szervezet itt Ecseren is, a tanácsi appará­tuson belül, azóta sokkal könnyebb a munkám, ök vég­zik a tanácsi intézmények gazdasági ellátását, mint az óvoda, napközi, iskola, orvosi rendelők esetében. Jó az arány A népfronttitkárság az el­ső közéleti tevékenységem, igaz hasonlót végeztem koráb­ban is, mert a Közalkalmazot­tak Szakszervezete járási ifjú­sági felelőse voltam 1977-t5! és most mint nőfelelős is te­vékenykedem. A járás terü­letén különböző felméréseket készítünk a nők helyzetéről, a nőpolitikái irányelvek megva­lósításáról. Kihelyezett ülé­seink vannak a községekben, ahol a helyi gazdasági egysé­gek szakszervezeti vezetői, sa­ját területük ilyen irányú ta­pasztalatairól számolnak be. Egyébként a népfront vezető­ségében is nyolc főből öt a nő, s a tagságból pedig 17, te­hát az arány nem rossz. Az aktívák között van pedagógus, gazdasági igazgató, segéd­munkás, osztályvezető és sok más szakma, hivatás képvise­lője. Itt a munkahelyemen a háromszorosan kitüntetett ta­nácsi kollektíva tagja vagyok, s mint említettem, nem bán­tam meg. A szülök segítettek — Milyen vélemény alakult ki önben a községről, amióta Ecseren él? — Rengeteget fejlődött ez a település, amióta idejöttem. Sor került óvoda, iskola fej­lesztésére, bővítésére, művelő­dési ház és ABC épült, gyö­nyörű a könyvtár, megnyílt az új, színvonalas igényeket ki­elégítő presszó, szépült a köz­ség. Rendszeresen látogatom a művelődési ház rendezvényeit, ahol minden héten van film­vetítés, s például szerdánként asztalitenisz és sakkversenyek színesítik a Politoys szövetke­zet dolgozóinak programjait, amelyeket a férjem szervez. Ugyanis ő a szövetkezeten beT lül sportfelelős is, nemrég végzett el egy ilyen szakiról­­nyú tanfolyamot. Azután még nagyon tetszik mindkét óvoda, s nem hagy­nám ki a felsorolásból azt sem, hogy a fővárosban a ta­nács révén szerzett bontásra ítélt házakat a szülők szedték szét, hogy az onnan kitermelt még hasznosítható anyagokat beépíthessék majd az iskolá­ban az új tantermekhez, az új központi konyhához. — Barátságosak az embe­rek itt Ecseren. Megszerettem a helyi népviseletet, kár, hogy már egyre kevesebbet látni. A fejlődéssel, az idő múlásával együtt eltűnnek a bőszoknyák, de azért marad­nak majd fiatalok, akik a ha­gyományokat híven ápolják, megőrizve a község nemzeti­ségi jellegét... Aszódi László Antal Furcsa hajnali lángok Kényszerhelyzetben a boltosok Kora reggel, hajnali sötét­ben indulok mindennap a vonathoz. Azaz, hogy mégsem teljesen sötétben, mert az út­ba eső három élelmiszerbolt előtt hatalmas lángnyelvek régi pusztai pásztortüzekre, disznótori máglyákra em­lékeztetőén vetik lomha fé­nyüket a korán kelők előtti útra. Hamar a lángok marta­lékává válik egymás után a kávésdoboz, a linzeres címké­jű karton, a papírzsák és még ki tudja, hányféle cellulóz alapú göngyöleg. Brigádvállalás helyett őszintén szólva néha jól jönnek a rögtönzött máglya­fények, a sáros úton legalább nem lépünk a pocsolya kellős közepébe, én mégis nyugtala­nul nézem őket. Ennyire gaz­dagok lennénk, hogy amikor a szigorúbb gazdasági viszo­nyok között több milliárd fo­rintot áldoz Magyarország pa­pírért, cellulóz alapanyagért, ugyanakkor néhány üzlet előtt a csomagolópapírok má­zsáit használjuk az univerzum fölösleges fűtésére. Láttam ha­sonló jelenetet a minap Mo­noron és Üllőn is. Mielőtt a pazarlás eme sajá­tos esetei miatt a boltosokon vertem volna el a port, egyik képviselőjüktől, a Cegléd és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat Vecsés Kun Béla téri üzletének vezetőhelyettesétől kértem tanácsot. Tehettem volna fel kérdéseket a Monor­­vidéki Áfész vecsési, járás­beli boltosainak is, hiszen kö­zülük is sokan tábortűzzel kö­szöntik a hajnali pirkadatot, pedig nem vádolhatok azzal, mintha valami keleti vallás babonás szokásait követnék. Kényszerhelyzet az övék — mint hallottam. — Olyan szűkösen vagyunk, hogy az árunak sincs hely, pedig összegyűjtenénk. Egy ideig gyűjtöttük, össze is kö­töttük, hogy majd elviszik. Gondoltuk, legalább lesz egy brigádvállalás, amit konkreti­zálni is lehet. De nem jöttek érte. Kiraktuk a szabadba, mert a tűzbiztonsági előírások miatt a fából készült boltban nem hagyhattuk, kint meg az eső áztatta szét. Még a sze­metesek se vitték el. Rajtuk nem múlna Hát ezért füstöljük el na­ponta, mert nem férünk tő­lük. Tudjuk, hogy pazarlás, de nem tudunk jobbat. Vagy talán ajánlana egy mozgé­kony vállalkozót, aki a vecsé­si, üllői boltokat végigjárja a papírhulladékért? Mert megér­né, higgye el. Ha csak a vegyi­áruk, csirkeaprólékok, linze­rek, kávék, fűszerek, csomago­lódobozait papírzsákokat ve­szem sorra, akkor is tetemes mennyiséget vihetne el heten­te. De még kétnaponta is megérné összegyűjteni. Volt egy új kolléganőnk aki a reggeli égetési szokásokat látva a terhelt kartonokat (pénzes, árazott dobozokat) is a tűzre vitte. Ügy kapkod­tuk ki a lángok közül. Szóval érti! A szemléletet is károsan befolyásoljuk, anélkül, hogy tehetnénk róla. A környezet­­védelmi oldalról meg a gyere­kek ilyen irányú takarékos­ságra neveléséről már nem is szólok. Még egyszer mondom, rajtunk nem múlik, nem múl­na! Akár holnaptól össze­gyűjtjük. Ennyire gazdagok? Nem tudom, milyen nyere­séges a járás boltjainak több­ségét működtető kiskereske­delmi vállalat és áfész, de annyira biztosan nem gazda­gok, hogy az ablakon ilyen könnyedén dobálhatnák a pénzt. Orosz Károly Köszönetét mondunk mindazok­nak a rokonoknak szomszédok­nak és ismerősöknek, akik szere­tett férjem édesapám, Bekker Sándor temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, fájdalmunkban velünk együttérez­­tek. Gyászold család. Köszönetét mondunk minden kedves rokonnak. jó barátnak, szomszédnak és ismerősnek akik szeretett édesapánk, nagyapám. !d. Kele István temetésén részt vettek, sfrjára a megemlékezés koszorúit és virágait hpivezték el és evá­­szunkban velünk egyiittéreztek. Kele István és családja. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom