Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-04 / 2. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1933. JANUÁR 4., KEDD Vasipari ikisszöveskezet Új telephelyen új termékek Rekordidő alatt épít fel a muitkcc tarack Ahányszor csak hírért mentünk a Péceli Vasipari Szövetkezetbe, amely, mint arról nemrégiben beszámoltunk, eredményes évet zárt immár kisszövetkezetként, visszatérő téma volt a műhelyek, a munkakörülmények gondja. Omladozó, fészerhez hasonlatos, a biztonsági előírásoknak is éppencsak megfelelő, beázó telephelyükön meglehetősen leromlott gépeken dolgoztak a szövetkezet munkásai. Saját erőből Érthető most az őröm: az új esztendőt a december végén átadott, a legkényesebb Ízlést is kielégítő új telephelyen kezdik. S ahogy felépült, az sem mellékes. Amint az elnöktől, Juhász Gyulától és a főkönyvelőtől. Markó Zoltánnétól megtudtuk, a költségek javarészét saját erőből állták. Ennek is köszönhették, hogy a KISZÖV-t51 és az OKISZ- tól is kaptak hitelt, sőt az utóbbi még fél millió forintnyi támogatással is hozzájárult az építkezéshez. Ami azt jelenti; mivel manapság az ilyen segítség ritka: a kisszövetkezetet nagyra becsülik a központban. Tiibbírt többet A dolog persze csak így utólag egyszerű. Ahhoz, hogy elkezdhessék, patrónusokra, segítőkre volt szükség. Az elsők között említik Kovács Istvánná országgyűlési képviselő nevét, a járási hivatalt, a járási pártbizottságot. De nagyon sokat köszönhetnek a péceli Költségvetési Üzemnek is, amely, ha voltak is közben viták, velejáró veszekedések, mégiscsak rekordidő alatt felépítette a mintegy 700 négyzetméter alapterületű munkacsarnokot, benne a járulékos helyiségekkel. A márciusban kezdett munkával december végére hiánytalanul elkészültek. S ha ehhez még hozzátesszük: a hagyományos építési mód viszonylag olcsónak is bizonyult, méginkább érthető a vasipariak öröme. Először természetesen az ósdi műhelyekből költöztek át a dolgozók, akik abban is reménykedhetnek, hogy új gépekre is jut pénz. A kisszövetkezet teljesítménye módot adott a jövedelmek növelésére is, több munkáért többet tudtak -fizetni tavaly. S ha már 1982-ben is csak néhányan és ők is családi okból léptek ki a Vasipartól, az idén talán még ennyien sem lesznek. Később aztán átköltözik Még a regi műhelyben. Hetven Tuiomacska futóművet készítenek az ÉPGÉP részére a kisszövetkezetben. A képen: Markó Zoltán a tengelyt esztergálja. Fekete István és Fató Ferenc lakatosok dolga az összeszerelés Hancsovszki János felvételei az iroda is, amely híven a kisszövetkezethez, ugyancsak kicsi, három vezető és három adminisztrátor munkahelye. Fő a rugalmasság Az új telephelyen a bevált régi gyártmányaik mellett újakkal is kísérleteznek az idén. Az előbbiek közé tartozik az a most már kompletten szerelt hőérzékélő automata, amelyet a Fizikai Kutatóintézet kivitelező részlegének készítenek, s amit hőközpontokban, s ellentétben némely más egyébként a legmegbízhatóbb partnerük, hosszú évek óta állnak vele üzleti kapcsolatban, s ellentétben némely más megrendelőjükkel, eddig még nem is csalódtak benne. De nem építhetnek egy ügyfélre, hiszen az ilyen kis cégeknél elengedhetetlen a rugalmasság, a gyors alkalmazkodóképesség. Dolgoznak az Egyesült Izzó, az Építőgépgyártó Vállalat, a gödöllői Gépgyár részére s másoknak is. G. Z. Aszód Lakásfelújítás Nagyjából már minden tanácsban tudják: az új esztendőben milyen közintézményt, állami lakást és egyéb létesítményt akarnak felújítani. Aszódon például elkészült az 1983-as lakásfelújítási terv, amely kilenc épület renoválásával számol. Lesz, ahol teljes felújítást végez majd nagyközségi tanácsuk építési és költségvetési üzeme, lesz viszont, ahol most csak tetőfelújítással számolnak. Az említett kilenc épületre valamivel több mint négymillió, forint felújítási költséget terveztek. Akikre mindig szükség van Kötődés múlthoz és jövőhöz Az ünnepek alatt többször is eszembe jutott — a Vöröskereszt bagi szervezete által karácsony előtt rendezett öregek napja. A meghívásra csaknem száz, hetven éven felüli nyugdíjas vagy éppen eltartott idős asszony, illetve férfi jött el a művelődési központ ünnepein, otthonosat! berendezett színháztermébe. Még sok idő volt hátra az ünnepi köszöntőig, az uzsonnáig, de az asztalokat már körülülték a fekete ruhába öltözöttek. w Itt is, ott is belehallgattam szavaikba, hogy ellessem, mi foglalkoztatja őket, akiket bölcsőben ringattak az első világháború idején, a másodikban viszont már ők voltak o derékhad tagjai, a hadrafogható harcosok, illetve a férjeket visszaváró, a több gyerek nevelésével, eltartásával bajlódó asszonyok, ök voltak azok, akik a világégés után hozzáláttak a romok eltakarításához, s egy szelet kenyérrel a tarisznyájukban álmodoztak a bőség kosaráról. Katona Vince több mint húsz évig volt pártmunkás, még ma is naponta járja a falut, megtudni: kinek mit segíthet; így beszél a küzdelmes évekről. — A jókedv, a sok vidám arc azt igazolja, hogy a mi korosztályunk tagjai közül azok maradtak frissek, szellemileg naponta megújulni képesek, akik ma is ezer szállal kötődnek a világhoz, gyerekeikhez, unokáikhoz, megmaradt barátaikhoz, ismerőseikhez. Az emlékek mindenképpen a múlthoz kötnek bennünket, s ez így természetes. Az örömök, a gondok a jelenhez, de valamiképpen kötődünk a jövőhöz is. W — Nincs nekem semmi panaszom. Mindenem megvan, beosztóan élek, nincsenek anyagi gondjaim — mondja Gergely Istvánná, aki kilencvenkét évével az összejövetelen a legidősebb volt. Virágcsokorral külön is köszöntötték. — Azt is érzem — folytatta —, hogy a családomnak szüksége van rám. Nem a munkámra, hiszen dolgozni már nem tudok, hanem rám, az édesanyára, a nagymamára. Azt nehéz lenne kibírni, ha azt érezném: többé nincs rám szüksége senkinek. A kilencvenedik évéhez közeledik Farkas István nyugdíjas tanító is. Szívesen emlékezik a Bagón eltöltött több mint fél évszázadra. — Mindenkinek küzdenie kell az élettel, de mindenkiben él is a remény, hogy ez a küzdelem eredményes lesz — mondja. — Rájöttem, hogy minden tett, szó, gondolat ezért van. És mindenki csak addig létezhet a közösség számára, amíg érzi. hogy valakinek szüksége van rá, amíg hasznos az élete. Küzdelmünk másokban, másokkal folytatódik. Ha ezt felismertük — mondja a magát néptanítónak valló Farkas István — akkor nincs öregkori magány, ez a minden időst foglalkoztató sokszor halálos betegség. w Balázs Istvánná tanárnő, a Vöröskereszt bagi alapszervezetének titkára érzi a falu öregjeinek gondját; — Az idős emberek tehetetlenségének, magányérzetének még nagyobb nyomatéket ad, ha az egyéni közömbösség társadalmiba csap át — mondja. — A volt munkahely közönye, lekezelő vállveregetése, úttörőkre hárított kedveskedése nem pótolhatja az otthon szeretetét. a közös gondok közös megoldásának egészséges, kollektív örömét. Ezért is tartjuk szükségesnek, hogy rendszeresen találkozzunk, beszélgessünk, s ezért tartjuk fontosnak a művelődési központ nyugdíjasklubjának működését. A színpadon a gyermekjátszók és a gyermek népi játékcsoport tagjai mutatták be műsorukat. Innen is, onnan is hallatszott a büszke felismerés: Az én unokám! Pannikám. én ráncoltam be a szoknyáját — mondta egy nagymama. Az asszonykórus énekét nem tudták nyugodtan hallgatni. A dalok ismerős szövege fiatalságukat idézte Többen is próbálkoztak, s amikor megérezték a zene ütemét. bátrabban járták a táncot. — Egy ilyen estének a hangulata után kevesebb gyógy-' szerre van szükség — mondja mosolyogva Balaton Györgyi községi orvos, miközben őt is táncba hívja az egyik nyugdíjas. m, ■ w A karácsonyi ünnepek alatt vissza-vissza tért ennek az estének az emléke. Jó lenne, gondoltam, ha a december, az örömök legpazarabb vetésének és leggazdagabb betakarítása hónapjának szelleme egész évben tartana. Akkor kapnának igazán életet az évek! Fercsik Mihály Hasznosítható venyige Sok szó esik mostanában a mezőgazdasági melléktermékek hasznosításáról. Nem véletlenül, hiszen évente — egyetlen termelési ciklus alatt — olyan mennyiségű hulladékanyag keletkezik, amely az energia nagy hányadát képes lenne pótolni. Nézzük például a szőlő- és a gyümölcsfanyesedéket, amelyből a MÉM Műszaki Intézet szakembereinek megállapítása szerint évenként mintegy ötszázezer tonna keletkezik. Szó se róla: a gyümölcsösök talajára, a szőlők sorközébe lehulló ágakkal, vesszőkkel még van munka, amíg mondjuk valamilyen hőtermelő gép tűzterébe kerül, de a szakemberek szerint megéri a begyűjtésre fordított előlegezett energia. S miután rőzsehordó nénikék manapság nincsenek, erre a munkára is gépet kell konstruálni, vagy találni a piacon, azután munkára fogni. Ma még sok helyütt a közön-Kodály Zoltánra emlékeztek Ihletője a ^alga-vidék volt Születésének századik évfordulóján a nagy zeneköltőre, Kodály Zoltánra emlékeztek a túrái Bartók Béla Művelődési Házban. Az ünnepi hangverseny műsorában szerepelt a túrái általános iskola nagykórusa, a hatvani zeneiskola túrái és galgahévízi tagozatának énekés zenekara, a zeneiskola hangszeres szólistái, valamint a művelődési ház kisdobos- és úttörő-táncegyüttese. Személyes kapcsolat Kodály Zoltán, csakúgy, mint Bartók Béla személyes ismerője volt a Galga-vidék csodálatos népdal- és népzenekincsének, többször járt személyesen is ezen a tájékon. Az általános iskola énekkara nagy szeretettel ápolja a nezeszerző emlékét. Nem csoda hát, hogy a hangverseny tiszteletére zsúfoltságig megtelt a művelődési ház nagyterme, ahol Kardoss Imre iskolaigazgató köszöntötte a főleg szülőkből álló közönséget. Emlékeztetett Kodály zenepedagógiai tevékenységére és azokra a kapcsolataira, amelyek a gyerekekhez kötötték a világszerte ismert magyar művészt. Király Erika szavalata után megtelt a színpad a kisdobos táncosokkal, akik átnyújtottak az ünneplő közönségnek egy csokorra valót a környék népi gyermekjátékai közül. A kicsik tánca után a nagykórus hangversenyében gyönyörködhettek a turaiak. Mindenekelőtt egy népdalösszeállítást mutattak be a zeneszerző Háry János című, híres színpadi művéből, majd a Székely fonóból csendült fel két dal. telpek dalai A továbbiakban megismerkedhetett a közönség azokkal a népdalokkal, amelyeket Kodály a Kállai kettős című vegyeskari művében dolgozott fel. A gyermekkari művek közül a Juhásznóta, a Zöld erdőben és a Még azt mondják dallamai csendültek fel. Utalva Bartók és Kodály barátságára meghallgathatta a közönség Bartók Által mennék és Szánt a babám kezdetű dalait is. Túrán Kocsi örzse énekelte fonográfhengerre a századfordulón az Ablakomba és az Ez a kislány gyöngyöt fűz című túrái népdalokat. Most ezeket is előadták az úttörődalnokok. Végül a zene egyetemességét hirdetve két kánon csendült fel, majd a népek dalai blokkban orosz, német, lengyel és ukrán népdalokat adtak elő. Zsnsí anyanyelv A zeneiskolások az Esti dallal — Kodály egyik legnépszerűbb művével kezdték műsorukat. A Bécsi harangjáték, a Háry Jánosból az est egyik legnagyobb sikere volt. Dénes Marika, a zeneiskolások bájos kis műsorközlője arról is szólt, hogy a kodályi iskolai énekzene oktatási módszer az egész világon ismert, amely nemcsak a hangjegyolvasás rejtelmeibe vezet be, hanem megismertet zenei anyanyelvűnkön a népdalokon keresztül más népek zenéjével is. Ennek szellemében nyújtott át az ének-és zenekar egy összeállítást Schubert, Mozart, Garulli és Merkling műveiből. A karácsonyt Kodály legnagyobb élő zeneszerző-tanítványának — Bárdos Lajosnak: Fenyőünnep immár eljfí című művével köszöntötték. Csángó tánckettős A műsort a nagy táncosok bemutatója zárta, amelyben kiemelkedő volt Tóth Mária és Berták Béla csángó tánckettőse. A kiválóan sikerült emlékműsor szervezéséért dicséret illeti Jávoriné Virányi Éva, Fekete László és Szilágyi Mária pedagógusokat. Pódiumon a zeneiskolások. Irta és fényképezte: Takács Pál séges négyágú villa segít a legjobban a begyűjtésben, ahol viszont gépekkel bejárhatók a nagyüzemi szőlősorok, ott ezek is segítik az összegyűjtést. Utána aprítóba kerül a venyige, csak feldolgozva juttatható a kazánokba, hiszen ezeket úgy konstruálták, hogy a jófajta szenet vagy brikettet berakhassák kis szájnyílásukon. A műszaki intézetben há-;' romféle gépesített eljárást is kidolgoztak a nyesedék begyűjtésére, feldolgozására, ezenközben majdnem húsz gép vizsgálatát végezték el. öt hazai és három külhoni kazántípust is kipróbáltak. A vizsgálatban megállapították, hogy egy tonna nyesedék begyűjtése, szállítása, tárolása 300—500 forintba került. A legolcsóbb a szőlővessző bálás betakarítása, a legdrágább a gyümölcsnyesedéké táblaszéli aprítással. F. I. Somogyi-kiállítás jfarancsSapujfőn Az országos hírű karancslapujtői Béke Tsz-ben nyílik meg január 7-én Somogyi István festőművész kiállítása. A galgamácsai alkotó ötven, nagyrészt 1982-ben született festményét mutatják be. A kiállítást dr. Lehoczky Mihály, a TOT, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettese nyitja meg délután 4 órakor a téesz központi épületének kultúrtermében, s január 23-ig látogatható. A nap programja Január 4-én. Gödöllő, művelődési központ: A természet furcsaságai című kiállítás, megtekinthető 15—20 óráig. Homoki Nagy István emlékkiállítása, megtekinthető 16— 20 óráig. Kertbarátok köre. Házikertek növényvédelme címmel diavetítéssel egybekötött előadást tart: dr. Glits Márton, 18 órakor. A Karikás Frigyes Általános Iskola tanulói részére Barátság, szerelem, szexualitás címmel rendhagyó osztályfőnöki óra, 12 órakor. A maláji tigris, 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hír.’
