Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-04 / 2. szám

K^siühkcsoport Elkészült az akkisrács Csempevúgó Műszakonként öt-hatezer rácsot öntenek akkumulátorok­hoz az Unitechnika Ipari Szövetkezet sülysápi üzemébe kor­szerű VARTA-gépekkel, Horváth György műszakvezető egy el­készült rácsot vizsgál. Levelesládánkból Három évtized után Czeglédy Erzsébet 1951 óta tagja hivatalosan a monori já­rási Vöröskeresztnek. Az 1. számú vöröskeresztes körzet te­rületén több évig titkárként te­vékenykedett. Munkáját lelki­­ismeretesen látta el. Az utóbbi években egészségi állapota és kora miatt lemondott a tiszt­ségéről. Búcsúzására az óév uto'só napjaiban az Attila utcai nap­köziben rövid kis ünnepséget tartottunk. Az ünnepséget a vezetőség részéről Varga Ár­pád járási főgyógyszerész nyi­totta meg. Jelen volt még dr. Tóth Ilona és dr. Kövesi Lász­ló. Mindhárman köszönetét mondtak Czeglédy Erzsébet éveken át tartó áldozatos mun­kájáért, majd virágcsokrokkal kedveskedtek. Az alapszerve­zet tagjai egy kis ajándék át­adásával fejezték ki köszöne­­tüket. Olasz Józsefné Monor, Attila u. 24. Keresni a lehetőségeket Az együttműködés haszna Egy kis szériákat gyártó üzem csak úgy maradhat fenn és időről időre úgy tud meg­újulni, ha termékskáláját gyakran változtatja, a kereslet­hez igazítja. Ilyen üzem az ecssri Rákos­mezeje Tsz-ben több is van, például a fővárosi Határhalom dULÖi fémipari egység, amely­nek vezetője Koros Győző igen szoros kapcsolatot tart fenn a megrendelő vállalatok vezetői­vel. Ennek a rugalmas munka­stílusnak meg is van az ered­ménye. Személyesen kíséri fi­gyelemmel és kutatja, hogy partnereinek milyen fémipari termékre van szüksége, vagy mi az a termék, amit ők köz­vetíthetnek piacra. Eme törekvés jegyében épí­tett ki személyes kapcsolatot a VASÉRT Vállalattal. Velük többször is tárgyalt az elmúlt esztendőben is az együttműkö­désről és értékesítésről. Ez az egyéni vezetői magatartás nem is hiábavaló. Eddig is bevált és sikereket hozott a közös gazdaság számára. Emlékeztetőül, a konyhai edények gyártására kapott ko­rábban megrendelést a fém­ipari üzem. Eleinte csupán né­hány százas megrendelést kap­tak, tavaly már sok ezer dara­bot. Pár hónap óta újabb kis szériákra kaptak megrendelést, de lehet, hogy már az idén is­mét emelkedni fog a rendelé­sek száma. Az ötvenliteres nagyüzemi tésztaszűrő, a nokedliszaggató, a merőkanálcsalád, az alpak­kából készült leveskiöntő csé­sze és a sörtölcsér a Határ­halom dűlőbeliek legújabb ter­mékei. Az utóbbit a felszaba­dulás óta nem is gyártották hazánkban, a mintapéldányt a Vendéglátóipari Múzeum adta kölcsönbe az üzemnek. A tsz vezetői bíznak abban, hogy ezek a kis szériák, jó szé­riák. Egyrészt, mert időt és gyártást kitöltő termékek, más­részt, mert tisztes nyereség származik belőlük. Az új esztendőben is tovább kívánják szélesíteni a termék­skálát, a bevezetőben említett ok: a kereslet arányában. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 2. SZÄM 1983. JANUÁR 4., KEDD Éneklő rajok versenye szép zene már az •» Országszerte ezekben a na­pokban emlékeztek zseniális zeneszerzőnkre, Kodály Zol­tánra, születésének 100. évfor­dulója alkalmából. Hol kiállí­tás keretében, hol vitafóru­mon, hol díszünnepségeken. Ügy vélem, a nagy zeneszer­zőhöz mégis az a legméltóbb, ha születésének századik év­fordulóján az általa gyűjtött népdalokat szólaltatják meg, tanítják meg másokkal az ér­tők, mint ahogy ezt Vecsésen, a Kun Béla téri iskolában tet­ték a minap. Hiszen Kodály maga mondta: legyen a zene mindenkié. S a vecsési éneklő rajok versenyén nemcsak a piros nyakkendősöket ragadta magával a népdal varázsa, hanem az olykor jókedvű, nó­tára fakadó zsűritagokat is. Játékosan A Kun Béla téri iskolában — de egész járásunkban is — immár több éves hagyománya van az éneklő rajok versenyé­nek. Nemcsak azért, mert a féléves munka értékelésének időszakában jó lehetőséget ad a nevelési munka mérlegelésé­re, az úttörőcsapatok ered­ményeinek számbavételére, hanem azért is, hogy ilyenkor a gyerekek új, Kodály által gyűjtött népdalokkal ismer­kedhetnek meg. A vecsési gyerekek a versenyszabály szerint öt Kodály-dalt, nép­dalt énekeltek rajonként. A zsűri a népdalok átélését, a szövegtudást, a játékosságot, fegyelmezettséget, sőt a rajok létszámát is pontozták. Valentsik István vezetésé­vel egymás után énekelték az öt népdalt a gyerekek, s Tip­­pai László gitárkísérete sze­rencsés „aláfestésnek” bizo­nyult. Az már ismét Valent­sik István rátermettségét, ze­­neszeretetét bizonyítja, hogy a népdalcsokor összeállítása rit­ka jól sikerült, egyben a gyerekeket is a népdal szere­­tetére sarkallta. Még a légyzümmögést is meg lehetett volna hallani az ütemek között, mikor a hato­dik A-osztályosok a közismert Elment a madárka” kezdetű népdalt énekelték. A gyerekek játékosságát mi sem bizo­nyítja jobban, hogy amikor az egyik népdal strófáját énekel­ték: Ha én megválthatnám a Kossuth bankóját 1 Mindjárt megölelném galambom dere­kát — a derékölelás helyett Kiszliák Sándor igazi nép­táncosra emlékeztetőn, legé­­nyes csárdásra kerekedett, szaporán ütögetve a térdét, meg a csizma sarkát. Hurrável fogadták A legnagyobb sikert a 7/B- sek aratták. A játékosság, át­élés, fegyelmezettség és a többi kritérium sem hiányzott nótázásukból. Volt közöttük pödrött bajszú vőlegény, aki az „El kéne indulni...” kez­detű dal éneklése közben bi­zony valóságos mustrát tartott a helyi lányseregben, hogy a népdal szerint szegényét, gaz­dagot, öreget válasszon-e. De volt ott az iszogatva mulató parasztlegényt utánzó is, mi­kor a „Kicsiny a hordócska” című közismert népdal került műsorra. Varga Erika 7/B-s tanuló, az úttörőcsapat titká­ra, Horváth Andrea és Hercz­­ku Szilvia valósággal maguk­kal ragadták a József Attila raj lányait, fiúit, s mikor e versenyt is ők nyerték, a zsü­­rielnök-igazgató tanár dönté­sét kitörő „hurrá”-val fogad­ták. Horváth Andrea szerint ra­juk a megszerezhető 250 pont­ból lelkiismeretes felkészülés­sel, jó közösségi munkával szerzett 220 pontot, ami im­már sorozatban három éve a 7/B-sek győzelmét jelentette. Meglepő volt az a nem törő­döm hozzáállás viszont, amit évfolyamtársaik, a 7/C-sek produkáltak: a raj létszámá­nak még a fele sem jött el az énekversenyre, s ezért 66 pontjukkal az utolsó hellyel kellett beérniük. Korán kell kezdeni Mindezek ellenére úgy ér­zem, nyertesek voltak, vol­tunk mindannyian, akik része­sei lehettünk az éneklő rajok versenyének, a Kodályra való emlékezésnek. Azonban a legeredményesebb az lett vol­na. ha a piros nyakkendősök eme dalos-játékos versenyére a kisdobosokat, vagy legalább­is azokat, akik munkájukkal erre rászolgáltak — jutalom­ként meghívták volna a ver­senyre. Nemcsak elismerés­képp, hanem azért is, hogy a jól választott népdalokból ott helyben, ők is elsajátíthassa­nak valamennyit. Mert erre is igaz: a zenei nevelést sem le­het elég korán kezdeni. Orosz Károly Pénteken délután Könyvről könyvért Népszerűek a Magyar Rádió kedden és péntek délután mindig más-más színhelyen megtartandó Könyvről köny­vért című vetélkedői. Az iro­dalom, a könyv barátai nem­csak egy-egy kiváló műsor­vezetővel, előadóművésszel ta­lálkozhatnak ilyenkor, hanem újabb ismereteket is szerez­hetnek, s kiben-kiben feléb­redhet az érdeklődés egy álta­la még kevésbé ismert szerző alkotásai iránt. Monoron, a főtéri könyvesboltban már több alkalommal tartottak ilyen vetélkedőt, s a résztve­vőket, a vendéglátókat dicsé­ri, hogy a rendezők választá­sa most újból erre a színhely­re esett: január 7-én, pénteken Zsoldos Péter vezeti — a 15.36-tól 15.46-ig tartó műsort. — Jelentkezni az adás időpontja előtt a helyszínen lehet. Csempevágó és lyukasztógé­pek is készülnek a Monori Já­rási Szolgáltató Szövetkezet egyik műhelyében. Az úgyne­vezett „készülékcsoport” az idén csaknem 3 ezer ilyen szerszámot küldött piacra. Bé­kési Sándorné, a csempevágó működését ellenőrzi, Haocsovszlíi János felvételei Vecsésen Mától kezdődik Vecsésen a kötelezd tüdőszűrés és február 24-ig tart. A szűrés helye: Bajcsy Zs. u. 81., időpontjai a következők: hétfőn délelőtt 11-től 18 óráig, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken 8-tól 12-ig és 13-tól 16 óráig. Szombati napokon a szűrés szünetel. A korábbi években kiadott szűrésvizsgálati igazolványt mindenki vigye magával. Wé§ső búcsú Üpp Jánostól Hetvenkét éves korában, sú­lyos betegség után elhunyt Ripp János nyugdíjas, a Mo­nori Hírlap szerkesztőségének futára. Végső búcsúztatása 1983. január 6-án, csütörtökön délután két órakor lesz Ül­lőn, az Ócsai úti temetőben. Egyesületi rangsor '82 Az értékelés fonák oldalai Mirelit vasút? Didergő gyermekek, utasok A napokban Monoron száll­tam fel a Nyíregyházáról jövő 1717-es gyorsított személy­vonatra, amely Monortól Kő­bánya-Kispestig menetrend­szerint nem áll meg. Hallgat­tam a kedves pénztárosnő ja­vaslatára, hogy első osztályú jegyet vegyek, mert ilyenkor (ünnep után) sokan utaznak, nemigen van ülőhely. A távolsági vonat — dicsé­retére legyen mondva — pon­tosan érkezett, ám egyetlen első osztályú kocsijában — dermesztő hideg uralkodott Hiába égett minden villanyégő a folyosón és a fülkében, nem pótolta a meleget. Velem szemben család uta­zott, a szülők és két kisgyer­mekük. ömiattuk fogtam tol­lat, hogy hű képet adjak a fül­kében uralkodó hangulatról, s felhívjam a MÁV figyelmét, hogy ilyen „kegyetlen" állapo­tot nem 'szabadna teremtenie. A gyerekek, annak ellenére, hogy jól fel voltak öltözve, va­lósággal dideregtek. A kiseb­biknek — lehetett 4—5 éves — kék volt a szája, s azt haj­togatta szegényke: — Fázok. Anyukám, nagyon fázok. A nagyobbik össze-össze ve­regette cipőjét, édesapja mon­dogatta neki: — Mozogj egy kicsit, kisfiam, van elég hely. Megjegyeztem pontosan: az édesanya az 51-es ülőhelyen ült, fölötte a balatonfüredi SZOT-szálló reprezentálta ma­gát a fényképen, az apa az 55- ös ülőhelyen foglalt helyet, amely fölött a nagy melegben (!) a bugaci bika legelte a fü­vet. S én pedig a legpedánsabb és legcsábosabb reklám alatt gubbasztottam (52.), amely ar­ra hívja fel a figyelmet, bogy „60 nappal az utazás előtt a MÁV kiszolgálja elővételben a jegyet!” Mit kell még ehhez hozzá­tenném. Azt, hogy én a Nyu­gatiig 30 forintot fizettem, kö­vetkezésképpen akkor mennyit a négytagú család, akik — mint ahogy kivettem szavaikból — Debrecentől utaztak a „mire­lit fülkében”. Ki a felelős mindezért?! — tódult fel bennem a kérdés ak­kor reggel. Mert nem minden­ki felelős, ilyen nincs. A vo­nat messziről pontosan érke­zett, tehát egyengették útiát a lelkiismeretes vasutasok. Kinek a feladata volt vagy lett vol­na — már Nyíregyházán — megvizsgálni, ellenőrizni a ko­csikat, hogy fűthetők-e, nincs-e valami hiba, amin lehet és kell segíteni. Hiszen távolsági vo­natról van szó, amelyen gyer­mekek, idősek is utaznak. S mindezt akkor, amikor olyan nyilatkozatok hangzanak fele­lős beosztású MÁV-tisztségvi­­selőktől hogy a felemelt uta­zási jegy nyomán kulturáltabb lesz a közlekedés. Biztos, hogy amit az elmúlt napok egyikén tapasztaltam, nem általános, de ahhoz elég, hogy egv négyta­gú család megbetegedjen és ál­talánosítson a saját keserves példája nyomán, amit egy vagy két felelőtlen MÁV-alkal­­mazott idézett elő. l^pilógus: Egyébként az első osztályú kocsi egyetlen fülkéjében sem működött a fű­tés, tehát nemcsak a négytagú családról van szó. Hörömpő Jenő A járási sportfelügyelőség még a múlt év végén elkészí­tette szűkebb pátriánk sport­egyesületeinek tavalyi sorrend­jét a hazai pontverseny-táblá­zat alapján. Az első helyen a Monori SE végzett 154 ponttal, megelőzve a 149 pontos Gyömrői SE-t és a 142 pontos Vecsési SE-t. A további sorrend: 4. Pilis (109), 5. Tápióvölgye Mgtsz SE Süly­sáp (75). 6. Vasad (51), 7. Üllő (48), 8. Mende (41), 9. Maglód (30). 10. Péteri (20), 11-12. Ecser, Nyáregyháza (15-15), 13! Gomba (10 pont). „Látványos" visszaesés A rangsorból hiányzik a mo­nori Kossuth Mgtsz SE, amely egyéni sportágakban foglalkoz­tat fiatalokat. A megalakulása óta eltelt időben több osztályos versenyen vettek részt és egy nemzetközi, valamint osztályos fordulónak rendezői voltak. A minősítések átfutási ideje ná­luk hosszabb. Egyre szebb eredményeket vallhat magáénak a legfiata­labb egyesület, a Monori Tö­megsport Egyesület, amelynek jelenleg két szakosztálya van. de ők az alapszabály szerint minősítő versenyeken nem in­dulhatnak. Az egyesületi rangsort még az év vége előtt kézhez kap­ták az egyesületek vezetői. Kiss József, a járási hivatal művelődésügyi-, testnevelési- és sportosztályának helyettes vezetője elmondotta, hogy a? egyesületi rangsorban szembe­tűnő és örömteli a Gyömrői SF előretörése. Ugyanakkor — el­ső helyen kell megemlíteni né­hány nagy múltú együttes lát­ványos visszaesését. Így az ül­lőiek 7, és a maglódiak 9. he­lye nem éppen biztató a jövő szempontjából. Több igazolt sportoló A Monori SE labdarúgóinak tavaszi és őszi szereplését is beszámították a pontértékelés­be (1?) így kerültek az első helyre (Tavasszal ugyanis még a megyei II. osztály A-csoport­­jában szerepeltek a iabdarú­­j Sók. ősszel azonban már csak az összevont járási I. osztály­ban.) örvendetes tény, hogy to­vább nőtt az igazolt verseny­zők száma 1982-ben. A labda­rúgás változatlanul a legnép­szerűbb a járásban, ugyanak­kor néhány sportág egyáltalán nem honosodott meg kellőkép­pen. Az idén meg kell védenie a kivívott rangot valamennyi egyesületnek. A nehezedő fel­tételek mellett ez csöppet sem látszik könnyűnek, Ennek el­lenére mindent szükséges elkö­vetni, hogy az eredmények to­vább javuljanak. Közgyűlések előtt A hogyanról, az elképzelé­sekről bőven lehet beszélni a februárban, márciusban meg­tartandó sportköri közgyűlése­ken amelyeken az éves mun­ka értékelése mellett, szó lesz majd a lövő tennivalóiról, s a vezetőségeket is kiegészítik új tagokkkal. G. J. SSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom