Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-21 / 17. szám

A PEST BEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM v. 1983. JANUAR 31., PÉNTEK Sláger a Sláger Édesség, fűszer, kávé, vegyi áru Tácsik Mihályné (jobbról) árut ad ki a Slágerboltban Hancsovszki János felvétele Sláger lett-e a Sláger? Nem az, amelyiket ismerős zene­szerzőnk és szövegírónk al­kotott, hanem az a nagybetűs, reménykeltő szóval jelölt: Slágerbolt. A Gödöllő és Vidé­ke Áíész, illetve a Pest—Nóg­­rád—Komárom megyei Fü­­szért Vállalat közösen üzemel­tetett kereskedelmi egységé­ről van szó, amely arról is ne­vezetes, hogy az Állomás ut­cában kereshetik föl a vá­sárlók, az autóbusz-végállomás tőszomszédságában, ahova — elvileg — mindkét oldalról tilos a járművek behajtása. Pedig innen, ebből a Slá­gerbolt, nemcsak egy-két kilogramm cukrot, lisztet, .ká­vét, déligyümölcsöt, édessége­ket, italokat, vegyi árut vihet, vehet, aki akar, hanem má­zsaszám. Kísérleti jelleggel, de na­gyon is reális igényfelmérés alapján nyitotta a két cég több mint egy éve, 1981 december elején ezt a raktárboltot. Sze­rényen úgy tervezték, hogy lesz olyan egy-másfél millió forintos havi forgalma, az élet azután alaposan rácáfolt minderre. Ezt mondja lénye­gében első kérdésemre Tácsik Mihályné eladó is, amikor be­lépek hozzájuk, majd hozzá­teszi, hogy igazából Csákó Miklósné, a raktárbolt veze­tője tud tájékoztatni. — Láthatja, most is nagy a forgalom, alig győzzük a jegy­zékek, számlák kézi írásával a forgalmat követni, legfonto­sabb szerszámunk a hazulról hozott kis zsebszámológép — Megtartotta idei első ülését a GSC elnöksége, melynek napirendjén a februári köz­gyűlés anyaga szerepelt. A megjelenteket, akik között ott volt dr. Szőnyegi Lajos, a vá­rosi tanács titkára és Tompa Ferenc, a városi-járási sport­­hivatal megbízott vezetője is, Ádám István ügyvezető elnök üdvözölte. Elöljáróban beszámolt a ta­valyi költségvetés végrehajtá­sáról, majd ismertette az idei költségvetési tervet. Értékelte a szakosztályok munkáját és elmondta: előfordult, hogy túllépték az előirányzatot, ami a beszerzésben és a fenntar­tásban az áremelkedésekből adódtak. A sportkör 1975. augusztus 13-án alakult újjá, amikor egységesítették a gödöllői sportköröket. Akkor az üze­mek, intézmények, szövetkeze­tek és gyárak vállalták a fenn­tartás összegét. Azóta eltelt jó néhány év, és mi tagadás, a sportkör anyagi alapját ideje volna megújítani; a fennma­radás érdekében. Röviden: több pénzre van szükség. A szakosztályok teljesítmé­nyét mérlegelve az ügyvezető elnök elmondta, hogy csakis az életképeseket szabad fenn-. tartani, illetve támogatni. Az a szakosztály, amelyik nem tud jó eredményeket hozni, meg kell szüntetni és a szak­ágban megteremteni a tömeg­sport lehetőségeit. A tagsági díjak kérdése is foglalkoztatta az elnökséget. Az ötforintos tagsági díjat sem fizeti be mindenki, a fi­zetési fegyelem laza. A bevé­tel növelése érdekében az el­nökség javasolta a tagsági díj 10 forintra emelését. Az elnökség megvitatta az ügyvezető által elmondottakat, s a februári küldöttgyűlés elé terjesztendő anyagot. A köz­gyűlésnek feladata lesz dönté­seket hozni költségvetési, szakosztályi és személyi kér­désekben. Az elnökség tagjai mondja Csákóné. — Nagyon bevált a Füszért-áruk eladása, viszont helyiségeink igen kor­szerűtlenek, szűkek. Száz­nyolc négyzetméteren igen nagy tömegű áru fordul meg havonta, kezeléséhez Puskás­áé Fülöp Zsuzsannával és Kricsanyik Zsolttal együtt né­gyen vagyunk. — Jönnek a vevők Buda­pestről, Vácegresről, Bagról, Galgamácsáról, Aszódról, Kartalról, Péoelről vagy ép­pen az ikladi Ipari Műszer­gyár konyhájáról is. A nagy része viszonteladó. Kiskeres­kedelmi forgatnunk, vagyis amennyit a lakosság nálunk vásárol, az havi mintegy negy­venezer forint. közül néhányan kérték fel­mentésüket, ők nem kívánnak tovább részt vállalni a mun­kában, mondván: helyt adnak a fiatal, lelkes szakemberek­nek, akikre igen nagy szüksé­ge van a Gödöllői Sport Club­nak a további sikeres szerep­lés érdekében. Kovács. Gyerekkoromban úgy tudtam, csak egy van be­lőle. Az, amelyik a mi kocsink kerekét vasalta, amelyik lo­vunkat patkolta, amelyik ha kellett kapupántot, sarokva­sat, right, lámpatartó vasat készített; aki ekénk szántóva­sát, csoroszlyáját élesítette, ű volt a falunkban a kovácsmes­ter. Nem így hívták, de tiszte­let, becsület övezte. Munká­jáért, kitartásáért, szívóssá­gáért. Ahogy felcseperedtem, meg­tudtam, hogy a kovács sincs egyedül, vagy nem csak úgy van. Hiszen a nagyobb üze­mekben, gyárakban, a gőzka­­lapácsolók során tucatnyian birkóznak az acéllal, legföl­jebb más, nagyobb, erősebb, pontosabb kalapácsokkal szik­­ráztatják a felhevített vasat Vajon összeszámolták-e egy­szer a statisztikusok: hányán voltak a — maszek s a gyári — kovácsok? Nem tudok ilyet Megkapó felirat Az biztos, hogy akivel most találkoztam, az közéjük tarto­zott, s tartozik lényegében még ma is. Olyan, aki megszolgál­ta a magányos és a nagyüzemi, vagy pontosabban szövetkezeti kovács-gépész sorsot is. Mes­terségével beleszokott a kor­szerűbbe, méghozzá annyira, — A másik tétel, hozzáve­tőleg átlagosan egymillió fo­rint értékű az az árumeny­­nyiség, amit o magánkereske­dők visznek el, vesznek meg. A többi hitelre, azaz számlá­ra kel el, állami és szövetke­zeti boltoknak és vendéglátó­­helyeknek. Hogyan is alakult a forgal­muk? A nyitás első hónapjá­ban 902 ezer forintos bevé­telük volt. Ahogy híre ment az üzletnek, hamar feltor­nászták másfél-két millióra, tavaly augusztusban már két és fél milliót, decemberben pedig mintegy hárommillió forint értékű árut vásároltak náluk, amint már említettük: nagyobb tételekben. Ellentmondások: ide egy­szerre vagonnyi áru jön, he­lyük kicsi, legföljebb most az ünnepek utáni, év elejei na­pokban, hetekben látszhat kis­sé tágasnak. A göngyöleg itt is a nagy tetőn, a falakon kí­vülre szorult. A kevésbé fon­tosnak látszó tárgyak, dolgok sorsa ez. Az élet, a kereske­delem persze halad azért to­vább, talán nem is rosszul, itt ebben a boltban is. F. I. hogy nagyobb igény nem lévén rá, évtizede, ha nem volna a vérében, el is felejthetné ere­deti szakmáját, annak fogá­sait, mozdulatait. A valkói Szabadság utcán gyalogolva vettem észre a cég­tábláját; azon is az tűnt fel, amit külön hirdet: Körösi Jó­zsef nyugdíjas. Vizsgázott pat­­koló, kovácsmester. Az előbbi kitétel kapott meg: vizsgázott patkoló. Lehet, hogy rosszul tudtam, de felénk ezt nem je­lezték külön a mesterek. Gon­doltam. betérek, s megkérdem, hogyan is, mit csinál manap­ság egy kovács, aki nyugdíjas­ként űzi iparát. Saját jogán — Nekem külön vizsgát kel­lett tennem, akkor az volt a szokás — mondja a hetven­­egyedik évét töltő Körösi Jó­zsef. — 1927-ben lettem ta­­nonc, itt Valkón, Grébel Antal kovácsmesternél tanultam a szakmát. Négy évre rá szaba­dultam. Azután sokfelé dolgoz­tam, negyvenkilenc-ötvenben még önálló voltam, de aztán jó időre beadtam az ipart. A téesz megalakulásakor átmen­tem a gazdaságba, majd ké­sőbb, úgy emlékszem 1953- ban a gödöllői gépállomásra kerültem. A megújulás feltételei Csiba József Sióba minden fiú kezében A valkói vizsgázott Túl esz egymilliomodikon Baleset nélküli kilométerek Un szükség van ráfuk, a városnak is segítenek A Volán 20-as számú Válla­lat gödöllői üzemvezetői szobá­jában Mondok László gépko­csivezetőre várakozunk. Az Arany János utcai járaton van, húsz perc múlva érkezik — tájékoztat Szabó István for­galomirányító, aztán Lőrincz Dénessel szívesen mutatják be kollégájukat, aki Lázár János­sal együtt, aki most sajnos be­tegállományban van, a közel­múltban kapott kitüntetést a balesetmentesen megtett egy­­milliomodik kilométer után. Szép mesterség a buszvezetés, csak sok be.nne a veszély — vélekednek a volánosok —, de Laci bácsi megbízható, precíz ember, telve hivatásszerettei. Nyugodt, halk szavú, amit csi­nál, szeretettel végzi, s ezt még a gépek is megérzik. Érzi a felelősséget Aztán megérkezik a kitün­tetett, s készségesen beszél éle­téről. Éppen most múlt 55 éves, s csak négy volt, amikor szü­leivel és testvéreivel Gödöllő­re költözött. Itt nőtt fel, az­óta is itt él, itt házasodott, szü. letett két gyermeke, egy fiú. s egy lány. Dolgozni azonban hosszú ideig a fővárosba járt, a BKV-nál kezdte* a buszve­zetést, s 15 évig szolgált ott. 1983 márciusa óta viszont Gö­döllő útjait járja. Ahogy múltak az évek, úgy gyűltek a tengelyen töltött ki­lométerek. Mindig utasszállí­tással foglalkozott, s ezt sze­retné csinálni a nyugdíjig. A gödöllői üzemegységben jó a kollektíva. A hetvenhárom buszt százhetven vezető kor­mányozza, s Mondok László jól érzi itt magát. Azzal együtt is, hogy ez a mesterség télen­­nyáron egyaránt veszélyes, s főként csapadékos, fagyos idő­ben. — Az ember mindig érzi a felelősséget a mögötte ülőkért. Szeretem a nyüzsgést, jó érzés tudni, hogy bíznak bennem az utasok. S amíg velem vannak, a magaménak is tekintem őket. Kiváló dolgozó Aztán pályája érdekességeit említi, például azt, amikor 1970 június végén a megszűnt Gödöllő—Veresegyház közötti vasút helyett bevezetett busz­vonalon ő indult el elsőnek Veresre. De már ennek is 12 éve. mint ahogy tovatűntek a vezetők életében oly jelentős mérföldkövek, a negyed-, a fél-, a háromnegyed milliós teljesítmények. Most az egy­­milliomodik kilométer után sem bízza el magát: patkoló / — Tíz év múlva újra a val­kói tsz következett, ide mint munkagéptechnikus kerültem. 1988-ban baleset ért. Jöttem haza a telepről, amikor egy szemközt jövő autónak csak úgy tudtam kitérni biciklivel, hogy felbuktam. Hat hónapig voltam a Rókusbán. Már majd­nem leszázalékolásra került a sor, de közben eljött a rendes nyugdíj ideje is, így hamaro­san rendes nyugdíjat kaptam. Itt egy kicsit elhallgat. — Mennyi a nyugdíja, s mi­ből él feleségével a vizsgázott patkoló kovács? — Ezerhétszázzal mentem nyugdíjba, s most kettőnknek 2 ezer 965 forintot hoz a pos­tás, minthogy valami kis há­zastársi pótlékot is kapunk az asszony révén. — Az a helyzet, hogy dol­goztam én három évet, fogták is a nyugdíjhozzájárulást, de erre nem kaphattam saját jo­gú nyugdíjat — mondja a fe­lesége. — Különben itthon vol­tam a legtöbbet, mint háztar­tásbeli. Négy családunk van. Két fiunk, Laci és Józsi eszter­gályosok, Sanyi autószerelő, de János is gépészember. Félretett kaloda — A lópatkolásból sem le­hetne manapság megélni — — Nem vagyok babonás, de mégis lekopogom. Aki ült mát kocsin, az tudja, hogy nem elég vigyázni az egyiknek, a másiknak is ugyanúgy be kell tartania a szabályokat, ráadá­sul, a szerencsével sem állhat hadilábon az ember. Sajnos az utakon ma is sok a kalandor fegyelmezetlen vezető, akik sokszor teremtenek veszélyt Még személygépkocsival is ne­héz kerülni a bajt, nemhogy a hatalmas busszal. Megtudjuk tőle azt is, hogy kisebb javítanivaló mindig akad a buszon, de ezt a gép­kocsivezető legtöbbször maga megcsinálja, ö is, miként a többiek, szeretik a rájuk bízott gépeket. Mondok Lászlónak nem ez az első elismerése, hi­szen már háromszor nyerte el a Kiváló Dolgozó címet. Az is élete krónikájához tartozik, hogy szocialista brigádvezető, ő irányítja a tizennyolc tagú, Pro Űrbe elnevezésű kollektí­vát. Akkor vették fel a titu­lust, amikor a városi tanács a közlekedésben nyújtott kima­gasló teljesítményéért a biigá­­dot hasonló nevű kitüntetés­ben részesítette. Pro Űrbe — A kitüntetés és a cím kö­telez bennünket — mondja Mondok László —, igyekszünk helytállni. Azóta sajnos a bri­gádból már többen elmentek, de helyükre újak jöttek. S ők is vállalják, amit a régiek Nemcsak a szakmai munkában vagyunk együtt, de ha a vá­rosnak szüksége van rá, mint társadalmi munkások is bese­gítünk. Több járdaépítésen, is­kolabővítésen, sőt, a művelő­dési központ építésén is ott voltunk. Somogyi Béla utcai háza kö­rül szép a kert, benne gyü­mölcsfák és szőlő. Szívesen tölti itt idejét, családja köré­ben. Nyugdíjig van még né­hány éve, addig is szeretné folytatni a hagyományt, s bal­esetmentesen növelni kilomé­terei számát. Ezt kívánjuk ne­ki mi is. Csiba József Vasárnap Eszperantó klubnap Klubnapot rendez január 23-án, vasárnap délután négy órától a magyar eszperantó­szövetség gödöllői csoportja. A városi-járási művelődési köz­pontban ezután havonta sze­retnének lehetőséget adni a nemzetközi nyelv gyakorlásá­ra. A mostani összejövetelre sem csak a csoport tagjait várják, hanem mindazokat a városból és a járásból, akik másutt tanultak meg eszpe­rantóul és szeretnék feleleve­níteni tudásukat. Hüvelyk Matyi. Színes, szinkronizált amerikai mese­­filrrj. Csak 4 órakor! Várlak nálad vacsorára. Szí­nes, szinkronizált amerikai filmvíg játék, 14 éven aluliak­nak nem ajánlott, 6 és 8 óra­kor. A nap programja Január 21-én. Gödöllő, művelődési köz­pont : Kisfaludy András—Haris László Egy arc módosulásai, filmterv. Beszélgetés az alko­tókkal. A rendezvény zártkö­rű, csak bérlettel látogatható, 18 órakor. Csillagászati szak­kör: Űj ablak a világűrben, 17 órakor. Megszólal a vers. Mesebeli madár (ének, zene). Vitai Il­dikó és Varga Rita műsora is­kolásoknak, 14 és 15 órakor. Tájjellegű gyermekdalok és táncos játékok. Közreműkö­dik a bagi gyermekcsoport, a kisegítő iskola tanulói részére, 15 órakor. Tóth Menyhért kiállítása Magángyűjtők anyagából cím­mel, megtekinthető 15—20 veszi vissza a szót Józsi bácsi. — Valamikor, amikor a váe­­szentlászlói kovács huzamo­sabban beteg volt, s három évig helyettesítettem, s há­rom pár ló patkolásáért évi ti­zennyolcezret kaptam, vala­hogy ki lehetett jönni a mes­terségből. Milyen most a nyug­díjas kovács dolga? Egy-két fejszeélesítés ha akad. Ha hi­szi, ha nem, alig valamivel több jön össze ilyenből, mint amennyi a kisipari tagság dí­jára elég, pedig mint nyugdL jas, csak húsz forintot fizete£ — Mikor patkóit legutóbb? Ügy látom, nagyon árván, féls reeső helyen van a kaloda. — Hát az csak nagyon rugós jószágnak kellett. Különben a nyáron volt legutóbb egy ci­gány patkoltatni, azóta senki, pedig most már van jó patkó­szögem is... — Lehet egy patkószög rossz? — Hogy lehet-e? Hol is van az a csomag — fordul feleségé­hez. — Ha látott már maga egy helyen annyi selejtet... Kétfajta szög Előkerül a kétféle szög. Az egyik dobozban szinte csupa olyan van, ami egy az egyben a lehetetlen tárgyaink kiállí­tására való. A jó szög, svéd gyártmányú. Igaz: ez utóbbi nem volt olcsó, 135 forintért kínálták kilóját, de legalább használható és egyáltalán hoz­zájutott a mester. Fehér István óráig. Jeney István Megtalált album című kiállítása, meg­tekinthető 10—20 óráig. Erdőkertes, művelődési ház: Az ifjúsági klub filmsoroza­ta. Kartal, sportklub: Én nem mehetek el innen ... az Egyetemi Színpad Forrás körének irodalmi műsora. Állatorvosi ügyelet: Csömö­ri , Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mo­gyoródon, Nagytarcsán, Péce­­len, Szadán, Veresegyházon ja­nuár 22-én, szombaton 8 órá­tól január 24-én, hétfőn 8 óráig: dr. Szécsi László, Gödöllő, Sza­badság u. 101. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahév'zen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val­kón, Vácegresen, Váckisújfa­­lun, Vácszentlászlón, Versegen Zsámbokon január 22-én, szombaton 8 órától, január 24- án, hétfőn 8 óráig: dr. Varró Imre, Túra, Dózsa György u. 2. Atlétika Tehetségek kerestetnek Sokszor hallottunk mór a ki­váló eredményekről, amelyeket a GEAC atlétái értek el. Az egyesület azonkívül hogy az egyetem hallgatói számára sportolási és versenyzési lehe­tőséget nyújt, nagyban segíti a sporttagozatos iskolákat is. Január 26-án. szerdán dél­után háromtól az egyetemi sporttelepen tehetségkutató to­­borzót rendeznek az atlétikát .kedvelő 13—18 éves fiúk és lányok számára Az egyetemi sportkör kitárja kapuit mind­azok előtt, akik atlétizálni kí­­, vánnak, tehát az egyetemen kívüliek, a városban és a járásban lakó fiatalok előtt is. A jelentkezőket a szülők és barátok is elkísérhetik az ese­ményre. ahová a fiataloknak melegítőt és tornacipőt kell magukkal vinni. ISSN 013S—1957 (Gödöllőt Hírt,-

Next

/
Oldalképek
Tartalom