Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-20 / 16. szám

4 1983. JANUAR 20., CSÜTÖRTÖK A tanulás becsülete Iskolapadok — felnőttek nélkül ... az utóbbi időben a dolgozók tervezett, iskolarendszerű tanulására a korábbiakhoz képest kedvezőtlenebb helyzet ala­kult ki: a tanulás társadalmi presztízse csökkent, csak akkor jár kedvezménnyel, ha a vállalatok, intézmények hozzájárultak a továbbtanuláshoz. Az üzemek, vállalatok egy része azonban ésak akkor nyújt támogatást, ha közvetlen érdeke fűződik dolgozók tanulásához ... (Az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól — az MSZMP Központi Bizottságának 1972. június 15-i határo­zata.) H eti filmiegyzet Vérnász A záró jelenet Gaflcs—Saura Vémász című filmjéből A határozat közzététele óta több mint tíz év telt el. A párt-, állami és tömegszerve­zetek rendszeresen vizsgálták a határozatban foglaltak egy­­egy részletét. így volt ez Cegléden is. A párt nőpoliti­kái határozata, valamint a tár­sadalmi, gazdasági, politikai fejlődés hatására fokozódott a nők tanulási kedve. Az olyan üzemek, mint az ÉVIG, a Május 1. Ruhagyár, a KÖZ­GÉP mindent elkövettek azért, hogy minél több lány és asz­­szony fejezze be az általános iskolát. Kihelyezett osztályok működtetésével, anyagi jutta­tásokkal, munkaidő-kedvez­ménnyel ösztönözték dolgozói­kat az iskola elvégzésére. A kezdeti eredmények után azonban megállt a számszerű növekedés, sőt az utóbbi idő­ben már csökkenés tapasztal­ható. Már nem öszrönzik — Hogy ez igy alakult, ab­ban elsősorban gazdasági és anyagi természetű okok ját­szanak szerepet — mondja Kiss Katalin, az MSZMP Cegléd városi Bizottságának nőreferense. — Az üzemek és szövetkezetek munkaerőigé­nye elsősorban a betanított és segédmunkások felé tolódott, s ezért csökkent a magasabb képzettség megszerzésének anyagi-erkölcsi ösztönzése. Aztán a mellékes sem mellé­kes ... Vidéken szinte vala­mennyi családnak van háztá­jija. Ez főként a bejárókra érvényes. Az ipari szövetkeze­tekben és üzemekben jelenleg 477 nő, az ott dolgozók 13,7 százaléka nem fejezte be az általános iskolát. Ez az arány nagyjából megegyezik a fér­fiakéval. — Azért lényegesen jobb most a helyzet, mint 1975-ben volt — teszi hozzá Szabó Al­bert, a városi tanács művelő­dési osztályának vezetője. Ak­kor az iparban dolgozók 31,6 százaléka nem rendelkezett alapfokú végzettséggel, a je­lenlegi 13,7 százalékkal szem­ben. — Nagyon nehezen jutunk mostanában egyről a kettőre — magyarázza Oláh István, a dolgozók általános iskolájának igazgatója. — Pedig intenzív tanfolyamot is indítottunk, ahol a 7—8. osztályt össze­vontan, egy tanévben lehet elvégezni. Szívesen indítunk kihelyezett osztályokat, bizto­sítjuk a pedagógust, adunk tankönyveket. Előtte körleve­let is küldünk szét a tanács­elnök aláírásával. Gazdaságcentrik usság Szabó Albert a hallottakat még kiegészíti azzal, hogy je­lenleg 90 ezer forintot költ évente a tanács az alsófokú felnőttoktatásra, de a megye — ha szükséges — bármekko­ra összeggel megemeli ezt. A keretben egyébként csak a pedagógusok plusz bére van, a rezsiköltségek az adott is­kola kiadásait terhelik. — Akadnak olyan vállala­tok, ahol azelőtt jó eredmé­nyek mutatkoztak a felnőttok­tatásban. A már említetteken kívül ilyen még a Tejipar és a Mezőgép is — folytatja Oláh István. — Az utóbbi időben azonban leálltak, mert fontosabbnak tartják a szak­mai képzést és szemléletük is teljesen gazdaságcentrikussa vált. Ám milyen az a szaktu­dás, ha nincs mögötte alap­­műveltség?! Az Állami Tan­gazdaságban, a Volánnál és a Penomahnál pedig végképp rossz a helyzet. A hivatásos gépkocsivezetők jogosítványá­hoz kötelező a nyolc általá­nos. A Volánnál mégis lob ben vannak, akik hat elemi vei rezethetnek Őket igazán lehetne kötelezni a végbizo nyítvánv megszerzésére! Az elmondottak ismeretében nem csoda, ha a városból az idén mindössze 51-en tanulnak az esti általános iskolában, a kö­zülük 28 a nő. A beszélgetés során azt fon­tolgatjuk, vajon mit is lehet­ne tenni? A fiatalabb kor­osztályból egyértelműen a nőknél rosszabb a helyzet. S nemcsak azért, mert eleve ők azok, akik nagyobb arányban maradnak ki idő előtt az is­kolából. A férfiak előnyét nö­veli, hogy a honvédségnél ka­tonai idejük letöltése alatt kötelezik őket az alapfokú tanulmányok befejezésére. Nem ártana azonban, ha nemcsak a honvédség, hanem a munkahelyek is több gon­got fordítanának dolgozóik iskolázottságára. Miután azon­ban erre senki sem kénysze­ríti a vállalatokat, esetleg munkájuk értékelésénél lehet­ne figyelembe venni, vagy há­zon belül az oktatással foglal­kozók minősítésénél is. Pest megyébe nagyon sokan jönnek át dolgozni Szabolcs- Szatmárból. A bevándorlás még tovább növeli az amúgy is rossz arányt. A szövetkeze­tek, gyárak munkaügyisei már rögtön felvételkor jelez­hetnék. kinek nincs meg/ a nyolc általános. — Mi, tanácsiak' nem ren­delkezünk olyan hatáskörrel, hogy megtudhassuk, hányán vannak a vállalatoknál olya­nok. akik nem végezték el a nyolc osztályt. Ilyen adatot nekünk legfeljebb barátság­ból, szívességből adnak — fejtegeti rezignáltan Szabó Al­bert. Kiss Katalinnal — számos kimutatást átnézve — arra a megállapításra jutunk, hogy a városban a húsipar telephe­lyén a legrosszabb a helyzet. A 873 dolgozóból 377 a nő. Százhuszonheten nem rendel­keznek alapfokú képzettség­gel, ezen belül 82-en a gyen­gébb nemhez tartoznak. A nő­referens véleménye szerint itt nem megfelelő az ösztön­zés. Az asszonyok jó része bejáró. Nehéz fizikai munkán dolgoznak, több műszakban, családosak — s így nem cso­da, ha nehéz őket meggyőzni a tanulás fontosságáról. A helyzet romlott Oláh Istvánnal együtt in­dulunk a Penomah személy­zeti előadójához, Mészáros Lászlóhoz. A helyzet tovább romlott — mondja. — Már 189 a nyolc osztályt el nem végzettek száma, de a nők ará­nya ezen belül változatlan. Ha a kor szerinti megoszlást tekintjük, a 40—50 évesek vannak a legtöbben; hatva­nam Bár húsztól negyvenig is elég tekintélyes a számuk: 22. Néhány perc után egyértel­művé válik, hogy a szakirá­nyú képzésre jóval több gon­dot fordítanak. — Az iskolai oktatás ügyé­ben mindenkivel személyesen beszéltünk — magyarázkodik Mészáros László. — Nem ér­dekli őket a tanulás. Azt mondták, otthon a jószág írás-olvasás nélkül is elfo­gadja tőlük az ételt. Tudni kell azt is, hogy ezek az em­berek, ha reggelesek, fél négy­kor kelnek és délután 5-re érnek haza. Ha délutánosak, akkor már fél 12-kor indul­nak és éjfélre jár, amikor ott­hon beteszik maguk mögött a kaput. Kizárják a brigádból — Milyen kedvezményt ad­nak a tanulóknak? — Személyi órabérnövelést ígértünk, de ez az ő fizeté­sükben nem számít. A kollek­tív szerződésben nem tértünk ki a tanulók anyagi ösztönzé­sére, de ezt amúgy sem tartjuk helyesnek a többiekkel szem ben, akik ilyenkor dolgoznak helyettük, s az anyagi pluszt már kifejezetten rossznéven vennék, — Figyelembe veszik az öv minősítésénél, prémiumánál, hogy javult-e a meglevő rossz arány? — Nem. — A brigádértékeléseknél milyen mértékben esik latba, ha sokan vannak, akiknek hiányzik a 7—8. osztályos bi­zonyítványa? — A harminc éven aluliak kulturális vállalásának elbí­rálásánál levonunk a pontok­ból, de ennek sincs sok lát­szata, mert, ha a tagok ron­tanák az eredményt, egysze­rűen kizárják őket a brigád­ból. Volt már rá példa. Éven­te 35—40-es a létszámhiá­nyunk. Bárkit fölveszünk, aki a higiénés és az egészségügyi követelményeknek megfelel. A dolgozók egyharmada cseré­lődik évente. S ezekkel a hiányosságokkal együtt is évi félmillió megy el oktatásra, művelődésre. Oláh István nem adja föl a reményt. Javaslatot tesz arra, hogy indítsanak vetélke­dőt a brigádok között: melyik tud több embert rábírni az általános iskola befejezésére. Hogy is szól az MSZMP Központi Bizottságának 1972- es határozata? Növelni kell a munka mel­letti tanulás társadalmi meg­becsülését. Megfelelő erköl­csi ösztönzéssel, az érvényes munkaügyi szabályok módosí­tásával is elő kell segíteni a dolgozók munka melletti ta­nulását ... Körmendi Zsuzsa SOK BÖLCS számtalan böl­csességet mondott már a bol­dogság titkáról, többnyire olyanokat, amelyeket minden kor embere csak saját küszkö­dése árán tudott átültetni a valóságba. Űgylehet, éppen ez a boldogság titka. Az pedig egyenesen operettízű kijelen­tésnek tűnik, hogy a kéic ma­dárral egy eldugott kis falu legszélső házában is lehet ta­lálkozni. Csakhogy ott a sor­sokat sohasem operettkonflik­tusok formálják. Versek forrását kerestem Lóréven. Munkásember írta valamennyit, múltszázadi szerkezettel, nyugodt ritmusú sorokkal, de a gondolatok ka­varognak, az érzelmek szélső pólusokop állapodnak meg: Szállnak a repülőerődök... El­borítják sokfelé a határt... Ház alakú műanyag-fóliák. Akár egyetlen strófán belül is feltűnik a pánikos félelem és a csöndes békesség. Szen­vedélyek és szenvedések áll­nak össze verstémákká, s ritkán, de annál markánsab­ban jelenik meg a személyes harmónia. Illés Károly háromszázéves, nádtetős házikó helyére épí­tette otthonát. A felesége még büszkélkedik a villanyvilágí­tással. hiszen csak néhány éve van, a lánya petróleumlámpa mellett érettségizett... azóta már a vizet is bevezették. A szántásokra néző ablak mel­lett modern szekrénysor, a lá­bunk alatt padlószőnyeg, az ajtó mellett alaposan megpa­kolt könyvespolc. MINDEZ HATÉVES, közös életük munkájának az ered­ménye, az újrakezdés gyü­mölcse. Az asszony szerb anyanyelvű, mindig Lóréven élt, a férfi hatalmas vargabe­tűk után érkezett a sziget pe­remére. — Leventesorból vittek ki Németországba, de hazaszök­tem. A háború után Budake­szin léptem be a kommunista pártba, két év múlva had­nagyként végeztem a tiszti­iskolán és századosként kér­tem a leszerelésemet 1958-ban. Akkor még azt hittem: meg­menthetem a házasságomat, öt gyei ekünk volt és tizenhét év után elváltunk. Dolgoztam a kereskedelemben, az építő­iparban, s ahogy idejöttem, a fakitermelőknél. Gerinc­sérülést kaptam és leszázalé­koltak, az idegeimmel is baj volt — mondja Illés Károly, Széchényi Könyvtár Új otthonban Befejezéséhez közeledik a Budavári Palota nyugati, krisztinavárosi szárnyának fel­újítása. Ezzel egy több mint két évtizede húzódó építkezés zárul le, s nemzeti könyvtá­runk — annyi viszontagság után— méltó otthonba költöz­het: a Budavári Palota F épü­letébe. Az Országos Széchényi Könyvtár kidolgozta az átköl. tözés részletes tervét: a ha­talmas állomány és az egy­mással szorosan összekapcsoló­dó munkafolyamatok áttelepí­tése tíz hónapot vesz igénybe. Az OSZK új székhelyén gyö­­kresen megváltozik az olvasó­­szolgálati tevékenység: az ed­digi százhatvannal szemben a Várban 700 ember ülhet majd le az olvasótermekben. A kor­szerű olvasószolgálati rendszer a könyvtár munkatársainak alapos felkészítését is megkö­veteli, gyorsan, pontosan keil tájékozódniuk a jelenlegi hat­milliós állományban. Másik újdonság: mintegy hetvenezer kötetet helyeznek el szabadpolcon. Minőségi vál­tozást jelent a központi segéd­könyvtár kialakítása. Mivel a teljes állomány egy épületben kap helyet, megszű­nik a jelenlegi 2—3 napos vá­rakozási idő, s elkerülhetők lesznek a könyvek állapotát rontó, ismétlődő szállítások. Bővül nemzeti könyvtá­runk tevékenysége is: a Bu­davári Palota múzeumi együt­tesébe épülő OSZK mint könyvmúzeum is várja majd a látogatókat. aki láthatóan szívesen beszél sorsáról. A KÉRDÉSEKET mintha már számtalanszor feltette volna magának, készek, ke­rekre fogalmazottak a vála­szok: — Igen, sok mindent meg­bántam az életemben, kis és nagy tévedéseket is. Alakít­hattam volna másként a sor­somat, de a megbánásnak számomra annyi értéke van, amenyivel jobbá, különbbé teszi az embert. — Legbüszkébb arra vagyok, hogy a két kezemmel felépí­tettem ezt a házat. Akkorra már elmúltam ötvenéves. Végre volt saját otthonom És ez ahhoz is kellett, hogy a lóréviek befogadjanak, jött­­ment voltam az itt élő szerb nemzetiségűek között. A mun­kám mellett ezzel is bizonyí­tanom kellett. — Verset majdnem mindig írtam, de csak néhány éve őrzöm meg őket, ’ mióta meg­van itt nekem ez a saját gyö­nyörű világom, ez a békessé­gem. Az irás sok mindenre gyógyír. Persze én is szeret­ném, ha eljutnának az em­berekhez a soraim. AZ ESZTÉTIKAI mércénél !s fontosabb lehet, néha, a versvarázslat, a szándék — amikor szellemi gyarapodá­sunk teremti meg a teljes emberi élet lehetőségét. Ez sohasem szólhat csak önma­gunknak, értelmét éppen az adja, hogy közösségi. így lett versgondolat a Lóréven ma ’s létező mindenki szilvásából, ■plkép a néhány vadontermő fából, amelyről csak a sze­gények szedlek, ele már évek óta állatokkal etetik fel a lehullott gyümölcsöt. Kr. Gy. Két büszke férfi csap ösz­­sze ennek a különleges él­ményt nyújtó filmnek a záró képsorain. Kezükben borotva­éles, hatalmas kés. szemükben gyűlölet és szenvedély, testük vékony és villanó, mint a kés­penge, derekuk izmos, karuk inas és erős. A leány — azaz­­már asszony, hiszen pár órája zajlott le az esküvője — hó­fehér ruhában áll mögöttük, s várja, mire végződik a halálos késpárbaj: régi szeretője győz-e, aki a menyasszony­táncból szöktette el, vagy új­donsült férje, akit a becsület szava űz bele ebbe a tra­gikus viadalba. És a két férfi egymásra rohanása egyszercsak lelassul: a párbaj ősi. már­­már rituális koreográfiája minden mozdulatában foko­zottabb drámai töltést kap ez­zel a lassítással, s egyúttal csodálatosan esztétikussá is válik. A halálos párbaj, az életveszély, a büszkeség és becsület diktálta merészség és a biztosra vehető halál szép­sége ejt bámulatba ezeken a képsorokon, s ekkor értjük meg igazán a rendező szándé­kát, amiért nem az eredeti Lorca-tragédiát, a Vérnászi filmesitette meg, hanem an­nak táncváltozatát, a világ­hírű spanyol flamencotáncos és együttese előadásában. Antonio Gades koreográfiája és tánca a szerelő figurájában alighanem többet mondott a rendezőnek, Carlos Saurának erről a véres témáról, mint Federico Garda Lorca (1933- ból való) drámája, a maga szűrrealista és egyszersmind a spanyol folklórban gyökerező látásmódjával, feszült lírájá­val, kissé elvont szenvedélyei­vel. Ez a mindössze nyolcvan­perces film elsősorban azt ke­resi, miből bontakozik ki ez ez ősi vérbosszúdráma — nem a valóságban, hanem a táncszínpadon. És itt a hang­súly a. tánc szón van. An­tonio Gades egy körülbelül hatvan perc időtartamú tánc­drámába sűrítette nem is Nehéz kamasznak lenni Bul­gáriában is — ezzel a nem túl eredeti mondattal össze­gezhetjük Alekszandr Obres­­kov bolgár rendező filmjének mondanivalóját, de hát maga a film sem tekinthető valami eredeti alkotásnak. Rengeteg benne a világban helyét kere­ső kamaszokról elmondott és elmondható sok-sok közhely, rengeteg a tanítóbácsis kiok­tatás és a kisiskolás jótanulói buzgóság. Ráadásul erről a Kraszin­­ról, a film ifjú hőséről, elfe­Lorca színpadi művét, hanem az örök témát, sót, az'örök té­ma spanyol folklórváltozatát: a szép leány nem mehet hoz­zá daliás szeretőjéhez, ak! erre dacból megnősül gyér* meke is születik, ám boldog­talan, miként a leány is, aki, szintúgy dacból, férjhez megy, de az esküvő forgatagában felbukkanó legény elszökteti * menyasszonyt a vőlegénytől, és amikor ez a szökevényeket felleli, kerül sor a mindent •eldöntő párbajra, amelyben mindkét férfi halálos sebet kap. A becsületről lemosta a foltot a vér, de ez a vér újabb tragédiákat, úiabb boldogta­lanságokat szül. Gades — akinek magyaror­szági vendégszereplései során láthattuk élőben is ezt a tánc­drámát — a témát egy karak­terisztikus spanyol táncstílus, a flamenco formakincsén szó­laltatja meg. Ettől a büszke, férfias, szenvedélyes tánctól még külön izgalmas ízeket, színeket kap a táncdráma. Saura pedig úgy építi fel a filmet, hogy a táncosok öltö­zőbe érkezésétől a bemelegítő gyakorlatokon át a főpróba­­szerűen. egy balett-terem csu­pasz. tükrös falai között elő­adott táncdrámáig végigkíséri az alkotás folyamatát. Moz­dulatokat les meg, egy kéztar­tást. egy fejmozdulatot, egy derék rebbenését, egy cipősa­rok kopogását, arcok dacos kifejezését, szemek szenvedé­lyes villanását, késpengék csil­logását, a flamenco rátarti kar- és deréktartását, és eb­ből a hallatlanul érzékenyen megragadott formavilágból, melyet gyönyörűen fényképe­zett Teo Escamilla, kikereke­dik egy tömény, vad, izgatott, és mégis mértéktartó és büsz­ke, megejtöen szép dráma. Különleges film, érdemes meg­nézni, mert még annak is sok újat nyújt, aki esetleg — mint e sorok írója — Antonio Gadest, együttesét, és ezt a táncdrámáját is már ismeri színpadi fellépéseiből. lejtik közölni, hogy tulajdon­képpen miért bokrosodik meg, s hagyja ott a középiskolát, hogy belevesse magát az Élet­be, Az nem vitatható, hogy a kamaszkorúak beilleszkedése nem megy gondok, konfliktu­sok, esetleg éppen komoly tragédiák nélkül — akár Bul­gáriában sem. De hogy erről a a kérdésről nem ilyen ki-két­­szerkettőzött tanmesét kell el­mondani, különösen az érin­tett korosztálynak, azt se igen iehet vitatni. Lórév utolsó házában Gyönyörű világom... Serdülőkor Szemben a világgal A Nehéz kamaszkor címé tanmesének egy francia vál­tozatát is láthatjuk a héten Gérc. d Blain rendező ezt a témát a francia fiatalok köze­gében játszatja ezért a Szem ben a világgal hőse, Pierre természetesen munkanélküli­­kis tol vallásokból él; ámde atyaian szereti és neveli a kishúgát is, hiszen — kell-e mondani? — apátlan-anyátlan árvák. Pierre aztán szembe kerül a törvénnyel, de össze akad egy fiúkat kedvelő nagy­iparossal is. És hogy Pierre meg a világ szembenállását kellően demonstrálja a rende­ző, lelöveti a fiúval ezt a ka­pitalistát, aki gyakorlatilag nem hogy nem ártott Pierre­­nek, de személyében semmi­nek ne n volt az oka, s halá­lával nem oldódik meg sem­mi a fiú életében. Érzelgős, önmagától meghatódott film; a francia fiatalok valódi oroblémáirói semmit nem tu­dunk meg belő'e. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom