Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-20 / 16. szám

1983. JANUÄR 20., CSÜTÖRTÖK Irfíiv 3 Kedvező kilátások a könnyűiparban Versenyképessé tenni = A termelést a tavalyihoz képest nem növeli, ám mi- I nőségileg jobb termékek gyártását tervezi az idén a | könnyűipar. A külpiaci prognózisok erre az esztendőre 1 sem Ígérnek lényeges változást: a ruházati cikkek, a bú­­! torok, a papír- és bőráruk iránti kereslet nagymértékű | növekedésére nem számíthatunk. Sőt, bizonyos termékek 1 értékesítése egyre nehezebbé válik. A mélyreható értékelés fórumai A beszámoló taggyűlések megyei tapasztalatai 0 MINDIG jelentős szerepet tölt be a párt életében az $Iap­­y szervezetek munkájának értékelése. Ennek megfelelően — Pest y megyében is — a kommunista közösségek számadást készítet­­y tek arról, hol tartanak a XII. kongresszus határozatainak vég* y rehajtásában, hogyan valósították meg a párt vezető szerepéből ^ rájuk háruló helyi feladatokat. ^ Amikor a kommunista tanácskozások mérlegét elkászítet­­^ tűk, akkor jó néhány — a pártszervezeteink munkájában — y olyan hasznosítható tapasztalat gyűlt össze, melyet az idei ten­­y. nivalók eredményesebb végrehajtása érdekében érdemes közre- V, adni. A népfrontban Találkozó Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára szerdán a népfront székházában találkozott a ma­gyarországi nemzetiségi szövet­ségek főtitkáraival. A beszélgetés során Pozsgay Imre ismertette a népfront­mozgalom idei feladatait, ki­emelve azokat a tennivalókat, amelyeket a népfrontbizottsá­gok a nemzetiségi szövetségek ez évben esedékes kongresszu­sainak előkészítésében és meg­rendezésében, a szövetségi po­litika jegyében vállalnak. A megbeszélésen jelen volt Hanga Mária művelődési mi­niszterhelyettes. A textiliparban elsődleges a termékek minőségének javí­tása, emellett a vállalatoknak többet kell törődniük a szállí­tási határidők tartásával. A korábbiaknál nagyobb gondot kell fordítaniuk a gyakran hiányzó munka- és védőruhák iránti igények kielégítésére is. Ahhoz, hogy a népgazdasági feladatokat teljesítsék — a múlt évi gazdasági tapasztala­tok birtokában és a várható piaci helyzet ismeretében — elsősorban a termékek versenyképességét kell fo­kozniuk. Ezt tartják a legfontosabb fel­adatnak például a budakalá­szi székhelyű Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál is, hi­szen tavaly már rangot vívtak ki külföldi partnereik előtt. Az első számvetések szerint mint­egy 25 százalékkal növelték tőkés exportjukat. A Váci Kö­töttárugyárban, az elmúlt esz­tendők beruházásai nyomán, modern gépeken, jól elad­ható termékeket gyárta­nak. A Magyar Selyemipari Vál­lalat váci gyárában, a nemrég átadott korszerű üzemcsarnok­ban ma már szinte csak első osztályú termékeket gyártanak az új gépeken. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a könnyűiparban az elmúlt esztendőben már meg­indult a piaci igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodás, ám az ebben rejlő lehetőségek kihasználása lényegében az egyik legfontosabb idei teen­dő lesz. ismzefköii tanácskozás Tegnap Budapesten, a SZOT székházában befejeződött a szocialista országok szakszer­vezeti központjai nemzetközi titkárainak és osztályvezetői­nek kétnapos tanácskozása, amelyen megvitatták a nem­zetközi szakszervezeti mozga­lom időszerű kérdéseit, átte­kintették a nemzetközi mun­kaügyi szervezetben végzett te­vékenységüket, valamint az európai szakszervezeti konfe­rencia előkészületeit. Eszme­cserét folytattak a hatékonyabb együttműködés formáiról és módszereiről, állást foglaltak az 1983. évi közös feladatok kérdéseiben. A múlt évi beszámoló tag­" gyűlések feladata most Is az volt, hogy a pártalapszer­­vezet tagsága elmélyült vitá­ban tárgyalja meg a vezetőség beszámolóját az egy évi mun­káról. A jó előkészítés, a be­számolók kollektív összeállítá­sa, a párttagok véleményének, javaslatainak maximális fi­gyelembevétele eredménye­ként, kritikusan és önkritiku­san adtak számot a munkáról. A taggyűléseken lehetőség nyílt a tagság véleményének elmélyültebb megismerésére is. Az irányító pártszervek konkrét, helyszíni segítséget, útmutatást adtak ahhoz, hogy a párt munkastílusának, mun­kamódszerének fejlesztésére hozott határozatok szellemében készüljenek az alapszervezetek a beszámoló taggyűlésekre. En­nek eredményeként azok az élet valódi, konkrét, helyi eredményeivel, gondjaival fog­lalkoztak. örvendetes, hogy a beszámo­ló taggyűléseken — a XII. konresszus határozatait szem előtt tártva — a nehezebb gaz­dálkodási körülményeinket fi­gyelembe véve tárták fel azo­kat a lehetőségeket, hasznosít­­ható tartalékokat, a termelési, a gazdálkodási szférában, az emberi tényezőkben egyaránt, amelyek hatékonyabbá teszik munkánkat a gazdaságban és a közéletben. Élénk vita folyt, jó javaslatok hangzottak el külö­nösen a Csepel Autógyárban, a DKV-ban, a SZIMFI-ben, a budai járás, Cegléd város üze­meiben. A beszámoló taggyűlé­sek alkotó munkáról tettek ta­núbizonyságot. A beszámolókból és a viták­ból levonható az a következ­tetés is, hogy az alapszerveze­tek döntő többsége — ha elté­rő színvonalon is — megtett mindent azért, hogy elnyerjed dolgozók támogatását, hogy po­litikánkat megértesse a párton kívüli tömegekkel, s bevonja őket a közös gondolkodásba, erősítse a közös cselekvés alap­ját. Felszínre hozták a szám­vetés tapasztalatai, hogy az irányító pártszervek, az alap­szervezetek munkastílusa, mun­kamódszere és munkarendje az elmúlt évben is tovább fejlő­dött. Ez kifejezésre jut abban, hogy a kommunisták kapcsola­ta a párton kívüli dolgozók­kal — a meggyőzés, az érve­lés, a személyes példamutatás és a közvetlen emberi kontak­tus alapján — tovább erősöd­tek. Példamutató a fejlődés Cegléd és Vác városok, vala­mint a ráckevei járás pártszer­vezeteinél. A tömegek közötti politikai munka, a pártalapszervezetek vezetőségeihez eljutott vélemé­nyek és javaslatok hasznosítá­sa, a munkáskollektívák ta­pasztalatainak felhasználása növelte az alapszervezetek iránti bizalmat, háttérbe szorí­totta a korábban még fellelhe­tő formális elemeket. A beszámoló taggyűlések to­vább erősítették a pártmunka politikai-mozgalmi jellegét. Igazolják ezt azok a tapaszta­latok is, amelyek e fórumokon a kollektív és személyes fele­lősségben is megmutatkoztak. Az irányító pártszervek és az alapszervezetek nagy gonddal készültek a kommunistákkal folytatott beszélgetésekre. Az alapszervezeték munkájában a korábbinál nagyobb becsülete van az élő szónak, a meggyő­zésnek, a helyszípi segítésnek, az emberi problémák megérté­sének. E beszélgetések arra ösztönözték az alapszervezetek vezetőségeit, hogy mélyebben és bátrabban tárják fel a mun­ka gyengeségének okait, azok megszüntetésének lehetőségeit Ráirányították a figyelmet ar­ra, hogy a politikai munkában tovább kell erősíteni a köz­érthető érvelést, a tényszerű­séget. Ezek a feladatok nagyon határozottan fogalmazódtak meg a nagykátai, a monori já­rások, Érd és Százhalombatta városok pártalapszervezeteinek beszámolóiban, vitáiban. A beszámolók reális, felelős értékelést adtak az éves mun­káról. őszintén, kritikusan szóltak a pártmunkában még mindig fellelhető hibákról. Sokrétűen elemezték a kong­resszusi határozatok, a múlt évi munkaprogramban megje­lölt feladatok végrehajtásának helyzetét. Csak néhány helyen fordult elő, hogy a taggyűlés nem volt megfelelően előké­szítve. Egyértelműen bizonyították, a beszámolók és a viták is, hogy változatlanul erős a párt iránti bizalom. Ugyanak­kor aggódás is tapasztalható, különösen a gazdaság- és élet­színvonalpolitikai célok elérése tekintetében. A hozzászólók megfogalmazták azt is, hogy a pártszervek és az alapszerveze­tek fokozzák kezdeményező­készségüket a határozatok végrehajtásában, az ellentmon­dások feltárásában és azok megszüntetésében. Hangsúlyoz­ták, hogy a szavak és a tettek egysége, a politika melletti nyílt kiállás, a meggyőzés, az egyéni agitáció kapjon na­gyobb szerepet a napi munká­ban. E gondolatokból kitűnik, hogy a beszámolókban megfe­lelő hangsúlyt kapott az ideo­lógiai munka értékelése. Ugyanakkor a tapasztalatok arra is felhívják figyelmünket, hogy az alapszervezetek, az irányító pártszervek propagan­damunkája nem minden eset­ben tudott lépést tartani a kö­vetelményekkel. Esetenként még a párttagoknál is tapasz­talható elbizonytalanodás. Az agitációs- és propagandamun­kánk gyengeségeit élesen ve­tették fel a budai, a váci, a gödöllői járások, Cegléd, Nagy­kőrös városok pártszervezetei A tapasztalatok arra inte­nek, hogy az alapszervezetek­ben elsősorban a vezetőségi munka színvonalát szükséges emelni. Tovább kell javítani a felsőbb szintű határozatok al­kalmazását az üzemi körülmé­nyekhez, adottságokhoz. Még inkább szükség van arra, hogy a vezetőségek részletesen is­mertessék meg a párttagsággal azokat az eredményeket, prob­lémákat, gondokat, melyek működési területükön politikai jelentőségűek, és megoldásuk igényli a kommunisták vitáját, állásfoglalását, egységes cse­lekvését. A feladatok megoldásában való aktív részvétel feltételei­nek megteremtésében a veze­tőségeknek a megnövekedett követelmények szellemében kell cselekedniük. A jövőben még inkább szükséges, hogy a vezetőségek a követelményeket mindig a párttag adottságai­hoz, képességeihez és lehetősé­geihez igazítsák. A beszámoló taggyűlések számot adtak a pártcsoport­munka tapasztalatairól. Fejlő­dés van ezen a téren, bár még további lehetőségek vannak a színvonal emelésére, a tartal­mi tevékenység fejlesztésére. Mindenekelőtt a rugalmas, a feladatokhoz gyorsan alkal­mazkodó pártcsoport tevé­kenységet kell megteremteni. A felszólalók igényelték, hogy feladataik az eddiginél jobban kötődjenek közvetlen környe­zetükhöz, tevékenységük az alapszervezetekre háruló ten­nivalók megoldását szolgálja. Azt hangsúlyozták, hogy az alapszervezetekben olyan mun­karendet alakítsanak ki, mely­nek alapján, a pártcsoportok az eddiginél nagyobb szerepet kapnak a párt tömegkapcsola­tainak erősítésében. Népszerű­sítsék, ha szükséges védelmez­zék a párt politikáját, magya­rázzák a politikai, gazdasági feladatok indítékait, végrehaj­tásuk szükségességét. A párt­­csoportmunka minőségi javu­lása érdekében szóltak a rác­kevei, a budai járások kom­munistái. Részletesen elemezték a be­számoló taggyűléseken a tömegszervezetek és -mozgal­mak irányításának alapszerve­zeti tapasztalatait. A korábbi évekhez viszonyítva sokolda­lúbban, konkrétabban foglal­koztak e szervekben dolgozó kommunisták tevékenységével. A pártirányításban tapasztalt kedvező fejlődés mellett to­vábbra is a feladat, hogy az alapszervezetek jobban koor­dinálják a tömegszervezetek munkáját, a taggyűléseken — közte a beszámoló taggyűlésen is — legyenek következeteseb­bek a feladatok meghatározá­sában és elosztásában. Sok hozzászóló hangsúlyozta; a ve­zetőség a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták rendsze­res tájékoztatásával, munkájuk segítésével, ellenőrzésével és értékelésével biztosítsa a párt politikájának hatékonyabb végrehajtását. Mindebből az csendül ki, hogy a tömegszer­vezetek pártirányításának to­vábbfejlesztése érdekében ja­vítani kell az irányítás kollek­tív jellegét, s növelni a szemé­lyes felelősséget. Ezekről esett szó a ceglédi, a gödöllői és a nagykátai járások pártszerve­zeteiben. A beszámoló taggyűlések a munka értékelésének és a pártellenőrzésnek hasznos fó­rumai voltak. Átfogóan ele­mezték a vezetőségek, a párt­­csoportok, az egyes párttagok éves tevékenységét, a határo­zatok és megbízatások végre­hajtását. E taggyűléseken a korábbinál körültekintőbben foglalkoztak a végrehajtás sze­mélyi és tárgyi feltételeinek megteremtésével, a kommunis­ták felkészítésével, a tömegek közötti munkával. Tovább nö­velték a kommunisták megbe­csülését, az alapszervezeti ve­zetőségek tekintélyét. ó alkalmat adtak arra, hogy megyénkben a párt­tagság újult erővel vegyen részt a XII. kongresszuson el­határozott feladatok gyakorla­ti, napi megoldásában. Soron Sándor, a Pest megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese Gyakorlaton a ruhagyárban Cegléden, a Bem József Szakmunkásképző Intézetben huszon­kilenc szakmát oktatnak jelenleg ezerszázhatvan tanulónak. A diákok Dél-Pest megye területéről járnak be, és az iskola be­fejezése után itt is helyezkednek el. Az elméleti oktatást az intézetben kapják, a gyakorlatira általában mezőgazdasági üze­mek és gyárak tanműhelyében kerül sor. A Ceglédi Ruhagyár új tanműhelyébe a ruhaipari szakmunkástanulók járnak. ÖRÖKÖLT KÜLDETÉSBEN LAMPASNAP tartották hajdan a falusi tanítót, aki világosságot gyújtott a fejekben s nem csupán a gyermek­fejekben. A falu egész társadalma tőle várta az okos szót, ha bajba jutott, de szívesen hallgatta őt idős és fiatal a hosszú téli estéken, amikor mesélt más vidékekről, távoli országokról, vagy felolvasott olyan könyvekből, amelyekben meg volt írva őseink tör­ténete. Természetesen számtalan módja volt még annak, ahogyan a tanítók nemzeti kultúránk szellemének szár­nyán igyekeztek magasabbra emelni a környezetükben élő embereket, akár a földmunkásokat, akár a cselédeket. Tet­ték volna ezt a birtokosokkal is szí­vesen? Talán, de hozzájuk el se ju­tottak. Szegény volt a falusi tanító. Éppen annyira, mint a környezete. A nemzet napszámosa. Űjabb időkben nem a pedagógus az egyetlen tanult ember a faluban. Ott az orvos (orvosok), a gyógyszerész, ott vannak az agrármérnökök, jogászok, közgazdászok is. A lámpás szerepét azonban zömmel még mindig szinte kizárólag a pedagógusoknak szánják. Pedig a valamikori téli esték mintájá­ra milyen változatos meséket lehetne kerekíteni ennyiféle szakma magas képzettségű képviselőjének közreműkö­désével! Sajnos, azonban igen kevés a vállalkozó, még ott is, ahol a népmű­velő hivatása magaslatán állva jobb­nál jobb ötletekkel csalogatja a műve­lődési házba a programok előadóit. Nem kellett hívni annak idején a tanítót. Igaz, nem is lett volna, aki hív­ja. A vérében volt, a szívében hordoz­ta a küldetést, amit betöltött; a kul­túra közvetítését. Pedig kétlem, hogy az akkori képzők hivatalos irányelve alap­ján tudatosan csepegtették volna a leendő diplomásokba az ilyenfajta el­hivatottság szükségességének érzetét. Sajnos, ezzel a dologgal még most se állunk a legjobban. Huszonéveseink most is úgy jönnek ki oklevéllel a ke­zükben a legtöbb egyetemről, főiskolá­ról — kivéve talán a humán jellegű képzésben részt vevőket —, hogy nem érzik magukban az örökölt küldetést. A felsőoktatás korszerűsítésekor fel­tétlenül el kell érni, hogy a fiatalok az értelmiségi lét szerves tartozékaként sajátítsák el a kultúra közvetítésében történő részvétel képességét. E folya­matnak arra a szakismereti anyagra kell épülnie, amit a hallgatók egyetemi, főiskolai tanulmányaik során megtanul­nak. Ezt a nélkülözhetetlen alapot — fakultáció, továbbképzés keretében — ki kell egészíteni a szükséges speciális ismeretekkel, amelyek a közművelődés egészében az értelmiség aktív és szak­szerű közreműködését lehetővé teszik — szögezték le tavaly az országgyűlés ta­vaszi ülésszakán. Nem arról van szó, hogy bárki is el akarná venni a népművelők kenyerét. Pusztán arról, hogy bizonyítást nyert: az értelmiség szakmai felkészültsége alapján napjainkban is különleges kül­detéssel bír a széles néprétegek további felemelkedésében. A felsőoktatásnak tehát nem az a feladata elsősorban, hogy tudós koponyákat formáljon a hallgatók mindegyikéből. Ez nem Is lehetséges, hiszen az egyetemekre, fő­iskolákra jelentkezők különböző tehet­séggel vannak megáldva. Két eszten­deje például (tavalyi adatunk még nincs) 25 ezer 181 végzős kapott diplo­mát az ország egyetemein, főiskoláin. Közülük is bizonyára igen kevesen al­kalmasak arra, hogy kimagasló képes­ségeik révén forradalmasító kutatási eredményeket produkáljanak, valamely tudományos intézet laboratóriumában. De semmivel sem ér kevesebbet azok­nak a munkája, akik szépen beálltak a többi hétköznapi ember sorába, s teszik a dolgukat, ahol és ahogyan kell. Ez utóbbiak a mi embereink, ök le­hetnek a század elejei lámpások méltó örökösei. Mint ahogyan lesznek is — állítom — a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatóiból, vagy legalább is többségükből. Az egyetemen hosszú esztendők óta tevékenykedő úgyneve­zett megyei klubok mindenképpen ar­ra inspirálják a jövő agrármérnökeit, hogy majd munkahelyeiken is kísérjék figyelemmel környezetük életét, vegye­nek abban részt tevékenyen. S más már szinte nem is kell a közben meg­szerzett mindenfajta ismeretek mellé: aki részese a közéletnek, ismeri azokat, akik között telnek a napjai, hamar megtalálja, hol, mivel tud hozzájárulni a fejlődéshez. Feltéve, ha igénylik és megértőén, örömmel fogadják, sőt, uram bocsá’ megbecsülik ezt a hozzájárulást. Mert olyan településről is hallottunk, ahol nem így van. ÉRDEMES szót ejteni végezetül min­denképpen követendő példáktól Is, mert szerencsére szép számmal akad­nak. Szentendrén elismert közéleti em­berek a városban élő képzőművészek, ugyanakkor igazi közvetítői a kultúrá­nak. A Magyar Agráregyesület rácke­vei járási csoportja, Cegléd városi cso­portja számos olyan tudományos isme­­■etterjesztő programot tud maga mögött, amelyre joggal büszke, s amellyel föl­keltette a lakosság érdeklődését — ki­vívta megbecsülését — az a jó néhány agrármérnök, aki tevékeny tagja az egyesületnek. A dabasi járás körzeti or­vosai is kivették részüket az ismeret­­terjesztésből, szívesen adva tovább köz­érthetően mindazt, amit képzettségük­nél fogva tudnak az egészséges életmód kívánalmairól, a betegségek megelőzé­sének lehetőségeiről, család- és nővéde­lemről, és így tovább. Ne feledjük: a mai értelmiségnek sokkal több a munkaköri kötelessége, sokkal több a személyes gondja is, mint azoknak a hajdani lámpásoknak volt, ezt is a fejlődés hozta magával. Követelni nem lehet tőlük sem — niint senki más dolgozó embertől — hogy egész napi munkájuk után, többnyire ellenszolgáltatás nélkül hetente több órát szenteljenek a közösségnek. Nem is követelésről beszélünk, hanem arról a belső indítékról, ami nem hagyja tespednl azt a töméntelen szellemi tar­talékot, ami az értelmiségi létben rej­lik. Mert van belső indíték, csak éb­ren kell tartani, hogy teljesüljék az örökölt küldetés. Bálint Ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom