Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-18 / 14. szám
Kiállítás az üzemben Sülysápon, a VISZÉK ebédlőjében rendeztek kiállítást Kenéz Ágnes — a helyi művelődési ház újdonsült igazgatója — képeiből. A fiatal festőművész, aki a realista festészet elkötelezettje, 31 festményét mutatja be az üzem dolgozóinak, a község lakóinak. A rendkívül színgazdag alkotások január végéig tekinthetők meg. Már járnak a felmérők Közös érdek a pontosság Járásunk valamennyi községében zajlanak, s január 31-ig be is fejeződnek a felmérések, amelyek az új lakbérrendelet nyomán készülnek. Mintegy 850 tanácsi bérlakásban élő családot érint ez a monori járásban. Monoron és Vecsésen a költségvetési üzemek, a többi községekben, a tanácsok munkatársai járnak az adatlapokkal. Minden egyes állami lakásba el kell jutniuk, hogy a tizenegy oldalas adatlap valamennyi rubrikájába pontos adatok kerüljenek. Bérlőnek és bérbe adónak közös érdeke a pontosság, amelyhez elengedhetetlenül szükséges a lakók együttműködése, s az, hogy ne felesleges zaklatásnak vegyék a kérdezősködést. A felmérés után komfortfokozatba sorolják a lakásokat. Az összkomfortosak lakbére 15 forint lesz négyzetméterenként, a komfortosoké 12, a félkomfortosoké 7 forint 50 fillér, s a komfort nélkülieké 4 forint 50 fillér. Vannak értéknövelő és értékcsökkentő tényezők. Értéknövelő például — s ez 20 százalékos plusz fizetnivalóval jár majd — a kert.' Az értékcsökkentő tényezők közé sorolják egyebek között a zajos, forgalmas úthoz, vasúthoz való közelséget. Az új lakbérek fizetésénél természetesen szociális kedvezmények is lesznek, kisnyugdíjasok, több gyermekes családok esetében. Március 30-ig az adatlapok gépi feldolgozásra kerülnek, s megkapja minden érintett az úgynevezett lakbérközlést. Július 1-től már az újonnan megállapított tarifa fizetése kötelező. A közbeeső három hónap marad a vitás kérdések rendezésére. Egy váratlan látogatás Maradandóbb, kedvesebb te, sorsa irápt, meglepően kilógott a sorból. II Mondhatni személyre szóló érdeklődés volt, s így többet adott, maradandóbbat, kedvesebbet. Talán ezért volt érdemes beszélni róla. , Koblenez Zsuzsa Idős ismerősömet váltig csodálom. Nyugdíjas éveire is olyan teljes életet alakított ki magának, amelyben sem az unalom, sem a masárahagyatottság nem kap helyet, annak ellenére sem. hogy férje óvekkel ezelőtt elhunyt, s gyermeke nincs. Barátai, ismerősei, levelezőpartnerei vannak, s az otthoni teendői .után mindig talál magának elfoglaltságot. ::::: ül» Nyitott a világra. Olvas, érdeklődik. minden és mindenki iránt. Nem a magány meghatottsága mondatta vele a napokban, hogy írni kellene a meglepetésről, amelyet egy látogatás, okozott .neki — és még jó néhány nyugdíjas ke legyárt dolgozónak. Egy gyári szocialista brigád elhatározta, hogy sorra látogatja az esztendő végi ünnepekkor a „régieket”. Kis ajándékot is vittek, amelynek nem is értéke volt a lényeg, hanem a szándék, amit közvetített: nem feledkeztünk .meg rólatok. — Betoppantak, s bár én nemigen ismertem senkit, egy fiatal szomszédasszonyom kivételével, hát olyan nagyon jól éreztük magunkat! — mesélte ismerősöm, aki azóta már más, idős, volt kollégájával is találkozott, s bár az ünnepi hangulat jócskán elmúlt — ezeknek a látogatásoknak az emléke megmaradt mindegyikükben. Pedig a fiatal brigád elhatározását nem követte csinnadrattás, nagy szervezés, vásárlás, meghívók készítése — bár kétségtelen, egy-egy üzemben, intézménynél rendezett nyugdíjastalálkozó sem haszontalan. De ez a fajta „műsoron” kívüli látogatás, beszélgetés a régi dolgokról, meg a most zajlókról, az igazán őszinte érdeklődés egy más generáció — ez esetben az üzemi „elődök” — éle-Vecsés Játszóhoz A játszóház foglalkozásaira — bábkészítés, társasjáték, filmvetítés — várják az érdeklődőket január 22-én, szombaton regegl 9 órától Vecsésen, a József Attila Művelődési Házban. A belépődíj: 8 forint. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM 1983. JANUÁR 18., KEDD lem hobbi — életmód Az évekért áldoznak érákat Nem tudhatjuk pontosan, hogy bizonyos minősített sportágak visszaesésének vagy pedig egy hivatalos törekvés és az emberek — újraéledő — mozgásigénye találkozásának tulajdonítható, hogy az utóbbi egy-két esztendőben olyan látványosan fellendült a tömegsportmozgalom, mint már régen. Persze mindig voltak megszállottak, akik „csak” jól felfogott önérdekből — az élcelödökkel mit sem törődve — rótták kocogóköreiket. Akadtak szép számmal baráti közösségek, ahol legalább annyira állandó heti programnak számított egy-egy kispályás focimeccs, mint az ultiparti. Szervezett keretek azonban csak itt-ott voltak fellelhetők. A monori járás ennek ellenére nagy meglepetéssel rukkolt elő, amikor tavalyelőtt egymaga több lakóhelyi tömegsportcsoportot alakított, mint amennyire a megyében összesen számítottak. Tavaly pedig a járási székhelyen működő három ilyen csoport tulajdonképpeni egyesülése révén jött létre a Monori Tömegsport Egyesület. Csaknem kétszáz tagja közül igaz, nem mindenki jutott — vagy juthatott el — az igénytől a megvalósításig. A kitűzött cél eléréséhez azonban adottak a feltételek: a tízéves kisdiáktól az ötveneszíendős, örökifjú hölgyig jelenleg is sokan sportolnak az MTE-ben. Az idősebbek már nem pályáznak babérokra, csak jó kondícióra, fittségre. Nem a másodpercekkel, centiméterekkel állnak harcban, hanem saját fölösleges kilóikkal. A fiatalabbak még lehet, hogy átpártolnak majd valamelyik versenysportághoz, de ennél fontosabb: korán megszokják, életmódjuk nélkülözhetetlen elemének tartsák az állandó, folyamatos sportolást. Nehéz kezdet A Monori Tömegsport Egyesület tagfelvételi lapjain az 1982. februári alakuló közgyűlést megelőzően a jelentkezők a kispályás labdarúgástól a természetjárásig számos olyan sportágat megjelöltek arpelyet szívesen űznének. Végül mégis csak három szakosztály alakult meg: a kondicionáló torna, a karate és a tenisz hívei voltak ugyanis túlnyomó többségben. Sem az első, sem az azóta eltelt hónapok nem voltak gondoktól mentesek. , Ennek okait nyilván elemezni fogja a hamarosan megtartandó második közgyűlés is. Lehet, hogy nem volt eléggé alaposan és körültekintően előkészítve az elnökség megválasztása. Lehet, hogy sokakban elhamvadt a kezdeti lelkesedés tüze. Valójában csupán a járási hivatal sportfelügyelője és a helyi tanács tömegsportfelelőse segítette folyamatosan és rendszeresen az új, tapasztalatlanegyesületi vezetők munkáját Lehet jelentkezni A kondicionáló torna szakosztály 1-lanzelik Lajosné vezetésével és Borsai József né. testnevelő tanár, edző irányításával az első perctől kezdve kiválóan működik. Minden hétfőn az esti órákban a Monori József Attila Gimnázium és Szakközépiskola tornatermében találkoznak a szépségükért, egészségükért áldozni is hajlandó lányok, asszonyok. Jelenleg is bárki jelentkezhet közéjük, szívesen látnak mindenkit. A legnépesebb — főleg a fiatalok körében tapasztalható érdeklődésnek köszönhetően a karateszakosztály. Érdemi munkájukat sokáig edző- és teremhiány akadályozta. Jelenleg Antal János mesteredző és sporttársai tanítják a sotokán mozdulatait, fegyelmét a fiatalokkal, A járási művelődési központban heti •két alkalomra — szerdára, szombatra — megkapták az intézmény nagytermét. Sajnos, ezt a közelmúltban az ott folyó átalakítás rhiatt lezárták, így egyelőre ismét vándorolnak: valószínűleg az Ady úti vagy a Kossuth Lajos Általános Iskolában, illetve a Nagy István Galéria termeiben gyakorolnak ideiglenesen, míg a művelődési központban befejeződnek a munkálatok. Ök is Ezer keréktárcsa a Rábákhoz Mcndén, a Tápióvölgye Mgtsz lakatosüzemében évente körülbelül ezer Rába-Steiger erőgéphez készítenek keréktárcsát. Ez a munka különösen a hegesztők számára jelent komoly feladatot. Vida Lajos a már szerelésre kész tárcsákat készíti elő a szállításhoz. Hancsovszki János (elvételei várják az új jelentkezőket. Tomár Ildikó szakosztályvezető az edzéseken bővebb ielvilágqsítást ad. mindenkinek. A tenisz szakosztály egy ideig edzőhiány miatt nem működhetett, később az időjárás nehezítette meg a kibontakozásukat. Tavasztól remélhetőleg már rendszeresen forgathatják az ütőt. A sakkszakosztály megalakítását a napokban határozták el. Az érdeklődők Pálinkás Jánosnál jelentkezhetnek Monoron az 501-es telefonszámon, vagy pedig a vasút» ABC-áruházban. Tavaszi tervek Tervezi tavasszal a Monori Tömegsport Egyesület egy kispályás labdarúgó-bajnokság megszervezését. Ezen bármilyen csapatok — baráti, munkahelyi közösségek, utcabeliek, stb. — részt vehetnek majd, természetesen igazolt labdarúgók nélkül. Szóba került már — óvodások, iskolások számára — egy művészi torna szakosztály életrehívása, úszótanfolyam szervezése is. Az idén több kocogónap Is szerepel az egyesület munkatervében, s részt kívánnak venni a „Megyénk körül - megyünk körül” mozgalomban. A tömegsport-egyesületben nincs korhatár, nincs mérce. Aki kedvet érez a mozgáshoz, törődik fizikai, szellemi frisseségével, az csak nyerhet. Lehet, hogy éveket. Vereszkl János Kevesebb táppénzes nap Két évvel ezelőtt a megyei összesítőt 'olvasva azt tapasztalhattuk, hogy a monori járás a keresőképtelenség miatt kiesett munkanapok számát tekintve az egyik legrosszabb helyet foglalta el a rangsorban. A múlt esztendőről a közel, múltban elkészült statisztikát lapozgatva viszont kiderülgyökeresen megváltozott a helyzet. Tavaly heti átlagban 7,6 százalékkal — a megyében a legnagyobb arányban — csökkent a táppénzes napok száma. Ha az összes kiesett munkanapok számának alakulását nézzük, akkor pedig — szintén a megyében egyedül nálunk volt tapasztalható .(bár csak 0,5 százalékos) csökkenés. A fenti adatok az egészségügyi hálózat jó megelőző, gyógyító munkáját minősítik — a szakvezetők nem kis örömére. Gépfavsfék Ha a földeken nincs is munka, a műhelyben mindig akad tennivaló. A pilisi Aranykalász Tsz gépjavító bázisán ugyanazt a gyakorlatot követik, mint szinte minden közös gazdaságban: Monori József. Rakusz József és Ocztos István saját munkaeszközüket — egy E—516 típusú NDK gyártmányú kombájnt — újítják fel. Így ha később valami probléma adódik, csak magukat okolhatják. Szobában vagy szabadban? Portya az erdei kunyhóhoz Először elzavarták őket Kiskamaszok. Tele fantáziával; kiapadhatatlan energiával és ötletekkel, abban a korban, amikor csoportot, „egyletet”, közösséget kell alakítaniuk iskolán kívül is, ahol kapitány van, vezér és sereg. A monori utcasor kertjeinek végén húzódó, kiszáradt, bokrokkal teli vízlevezető volt a legalkalmasabb hely csatáik és békekötéseik lebonyolítására, először innen elzavarták őket a kertek gazdái, bár a téli, kopár parcellákban a legnagyobb erőfeszítéssel is nehezen tehettek volna kárt. Egy közeli kiserdő vált a következő színhellyé. Ott már sátrakat építettek gallyból, kiosztották a rangjelzéseket, tanácskoztak haditervről és egyebekről. Oda szülő már nem lát el, aggódni azonban kénytelen, az erdő kihalt, távol a házsortól és az ellenőrző felnőttszemektől. Szobába zárni viszont a tavaszi télben a gyerekcsoportot, egyet jelent a szaporodó ellenőrzői beírásokkal, hogy „az uzsonnaszünetben labdával leverte az osztály lámpaburáját” — és hasonlók. — Ne tessék . aggódni — nyugtattak meg égy „portya” előtt. — Amikor legutóbb kint voltunk, odajött egy bácsi. A mezőőr. Nem zavart el. Azt mondta, jó helyen vagyunk, nyugodtan játszhatunk, ő meg majd figyeli, hogy ne legyen semmi baj. És eddig nem is volt. Mert olykor elég ennyi is. Pofonok és eizavarások, a sokszor igazán nehezen megtalálható helyes felnőttmagatartás zűrzavarában egy biztatás. Nem nagy dolog. De több is elkelne belőle. K. Zs. V cndégláiósok pótszilvesztere január 24-én Üllőn, a Napsugár étteremben Vacsora, tombola, vidám műsor. Zene, tánc reggelig. ISSN €133—2651 (Monori Hlrla r
