Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-15 / 12. szám

1983. JANUAR 15., SZOMBAT %fCMav 5 zés mérése, a különféle inge­rek megkülönböztetése — be­látható időn belül nem éri el a fizikai mérések pontosságát. Az emberi magatartásnak kü­lönben sincsenek nemzetközi­leg elfogadott mértékegységei. A jó teszt a hozzáértő szak­ember kezében mégis hasznos eszköz. A teszt ugyan nem pótolja, a pszichológust vagy az orvost, de bizonyos terüle­teken többet nyújt a szokvá­nyos emberismeretnél. Az vi­szont nagyon veszélyes, ha kritika és szakértelem nélkül tesztelnek vagy úgynevezett álteszteket alkalmaznak. A másik veszély a tesztek­re való túlzó hagyatkozás, ami elterelheti a figyelmet az em­beri kapcsolatok fontosságá­ról. A legegyszerűbb fizikai tesztek egyike annak megál­lapítása, hogy valaki mennyi­re tud koncentrálni egy vi­szonylag egyszerű ügyességi feladat megoldására, milyen biztonsággal és milyen gyorsan hajtja végre azt. Erre több berendezés is szolgál. Egyik- másikuk akár házilag is köny- nyen elkészíthető. Természe­tesen az ezekkel kapcsolt ered­ményeket — mint már szó volt róla — nem szabad ko­molyan venni. Laikusok ,,ke­zében” a tesztológia inkább csak kellemes, társasági idő­töltés lehet. Világszerte divatossá vált a tesztológia, vagyis az olyan különleges fizikai és pszicho­lógiai vizsgálat, amely az em­ber képességeit és személyi­ségének vonásait bizonyos pró­bák — idegen szóval: tesztek — alapján deríti fel. Kérdés, mennyire bízha­tunk az ilyen, vizsgálatok eredményeiben? Több teszt együttesen szol­gál bizonyos képességek kimu­tatására. De ezek együtt sem nyújtanak garanciát arra, hogy a tesztelt ember minden gya­korlati körülmény közt meg­állja majd a helyét. Az egyik legnagyobb gond az, hogy a pszichológiai mérések — pél­dául az érzékelés, az emléke­A „tó”. Ide üríti húsüzemi hulladékát a Kék Duna Szakszövetkezet Illegális szeméttelep egy homok' bánya gyomrában Hadüzenet a burgonyavírusnak A burgonyát, a csonthéjas gyümölcsöket és a szőlőt ká­rosító parányi kórokozók el­len indítanak hadjáratot a MÉM Növényvédelmi és Agro­kémiai Központjának velencei virológiái laboratóriumában az idén. Elsőként a burgonyavíru­sok felderítéséhez látnak hoz­zá, azt vizsgálják, meg, hogy az egyes fajtákat milyen kór­okozók fertőzik. A növényt ötféle vírus károsítja, s mert a hazai természeti körülmények kedveznek a kórokozók elsza­porodásának, a fertőzött faj­ták életereje, terméshozama évről évre csökken. Egyes ví­rusok negyven-kilencven szá­zalékkal is csökkentik a meg­termett burgonya mennyiségét. A védekezés leghatásosabb módja a vírusmentes vetőgu­mó termesztése és felhaszná­lása, ellenálló fajták kineme­sítése. Ehhez nyújt majd se­gítséget a velencei kutatók ál­tal elvégzett vizsgálat, amely megállapítja, hogy az egyes fajták milyen vírus fertőzésé­re érzékenyek, s támpontot ad a nemesiteknek is a rezisztens burgonyák előállításához. Az idő sürget Dőlnek-e már a makádi fák? Nem a legkellemesebb, ha egy üdülőterületen érett korú, vastag törzsű nyárfák akadá­lyozzák a pihenést. Akadá­lyozzák, mert a kis telkeken nehéz elférni tőlük, a szállin­gózó hófehér pihék pedig ala­posan megkeserítik a pihenés­re vágyók életét. Ez az a pilla­nat. amikor az egyébként ár­nyat adó, az életet kellemes­sé tevő fa teher lesz az em­ber számára, aki előbb-utóbb kimondja az ítéletet: meg kell szabadulni a fáktól. így tettek a makádi üdülő- terület néhány telkének gaz­dái is: levelet írtak a megyei tanácsnak, amelyben kérték, adjanak segítséget ahhoz, hogy a kellemetlenné vált fákat kivághassák. Gazdaságosan A Pest megyei Tanács mező­gazdasági osztályán Bágyi Já­nos erdészeti felügyelő vette kezébe az ügyet: — A szakvéleményben, ame­lyet írásban is megfogalmaz­tunk, a következő szerepel: az állomány mintegy harmada veszélyes, megérett a kivágás­ra. Két-három év múlva a többi is ebbe a stádiumba jut. Rendkívül gazdaságtalan te­hát, most csak a veszélyesnek nyilvánított példányokat ki­vágni, mert akkor néhány év múlva újra kezdhetjük az egé­szet. A nyárfa nem a legmeg­felelőbb fajta üdülőterületen. Sivár, barátságtalan: nem nő meg alatta a virág, koronája eltakarja a napot. Ha korhadt, már haszonfának sem jó ... A helyszínen járva valóban vigasztalan kép fogadja a lá­togatót. Némelyik fa csak cen­timéterekre áll az épülettől, mások a tetőre hajlanak, a többi az amúgysem nagy ker­tet teszi csaknem használha­tatlanná. Vágni kell tehát! — A dolog nem olyan egy­szerű — mondja Bágyi János. — Éppen az adott helyzet miatt komoly gondot okoz a kitermelés. Nagyon kell vi­gyázni, hogy kár nélkül meg lehessen úszni a 350 fa kivá­gását. S csak szakemberre le­het bízni ezt a munkát. Elszomorító látvány a szigeten A Szentendrei-szigeten, Tót­falu és Kisoroszi között egy homokbánya gyomrában ha­talmas mennyiségű szemét ta­lálható. A köves úttól 50—60 méterre fekvő hulladéktelep nemcsak látható, hanem nyá­ron szagolható is. Autóron­csok, szilveszteri maszkok, hűtőszekrény, autókarosszé­riák. Döglött macska nyújt nyelvet, vág gonosz fintort a szépen kezelt gyümölcsösökre, szántókra. Az egyes kupacok­ból még az is kiolvasható, hogy szegényebb vagy tehető­sebb család otthonában kelet­keztek-e? A dögtemető legalább tíz­ezer négyzetméter kiterjedé­sű. A mennyiséget illetően nehéz lenne becslésekbe bo­csátkozni. A kövesút mellett gondosan csomóba rakott haj­dani kilométerkövek százai. Vajon miért nem használják fel ezeket az építkezéseken? A helytől — Tótfaluhoz még közelebb — ötszáz méter­re található • a Kék Duna Szakszövetkezet húsüzemi hűl. ladékának ürítőhelye: egy kisebb tó. Körötte jelképes kerítés. Tudjuk, hogy a szö­vetkezet. s a felsőbb szervek is keresik a végleges megol­dást az ipari szennyvíz elhe­lyezésére. Most azonban az YE 6482 és a TM 0492-es rendszámú Zetorok naponta százezer liter bűzös, szennyes folyadékot hoznak ide. A ve­zetőik nem mondják meg a nevüket, nem akarnák újság­ban szerepelni, de azt nem tit­kolják, hogy a két gépnek és nekik csak ez a dolguk. Félel­metes, ahogyan a fekete lé comb vastagságú sugárban zu­hog a gödörbe. A község másik oldalán — Tótfalu és Horány között, szintén forgalmas üdülőtelep kövesútja mentén — három helyen is tekintélyes mennyi­ségű szemetet látunk, a leg­nagyobbnak a közepén táb­la: „Szemetet lerakni ható­ságilag tilos”. Legalább ne volna ott, mert így csak azt hirdeti, hogy sokan még min­dig fittyet hánynak a környe­zetet védő törvényeinkre is. Számtalanszor leírtuk már, hogy szemléletváltozásra len­ne szükség. Ezt azonban az agitáció mellett kemény bün­tetésekkel kellene segíteni. A kirándulók, a horányi üdülő­tulajdonosok biztosan bosszan­kodnak az illegális szemétte­lepek láttán, de érdekes len­ne felmérni: hányán tettek közülük bejelentést? Sajnos hasonló a kép Tót­falu és a váci rév között is. Ahogy a Duna felé haladunk, előbb szemétkupacokat látni (jóval kisebbeket az eddig em­lítetteknél), utána nagyobba­kat az akácosban, majd a kompkikötő környékén szépen egyenletesen elszórt jegye­ket, papírokat, cigarettavéget. Mintha megsózták volna a földet. A látottak nem kívánnak kommentárt. Szöveg: Vicsotka Mihály Fotó: Erdősi Ágnes Nálunk tovább nem maradhat Nehéz sorsú gyermekek Azt mondhatnánk, szeren­cséjük van a telkek bérlőinek, hiszen a Ráckevei Erdészet vállalná e cseppet sem köny- nyű feladatot. — Jó lenne mielőbb túllen­ni a dolgon — magyarázza Iványosi László, az erdészet vezetője —, egyrészt azért, mert akikor még a tavasz be­köszönte előtt álmukban szed­hetnénk ki a fákat, s amint le­hetséges, a pótlásuk is meg­történhetne. Bár ez meglehe­tősen költséges vállalkozás, mi a fáért elvégeznénk a kivá­gást, a gépekért természete­sen fizetni kellene ... Kulcsszavak Költség, felelősség ... Az ügy kulcsszavai. Költség, amelyet érthető módon nem kíván vál­lalni az, akinek nem muszáj. Ugyanez áll a felelősségre is. A vállalkozó szellemű erdé­szettel szerződést kellene köt­ni a megbízatásra. A kérdés mind a mai napig az, ki le­gyen a megbízó... Az érin­tett telkeket ugyanis csak bér­lik az üdülőtulajdonosok. Pfendert Mihályné, a rác­kevei nagyközségi közös ta­nács elnöke a jövőt is érinti, amikor állást foglal az ügy­ben: — A bérlők azzal érvelnek, a telek a tanácsé, mi kössük meg a szerződést a kivágásra. A mi álláspontunk ezzel szem­ben, hogy a fák nem közterü­leten vannak, a kapun belül a bérlőt illeti az intézkedés. Az idő sürget, hiszen remél­hetőleg nem késik a tavasz. Lépni, lépni, lépni... Ez a leg­főbb teendő. Vagyis megkötni azt a bizonyos szerződést az erdészettel. Ugyanilyen körül­tekintően járnak el azonban az érintett telkek tulajdono­sai is. Ök is bizonyosságot, mielőbbi megoldást szeretné­nek. S ha megtörténne a nagy favágás, a pótlással sem len­ne különösebb gond. A szak­vélemény a ’ nyárfák helyébe madárberkenyét, kársat, nyírt javasol, amelyet a fásítási ak­ció keretében ingyen meg­kapnának a telkek gazdái. Csak el kellene ültetni... Silndisznóáílás A szakvélemény is megerő­síti — a makádi fáknak dől­niük kellene! Mégis, túlságo­san is sok a feltételes mód az ügy kapcsán. Csodálkozni kár, hiszen az érdekek csak látszólag azonosak. A tanács szűkös keretéből aligha fedez­heti a költségeket, a bérlők is alaposan meggondolják, mire fordítják a családi kassza tar­talmát ... Nincs kiút? A költség és fe­lelősségvállalás — mi lesz, ha valamelyik kis ház megsérül vágás közben? — csapdáján megbukik a dolog? Talán ne legyünk ennyire borúlátók. Hiszen végül is a legnagyobb akadályok elhárultak. Már csak az kell, hogy a bérlők a kérelmet eljuttassák a közsé­gi tanácshoz. S talán még egy! Ki kellene lépniök a sündisz- nóállásból az ügyben érintet­teknek ahhoz, hogy végre dől­hessenek a makádi fák. Gáspár Mária Megdöbbentő tény: a Pest megyei Tanács Gyermek- és If­júságvédő Intézetének adatai szerint az állami gondozott gyer­mekek harmada-negyede szellemileg sérült. A vizsgálatok sze­rint ritkábban okozza az értelmi képességek csökkenését örök­lődés vagy betegség. Sokkal gyakbribb, hogy a szülök alkoho­lizmusa, hibás életvitele nyomán a terhesség alatt károsodik a magzat. A szakemberek jói ismerik azt a jelenséget is. amikor a családi környezet hatására a gyermek lemarad a fejlődésben kortársaitól. Idős nevelőszülők Dr. Simon Lajos, a Pest me­gyei Tanács Gyermek- és If­júságvédő Intézetének igazga­tója mondja: — Jelenleg 554 nevelőszülő­nél élnek ailami gondozottak a megyében, és kétszáz fogya­tékos gyermeket nevelnek. Természetesen olyan községek­ben helyeztük el a rászoruló­kat; ahol kisegítő iskola mű­ködik. Nálunk, az intézetben, valamennyien megfordultak, hiszen a mi feladatunk, hogy állami gondozásba vételük után a lenetőségekhez mérten a legjobb körülmények közé juttassuk őket. — Az értelmileg sérülteknek lenne leginkább szükségük az állandó pedagógiai, szakmai felügyeletre. Ok kevésbé ké­pesek az alkalmazkodásra, gyakran nehéz velük bánni. Legtöbbjük önálló életvitelre nem képes. Csányi József né hat község, közöttük Nagykáta nevelőszü­lőinek felügyelője. — Nagy problémánk a ne­velőszülők elöregedése. Egyes családoknál hagyomány volt az állami gondozott gyermekek nevelése. Él itt olyan asszony, aki 1926 óta húsz gyereket ne­velt fel. Ma már kevesebben szerződnek erre7 a nehéz fel­adatra. Többnyire nyugdíja­sok vállalják, akiknek nem kell hajnalban munkába ro­hanniuk, mint a fiataloknak. Bármikor visszaküidhetik Nagykátán, a kisegítő isko­lában hét állami gondozott, nevelőszülőknél élő gyermek tanul. A pedagógusok — Szűcs Erzsébet és Bodor Viktor — elégedetlenek körülményeik­kel. . — A hét gyerek közül csak egynek a fejlődését látjuk biztosítottnak. A többiekkel nem a megfelelő módszerekkel foglalkoznak. Más gyerek mö­gött ott a család biztonságot nyújtó háttere, őket azonban bármikor visszavihetik, sőt visszaküidhetik az intézetbe. Hiába szólítja egy kisfiú vagy kislány apukának, anyukának nevelőszüleit, ha tízéves korá­ra már a negyedik-ötödik he­lyen reménykedik abban, hogy végre otthon érezheti magát. A kisgyerekeket általában job­1 ban szeretik. Később azonban szófogadatlanok, esetleg visz- szafeleselnek, elcsavarognak. Kamaszkorban rendszerint to­vább romlik a helyzet, és mi­re befejezik a kisegítő iskolát, a nevelőszülők gyakran igye­keznek megszabadulni tőlük. Kevesen értékelik, hogy az ér­telmileg sérült gyerekek egy emberre ruházzák minden sze- retetüket, rendkívüli módon ragaszkodnak hozzá, minden­ben hallgatnak rá. Általában mi töltjük be ezt a szerepet az életükben, de — mivel ná­lunk hely hiányában nincsen napközi —, csali egy fél nap­ra tudjuk biztosítani nekik azt a légkört, amire állandóan szükségük lenne. Gondosan körülbetonozott, disznó- és csirkeóilai, fészerrel, sufnival hatarolt, parányi ud­varba vezet az egyik Kisíiú. Kilenc éve él a családnál, de mert közismerten rossz gye­rek. évek óta visszatérő fenye­getés, hogy nem maradhat to­vább. — Már tizennégy éve gon­dozok gyerekeket. Mindig van nalam narom-negy — mondja a nevelőanya. — Sok munka adódik velük, de hát azt aka­rom, jusson nekik is egy kis anyai szeretet Néhány házzal odébb gyana­kodva fogad a hideg tekinte­tű, idős háziasszony. Gondo­zottja, a hetedikes, szép arcú, nyurga nagylány szó nélkül a sarokoa húzódik. Kétéves ko­ra óta itt él, sokáig azt hitte, édesszülei nevelik. — Mi többször kértünk tel­jesen egészséges gyereket az intézetből, de nem kaptunk. Igyekszünk, hogy akik nálunk élnek, jó eredményeket érje­nek el és továbbtanulhassa­nak. Legyen valami szakma a kezükben. Dicsérték az isko­lában, de ezzel a nagylánnyal nem tudom, hogy mit csinál­jak — avat bizalmába kifelé menet az asszony. Védettség és segítség — Mi lesz a lány sorsa? — kérdezem. — Hozzánk nőtt, hiszen itt él 12 éve, de hát nekünk kö­telezettségeink vannak a saját családunkkal szemben. És ő mégiscsak fogyatékos. Ah­hoz sem elég önálló, hogy utazzon, munkát vállaljon a környéken. Most már abban a korban van, hogy érdeklődnek iránta a fiúk, és ő nem tud vi­gyázni magára. Sajnos, ha ki­járja az iskolát, nem marad­hat itt Simon Lajos, a GYIVI igaz­gatója válaszol a kérdésre: mi lesz a sorsa ezeknek a gyere­keknek, ha felserdülnek? — Akiket a nevelőszülők nem vállalnak egy életre — márpedig ez gyakori eset —, azoknak megfelelő foglalkoz­tatásra, szállásra, utógondo­zásra, állandó felügyeletre lenne szükségük. Sajnos, sem megfelelő szociális foglalkoz­tatókkal, sem bentlakásos in­tézetekkel nem vagyunk ellát­va. Megfelelő védettség és se­gítség mellett pedig a sérültek mintegy 70 százaléka alkalmas lenne az önálló életvitelre. Egyelőre meg kell elégednünk néhány üzem támogatásával. A szentendrei Márka-üzem és a Nagykörösi Konzervgyár nyújt szállást és munkalehető­séget neveltjeink egy részé­nek. Az ő segítségükkel sokan végzik el az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát, és viszonylag könnyen beillesz­kednek. De nagyobb társadal­mi erőkre lenne szükség ah­hoz, hogy valamennyi értelmi­leg károsodott állami gondo­zott jövőjét biztosítani tudjuk. Márványi Ágnes ilvofl a feszfológia 4 Kétséges képességvizsgálatok %

Next

/
Oldalképek
Tartalom