Pest Megyei Hírlap, 1983. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-12 / 9. szám
1983. JANUAR 12., SZERDA sJűrían Zcldségellátós Az idén is jelentős feladat hárul a zöldségtermelő állami gazdaságokra, tsz-ekre, kistermelőkre: továbbra is biztosítani kell a lakosság jó színvonalú, kiegyensúlyozott ellátását, a tartósítóiparnak a nyersanyagot, külpiaci értékesítésre pedig megfelelő mennyiségű árualapot kell adniok. Mindehhez a szántóföldi zöldség mennyiségét az elmúlt évihez képest a nagyüzemekben 8 százalékkal szükséges növelni, a kiskertekben termelt áru mennyisége az előirányzat szerint az 1982-es szintet éri majd el, amint azt a zöldségtermelés 1983. évi terve is rögzíti. Bevált a háztáji integráció, terjednek a fóliás technológiák, ráadásul az értékesítés szervezeti korszerűsítése is kedvez a kistermelőknek; több lehetőségük van az áru eladására. Gyors és gondos munka Több nyugatnémet cég felfigyelt a Gála Ruhaipari Szövetkezet precíz, gyors munkájára. A 42 fővel dolgozó tápiószentmártoni varroda ebben a hónapban a Sonya cégnek készít közel 1500 darab pliszírozott ruhát bérmunkában. Erdősi Agnes felvétele Hosszabb ideje nyereséggel Gépesítés a mezőgazdaságban Az esztendők fordulóján könnyen csábítja az embert a számvetés. A kérdések között elsőként többnyire az vetődik fel; vajon miben, mennyit haladtunk előbbre? Ez persze vonatkozhat egyéni elképzeléseink megvalósítására csakúgy, mint többeket érdeklő, nagyobb tervek teljes-ülésének mikéntjére. Maradjunk ezúttal az utóbbinál, ezen belül pedig annál a kérdésnél, hogyan haladt mezőgazdaságunk és gépesítése az elmúlt több mint három évtized alatt. Az ma már történelmi tény, hogy a felszabadulás körül hazánk aktív keresőinek mintegy ötven százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, ma a húsz százalékot sem éri el. Ugyanakkor a mezőgazdaság bruttó termelése több mint nyolcvan százalékkal nőtt. Állandó tanulás Nem kell hozzá szakértőnek lenni, hogy belássa bárki: az eredményben rendkívüli szerep jut annak a ténynek, hogy létrejöttek azok a nagyüzemek, állami és szövetkezeti gazdaságok, amelyekben a genetikai, biológiai és technikai fejlesztés jó alapokra talált. Elég csak körülnéznünk közvetlen közelünkben, a járás gazdaságaiban, amelyekről elmondható. hogy hosszabb ideje egyik sem zárt közülünk veszteségesen, s mint hírlik, a most készülő zárszámadások is sikerrel kecsegtetnek. Pedig nincs könnyű év mögöttünk. A sok tényező közül a gépesítés fejlesztésében elért eredményeknek nagy a szerepe. Régen nyilvánvaló, hogy az ember megfelelő szerszámokkal egyre többre 'képes, hát még ha szaktudását is állandóan fejleszti. Öröm az, hogy az elmúlt évtizedek alatt sokat törlesztettünk az évszázadok adósságából. Mindez persze nem feledtetheti azt sem, hogy az előbbrelépéshez még további erőfeszítésekre lesz szükség, a termelés szférájában éppúgy, mint a kutatásban és az oktatásban. Több lehetőség Nem először körvonalazták már azt, hogy mit is jelent példának okáért az az összefogás, amely a város agrárcentrummá válásának érdekében megvalósul. Nem titok, hogy az ebbeli tennivalók sora végén nemcsak azt várjuk, hogy kutatási, oktatási intézményeink a nagyobb országos ügyek még hatékonyabb segítése mellett, a járás mezőgazdaságán is lendítsenek. Különösen a műszaki fejlesztésben, de másban is, még szorosabbá lehetne tenni ezeket a kapcsolatokat. Néhány példa már van rá, de több, sokkal több az eddig kiaknázatlan lehetőség. Okos hasznosítás A jobb, a korszerűbb módszerekért természetesen már most sem kell messzire menni tanulni, mert a helybéli gyakorlat sok módszere alkalmas az elterjesztésre. Ha csupán a gépjavítás, karbantartás mikéntjét tekintjük, ebben a túrái Galga menti Magyar— Nemcsak jobb, olcsóbb is A gyerekekért dolgoztak Nem kis gondot okozott a tápiószentmártoni tanács vezetőinek,' hogy milyen fűtési rendszert ^alkalmazzanak a község középületeiben az olajkályhák helyett. Hosszas tájékozódás után a propán-bután gázzal működő konvektorok mellett döntöttek. Ilyen fűtésre cserélték az olajkályhákat a tanácsházán, a körzeti és a fogorvosi rendelőben és a gyermekkönyvtárban is. Ennél gazdaságosabb és kényelmesebb fűtési módot nem is találhattak volna. Hiszen például a tanács épületének a tüzelőanyag-költsége egy szezonban a negyedére csökkent. Az elmúlt évben 83 ezer forintot költöttek fűtőolajra, míg ebben az esztendőben a pb-gázfűtés teljes öszszege nem haladja meg a 20 ezer forintot. A gázfűtéssel Tápiószentmártonban egy téli idényben 55 tonna olajat takarítanak meg. Az új óvodát már eleve pbgázfűtéssel tervezték. E létesítmény egyébként rekordidő alatt és minimális központi támogatással épült fel. Az óvoda a berendezési tárgyakkal és a felszereléssel alig több mint 2 és fél millió forintba került. A lakosság és a helyi üzemek dolgozóinak az építkezésen végzett társadalmi munkája meghaladja az 1 millió forintot. Voltak szülők, akik 4—5 napot is dolgoztak az óvodáért. Nem ez volt Tápiószentmártonban az első gyermekintézményért indított társadalmi munka. A közelmúltban bővítették az általános iskolát. Üj tantermet, tanári szobát és szertári helyiséget, valamint melegítőkonyhát és napközis foglalkoztatót építettek. A beruházás teljes összege nem érte el a 400 ezer forintot. Mindez a lelkes társadalmi összefogásnak köszönhető. Szinte minden érdekeit szülő ott volt az építkezésen, akadt olyan is, aki 37 teljes napot áldozott erre a szabad idejéből. A sok munka eredménye, hogy ma a tápiószentmártoni gyerekek az átlagosnál jobb körülmények között tanulhatnak. Minden jelentkezőt felvesznek az óvodákba és megszűnt a két műszak az iskolában. M. K. Kubai Barátság Tsz-t nem véletlenül említik járáshatárunkon túl is mintaszerűnek. Erről győződhetett meg több száz szakember az elmúlt őszön Túrán tartott bemutatón. Szükség van, s lesz minden jó ötletre, amely a mértéktartó fejlesztés mellett mind nagyobb eredményeket követel, hiszen a jövőben még inkább értjük, érezzük annak a megállapításnak a helyességét, hogy az élelmiszerek fontos stratégiai cikkeink. Termelésükhöz a mi természeti adottságaink, még ha változóak is, egészében véve kedvezőek. A Szilas menti Tsz példája immár évtizede bizonyítja, hogy még a gyengébb adottságú földeken is lehet olyan növényeket termeszteni, amelyek meghálálják a gondoskodást. Mindehhez persze szükséges a korszerű termelőeszköz, a munkaerő okos kihasználása, szervezése, az ipari eredetű anyagok hatékony felhasználása. A legnagyobb szerep- természetesen az embernek jut, aki nélkül — hiába a legjobban dolgozó gép — egyetlen lépésünk sem visz előre. Fehér István Egy önkéntes tanácstag Teszi azt, ami a köznek jó Tápiószelén a főútról jobbra letérve lejtős földúton jutunk a Szigetre. Húsz család él ezen a dombocskán, melyet mélyen fekvő rétek választanak el a falutól. Tavasszalősszel a műveletlen területet elönti a víz. ezért kapta az építkezésre alkalmas magaslat a Sziget nevet. Kalákában Téglás Amtalnét a kertben találom. Kapunyitáskor a szomszéd tacskója besomfordál mellettem, a háziasszony mindkettőnket szeretettel üdvözöl. Hellyel kínál, a kedvemért későbbre halasztja a tésztagyúrást. A kutya farkcsóválva üdvözli a melegben álmosan heverésző macskát. Téglásné nyugdíjas korát meghazudtoló, kamaszos lelkesedéssel kezd mesélni. Első mondatait kicsit túlzónak is érzem. együtt nézi esténként a család. Nehezen lehet rábírni, hogy ismét magáról beszélien. Utánajárás — Mi vagyunk a világ ieg- ] boldogabb emberei — kezdi. — Itt vezet el a kert sarkánál a víz. Eddig hétszáz métert kellett gyalogolnunk a kútíg. Meg kellett várnunk, míg hazaérnek a férfiak, csak ők tudták olyan messziről hordani a vizet. — Ügy tudom, önnek nagy szerepe volt abban, hogy ide eljutott a víz. — Bejártam én a tanácstag helyett is a tanácsra. Sokszor mondtam az elnök elvtársnak, hogy segítsenek már rajtunk ebben a nehéz helyzetben. Végül a szigeti húsz család szervezte meg a munkát, kalákában ástuk az árkot, fektettük a csöveket. Az anyagárat pedig megfizettük. Nagyon nagy öröm volt együtt dolgozni, én főztem, kínálgattam az embereket. Fürgén felpattan, körbe vezet a házba. Büszkén mutogatja az unokája magnóját, a hangfalakat. A színes tv-t Víztisztítás árammal Csápos kutak Ráckevén Szigetújfalu szomszédságában jó ütemben építik a Fővárosi Vízművek beruházásában az új ráckevei vízmű telepet. A létesítmény 21 csápos kútjából és a hozzá csatlakozó vízkezelő üzemből a jövő év végére már naponta 100 ezer köbméter jó minőségű ivóvíz juthat el Dél-Buda, Budafok és Budatétény lakóházaiba. A telep teremti meg azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a későbbiekben fővárosi minőségű ivóvízhez jussanak Ráckeve, Tököl, Halásztelek és a környék lakói is. A csápos kutak többsége már elkészült. Most nagy erőkkel folyik annak a munkacsarnoknak az építése, ahol a három gépegységből álló ózonizáló tisztító berendezéseket helyezik el. A különleges tisztító eljárásra azért van szükség, mert a Dunának ezen a szakaszán a megengedettnél magasabb a víz vas- és mangánszennyezettsége. A francia—magyar kooperációban készülő tisztító berendezés lehetőséget teremt arra, hogy a vizet további szűrés nélkül juttassák az elosztó hálózatba. A befejezéshez közeledő beruházással egyidejűleg már tervezik a ráckevei térségben épülő további vízmüveket. A fejlesztési elképzelések szerint a jelenlegi telephez csatlakozva a VII, ötéves tervben déli irányban bővítik ai vízmüvet. Ugyanakkor előkészítik a Makód és Lórév térségében az elkövetkező években sorra kerülő vizkutatásokat. Az ezredfordulóig a főváros és az agglomeráció évi 600 ezer köbméternyi vízszükségletének kielégítésére ily módon jutnak újabb víznyerési lehetőségekhez. K. Z. — Szívesen csinálok olyasmit, ami a köznek jó. Mióta nyugdíjban vagyok, ez tölti ki az életemet. Tisztasági felelős vagyok, népi ellenőr, részt veszek a Vöröskereszt munkájában. Gyakran felkeresnek a környékbeliek apró problémáikkal. Segítek azoknak, akik nincsenek tisztában a jogaikkal, utánajárok nyugdíjvagy járadékügyeiknek. Ja-, vasiatokat teszek a tanácsnál, nemrég kértem két villanyoszlopot a Sziget utcába, hogy a gyerekeknek ne kelljen esténként sötétben hazajönniük az árterületen keresztül. Ma már mindent el lehet érni, ami az emberek javát szolgálja. — Ha kell a kisegítő, visszamegyek az Áfész-hez dolgozni, nyáron fagylaltot mérek, vagy amire éppen szükségük van. Ott is kedvességgel, figyelmességgel vesznek körül. Voltam velük Bécsben és a Szovjetunióban is jutalomutazáson. Moszkvában nagy szeretettel fogadtak, sokat törődtek velünk. Elismerések Közben egy fiók mélyéről számtalan piros díszdobozt kerít elő. Hosszú, dolgos életének elismeréseit őrzi bennük. Sokszoros kiváló dolgozó, először a Földműves szövetkezetnél, majd az ÁFÉSZ-nál. És ' természetesen érdemes,’ majd kiváló társadalmi munkás. A tanácselnök szerint' többet tett a községért, mint némelyik tanácstag. — Hát ki csinálja, hogyha nem mi? Hiszen nekünk világít a villany, nekünk folyik a víz. Olyan öröm az emberekért dolgozni, megkönnyíteni az életüket. Mr. A. Gombó Pál: ^y^ii/cí Ítozcíó olz Ó, naiv emberiség. Már azt hitte, az ókor dicső istenei kihaltak, pedig csupán kétezerévnyi rendes szabadságukat vették ki, s ímé, visszatértek közibük. Hanem egy ideig bizony tájékozatlanok maradtak, annyi minden megmásult a földi világban. Főként túl sokan lettek az emberek ahhoz, semhogy egyenként törődni lehetett volna velük. Úgy is határoztak első munkamegbeszélésükön, hogy a továbbiakban bizonyos egységeket tartanak szemmel, azoknak is megvan a maguk sorsa, és ha van, befolyásolni is lehet isteni hatalommal. Sokféleképpen persze: tragikusan, komikusán, vágyaik felkeltésével, tevékenységük összekuszálásával, átváltoztatásokkal. Ez utóbbi három esete kívánkozik ezennel a nagyközönség színe elé. O Zeusz, a magasságos villámhordozó lenézett a magyar fellegekből és a Tolóműre vette szemeit, amely vaskos vállalat volt és már előbb is méltónak találta az ő figyelmére. Hanem most azt hitte szemkáprázat csalja, vagy túlsók nektárt fogyasztott, mert egy Tolómű helyett két Tolómű tolakodott látókörébe, egy helyett két vezérigazgatóval. — Két megoldás van — fontolgatta a dolgot Zeusz. — Vagy valóban ittas vagyok, vagy pediglen a vállalatok nem olyanok, mint az emberek, inkább az amőbákhoz hasonlatosak, mert osztódással szaporodnak. Másnapra halasztotta a döntést a két verzió ügyében, de másnap mit látott, mit nem? Szemlélte a két Tolóművet, ám mindkettőjükből épp akkor váltak ki kisebb részek, melyeket anyáik munkaközösségnek neveztek. — Mégiscsak élveszüléssel szaporodnak — fontolta a tényeket Zeusz, ámde milyen sebesen! Egyikük egyszerre tízet szül, a másik kilencet! Mégiscsak igaz az ókori filozófus felkiáltása, miszerint „a dolgok oly gyorsan változnak, hogy az istenek sem ismerik ki rajta magukat!” Harmadnap újra lepillantott a sorskormányzó Zeusz, s mit látott: bizony a két Tolómű 19 munkaközösségének némelyike éppen kibocsátott magából 2—3 kisvállalkozást. Zeusz, a mindenható bölcs ekkor elvesztette az ő türelmét és így kiáltott fel dörgő szavával. — Nincsen ez boszorkányság híjján! A dolgok rendje legyen ismét egyszerű, mint hagyományosan, változzék ez a Tolómű futó állatokká, legyen két alapegysége hím és nőstény, váljanak leszármazottaik fiókákká éspedig nyulak képében, mert szaporaságuk elképesztő! És úgy lön, és eltűnt a Tolómű az iparügyi minisztérium nyilvántartásából, viszontag nyulak kezdenének el futkosni a magyar prériken, a vadásztársaságok örömére. És megváltoza az államháztartás egy izikje is, mert eltűne belőle némi deficit, ám beléje kerüle nyúlhús és nyúlszőr és nyúlszörkalap. ©Míg Zeusz így járt és intézkedett, Pallas Athéné sem volt tétlen, ö, aki minden ésszerűség istennője, az Engedélyező Hivatalt vette ellenőrzése alá. S mit tapasztalt, mit nem? Látta, hogy bement oda Kiss István és kért egy engedélyt. Erre azt mondták neki, hogy készséggel, és a demokratikus ügyintézés szellemében, csupán kérjen igazolást arról, hogy engedélykérésre jogosult. Kis István térült-fordult és másnapra, mire az istennő letekintett, már sorban is állt az igazolással. Erre felküldték őt a harmadik emeletre, ahol azt mondták neki, hogy nyújtson be egy kérvényt 100.— forintos okmánybélyeggel, amelyben engedélyt kér, ebben jelölje meg, hogy mire kér, miért kér, hol lakik, hányas az irányítószáma. A harmadik napon pedig látta Pallas Athéné, hogy Kis István kezében lobogtatta a kérvényt, két kitöltött űrlappal, mire a második emeleten azt mondták neki, hogy rendben volna a dolog, csupán hozzon három igazolást, éspedig arról, egyet, hogy az utóbbi 120 évben nem kérvényezett, arról egyet, hogy a személyi száma milyen személyazonossági számhoz tartozik, egyet pedig arról, hogy az engedéllyel nem fog visszaélni. Pallas Athéné megfontolta a dolgot, és mivel úgy vélte, hogy az eddigi engedélykéréseket ott a hivatalban kéne nyilvántartani, a két szám összetartozását úgyszintén, míg a jövőre nézve csak maga Zeusz adhatna felvilágosítást, aki azonban Kis Istvánt nem fogadhatja — gyorsan határozott. Az Engedélykérő Hivatalt pókká változtatá át dicső dárdája egyetlen mozdulatával, és azóta a hivatal csak legyeket kerít hálójába. Az emberek pedig rájöttek, hogy engedély nélkül is lehet csinálni sok mindent, amit pedig nem, azt amúgy se engedik. OHermésznek adódott a legegyszerűbb és egyben a legfurcsább esete. ö egy önkiszolgáló Közértet figyelt és látta, hogy ott nyüzsögnek az emberek. ám nem nyüzsögnek az eladók. Az emberek elveszik az árut ám az eladók nem adnak el. csak támaszkodnak és pletykálnak. Míg ezzel szemben az emberek hiába nyüzsögnek kapkodva az állványokról, a pénztárnál sorban kell várakozmiok az idők fogytáig, holott az egyetlen árva pénztárosnő érgyulladásig emel, számol, billentyűzik, pénzt vesz át s ad vissza. Estenden pediglen zárás után mindannyian megosztozának bizonyos titokzatos pénzeken, aminek lényegét Hermész, mivel ő volt a tolvajok istene is, azonnal felfogta. Ám így szólt, gyorsabban döntve, mint akárr egy földi vezérigazgató. — Hah, változzanak az eladók mind lajhárrá, míg viszontag a pénztárosnők maradjanak az ő helyeiken! És így történt, hogy a magyar állatkertek rengetek lajhárhoz jutának, míg a pénztárosnők tovább számolónak, ám elbátortalanodva a közösségi szellem hiányától, inkább fizetésemelést kérőnek és kapának, semmint olyas összegeket üssenek be a pénztárgépbe, amelyeknek árufedezete nincs a vásárlók kosarában.
