Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
2 x-fCnlav 1982. DECEMBER 24., PÉNTEK Rakétadiplomácia vagy tárgyalások? Ülésezett a Minisztertanács A napokban több tízmillió amerikai televíziós néző lehetett szemtanúja egy tanulságos szócsatának. Az ABC, a három országos hálózat egyike Weinberger amerikai hadügyminisztert ültette kamerái elé. A Pentagon vezetőjét egy olyan hírneves újságíró kérdezgette aktuális katonai kérdésekről, mint David Brink- ley, akit a tv-társaság tekintélyes summával csábított át a vetélytárs NBC-hálózattói. Weinberger az MX-progra- mot próbálta népszerűsíteni. Azt a fehér házbeli döntést, amely — ha megvalósításra kerül — a fegyverkezési ver- teny újabb veszélyes fordulóját indítja el. A tervek szerint 100 új négylépcsős rakétát helyeznének el nukleáris robbanófejekkel, Wyoming amerikai államban egy 22,5 kilométer hosszú, 2,4 kilométer széles területsávon. A gyártási és telepítési költségeik mintegy negyvenmilliárd dollárt tennének ki. Reagant egyelőre leszavazták, amikor azt kérte a kongresszustól, hogy már jövőre pótmegajánlásokat bocsásson rendelkezésére az első öt MX-raikéta megépítéséhez szükséges pénzösszegeket. (De a Fehér Ház tovább manőverezik, hogy megszerezze a pénzt.) David Brinkley azért kérte vasárnap délutáni csúcsidőben augárzott interjúprogram alanyául a hadügyminisztert, hogy válaszoljon azokra a két- légekre, amelyek az elnöki döntés nyomán a közvélemény tgy részében megfogalmazódtak. Ezek így hangzanak: Egyáltalán szükség van-e erre az új negyvenmilliárdos programra, amikor az Egyesült Államok gazdaságát mély válság sújtja? A rakétáknak ez a telepítési rendszere nem magyarázható-e oly módon, hogy Washington átértékelte eddigi álláspontját, s nukleáris rakétaháború folytatására készül? Nem megsértése-e az MX-ra- kéta gyártása és telepítése a Szovjetunióval aláírt SALT- egyezményeknefc? Nem rontja-e az MX-programban bekövetkezett döntés a Genfben folytatott szovjet—amerikai tárgyalások bármiféle sikerességének esélyeit? Weinberger igyekezett olyan képet festeni, mintha a 40 milliárd dolláros számösz- szeg „túlzott volna”, s csupán 23—26 milliárd dollárt emésztene fel az új fegyverkezési program. Brinkley azonban még ezt is soknak tartotta, s azt feszegette, hogy nem volna-e helyes ezt az összeget a gazdasági válságtól sújtott iparágak stimulálására fordítani, hogy az ország így gyorsabban lábaljon ki a nehéz helyzetből? Weinberger azzal vágott vissza, hogy a hadi iparnak adott hatalmas megrendelés új munkaalkalmakat teremt, s növeli a foglalkoztatottságot. Vagyis kifejtette, hogy a gazdasági válságból nézete szerint a fegyverkezés újabb fordulójával lehet kiutat találni. „Felfedezése” egyáltalán nem eredeti, csakhogy eddig ez a recept mindig veszélyes következményekkel járt, s nem is hozhatta meg a tartós gyógyírt. Az interjú azért is rendkívül tanulságos volt, mert a kérdésekre adott válaszok során mindazok számára kitűnt akik jól figyeltek, hogy az Egyesült Államok „pótfegyverkezési programjaival” a maga javára akarja megváltoztatni a meglevő szovjet— amerikai viszonylagos katonai erőegyensúlyt. Közismert ugyanis, hogy az Egyesült Államok nukleáris rakétáinak többsége tengeralattjárókon és repülőgépeken elhelyezett, s kisebb, a szárazföldről elindítható hányad. A Szovjetunió rakéta-nukleáris stratégiai fegyverzet arzenálja viszont főleg szárazföldi telepítési rendszerekből tevődik össze. Weinberger elismerte ezt a televízió kamerái előtt az interjú során, s azt sem tagadta, hogy a költségvetési tervezetekben a hadi kiadások között a jövőben nagyobb összegeket fordítanak a tengeralattjárókon és repülőgépükön elhelyezett rakéta-nukleáris fegyverek kifejlesztésére, s ha pedig ez így van, akkor a szárazföldi telepítésű rendszerekben tervezett ugrásszerű amerikai növekedés — amelyet az MX-rakéta gyártása és telepítése jelent — Washington javára egyoldalúan megváltoztatná a jelenlegi erőviszonyokat a legpusztítóbb fegyverekben... S miért van minderre szüksége az Egyesült Államoknak? David Brinkley feltette a kérdést, amely a közvélemény értőbb részében felvetődött: az MX-xakéták nem arra szolgálnak-e, hogy Washingtonnák maradjanak olyan fegyverrendszerei, amelyeket egy „totális nukleáris háborúban” bevethet? Hiszen a „sűrű telepítés” azt a célt szolgálja állítólag, hogy „ellenséges rakéták becsapódása után is az .MX-ek. nagy része bevethető állapotban maradjon, vagyis egy nukleáris háború „eredményesein” folytatható legyen Washington számára”. S innen egy lépés vezet tulajdonképpen tovább, azokhoz az amerikai katonai cikkekhez, amelyek az atomháború pusztításait igyekeznek lekicsinyíteni, s azt állítják, hogy az 10—20 millió amerikai halottnál nem jelentene többet, vagyis „megérné", ha rendelkezésre állna ezek után további bevethető amerikai nukleáris fegyver. Ezek a cinikus, emberiségellenes számítgatá- sok annak idején joggal keltettek mély megdöbbenést világszerte. Weinberger, a Fehér Ház szóhasználatával élve „béketeremtőknek” igyekezett feltüntetni az MX-rakétákat, s tagadta, hogy ezekkel az Egyesült Államok bármiféle „átértékelést” hajtana végre nukleáris stratégiájában. De szavai nem hangzottak meggyőzően abban a szócsatában, amelyet a neves riporterrel folytatott Ugyanígy ellentmondásokba keveredett, amikor azt igyekezett magyarázni, hogy az MX-rakéták telepítési rendszere nem sérti meg a SALT-egyezmény előírásait. Bizonytalanná vált, sőt önmagát is kiigazította, amikor Brinkley arról kérdezgette, hogy a SALT—I egyezményt nem sérti-e meg az az elképzelés, hogy az MX-ek körül rakétaelhárító rakéta- rendszert is létrehoznak. A hadügyminiszter viszont a genfi tárgyalások ügyében feltett kérdésekre meglepő választ adott. Ügy tüntette fel az MX-döntést, mintha az „jótékony hatással” lehetne a fegyverzetcsökkentési tárgyalásokra, s „ösztönözné” a megállapodást. Ez azért is kelthetett megütközést, mert Weinberger kijelentette, az MX- rendszer törlése az amerikai fegyverkezési programból, vagy bármilyen csökkentése nem lehet a genfi tárgyalások témája. Kommentátorok ezek- után joggal mutattak rá: hogyan lehetne elképzelni, hogy egy fegyverkezési program megindítása elősegítené ugyanazokról a fegyverfajtákban való csökkentésről szóló tanácskozásokat? Nsn> véletlen tehát, hogy Weinberger megnyilatkozásai is hozzájárultak ahhoz, hogy az amerikai közvéleményben is növekedjen az atomfegyverek gyártásának és telepítésének befagyasztása iránti követelés. Ezt a javaslatot szovjet részről fogalmazták meg hivatalosan. Az indítvány úgy szólt, addig is amíg a tömeg- pusztító fegyverrendszerek további csökkentésében nem jön létre megegyezés, a tárgyalások időtartamára — hogy a magállapodást megkönnyítsék — egyik fél sem kezdjen bele új fegyverrendszerek kiépítésébe és telepítésébe. A hivatalos Washington merev elutasítással válaszolt. S nemcsak az MX-rendszert, a B—1-es repülőgépet, a Pershing—2 rakétákat és a robot- repülőgépeket vették fegyverkezési programba, illetve folytatják gyártásukat, hanem Nyugat-Európában már meg is kezdték az előkészületeket az új 572 közép-hatótávolságú fegxjver 1983-as telepítésére. S történik mindez akkor, amikor Jurlj Andropov, az SZKP főtitkára a moszkvai jubileumi ülésen új, rendkívüli jelentőségű javaslatokat tett mind a hadászati támadó fegyverek, mind pedig az európai* közepes hatótávolságú rakétarendszerek ügyében. Az SZKP főtitkára felajánlotta, hogy a szovjet közép-hatótávolságú rakéták számát any- nyira csökkentenék, mint amennyi hasonló fegyver a két európai nukleáris hatalom, Nagy-Britannia és Franciaország arzenáljában van. (Ez körülbelül 160 nukleáris robbanófejjel felszerelt ballisztikus rakétát jelent.) Természetesen ebben az esetben nem kerülne sor az 572 új Pershing—2 rakéta és robotrepülőgép nyugat-európai telepítésére, és egyenlőséget kellene teremteni mindkét oldal más nukleáris töltetet hordozó eszközeiben is. Nyugatnak ugyanis jelenleg mintegy 700 közép-hatótávolságú repülőgépe van felszerelve atomfegyverekkel, a Szovjetuniónak viszont csupán mintegy 200. Vagyis: szemben az egyoldalúságra törekvő amerikai megoldással, minden középhatótávolságú rendszerre ki kellene terjeszteni a csökkentést. Ami pedig a hadászati támadó fegyvereket illeti, ezekben Andropov 25 százalékos csökkentést indítványozott Sajnálatos, hogy Washington alig néhány órával a szovjet javaslat elhangzása után, mint „elfogadhatatlant” elutasította a kompromisszumos béketervet. Ezek után felvetik: egyáltalán mire készül Washington a nukleáris rakéták január végi új fordulóján? Egyáltalán, nem időhúzás-e csupán mindaz, amit az amerikai küldöttség Genfben folytat, s nem csupán saját közvéleménye előtt kívánja kelteni a komoly tárgyalások látszatát, hogy közben elterelje a figyelmet az új veszélyes fegyverkezési programokról? Ezt a taktikázást egyes kommentátorok rakétadiplomáciának is nevezik, szemben a tényleges, valóban gyümölcsöző eredményekre törekvő kompromisszumos tárgyalásokkal. Világos, hogy a genfi tanácskozásokon a január végi újrakezdés után csakis akkor várható előrehaladás, ha Washington magatartását nem a rakétadiplomácia, hanem a kompromisszumokra törekvő tárgyalások óhaja vezérli. Árkus István A szükségállapot december 31-én történő felfüggesztésére vonatkozó döntés alapján a lengyel belügyminiszter elrendelte, hogy az összes internálhat a csütörtöki nappal bezárólag bocsássák szabadon és egyidejűleg parancsot adott az internáló központok megszüntetésére. A katonai főügyészség utasítására az eddig internáltak közül többeket letartóztattak, mivel ellenük bűnvádi eljárás folyik. A volt Szolidaritás vezetői közül az intézkedés Andrzej Gwiazdát, Seweryn Javorskit, Marian Jurczykot, Karol Modzelewskit, Grzegorz Palkát, Andrzej Rozplochows- kit és Jan Rulewskit érinti. Ugyancsak Varsóból érkezett az a hír, hogy a lengyel törvényhozás alkotmányjogi bizottsága jelenleg Piotr Ja- roszewicz- volt miniszterelnök, továbbá Tadeusz Pyka, Jan Szydlak és Tadeusz Wrzasz- czyk- volt miniszterelnök-helyettesek ügyével foglalkozik — jelentette a PAP hír- ügynökség. A bizottság azt vizsgálja, hogy a magas rangú állami tisztviselők megsértették-e, és ha igen, milyen mértékben az alkotmány előírásait. Elsősorban az említett tisztségviselőknek az 1975 és 1980 közötti időszakban végzett tevékenységére vonatkozó dokumentumokat tekinti ót. A testület munkája végeztééi ndropo v-Jaruzelski találkozó Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára tegnap Moszkvában fogadta Wojciech Jaru- zelskit, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkárát, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnökét. A szívélyesség, a két párt és a Ikét ország közötti barátság légkörében megtartott találkozón o két párt és a két ország kapcsolatainak legfontosabb kérdéseiről volt szó. Fogadás Pekingben A Szovjetunió kínai nagy- követségén Pekingben fogadást adtak a Szovjetunió megalakulása 60. évfordulójának tiszteletére. A fogadáson megjelent Ulanfu, a Kínai Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, az országos népi gyűlés állandó bizottságának alelnöke. A világsajtó tegnap is vezető helyen foglalkozott Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának keddi beszédével és az abban elhangzott új szovjet javaslatokkal. A L’Humanité vezércikkében Jurij Andropov beszédét kommentálva kiemeli, hogy az új szovjet javaslatok a remény távlatait nyitják meg az új esztendő küszöbén, s 1983. a veszélyek éve helyett a remények esztendejévé válhat. A tokiói szóvivő országa azon reményének adott hangot, hogy mihamarabb eredmény születik a Szovjetunió és aa Egyesült Államok közötti nukleáris leszerelési tárgyalásokon. A japán kormány behatóan tanulmányozza az SZKP KB főtitkárának beszédét és az abban elhangzott új leszerelési javaslatokat — jelentette ki tegnap a tokiói külügyminisztérium szóvivője. Az SZKP KB főtitkárának javaslata „a legfontosabb kezdeményezés azóta, hogy a genfi tárgyalások megkezdődtek” — írja a L’Unitá, az Olasz Kommunista Párt lapja. A lap a továbbiakban a francia és az angol rakéták problémakörét érintve, rámutat: igazságtalan dolog úgy tenni, mintha ezek a fegyverek nem léteznének, vei beszámol a szejmnek, és vádemelési indítványt tehet vagy javasolhatja az eljárás megszüntetését. Tegnap Üj-Delhiben indiai— pakisztáni tárgyalások kezdődtek a két ország viszonyának rendezéséről. A külügyminisztériumi igazgatók szintjén folyó megbeszélések célja az Iszlámábád által javasolt meg nem támadáECK Meghosszabbított tilalmak Az Európai Gazdasági Közösség tegnap egy évre — tehát 1983 végéig — meghosz- szabbította a lengyelországi szükségállapot miatt a Szovjetunió ellen az idén márciusban elrendelt kereskedelmi tilalmat. A tiltó intézkedés korlátozza mintegy másfél száz szovjet árucikk behozatalát a közösség országaiba. A korlátozás az EGK-ba irányuló teljes szovjet kivitel 1—1,5 százalékát érinti. Görögország nem értett egyet az intézkedéssel és így mentesült annak betartása alól. A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtöki ülésén áttekintette a foglalkozási rehabilitácó helyzetét. Megbízta az egészségügyi minisztert, tegye meg a szükséges intézkedéseket arra, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak rehabilitációjában a jövő év közepétől a vállalati dolgozókéval azonos elveket érvényesítsenek. Felhívta a figyelmet a rokkantságot elbíráló orvosi bizottságok munkájának javítására. A kormány megbízást adott a foglalkozási rehabilitáció továbbfejlesztését szolgáló hosszabb távra szóló tennivalók kidolgozására is. és nem fenyegetnék a Szovjetuniót. Ausztria reméli, hogy a leszerelésre vonatkozó legújabb szovjet javaslatok valamennyi ország — köztük mindenekelőtt a legnagyobb fegyver- készlettel rendelkező államok — támogatásával találkoznak — mondotta tegnap Willibald Pahr osztrák külügyminiszter az APN szovjet sajtóügynökségnek adott nyilatkozatában. Az amerikai kormány képviselői szívesen keltenék azt a látszatot, mintha nyugateurópai nyomásra utasították volna el a Jurij Andropov által előterjesztett javaslatokat az európai közepes hatótávolságú rakéták szintre hozásáról. Sajtóelemzésekből ezzel szemben kiviláglik: ennél jobban izgatja Washingtont, hogy a szovjet javaslatoknak már csak fontolóra vétele esetén is a kontinensen azonnal követelnék az amerikai rakéták telepítésének elhalasztását. A sajtó reagálása már kedA francia kommunisták és szocialisták 11 város kivételével mindenütt közös listákkal indulnak a márciusban tartandó községtanácsi választásokon — ebbert állapodtak meg az FKP és a szocialista párt küldöttségei, amelyek Georges Márchais főtitkár és Lionel Jospin első titkár vezetésével több mint hat órán át tanácskoztak szerdán este az FKP székházában. si szerződés és az Üj-Delhi által indítványozott barátsági és együttműködési szerződés tervezetének megvitatása, valamint a két ország vitás ügyeivel foglalkozó indiai—pakisztáni vegyes bizottság működési szabályzatának véglegesítése. Szóba kerül ezenkívül a pakisztáni börtönökben fogva tartott indiai és az indiai börtönökben levő pakisztáni állampolgárok ügye is. TEL AVIVBAN tegnap hivatalosan bejelentették, hogy a jövő hét elején kezdődnek meg az izraeli—libanoni—amerikai tárgyalások a Libanonba behatolt izraeli csapatok kivonásáról. A libanoni kormány ragaszkodik hozzá, hogy az Egyesült Államok küldöttsége teljes jogú partnerként vegyen részt a találkozókon, SPANYOLORSZÁG nemrég hivatalba lépett szocialista párti kormánya elvben jóváhagyvalamint a megyei szállítási bizottságok hatáskörének bővítéséről. A Központi Szállítási Tanács tárcaközi tanácsadó és koordináló szervként működik, elősegítve a fuvarozók és fuvaroztatók jobb együttműködését. A Központi Szállítási Tanács és a megyei szállítási bizottságok 1983. január 1-től az áruszállítás mellett a személyszállítással kapcsolatos tennivalókkal is foglalkoznak. A kormány a Tudománypolitikai Bizottság előterjesztés* alapján jóváhagyta o műszaki fejlesztés és a tudományos kutatás távlati irányaira kidolgozott koncepciókat. Megtárgyalta és elfogadta a Minisztertanács a kormány és bizottságai, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1983. első félévi munkádén is elismerő, vagy legrosz- szabb esetben érdeklődő volt, s ez az érdeklődés nem lankad. A tegnapi The New York Times például első oldalon számolt be Leonyid Zamjatyin és Vagyim Zaglagyin moszkvai sajtóértekezletéről, részletesen ismertetve az érvelő megjegyzéseket. Michael Foot, a brit Munkáspárt vezére tegnap délelőtt az alsóházban szemére vetette Margaret Thatcher miniszter- elnöknek, hogy „hebehurgya és ellentmondást nem tűrő módon” visszautasította az SZKP KB főtitkárának indítványát. A munkáspárti vezető, utalva arra a nyilvánvaló ellentétre, amely a thatcheri reagálás és Pym külügyminiszter megjegyzései között volt tapasztalható, felszólította a miniszterelnököt, hogy „tartson lépést saját külügyminisztériumával”. Foot szavaira Margaret Thatcher elutasító véleményének újbóli rögzítésével válaszolt. Az éjszakába nyúló tanácskozás után mindkét küldöttség vezetői aláhúzták a megállapodás jelentőségét. Georges Marchais kijelentette: a megállapodás megfelelő lendületet ad a baloldalnak ahhoz, hogy a választásokon ne csak az eddig általa vezetett városokban őrizze meg a többséget, hanem új városokat is meghódítson. A mostani megállapodást hosszabb vita előzte meg. Az FKP azt javasolta, hogy a két párt mindenütt közös listával induljon és ezeket a listákat a baloldali többségű városokban az eddigi polgármester vezesse. A szocialista párt is hajlandó volt közös listák felállítására, de 29 olyan városban, ahol eddig kommunista volt a polgármester, magának követelte a listavezetői, vagyis győzelem esetén a polgármesteri tisztet. 11 város között, ahol külön listákon indulnak, már csak egy nagyváros, Reims szerepel. Közös listákon indulnak a baloldali pártok Párizsban is, ahol 20 kerület közül kettőben lesz kommunista a listavezető. ta a korábbi kabinet döntését,' hogy az ország 84 darab F—18- as típusú vadászbombázó repülőgépet vásárol az Egyesült Államoktól. LUIS GARCIA MEZA tábornokot. Bolívia egykori elnökét kizárták a dél-amerikai ország hadseregéből. A tábornok 1980. július 17-én államcsínynyel került hatalomra, majd államfői tisztségét kihasználva, busás hasznot húzott a kábítószer-kereskedelemből. Több volt Szolidaritás-vezető ellen eljárás folyik Elengedték az internáltakat A Minisztertanács határozatot hozott a Központi Szállítási Tanács szervezetének és működésének módosításáról, I tervét. A világsajtó vezető helyen ismerteti a moszkvai kezdeményezést A szovjet javaslatok visszhangja Véleménykülönbség India és Pakisztán között Megbeszélések A francia kommunisták és szocialisták megállapodása Közös lista a választásokon Csak röviden...
