Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
Színvonal — küzdelmes háttérrel Interjú Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterrel Ismét túljutott — és a realitásokat figyelembe véve igencsak sikeresen — az esztendő végi nagy vizsgán a kereskedelem. A korábbi évekhez hasonlóan most is rekordokat döntött az üzletek forgalma, hősiesen állta a vásárlók rohamát a nyugdíjasokkal megerősített eladógárda. Nekik is köszönhető, hogy nia este a feldíszített fenyőfa alatt a család minden tagja ajándékot találhat. A figyelmesség, a szeretet e tárgyi jelei idén is boldoggá teszik a karácsonyi ünnepeket. Két esetben nehéz a kereskedő dolga: ha nagyon sok az áru, illetve, ha kevesebb a megszokottnál. Mindkét helyzetben fokozottan esnek latba a felkészültség, az ötletesség, a rugalmasság, a szakmai ismeret, egyszóval az igazi kereskedői erények. Jelenlegi viszonyaink a világgazdasági helyzet romlásával függnek össze — ezek közismertek. A külgazdasági egyensúly megőrzése megnehezíti társadalompolitikai céljaink megvalósítását, az életszínvonal eddig elért eredményeinek a megtartását. Hogyan igazodik a megváltozott viszonyokhoz a belkereskedelem, milyen szerepet vállal a feszültségek enyhítéséből? E témában kértünk interjút dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi minisztertől. ■ Mind a szocialista, mind pedig a tőkésországokból hozzánk érkező vendégek elismeréssel nyilatkoznak az áruellátás színvonaláról. A hazaiak többsége Is — tárgyilagosan értékelve a helyzetet — azt vallja, „csak rosszabb ne legyen”. Idén a kínálat összességében kiegyensúlyozott. Ez egyben azt is jelenti, hogy meg tudtuk őrizni az árualap és a vásárlóerő összhangját, amit a lakosság megtakarítási készségének alakulása is bizonyít. Különösen fontosnak tartom, hogy élelmiszerekből, alapvető árukból jó a kínálat. Az iparcikkek körében tapasztalhattunk átmeneti zavarokat is, például a mosópor- és a fogkrémellátásban, de ezek az időbeni intézkedések nyomán fokozatosan megszűnnek. Az eset tanulságul szolgál a jövőre: nem szabad megengedni, hogy importnyersanyag-problémák miatt a termelés, illetve az ellátás folyamatosságában akárcsak időleges zavar is keletkezzék. Az iparcikk-kínálat gyakorlatilag a tavalyi szinttel azonos, s a lakosság által megszokott és keresett importcikkek túlnyomó többségét is meg lehet találni az üzletekben. Mindez természetesen a korábbinál nagyobb erőfeszítéseket Igényelt a vállalatoktól és a kormányzattól év közben. A jó árukínálat és -választék alapja a hazai ipar és a mezőgazdaság teljesítménye; a belföldi piachoz való jobb alkalmazkodása. Ebben kifejeződik a kormány ellátási felelőssége. A kereskedelem igyekezett kihasználni minden rendelkezésére álló lehetőséget: felszínre kerültek jó kezdeményezések, például a helyi árualapok felkutatása, kooperációk, a termelők és kereskedők fokozott együttműködése, a piac igényeire való gyorsabb reagálás. Mindezek együttesen tették lehetővé, hogy sikerrel kiálljuk az idei nagy próbatételt, a karácsonyi vásárt. Ügy gondolom, a kereskedelemben dolgozók számára az a legnagyobb elismerés, ha a közvélemény értékeli erőfeszítéseinket. Gondként jelentkezik, hogy néhány árucikk minősége ebben az esztendőben sem javult kellően. így például a cipőknél, egyes ruházati termékeknél, és néhány tartós fogyasztási cikknél. A fogyasztó joggal elvárja, hogy pénzéért jó és az árral összhangban levő árucikket vásároljon. Az idén például kínálati helyzet alakult ki a bútorokban, egyes építőanyagokban, ennek ellenére a minőség nem változott előnyösen. ja A megfelelő ellátás a* alapvető cikkekből része az életszínvonal-politikának. Ha nem is ilyen meghatározó, de évek óta kedvezőtlenül befolyásolja az állampol- gárok hangulatát a hiánycikkek jelenléte. Sokan tartanak attól, hogy ezek száma a közeljövőben csak növekedni fog. Hogyan tud megbirkózni a kereskedelem a hiánycikkek pótlásával, illetve mit tehet gyarapodásuk megakadályozása érdekében? A kereskedelem által értékesített több százezer árufajtát figyelembe véve gyakran előfordul, hogy egy-egy időlegesen, vagy tartóséin hiányzik. A helyzet már a hetvenes években arra ösztönözte a kereskedelmet, hogy maga is részt vállaljon a keletkező feszültségek felszámolásából. így alakult meg 1979-ben a Termeltetők Tanácsa, amely Irányítja, egyezteti á kereskedelem termeltetést szervező munkáját. Sokan ismerik a Vevők vagyunk kiállítássorozatot, amely a fővárosban és több megyeszékhelyen a vállalkozók figyelmének a-középpontjába került. Itt ugyanis a kereskedelmi vállalatok bemutatják, milyen cikkekre keresnek gyártókait A termelési kedvet azzal is fokozzák, hogy kedvezményes hiteleket kaphatnak. A kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek pedig több évre szóló szerződést kötnek az állami és szövetkezeti üzemekkel, kisiparosokkal, így termelési biztonságot nyújtanak a vállalkozóknak. Az eredmény: eddig több mint egymilliárd forint értékű, korábban hiába keresett áru került a fogyasztókhoz. Így például megoldódott a háztartási és személymérlegek, a különféle tálaló- eszközök, az épület- és bútorvasalások, egyes játékok és még számtalan keresett tömegcikk gyártása. Az említettek 70 százaléka korábban egyáltalán nem, vagy csak ritkán volt kapható. A már sorozatban gyártott cikkek részben importot helyettesítenek, 10 százalékuk pedig a választékot gazdagítja. A legtöbb gond évek óta aa alkatrészutánpótlásban Jelentkezik. Az igények felmérése Is nehéz, a fő probléma azonban az, hogy a termelők nem szívesen vállalkoznak alkatrészgyártásra készletként esetenként a kereskedelem sem tárol elegendő mennyiséget. A kínálat bővülésére, javulására tehát nem számíthatunk az egyik évről a másikra, mert a megoldás hazai és Import lehetőségei behatároltak. Szólnom kell arról Is, hogy «ok esetben újkeletű problémákkal is küzd a termelő. Gondolok itt az alapanyag és gépi berendezések beszerzésére, kapacitáshiányra, tehát olyan tényezőkre, amelyek meghaladják a kereskedelem lehetőségeit. Ezért is akadozik a választék különböző háztartási aprócikkekből, szögekből, csavarokból, vagyis filléres árukból. A Jövőben jobban össze kell hangolni az érdekeket, olyan együttműködést kialakítani, amely a hiánycikkek eddiginél gyorsabb megszűnését eredményezheti. Az elkövetkező időszakban várható lassúbb gazdasági növekedés ellenére jobban ki kell elégítenünk a lakosság Igényeit Fokozottabban előtérbe került tehát a kapacitásfeltárás, a helyi termelőalapok felkutatása és a fogyasztók érdekében való hasznosítása. ■ Az elmondottak meggyőzően bizonyítják: az ellátásban a hazai ipar lesz a továbbiakban is a meghatározó. A közvéleményt azonban az is foglalkoztatja, hogy például 1983-ban milyen Importcikkeket vásárolhat. Az Is tény, hogy ebben a helyzetben megnövekszik az ipar és a kereskedelem együttműködésének jelentősége, a szerződéses fegyelem erősítése. Mi a véleménye miniszter elvtársnak erről? Az üzletekben található áruk 84 százalékát a hazai termelés adja. A fennmaradó 16 százalékot jelenleg importáljuk. Az elkövetkező években a hazai áruellátást nagyobb mértékben a hazai ipar és mezőgazdaság termelésére kívánjuk alapozni. Ez azonban nem jelentheti az ellátási színvonal megváltozását. Követelmény, hogy az állami vállalatok és fogyasztási szövetkezetek minőség, korszerűség, divat tekintetében növeljék a hazai iparral szembeni igényeket. Emellett nem mondhatunk la az importról sem, mellyel késztetjük a hazai termelőket a mipőség javítására, a korszerűsítésre és a hatékonyság fokozására. Elsősorban a szocialista országokból igyekszünk minél több árut behozni az elkövetkező években. Az államközi egyezmények, klíring keretében az import lényeges növelésére számíthatunk. Ezért is növekszik az állami és szövetkezeti választékcsere szerepe, a Pest megyét is érintő — kishatármenti — árucsere jelentősége. Jelenleg is több mint 80 hazai és külföldi áruházát magában foglaló áruházi csere és nemzeti hetek megannyi vásárlási lehetőséget kínálnak, nem egy esetben különleges cikkekkel javítva a választékot.. A vállalatoktól és szövetkezetektől azt várjuk, fokozzák aktivitásukat e téren, építsenek ki közvetlen kapcsolatokat a baráti országok vállalataival. Konvertibilis fogyasztási- clkk-behozatalunk 1983-ban lényegében az idei szinttel lesz azonos. Itt azonban szeretném megjegyezni, hogy az importot jobban az alapellátás javításának szolgálatába kívánjuk állítani, takarékosabb gazdálkodást kívánunk folytatni, illetve azzal számolunk, hogy a behozatallal elősegítsük exportlehetőségeink bővülését. Az Itthon nem termelt kávéból, citromból, fűszerekből Igény szerinti folyamatos kínálatot teremtünk, hiányt pótolunk diabetikus termékekből, kötöttárukból és híradástechnikai cikkekből, választékot bővítenék és színesítik a hazai árukínálatot az Import divat-, élvezeti és kozmetikai cikkek'. Az ellátás színvonalának megőrzése szempontjából tehát meghatározó a hazai ipar és kereskedelem együttműködésének továbbfejlesztése. A belső piac egyensúlyának egyik feltétele pedig a kapcsolatok javítása. Alapelvünk ugyanis, hogy a termelő és forgalmazó vállalatok áruikat — néhány kényszerpályás terméktől eltekintve — bárhol és bárkinek értékesítsék, illetve az árukat bárhonnan beszerezzék. Fontos feladatunknak tartjuk az áru útjának lerövidítését, vagyis gyorsabb eljutását a termelőtől a fogyasztóig. Gondoljunk csak a divatos ruházati cikkeikre, avagy a gyümölcsre és zöldségre. Mindkettőnél — elsősorban a fogyasztók érdekében — sokat jelent a gyorsaság, aa Idő lerövidítése. Egyúttal a vásárlóért folytatott versenyt kívánjuk elősegíteni, erősítve a termelő piacérzékenységét. Javítva az árukínálatot. Az Ipar törekvése, hogy eleget tegyen a lakosság igényelnek — összességében elismerésre méltó. Mégis előfordul, hogy különféle okok és akadályok miatt egyes iparvállalatok nem teljesítik a megrendeléseket. Késve realizálódnak egyes szerződés- kötések és az áruösszetétel, az ütemezés sem felel meg az eredeti kívánalmaknak. Az Is tapasztalható, hogy valamelyik fél kénytelen elállni a szerződéskötéstől, így a hiányzó árualapot más forrásból kell pótolni. Üj jelenség: néhány termelő túlzott óvatossággal vállal, máskor pedig nem elég rendszeres a szállítás. Nem szükséges bizonyítanom, hogy a felsorolt esetek kedvezőtlenül hatnak az árukínálatra. Az ütemes szállítás garantálásában nem sikerült lényeges haladást elérnünk, pétiig a kereslet folyamatos kielégítése fontos törekvésünk. A jövőben jobban élünk a szerződés nem teljesítése esetén a szankcionálás lehetőségeivel, kötbérezést jogunkkal. Azt viszont látnunk kell, hogy a kötbérből még nem lesz áru. A járható út véleményem szerint a kapcsolatok továbbfejlesztése, az azonos érdekeltség megteremtése. m Már eddig Is számos törekvésről hallottunk, melyek az új helyzethez való alkalmazkodást tükrözik, «elégedett-e a szerződéses rendszer tapasztalataival? Abba az irányba fejlődik-e, amely népgazdaságilag hasznos; a lakosság érdekét szolgálja, vagy ahogy sokan látják, a gyors, egyéni jövedelemszerzés eszköze? Elöljáróban is le kell szögezni, hogy a szerződéses üzletek működésének csaknem kétéves tapasztalatai kedvezőek. Az ország minden részében ma már mintegy hatezer ilyen vendéglátóhely, üzlet áll a vásárlók rendelkezésére. A vásárlók elégedettebbek az áruválasztékkal, a szolgáltatásokkal, illetve a kiszolgálás színvonaláról. Ezt az Is bizonyítja, hogy gyorsan növekszik forgalmuk, elenyésző a panaszok száma. Az üzletet önállóan irányító vezetők a beszerzésben, az értékesítés megszervezésében, a nyitva tartási idő kialakításában a vásárlói igényekhez igazodnak. Törekednek a vevők megnyerésére, és állandó vásár lói, illetve vendégkör kialakításara. Az is tapasztalat, hogy a szerződéses üzletekben jobban ügyelnek a rendre, a tisztaságra, az áruk minőségére, sok ötlettel teszik barátságosabbá a környezetet. Az új üzemeltetési formában az üzletek körültekintően szervezik munkájukat, takarékoskodnak az eszközökkel. A nagyobb forgalmat lényegesen kisebb létszámmal érik el, így a korábbinál számottevően nagyobb nyereséget hoznak a vállalatoknak, szövetkezeteknek. Természetesen a szerződéses üzletekben is előfordulnak hibák, mulasztások. Néhány esetben arra alkalmatlan vezetők vállalkoztak, így fel kellett bontani a szerződéseket. A népgazdaság, vagy a vásárlók érdekeinek megsértését megelőzendő, ezeket az üzleteket is szigorúan ellenőrzik az illetékesek, ha szükséges, büntetik a szabálytalanságot elkövetőket. S3 Milyen új módszereket alkalmaznak, hogy a hagyományos üzletek is lépést tarthassanak az Igényekkel? Mit várnak a jövedelemérdekeltségi forma bevezetésétől? Mint minden ágazatban, a kereskedelemben is alapvető követelmény a vállalatok belső irányításának, mechanizmusának korszerűsítése. Ennek keretében vezettük be a szerződéses üzemeltetést és dolgoztunk ki további, új Irányítási formákat. A háiózat- irányítás korszerűsítésével az a célunk, hogy erősödjön a verseny az üzletek között a vevők megnyeréséért, s ezáltal la javuljon a lakosság ellátása. Azt ia látjuk, hogy a fogyasztók Igényeihez rugalmasan Igazodó, eredményesen működő üzletek számát csak a vezetők önállóságának növelésével, a hatáskörök decentralizálásával, és az érdekeltség fokozásával gyarapíthatjuk. Azt szeretnénk elérni, hogy az üzletek vezetői, mint önálló vállalkozók adminisztratív intézkedések nélkül, az anyagi, erkölcsi ösztönzők hatására tegyenek meg mindent a fogyasztók jobb kiszolgálásáért, a hatékonyabb gazdálkodásért. Nemrégen jelentek meg az irányelvek, melyek a nagyobb kereskedelmi egységek, áruházak, szállodák és nagykereskedelmi lerakatok önelszámoló rendszerének bevezetését, esetleg leányvállalatként való működését teszik lehetővé. Jövőre a közepes nagyságú, úgynevezett szoros elszámolású egységekben jövedelemérdekeltségű rendszert vezetünk be. Ennek lényege, hogy az üzletvezetők jogköre kiterjed az áru- beszerzésre, az értékesítésre, a készlet-, létszám-, eszköz- és költséggazdálkodásra, továbbá meghatározott keretek között aa árak alakítására. Az ilyen üzletekben dolgozók jövedelme az eredményes működéstől függő prémiumból és az eredménykövetelmény túlteljesítésének százalékában meghatározott — munkabéren felüli — adóköteles juttatásból tevődik össze. Az új forma bevezetésére 1983 januárjától fokozatosan kerül sor. Ide tartozik, hogy a hagyományos szoros és szabadkasz- szás elszámolású egységekben a vállalatok, illetve szövetkezetek úgynevezett költségtérítéses rendszert alkalmazhatnak. Ez azt jelenti, hogy a kisebb kiadásokra átalányösszeget kap az üzlet, s az ott dolgozók közvetlenül érdekeltekké válnak a felesleges kiadások megakadályozásában, csökken az adminisztráció, rugalmasabbá válik a gazdálkodás. A felsorolt kezdeményezésektől azt várjuk, hogy elégedettebbek lesznek a vásárlók, a fogyasztók, továbbá a hatékonyabb gazdálkodás révén növekszik a gazdálkodó szervezetek és ezen keresztül a népgazdaság bevétele. Mészáros János Ünnepváró hangulatban Érden Kinek mi tetszik... Teli pultokkal, gazdag karácsonyi választékkal várta a vevőket az elmúlt napokban az érdi új áruház. Kinek mi tetszik... Egyaránt csábító a tejszállító autó és az alvóbaba, bár az egyiket leendő kis gazdája, másikat egy ajándékozó, talán nagypapa mustrál- gatja. A műszaki osztályon is sokan megfordulnak: van akU nek egy szép csillár, van akinek egy magnós-rádió a vd-' gya. A bevásárlókocsik megtelnek mindenféle finomságokkal, > a vásárlók arcán szinte látszik, hogy már készülnek az ünnepi ízekre, hanr gulatra. '»; B&rczs Zsolt képriportja r
