Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-05 / 286. szám

xJfmav 1982. DECEMBER 5.. VASÁRNAP Felkészülten, partnerekkel Megvalósultak az álmok Szeretné, ha rátalálnának a hivatásra A nagybörzsönyi általános iskola hajdani kisdiákja sokáig dédelgette álmát: ha megnő, ő maga is tanítani fog­ja a gyerekeket. Példaképe az a pedagógus volt, aki nem is­mer lehetetlent. Időt és fárad­ságot áldoz, hogy a keze közül kikerülő emberpalánta minél teljesebb, igaz életet éljen. A családban — akárhogy is meghányták-vetették a kis­lány kívánságát — taníttatá­sára sehogyan sem volt elég a jövedelem. Tóth Istvánnénak, a budakeszi tanács művelődési osztályvezetőjének életútja ilyen nehezen indult, de a ké­sőbbiekben már sokkal egye­nesebben ívelt. A hatvanas évek elején megjelent az új ösztöndíjrendelet. Ez volt az a ritka pillanat, amikor a hir­telen jött lehetőség összetalál­kozott régi vágyával. A falu ösztöndíjasaként csak rajta múlott, hogy megállja-e a he­lyét. S mire elteltek a felké­szülés évei, visszavárták a fa­luba. Magyar—történelem— rajz szakos tanárként, kollé­gaként köszöntötték a valami­kori tanítványt. Gyorsan tel­tek a munkával töltött órák, szeretett tanítani, s ez úgy tűnt: betölti életét. Arra gon­dolt, generációkat nevel föl a kis községben. Csakhogy né­hány esztendő elteltével még­iscsak megvált szülőfalujától. A férjét Dunakeszire szólítot­ta munkája, így hosszas töp­rengés után oda is költözött a család. Űj hely, ismeretlen embe­rek, más munkahely. A vélet­len úgy hozta, hogy párhuza­mosan két tevékenységet is vállalt. Az iskolában óraadó­ként tanított, a főállása pedig a tanácson várta. Művelődés- ügyi felügyelőként az egyre gyarapodó település mind több tevékenységébe kapcsolódott be. Ott volt a gödi Fészek vi­táin, oktatási intézmények gondjait bogozta, partnert ke­resett az üzemekben az ottani közművelődési formák kimun­kálásához. Hosszú lenne mai beosztásának valamennyi rész­letét papírra vetni. Szerinte az utóbbi esztendőkben a legtöb­bet az iskolák miatt fájt a fe­je. Igaz, hogy egy évtized alatt Hahnágyi Péter felvétele Dunakeszin számosabb tante­rem épült, mint előtte, igaz, hogy több pedagógus van. Ám tíz év alatt megduplázó­dott a tanulók létszáma, s a pályakezdő tanárok letelepedé­se sem zökkenőmentes. A pá­lyázatok meghirdetésekor azonnal nem ígérhetnek ott­hont a fiataloknak, csak ami­kor már bizonyítottak. Ügy érzi, a hivatali út mel­lett sok mindent meg lehet ol­dani, ha valamit nagyon akar­nak. Az emberi kapcsolatok még ma is sokat jelentenek. A baráti szó nyomán klubok ala­kulnak. A szülőkkel és az is­kolával közösen gondolkodnak a gyerekek sorsán; hogy a ki­csinyek a lakás közelében jár­janak iskolába, hogy fölvegyék őket a napközibe, hogy ne csellengjenek, míg a szülők a fővárosban dolgoznak. Czabad idejében megpró- bál lépést tartani a leg­újabb irodalommal, a min­denre azonnal reagáló, érzé­keny osztályvezető. Vasárnap háziasszony. Ilyenkor fiai kedvenc ételét főzi. Délutánon­ként odaül melléjük, figyeli a sakkmérkőzést. Szeretné, ha rátalálnának arra a hivatás­ra, amelyet majd ők is egész életükben szeretnek. Erdesi Katalin A múzeum megszállottjai nem adják fel Pedig az elgondolás jó volt Még néhány perc és öt óra van. A sötét, téli utcán em­berek igyekeznek hazafelé. Feltűnő a rendezett kis gyer- mskesapat, amelyik a tanító néni erélyes irányításával vonul át a forgalmas útkereszteződésen. Mire a Néprajzi Múzeum elé érnek, szembetalálkoznak egy másik cso­porttal. Bent, az előcsarnokban pedig egy harmadik tár­saság éppen akkor veti le a kabátot, sapkát. A csivitelés itt már elcsön- desül. Lenyűgözi őket a mú­zeum miliője. Tiszteletet pa­rancsolnak a tágas méretek, a hatalmas oszlopok, a széles márványlépcsők. Minden bevezető nélkül Hangszerrel a kézben fiatal­emberek érkeznek. Ök ma es­te a házigazdák. A Boróka együttes vállalta ugyanis, hogy a kicsinyekkel megismerteti a népdalt, a népzenét, a népi gyermekjátékokat és -táncokat. Ilyen alkalomra még a kétéves is eljöhet, s azon kívül, hogy tanul és jól érzi magát, a mú­zeum sem lesz titokzatos, misz­tikus számára a későbbiekben. Az együttes most kivonul kö­zépre és minden bevezető nél­kül játszani kezd. A gyerme­kek hirtelen nem is tudják, ho­vá tegyék őket, de aztán kö­réjük csoportosulnak és fi­gyelnek. A személytelen indu­lás azonban hamarosan meg­bosszulja magát. Egyre többen rendetlenkednek, ugrálnak, lökdösődnek. A zenekar egyetlen nőtag­ja mentőangyalként, dicséret­re méltó igyekezettel próbálja összefogni az apróságokat. Nagy kört alakítanak. Megis­merkednek az egyszerű tánc- 1 epésekkel, majd dalt tanul­nak. A választást jómagam ki­csit furcsállom, de a srácoknak nagyon tetszik: Adott isten szekeret, / szekeremnek kere­ket, / üvegemnek feneket,! abból iszom eleget. / A doktor is azt mondta, / vizet ne igyál soha, / mert a vízbe’ béka van, /életemnek vége van. / Bort iszom én, nem vizet, / az vidá- mít engemet. Aztán' olyan dalok következ­nek, amelyeket mindenki is­mer. A közös éneklés mintha összehozná azokat is, akik még sohasem látták egymást, ösz- azeíogódzva táncolnak, jól ér­zik magukat. De nem nginden- ki. Mert mégis vannak néhá- nyan, akik elunják a dolgot. Egy-két fiú birkózni kezd, mások leülnek a földre. Ideje valami mással nróbálkoz- ni. A játék elején ismét föl­Politikai kiadványok Magyarországi munkásmozgalom A Kossuth Könyvkiadónál megjelent Borsányi György és Kende János könyve a Ma­gyarországi munkásmozgalom címmel. Az utóbbi idők egyik legjobb, legolvasmányosabb kötete ebben a témában. Rövi­den, tömören, szinte tan­könyvszerűen, mégis olvasmá­nyosan foglalták össze a múlt század hatvanas évek végéted napjainkig a magyarországi munkásmozgalom történetét. A legfrissebb kutatások ered­ményeit felhasználva egységes szemléletű könyvet sikerült le­tenniük az asztalra. Még csak növeli tanulmányuk értékét, a kötet tartalmát, egyben na­gyon szemléletessé teszik a mondanivalót a gazdagon fel­használt korabeli dokumentu­mok. memoárok, szépirodalmi szemelvények, képek, egyéb illusztrációk. A gyökerektől indul A kötet mindenekelőtt fog­lalkozik a magyarországi mun­kásmozgalom kialakulásával, azzal, hogy milyenek voltak az első munkásszervezetek, és hogy kik vezették a korai moz­galmakat. Megemlíti Farkas Károly, Frankel Leó és Engel- mann Pál nevét, akiknek el­évülhetetlen érdemeik vannak, hogy már a múlt században jelentőssé vált a magyar mun­kásmozgalom. Megírják a Hűt- lenségi per történetét, amely nagyon sok munkás szemét nyitotta ki. Ismertetik, hogy miként alakult meg hazánk­ban a Szociáldemokrata Párt, | hogyan alakultak meg a szak- szervezetek. foglalkoznak a választójogi harccal, a paraszt­mozgalmakkal, a Szántó Ko­vács-féle és a Várkonyi István vezette földmunkásmozgalom­mal. Ezután rátérnek a szerzők a század eleji munkásmozgalmi tevékenységre, a magyar mun­kásmozgalomnak az első világ­háborúban betöltött szerepére, majd a polgári demokratikus forradalomban elfoglalt he­lyét ismertetik. Leírják az MKP megalakulásának körül­ményeit. Külön fejezetben Külön fejezetet szentelnek a Magyar Ta iiacsköztársaságaak. Eár a 133 fényes nap bukással végződött, de mégis a magyar munkásmozgalom történetének aranylapjai_-a jegyzik, amíg a világ világ lesz, nogy a Lenin vezette szovjetköztársaság után nekünk, magyaroknak, ha néhány hónapra is, de si­került néphatalmat, a szocia­lista köztársaságot, a proletár- diktatúrát megteremtenünk. A Tanácsköztársaság hibái elle­nére olyan társadalmi, szociá­lis vívmányokat hozott, olyan emberi tetteket produkált, amelyek mindig említésre mél­tóak lesznek. Hiszen az esz­me nem bukott el, meri élt a magyar munkások százezrei­ben, s harcra serkentett, elő­segítette. hogy a felszabadu­lást követően a Tanácsköztár­saság legjobb vívmányait megvalósítsuk. Megismerkedhetünk azokkal a harcokkal, küzdelmekkel, amelyeket az illegalitásba szorított kommunista párt, a legális, de sokszor üldözött szociáldemokrata párt és a szakszervezetek végeztek. Egy bizonyos volt: az ellenforra­dalomnak nem sikerült meg­fojtania a munkásmozgalmat a két világháború között: sokat letartóztattak, megkínoztak, vezetőik egy részét meggyil­kolták, de a kidőltek helyébe újak álltak, s a munkásmoz­galom nőtt, erősödött, s vér- vesztesége ellenére is készült a hatalomátvételre. Ez az időszak a felszabadulást köve­tően. 1945-ben következett be, amikor is a dolgozók maguk vették kezükbe sorsuk irányí­tását. Kitekintés napjainkig Ez már új fejezete a ma­gyar munkásmozgalomnak. Egyben a közelmúlt is. ame­lyet sokan személyesen is át­éltünk. Egy része történelem. Külön tárgyalja a kötet az 1945—48-as, és az 1948-1956- os időszakot, majd az ellen- forradalom és a konszolidáció periódusát. A könyv zárófeje­zete pedig kitekintést ad az 1962-től napjainkig terjedő korra, s kiegészítésül vala­mennyi fejezethez bőséges irodalmi ajánlást is tartalmaz. Gáli Sándor csillan az érdeklődés — külö­nösen azért, mert most egy kicsit mozogni is lehet. Ám kissé sokáig csinálják ugyan­ezt, s az egész napi tanulás után futkározni vágyók in­kább ennek a belső kényszer­nek tesznek eleget. Amilyen hirtelen kezdődött a gyermekfoglalkozás, ugyan­úgy ér véget. A zenészek elte­szik a hangszereket, s a fiatal nő — az egyetlen eleven ember az együttesből — némi kísér­letezgetés után föladja. Befe­jeződött. Az iskolások szede- lőzködnek. Mint a beszélgeté­sekből kitűnik, minden látszat ellenére jól érezték magukat. Csak a felnőttekben maradt egy kis tüske. Jó elképzelések, tervek A múzeumpedagógusok ötle­te kiváló volt. Hiszen a város­ban élő gyerekek nagy száza­léka nem ismeri a népdalokat, a népi táncokat és gyermekjá­tékokat. Ha olyan zenészeket találnak ennek megvalósításá­ra, akik szívvel-I-lekkel, s nem személytelenül oldják meg a feladatot, csak dicsérni lehetne őket. Csók Márta és Bors Zsuzsa, a két múzeumpedagógus egyet­értőén bólint: valóban változ­tatni kell ezen. Csak nehéz olyanokat találni, akik a nem túl magas tiszteletdíj ellenében valóban úgy foglalkoznának az óvodás és alsó tagozatos kor­osztállyal, ahogyan azt igé­nyelnék. Érzik ők is, hogy így nem érik el sem a céljukat, sem a kívánt hatást. Elképzeléseik, terveik van­nak. Ezeket múzeumi szakem­berekkel valósítják meg. Eb­ben a tanévben például a 19—20. századi mezőgazdaság­gal ismerkedhetnek az alsó és felső tagozatos tanulók, foglal­kozás keretében. Az őskortól az archaikus civilizációk kiala­kulásáig mutatják be az embe­riség fejlődésének főbb állo­másait, a különböző természe­ti környezethez való alkalmaz­kodás módjait. Jövő év január- jától májusig az Európán kí­vüli kultúrák hangszereivel ba­rátkozhatnak, ismerkedhetnek az iskolások. Megtudhatják, milyen szerepet tölthetnek be az egyes hangszertípusok a különböző népek kultúrájában, s a hangszerkészítési'eljáráso­kat a gyakorlatban is kipróbál­ják majd. Még ma is dúdolják Az izgalmasnak ígérkező foglalkozások minden bizony­nyal maradandóbb élményt nyújtanak majd a gyerekek­nek, mint a látott-hallott mú­zeumi délután, amelyben csak az elgondolás volt igazán jó, a megvalósítás már kevésbé. A megállapítás első felét az tá­masztja alá, hogy a résztvevők nótakincsébe bekerült a tanult dal, s még ma is dúdolgatják. emlékeznek rá ... Körmendi Zsuzsa Az első lépés Pedagógusklub A fiatal ceglédi pedagógu­sok és közművelődési dolgo­zók joggal hangoztatták a leg­utóbbi helyi ifjúsági parlamen­ten, hogy milyen jó lenne egy rétegklubot létrehozni, ahol találkoznának, közösen beszél­hetnék meg gondjaikat, együtt szórakozhatnának, művelőd­hetnének. A városi tanács művelődési osztálya és a pedagógus szak- szervezeti bizottság vezetői a tanév elején megkérdezték az érintetteket, melyik napon, hol, milyen gyakorisággal és tarta­lommal javasolják a klub mű­ködését. ötletekben, javaslatokban nem is volt hiány, s azok alap­ján gondoskodtak a személyi és tárgyi -feltételek megterem­téséről. Az alakuló összejöve­telre a hét végén került sor. A klubavatón először játékos vetélkedő volt, majd vezetősé­get választottak, és mindenki javaslatot tehetett a későbbi programokra. Az első találkozáskor azt is megállapították: a lehetőség adott, most már a tanárokon és a népművelőkön múlik, hogy aktivitásukkal, érdeklődésük­kel, ötleteikkel képesek lesz­nek-e tartalommal is megtöl­teni a foglalkozásokat. Koncert Abonyban Vers és zene összhangban Széles ívű kor- és pályarajz Ritka szerencsés kézzel ösz- szeállított műsor örvendeztet­te meg az abonyi koncertláto­gatókat a Bartók- és Kodály- hangversenyen. Az elhangzott versek, az érdekes, lényegre törő összekötő szöveg — Ker­tész Lajos előadásában — és a zene révén széles ívű kor- és pályarajz tárult a hallgatóság elé. Ady és Bartók Ady és költészete meghatá­rozó volt a század elején, s Bartókra is mély hatást gya­Rádiófigyelő VÁLTOZTATÁS nélkül. Ha a műsorújságban nem ol­vastam volna el a néhány so­ros témaismertetőt Keszthe­lyi Erzsébet riportjából, a cím alapján valószínűleg nem kapcsolom be a rádiót. Pedig nagyon érdekes és időszerű témát dolgozott fel a riporter. A véletlen úgy hozta, hogy múlt vasárnap egy ebédet és egy délutánt töltöttünk el volt középiskolás osztálytár­saimmal a budapesti Szófia étteremben. S míg az elmúlt öt esztendő változásairól be­szélgettünk, a diákévek emlé­keit idéztük, volt időnk arra is, hogy felfigyeljünk rá: mi­lyen gyors, udvarias, igazi, a szó eredeti értelmét szem előtt tartó vendéglátásban van részünk. Attól kezdve, hogy az idősebb, elegáns teremfő­nök az asztalhoz kalauzolja a vendéget, odáig, hogy távozó­ban a pincér felsegíti a kabá­tot, a vendéglősök nagyköny­vében előírt első osztályú ki­szolgálást élvezhettünk. Pe­dig nem maszek, még csak nem is szerződéses ez az üz­let. S a személyes tapasztalat itt kapcsolódik a riporthoz. Éppen ezt a vendéglőt és ve­zetőit említette példaként és szólaltatta meg Keszthelyi Erzsébet. A Pannónia Szálló és Vendéglátóipari Vállalat kísérLtkáppen néhány üzleté­ben önelszámoló rendszerre tért át. Lényegesen nagyobb szabadságot biztosítva, majd- hogvnem szabad kezet hagyva az üzletek vezetőinek a be­szerzésben, értékesítésben, üzemeltetésben. Arra voltak kíváncsiak, miként alakul gazdálkodásuk, ha az étter­mek személyzetét érdekeltté teszik a nyereségben? Az üzletvezető, aki közgaz­dásznak sem lehet utolsó, naponta a séffel együtt szer­zi be az árut, s ha kell, akár vidékre is elutazik az olcsóbb zo. lségért, gyümölcsért. A nyári szezonban valóságos kis konzervgyár működik a kony­hában, ahol hagyományos be­főzés folyik ilyenkor a téli szezonra. Az olcsó paprikából olcsó lecsó készül, s mert a bolgár ételek többsége ezt az alapanyagot tartalmazza, té­len olcsóbban adhatják az ételeket. Az első osztályú ki­szolgálás, s az étlap kedvező árai együtt vonzzák a ven­dégeket. Az ily módon meg­növekedett nyereségből jól kimódolt szabályozással ki ki teljesítményének arányában részesedik. Megszólalt a Belkereskedel­mi Minisztérium egyik illeté­kese is: ez a kísérlet olyan jól sikerült, hogy széles körben szeretnék elterjeszteni, hz ön­elszámoló, illetve nyereségér­dekelt rendszerben működő üzletekben megteremteni a lehetőségét annak, hogy na­gyon tisztességes munkával tisztességes, akár kiugró jö­vedelemhez jussanak az oko­san gazdálkodó üzletvezetők és beosztottjaik. LÄTOGATÖBAN. Rossz do­log, ha beteg az ember, hát ha még gyerekről van szó. S milyen jólesik ilyenkor vala­mi, amire várni lehet, ami kíváncsivá tesz, ami érdekel. Ezeket az igényeket szeretné kielégíteni a Gyerm&krádió beteg gyermekeknek szóló zenés irodalmi műsora, amely mindig érdekes, szórakoztató, lálekvidámftó. Kár, hogy bár a szerkesztők szándéka sze­rint elsősorban a kórházban fekvő gyerekeknek zólnak,' a legtöbb helyen éppen ők nem hallhatják. A gyermekosztá­lyokon ugyanis rendszerint vagy nincs is, vagy nem mű­ködik a rádió. Bányász Hédi korolt. A magyar valóság áb­rázolására törekedett mindket­tő. Így természetesnek érez­tük, hogy a költő Góg és Ma- góg című versét Bartók Alleg­ro barbarója követte, az a zon­goradarab, amely korszakos je­lentőségű a magyar zenében. Kertész Lajos zongoramű­vész játékában a műből áradó erő és keménység, az elsodró indulat még inkább aláhúzta a gondolati közösséget. Juhász Gyula Bartók Bélá­nak írt költeménye a Szabad­ban sorozat leghíresebb, leg­gyakrabban játszott darabja, Az éjszaka zenéje előtt hang­zott fel. A vers összecsengett a magányosság, a védtelen em­ber zenei ábrázolásával. Az átélt előadás segítette a hall­gatóságot a nehéz mű befoga­dásában. Népdalkincsünk már hagyo­mányosan természetes közege Faragó Laurának. Előbb szó­lóban, majd zongorakísérettel éhekeit Bartók-népdalfeldol- gozásokat, a' tőle megszokott, magas színvonalon. A legna­gyobb sikert a Falun népdal­ciklus központi tételének, a Lakodalomnak az előadásával aratta. A gyönyörű zólyomi szlovák dallamok tolmácsolá­sa kitűnően sikerült. Műsorát Kodály-népdalfeldolgozásokkal fejezte be. Guernieri-hegedű Kodály Adagio-ja Szenthe­lyi Miklós hegedűművésznek adott lehetőséget, hogy az imp­resszionista hatású, lágy, dal­lamos műben hangszere hang­jának különleges szépségét, tisztaságát bizonyítsa. Való­színűleg kevés hallgatója tud­ta, hogy egy valódi Guarnieri- hegedű hangjában gyönyörköd­hetett. A Háry Intermezzo Szi­geti József készítette átirata csendült fel ezután zongora és hegedű előadásában. A két hangszernek egy nagyzehekar szerepét kell betölteni, a ver­bunkos zene hatásos, hangu­latos dallamait idézve. A zeneszerzőket idéző ver­sek mellett Várnagy Katalin előadóművész elmondott egy magyar népballadát is. A Ká­dár Kata oiyan egyszerűen és mégis érzelmeket felkavaróan hangzott, hogy mindnyájun­kat lebilincselt. Befejezésként Kertész Lajos és Szenthelyi Miklós előadásá­ban Bartók Román népi tán­cok című műve hangzott fel Székely Zoltán hegedű-zon­gora átiratában. Hűen tolmá­csolták a zene érdekes ritmi­káját, gazdagságát. Hajós Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom