Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

1982. DECEMBER 4., SZOMBAT %J&hm Úttörő vállalkozás É letünk minősége ezer apró — gyakran fo­rintokkal nem is mérhető — momentumtól függ. Pél­dául attól, hogy úticélunk­hoz, lakásunkhoz közel esik-e a buszmegálló, talá­lunk-e biztonságos gyalog- átkelőhelyet a járművek­kel zsúfolt utakon vagy a szívünknek oly kedves, régmúlt századokat idéző városközpont megnyugtató építészeti, hangulati együt­tesét nem teszi-e tönkre a XX. századi motorizáció zaja. Alighanem mindez meg­fordult a Pest megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztálya, vala­mint a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat szakem­bereinek fejében, amikor úttörő vállalkozásként el­készítették Vác forgalom­szabályozási és -szervezési tanulmánytervét. Az olvasó jól tudja, hogy a tanulmányterv csupán ötletet, javaslatot, elképze­lést ad, kiindulva a jelen­legi helyzetből. Az ilyen program alapján nem épülnek aluljárók, utak, s nem lesz több buszjárat sem. Ám minden ilyen és hasonló fejlesztési terv el­készítésekor a kiinduló do­kumentum éppen az effaj­ta tanulmány. Szolgál továbbá szinte naprakész javaslatokkal. Például azzal, hogy tegyék igazi korzóvá az itteni be­vásárlóközpontot, a Szé­chenyi utat, vagy, hogy az új lakótelepeken okos for­galomszervezéssel alakítsa­nak ki csendövezeteket. Ilyen s hasonló témákkal foglalkozott a minap az a tanácskozás, melyet Weisz György tanácselnök nyitott meg. A tervről Doszpod Béla, a megyei tanács osz­tályvezetője, Valkai György csoportvezető és Vitkai László, a Pest megyei Ta­nácsi Tervező Vállalat osz­tályvezetője tartott elő­adást a megye, a város és a KPM szakemberei előtt. A váci terv tablókon, fényképeken és térképeken feldolgozva kiállításon is látható a Március 15. téren, a Technika Házában. A tervezők és a városi tanács várják a lakosság ötleteit, javaslatait. Cs. A. Parlamenti bizottság A költségvetésről — Ha minden területen, — így az oktatási, kulturális, művelődési szférában is — ha­tékonyabban gazdálkodunk, akkor segíthetjük népgazdasá­gunk fejlődését, ezáltal élet- színvonalunk védelmét — mondotta egyebek között óvá­ri Miklós, az országgyűlés kul­turális bizottságának elnöke a testület pénteken, a Parla­mentben tartott ülésén. A képviselők tanácskozásukon a művelődési ágazat, valamint annak intézményei jövő évi költségvetési tervéről tárgyal­tak. A költségvetés elsősorban az oktatás intézményhálózatá­nak, körülményeinek fejlesz­tését teszi lehetővé. Alkotói nívódígaSs Pénteken adták át első íz­ben a munkásőrség országos parancsnoka által alapított al­kotói nívódíjat, amelyet az idén Búzáné Fábri Éva, Men- czel János és Vértessy Sándor, a Magyar Televízió szerkesz­tői, valamint Sztankay József, a Népszava főmunkatársa nyert el. Az elismeréseket Gáti József, a munkásőrség orszá­gos parancsnokának helyette­se adta át. Épül a felüljáró Hernád mellett Három átvezető híd épül az 5-ös főút forgalmának gyorsítása érdekében, Hernád körze­tében. A Kecskeméti Közúti Építő Vállalat szakemberei ott jártunkkor az egyik híd fej­gerendájának beemelésén dolgoztak. A középső elemet, amely mintegy 18 tonnát nyomott, két nagy teljesítményű autódaruval illesztették a helyére. Képünkön: a 13 tonnás vasbeton elem beemelését készítik elő. Halmágyl Péter felvétele Tizenkétezer növényfaj az egykori kastélyparkban Vajon luxus-e a kutatómunka? Beszélgetés dr. Bérezik Árpáddal Magasba törő, árnyas lombú fák alatt, ágas-bogas cser­jék és bokrok között tiszta vizű patak csordogál. Szín­pompás virágok nyílnak tavasztól őszig a pázsiton. A természet látszólag háborítatlan. A dús növényzet között a fák törzsén azonban latin nyelvű táblák, jelezvén: tu­datos, emberi gyűjtés, előrelátó tervezés eredménye ez a harmonikus vidék. A vácrátóti botanikus kertet több évtizeddel ezelőtt az egykori Vigyázó család kastély­parkjában kezdték kialakítani. Ma ez az ország legna­gyobb élőnövény-gyűjteménye. Kutatók sora foglalkozik itt az élővilág jelenségeivel, azok összefüggéseinek fel­tárásával. Kutatásaikról, munkájukról dr. Bérezik Árpáddal, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjával, a Vác­rátóti Botanikai Kutató Intézet és a Magyar Duna-ku- tató Állomás igazgatójával beszélgettünk. kapcsolatok megőrzéséhez, mint tengerentúli szövetsége­sük. A fejlődő országok — s körükben a következetesen an- tiimperialista el nem kötele­zettek mozgalma — objektív gazdasági helyzetük alapján is a biztonsági rendszerek meg­teremtésében, a leszerelésben érdekeltek. A feszültséggel terhes hely­zetből ered, hogy a dolgozó emberek körében növekszik a nyugtalanság saját békés alko­tó jövőjük miatt. Ezért bon­takozott ki évtizedek óta nem látott lendülettel a békemoz­galom, amelynek növekvő ere­jénél fogva mind nagyobb sú­lya van a helyzetet kedvező irányba befolyásoló tényezők között. Nyugat-Európa vala­mennyi országában, de az Egyesült Államokban és Ja­pánban is csak az utóbbi né­hány hónapban, majd min­den nagyvárosban tíz- és százezrek vonultak az utcára. A nemzeti mozgalmak tár­sadalmi bázisa jelentősen szé­lesedett. A mozgalmakban a legkülönbözőbb együttműkö­dési formákat alkalmazva kö­zösen lépnek fel az eltérő Ideológiai platformok képvi­selői. Különösen figyelemre méltó, hogy a megmozdulá­soknál nagy számban csatla­koznak a fiatalok. Megfigyel­hető az is, hogy nem rövid életű, csak egy-egy demonst­rációra, vagy különálló akció­ra korlátozódó mozgalmak ke­letkezésének vagyunk tanúi, hanem tartósnak ígérkező, a különböző politikai erők kö­zött kibontakozó együttműkö­désnek. Felvetődhet az a kérdés is: miért több a látványos tö­megakció a tőkés országokban, és miért viszonylag kevesebb a szocialista országokban szervezett tömegdemonstráció? Azok, akik az egyetemes bé­kemozgalom megosztására tö­rekednek, gyorsan készek a válasszal: a szocialista orszá­gok államosították a béke­mozgalmakat, azok az állami vagy a pártpolitika eszközei. A helyzet a valóságban egé­szen más. A szocialista orszá­gokban tevékenykedő mozgal­mak résztvevőinek összetétele azt mutatja, hogy mind a vá­lasztott vezető testületek, mind az aktivisták köre a társadalom legszélesebb réte­geire terjed ki. A békemoz­galmak célkitűzéseit maguké­nak vallók soraiban megta­láljuk a politika alakításának és a társadalmi közvélemény formálásának képviselőit, a törvényhozó testületek válasz­tott képviselőit, tudósokat, író­kat, művészeket, a különböző egyházak vezetőit, a hírközlő szervek vezető munkatársait. Más helyzetben vagyunk te­hát, mint a nyugati békemoz­galmak. Hiszen nem kell kö­vetelnünk kormányainktól a békepolitikát, és nem kell til­takoznunk országaink terüle­tére telepítendő atomrakéták ellen. Nincs szégyenkezniva­lónk amiatt sem, hogy ami­kor nagygyűléseinken vagy vi­tafórumainkon a résztvevők az atommentes Európa érdekében szállnak síkra, akkor ez egy­becseng a szovjet kormány vagy a Varsói Szerződés tö­rekvéseivel. A magyar béke­mozgalom vezető testületé, az Országos Béketanács ez év februári ülésén elemezve az új helyzetből következő fel­adatokat, úgy határozott, hogy — éppen a nehezebb nemzet­közi körülményekre való te­kintettel — mozgalmunk épít­sen szélesebb társadalmi bá­zisra, vonjon be akcióiba új erőket, keressen színesebb és vonzóbb munkaformákat, nem­zetközi kapcsolataiban pedig legyen még nyitottabb, töre­kedjen széles körű párbeszéd­re és együttműködésre minden erre alkalmas békeszerető erő­vel. Az országos tanács sorai­ba számos új tagot választot­tunk be, akik a magyar köz­élet jeles képviselőiként a mozgalomba kapcsolódásukkal elkötelezték magukat annak megújítása mellett. Igyek­szünk továbbra is mindenki­hez, minden korosztályhoz, társadalmi réteghez, csoport­hoz szólni. Különösen fon­© Az idén harmincesztendős a Vácrátóti Botanikai Kutató Intézet, melyhez 1977-ben hoz­zácsatolták a gödi Magyar Du- na-kutató Állomást. Milyen szerepet töltenek be a magyar tudományos életben? — Vácrátóton 1952-ben igen Szerény lehetőségekkel kezdő­dött meg a kutatómunka — kezdte dr. Bérezik Árpád, majd így folytatta: — Az első lépés­próbálgatások idején is az volt a fő célkitűzés, hogy ne csak egyszerűen leírjuk' az élő­világ jelenségeit, hanem feltár­juk az' összefüggéseket, s meg­kíséreljük a folyamatok meg­magyarázását. Ez a feltétele annak, hogy a növényzetet minél ésszerűbben saját cél­jaink szolgálatába állítsuk. Külön feladatunknak tekintet­tük, hogy az értékes növé­nyekben gazdag, szép fekvésű kastélyparkot a tudományos elvárásoknak megfelelő bota­nikus kertté fejlesszük. Ügy érzem, ez sikerült; a botanikus kertben tizenkétezer növény él, és ez a ma már természet- védelmi terület az ország leg­nagyobb élőnövény-gyűjtemé. nye. Hat, nyolc évvel ezelőtt sürgetővé vált a környezet- biológiai problémák aktívabb kutatása. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia kereste e te­vékenység továbbfejlesztésé­nek lehetőségeit, s 1977-ben a Vácrátóti Botanikai Kutató Intézethez csatolta a Magyar Dunakutató Állomást. Huszon­öt esztendővel ezelőtt az MTA és az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem közösen hozta létre ezt a kutatócsoportot. Ennyit az előzményekről. — Intézményünk ma széles körű, a gyakorlati kérdések­hez kapcsolódó alapkutatá­sokkal foglalkozik — mondta a továbbiakban az igazgató. — Közel sem a teljesség igényé­vel, megemlítenék néhányat az utóbbi évek érdekesebb munkái közül. Hazánk terüle­tének csaknem 13 százalékát borítják például gyepek. Bo­tanikai szempontból különbö­tosnak tartjuk a fiatalok kö­rében folytatott munka erő­sítését. Megélénkült nemzetközi te­vékenységünk is. Több pár­beszéd jellegű találkozó, nem­zetközi fórum, a Békemenet ’82 fogadása, a menet résztvevői­vel folytatott sok érdekes be­szélgetés, határtalálkozó az osztrák békemozgalmak kül­döttségével voltak azok az események, amelyek különö­sen kiemelhetők a sok fontos akció sorából. Továbbra is ki akarjuk használni, hogy vál­tozatlanul nagy az érdeklődés a magyar politika, s ennek ré­szeként a magyar békemozga­lom iránt a szocialista és a nem szocialista országokban egyaránt. A jövőben is fontos fel­adatának tartja a magyar bé­kemozgalom, hogy saját esz­közeivel előmozdítsa olyan nemzetközi viszonyok kiala­kulását, amely egyenrangú együttműködésen, egészséges nemzetközi gazdasági rend­szeren, természetes politikai, tudományos és emberi kap­csolatokon alapul. Mindez számunkra olyan fontos, mint a mindennapi kenyerünk. Ezért vagyunk meggyőződéses hívei a béke és a nemzetkö­zi együttműködés, a fegyve­rek nélküli világ távolinak látszó eszméjének. ző eredetűek, igen tarka ösz- szetételű növénytársulások: mocsárrétek, hegyi rétek, szi­kes pusztai gyepek, homoki le­gelők... E területek nemcsak a takarmánynyerés szempontjá­ból fontosak, hanem a bennük rejlő fontos genetikai kincsért is. Egyáltalán nem távoli célt szolgál ennek a génkészletnek a megőrzése. Azok a növé­nyek, melyek ma látszólag csak a rétet tarkítják, maj­dan fontos takarmánynövé­nyek lehetnek vagy feljavít­hatják genetikailag degradá­lódott haszonnövényeink mi­nőségét. Ebből következik, hogy közös érdekünk a gye­pek összetételének a megisme­rése, az előrelátó, tervszerű gazdálkodás meghatározása. — Huzamosabb ideje foglal­kozunk például a gyógyszer- iparban hasznosítható anya­gokat tartalmazó .növények felkutatásával. Részletesen megvizsgáljuk, hogy az e szempontból számításba vehe­tő növényfajok hatóanyag­tartalma miben és mennyire eltérő a különböző környeze­tekben. Az egész országot át­fogó kutatások eredményeként térképen feldolgozva áll előt­tünk a gyógyászatban fontos növények lelőhelye. O Engedjen meg egy közbe­vetőleges kérdést! A népgazda­ság mai helyzetében, amikor minden területen keressük a takarékosság lehetőségeit — véleménye szerinlt — nem lu­xus tudományos és éppen bo­tanikai kutatásokra pénzt for­dítani? — Ügy vélem, a tudományos kutatás sehol a világon, és így nálunk sem lehet luxus, de még csak nem is státusszim­bólum, hanem a legtágabb ér­telemben vett fejlődésnek az egyik megalapozója, feltétele. Talán nem árt hangsúlyoz­nom, hogy az önmagáért való kutatómunka értelmetlen. Nem szerencsés elméleti kutatások­ról beszélni, szembeállítva ezeket a gyakorlati munkával. A kettő — elmélet és gyakor­lat — elválaszthatatlan egysé­get kell, hogy alkosson. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden elméleti kutatási ered­mény azonnal és közvetlenül a gyakorlatban alkalmazható. A tudományos kutatás törté­nete során, a maga idejében nem éppen jelentősnek ítélt eredmények később alapvető fontosságúvá váltak. — A tudományos kutatás­nak ezekkel az alapvető tör­vényszerűségeivel minden tár­sadalmi-gazdasági rendszer tisztában van. A tőkés orszá­gokban a kutatások anyagi fel­tételeit jórészt különböző ér­dekeltségű tőkecsoportok biz­tosítják. A szocialista társa­dalmi rendszerben e mun­kát tervszerűség jellemzi. A tudományos kutatásnak is megvan a megadott irányelvek szerint kidolgozott ötéves tér. ve, amelynek tételeit a nép­gazdaság hosszabb vagy rövi- debb távú szükségletei, a nemzetközi együttműködés kö­telezettségei határozzák meg elsősorban. — Az általános elvek mel­lett azonban hadd folytassam a gyakorlattal! Izgalmas fel­adatunk egyebek között azok­nak a környezeti ártalmaknak vizsgálata, amelyek a nagyvá­ros hatására a Budapest kör­nyéki agglomeráció növény­zetében jelentkeznek. A váro­si élet sajátos veszélyforrásai a levegőbe, talajba és végül az élő szervezetekbe kerülő, ide­gen eredetű vegyi anyagok. Ezek részben az emberi szer­vezetbe is bejutnak, rákkeltő, a későbbi nemzedékeket gene­tikailag károsító vagy fejlődé­si rendellenességeket okozó hatásúak lehetnek. A városi környezet toxikus elemeinek műszeres mérésével, a veszély­gócok feltárásával több intéz­mény foglalkozik. A mi mun­kánkkal felhívjuk a figyelmet például a biológiai indikáto­rok alkalmazására. A külön­böző fa- és cserjefajok leve­leikben, törzsükben, gyökér­zetükben felhalmozzák a ká­ros anyagokat. Ezért vizsgála­taink eredményeként ajánla­tokat tehetünk ellenállóbb fa­fajok kiválasztására, melyek jobban elviselik az utak sózá­sával, a kipufogógázokkal egy­re terheltebb városi környezet veszélyeit. — A kutatóintézet sajátos feladata a magyar Duna-sza- kasz biológiai állapotváltozá­sainak vizsgálata, különös te­kintettel az emberi beavatko­zások hatásaira. Osztrák kez­deményezésre 1956-ban Nem­zetközi Duna Kutató Munka- közösség alakult meg azzal a céllal, hogy valamennyi fo­lyam menti ország tudósainak összefogásával megismerjék a még nem túl szennyezett fo­lyó alapvető biológiai jelleg­zetességeit. Ezek feltárása ugyanis a vízminőség-szabá­lyozási feladatok alapvető fel­tétele. A nemzetközi együtt­működésben a hazánkra háru­ló munkát a kutatóintézet ré­szeként működő Magyar Du­nakutató Állomás vállalta. A negyedszázados kutatásaink feltárták a magyar Duna-sza- kasz biológiai alapképét, nyo­mon követték a folyó állapotá­nak lassú, de folyamatos rom­lását. Nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a folyónak egy eddig kellőképpen meg nem becsült értékét felismerhessük. Az öntisztuló képességről van szó, pontosabban arról a tu­lajdonságról, amelynek hatá­sára a Duna a túlnyomó részt még ma is tisztítatlanul ma­gába fogadó szennyvizeket el­fogadható távolságon belül re­generálni képes. Mindez na­gyon is fontos, mivel a Duna nemcsak hajózóút, hanem több mint hárommillió ember ivó­vizének bázisa, továbbá ipari és öntözővíz-készlet. • Mennyire kiterjedtek kuta­tóintézetük nemzetközi kap­csolatai, milyen szerepet tölte­nek be a nemzetközi tudomá­nyos életben? — Intézetünk úgyszólván valamennyi KGST-országgal érdemi kutatási-együttműkö­dési kapcsolatot tart fenn. Gyümölcsöző az együttműkö­désünk Ausztriával, az NSZK- val, Franciaországgal, Svéd­országgal, Svájccal és Tanzá­niával. Részt veszünk — a mérsékelt övtől a trópusokig _ a szárazföldi és a vízi ökoló­giai rendszerek anyagforgal­mi kérdéseinek kutatásában. Sajátos nemzetközi kötelezett­ségünk is van. A világ mint­egy hatszáz botanikus kertjé­vel cserélünk folyamatosan növényi magvakat. Ugyancsak ehhez a témakörhöz tartozik, hogy évente huszonöt-harminc külföldi kutató keresi fel hosz- szabb-rövidebb időre az inté­zetünket. Több év óta foga­dunk kubai és vietnami aspi­ránsokat is. Tudományos ered­ményeinket számos könyvben, tankönyvben, tudományos köz­leményben adtuk közre. Inté­zetünk harmincéves jubileuma alkalmából idén kiadott tudo­mányos bibliográfia kereken ezer tételt tartalmaz. — Végezetül hadd szóljak közéleti tevékenységünkről. Igen kiterjedtek tömegkap­csolataink. Botanikus kertünk évi-’százhúszezer látogatót fo­gad. A vendégek között meg­találhatók különböző üzemek, termelőszövetkezetek, hivata­lok dolgozói, brigádjai csak­úgy, mint az iskolai tanulók. Szakembereink mindig szíve­sen beszélnek munkáikról, a botanikus kert látványosságai­ról. Immár évek óta nyaranta két-három alkalommal szín­vonalas hangversenyeknek adunk otthont, melyeknek egyre inkább kialakul a törzs- közönsége. Virág Ferene

Next

/
Oldalképek
Tartalom