Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-03 / 284. szám
» OR1 iívia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 284. SZÁM 1982. DECEMBER 3., PÉNTEK Pilis, Nyáregyháza Az összefogás eredményeiről Megszépültek és köwiiSfek esz intézmények Egyik napirendi pontként a közművelődés helyi és társközségbeli helyzetét értékelte legutóbbi testületi ülésén Pilis nagyközség párt-végrehaj- tóbizottsága. A közművelődési célokat szolgáló intézményhálózat jelentősen bővült az utóbbi években mindkét községben. A kedvező változás elsősorban társadalmi összefogás eredménye. 1978-ban adták át Pilisen az ifjúsági házat, egy évvel később a könyvesházat. Ez utóbbi nyitásával megfelelő, méltó helyre került a nagyközségi könyvtár, esetenkénti rendezvényei mellett népszerűségét igazolja könyv-, illetve hanglemezvásárlási forgalma is. A telepi lakosság érdekeit szolgálva új fiókkönyvtár létesült a 2-es számú iskola mellett. Közös fenntartás Két éve tanácsi segítséggel, társadalmi összefogással új környezetbe került a nyáregyházi klubkönyvtár, helyiségekkel bővítve, felújítva, megszépült az idén a művelődési ház. A tárgyi feltételek javulásával egy időben kedvezőbbé váltak a személyi feltételek is. Egy korábbi határozat a helyi erők összefogásával a művelődési házak közös fenntartását mondta ki. Nos, a kezdeti jó tapasztalatokat erősítve, de az utóbbi idő bizonyos gyengéi miatt az együttműködés felülvizsgálatra szorul. Kevés jelentkező Megnyitásakor vonzó programokkal várta a fiatalokat az ifjúsági ház, bár tartalmi munkája később visszaesett. Helyes törekvése a művelődési házaknak a klub-, illetve kis csoportos tevékenység szélesítése. A kölcsönzés mellett gyakoriak a könyvtárakban helyet kapó író—olvasó találkozók, ide illő rendezvények. A természettudományok iránt érdeklődőket várja a csillagászszakkör... A felnőttoktatásnak szép hagyományai vannak Pilisen. Hosszú időn át működött a dolgozók általános iskolája. Az érdeklődés csökkenésével, s részben a munkahelyek ösztönző segítségének hiánya Félidei értékelés Csapataink őszi mérlege Sülysáp: a bentmaradás a cél, Az elmúlt tíz évben igazán mozgalmas volt a labdarúgóélet a sülysápiak házatáján. Voltak járási, területi és megyei bajnokok egyaránt. Ez utóbbi után ég osztályozom is részt vehettek az NB-s osztályba kerülésért. Emlékszem, az osztályozó két meccsét Rákoscsabán játszották, ahol mindkét mérkőzésen 3—4 ezer szurkoló volt jelen. Akik ott voltak, sokáig nem felejtik el a történteket, amiről azonban már nem érdemes beszélni. A megyei I. osztály összesűrűsödött mezőnyében évről évre nehezebben állt helyt a süly- sápi együttes. Az 1981/82-es bajnokság végén is csak a bentmaradásnak tudtak örülni, s a most lezárult őszi idény sem sikerült valami fényesen. Így végeztek a tabellán: H. Sülysáp 15 3 3 9 14-27 9 ősszel a legnagyobb síkéra Ceglédi VSE és a Dunavarsá- nyi Petőfi elleni hazai győzelem volt. A legfájóbb vereség viszont az otthonukban elszenvedett 1-0-ás fiaskó a Pi- lisvörösvártól. Érdekesség, hogy az elmaradt, illetve elhalasztott Göd elleni mérkőzésen idegenben kimondottan jól játszott a csapat, hiszen csupán minimális arányban szenvedtek vereséget. Néhány évvel ezelőtt, amikor több neves játékost igazoltak, mindenki azt hangsúlyozta, erre szükség van, mert különben nem sikerül a bentmaradás. Sajnos, a hazai játékosok egy- részét — akik pedig nem szolgáltak rá erre — talonba tették. Emiatt óhatatlanul fagyos lett a hangulat a csapat házatáján. Tóth Sándor a későbbiekben abbahagyta az aktív játékot, Motolai pedig lábtörést szenvedett. A megfelelő helyettesítőkről nem tudtak gondoskodni. Pedig, az utánpótlással nincs baj Sülysápon A serdülők a nagykátai járási bajnokságban tavasszal az első helyen végeztek, s ősszel is remekül zártak. Az ifisták is a megyei mezőny élcsoportjába tartoznak. Mindezek ellenére a felfelé áramoltatás kémiatt, sajnos az idén nem indult új osztály, pedig ma is vannak szép számban olyanok, akik nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel. Tartalmasabban A közművelődés kérdéseiről Pilisen és Nyáregyházán ösz- szegzésképpen megállapítható, megszépültek, bővültek az intézmények. A tárgyi feltételek javulásával, változatosabb programajánlattal, általában a tartalmi munka színvonalának javításával lehet s kell lépni a jövőben mindkét községben. J. I. sik. Pedig örök igazság, hogy a saját nevelésű, tehetséges játékosokra való támaszkodás a legjárhatóbb út. A nyáron már nem volt tömeges átigazolási dömping Sülysápon, de így is a csapathoz került néhány tehetséges — korábban magasabb osztályban szereplő — játékos. A szakvezetés azt a célt tűzte ki a csapat elé, hogy igyekezzen a középmezőnyben megkapaszkodni, ne legyenek kiesési gondjaik. Az első felvonás után a kép nem valami biztató. A jelenlegi helyzet szerint a csapat a kiesőhelyen áll. mivel a területi bajnokság Duna-csoportjában két Pest megyei együttes is „visszafelé kacsingat”. Persze hátra van még egy fél idény, lehet javítani. De hogyan? Elsősorban rendet kell tenni a fejekben. Nem lehet megengedni azt,, hogy hazai pályán — egy kisebb képességű gárdától — vereséget szenvedjen a csapat. Idegenben sem szabad remegő lábakkal pályára lépni, mert az biztos vereséget eredményezhet. Amii elmulasztottak ősszel, azt tavasszal kell helyrehozniuk. A szakvezetőre, Bányai Nándorra, a Bp. Honvéd egykori kiváló labdarúgójára és a csapat vezetőire nehéz feladat hárul. Amint hallottuk, sajnos a leglelkesebb vezetők egy része máris elpártolt a csapattól. Pedig az igazi vezető jóban, rosszban kitart csapata mellett. A téli holt szezonban rendezni szükséges a sorokai Sülysápon, csak így érhető el a kitűzött cél, a bentmaradás kiharcolása, amely cseppel sem látszik könnyűnek, de nem is elérhetetlen vágyálom Ha a játékosok hozzáállásával nem lesz baj, akkor a bajnokság végén nem kell búslakodniuk, hogy egy osztállyal lejjebb kerültek. (Legközelebb a megyei II osztály ^-csoportjában szereplő Üllő csapatának őszi teljesítményét értékeljük.) G. J. PiShmat TJ osszú, tömött, ideges sor Monoron az Ady úti lezárt sorompó előtt. Érthető, hiszen a lassan megszokott folyamat játszódik le: két-három vagonnal „hátratol” egy mozdony, ezután újból előrehúz. Utána semmi. Unaloműzőnek a vasúti dolgozók hangszórón keresztül folytatott párbeszédét hallgatjuk. Nélkülözhető élmény. Ügy öt-tíz perc múlva — miközben a két kar között sem oda, sem vissza semmilyen szerelvény nem közlekedett — felnyílik a sorompó. Két teherautó áll kétfelől az élen, lassú az indulás, hiszen meg kell várni, míg a két teljesen felemelkedett kar között elférnek... Hirtelen apró robogó, egy Babetta jelenik meg a két monstrum között, hajszálra az egyiktől, másiktól. Mindenki blokkol, csak a babettás hölgy nem. Diadalmasan feszítve robog tovább egy pillanatnyi diadal tudatában. Hogy épségben mehetett tovább, szintén egy pillanaton múlott: a két gépkocsi pillanatnyi lélekjelenlétén. foe az életmentő blokko- lás talán órákat vett el az — ő — életükből. V. J. Alapító — nyugsfáj slőtt A változásoknak formálója is Késő délelőtt van. Csalóka napfényben fürdik a sülysápi vasútállomás. Hamar megérkezik, majd indul a sápi községrész felé a Volán-busz. A harmadik megállónál kell le- szállni. Hornyák István a vendéglátónk, akivel egy korábbi, a Tápióvölgye Termelőszövetkezet központjában megkaz- dett beszélgetést folytatunk. — 1923. március 14-én születtem itt, helyben, ebből könnyű kiszámítani, hogy jövő év márciusában megyek nyugdíjba. Szüleim nagy létszámú munkáscsaládból származnak. Édesanyámék heten, édesapámék nyolcán voltak testvérek. Édesapám 13 évig a Teleki gróféknál volt aratóember, majd a Fővárosi Pénzverde dolgozója lett. 1932-ben édesapám otthagyta a pénzverdét, itthon maradt. Ekkor már korábbi munkáján keresztül 400 —500 négyszögöles parcellákból 4-5 hold földet tudott ösz- szevásárolni. Ez idő tájt édesanyám mint kisbatyus Budapestre kezdett hordani tejet, hajnali háromkor kelt, délelőtt 10 órára ért haza, aztán jött a házimunka, a konyhákért. Én meg segítettem szüleimnek a kisgazdaságban iskola után. Megszerettem a földművelést, a szőlőművelést. Egészen a felszabadulásig a belterjes kisgazdaság tartotta el a családot. — A felszabadulás nyilván nagy változást hozott a családnak? — Természetesen, de a legnagyobbat talán 1959 ősze, amikor az átszervezés során én iá, édesapám is beléptünk az akkori Petőfi Tsz-be. Jómagam kezdettől fogva brigádvezető voltam, hozzám tartozott a szőlészet, kertészet és területileg megosztva a növénytermesztés egy része. — Hogyan lett a háztáji ágazat agronómusa? — Járási szerveink kérésére 1962-ben mezőgazdasági technikumba iratkoztam be, amelyet sikeresen el is végeztem levelező tagozaton. — Nagyot változott a mezőgazdaság a kisgazdaságuk óta? — Óriásit — vágja rá mindjárt Hornyák István és most, annyi év után is csaknem hitetlenkedve sorolja a fejlődés adatait. Álmában sem gondolt volna ekkora változást. — Az induló termelőszövetkezet eszközellátását a tagok által bevitt fogatos szekerek, ekék, vetőgépek jelentették. Majd ahogy fokról fokra fejlődött a közös gazdaság, az anyagi tehetség is mind nagyobb lett. Nagyobb teljesítményű erőgépeket, kukorica- és gabonavetőgépeket tudtunk vásárolni, amikor a gépállomások megszűntek, s gépállományukat eladták. Akkorra már megerősödtek a termelőszövetkezetek, s míg kezdetben az állami gazdaságok végezték a szövetkezetJó példát mutattak Üllőn 93 személy jelentkezett önkéntes és térítésmentes véradásra. Huszonegyen közülük először adtak vért, a többiek között volt olyan is, akinek már a 3. véradó kiskönyve is betelt. Kimagasló arányban jelentek meg a Monorvidéki Áfész dolgozói, de szép számmal veiben a munkák zömét, a továbbiakban saját gépekkel dolgoztunk. Még arra is sor került, hogy a gépállomástól kiselejtezett kukorica- és két UTV 32 soros gabonavetőgépet eszmei áron, 100 forintért vásároltunk meg. — 1975-ben Süly, Sáp és Mende községek termelőszövetkezetei egyesültek. Akkor már hatalmas fejlődésen ment át gépi eszközellátottságunk. 1977-ben pedig az úri téesz- szel fuzionáltunk, így már négy egykori téesz dolgozott együtt, közös vezetéssel. Ma már hatalmas gépparkkal rendelkezik a Tápióvölgye, valamint nagy gabonaraktárakkal, „Bábolna” szárítóval. Termésátlagainkkal pedig az országos átlag fölött vagyunk. És nagyon fontos megemlíteni — nyomja meg a hangsúlyt Hornyák István —, hogy a melléküzemágak kifejlesztésében nagy hozzáértést bizonyított Kovács Endre téesz-elnök munkássága. Aztán a „mások", a közösség munkájáról saját tennivalóira terelődik a szó. Föl is kerekedtünk, hogy megnézzük az agronómus kisgazdaságát. Előbb a szarvasmarhákat mutatja meg, nem is rejtve véka alá büszkeségét a gazda. Egy gyönyörű tehén és három bika közül két bikát tart szerződéses alapon, a harmadikkal majd jövőre kíván leszerződni. Külön nagy takarmányos háza van, abban tartja a villanymotoros meghajtású szecskavágót, kukoricadarálót és -morzsolót, a tűzifát aprító körfűrészt. Kellett az otthoni gépesítés, hogy a közösben több időt tölthessen, jobban helytállhasson. tak, kint az erdőn, hogy a következő nyárra és télre meglegyen a tüzelő. A házat, amelyben most lakik a Hornyák család, az édesapja építette 1965-ben, addig bizony zsúptetős háziján laktak. Aztán újból a háztáji ágazatról beszél az agronómus, amelynek 1976-tól 80-ig volt a vezetője, utódja Szabó István, aki Úriban lakik. Ök ketten és Borbás Rudolf vezetik a háztáji ágazatot. Beszélgetés közben megérkezik a tízéves kisunoka, Rita, s ekkor mondja el vendéglátóm, hogy 1946-ban nősült, 35 éves fia és 32 éves lánya van, s három leányunoka, Györgyike, Brigitta és Rita. Gyakran náluk vannak a fiatalok, tehát jó a családi kapcsolat. Az is kiderül Hornyák Istvánról, hogy sok társadalmi munkát végzett a téeszben, a községben, tagja a népfront helyi szervezetének, s az Alsó- tápiómenti Áfész intéző bizottságának, s ez utóbbi minőségében állította, hogy jó Sülysáp kereskedelmi ellátottsága. Talán még annyit a Tápióvölgye Termelőszövetkezet fejlődéséről, hogy négy autó- i busz szállítja a dolgozókat az i egyes munkahelyek és lakásuk között, akár a melléküzem- ágakhoz, akár a szőlőbe... Vissza a vasútállomáshoz már a jó minőségű, szilárd burkolatú Dózsa György úton indulok el gyalog ... Aszódi László Antal A háztájiról szólva elmondja Hornyák István, hogy a tagok kapnak kaszálót, lucernást. A téesz területén az erdőben mostanában volt ritkítás, ingyen elhozhatták a fölösleges fát, ami ugyebár tél előtt,igencsak jól jön. A fáról jut eszébe a régi emlék, amikor 17-18 évesen Szentgyörgy- re jártak gyalog fát vágni, s volt amikor 8 hétig dolgozKuBfurólis program Monoron, 17 órától: asztalitenisz-edzés (a sportszékházban). Pilisen, 13-tól: a zeneiskola zongoraoktatása, 17-től: szabás-varrás tanfolyam haladóknak, 17.30-tól; a Csepp I. irodalmi színpad próbája, 18- tól: az ifjúsági klub összejövetele, 17-től: Szorgalom—lustaság, jutalmazás—büntetés címr mel ismeretterjesztő előadás a szülők akadémiáján a 3. sz. óvodában. A moziban, 17-től és 19-től: Nevem: Senki. Steinmetz Kupa-lövészverseny Siker a jó utánpótlással A szervezésen még van javítanivaló Az időjárás is a versenyző csapatokkal volt, amikor a járás MHSZ-klubjainak csapatai — mintegy az idei utolsó versenyzési lehetőségekkel élve — a vecsési MHSZ-lőtéren randevúztak. A verseny előtt a vecsési MHSZ két nyugdíjas aktivistája és az általános honvédelmi előkészítésen részt vevő helyi sorkötelesek katonás rendet teremtettek a lőtéren. Ugyanis immár 8 éves hagyományként — tisztelegve a magyar származású hős parlamenter, Steinmetz Miklós kapitány emléke előtt — ösz- szemérik erőiket a monori járáshoz tartozó MHSZ-klubok csapatai. Ezúttal 14 csapat ment el Vecsésre, csupán Vasad, Csévharaszt, Gomba és Űri nem tett eleget a felhívásnak. A verseny előtt Petrányi Lajos, a vendéglátó lövészklub titkára tartott rövid megemlékezést, majd ismertette a szabályokat. Miközben a felnőtt férfiak, nők, úttörő fiúk és lányok kerültek sorra, lassan ért az egyik győztes csapat: a men- deiek sikere. Korábban a nyáregyháziak véglegesen elnyerték az először kiírt kupát, majd az újat is, már egy ízben. A tavalyi kupagyőztes címvédő: a maglódiak, nem féltékenykedtek a mendeiekre. Faust János csapattag egyetértőén mondta: most a men- deiek voltak jobbak, de nem nyugszunk bele a vereségbe, jövőre újra megpróbáljuk visz- szanyemi a kupát. Az eredményhirdetés előtt Kanyik József mendei kapitánnyal beszélgettem. Nem volt elbizakodott. — Kicsit későn kaptuk a meghívást. Két csapattagom a fiam Kanyik Zoltán és Krajczár Zoltán is fiatal, még honvédelmi előkészítőn se vettek részt. Hogy mégis minek tulajdonítható a jó eredmény? Jó az utánpótlásunk, aminek az alapja a mendei iskolákkal kialakult jó kapcsolat és a fegyelmezett nevelő munkánk. Az idén például már másodízben nyertük el a Pest megyei MEDOSZ Kupát is. A Steinmetz Kupával kapcsolatban azért elmondom, egy ilyen versenyen elvárható lenne, hogy ne madzagra függesztett lőlapra — amit a szél mozgat — lőjünk. Vecsés elég nagy település ahhoz, hogy egy ilyen verseny méltóbb megrendezéséhez alkalmas lőtéri körülményeket várhatnánk tőlük. Arra is vigyázni kellene, hogy az értékelés és az eredmény- hirdetés ne húzódjon órákig, jobban elő kellene készíteni, s kicsit ünnepélyesebbé is tenni. Ehhez az MHSZ járási vezetőségétől is több figyelmet érdemelne ez a kupa. A verseny végén Petrányi Lajos és Kiss Lajos értékelte és hirdette ki az eredményeket. Csapatban (férfiak): 1. Mende 245, 2. Maglód 243, 3. Péteri 231 körrel. Női egyéniben Faust Jánosáé (Maglód) győzött. A férfi egyéni versenyt Kiss Sándor (Vecsés) nyerte. Az útförő lánycsapatok közül a vecsési ?.. sz. iskola került az élre, a fiúk között a Vecsés 4. sz. iskola csapata lett az első. Az úttörő lányok egyéni versenyét Boda Erzsébet (Vecsés, 2. sz. iskola) nyerte. Az úttörő fiúk között egyéni győztes Sárközi Tibor (Vecsés, 4. sz. iskola) lett. Orosz Károly ,SSN 0133—2651 (Monori Hírlap) tek részt a Ferihegy Tsz különböző melléküzemágaiból is. A levett vérmennyiség 34 ezer milliliter volt. ami nem kevés, sok beteg embernek nélkülözhetetlen, sőt egy-kettőnek talán az életet jelenti. Felvételünkön a Monorvidéki Áfész karbantartó brigádjának tagjai láthatók. Béki Sándor felvétele
