Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-28 / 303. szám

1982. DECEMBER 28., KEDD ítP Kooperációval Magyar vállalatok és tőkés cégek között több mint ezer kooperációs megállapodás van érvényben. A legkiterjedteb­bek a könnyűipar, illetve a gépipar vállalatainak kooperá­ciós kapcsolatai. A Magyar Kereskedelmi Ka--; mara kooperációs tagozatán az együttműködés tapasztalatait értékelve megállapították, a kooperációk a termelőkapaci­tások jobb kihasználása mellett egyben a vállalatok gyorsabb műszaki fejlődéséhez is hozzá­járulnak. Ennek eredménye­ként az elmúlt években néhány vállalat gyorsan növelhette kül­földi értékesítését, másutt pe­dig azért tarthatták meg pia­caikat, mert az együttműködés során külföldi technológiához, licencekhez, know-how-hoz jutva korszerűsítették termék­kínálatukat. Gondot okoz azonban, hogy a vállalatok többségénél a fejlett technoló­gia átvételével csak egy-egy folyamatot korszerűsítettek, a műszaki fejlesztés nem hatott ki a teljes tevékenységre. Mérlegen a szolgálati lakás Diplomások mágnese Pest megyében a 6787- taná­csi bérlakáson kívül 1786 van még tanácsi kezelésben; ezek a szolgálati lakások. Sok ez vagy kevés? Ha elő kell te­remteni az erre való pénzt, akkor bizonyára sok, de, ha egy távoli kis falunak kellene or­vos vagy pedagógus, akkor ke­vés. A szolgálati lakás az a mág­nes, amely a fiatal értelmisé­gieket a Budapesttől vagy a nagyobb városoktól is távol lévő településekre Vonzza. — Akadnak olyan tanácsi vezetők, akik mégis inkább a gondokat hangsúlyozzák. Mi ennek az oka? — kérdeztük Grósz Sándort, a Pest megyei Tanács igazgatási csoportve­zetőjét. Lehetőséget jelent — Ahol nyűgnek érzik a ta­nácsok a szolgálati lakásokat, Gyümölcstánc A tréfálkozást a gyü­mölcsösben ildomos elkerülni. Egyszerűen nem illik megkérdezni, hogy vé­gül is mennyi gyümölcs te­rem az országban — mert sok kerül a fák alá —, és udvariatlanság arról fagga- tózni, milyen lesz a termés jövőre? Akik erről beszél­getnek, azoknak illik olyan képet vágniuk, mintha sa­vanyú almába haraptak volna. A derűnek a száj­szegletben sem szabad fel­tűnnie, mert talán úgy tűn­hetne, hogy az illető tud valami üdvözítő megoldást a termelésben-forgalmazás- ban. Az őszi gyümölcsfolyam olyan szitokáradatot hozott magával, ami sokak szerint odavezethet, hogy az áruját sirató tsz-elnök egyszer­esek csúnyát talál mondani a felvásárlónak, vagy ép­pen fordítva. Jó lenne, ha egyszer ren­deznénk dolgainkat! Sok tanácskozáson hangzott ez el, de mindig többes szám­ban. Ami már ott és akkor gyanús volt, mármint a kí­vülállónak, aki nem is­merte a szakma mesterfo­gásait, amihez — mondjuk — már nemcsak a permete­zés, hanem — újabban — a ködösítés is hozzátarto­zik. A tények közül persze némelyik nagyon is világos; olyan egyszer hopp — más­szor kopp — állapotban van a magyar gyümölcster­mesztés. Ember legyen a talpán, aki a kilengéseket két lábon kiállja. A Kertészeti Egyetemen Mádi Rezső adjunktus a szakemberek körében élénk reagálást kiváltó elemzést készített gyümölcsöseink hozamáról. Nem is igazán megdöbbentő megállapítása nem az, hogy a jó és a rossz évjáratok között hazánkban kétszeres termésingadozá­sok tapasztalhatók, hanem az, hogy egyes gazdaságok .között gyakorta ötszörös, egyes gyümölcsfajoknál pe­dig tízszeres eltérések is mutatkoznak! A szakember így fogalmaz: a gyümölcs- termelésben előttünk já­róknál a technológia szer­ves része, hogy mindent meg kell tenni a termésin­gadozás kiküszöböléséért! Mert a piac kegyetlen, és ezzel a ténnyel idejekorán szembe kell nézni! És ha ott nem ülnek ölbe tett kézzel, ahol kajszibarckból hektáronként történetesen 18 tonnát terem (nem úgy, mint nálunk, ahol az átlag valahol 2 és fél tonna alatt van), akkor tényleg lehet valami a dologban. Mert alapjában véve erre a 2 és fél tonnára még jobban kellene vigyáznunk ... A kutató szerint meg kellene állítani a- tavaszi fagyok ámokfutását. Der­mesztő hidegével csak az azzal szemben viseltetett közöny fagyossága Veteked­het. A cégeknek, vállala­toknak még az sem érde­kük, . hogy tudományos módszerekkel meghatároz­zák; valójában milyen ká­rokat is okozhat náluk a fagy úgy általában, mert már a biztosítás mai rend­szere sem ilyen irányba te­reli érdekeiket.. Másutt kedvetlenül egyszerűsítet­ték a dolgot: szabadulnak a fagyérzékeny gyümöl­csöktől. A mandula például eltűnt a nagyüzemi terme­lésből, jó, ha egy üzem foglalkozik vele, az is azért, mert hatósági úton megakadályozták a fák kivágását. Más gyümölcs­fajoknál meg éppen fordít­va; egy-egy, a korábbinál két-háromszorta nagyobb termés értékesítési gondjai nyomán készítik elő a fej­széket, éspedig — furfang- gal. Egy országos hírű gyü­mölcstermesztő szakember azt állította, ő pontosan tudja, hol vannak a kivá­gásra előkészített területek — így nevezte ezeket —, azok, amelyekben a terme­lés felszámolását központi akaratból nem engedélyezik addig, amíg az ültetvény egyáltalán egy ültetvény képét mutatja. És a terme­lők tesznek arról, hogy ne sokáig mutassa ... Honnan ered ez a keserű összefüggés a hazai gyü­mölcstermesztés és a fagy között? Onnan, hogy a korábbi tervutasításos rendszerben fagyjárta he­lyekre kerültek nagyobb ültetvények, holott a leg­okosabb védekezés: a ter­mőhely , helyes kijelölése. Ma már tudjuk: nem min­denki telepít azok közül, akiknek igazán alkalmas termőhelyük lenne. Tartva a kockázattól, látva a szomszéd balsikereit. Mind­egy, az elvet nem szabad feiadni: a termés biztonsá­ga, amely az áruvá válás egészséges folyamatát meg­alapozza, a kiválasztásnál kezdődik. Nem véletlenül dolgoznak az MTA megbí­zásából több tudományos intézmény kutatói egy or­szágos felmérésen, amely több tudományág bevoná­sával végre tisztázza, hogy hol és milyen gyümölcsök­nek érdemes helyet szoríta­ni. N agy késéssel ugyan, de végre megkezdődtek a próbálkozások a nagyüzemi módon alkalmazható fagy­védelmi eljárásokkal. Pél­dául a kaliforniai eredetű szélgépet használják, amely hatalmas lapátjaival a felső rétegek langyosabb levegő­jét keveri össze a fagyos zónáéval. A vegyszeres megoldás kínálja magát, szóba jöhet az esőztető vé­delem is, ehhez azonban a hazai ipar nem gyárt spe­ciális szórófejet. A kisker­tekben használható, hor­dozható fagyvédelmi kály­hához sem lehet hozzájut­ni. Túlságosan drága mu­latság a termés ingadozása, hullámzása, ami olykor azokat is megszédíti, akik tisztán akarnak látni. Jászonyi Ferenc ott még nem értették meg eléggé ennek a lényegét. Hi­szen ezzel a lehetőséggel na­gyobb teret kapnak a helyi ér­dekek érvényesítéséhez. A le­települő szakemberek pedig a kis falvak egészségügyi, okta­tási ellátását segítik. — Egyre jobban előtérbe kerül az a törekvés, hogy min­denki egyenlő arányban vál­laljon terhet a lakáshoz ju­tás költségeiből. Ezt tükrözik áz új jogszabályok is. Mit mond a közelmúltban kiadott ren­delet a szolgálati lakásokról? — Az új lakásügyi jogsza­bály megkülönböztet többféle szolgálati lakást. Az egyik, amely minden esetben az in­tézmény területén van, ilyen például egy kórház vagy egy* iskola gondnoki lakása. Van községi is, itt a tanácselnök javaslata alapján a végrehaj­tó bizottság dönt a szolgálati lakás odaítéléséről. Az új rendelet értelmében szolgálati lakást kaphat a ta­nácselnök, a vb-titkár, az or­vos, a fogorvos, a gyógyszerész, a védőnő, a körzeti ápolóriő, a bölcsődevezető és az állat­orvos. Ezenkívül az óvoda ve­zetője és az oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények vezetői, oktatói, nevelői. Üj pontja a jogszabálynak, hogy a felsoroltakon kívül adható lakás a községben közérdekű teendőket ellátó személyeknek. Hátrányai is vannak —* A szolgálati lakásnak csak előnyei vannak? — Kétségtelen, hogy sok a haszna. Általában nern kell használatbavételi díjat fizetni, esetleg a lakbért is mérsékel­hetik. Legtöbbször nem vonat­kozik a szolgálati lakáshoz ju­tókra a családlétszámra meg­határozott szobaszám felső ha­tára. Viszont a helyi tanács a szerződés megkötésekor külön­féle kikötéseket tehet. Felmon­dás esetén nem jár cserelakás. — Több településen azért kerül nehéz helyzetbe a ta­nács, mert a nyugdíjas peda­gógusok, orvosok továbbra is ott maradnak a szolgálati la­kásban. Méltányos megértés — Valóban gond ez, hiszen az idősek helyére fiatalok jön­nek, akik önálló otthont akar­nak alapítani. A nyugállo­mányba vonultak viszont mun­kás éveiket ott, a kis telepü­lésen töltötték, s méltányos az, hogy öreg napjaikra ne ke­rüljenek kényelmetlenebb, ala­csonyabb komfortozatú lakás­ba. Nem is jellemző, hogy a nyugdíjasokat zavarnák emiatt. A szolgálati lakás létjogo­sultságát tehát az új lakás­gazdálkodási jogszabályok is megerősítették. Szerepét azon­ban csak akkor töltheti be, ha mindenütt felismerik azt a le­hetőséget, hogy lakással okta­tási, művelődési, egészségügyi szakembereket köthetnek a te­lepüléshez, mindannyiuk érde­kében. , Móza Katalin Az exportképesség buktatói s Lovak elé kötötték a kocsit Elengedhetetlenek a határozott törekvések Találomra választott példa: a • tőkés textilcégnél egy-egy új anyag bemintázása egy-két hetet vesz igénybe, megyei vi­szonyaink között átlagosan két-három hónapot. Dolgoz­nak ugyan már ezen a terüle­ten rugalmasan tevékenykedő részlegek — három hét, egy hónap határidővel —. ám az itt serénykedők javadalmazá­sa sokaknak nem tetszik, mondván, mire fel több a jö­vedelmük...?! Hosszú a lánc Továbbá: hosszú időn át kü­lön vállalat volt jogosult a gyermek-, s egy másik a ka­maszruhák eladására külföl­dön. Amit a partnercég nem értett, s azt még kevésbé, miért kellett neki emiatt két vállalattal tárgyalnia?! A kül­kereskedelmi jog liberalizálá­sa változtatott ugyan ezen a kép­telen helyzeten, ám ki állít­hatná. eltűntek kivétel nélkül a nehézkességek? A példák tetszőlegesek, de érzékeltetik, az exportképesség sok min­dennek a függvénye. Persze, nemcsak ilyen lassúságok, ügyetlenségek rontják eladói helyzetünket, hanem olyan, részben objektív okok is, mint a termékszerkezet túlzott ener­gia- és nyersanyagigénye, a kívánatosnál tágabb gyárt­mányválaszték, emiatt a nem gazdaságos sorozatok megle­hetősen nagy aránya. Magát az exportképesség fo­galmát többféle módon értel­mezhetjük, a gazdaság egészé­re, egy-egy ágazatra, iparcso­portra. iparágra, vállalatra, de termékre — termékcsaládira — szintén. Ha pusztán meny- nyiségi oldalról vizsgáljuk a fogalmat akkor nem több, mint hogy valamiből kivitelre képes a szóban forgó terület, amit általában minden ország állíthat bizonyos résztevé­kenységekre. Igen ám, de az exportképesség olyan lánc, aminek egy-egy szeme a mennyiség, a termék — a szolgáltatás — minősége más hasonló rendeltetésű javakkal összevetve, az ár, a szállítási határidő, a cikkhez kapcsoló­dó egyéb — alkatrész-utánpót­lás, szerviz stb. — szolgálta­tás. Azaz: az áru exportképes, ha — versenyképes, tehát nem egyetlen jellemzőjét, például műszaki színvonalát tekintve az, hanem valamennyi fontos vonását illetően. Az exportké­pességnek a versenyképesség szerint értelmezett foka kife­jezője a gazdasági fejlettség­nek, s egyben — más szem­szögből nézve — annak szo­ros következménye. A patinás hírű cégnél pél­dául eredményes kutatás folyt a germánium alapú tranzisz­torokkal. Csakhogy: mire meglett a gyártás — olyan hosszú ideig tartott a megte­remtése — addigira a világ lépett egyet, szilícium alapú tranzisztorokat igényelt. Mi mégis — és itt rejlik az ex­portképesség megértésének vagy meg nem értésének fon­tossága — a régit erőltettük, megvan, hát kezdjünk vele va­lamit elgondolással. A követ­kezmény: az elektronikai ipar versenyképességének csökke­nése, annak nyomában a fej­lesztési források és a szellemi erők szétforgácsolódása, majd a közelmúltban, éppen az ál­datlan állapotok megszünteté­sére, központi fejlesztési prog­ram kidolgozása, az erők össz­pontosítása egy vállalat kebe­lében, kormánybiztos kineve­zése ... Azaz: az exportképes­ség fokozása sokféle tényező­re támaszkodhat, így a specia- lizációra, a kooperációra, a nemzetközi munkamegosztás­ba való bekapcsolódásra, a fejlesztési irányok kiválasztá­sára. a tudományos kutatás eredményességére, s annak al­kalmazására a termelésben, s az sem mindegy, miből ex­portképes valamely terület, ágazat. Abból-e, aminek hosz- szú távon nagy a kereslete, vagy átmenetileg, egyszer, két­szer sikerül eladni valamit. Ugyanis: egyre jelentősebbek az exportképesség megterem­tését — fönntartását — szol­gáló fejlesztési költségek. Ezek megtérülése viszont elenged­hetetlen a további kiviteli ké­pesség szemszögéből. Ha nincs gomb Január és szeptember között a megyei iparvállalatok ex­portszállításai jóval elmarad­tak mind a tervezettől, mind a tavalyi hasonló időszakban el­értektől. Annak ellenére is be­következett ez. hogy termelő­helyek sora mutatott fel az átlagosnál jobb kiviteli ered­ményeket, hogy az exportba kényszerűen belefértek — mert a tőkés, valutára égető volt a szükség — a korábban gazda­ságtalannak minősített árucik­kek is. Ugyanakkor bizonyos módosulást, pozitív változást jelez a legkevésbé gazdaságos és az átlagos jövedelmezőségű árucikkek kivitelen belüli arányának eltolódása utóbbiak javára. Kilenc hónap alatt — s ez megint adalék az export- képesség alakulásához — több mint harmincegymillárd fo­rint értékben kerültek jó tá­gas külföldi piacra fogyasztá­si iparcikkek. A forgalom emelkedése bár nem lenyűgö­ző — 3,8 százalék —, de ör­vendetes, hiszen a mai hely­zetben a legkisebb gyarapo­dást is becsülni kell. A bök­kenő ott van, hogy e nagy tö­megű áru értékesítésénél mindössze egy tized százalék­kal sikerült az árindexet ja­vítani, azaz elsősorban ún. nyomott árszínvonalú tömeg­árukat kínálunk, s nem kere­sett, jó pénzért értékesíthető termékeket. Amihez soklial több rugalmasságra, folyama­tos, zavartalan anyagellátás-, ra, a nagy termelőket készsé­gesen kiszolgáló háttéripari kisüzemekre lenne szükség, például olyanokra, amelyek a megyéből exportra szállított kabátokhoz, kosztümökhöz gombokat, csatokat, villámzá­rakat gyorsan, megfelelő mi­nőségben, a vevő kívánalmai szerint adnak. Mivel ez hiány­zik, érthető — de el nem fo­gadható —, a jó textília, a jó fazon kisebb áron kerül el­adásra, mint amennyit való­jában kaphatnának érte. Holnapra avítt A jelentéktelennek látszó dí­szítmények miatti árveszteség olykor tíz százalék fölött van ... Ami érthetővé, kézen­fekvővé teszi, miért elenged­hetetlenek ezen a terüle­ten az exportképességet javító hatásos és határozott törekvések, akár olyan áron is, hogy gazdasági munkakö­zösségek állnak rá egy-egy gyáron belül a díszítmények készítésére, a csomagolás kel­lő színvonalának megteremté­sére. Addig ■ ugyanis, míg e huszadrangúnak tűnő ténye­zőknél nincs változás, annyit ér a több, kifizetődőbb export sürgetése, mint — s ez nem pusztán erre a területre igaz —, amikor a lovak elé és nem mögéjük kötik a kocsit. Minél inkább ráutalt egy ország gazdasága a nemzetközi kereskedelemre, munkameg­osztásra, annál lényegesebb, az adott gazdaság egészének, különböző területeinek milyen az exportképessége. Mivel a nemzetközi gazdasági környe­zet folyamatosan és gyakran drasztikusan változik, nagy hiba lenne a versenyképessé­get — asz exportképességet — akár egy-egy termék, akár ágazatok esetében statikus fo­galomként értelmezni. Ami ma versenyképes — kellő fejlesz­tés híján, avagy az időbeni termékcserét elmulasztva — az holnapra avíttá lehet; mi nein léptünk, mások viszont megtették ezt. Ezért nyitott gazdaságunkban — azaz a külpiacokra ráutalt népgazda­ságunkban — az elért szinten maradásnak is lényeges eleme az exportképesség fokozása. s még inkább elengedhetetlen feltétele a további haladás megalapozásának. Magyarán: nem olyan feladat ez, amelyet tetszik, nem tetszik, kedvünk van hozzá, nincs kedvünk hozzá alapon lehetne eldönte­ni. A feladat itt a szükségsze­rűség teendőkké formálódása annak folytonos fölismerése és folyamatos érvényesítése, hagy az exportképesség lénye­ges javítása nélkül belső tár­sadalmi-gazdasági céljaink sem érhetők el. Mészáros Ottó Úfförőkarácsony Fenyőünnep a Parlamentben A Veszprémi Erdőgazdaság erdejében kivágott óriás fenyő — rajta 800 színes körtefüzer, több mint 160 üveggömb, neonfigura, 80 kiló szaloncu­kor — vidám zene, ének fo­gadta szombaton az Országház Kupolatermében a legjobb kis­dobosokat és úttörőket. Idén 28. alkalommal ren­dezték meg a Parlamentben a fenyőfa­ünnepséget. A kisdobosokhoz délelőtt, az úttörőkhöz délután érkezett meg a Télapó. Jelme­zét idén is — immár 22. alka­lommal — Hadics László, a Fővárosi Operettszínház művé­sze öltötte magára. A Kupola­termet zsúfolásig megtöltő pajtásokat pergő, vidám műsor szórakoztatta. Az egyórás fő­műsorban, A művészetek ván­dordíján című közművelődési játék keretében a Télapó a Karsai pantomim RT művé­szeinek segítségével mesélte el vándorlásait. Az út egy-egy ál­lomásaként először az Artista- képző Iskola növendékei akro­batikus mutatványokkal, Ro­dolfo mester bűvészetével káp­ráztatta el az ifjú közönséget. Ezután a két parodista Gál- völgyi János és Mikó Ist­ván mókáit fogadta nagy de­rültséggel és sok közbekiáltás­sal a gyereksereg. Az Astra bábegyüttes után a gyermekek kedvelt művésze Halász Judit következett, akinek előadását a Bojtorján együttes kí­sérte. A főműsort — melyet Zsoldos Imre zenekara kísért — a KISZ Központi Művészegyüttes úttö­rő tánckara a Rajkó zenekar zenéjére vidám csárdással zár­ta. Azután a Kupolateremben zenés, non-stop műsor szóra­koztatta a vendégeket. A Par­lament északi pihenőjében a Karsai pantomim RT, a Va­dászteremben a Kaláka együt­tes szerepelt, a jegyzői terem­ben pedig rajzfilmeket vetítet­tek. Az első nap mintegy 1500 kis vendége minden bizonnyal felejthetetlen emlék élmé­nyével tért haza. Az előző naphoz hasonlóan vasárnap is gyermekekkel né­pesült be a Parlament Kupola­terme: délelőtt a kisdobosok, délután az úttörők érkeztek a a fenyőfaünnepélyre. A vendé­geket most is változatos műsor várta. A két nap alatt csaknem háromezer gyermek élvezte a parlamenti fenyőfaünnepség programját. Vasárnap délután egyébként nemcsak budapesti gyerekeket láttak vendégül, va­lamennyi megye és a gyermek- városok is elküldték azokat az úttörőket, akik a tanulásban éppúgy élen járnak, mint az úttörőmunkában. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom