Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-22 / 300. szám
1983. DECEMBER 22., SZERDA xMüap Töprengés Csomagolás, óh! Hallottam a népi ellenőrök országos vizsgálatának eredményét: nem fogy a mezőgazdaság némely terméke úgy külföldön, mint lehetne. Így jártunk, mondják, a paradicsompürével is, amelyet állítólag szintén nem jól csomagoltak, ezért nem kellett a külhoni piacon. Azután, amikor elmegyek a boltba, látom, hogy folyik a tejestasak, mert gyenge a fóliája, vagy rossz volt a töltőgép forrasztója. Továbbmegyek. S eltöprengek. A minap sót és Tomi mosószert vittem haza. Mire a bolti pénztárhoz értem, a bevásárlókosár alja tele lett sóval és mosóporral. Hm. Töprengtem el újra. Sót, mosószert, cukrot, rizst, lisztet legalább ötven éve csomagolnak, kutatóintézetek foglalkoznak a pakolás technikájával, de amint a vásárló hozzányúl az áruhoz: a csomagolása szakad, az áru folyik, ömlik, szemetel, kárba vész. F. L Akkumulátor hazai piacra Naponta kétszázötven 12 voltos akkumulátort készítenek hazai piacra az Unitechnika Ipari Szövetkezet sülysápi üzemében. Krutilla Tibor szerelő egyformán ért a rácsok forrasztásához és a szurkozáshoz is. ECisült-e mór a kalácsom? Nyújtott műszak a kemencéknél A Dél-Pest megyei Sütőipari Vállalat hat bázisüzeme és öt kisüzeme Százki lene venezer ember napi kenyér-, péksütemény- és egyéb sütőipari termék ellátását biztosítja a ceglédi és nagykátai járásban, beleértve Cegléd és Nagykőrös várost. A közelgő ünnepek lényegében nagy erőpróbát kívánnak a vállalat minden dolgozójától, s most a befutott kereskedelmi rendelések újra azt jelzik, hogy a kívánságokat csak a nyolcórás műszaknál hosszabb munkaidőben tudják megtermelni. Vagyis, a sütőipar a szolgáltató iparágak azon részéhez tartozik, ahol az ünnepek előtt nincsen szabadság, szabadnap. Szállítási gondok Körösztös Bálint műszaki vezetővel beszélgetek a vállalat központjában. Ugyancsak elevenen él, dolgozik benne a szakma, a kenyér szeretete, s túlzás nélkül a kenyér tisztelete. A hét minden napján dolgoznak az üzemekben. Szombaton 22 órakor fejeződik be a hét az ostyasütéssel, az új pedig vasárnap reggel 9 órakor kezdődik. A vállalat nagykereskedelmi szerepet is betölt, így az áru terítése is feladatuk. Harminc gépkocsi szállítja nap mint nap a termékeket, a két járás és két járási jogú város ötszáz üzletébe és természetesen tizennégy saját boltjukba. Ennek megvan külön a maga műszaki, tmk és szervezési gondja. Rossz időben a síkos, ködös, havas, vizes utak nehezítik ezt. Régi problémája a vállalatnak, épp a szállítás kapcsán, hogy a naponként termelt finom süteményeket már 14 óra után el tudnák a boltokba szállítani, de nem nagyon fogadják, kicsi az érdeklődés. Pedig szinte mindenki a munka után végzi a bevásárlást, és akkor így melegen vehetnék meg például a péksüteményeket. Sajnos, nem így van. Az oka megrögzött szokásokban, téveszmékben keresendő. Mindenki számára előnyös lenne, hiszen mérsékeltebb lenne a boltok hajnali forgalma, munkába se kellene rohanni, ha előre megvennék a reggeli szükségletet. Délután azt vásárolhatnák, amit egyébként másnap reggel vesznek csak meg, nagy sietséggel. Az üzemben pedig a kisgyermekes nőket egy műszakos munkarendben is jobban tudnák foglalkoztatni, csökkenne az éjjeli munka. Legalább a kiemelt boltokban változhatna a rendelés rendszere. A vállalat számára ugyanis a hétezer forint alatti rendelés már nem fizetödik ki, így marad reggelre a szállítás. Ha késés van, elmarad a szállítmány, sok vevő hoppon mai'ad. Sokféle készítmény A Dél-Pest megyei Sütőipari Vállalat három fontos termék- csoporttal foglalkozik. Gyárt sajtos ostyát és morzsát. Talán kevesen tudják, hogy a vállalat évi 100 vagon zsemlemorzsát állít elő, amelyhez alapanyagot a két másik Pest megyei testvérvállalattól is beszerez. A modern csomagológép naponta huszonnégyezer csomag morzsát ad ki a Ceglédi sajtosból, mintegy 150 tonnát készítenek éves viszonylatban. Természetesen az üzemekben főleg kenyeret és péksüteményeket állítanak elő, szám- szerint hat-hétféle kenyeret, s mintegy negyvenféle süteményt. Újabban az ízlésváltozás jelei figyelhetők meg: a korábbi nagy sláger, a burgo- nyapelyhes kenyér kegyvesztett, a rozslángossal szemben. Burgonyapelyhet 30 tonnányit használnak fel a sütéshez, a rozslángolt kenyér 3 ezer tonna körül mozog. Naponta, az összes termékféleséghez 450 mázsa liszt kell, ebből 600 mázsa termék lesz. Jellemző, egyben igen nagy számok jelennek meg a felhasznált egyéli nyersanyagok alapján is: 310 tonna konyhasó, 200 tonna margarin, 120 tonna kristály- cukor, 44 tonna tejpor, 30 tonna burgonyapehely, 20 tonna barackíz, 18 tonna márványsajt, 12 tonna étolaj, 9 tonna dúsított tojáspor, 8 tonna búzakeményítő, 7 tonna gyümölcsíz szükséges a sokféle termékhez. De nem lesz ízes a termékek egy része, ha nem jut bele köménymag, citrom, kakaó, fahéj, vaníliáscukor, tepertő, ecet, bors vagy mazsola. Hihetetlenül nagy számok jönnek ki az éves termékmennyiség alapján. A kenyér és kelt tészta „motorja” az élesztő, amiből évente 160 tonna fogy el, a nyersanyag kelesztődése nagy mennyisésű C-vitamint is kíván, ettől ugyanis növekszik a tésztaanyag gázvisszatartó képessége. Kapósabb a mákos A modern gépek, a kemencék kapacitása, az emberi teljesítőképesség is adott, csak az időtartam nyújtásával tudnak több terméket előállítani. Az ünnepekre 2000 mázsa kenyér készül az előszállítás szükségesnek látszik. December 24- én és 31-én még friss, kétki- lós kenyereket sütnek. Ám az ember az ünnepeken szeret süteményt is enni. Finom fonott kalácsokból meny- nyiség és méret szerint a választék bőséges lesz, ebből a szokásosnál 2—3 tonnával többet sütnek. Zsíros bejglikből 4—5 tonnát hoznak iorgalom- ba, tudván a vevők ízlését, hogy a mákos süteményt jobban kedvelik, mint a diósat. Évente összesen 100 mázsa mákot használ fel a vállalat, ennek jó részét karácsony táján. Mindenki számára megnyugtató lehet az ünnep előtti ellátási ismertető, de arra azért nem árt felhívni a figyelmet, hogy a kisebb rátartáson túl, nagyfokú túlvásárlást ne csináljon senki, mert igen sok élelem, érték kárba veszhet. A kenyerek, sütőipari termékek becsületét nem az árukkal, hanem az emberi magatartással lehet és kell helyreállítani. Akkor az év végi, évsirató ünnepek egy kicsit szintén a kenyér ^ ünnepének is számítanak majd. Surányi Dezső <f Megtartotta idei utolsó ^ ülését a gödöllői tanács. A ^ testület rendeletet alkotott ^a városi állattartásról, tájé- ^kozatót hallgatott meg a ta- ^nács és a népfront gödöllői bizottsága együttműkö- í désének tapasztalatairól, és felfogadta a módosított f együttműködési tervezetet. fA következő napirendi f pontban a végrehajtó bi- f zottság idei tevékenységét ^ tárgyalták meg, végül elfogadták a tanács, a vb, vala- ímint a tanácsi bizottságok 0 1983. évi munkatervére elő- í terjesztett javaslatokat. A tanács és a népfrontbizottság, az 1976-ban kötött együttműködési megállapodásban foglaltak Szerint, a különböző területeken megfelelően segítették elő egymás tevékenységét, állapítja meg az elfogadott összegzés. A mozgalom városi aktivistái felelősségteljesen munkálkodnak. A választásokkal kapcsolatos szervezésben, előkészí tésben. lebonyolításban éppúgy, mint /a társadalmi munkában, a rétegtanácskozásokon, a tanácstagi beszámolókon, a lakóterületi fórumokon. Együtt a vb-vel Jól beváltak a népfront által szervezett vitafórumok, amelyek az együttműködési megállapodásnak is fontos pontját jelentik. Ezeken körzetenként a lakosság tájékozódhat a tanács és a népfront munkájáról, céljairól, a város- fejlesztési elképzelésekről. A mozgalom egyik fő törekvése volt az eltelt időszakban a lakók minél nagyobb bevonása a közéletbe, aminek szintén mutatkoztak eredményei. Rendszeresen figyelik a tanács végrehajtó bizottságával együtt a tanácstagok és a lakóbizottságok tevékenységét, s a hiányosságok felszámolására megteszik a szükséges intézkedéseket. A tanácsülés így foglalta össze a népfrontbizottsággal kötött együttműködési megállapodás eddigi tapasztalatait, majd megtárgyalták és elfogadták az új megállapodásra vonatkozó tervezetet. A kölcsönös képviselet és tájékoztató című fejezetben arról intézkednek, hogy a két testület vezetői részt vesznek egymás ülésein, munkatervüket a testületi ülésekre való terjesztés előtt összehangolják. Honismereti bázis Külön fejezet foglalkozik a kölcsönös akciótervekkel, -bizottságokkal és célfeladatokkal. A népfront rétegpolitikai bizottsága a városban élő nők. j idősek, fia'talok, a cigányla- i kosság társadalmi, gazdasági és szociális helyzetének javítására felmérést végez. Kiemelten kezelik a család, a veszélyeztetett helyzetű gyermekek, a mozgáskorlátozottak helyzetét. Szorgalmazzák a város politikai, kulturális múltjának, hagyományvilágának feltárását, illetve a jelen eseményeinek megörökítését. Mivel a városi helytörténeti gyűjteményt megyei honismereti módszertani bázissá kívánják fejleszteni, elősegítik azoknak az anyagoknak. dokumentumoknak a gyűjtését, amelyek az egész megyét érintik, illetve érdekelhetik. Támogatják a lakosság öntevékeny kulturális és sportköreinek, lakótelepi 'klubjainak létrehozását, közreműködVáltozatos ízesítők Nagy népszerűségnek örvend a háziasszonyok körében a Szilasmenti Tsz ételízesítője. Gondos kezek adagolják és csomagolják most, az ünnepek előtt is, hogy mielőbb az üzletek polcán legyen. Bába Mihály: cjCátocfXitáó U etvenhat éves korában Legeza Áron n teljesen egyedül maradt a nagy portán. Felesége csendesen,_ szinte észrevétlenül halt meg, úgy ahogyan ötvenkét évig élt mellette. Idősebbik gyermeküket elnyelte a háború, suha nem kaptak róla hírt, hogy hol, merre fekszik. Feleségével a kisebbik Kanadába sodródott, jobb életet keresve, és ott halt meg máig is tisztázatlan körülmények között. Menyétől, unokájától ezután már csak ünnepekre jött aranyozott képeslap. Később az sem. A magányt nehezen viselte. Különösen akkor, amikor betegség kezdte gyötörni. A körzeti orvos akkoriban hetenként kétszer is meglátogatta. Az javasolta neki, hogy a nagy portáról mondjon le a tanács javára, ő pedig menjen be valamelyik otthonba, ahol lesz majd ápolója, gondozója. Fél évig töprengett ezen, aztán döntött. Az otthon lakóival békességben élt, megtanult sakkozni, kártyázni, aztán rákapott az olvasásra. Hetek, hónapok, évek röppentek el. Születésének nyolcvanadik évfordulóján kis ünnepséget rendeztek az otthonban. Szeme könnytől csillogott. Mennyivel boldogabb lennék én itt, gondolta, ha Annus is velem lehetne. A szíve, szegénynek a szíve nem bírta elviselni, hogy egymás után vesztette el gyermekeit. Adomáztak, nevetgéltek, nótázgattak is az ünnepségen. Szobatársa, a cingár Fekete, még a citeráját is elhozta, mert azt szívesebben hallgatták, mint a rádiózenét. Legeza Áron az asztal végén ült, a bortól arca kissé kipirosodott, ujjai néha a levegőbe lendültek, s dúdolt. Nem emlékezett arra, hogy mikor hagyta abba a dúdolgatást, mikor ült mellé Marika nővér, ez a puhulka, kövérkét asszony, aki úgy bánt velük, mint az óvónő a rábízott gyerekekkel, mindenkit vigasztalt, mindenkire mosolygott, mindenkihez mindig volt egykét jó szava. — Mi baj Áron bácsi? Nagyon elgondolkozott. Legeza legyintett. — Ilyen az öreg. Ez se, az se tetszik már neki. Az előbb egy nótát játszott Fekete koma, én meg hirtelen az otthagyott portámra gondoltam. Marika nővér megpaskolta eres kezét. — Szeretné látni Áron bácsi? Elmenne látogatóba? — Nyolcvanéves vagyok, nem nagyon vágyok már semmire. Nehezen is mozgok az érszűkületem miatt. De szívesen körülnéznék mégegyszer a portámon. Csak úgy, hogy ne bántsam meg azokat,-akik beköltöztek, akiknek a tanács átadta, hogy ne menjen minden veszendőbe. N em esett erről több szó hetekig, hónapokig. Csak karácsony előtt szaladt hozzá Marika nővér, hogy készülődjön, mert másnap már jönnek érte, és viszik haza az ünnepekre. — Kik? Hová? — kérdezte meglepetten az öreg. — Kik? — nevetett Marika nővér. — Hát akik a portáját megkapták. Legeza Áron nem tudta, hogy Marika nővér a születésnapi ünnepség után már másnap írt a tanácsnak, hogy az öreg ember kívánsága: mégegyszer szeretne ellátogatni szülőházába. A tanácstitkár maga ment el egy este az új lakóhoz, Kővári Lacihoz, ahogy a faluban nevezték a messziről odakerült fiatal agronómust. Nagyon meglepte az ifjú házasokat a hír. — Nagy csalódás fogja érni az öreget — mondta Kővári —, hiszen itt már jóformán csak a falak maradtak meg. Az ólakat, a csűrt lebontottuk, a nagy udvart felszántottuk, beültettük gyümölcsfákkal, szőlővel. És a ház? Nem- ■ igen ismer rá. Kőváriné sokáig szótlanul hallgatta a vitatkozókat a Kislacival együtt. Néha térült-fordult egyet. Bort, pogácsát, majd kávét hozott a vendégnek. APja jutott eszébe, akit meghívtak az ünnepekre. És már döntött is. — Nézd Laci, meg kell értenünk az öreg kívánságát, itt született, itt élt, érthető, hogy látni akarja mégegyszer a szülőházát. Van egy ötletem. Jön az apám látogatóba, elszállásoljuk a nagyszobába. Ott elfér még egy vendég, a Legeza bácsi is. Kislaci az ünnepek alatt velünk alszik. Meg kell írni annak a bácsinak, hogy kocsival megyünk érte. Útba ejtjük az otthont, amikor hozzuk az apámat. Az ünnepeket itt tölti. Ünnep után visszavisszük. Legeza Áronnak a kölcsönkapott bőröndbe segített csomagolni Marika nővér. A hír hamar elterjedt az otthonban. Néhányan sóhajtozva, könnyes szemmel mondták az öregnek: szerencsés a koma, én is szívesen elmennék látogatóba. De engem nem hív senki. Értem nem jönnek autóval. Kőváriék majdnem egy órát késtek. Az öreg nagyon nyugtalan lett. Félt, hogy a látogatásból semmi sem lesz. Szállingózott a hó, amikor a kocsi megérkezett. A két öreg aztán a hátsó ülésen Olt Alig szóltak egymáshoz. A beszélgetés mindig elakadt. Legeza csak a portájára gondolt. Mi lett vele azóta, hogy az otthonban él? M ár az új kerítés meglepte. Csomagját sorsára hagyva sietett be az udvarra. Tekintete lugasba, fákba ütközött. Csűr, istálló sehol. És a szobák? Szédült. A kamrából eltűnt a hombár. A konyhában megcsavarta a csapot Folyt a víz. A fürdőszobában a színes csempe csalta szemébe a könnyet. Ha Annussal így élhettünk volna, gondolta, s görnyedten vonszolta be magát Kővári apósa után a nagyszobába. Leroskadt az első székre. A fiatalasszony teli poharakkal járt körbe. — Töltsék itt vidáman a karácsonyt az apámmal — koccantotta poharát Le- gezáéhoz. Legeza bólintott. Egy szót nem bírt kinyögni. Sírás fojtogatta. Elfordult, ivott, és sokáig csak a számukra felállított kis karácsonyfát bámulta. Muakoferv a következő évre Úi meaállapodás a népfronttal lek a szabadidős programok megszervezésében és kiszélesítésében. Szebb környezet Évente egyszer körzetenként lakossági fórumokat szerveznek, ha szükséges, rétegtanácskozások-:; t. amelyeken tájékoztatót adnak a tanácsi és nép- fronttestületek tevékenységéről, a városfejlesztési tervekről és célokról. A tanács az egész város lakosságát érintő kérdések testületi tárgyalása előtt kikéri a népfrontbizottság véleményét. A lakosság jobb tájékoztatása végett a népfront körzeti bizottságai segítenek a tanácstagi beszámolók megszervezésében és lebonyolításában. Fogadóórákat szerveznek az üzemekben, intézményekben, ahol a városi és megyei tanácstagok adnak tájékoztatást. Együttműködik a tanács és a népfront a társadalmi munka szervezésében; a társadalmi és tömegszervezetekkel, az egyházakkal, a lakóközösségekkel. az üzemekkel, itézmé- nyekkel, szövetkezetekkel, így is elősegítve a város szépítését, a környezet- és természetvédelmet. K. P.
