Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
4 1982. DECEMBER 18.. SZOMBAT — Színházi leveliéi Három plusz egy fő A művelődés költségvetése Önállóan, de felelősséggel Figyelembe vették a sajátos adottságokat £ Íróasztal mellett töltik napjaik nagyobb leiét mos- ! ^ tanság a művelődési intézmények vezetői —, s ahol még J ^ vannak, a gazdasági előadók. Idén a szokásosnál is több j í az év végi adminisztrációs munka. Mindenekelőtt vissza- I £ tnenőleg át kell dolgozni az idei költségvetést és miköz- ^ ben elkészítik a jövő évi munkatervet, össze kell állítani ^ az új költségvetést is. Az első és a harmadik feladat ^ okozza a legtöbb gondot; gyakorlati és elvi tisztázatlansá- J gok mutatkoznak, tanácskérés miatt hol itt, hol ott csőrig dűlnek a telefonok. B csakugyan nagyon érdekesek. A három testőrt (1844) és a Monte Christót (1844—1345) ma sem lehet letenni, ha megfelelő életkorban kerül a kezünkbe; a maga nemében ő is hallhatatlan. Az ő: természetesen az idősebb Alexandre Dumas, aki negyvenegy-negyvenkét esztendős korában írja A három testőrt, mindnyájunk kedves olvasmányát. Szerb Antal azonban még azt is írja A világirodalom története 532. oldalán; (Dumas) A közönség meghódítására felhasználta mindazt, amit a romantika újításaiból felhasználhatott; at történelmi és táji couleur locale művészetét, a sors emberének titokzatos vonásait (Athos A három testőrben), a nagy szenvedélyek, különösen a bosszú romantikus motívumkincsét, — de ami az elitművészeknél szín, nála rikító szenzáció, ami ott művészet, itt hatásvadászat. Igen, a kép így teljes. Az Idősebb Dumas kora egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb írója volt, de említett nagy regényeivel szemben A nyomorultak, A párizsi Notre Dame, vagy A pármai kolostor egészen más írói minőséget képviselnek. Hugo, Stendhal, Musset, Gautier: a francia romantika elit-művészei, ahogyan Szerb Antal nevezi őket. Dumas, az idősebb, majd Dumas, az ifjabb (azaz a fiú), Eugene Sue, — a népszerű vonal. Más írói módszer, stílus, fajsúly. A Dumas- és Sue-vonal nem Is tagadja; széles olvasóréteghez kíván szólni, s ezt a réteget akarja szórakoztatni, E ! réteg pedig a francia átlagpolgár, kispolgár, nyárspolgár. A sokkal később meghonosodó kifejezéssel bestsellernek nevezhető könyvek szerzői nem az örökkévalóságra függesztik szemüket írás közben. Sokkal inkább a kelendőségre, a jó eladhatóságra, a várható, s nem is csekély haszonra gondolnak, no meg arra, hogy miképp lehet minél gyorsabban dolgozni, mert a kiadók és az olvasók türelmetlenek, várják az új meg új könyveket. (Az idősebb Dumas ki is talál egy módszert: valóságos írói műhelyt szervez, melyben számos írósegéd dolgozik a mester keze alá: a főnök stílusának tökéletes ismeretében kidolgozzák a cselekmény részleteit, megcsinálják a leírásokat, a dialógusokat. A mester csak a legfontosabb, leglényegesebb mozzanatokat írja meg személyesen — pontosan úgy, ahogy például az olasz reneszánsz számos nagy festője tanítványok tucatjaival dolgozott, és csak a legkényesebb részeket: az arcot, a szemet, a kezet festette személyesen). Kezelhetők-e, kezelendők-e mindezek ismeretében valamiféle szentírásként Dumasák művei? Kegyeletsértés, szentségtörés-e, ha az utókor nem veszi nagyon komolyan ezeket a könyveket (bár jól elszórakozik azokkal), s nem tiszteli oly igen A három testőrt vagy a Monte Christót, hogy ne merészeljen akár persziflázst, paródiát is faragni belőlük? Azonos szintre kell-e emelni a három testőr és a negyedik, azaz Athos, Porthos, Aramis és D’Artagnan históriáját mondjuk Jean Valjean vagy Fabrizio del Dongo történetével? Aligha, Más kategóriákról van szó. s így arról, hogy Dumas többet elbír, eltűr, elvisel anélkül, hogy szervi sérülések érnék, mint Hugo vagy Stendhal. A lapjaiban történő megváltoztatásáig, hamisításig, persze nem ajánlatos éppen a három plusz egy testőr meséjét miért ne lehetne tiszteletlen hangnemben, gú- nyorosan, szinte a diáktréfák tónusában elmondani — különösen ha ennek a változatnak a készítői nem is állítják, hogy egy-az-egyben viszik színre a regényt, annak figuráit es cselekményét. (Kézbevetoleg: Dumas sem egy-az-egyben vitte De regényeDe a történelmet, noha valóban élt történelmi alakokat szerepeltet: XIII. Lajos királyt, Richelieu bíborost, Buckingham herceget, Trévilie kapitányt, satöbbi, satöbbi. A történelem nem Dumas fantáziájához igazodott — de ö nem is állította, hogy regényei a történelmi események hű tükörképei). Dumast, a romantikát és a történelmi hűséget azért . időszerű emlegetni, mert a katona József Színházban épp most játszanak egy Dumas-adaptá- ciót. A három testőr — avagy az élők mindig gyanúsak — ez a darab címe. Alcímeként hozzáteszik a szerzők (Várady Szabolcs, aki az adaptációt készítette, és Hevesi András, aki a zenét összeállította és részben szerezte): Zenés fölfordulás két részben. Tehát nem akarják azt elhitetni a közönséggel, hogy itt és most a három testőrt fogják látni, hanem csak azt mondják: Dumas mester anyagából szabtak- varrtak valami zenés bolondozást, melyben még két narrátor is fellép (a darabban játékvezető a nevük), hogy ők dirigálják az eseményeket, így aztán bőven beleférnek az előadás hangvételébe a harsány diákcsíny-ötletek is, 8 gúnyolódásók is, a meghökkentő megoldások is (hogy például a testőrök kerékpáron robognak be a színre, vagy hogy csizma helyett birkózóvagy ökölvívó-cipőt hordanak). BabaríZy László, aki vendégként rendezte az előadást, és a színészek, akik ezt a tiszteletien, de szórakoztató, néhol tobzódóan ötletes produkciót játsszák. Dumas szellemében járnak el, amikor szórakoztatni akarnak, erkölcsi pózok, fennköltfnek vélt) eszmék, az eredeti műtől is idegen esztétikai mélységek nélkül. (Mellesleg: Babarczy már az 1974/75-ös évadban majdnem pontosan ugyanezt az adaptációt, s hasonló felfogásban, megrendezte Kaposvárott). H a valami baj van az előadással, akkor az nem a hangzatos álmélységek táján keresendő, hanem ott, ahol a dramatizáció és a rendezés is elmarad a maga vállalta szinttől, elfogynak az ötletek, leül a darab, humortalanná válnak a különben többnyire mulattató versek, s a zene is túlságosan eszünkbe juttatja Kurt XVeillt. Dumas nem volt Tolsztoj, vagy Dickens, sem Stendhal vagy Balzac. De amit csinált, komolyan csinálta. Ma úgy mondanánk: profi volt. Nos, A három testőr mostani színpadi adaptációjából ez: a mai értelemben vett profiság hiányzik olykor, s ennek a helyét tölti ki aztán a csak bolondozás, a fölfordulás. Kettős könyvelés • Igaz-e, hogy az évszázad legjelentősebb számviteli reformját eredményezte a 19/1980. (IX. 27.) PM rendelet? — Ez azért alapos túlzás — válaszolta Szer érni Zoltán, a megyei tanács művelődésügyi osztályának gazdasági csoportvezetője. — Az 1948-as változások sokkal jelentősebbek voltak. Most egy ellentmondást old fel a pénzügyi kormányzat: a tanácsi számvitel nem volt szinkronban a népgazdasági számlarenddel. Most ez megszűnik. Természetesen figyelembe vették a pénzügyi keretek felhasználóinak sajátos adottságait. A tanácsok és a fenntartásukban működő intézmények áttérnek a kettős könyvvitelre: kontí- roznak, átíró könyvelnek és pénzügyi naplókat készítenek. • A rendelet hatására megváltozik a gazdálkodás szerkezeti rendje is. Hogyan érinti ez az intézményeket? — Ügy vélem, kedvező hatást várhatunk. A költséghelyekre való elszámolásról átváltunk a szakterületeket közvetlenül követő költségnyilvántartásra. Ez lehetővé teszi, hogy pontosan és egyértelműen figyelemmel tudja kísérni minden intézmény vezetője; milyen feladat megoldására mennyit költött. Ennek a módszernek a bevezetése feltétlenül megköveteli az idei költségvetés átdolgozását, hiszen ez fogja jelenteni a bázist, így kaphatják meg az induló adatokat az új költségvetés kidolgozásához. Uj számlarend • Sokan tartanak attól, hogy az új számlarend és a kettős könyvelés növeli az adminisztrációs munkát, — Elvileg valóban ez történt, sőt, szükség lenne szakképzett könyvelők felvételére. A létszám és a munka növekedését éppen a gazdasági ellátó szervezetek (GESZ, illetve, ha műszaki feladatokat is ellátnak GAMESZ) létrehozásával előzzük meg. Az ezekben koncentrált szellemi kapacitást hatékonyabban tudjuk hasznosítani: a GESZ, vagy GAMESZ feladata egy- egy település valamennyi oktatási és közművelődési intézményének könyvelni. O Számtalan tapasztalás mondatja: a népművelők idegenkednek ezektől a szervezetektől. Félelmük, hogy az új felállás csorbítja önállóságukat, nehézkesebbé teszi szakmai, közművelődési tevékenységüket. — E mögött az újtól való félelmet is érzem — folytatta a gazdasági csoportvezető. — Minden GESZ alapszabálya leszögezi, hogy elsősorban az intézmények tevékenységét hivatott segíteni. Nem is veheti át a gazdálkodási funkciót. Továbbra is az intézmények vezetőinek kell dönteniük a költségvetési kereteken belüli felhasználásokról, hivatalosan fogalmazva: megmarad a rendelkezési joguk mind a bérek, mind a szakmai pénzforrások felhasználásában. Hozzáteszem: a felelősségük is megmarad és nemcsak a már említett területeken, hanem például abban is, hogy mennyit költenek fűtésre, vagy világításra. Pedig ez utóbbiak a fenntartás kategóriájába tartoznak. Két nagy csoport • Milyen besorolások várhatók a gazdálkodás szempontjából január elsejétől? — Lényegében két nagy csoportot különböztetünk meg: az önálló költségvetési és a részben önálló egységeket. Általában a városi és a járási intézmények tartoznak az első kategóriába. Példa: a gödöllői művelődési központ ■ önálló költségvetési szerv lesz azzal a kijelöléssel, hogy ott kerül sor a könyvtár és a helytörténeti gyűjtemény könyvelésére is. A részben önállókat tovább bontjuk kétfelé. Egy részük a GESZ-hez, illetve GAMESZ-hez fog kapcsolódni, a többi pedig — ahol nincs főfoglalkozású népművelő — közvetlenül a helyi tanácshoz. • Az új számviteli és költségvetési rend lehetőséget ad-e a rugalmasabb gazdálkodásra? — A költségvetési rovatok és tételek túlnyomó többsége megmarad, csak beépül a számlarendszerbe, de bizonyos mértékű rugalmasságra ez is lehetőséget ad — mondta Szerémi Zoltán. — Megjegyzem: már eddig is több lehetőség volt a rugalmasságra, mint amennyivel élni tudtak, áll ez a létszám- és a bérgazdálkodásra ugyanúgy, mint a működési kiadásokra. A konkrét döntések a helyi tanácsokon múlnak. Cél a szinten tartás • Lehetőség lesz-e arra, hogy a közös fenntartási szerződések alapján befolyt ösz- szegek legalább egy részével a tartalmi munkát is befolyásoló tiszteletdíjkeretet növeljék? — Az intézmények bruttó költségvetést készítenek, tehát meg kell tervezni ezeket a külső támogatásokat is, s ebből a forrásból a helyi tanács engedélye alapján akár növelhetik a tiszteletdíjkeretet. De — és ez fontos — a megyei tanács által kiadott előirányzatokat nem lehet túllépni! • Kérem, határozza meg a művelődési intézmények számára az 1983-as költségvetés koncepcióját. A koncepció nem térhet el az országos állásfoglalástól: a közművelődési ágazatban csak a szinten tartásra törekedhetünk. Fejlesztésre most csekély összeg jut, ezért is sorsdöntő, hogy azt a keveset koncentráltan és megfontoltan költsük el. Nagy jelentőséget kap intézményeink önálló kezdeményezése, tartalékaik feltárása. És a társadalmi erőforrások bevonásával még jobb tartalmi eredményeket tudnak elérni. liszt. Ezen a megint elszürkült televíziós műsorhéten búcsút vettünk Liszt Ferenctől is. Csakúgy, mint annak idején Onedin úrtól, azzal a különbséggel, hogy attól az angol hajóstól nehezebb volt a válás, s egyúttal biztatóbb a remény: előbb-utóbb majd csak összeakadunk még vele. (így is lesz, hiszen már javában jelzik a lapok, hogy megint jön, lát, s bizonyára hétről hétre győz is Onedin.) Hogy miért éppen ez az oldalszakállas óceánjáró jut a néző eszébe, amikor újabb kori zenei életünk eme világnagyságának az életét bemutató tévéfilmsorozatról elmélkedik? Nos, nem csak azért, mert az is mozgóképfolyam volt, s emez is annak készült, hanem sokkal inkább azért, mert ösz- szevetésükkor bizony jól kitetszik: mi a különbség rutin és rutin között. Afféléi ugyanis nem lehet kétsége senkinek sem. hogy mindkét látnivaló a mesterséggyakorlás jegyében született. Ám amíg a ki tudja hány estén át elibénk toppanó Onedin minden egyes alkalommal új helyzetben, s szintén új ügy megoldásának látszatát keltve jelent meg, addig a mi Franz Lisztünk leginkább csak zongorázott, csak vezényelt és vénülvén vénült. Igen, alighanem ez a folyvást muzsikálás volt ennek a különben nagy és nemzetközileg is rangos vállalkozásnak a legfőbb baja. Az, hogy Szi- netár Miklós rendező — nyilván a rögzítést finanszírozó hamburgi, római, párizsi és londoni cégek kikötése szerint — Liszt kompozícióinak oly nagy tömegét zúdította a nézők seregére, hogy ezeknek az előadása szinte teljesen elvette a teret magától a cím- és főszereplőtől. Eleinte, amíg a sző szerint illúziót keltő Hegedűs D. Géza rázogatta azt a vállig érő művészhajat, még lehettek reményeink, hogy a sokféle okból és helyen megejtett klimpíro- zások közepette majd csak alakot ölt maga az egyéniség is. Ám amint Darvas Iván vetTisztelet a szülőföldnek Budapesten a Műcsarnokban pénteken ünnepélyesen megnyitották a külországokban élő, magyar származású művészek alkotásaiból Tisztelet a szülőföldnek címmel rendezett kiállítást. Bognár József akadémikus, az MVSZ elnöke mondott beszédet a tárlat megnyitó ünnepségére egybegyűlt több száz hazai és külföldi művész és művészetbarát előtt. Elmondta, hogy a festményekkel, szobrokkal, építészeti tervekkel, grafikákkal és fotókkal szereplő összesen több. mint 289 magyar művész 23 országból küldött anyagot a kiállításra. te magára a maszkokat és a gúnyákat, ez a bizakodásunk kényszerűen mind alább és alább hagyott. Egyszerűen azért, mert a jeles aktor — minden hasonlatossága ellenére — képtelennek bizonyult Lisztté válni: jobb híján csak mímelte, utánozgatta a nagy komponistát és pianistát, de arra, hogy elhiggyük, ezen a hét estén, tényleg azzal a legendás nagy zsenivel volt találkozásunk, az ő jelenléte egyáltalán nem volt alkalmas. A művész életrajzi adatairól beszerezhető ismereteink szintén ugyanilyen csökkenéses ráta szerint kerültek egymás után. Mert amíg a nyitó epizódokból újdonságként tudhattuk meg, hogy milyen menedzseri elszántsággal egyengette fia útját az öreg Liszt (Sinkó László szolgálatkész sunyiságát, tettrekész igyekvését aligha lehet túldicsérni ebben a szerepben), olyannyira megcsappant az információ áradása később. Nők jöttek, nők mentek, koncert nyílott, koncert zárult, s mindeközben az életrajz vastagnak-és sok ágúnak induló köteléke elvéiko- nyodott, kirojtozódott. Amikor most, kedden este utoljára pislantak azok a hajdan nyilván oly bűvöletes szemek, sajnos, egyáltalán nem érezhettük azt, hogy most a könnyek hullatásának ideje jött el. Nem volt mitől és miért meghatódnunk. Véget ért, aminek véget kellett érnie — jobb híján így summázható a konklúzió. A kérdés ezek után csak az, hogy azon más országokban élő népek, akik nem hét, hanem tizennégy folytatásban követhetik nyomon ennek a romantikus figurának az életútját. azok most vagy sokkal közelebb kerülnek hozzá, avagy éppen ellenkezőleg, még annyira sem tudnak azonosulni vele, mint mi, akik honfitársunkként kell hogy szeressük és tiszteljük őt. Jó lenne e sorozat nem idehazai fogadtatásáról is megtudni egyet s mást, akár egy külön és önálló műsor keretében. Akácz László Takács István A Vígszínház háziszlnpadán mutatták be Kiss Irén: Csontváry című művét, Valló Péter rendezésében. A képen: Szakácsi Sándor. Kriszt György Zörejtudósok munkában Novak Ilona és Langer Ede, a Fővárosi Operettszínház tagjai immár negyed évszázada foglalkoznak zörcjczésseL A televízió, a Pannónia és Hunnia filmstúdió filmjeihez ők szolgáltatják a különféle zajokat, zörejeket. Eddigi munkájukkal ötezer játék-, rajz- és reklámfilmben szerepeltek. BTv-FIGYELÖH
