Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-14 / 293. szám
NAGYKŐRÖSI man .... ... ....—■■■■—..........mm........ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 293. SZÄM 1982. DECEMBER 14., KEDD Sem titka, sem receptje Szeretni kell szakmát, embert ihhh " JA Czeczon István, a kocsériak közkedvelt boltosa Irta és fényképezte: Besze Imre Szép kirándulás A jó munka jutalma Mind jobban éled, s aztán szinte meglódul a kocséri Szabadság utca ilyenkor, a reggeli órákban. Ködbe burko- lódzó lovas fogatok, dérlepte kerékpáros asszonyok és férfiak igyekeznek a falu középpontja felé, ám félúton, a 41. számú vegyesbolt előtt szinte valamennyien megállnak, s vásárlás után legtöbbször vissza is fordulnak, hiszen ebben az üzletben — úgymond egy éltes korú néni — van miíidep, mint egy tisztességes patikában... Teli polcok Tágas, világos, tiszta a bolt, Czeczon István „birtoka”. A fiatal üzletvezető látható türelemmel elégíti ki a pult előtt toporgó, türelmetlen vevőket; kiszolgál, számol, pénzt vesz át és fizet vissza, ajtót nyit, s ha kell, segít a cipeke- dőknek. Most éppen a kávé- darálót állítja finomabb őrlésre, mert egyik törzsvevője, Pékár Mihályné így kívánja. Fiatalasszony' toppan a boltba/karján szunyókál kisdede. Czeczon István azonnal az asszonykát kérdi; Parancsoljon? 1; § amikor néhány percnyi időre megüresedik a vegyesbolt, szóra bírom az üzletvezetőt. — Tizenkét éve dolgozom ebbén az üzletbeij, huszonhat esztendeje vagyok kereskedő, eladó;:,ha úgy tetszik- — mondja .avfiátal, energikus mozgású férfi. — Két hónapja alakítottuk- át az üzletet, azért ilyen otthonos, tágas. De hát ma már ilyen, bő választékú boltba szeretnek járni a kocsériak is. Engem személy szerint -ismer Kocsér apraja-nagy- ja néhány évvel ezelőtt a központi ABC-ben is dolgoztam, szóval ismernek, mint Pistát vagy mint boltost... Az egyik sarokban évek óta érintetlenül lóg a panaszkönyv ... Annál több becsülete. van viszont az áruktól roskadozó pultoknak s a raktárnak. Itt aztán valóban mindent megkap a vásárolni szerető háziasszony. — Hétkor nyitok, este hatig bárki bejöhet az üzletbe. Illetve, elvileg déltől háromig zárva tartunk, de pont ekkor jönnek a szállítók, s mit is mondhatnék nekik, ha otthon, a kávé mellett, leves fölött találnának?'Inkább behozom az ebédet, bekapom az étket s tovább dolgozom. Mindig van valami munka, még ha vevő nélküli ís az üzlet... Türelmesen-ri Hogyan lett kereskedő? ——- Gyermekkoromban — szegény falu lévén — még tekintélyes valakinek tudtuk a boltos urat. Az is volt. Még a felnőtt, öreg emberek is előre köszöntek neki az utcán. Tették, mert érdekük volt, hogy jó kapcsolat legyen a boltos és közöttük. Mi, gyerekek irigykedve pislogtunk a cukorhegyek között sürgölődő boltos bácsi felé ... Nyolcadikos koromban elhatároztam: én is boltos leszek. Hát így történt. S nem azért lettem az, hogy irigyeljenek az emberek, sőt! A rni munkánk roppant nehéz Kiszolgálás, anyagbeszerzés, áruszállítás, rakodás, trógero- lás, adminisztráció. Folytassam? Ám valamennyi tevékenység mögött a partner, azaz a vevő érdeke van. — A jó kereskedő titka... Tényleg, van ilyen titok egyáltalán? — Ha volna sem maradna az, hiszen mindent el kel! sajátítani annak érdekében, hogy az a bizonyos arckifejezés, a vevőé, bennünk is elégedettséget váltson ki. Titok tehát nincs, de recept sem. S ha tanácsot kérne, azt mondanám: szeretni kell az embereket, bármennyire idegesek, fáradtak, ingerültek is. S persze, szeretni kell a szakmát, bárhogyan is ingerültté teszi néha például az áruhiány a kereskedőt, s a lényeg: soha nem szabad ingerültté válni. Ennyi az egész. Nem sok, ugye? Halkan nyílik az üzletajtó: vastag bajuszú férfi lép be, hosszasan tűnődve lesi a megrakott polcokat. A városi ügyészségen megtudtuk, hogy az utóbbi időben Nagykőrösön megszaporodott a besurranó tolvajok száma, akik az emberek hanyagságát kihasználva követik el bűncselekményeiket. Ismerik például a szokásokat, tudják, hogy melyik kulcsot általában hol szokták tartani. Előfordul, hogy saját kulcsot is használnak, de legtöbbször a tulajdonosok kulcsaival nyitják ki a zárakat. A tolvajok gyakran nemcsak az általános szokásokat ismerik, hanem magukat az embereket is. Megfigyelik például, hogy mikor járnak el, s térnek haza. Olyan is lehetséges, hogy valamilyen ok miatt •már jártak abban a lakásban, s felmérték a helyzetet. Akadnak tehát olyanok, akik ismerős helyekre járnak, lopni. Mások viszont csak az ismert szokásokra alapozzák sikerüket, mely legtöbbször nem is várat sokáig magára. A? egyik besurranó tolvaj. Karika Erzsébet tudta például azt, hogy ismerőse mely napokon szokott a piacon árulnj. Kihasználta az alkalmat, s a tulajdonos saját, különböző helyekre tett kulcsaival kinyitotta a bejárati ajtókat és a fiókokat is. Pénz és értéktárgyak után kutatott, amikor a sértett hozzátartozója váratlanul beállított és felfedezte a lopási szándékot Ezt követően Karika Erzsébetet bekísérte a városi rendőrkapitányságra. Egyébként a besurranó tolvajnő vagyon elleni bűncselekmény miatt már többször volt szabadságvesztésre ítélve, s a büntetést letöltötte. Ügyében a városi bíróság büntetőtanácsa 2 napon belül eljárt, s szabadságvesztésre ítélték. A besurranó tolvajok ügyét a városi bíróság büntetőtanácsa lehetőség szerint G napon belül megtárgyalja és ítéletet hoz, mely szinte kivétel nélkül szabadságvesztéssel jár, A tolvajok felkutatását a városi rendőrkapitányság mindig nagy gonddal és legtöbbször eredményesen végzi. Mégis az lenne a jó, ha az — Van-e vodkája, Pista? — kérdezi félszegen. Vodka helyett alma — Finom szörp, zöldalma érkezett, Sándor bácsi. Nem akarja megkóstolni? — mosolyog Czeczon István. — Eh, rossz ember maga, mindig lebeszél a szeszről — válaszolja az öreg, majd két, literes szörpös üveget kap hóna alá. Fizet, köszön, s ahogy jött, úgy távozik az ajtón, észrevétlenül. emberek nem adnának alkalmat a tolvajoknak. Mindig zárják az ajtókat, nyitva addig se hagyják, míg a boltba, vagy a szomszédba mennek. Aztán a kulcsokat is biztonságosabb helyekre kellene rakni. Mint említettük, megszaporodott a városban a besurranó tolvajok száma. Érdemes lesz hát körültekintőbben óvni a családok megszerzett anyagi javait. Kodályra emlékeztek A nagykőrösi Állami Zeneiskolában a közelmúltban emlékeztek Kodály Zoltánra, születésének 100. évfordulója alkalmából. A hangversenyterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Ünnepi beszédet Kis- István, a zeneiskola igazgatója mondott. A műsorban felléptek a zeneiskola szolfézs- és zongoraversenyének legjobbjai, valamint a művésztanárok is. Ugyanez a megemlékezés adott alkalmat arra, hogy az Arany János Művelődési Központ asszonykórusa Kodály Zoltánra emlékezve citerakísé- rettel népdalcsokrot adjon elő szép sikerrel. A napokban értékes vetítettképes előadás volt az Arany János Művelődési Központ földszinti klubtermében, melyet zsúfolásig megtöltött a közönség. Az előadást Kóbori Pál, a kecskeméti Katona József Színház zenekarának nyugdíjas tagja tartotta, akit világjárónak ismernek. Dacia autóján feleségével együtt minden nyáron útrakel, s a meglátogatott országban sok színes fény- képfelvételt készít. Itthon azután élménybeszámolókat tart, érdekes, színes vetített képek bemutatásával, érdekes előadással kísérve. A hallgatók szinte úgy érzik, hogy vele járnak a bemutatott országban. Nagykőröst már 12 alkalommal megtisztelte ilyen előadással, s nézői és hallgatói mindig nagy szeretettel várják. Mostani előadása alkalmával elbeszélgettem Kóbori Pállal. Először is azt kérdeztem tőle, hogy eddigi útjaikon hol jártak? — Anglia, Görögország és Spanyolország kivételével már Európa minden országát meglátogattuk. — Milyen nyelveket beszél? — Tökéletesen beszélem a magyar mellett a franciát, a németet és a románt. Ezek segítségével eligazodok. — Az utazásokhoz kap-e valami támogatást? — Senkitől semmit. Én a színháztól, míg 30 évig a zenekarban játszottam, a rendes fizetést kaptam. Mióta nyugdíjas vagyok, nyugdíjat kapok. Feleségem tanárnő, s kettőnk fizetéséből spóroljuk össze a nyári utazás költségeit. — Hogy határozta el magát az utazásokra? — Marosvásárhelyen volt egy kedves tanárom, dr. Szíjgyártó Gábor, aki minden fillérjét az utazásokra költötte, nagyon sokat beszélt az utazás Segítettek az iskolákban A 224-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet diákjai bármilyen értelmes munkát szívesen vállalnak. A nyáron például két brigádjuk volt Ti- szakécske—Kerekdombon építőtáborban, ahol munkájukkal kiemelkedtek a többi brigád közül. A nagykőrösiek feji fej melletti küzdelemben végül is a Gál Ferenc vezette brigád végzett az élen, s elnyerte a Kiváló brigád kitüntető címet, s a vele járó oklevelet és zászlót is. Egyébként ez mezőgazdasági építőtábor volt. szépségéről, ami elbűvölt, s feleségem is megkedvelte az utazásokat. Ezután Kóbori Pál kétórás lebilincselő előadáson elvezette a hallgatóságot Hollandiába és Belgiumba. Hollandiában a festői szépségű épületeket, a tengerszintnél mélyebben fekvő talajra, cölöpökre építették. Az amszterdami királyi palota 1300 cölöpön nyugszik. A városokat behálózó csatornákon vízibuszok közlekednek. Az országban sok a legelő és fejlett a szarvamarha-tenyésztés. Egy gazdának 80 tehene is van. Intenzív zöldség- és virágkertészkedés folyik. Barátságos és kedves a nép. Belgium fővárosának Brüsszelnek sok ősrégi szép templomát és palotáját bemutatta az előadó. A földet mintaszerűen művelik, fejlett porcelániparából is ízelítőt láttunk. A szép előadást hálás szavakkal köszönték meg a résztvevők. Kóbori Pál azzal búcsúzott, bogy legközelebb januárban tart előadást Nagykőrösön. Kedd, 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó, Amii Stewart énekel. 17.15: Zsibongó — gyermek- műsor. 17.30: A töröksíptól a tárogatóig: Bige József játszik népi hangszereken. 17.40: Üzemi lapszemle. 17.45: Filmek zenéjéből. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Neil Young énekel. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. Szerda, 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Hobbimuzsika. 17.15: Ifistúdió. 17.40: Beatparádé fiatal magyar együttesek felvételeiből. 18.00 —18.30: Alföldi krónika. Csütörtök, 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A Ray Charles énekegyüttes felvételeiből. 17.15: Drágább, olcsóbb, reálisabb? 17.40: Kodály: Budavári Te Deum — kecskeméti hangversenyfelvétel. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők előadásában. 18.26— 18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. A hét végén nagy és forgalmas hetipac volt. A kocsis piacon csöves kukoricát is árultak, mázsájáért 340 forintot kértek. A vágott fa mázsáját 130, a szálas fát 120 forintért adták. A szemesterménfa-piacon a búza, az árpa és a morzsolt kukorica literje 5, a kukoricadara 5,50, a napraforgómag 15, a tökmag 20 forintért kelt. A gyümölcs- és zöldségpiacon az alma 6—12, a körte 12—22, a naspolya 25, a gesztenye 50, a burgonya 5, a kelkáposzta 7—10, a fehér káposzta 7—8, a karfiol 40, a paradicsom 50, a sárgarépa 7, a vöröshagyma 12, a fokhagyma 60—70, a torma 30, a karalábé 8, a petrezselyemgyökér 12—16, a szárazbab 30—40, a sült tök szeletje 8—10 forint volt. A baromfipacon nagy volt a felhozatal. A tvúk párja 170—200, a kakas 200-220, a vágócsirke 85—180, kilóra Dolgoztak itthon is. Nem lehet eleget dicsérni szorgalmukat, melynek az az eredménye, hogy most kedvező körülmények között tanulhatnak. Tetemes értékű társadalmi munkát végeztek a volt Arany iskola Rákóczi úti épületében, mely most már a szakmunkástanulóké. Segítettek az új és a volt Petőfi iskolában is. Áldozatvállalásáért elismerés és köszönet illeti az egész iskolai kollektívát. Az iskolában úgy látták, hogy azok, akik a legkiemelkedőbben dolgoztak, megérdemelnek egy jutalomkirándulást. A kirándulás költségeinek viseléséből kivette részét az intézet, az ifjúsági szakszervezet, a szülői munkaközösség és az iskolai KISZ-bizottság. Belánszky J6- zsefné szülői munkaközösségi elnök közbenjárására a Nagykőrösi Konzervgyár kedvezményesen adta az autóbuszt, melyért ezúton is köszönetét mondanak. A kirándulásra a közelmúltban kerítettek sort. Az utazáson részt vevők megismerkedtek Szentendre, Visegrád és Esztergom nevezetességeivel, jártak Verőcemaroson, s a szállásuk pedig Királyréten volt. Az esti programból nen® hiányzott a közös éneklés, » játék, a móka sem. Másnap megmászták M Nagy-Hideg-hegyet, mely túra nagy élmény volt az alföldi gyerekeknek. A fárasztó hegymászás után Vácott rövid városnézéssel töltötték az időt, majd hazaindultak. Ütközően megálltak vacsorázni a monori Autóscsárdában, ahol ugyancsak kellemesen telt az idő. A kiránduláson ott volt Kovács László iskolaigazgató, Pusztai Péter ifjúsági szak- szervezeti főbizalmi és Kovács Sándor megbízott KISZ- tanácsadó tanár is. K. K. Péntek, 17.00; Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Világslágerek zenekari változatban. 17.15: Nők negyedórája. 17.30: Ko- dály-dalokat énekel Péczeli Sarolta. 17.35: Hallotta már? 17.45: Délutáni minikoktél. 18.00:—18.30: Alföldi krónika. Szombat, 7.00: Román nyelvű műsor. 7.30: Kellemes hétvégét. 8.00: Hírek. Időjárásjelentés. A héten történt. 8.30: Ritmusrodeó. 9.00: Alföldi kaleidoszkóp. 9.30; Régi melódiák új köntösben. 10.00: Hírek. Időjárásjelentés. 10.05: Miért nem fűtünk vele? 10.25: Hírösszefoglaló. Vasárnap, 8.30: Szlovák nyelvű műsor. 9.00: Műsorismertetés. Hírek. Programajánlat. Lapszemle. 9.10: Felajzott nyílra gyors vadat! — Hangképek téli vadászatról. 9.58— 10.00: Műsorelőzetes. Az adások mindennap az 1359-es kiloherzen hangzanak el. 40—45, a kacsa 200—230, a hízott kacsa kilórá 60, átaljában 250 forint volt. A pulyka párját 530—1000 forintra tartották. A tyúktojást 3 forintért árulták. A halászati szövetkezet árudájában az élő halat 55, a csirkecombot 75 és a fagyasztott csirkét 49 forintért mérték. Sok karácsonyfát árultak, a lucfenyő méterét 26, a hosszú lűjű fenyőt pedig 30 forintért árusították. Keik akadémiája December 15 én szerdán, este 6 órakor az Arany János Művelődési Központban a nők akadémiája előadássorozat keretében Deák György tart előadást az életmódról, a műveltségről és a közösségi életről.-.SN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap • • Öregasszony gyötrődése Az öregasszony nem ment haza. Ült a kórház folyosóján, ecet- és dohszagot árasztott. Régen vége volt a látogatásnak. — Nővérke! Mit mondott az uram? Mondott-e valamit? — Nem. Nem beszélt, nem mondott semmit. Az öregasszony vissza- lopózott, visszacsoszogott az ura ágyához. Ismét megnézte. Alszik. Most is alszik. Mindig csak alszik... Meddig tarthat ez így? Megkérdezte a betegektől: — Mit mondott az uram? Mondott-e valamit? — Nem. Nem mondott semmit. Szánalom fogta el őket az öregasszony láttán. Mindketten túl vannak már a nyolcvanon. Csaknem hatvan évet éltek le együtt. Lehet-e még ennyi év után egymásnak mondani valamit?! Három hete van már annak, hogy az öregembert behozták. Azóta az öregasszony mindennap lesi, mikor tér magához. Ma is húslevest, csirkehúst, meggyes lepényt hozott, de ma sem volt, aki egyen belőle. Évek óta ápolja már, mert évek óta beteg. Az idős orvos megbetegedett, akkor hozatta be az a fiatal doktor, aki helyettesítette, Hogy sírt, rimánkodott neki, könyörgött ne vitesse el, — hiába. Nem engedte tovább otthon tartani. Ettől félt mindig. Mindennap kérte: — Adják vissza az uramat! Engedjék haza az uramat! Azok hajthatatlanok maradtak. Azért megrendítette őket ez a nagy ragaszkodás. Egy reggel táviratot kapott: „Férje meghalt.” Eny- nyi volt csak a kórház értesítése. Öltözött, sietett, ahogy csak tudott. — Miért nem engedték haza az én uramat? — kezdte rá megint. — Mondott-e valamit?! Beszélt-e valamit? Megkérdezte sorba mindenkitől, a betegektől, az ápolóktól, az orvosoktól. — Nem mondott semmit. Ez volt az egybehangzó válasz. pVindult hazafelé. Ak- kor sem mondott ez semmit, amikor éjszakánként a rendőrségre bevitték. Hányszor bevitték pedig, Most már sohasem fog kiderülni, hogy ki. ütötte agyon akkor éjszaka azt az asszonyt. Nem lehetett rábizonyítani semmit. Hiába kérdezték, ez az ember nem beszélt, nem mondott akkor sem, azóta sem és most sem semmit. Sz. A. Legyünk óvatosabbak Képzelt látogatás Hollandiában és Belgiumban Kopa László December 14-től 19-ig A szolnoki rádió műsora Piaci jelentés-
