Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-14 / 293. szám
VÁCI t/fetop A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM 1982. DECEMBER 14., KEDD Szorgalom és munkabírás Hi-Fi-tornyokhoz alkatrészek A gödi Dunamenti Mgtsz Kóspallagon Fém- és Villamosipari Főágazat néven két, egymástól különálló üzémet működtet. A fémipari részleg üzemvezetője, Bábuk Tibor a következőket mondja: Munka a községben — Üzemünk főleg híradás- technikai, fémipari, termékeket gyárt. Megrendelőink a VIDEOTON és az ORION gyárak. Fiatal üzem vagyunk, hiszen a gödi mgtsz-hez 1981. január elsejével kerültünk. Azelőtt ez a kóspallagi Haladás Szakszövetkezet üzeme volt. — Hány ember dolgozik itt? — Negyven férfi és nő, felefele arányban. A férfiak vasasmunkát végeznek, a nők pedig a tekeraselő üzemben dolgoznak. Sajnos, szakember- hiánnyal küszködünk, így komolyabb munkával nem tudunk foglalkozni. Akikre számíthatnánk, a fiatalokra, azok a kezdő alacsony fizetés miatt nem jönnek ide dolgozni. T- Hetedik éve dolgozom itt — mondja Lakati Mihály szakmunkás —, de az alapkeresetem az éveim után — 15 éve vagyok a szakmában — nem magas. Teljesítményben dolgozunk, s ha az anyagellátás akadozik, az hátráltatja munkánkat. A; munkakörülmények élég jók, bár régóta kérünk munka- vagy védőruhát, hiszen a vasasmunka szinte eszi a ruhánkat. Mind ez ideig nem kaptunk, pedig már csak a balesetvédelem szempontjából is jó lenne. Az üzem egyetlen előnye, hogy helyben van, nem kell messzire utazni. A család, a gyerekek miatt ez megfizethetetlen. A tekercselő üzemben 14 asszony dolgozik, 20 évestől 50 éves korukig, ők az úgynevezett finomabb munkával foglalkoznak. Hi-Fi-tornyokhoz transzformátortekercseket, színes tv-hez kisebb alkatrészeket gyártanak. Válogatott beutalók — Fizikailag nem nehéz munka ez. Inkább a szemet veszi igénybe. Egy műszakban dolgozunk, így a kereset nem olyan magas. De erre rájön a 600 forint háztáji földjáradék, mivel a legtöbben tsz-tagok Mint lapunkban már közöltük, nagyszabású fejtörőjáték fejeződött be. november 23-án a Forte gyárban. 1981 júniusában százhat résztvevővel kezdődött el a tizenöt fordulós játék a Fáklya című havilapból feltett kérdésekre. A vetélkedő forgató- könyvét László Károly állította össze, ebben segítségére volt Sztevanovity Milutin, a magyar nyelvű szovjet lapok újságírófőszerkesztője és Földesi Ti- bprné vetélkedőcsoport-vezető. A játékvezető Déry János, az MTV szerkesztő-riportere volt Emelte az esemény rangját a Szovjet Televíziótól érkezett Rogov Jurii, Melnyikov Vladimir Oleg Bloszov. Jurii Rjo- boo munkatársaknak és Kádár Jenönének, az MSZMP Vác városi Bizottság propaganda- és művelődési osztálya vezetőiének részvétele is. Fazekas Károly, a vállalat pb-titkárának rövid megnyitója után a játékvezető először is a játékosokat üdvözölte. vagyunk. Igyekszünk minőségileg jól dolgozni. Ezért kevés a selejt — mondja Biró Istvánná. — Nagyon jó, hogy helyben dolgozhatunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Drobinoha Jó- zsefné. — Csak az a baj, hogy kevés asszonyt tud foglalkoztatni az üzem. Pedig már kértük magasabb fórumokon is, hogy ha mód van rá, bővítsék. A lakosság igénye ez, hiszen sok fiatalasszony szívesen jönne ide dolgozni, mivel helyben van a munka. Így talán a községhői sem költöznének el a fiatal családosok. Blaskó Józsefné szakszervezeti bizalmi is szót kér. — Legtöbben 4—5 éve dolgozunk már itt. Régi szakszervezeti tagok vagyunk. Én például már 1960 óta. De sajnos, a szakszervezet kedvezményeit, előnyeit nem igen érezzük. Küldenek ugyan szak- szervezeti beutalót minden évben, de mire az Kóspallagra ér, úgy ki van válogatva, hogy nekünk már csak a novemberre, decemberre szólók jutnak. Sokan fontolgatják, hogy kilépnek a szakszervezetből. Igaz, Kóspallag kis település, a környező községektől távol esik, de azért itt is emberek élnek, s vannak ilyen igényeik. A villamosipari részleg művezetője Richter Vilmos, 1973 óta vezeti az üzemet. Egyre nehezebb — Mit termel ez az ágazat? — Precíziós, kis teljesítményű villanymotorokat gyártunk. ötvenen dolgoznak itt, a 98 százalék nő. A létszám 20 százaléka két műszakos. Könnyűnek mondható fizikai munkát végeznek, bár a betanítási idő fél évet is igénybe vesz. Nagy kézügyesség, figyelem és türelem kell ehhez a munkához. 1970 óta működik az üzem, de amíg eljutott erre a teljesítményi szintre, igen hosszú, bonyolult, sokszor feleslegesnek tűnő összevonások előzték meg. — Ügy érzi, hogy ilyen múlttal nehezebb az üzem vezetése? — Igen, és egyre nehezebbé is válik. — Hogy érti ezf> — A munkák állandóan változnak, rászorulnak a kis szériák gyártására. Főként u közA döntőbe jutott tíz, háromtagú csapat, öt fordulóban adott számot felkészültségéből. A népszerű Fele sem igaz játékkal vette kezdetét a döntő, majd Országjárás címen képeket kellett a játékosoknak felismerni és ezekről két percig beszélni. Ezt a fordulót szellemi totó követte, majd zeneműrészletek lejátszása után válaszoltak az ahhoz kapcsolódó kérdésekre. A csapatok közti sorrend végül a Tíz mű keres egy szerzőt játékban dőlt el. Az eredményhirdetés előtt megnézték a szovjet tévések ajándékműsorát, a szovjet filmfesztiválról hozott „Orosz tél” című filmalkotást. A versenyt a Radnóti Miklós brigád nyerte, jutalma egy szovjetunióbeli utazás 1983- ban. Kis különbséggel szorult második helyre a Clara Zet-. kin brigád, harmadik a szervezési osztály csapata lett. Szabó Henrik pont szervezeti, a vezetők személyének gyakori változásai miatt érzem így. Az időszaki gondokat leszámítva azonban hosszú távon jól megy a termelés. Jó az itt dolgozó gárda összetétele. Mindig derűsen Richter Vilmos művezető végigvezet az üzemben. A tekercselőbe lépve, láthatóan jó a hangulat. Természetes, egészséges derű sugárzik az asszonyok arcáról, miközben kezük automatikusan ismétli az évek óta beidegződött mozdulatokat. — Megtalálják itt számításukat? — Az ember mindig többet akar, olykor élégedetlen. Néha mi is ilyenek vagyunk. De aki becsületesen, felelősen végzi munkáját, szakmai tudása legjavát nyújtva, az megtalá'ja a számítását. És persze neiji utolsó szempont az sem, hogy milyen a munkahelyi légkcr. Olyan-e, ahol megbecsüli* a munkatársak egymás munkáját, ahol emberség és segítőkészség uralkodik, vagy ahol a szavaknak, de a tekintetnek is körme van, hogy hántást, sértést okozzon a másiknak? Mi itt igyekszünk jó hangulatot teremteni magunk körül — válaszolja mosolyogva Drobinoha Antalné. — Ügy tudom, Váciról jár ide dolgozni — fordulok ismét a művezetőhöz. Városból a falura kilenc éve mindennap. Mégis mi az, ami ideköti önt? — Szeretem az itt élő embereket! Jómagam is itt születtem, gyerekeskedtem. A kóspallagi embereket nem kell nógatni, hatalmas a munkabírásuk. Tudják, hogy dolgozni kell, mert ebből élnek. Életfeltételüknek a szó szoros értelmében a jó munka az alapja. Ha nem produkálják azt a minőséget, amit elvárnak tőlük, akkor a tsz-vezetői azonnal felszámolják az üzemet és ők elesnek egy munkalehetőségtől. Az üzemben már lassan 12 éve termelnek. Ka nem is sok embernek, de néhánv- nak mégis helyben nyújt biztos megélhetést. Szórád Ágnes Gondolom, a kedves olvasó a kihívó és meglehetősen fura felcím miatt kezd neki soraim áttanulmányozásának. Az ismert mondás összekevert idézését nem öncélból választottam, hanem mert úgy érzem, helytálló és teljességgel megfelel alábbi soraimnak. Talán csalódás sem éri, hogy nem szenzációról értesül. Múzeum és kiállítás, általános iskolai oktatás. Sokkal unalmasabb cím lehetne, ami azonban semmit sem mend. Miről is lenne tehát szó? A történelemórán Október 18-tól, illetve november 8-tól két-két hétig ősi nyersanyagok, eszközök címmel a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum vándorkiállítását láthatták két váci általános iskola tanulói és szüleik, valamint tanáraik. Kikerekedett szemekkel, csodálkozva néztek múzeumi különítményünkre (a váci Vak Bottyán Múzeum dolgozóira), amikor négy tárlóval és szöveges tablókkal megjelentünk — első alkalommal — a Radnóti úti Általános Iskolában. Deákváron. Rövid idő múlva a kiállítás állt, bár a gyerekek már közben is kérdéseikkel ostromoltak minket. Ez aztán a főnyeremény! Vetélkedő a Forte gyárban Fórum a vállalatitól Hatvanéves a Szovjetunió Egy kérdező a sok közül Csák Elemér, a Magyar Rádió népszerű adása, a „168 óra” felelős szerkesztője volt vendége annak a fórumnak, melyet az Egyesült Izzó váci gyárában rendeztek. A neves újságíró több mint tíz évet töltött a Szovjetunióban és mint a Magyar Rádió volt moszkvai tudósítója adott válaszokat a hozzá intézett kérdésekre. Választ kaphattak az érdeklődők a Szovjetunió kül- és belpolitikájáról, a Szovjetunió békepolitikájáról, az egyes köztársaságok életéről. Sokan voltak kíváncsiak a szibériai nagy beruházásokra, a szovjet nyersanyagkészletekre és azok kiaknázásának ütemére, a Szovjetunió nyugati kapcsolataira. A fórumra a „60 éves a Szovjetunió” című rendezvénysorozaton belül került sor, mellyel egy időben egy fotódokumentációs kiállítás is nyílt a gyár kultúrtermében, a Szovjetunió életéről. Kép és szöveg: Papp László Testvérjárásunk életéből Éehér köpenyes újítók. Az Érsekújváron megjelenő Heti Hírlap színes cikkben számolt be arról, hogy a helyi kórház kultúrtermében rendezték az egészségügyi újítók aktívagyűlését. Egyidejűleg kiállítás keretében bemutatták a Járási Egészségügyi Intézetben megvalósított találmányokat és újításokat. Dr. Stefán Blehová, a Szlovák Szocialista Köztársaság Egészségügyi Minisztériumának a képviselője értékelte az érdekes és hasznos kezdeményezést, hangsúlyozva, hogy az újításokért és a megvalósított javaslatokért jelentős jutalmakat fizettek ki. Az öregek érdekében. Köztudott, hogy északi baráti szomszéd államunkban milyen nagy gondot fordítanak az idős állampolgárokkal való törődésre. Az érsekújvári járás három szociális otthonában 118 személyt gondoznak. Az idősek idén 700 beutalót kaptak gyógyfürdős kezelésre. A helyi viszonyoktól függően egyes községekben házhoz szállítják az idős házaspárok vagy egyedül élők ebédjét. A nemzeti bizottságok jelentős összeggel járulnak hozzá az étkeztetésükhöz. Tavaly átadták Érsekújváron a 80 lakásos idősek otthonát, s a közelmúltban a kovácspataki nyugdíjasotthont, melyben 230 lakót tudnak elhelyezni. Jubiláló üzem. Az érsekújvári járás legrégibb üzemei közé tartozik az 1842-ben alapitott párkányi Keményítőgyár, Kezdetben keményítőt, ragasztót és egyéb vegyi termékeket készítettek. Az 1947-ben történt államosítás után nagyobb beruházásokra került sor. Felépítettek több raktárhelyiséget, kazánházat, szeszlepárlót és laboratóriumot. Moder» szociális létesítményeket s korszerű irodaházat adtak át a rendeltetésnek. Ma 117-en dolgoznak a Keményítőgyárban, s a hazai igények kielégítésén túl, termékeiket a szocialista országokba és a tőkés államokba exportálják. A gyár évek óta viseli a Kiváló mw n^séget gyártó üzem címet. A nőszövetség dicsérete. A Heti Hírlap elismerőleg írt a nőszövetség kamocsai szervezetének példamutató tevékenységéről. Nagy Ilona az elnökük, s a 80 tagot számláló tagság zöme a helyi termelőszövetkezetben dolgozik. Tevékenységükben jelentős szerepe van az ügyes kezek körinek: évente kiállítják az ott készült, szebbnél .szebb kézimunkákat. Az olvasómozgalom is elterjedt a nők körében. Nyáron 244 óra társadalmi munkával csinosították községük tereit. A 100. évfordulón. A sző- gyéni általános iskola diákjai és a helyi szövetkezeti klub Arany János halálának 100. évfordulója tiszteletére emlékműsort rendezett. Ismertették a költő életét és munkásságát, majd szemelvényeket mutattak be leghíresebb költeményeiből. Összeállította: P. R. Mohamed vagy a hegy? Pengék, balták, őskori szilánkok Múzeum az iskolában Az őskori pengék, vésők, balták, csonteszközök segítségével öt osztály tanulóihoz sikerült — úgy gondoljuk — kissé emberibb közelségbe hozni az őskor emberének világát, a történelmet. A „tankönyvszagú világ” vált így színesebbé. A szünetben is érkeztek az érdeklődők. A kiállítással így óra keretén belül közel 150 diák ismerkedett meg és megtekinthette minden ott tanuló. A szülői értekezletre érkezők bizonyosan meglepődtek a „kihelyezett múzeum” láttán. Látványosan A második helyszín a Gábor József Általános Iskola előcsarnoka volt. A gyerekek és a tanárok reakcióit hasonlóan írhatnám le, mint a fenti esetben, de ez felesleges lenne. Itt három ötödikes osztály ke• rült közvetlen kontaktusba a tárlók anyagával, hiszen ők is kézbe vehették az ősi eszközöket. Le sem kellene írnom, hogy mennyire más volt arcjátékuk, mint egy múzeumi vitrin előtt. Majdnem száz tanuló és minden diáktársuk „csemegézhetett” az iskolában múzeumi tárgyakon. Röviden, múzeumi órák az iskolában. Kistelepüléseken A múzeumi órák elnevezése azonban azért született, mert a megfelelő történelem tantárgyi foglalkozásokat a múzeumban tartják. A szükség azonban törvényt bont — mondjuk sok esetben. Ez történt a fenti alkalmakkor, hiszen mindenki előtt ismeretes múzeumaink kicsinysége. Köztudott, városunk történelmének csak szilánkjait mutathatjuk be a nagyközönségnek, az alapterji- let szűk volta miatt. Ezért igazi múzeumi órák tartására folyamatos jelleggel gondolni sem mertünk, pontosabban csak kivételes esetekben. Idei tapasztalataink után azonban úgy tervezzük, a kivételt tesszük törvénnyé, ezentúl — ha nem is minden évben, de jövőre bizonyosan — újabb kiállítással lepjük meg néhány váci és környéki általános iskola diákjait, pedagógusait. Vagyis, lehetőségeinken — vélt korlátokon — túllépve szeretnénk az oktatómunkát segíteni, múzeumlátogató, majdan értő közönséget nevelni. Ha szabad egyáltalán ilyen kijelentést tenni vagy beszélni, írni. A kiállítás pedig — nevéhez méltóan — vándorol tovább, olyan településekre, ahol nincs múzeum. Ilon Gábor 0U3—2759 (Váci Hírlap) Nyugdíjastalálkozó A napokban kedves, baráti hangulatú esemény színhelye volt a Lenin úti párt- és tömegszervezetek székházának emeleti tv-terme. A váci szakmaközi bizottság nyugdíjastalálkozót rendezett. Simák István elnök és Lencsés József titkár köszöntötte a mintegy félszáz megjelentet, akik terített asztal mellett elbeszélgettek életükről, nyugdíjas idejük gondjairól, örömeiről. Helyi lakástörvény Díjak, kölcsönök Az Idei év 6-os és 7-es számú tanácsrendeletét a legutóbbi ülésén alkotta meg Vác város Tanácsa. A helyi alkalmazásra érvényes rendelkezés a tanácsa álló lakások elosztásáról, az igények elbírásáláról, a lakás- gazdálkodásról, a lakásépítési hozzájárulásról és a lakások használatbavételi díjáról, azok elengedéséről, a részletfizetési kedvezményekről szól. A városi tanács ügyfélszolgálati irodáján minden érdeklődőnek szívesen bemutatják. Az Illetékesek válaszolnak 1982. november 9-i „Váci Hírlap” mellékletünkben jelent meg Fazekas Mátyás „Valamit tehetnének” című írása. A Veresegyházról 6.55 órakor induló autóbusz zsúfoltságáról panaszkodott. A járatot több alkalommal ellenőriztük, a menetrendszerinti közlekedés betartására felhívtuk a váci üzemegység figyelmét. Az autóbuszon Veresegyház térségében 60—70 fő közötti utas tartózkodott. Az autóbuszok névleges férőhelye 68 fő, így a járat nem nevezhető elviselhetetlenül zsúfoltnak. Ebben az időpontban többletjárat beállítására eszköz hiányában nincs lehetőségünk. Kérjük válaszunk elfogadását és közlését a Váci Hírlapban. Volán 20. sz. Vállalat Mentényl István főosztályvezető Sohár István osztályvezető December 19-ig az alábbi orvosok tartanak ügyeletet: hétfőn: dr. Steffek Éva, kedden: dr. Gulyás Zoltán, szerdán: dr. Kiss Péter, csütörtökön: dr. Hajmer Viktória, pénteken: dr. Bucsek Tibor, szombaton és vasárnap: dr. Bénik Gyula. Gyermekgyógyászati ügyelet: december 18-án és 19-én: dr. Stuhl Aranka. Az ügyelet a régi kórház épületében (Vác, Március 15. tér 9.), a 11-525-ös telefonon lehet hívni. A beosztás hét közben megváltozhat.
