Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

1988. DECEMBER 11., SZOMBAT Gyorsabb a palackok korforgása Máshol kidobták, nálunk még jó 1 András-nap elmúltával eljött a disznótorok ideje, 4 amikor a tél havas hajnalain bőtorkú böllérek kortyint- V j^k a kupicányi törkölyt, a szilvóriumot és más melen- 0 gető italokat. Közelednek a jeles névnapok, amelyeken $ — Íratlan szabály — koccintás helyettesíti a fülhúzást, £ nem szólván karácsony dúsan terített családi asztalai- í ról, a szilveszteri és az újévi dínom-dánomról. Ivásra í tehát találni okot bőven — ezt erősíti a statisztika is 2 felfelé futó grafikonjával. latok állnak, amelyek kalligra­fikus betűkkel rótt címkéjén háromjegyű szám jelzi az árát. Ennek ellenére szó sincs ró­la, hogy ott porosodnának a polcokon, még ajándék gya­nánt is kapós portéka az ilyes­mi. Az utánpótlás folyamatosan érkezik a szeszkombinátból. Az üstök tartalmából fele rész­ben lesz borpárlat, illetve gyü­mölcspálinka. Hatalmas tartá­lyokban szállítanak Ceglédre távoli településekről is, a vál­lalat más telepeiről, mert itt működik az egyetlen pálinka­palackozó. Arany oroszlán Kevesen tudják, hogy Kö- tép-Magyarország pálinkater­mésének javát Cegléden pa­lackozzák. s innen küldik a boltokba. A kétdecis, a félli­teres és a hétdecis pálinkás­üvegek nagy földet bejárnak, Cegléd címere díszeleg rajtuk, az arany oroszlánnal. Lehet, hogy ez teszi: eme italtól so­kan oroszlánnak érzik magu­kat, noha legfeljebb a törköly hétrőfnyi illatát fújják. A Közép-magyarországi Pin­cegazdaság ceglédi gyáregysé­géhez tartozik a •gerjei telep, amely országrésznyi területről fogadja a más célra alkalmat­lan gyümölcsféléket, a borá­szati melléktermékeket és a borokat. A borokból magas szesztartalmű borpárlatot ké­szítenek, amelv a tőkék ter­mésének levét erősíti. A gyü­mölcsök közül főleg alma, ba­rack, szilva, körte kerül az éj­jel-nappal folyton fortyogó üstökbe. Ezekből lesznek a jó­féle kisüstik, amelyek ceglédi pálinka néven vonultak be boltokba, csapszékekbe és a köztudatba. A termékcsalád csúcsán — adjusztálásban és árban — a nemes alma, ba­rack és különleges körtepár­Többet töltenek Joggal büszkék erre az ott dolgozók, hiszen leleményre vall a palackozóüzem korsze­rűsítése. Nemrégen még a leg­hagyományosabb paraszti módszerekkel porciózták a pá­linkát. Az üres üvegeket dé­zsákban mosták, ölben hordta a húsz asszony, gumicsővel töltögették, kézzel kupakolták, címkézték. Hiába voltak se­regnyien. akkor sem haladtak a kívánt tempóban, ha nagyon igyekeztek, A gyáregység vezetői vala­hol felfedeztek egy kiérdeme­Idény után A nyaralók segítségével Régen yége már az idegen- forgalmi szezonnak, lassan az őszi munkák is befejeződnek. Már a telektulajdonosok is egy­re ritkábban látogatnak ki a ráckevei járás üdülőterületei­re. Bezárta hát idényjellegű vendéglátóipari egységeit a taksonyi áfész. Szabadságra ment a délegyházi Rönkös ven­déglő személyzete is. Idén nyá­ron előfordult, hogy 20 ezer ember töltötte a hét végét a délegyházi tavaknál. Szorger Sándor, a taksonyi áfész elnö­ke elmondta, hogy milyen ter­heket rótt ez a környék üzlet- hálózatára. — Minden üdülőkörzetben jól ismert jelenség, hogy a ki­rándulók, telektulajdonosok a környék élelmiszerboltjaiban vásárlóként jelentkeznek hét­végeken. A délegyházi tavak­nál azért volt rosszabb a hely­zet az átlagosnál, mert o Rön­kös vendéglőn kívül nincsen más vendéglátóipari egység a környéken. A pihenni vágyók arra kényszerülnek, hogy ma­gukkal vigyék az élelmiszert, az ivóvizet, vagy üdítő italt a tó partjára. Sokan helyben, a délegyházi, a dunavarsányi boltokban vásároltak be pén­teken vagy szombat délelőtt. A délegyházi 15. sz. boltunk forgalma júliusban 700 ezer forinttal volt több, mint szep­temberben, pedig még akkor is kellemes volt az idő, elég so­kan töltötték még kint a hét végét. Ez azt jelenti — hogy egy szombati napon 6—700 vevővel több fordult meg a boltban, mint hétköznapokon. Nagy volt a zsúfoltság, a helyi lakosság nem örült neki, hogy a kirándulók megnehezítik a hjét végi bevásárlást. — Nem volt lehetőségük ar­ra, hogy a tavaknál néhány mozgóbüfét állítsanak fel? — A KÖJÁL előírása sze­rint sem ételt, sem kimért italt nem árusíthatunk folyó víz és hűtőpult nélkül. Palackozott üdítő italt, sört esetleg árul­hattunk volna, ha akad vállal­kozó dolgozóink közül, aki ki­települ az áruval. De senki sem jelezte eme szándékát. A ta­nács álláspontja az volt, hogy amíg nem rendezik a területei, ne segítsük elő az ellátás ja­vításával sem a vadkempinge­zést. Igaz, nyár vége felé fel­kerestek néhányan a tavak ál­landó látogatói közül. Arról beszéltünk, hogy a csatornázás, víz- és villanyhálózat kiépítése után célrészjegyek vásárlásá­val a nyaralók előteremtenék azt a körülbelül 4 millió forin­tot, ami egy.jól felszerelt kis­vendéglő építéséhez szüséges. — Nemrég fogadta el a két község közös tanácsa a tavak részletes rendezési tervét. Eb­ben a már meglevő kemping fejlesztése — később újabbak létrehozása és fizetőstran­dok kialakítása is szerepelt. Milyen segítséget tudna nyúj­tani az áfész ezeknek a léte­sítményeknek az ellátásában, még a közművesítés előtt? — Szívesen vállaljuk a kite­lepülést a strandokra, kem­pingekbe. Árusíthatunk palac­kozott üdítő italokat, sört, elő­re csomagolt szendvicseket, po­gácsát is. Ha a jövő nyáron lesz erre igény, besegíthetünk az ellátásba. A büfék felállítá­bizonyára csökkentené a községek élelmiszerboltjainak hét végi zsúfoltságát is. M. A. sült automata gépsort, amely addig bort bugyogtatott az üvegekbe. Cseppet sem jöttek zavarba, hiszen a regula sze­rint borra pálinka következ­het, így hát május óta műsza­konként 13 ezer 360 palackot tölt meg. A berendezés felújí­tására a pincegazdaság embe­rei vállalkoztak, megszűnt a nehéz munka, az asszonyok ma már csak felügyelnek a gé­pekre, nincs cipekedés; gépe­sítették a rakodást, szállítást. Az emberek nem idegenked­tek az olcsón szerzett géptől, amely újonnan csak tetemes dollármennyiségért juthatott volna birtokukba. A normá­val is megbarátkoztak, mert rájöttek, hogy nekik kedvez, érdemes jobban nyomni a gombot, vastagabb lesz a bo­ríték. Most különösen érzik ezt az év utolsó fizetésnapjain. A termelési tanácskozáson úgy döntöttek; hosszított műszako­kat tartanak. Ezzel jól jár a vállalat, jól jár a bolthálózat — így a vevők —, de maguk a munkások is, lévén legtöb­ben háztartást vezető család­anyák, akik ily módon a ka­rácsony és az újév közötti na­pokat előre ledolgozzák, s nyu­godtan készülhetnek az ünne­pekre. A kiszállítás folyama­tos, nem termelnek raktárra, a jó szervezés eredményeként bejön az óriás tartályokban a pálinka, meg a sok üres üveg, s naponta távoznak a teli pa­lackok. Olcsóbb megoldások A módszerben nincsen sem­mi ördöngösség: amikor kevés a fejlesztési lehetőség, akkor is lehet szemfülességgel, élet­revaló gondolatokkal olcsó megoldást találni. Náluk ez bevált, hiszen könnyebb lett a munka, nagyobb a termelé­kenység, s ennek a vállalati eredményben meg kell mutat­koznia. Miután a pálinkafőzés te­kintélyes mennyiségű tüzelő­anyag felhasználásával jár, ha­mar rájöttek, hogy csínján kell bánni a drága fűtőolajjal. Pon­tosabban állítják be, gyakrab­ban karbantartják az adagoló­kat, mindent megtesznek, hogy lefaragjanak a költségekből. A végső megoldás az lesz, ha jö­vőre bekötik a földgázt, amely­nek tervei már születőben vannak. A belül viszonylag rendezett, de kívülről vétkesen elhanyagolt épületekre négy­millió forintot költenek, s ez­zel barátságosabbá válik a gerjei telep arculata, jobbá a csarnokok állaga. A pálinka, papramorgó, tüzesvíz meg bő­ven buzog az üstök tekervé- nyes csőhálózatán, és teli üve­gekben megy, mendegél az A- val kezdődő italok kedvelői­hez. Tamasi Tamás Kutató­munka A Nehézipari Műszaki Egyetem fémtani tanszékén az oktatás mellett intenzív kutató­munka is folyik. Ezek a kutatások a hazai gyártásit fémek és ötvöze­tek jobb kihasz­nálására irányul­nak, s amelyek eredményeként a hazánkban gyár­tott járművek al­váza könnyebb lehet, vagy pél­dául tartósabb ko­vácsolószerszámo­kat gyárthatnak. Képünkön: az alumíniumötvö- zetbon megjelenő kiválásokat vizs­gálják röntgensu­gár segítségével. Új házak a Széphegyen Hegy ne legyen többé sötét Tíz méterre az elektromos vezetéktől Több óráig tartó értekezlet hallgatója vagyok Kerepestar- csán. A nagyközség vezetői a cigány laikosság helyzetéről, a telepfelszámolás lehetőségei­ről tárgyalnak. Hogyan lehet­ne a meglevő csekély anyagi eszközökkel és lehetőségekkel minél több cigány családot építési telekhez juttatni és hatékonyan támogatni őket a házépítésben. Érdekes, izgal­mas vita, mégis türelmetlenül várom a személyes találkozást az építkezőkkel, alkik néhány éve cigányklubot alakítottak, amely közösséggé kovácsolta őket. Ismeretterjesztő előadá­sokon, múltjuk megismerésén keresztül, szavalókórus, ének­kórus alakításán át így jutot­tak el sorsuk jobbra fordítá­sának igényéig, az építkezésig. Segítséget várnak Elindulunk, elsőként á só­derbányai telepre megyünk. Előre felkészítenek, hogy itt hat-nyolc tagú családok lak­nak fóliasátorban, buszroncs­ban. A látvány mégis meg­döbbentő. Vassné Nyéki Ilona, az új tanácselnök is először jár erre. Megrendülve nézi a rozsdás vaslemezekkel fedett, rogyadozó házikókat, a csípős időben atlétatrikóban, fél­meztelenül futkározó gyereke­ket. Sokadalom támad körü­löttünk. Az építkezésről kér­deznek, panaszkodnak, hogy nem dolgozik a kőműves az új házakon, hogy újabb tető­gerenda roppant meg a szobá­jukban . Rózsaszínűre meszelt ház előtt állunk. Néma Ferencék laknak benne négy gyerekkel, a fiatalasszony az ötödikkel viselős. A szobácskábán a zsúfoltság ellenére tisztaság és rend uralkodik. — Egy reggel majd holtan húznak ki mindünket innen, meglátják! — mondja elkese­redve Néma Ferenc. — Nem tudjuk itt kivárni, amíg elké­szül a házunk. Tamási Jánosné, a cigány­klub vezetője az egyik asz- szonyt faggatja, ök házat vá­sárolnak a községben száz­hatvanezer forintért. — Nem tudom, mit csinál­jak — panaszolja —, százezer forint kölcsönt ad az OTP, félennyit a tsz, de képtelen vagyok előteremteni a hiány­zó tízezret. Mi lesz velünk? Hiába dolgozom tizenegy éve egy helyen, ilyen nagy család­dal mégsem jutunk semmire. A Gyár utcában rendezet­tebb a környezet. A fából ké­szült házikók is viszonylagos rendben állnak, kerteket lát­ni, a kutyák sem kóborolnak szerteszét. Az egyetlen tégla­épületből hirtelen szép, fiatal lány toppan elénk. Magas, karcsú, kreol bőrét kiemeli a hófehér pulóver. Homlokán divatos aranypánt. Akik már nem bírták — Lakatosék kislánya — magyarázza Tamásiné. — Nem volt rossz tanuló, de ha az iskolán múlik, nem fejezi be a nyolcadik osztályt. Szin­te biztatták, hagyja abba, mert kinőtt a tanköteles kor­ból. A klub visszaküldte az Az ólom, az kevés A tekintélyt nem a rang adja A közelmúltban szakszerve­zeti vezetőkkel találkoztam, s szó esett arról is, hogy azok a tisztségviselők gyakran nehe­zebb helyzetbe kerülnek, akik társadalmi megbízatásuk mel­lett gazdasági vezetők is. Ugyanis nem lehet egyszerre megülni két lovat — vélik a kételkedők. Nos, ez a szólás nem mindig igaz. Hiszen sok­szor éppen 'azok ismerik és tudják legjobban a környeze­tükben élők, a velük dolgozók legfájóbb gondjait, akiknek a munkahelyen, s a szakszerve­zetben is szerepűit van. Dabason kerestem fel Kál­vin László iskolaigazgatót, aki egyben szakszervezeti titkár is. A kezdet kezdetén úgy szólí­tották a gyerekek: „kistanító bácsi". Ez a szokás ugyanis a tanítóképzőkben, így Kalo­csán, ahol Kálvin László meg­szerezte a tanítói diplomáját, negyed évszázada, ö így be­szél: — Kunbaracson kezdtem ta­nítani, 1948-ban kerültem Fel- sődabasra, s 1957-ben az alsó- és felsödabasi iskolák egyesí­tésekor kineveztek igazgató­nak. Szinte ezzel egy időben megválasztottak a járási szak- szervezeti bizottság titkárának is. — össze lehet-e egyeztetni e két feladatot? — Azt nem mondanám, hogy egyszerű, de vallom, hogy le­hetséges. Igaz, itt az iskolában, ahol munkahelyi vezető va­gyok, jobban kell ügyelnem arra, amit mondok, javasolok, kérek, ne hatalmi szónak tűn­jön. Persze különösebb gond nem lehet, hiszen a helyi szak- szervezeti bizottság munkájá­ba nem avatkozom bele, csu­pán akkor szólok, ha segítsé­get kérnek tőlem. Az a véle­ményem, hogy egy jó vezető­nek nem a rangja adja meg a tekintélyt, hanem az: miként él a beosztásával. Mindig is érzékenyen kell reagálni a hozzá tartozó beosztottak prob­lémáira és segítenie kell őket. Erre törekszem. — A Pedagógusok Szakszer­vezetének 960 tagja van a da- basi járásban. Ennyi emberrel törődni nem kis fáradság... — Ma már könnyebb, mert — ha apróbb lépésekkel is, de — haladunk előre, a pedagó­gusok élet- és munkakörülmé­nyei, anyagi és erkölcsi elis­merése mindinkább javulnak. Például elég. ha csak a lakás- építési kölcsönről beszélek. Az utóbbi években nálunk, a já­rásban 223 nevelő, oktató épí­tett ezzel az anyagi segítséggel otthont magának. De kaptak más támogatást is: személyi és gépkocsi-vásárlási kölcsönt. A pedagógusok elfoglaltsá­ga ma sem kevesebb, mint volt, s azt mindenki jól tud­ja: számítani lehet rájuk, ha bármiféle társadalmi munká­ról van szó. Kálvin László sem kivétel, az igazgatói és a szakszervezeti teendői mellett jócskán akad még más felada­ta is. A nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának tag­ja, tanácstag, s tevékenykedik a járási pártbizottság propa­ganda- és művelődési bizott­ságában is. — Nincs ebben semmi külö­nös — mondja —, hiszen nem­csak nekem van ilyen felada­tom. Az ötventagú kollektívá­ból többen kiveszik a részü­ket a közösségi munkából. S az iskola falán levő képre mu­tat, amelyet a képzőművészeti szakkör tagjai készítettek: — Tanáruk felügyeletével és segítségével gyerekeink meg­festették a múltat és a jövőt és a jelent. Megálmodták. Mi azonban tudjuk: álmodni ke­vés, ezért naponta tenni kell. Azután arról is beszélt még az igazgató, mi minden szük­séges ahhoz, hogy nagyközsé­gük várossá váljék. Ebből a munkából szeretnének még többet vállalni a helyi peda­gógust^, s közöttük Kálvin László is. Sz. M. általánosba, ma pedig másod­éves szakmunkástanuló a Ha­zai Fésűsfonóban. Nagyon di­csérik. Lakatos Lajosné behív minket a házba. A konyhából két szoba nyílik. Mindenhol példás rend, az asztalokon, ágyakon gyönyörű hímzett té­rítőik. öt gyerekükkel élnek itt Lákatosék. — Nem bírtuk már a lehe­tetlen körülményeket a tele­pen. Betonalapra építettük bontási anyagból ezt a kis házat, igaz, engedély nélkül. Ezért sorra kaptuk a bünte­tést. Ha falu csúfjára a putri­ban maradunk, akkor békén hagytak volna. Hát ki érti ezt?*-" Nem tudunk válaszolni. Azt sem értjük, hogy tíz méterre az elektromos vezetéktől, miért nem kaphattak villanyt Lakatosék. A televíziójuk most akkumulátorral műkö­dik. A tanácselnök asszony megígéri, hogy utánanéz a pa­naszuknak. Vita az építkezésen Kint Tamásiné egy cigány­fiúval beszélget. Közelebb lé­pünk, s kiderül: a fiatalember az esti rendezvényen szerepel, most egy verset mond fel. A kedvünkért újra belekezd. Az elektromos vezeték alatt, amelyről Lakatoséknak már nem jutott fény, nagy átélés­sel, érhetően mondja el Csőri Sándor Hogy ne legyen sötét című versét. Lehajtott fejjel hallgatjuk és sokáig nem ie akaródzik felnézni... Kerepestarcsa legszebb ré­szére, a Széphegyre kapaszko­dunk fel. Itt épül négy iker­házban nyolc gyönyörű, két­szintes lakás. Ha volna már aljzatbeton és kész lenne a belső vakolás, lakhatóvá vál­na a háromszobás ház. Laka­tos Lajos maga készítette el a teraszra vezető lépcsőt. Az ő háza ennyivel előbbre tart — Az a gond, hogy a tulaj­donosok csak hét végén ér­cnek rá dolgozni az építkezé­sen, a kőműves viszont szom­bat-vasárnap nem jön — mondja Tamásiné. Feszült hangulatú párbeszéd zajlik a kőművesmester és a tanácsel- riöknő között. Végül meg­egyeznek, hogy az iparos ha­marosan részletesen beszámol arról,- mennyit dolgozott • házakon és mikor tudják be- költözhetővé tenni a lakáso­kat. — Nem méltó emberhez, ahogyan ők most élnek. Se­gítsen rajtuk, nagyon kérem! — ezzel búcsúzik Vassné a kőművestől. Este van. Az iskolában gyülekeznek a cigányklub tagjai, hogy egy indiai mű­vész népzenei előadását hall­gassák meg, Lakatosék pedig petróleumlámpát gyújtanak a Gyár utcában. Móza Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom