Pest Megyei Hírlap, 1982. december (26. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

6 1982. DECEMBER 11., SZOMBAT Gázolt és továbbrobogott Szorosabbra zárult a gyűrű Egyetlen szót hajtogat csupán: félteni Video-cenzor Egy amerikai feltaláló a mikroprocesszort felhasználva, olyan készüléket szerkesztett, amely kikapcsolja a televíziót, bármi is legyen a program, kivéve, ha a programot előze­tesen a szülők kiválasztották. Ez a „video-cenzor” készülék a televízió és az antenna közé csatlakoztatható és onnan nem távolitható el. A szülők egy billentyűszerkezeteken beüthe­tik az engedélyezett műsorok időpontját (nap, óra), a csator­nát és a műsorok időtartamát. Egyidejűleg több program ki­választása is lehetséges. A „video-cenzor” a kiválasztásra nem került többi műsort le­tiltja. ■Ez a rendszer, amely egy zsebszámológéphez hasonlít, a mikroprocesszoron kívül egy órát és egy ún. tunert tartal­maz. November 24-én Gödöllőn a késő esti órákban hazafelé igyekezett Csatlós Sándorné és Csumány Marianna. Az Illés István utcában az országút szélén lehetett csak tovább ha­ladni, s ők ketten, kellő körül­tekintéssel a bal oldalon gyalo­goltak tovább, éppen azért, hogy szemből észleljék a kö­zeledő járműveket, s ha szük­séges, kitérhessenek előle. Azt is mondhatnánk, ennél óvato­sabban már nem is közleked­hettek volna; valami irracio­nális, s kiszámíthatatlan do­neti oldalán egyszerre 20—30 tehergépkocsi rakodhat, és ez a biztosítéka annak, hogy a valóban nagy sebességgel mű­ködő rendszerben nem torlód­hatnak az áruk, a folytonos­ságban nem történhet fenn­akadás. A légi terminál terve­zői a különleges igények ki­elégítésére is gondolnak. így külön fogadótér áll rendelke­zésre az élő állatok, a külön­leges növények, az értéktár­gyak, a mélyhűtött áruk vagy éppen a radioaktív, illetőleg más veszélyes anyagok számá­ra. A ma már csaknem teljes kapacitással működő frank­furti légi terminálból a világ minden részébe indulnak te­herszállítmányok, de főként a tengerentúlra, az amerikai kontinensre, ahová ezek az óriás gépek leszállás nélkül teszik meg a sok ezer kilomé­teres utat, hogy ismét megra­kodva néhány órán belül me­gint levegőben legyenek. lógnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy bármiféle baleset történjék. És mégis történt. A két gyalogos hirtelen erős motorzúgást hallott maga mö­gött. Szinte arra sem volt ide­jük, hogy hátraforduljanak, hatalmas fénycsóva vetődött rájuk, s ami ezután történt, ar­ra már nem emlékeznek ... Vallott a helyszín Volt egy szemtanúja a tör­ténteknek, aki az óriási csat- tanásra rohanni kezdett a bal­eset színhelye felé, s aki eköz­ben látta: a gázoló személy- gépkocsi megállás nélkül to­vább robog, majd hirtelen el­kanyarodik az egyik utcába. A baleset két áldozatát na­gyon súlyos állapotban szállí­totta a mentő a budapesti Já­nos Kórházba. Csumány Ma­rianna láb- és arckoponya­törést, valamint fejsérülést szenvedett. Csatlós Sándorné oldalborda-, medence- és combtöréssel, valamint kopo­nyacsonttöréssel és agyzúzó- dással élet-halál között, esz­méletlenül került a kórházba. A gödöllői városi rendőrka­pitányság hatalmas apparátus­sal azonnal elkezdte a nyomo­zást, hogy a cserbenhagyó gá- zolót kézre kerítse. Rögtön el­lenőrzés alá vették a városból kivezető utakat, a tettes nem menekülhetett ki Gödöllőről. Ezzel egy időben hozzákezdtek a helyszín „kivallatásához”, a legapróbb jeleket is szinte na­gyítóval megvizsgálva minden áruló nyomot összegyűjtöttek: a betört szélvédő üvegszilánk­jait, az autóról lepattogzott zo­máncdarabokat, a letört vissza­pillantó tükröt, s ezek birtoká­ban már feltételezhették, hogy egy mustársárga Zsigulival gázolt az ismeretlen gépkocsi- vezető. Leadták az országos körözést, majd kutatóbrigádo­kat alakítottak, melyek hozzá­kezdtek a város átfésüléséhez. Mindenki segített Szisztematikusan, utcáról ut­cára haladtak, bekopogtak a házak kapuján, mindenütt ke­resték a mustárszínű gépkocsi­kat, s minden ilyen autón a sé­rülések nyomait. A város közvéleményét ugyancsak megdöbbentette az eset, szinte mindenki segíteni akart a rendőrségnek; buszso­főrök, teherautó-vezetők fi­gyelték munkájuk közben a forgalmat, s fürkészték az em­lített színű személyautókat. De az autószerelő, vagy lakatos kisiparosok is fel voltak ké­szülve arra az esetre, ha a ja­vításra hozzájuk vitt jármű­vek közt megpillantják a kere­settet. A gázolónak semmi esélye sem volt, hogy tartósan restek­ben maradhasson. A kutatóbri­gádok egyre szorosabbra von­ták a gyűrűt, közeledtek ahhoz az utcához, ahol a cserbenha­gyó garazsírozta sérült autóját. November 27-én reggel, ami­kor a nyomozás már elérte ezt az utcát, a baleset okozója ön­ként jelentkezett a rendőrsé­gen. A negyvenegy éves Kottász Tamás azon az estén — állítá­sa szerint — nagyon zaklatot­tan ült a volán mögé. Volt fe­leségénél járt, kislányát szeret­te volna tőle elkérni a hétvégé­re, de a gyermek édesanyja, első ízben, megtagadta kérését. A férfi felindultan ült kocsijá­ba, először anyjához ment el­panaszolni ezt a visszautasí­tást, majd ismét autóba ült, hogy barátnőjéhez látogasson. Este fél kilenc tájban történ­hetett mindez, s a továbbiakra zavarosan emlékszik. Nem tud­ja magyarázatát adni, miért tért át az egyik pillanatról a másikra a menetirány szerinti bal oldalra, mert már csak azt észlelte, hogy előtte egy piros ruha villan fel, s aztán az iszo­nyú csattanás... Ösztön irányította De vajon miért nem fékezett, s miért nem állt meg? Miért mulasztotta el a legalapvetőbb emberi kötelességet, a segít­ségnyújtást? Kottász Tamás egyetlen szót hajtogat, talán nem is ment­ségként, nem is magyarázat­ként: féltem. Nos lehet, hogy félt. Hogy pánik lett úrrá rajta, s egyet­len ösztön irányította további cselekedetét: a menekülésé. Gépkocsiját mindenesetre el­rejtette a barátnőjénél bérelt garázsban, tettéről nem be­szélt, a munkahelyére nem ment be, s két napig remény­kedett valamiben. Áldozatai közül Csumány Marianna állapota időközben javult, Csatlós Sándorné azon­ban még mindig életveszélyben van, az orvosok újabb és újabb műtéteket hajtottak végre raj­ta. Kottász Tamás ügyének vizs­gálata még tart. Tamási István Légi szállítás Levegőben is konténer Repülőgépdokk Frankfurtban A légi közlekedésben Is egy­re inkább terjed a konténe­rékkel való szállítás, s az erre specializált gépek egyre kor­szerűbb típusai jelennek meg Jlégi kikötőltben. Ilyen például a Boeing 747 F típusú óriás gép, amely egyszerre 100 ton­na árut szállíthat. A rakodása automatikus vezérléssel tör­ténik, így érhető el, hogy ezt a hatalmas árumennyiséget kb. 30 perc alatt fogadja ma­gába. Mindez persze lehetet­len lenne konténerek nélkül. A gép egyik műszaki érdekes­sége, hogy az orr-része fel­emelhető, így a rakodás akár elölről, akár oldalról elvégez­hető. Természetesen e nagy kapa­citású teherszállító gépek fo­gadására, áruinak behajózásá­ra és kiemelésére speciális ál­lomásokra van szükség. Ezek az úgynevezett légi terminá­lok, amelyek közül az egyik legkorszerűbb a Majna mel­letti Frankfurtban található. Egy-egy repülőgépdokk kime­ll feffes őrizetben, a nyomozás folyik (5.) Kiről beszélsz, Ferike? Holtai hadnagy indítja a motort, de mielőtt bekapcsol­ná a sebességet, beszélni kezd: — Hihetetlen ... Időközben sokat töprengtem azon, hogy vajon mit érzett Kohányi, amikor leültette a gyerekeket a háztető szélére azzal az elő­re elhatározott szándékkal, hogy sorra a mélybe taszítja őket. És mi játszódhatott le benne, amikor elérkezett a gyilkos pillanat és amikor fel­emelte a kislányt, majd sorba a fiúkat. Még István menekü­lési szándéka sem állította meg. Egyiknek sem kegyelme­zett ... Hollai Gábor Ferenc felé fordul: — Gondolom, meg kellene nézni a kisfiút a kórházban... A bágyadt arcú, de élénk szemű, értelmes tekintetű Fe­rikével a főorvosi szobában beszélgethetnek a nyomozók. — Bár rendkívül érzékeny a fiúcska, de hát szerencsére testvérei halálával kapcsolat­ban nem volt közvetlen élmé­nye, így érthető, hogy a fiatal idegrendszer viszonylag köny- nyebben regenerálódik — tá­jékoztatja a nyomozó tiszteket a főorvos. — Ferikém, látom, szeren­csére már jobban vagy — pas- kolja meg a kisfiú sápadt ar­cát Gábor alezredes. — Tetszik tudni, nagyon ne­héz most már egyedül.. • fíem hittem volna, hogy megteszi... feleli bágyadtan a fiúcska. — Pedig gondolhattam volna ... — Miből, kisfiam? — Hát abból, amit mondott, és amit korábban csinált... — Mit tett korábban? — Egyik este, anyu akkor már nem volt nálunk. Része­gen jött haza ... — Kiről beszélsz, Ferike? — A gyilkosról. — És mit tett, amikor haza­jött? — Leült a székre, rám pa­rancsolt, hogy vegyem elő az üveg rumot, amikor odavittem nekj, azt mondta, igyál belőle, hátha az anyád megmérgezte... Pusztulj el te ekkor. — És ittál a rumból? Muszáj volt... Attjja ak­kor nem volt otthon. Amikor­ra megitta a rumot, Annuska is elaludt. Egyszer csak elő-; vett egy piros színű zsinórt, Pistit és engem összekötözött, Annit a földre tette, és azt mondta: „Felmegyünk a ház­tetőre ... Aztán onnan ledo­bállak benneteket...” Ekkora fejéhez kapott: „Ja, tényleg, még egy hiányzik közületek... Akkor most elhalasszuk az ug­rást ...”. — Másnap elmondtátok ezt valakinek ? — Nem. mertük... És... és ... talán másnap már azt hittük, hogy úgyse tenné meg. — És tegnap, szombaton miért küldött el? — Akkor is eléggé ittas volt. Azt parancsolta, hogy menjek el anyuhoz, hívjam, át... — Azt nem mondta, hogy miért? — De igen. Anyut megfojt­ja, minket meg most már tény­leg ledobál a háztetőről. Köz­ben a nyakamhoz tett egy kést: „Ha el mered mondani anyádnak, hogy ittam, ezzel vágom le a fejedet...” így ijesztgetett. — Megkerested édesanyá­dat? — Nem ... Féltettem. Nem akartam, hogy átmenjen. Én meg elszöktem Tapolcára. Es­te ott találkoztam a háziban lakó egyik nénivel, aki el­mondta, hogy ledobálta a test­véreimet a háztetőről. A környék lakói suttogták: az asszony a bűnös ... Miért hagyta el a családját... Már-már úgy tűnt, hogy a város lakóinak egy része Ko­hányi Ferencet sajnálja, sőt, majdhogynem fel is menti. So­kan legszívesebben az anyát látták volna a rács mögött. A lelkileg és fizikailag meg­rokkant asszonynak az egyet­len életben maradt és idegileg megroppant kisfiával valóság­gal el kellett menekülnie a sa­ját lakásából. A három kis áldozatot utol­só útjára elkísérte az egész város, sőt, a megye különböző helységeiből is sokan érkez­tek. A gyászszertartás perceiben egyesek valósággal szították a tüzet az asszony ellen. A rosszindulatú, s Boros An­nát már-már közvetlenül is fe­nyegető csoportok láttán dr. Gábor elkeseredett dühvei gondolt arra, hogy milyen fe­lelőtlenné képesek válni egye­sek. Mennyire hiányzik belő­lük a mérlegelés képessége ... A temetésre kivezényelt rendőrök gondoskodnak Boros Anna védelméről... Schmidt Attila (Következik: „Tőle elvárha­tó módon...") ' EGYÜTT AZ UTAKON AZ UT2NFORM JELENTI Az Ütinformtól Mamitz László jelenti: Az enyhe idő hatására a hét­végeken nem kell síkos útfelületre, jegesedésre számítanunk, de a csa­padék miatt várhatóan lassul a forgalom. A menetidőt célszerű tehát úgy tervezni, hogy ne kelljen sietni. A mezőgazdasági üzemk bejára­tánál, illetve a földútcsatlakozásoknál gyakori a sárfelhordás, erre figyelni kell. Az autópályákon nincs nagyobb forgalomkorlátozás, így gyors út ígérkezik. A megyében már csak a 441-es főúton folynak út­építési munkák, Cegléd, valamint Nagykőrös térségében. A Duna alacsony vízállása miatt nem szállít autókat a dunakeszi, szigetmonostori és ercsi komp. EGY BALESET ANATÓMIÁJA A száraz tényeket már olvashatták a baleseti hírek között. Vácszentlászlón történt, hogy J. A. az általa vezetett autó­busszal előzés közben áttért az úttest bal oldalára, s közben elütötte a vele szemben szabályosan közlekedő G. L. kerékpá­rost. A baleset ezúttal szerencsésnek mondható, mert a kerék­páros csupán könnyebb sérüléseket szenvedett. Mint a rendőri jelentésben olvashatjuk, a baleset azért kö­vetkezett be. mert az autóbusz vezetője szabálytalanul előzött. 0 Ez a baleset sem kitalált. Valóban megtörtént egy borongós novemberi estén. S nincs tanulság nélkül. Sok és gyakran súlyosabb balesetet okoznak, akik nem tartják be az előzés ötös szabályát, ami pedig a közlekedés egyik alapszabálya. Nem árt, sőt használ, ha most újra végiggondoljuk, milyen feltételek szükségesek a szabályos előzés megkezdéséhez. Útközben, a volánnál se feledkezzünk el ezekről! KÉNYELMESEBBEN, KORSZERŰBBEN Zsámbék környékén néhány újfajta Volán-autóbusz lát­ható mostanában. Ezekről kérdeztük Hegedűs Miklóst, a Vo­lán 20-as vállalat zsámbéki főnökségének műszaki vezetőjét: — Ezt az új elővárosi autóbuszt a Volán speciális igényel alapján állította elő a székesfehérvári gyár. Több, a korábbi típusoknál mutatkozó problémát sikerült megoldani ezzel az újfajta busszal. A két ajtaja például újszerűén nyílik, a gép­kocsivezető ülése leválasztott, lényegesen jobb a fűtése, s nem laprugók, hanem légrugózás biztosítja a zökkenőmentes utazást. A múlt héten vettem át három darabot az új autóbu­szokból, ezzel kilencre emelkedett az ilyen járműveink száma, s még ötöt vár a zsámbéki főnökség. Az új típus neve: IK—260—32. Kívülről az ajtómegoldás, az, ami eltér a korábbi típusoktól, erről ismerhető fel a ké­nyelmesebb és korszerűbb autóbusz. A hatéves, lefutott kocsi­kat, melyeknek üzemeltetése már nem gazdaságos, cserélik le új járművekre. INTÉZKEDETT AZ ILLETÉKES Rovatunkban szóvá tettük, hogy az új M-3-as útról Aszód felé haladva a régi út torkolatánál csupán a Miskolc felirat mutat Aszód irányába. A KPM Közúti Igazgatóság osztályve­zetője, Kővári József reagált észrevételünkre, és ígéretet tett, hogy módosítják a kiírást: Miskolc helyett Aszód neve kerül a táblára. rí Köszönjük a gyors intézkedést, és reméljük, hogy ezzel a Vál­toztatással az Aszódot keresők könnyebben tájékozódnak majd a kér­déses útkereszteződésben. ZAVARÓ FITYEG ŐK A KOCSIBAN Miért rak sok autós mindenféle fityegőt a műszerfalra, tükörre és a kocsi egyéb helyeire? Pszichológusok véleménye szerint azért, mert tudat alatt fél a volánnál, a szorongását leküzdeni könnyebb az otthonihoz hasonló környezetben. A különféle terítöcskék és mütyürök meghittebbé teszik számára a környezetet, oldottabbá válik, jobban tud figyelni a jármű vezetésére. > Ám érdemes elgondolkozni azon, vajon valóban szolgál­ják-e ezek a pótberendezési tárgyak a zavartalanabb részvé­telt a közlekedésben? Azokkal értünk egyet, akik szerint ál­talában nem. Az autógyárak ugyanis ma már tudományos alapossággal elemzik a kocsik belső berendezéseinek, elsősor­ban a vezető látóterébe eső részeinek a passzív biztonsági fel­szereléseit, s igyekszenek maximálisan ennek a szempontnak a figyelembevételével kialakítani járműveiket. Bár mindany- nyian másfélék vagyunk, mégis vannak általánosan igaz ergo- móniai tulajdonságaink. Ilyen például az, hogy zavaró, ha a műszerfal tükröződik. Ám ugyanilyen zavaró a látóterünkbe kerülő bármilyen más nem a járművön kívüli mozgás vagy fény-, illetve szín­folt is. Elsősorban a tükörre vagy a szélvédő keretére függesz­tett apróság hat fárasztólag a vezetőre, bár ezt általában ő maga nem is veszi észre. Egy-egy ilyen mütyürkén megcsil­lanhat a napsugár vagy egy másik kocsi fényszórója, vagy el­takarhat — elsősorban sötétben — egy lámpát, esetleg egy táblát. Állandó mozgásával, ingásával irritálja szemünket, fá­rasztóvá teszi a vezetést. Még egy érv, s ezt azoknak szánjuk, akik ma még elő­szeretettel használják a fityegőket. A hiúságuknál akarjuk me|fogni őket. Tapasztalat, hogy a gyakorlott autós, a jó ve­zető ' nem használ ilyen segédeszközöket. Figyeljük meg kör­nyezetünkben, aki a harmadik-negyedik kocsiját koptatja, nem csicsázza ki, ha az elsőnél még meg is tette. KALEIDOSZKÓP A brit szigeteken mindig is volt kultusza a rekordoknak. Amióta pedig autó- és motorsport van, azóta különös a nimbusza az ebben a sportban felállított rekordoknak. Az Alfa Romeo cég angliai főnöke. Peter Niokolls nemrég elhatá­rozta, ráveszi az olasz gyár vezetőit, hogy tegyenek kísérletet a Ford tíz eve felállított néhány hosszú távú világrekordjának megdöntésére. S miután csupán a kísérlet is jó reklámbefektetésnek ígérkezett ki­utaltak erre 200 000 dollárt. Négy kocsit - lényegében szériaautót — készítettek fel. s megkezdődött a kísérlet a Nardo pályán Brindisi mellett. Azt. hogy nem voltak babonásak, bizonyítja: november 13-án rajtoltak az olasz csizma sarkantyúján levő versenypályán. Egy nap meg négy és fél óra múlva megszületett az első világre­kord. Az Alfasud Sprint teljesített 5000 kilométert, s ez 176.3G7 km/ó- átlagsebességnek felel meg. Tizennégy nappal később állították fel az utolsó, tizennyolcadik rekordot. Ezek közül közlünk néhányat: ALFASUD SPRINT VELOCE 1,5: 5000 km/176,367 km/ó: 10 000 km/ 175,471 km/ó: ’5 000 km/166,961 km/; 50 000 km 155,101 km/ó. GIÚLIETTA 2,0 25 000 km/181,470 km/ó; 50 000 km/175,628 km/ó. ALFETTA TURBO DIESEL 2.0 : 5000 km,174,047 km/ó; 10 000 km/ 172,556 km/ó; 50 000 km<171,107 km/ó. GIÚLIETTA TURBO DIESEL 2,0 : 25 000 km/173,564 km/ó. Még annyit a körülményekről, hogy tizennyolc versenyző ült a volánoknál felváltva. Három óra vezetés után kilenc pihenés követ­kezett. A sportértéke ennek a versenynek ugyancsak csekély, ám arra jó, hogy bekerüljön a Rekordok Könyvébe, a híres Guiness Book-ba. Balesetmentes közlekedést kíván gyalogosoknak, autósok­nak és várja leveleiket (címünk: Pest megyei Hírlap, EGYÜTT AZ UTAKON Budapest, Postafiók 311., — irányí­tószám: 1446). ' Roóz Péter i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom