Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-28 / 280. szám
m%rtr -m K/umw 1982. NOVEMBER 28., VASÁRNAP Gyermekkönyvhét A szívemet kellett volna lefényképezni, a szívemet! — írja Tornai József A Lemenő Nap Dombja című könyvében, amikor indián tolldíszeivel beállított a fényképészhez és tízévesen apacsfőnökként lekattintotta magát. Nem tudom, hány mai gyerek tenné meg ezt. Nem tudom, hogyan hatnak a gyerekekre az efféle történetek, azt azonban tudom, hogy az egykori — s a későbbiekben csak megidézett — gyermekkor véget nem érő mesék tárháza. Színes ceruzákkal színezve, miként Kosztolányi tette, vagy akvarellal megfestve, folt hátán foltként, hogy mást is mosolyra késztessen s történeteket mondasson el azoknak, akik esténként tágra nyílt szemekkel bűvölik a képernyőn a mesét. Tornai József könyvét olvasva az jut eszembe, hogy tudjuk-e helyettesíteni a televíziót? Tudjuk-e élőben pótolni a géppapát és gépmamát, azt a konzervmesét, ami személytelen s mivel nem kézzelfogható (elalvás előtt sem simogatható!), csak a váz marad meg belőle. a hallottakat átlagfigurákhoz kötjük, a találkozás személyiségjegyei nélkül. Van-e minden gyermeknek saját Dombja, vagy ha úgy tetszik: van-e minden gyermekkornak saját udvara, ahol kiteljesedhet? A konténerlakások pótolják-e a búvóhelyeket, az egyre szűkülő világ fel tudja-e rázni a gyermeki fantáziát? Olvasva Tornai könyvét, csak örülni tudok meséinek. Olyan események ezek, amelyek mind vele történteik meg. S lesz olyan gyermek, aki majd azt mondja: érdekes, hasonlóak velem is adódtak. Csak akadjon olyan felnőtt is, aki segít elraktározni ezeket az apró csodákat. De azt is kívánhatnám, hogy legyen olyan is, aki beszélget ezekkel a gyerekekkel, aki faggatja őket. Mert kapcsolatok, személyes emlékek végül is csak így teremtődnek és maradnak meg. A felnőt. tek istápolásával. Azokéival, akik nemcsak fenyítenek, akiknek a száját nem hagyja el percnyi pontossággal piszkos szó. akik törődnek gyermekükkel s kezükbe adják a könyvet. Aztán megbeszélik annak a tartalmát, hogy a gyerek is tudja, érezze: mit tanulhat a hősök magatartásából, mit tartson fontosnak és mit ítéljen el, egyszóval maguk gondozzák fiuk és lányuk lelkivilágát, miként az erdőben a nagy fák óvják-védik, nevelik csemetéiket. A hétfőn kezdődő országos gyermekkönyvhét — amelyet immár ötödször rendeznek meg —. számomra nem azt jelenti, hogy csak most törődjünk gyermekeink szellemi táplálékával. Az Olvassatok mindennapi jelmondat azt sugallja, hogy legyen kezük ügyében mindig valamilyen olvasmány. Gyarapodjanak Arany János nyelvével, tágítsák szemüket ízléses illusztrációkkal, olvassanak meséket, legyen magabiztos történelemszemléletük, tanulják meg, hogy a könyv örök kísérője az ember életének. Nem fölösleges kölönc, hanem olyan esszencia, amely úgy hat, ahogy az olvasó engedi magát elcsábítani. Az olvasási szokások, hagyományok megteremtése éppúgy feladata a pedagógusnak, mint a szülőknek. Az utóbbi mégis fontosabb, mert a felnőttekről is bizonyítványt állít kd. Hiszen milyen kevesen tudják, hogy olvasni annyi, mint szabad emberként cselekedni ! Repülni a szavak szőnyegén gyermekkorban kell megtanulni. Ékre sincs azonban egységes recept. Aki laposkúszásban araszol a könyvek között, az nem ismeri meg a friss lapok illatát, feje kevésbé lesz fogékony egyéb hasznos dolgok iránt. Mivel traktáljuk hát gyermekeinket? Milyen legyen a mindenkori kínálat? Rabindranath Tagore szerint olyan, hogy részben megértsék, részben nem. Mi gyermekkorunkban elolvastunk eleitől végig minden megkapható könyvet, és amit megértettünk és amit nem, dolgozni kezdett bennünk. így hat maga a világ a gyermek öntudatára. A gyermek magáévá teszi, amit megért, míg az, ami fölötte van. egy lépéssel előre viszi. M i is tehetünk azért, hogy előbbre vigyük őket. Az országos gyermekkönyvhét prospektusa szerint a könyv, az olvasás a hátrányos kulturális helyzetű gyermokek gyorsabb értelmi és érzelmi fejlődésének egyik leghatásosabb, legolcsóbb, kis fáradsággal mindenki számára elérhető eszköze is. Bárcsak egyszer megélnénk, hogy ezekről a tényekről ne csak győzködjük egymást, hanem tényleg könyvet is adnánk minden gyermek kezébe, megéreztetvén mindegyikkel az olvasás gyönyörűségét! Molnár Zsolt Egymásra talált író és olvasó A hétköznapokból lett alkotás Fóti Gyermekváros, az óvónőképző szakközépiskola harmadik osztálya. A lányok várakozón, pisszenés nélkül ülnek a padban. A kertből beszűrődik a novemberi napsütés bágyadt sugara. Kivételes a pillanat; a kék köpenyesek előtt a pádon most tankönyv helyett szépirodalmi művek sorakoznak. Ahogyan bele-belelapoznak a kötetekbe, felidézik az ismerős történeteket, képzeletükben megelevenednek a hősök. A szereplők teremtője, a történetek szövője, Palotai Boris, a rendhagyó magyaróra vendége. Amikor belép az osztályba, már mindenkit az a gondolat foglalkoztat: hogyan lett író? Milyen élménytár avat valakit irodalmi művek alkotásárá? Palotai Boris a tekintetekből olvasva, máris mesél, s elkezdődik az óra. Iádban — kezdi az író a gyermekkori -emlékek fátylának feUebbentésével a titkok megfejtését. — Valóban, bármerre jártam, számomra mindig akadt valamilyen különös érdekesség. Otthon, a testvéreimnek elmeséltem, de mindent színesebben adtam elő, mint ahogyan az megtörtént. Később arra gondoltam, milyen jó lenne a meséket meg is örökíteni. Valahogy. így születtek az első, zsengéim. A fantázia ereje ... - >. . — Kérdezzetek nyugodtan, mintha csak egy kávéházban ketten üldögélnénk — oldja fel a megilletődött csöndet, s tudja: ennyi éppen elég, hogy a lányok bátrabbak legyenek. Az írónak és olvasóinak egymásra találása a személyes találkozáskor akkor sikeres, ha az olvasmányélmények alapján kialakított eszményképet felfedezik. Az óvónőképzősök faggató szavai mögött ott a kíváncsiság: milyen életutat járt be kedvenc könyvük írója? Hogyan találkozik a személyes élmény és a fantázia teremtő ereje az alkotásokban? — Boriskával mindig történik valami! Ez a mondat mármár szállóigévé vált a csa-Az aszódi példa A megértés pótolhatja a pénzt Értékes régészeti leletekről számoltunk be két hónappal ezelőtt. Körülbelül hatezeréves újkőkori település és temető feltárását kezdték meg Aszódon. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársai több mint kétszáz sírt találtak az aszódi papi földeken és Európában egyedülálló tárgyakat hoztak felszínre. A környéken a kutatók szerint mintegy tízezer sírt rejt a föld. Azon a területen azonban családi házak épülnek. — Ml tesz a feltáratlan újkökori település sorsa, ha építkeznek — tettük fel a kérdést a nagyközségi tanács vb-titkárának, Barna Jánosnak. — Aszódon is a magánerős építkezések támogatása került előtérbe. Családi házak állnak majd e területen. — Pedig éppen a nagyobb vállalati vagy szövetkezeti építkezések lennének a biztosítékai annak, hogy a kikerülő leietek biztos kezekbe jutnak. — Már az első jelentősebb tárgyak előbukkanása után védetté nyilvánították ezt a területet. Hogy mégsem jelent ez problémát az ott építkezőknek, arra a tanács és a Petőfi Sándor Múzeum jó kapcsolata a biztosíték. Mielőtt valahol megkezdik a munkákat, a régészek átvizsgálják a területet. Az építkezőket is felvilágosítottuk, hogy régészeti leletekre bukkanhatnak, s elmondtuk, mi a teendőjük ilyenkor. Az aszódi Petőfi Sándor Múzeum igazgatója. Asztalos István is derűlátó: — A tanács vezetői is szívügyüknek érzik a új kőkori település sorsát. Mi pedig szem előtt tartjuk a múlt ápolása mellett a mai aszódiak érdé keit. Hatalmas területről van szó. s ennek csak egy részén építkeznék a közeljövőben. — Ha egy laikus a földben arany vagy ezüst ékszereket vagy pénzt talál, arról azonnal tudja, hogy értékes, de egy cserépdarab, agancs vagy csontszerszám vajon ugyanilyen jelentős a számára? — Ismerik a környékbeliek a feltárt leleteket. Kértük, hogy aki olyan tárgyakat talál, amilyeneket említett, jelezze a múzeumnak. Szólnak is nekünk. Ügy gondolom, onnan ez a bizalom, hogy a hívásoknak azonnal eleget teszünk és nem tartjuk föl az embereket a házépítésben, vagy a kerti munkában. Kővári Katalin, a váci Vak Bottyán Múzeum régésze veszi át a szót: — Hivatkozhatnánk a régészeti törvényre. Elszerint, aki a földben talált leleteket nem szolgáltatja be, az bírsággal, sőt akár börtönbüntetéssel is sújtható. Mi inkább azt szeretnénk megértetni az emberekkel, hogy milyen nagy jelentőségű az Aszód határában talált település és temető. Ügy érzem ez sikerült is. — A tanácstól tudjuk, hogy kik építkeznek azon a területen — folytatja Asztalos István — és én személyesen is felkeresem az érintett családokat. Részletesen megbeszéljük mi a teendőjük, ha találnak valami számunkra fontosat. — Gyakori panaszuk mostanában a régészeknek, hogy közömbösséggel, érdektelenséggel találkoznak. Gondoljuk, hogy nincs megfelelő anyagi fedezet a kutatásokra. — Aszódon sem jut több pénz az ásatásokra, mint máshol, de — a példa azt bizonyítja — a megértés és az együttműködési készség pótolhatja az anyagiakat. Máza Katalin Első próbálkozások A gyermekkori élmények után az osztályt az első siker érdekli. A noteszokba följegyzett történetek hogyan kerülnek egyszercsak nyomtatott sorokként mindenki asztalára? — Kassán jártam iskolába. Tanáraim biztatására pályázatikra küldtem be írásaimat Először egy jeligés ifjúsági regénypályázatot nyertem meg, majd a Nyuga. által meghirdetett novellapályázaton vittem el a pálmát. Az igazi mégis az volt, amikor a Toll című lapban megjelent versemre — a Munkanélküliekre — figyelt fel Fejős Pál filmrendező, s forgatókönyvet kért tőlem. Bécsben kezdődött a filmfelvétel. El sem tudtam képzelni, hogy mindez velem történik meg. A bemutatóra pepita szövetruhában érkeztem. Ügy néztem ki, mint egy kis árva. Aztán megnyíltak a szerkesztőségek ajtajai előttem, s egymás után jelentek meg írásaim. A Ujjáteremtett valóság A Zöld dió című mű megfilmesített változatát és az eredetit egyaránt ismerik a lányok. Nem véletlen, hogy a csapongó beszélgetés közepette a kérdés egyre többször kanyarodik vissza a filmhez. A kép miként változtatja meg az eredeti írást? A történeteknek mennyi a valóságalapja? — Sorolják egymás után a kérdéseket, csakhogy mindenre nem kerülhet sor egy röpke óra alatt. — Jobban szeretek egyedül lenni, mint a filmezés nyüzsgésében - válaszol az író tömören. — Dehát minden műfajnak megvan a maga törvénye, amel- .z igazodni kell Valóságélmény nélkül nem lehet alkotni. Az ember nem másol, hanem újjáteremt. Az átélt cselekmény írás közben más élményekkel gazdagodik, a szereplők is többféle személyiség jegyeit hordozzák. Szól a csengő, már a következő órára sürget. A magyartanárnő, Rónavári Mária elnézi tanítványait, amint tolongva dedikáltatják a könyveket. Élményt jelentett — Egy életre szóló élmény volt a lányok számára ez a találkozás — mondja. Nagyon készültek erre. Az írónő minden művét felkutatták, a legtöbbet el is olvasták már. A mai magyar irodalom megismertetésének ennél jobb módszere nincs. A kert platánjai alatt sétálunk. Az osztály zaja mögöttünk. Palotai Boris arcán jóleső mosoly: egymásra talált író és olvasó, tanár és tanítvány. Erdősi Katalin ólklórlemez, -tárlat Módszertan Gödöllőn Sok programmal Cigány közművelődési módszertani napot rendeztek szombaton Gödöllőn, a városi művelődési központban. Délelőtt kerekasztal-beszélgetésen tekintették át a meghívottak a cigányság közművelődésének helyzetét és az elkövetkező időszak ezzel kapcsolatos feladatait. Bevezető előadást tartott Kozák Istvánná, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának osztályvezetője. A beszélgetéssel egyidőben számos egyéb programra is sor került a művelődési központban. A résztvevők megtekintették az ez alkalomból mgrendezett cigány néprajzi kiállítást, melyen az ország 12 múzeumából és magángyűjteményekből származó kultúrtörténeti tárgyi anyagot, archív felvételeket mutattak be. Közben a vállalkozó kedvűek megpróbálkozhattak a szakköri foglalkozásokon a fafaragás, a bőrkikészítés és gyékényfonás mesterségével. A módszertani napon bemutatták a jelenleg előkészületben levő cigány folklór lemez anyagát is. Számos érdeklődőt vonzott Török Lászlónak, a cigányság életét bemutató fotókiállítása. Linz és Becs A rádiózenekar vendégszereplése Ismét külföldi vendégszereplésre készül a Magyar Rádió Zenekara és Énekkara: ezúttal az Ausztriából érkezett meghívásnak tesznek eleget a magyar művészek. Csaknem kétszáz hangszeres és éneke* utazik december 3-án a szomszédos országba, hogy a linzi Brucknerhausban és a bécsi Konzerthausban megszólaltassák Kodály Zoltán művei közül a Psalmus Hungaricust, a Galántai táncokat, valamint a Háry-szvitet. A Magyar Rádió Zenekara és Énekkara nem először hangversenyezik Ausztriában. A mostanira a Kodály-centenárium alkalmából kerül sor. R A D I ÓFIGYELŐ' ISMERED? A zenei ismeretterjesztő műsorok sorába a közelmúltban kifejezetten az ifjúság számára szóló adást iktattak az Ifjúsági Rádió szerkesztői, mégpedig olyan kedvcsinálóan, hogy az is megértette, aki most ismerkedik a zenével, de annak is örömet szerzett, aki esetleg már évek óta bérlettulajdonos. ISKOLARÁDIÚ. Sokszor és sokan elmondják, milyen nagy hiányosság, s hiányosságunk nekünk magyaroknak, hogy iskolapolitikánk minden erőfeszítése, s a kiemelt óraszámban tanító tagozatos osztályok indítása ellenére, viszonylag kevesen beszélünk jól valamely idegen nyelven. Köztudott, milyen hallatlan könynyedséggel tanulják a nyelveket az óvodás korúak. Számos megyei művelődési intézmény szervezett sikerrel játékos módszerekkel vezetett nyelvtanfolyamot 4—6 éves gyermekek számára. Hogy csak egyetlen példát említsek, a vá-i Madách Imre Művelődési Központban egyszerre három — német, angol és francia — kurzusra is járhatnak a gyermekek. Nekik, de az őket tanító pedagógusok nak is rendkívüli segítséget nyújthatna az ifjúsági szerkesztőség kezdeményezése: a középiskolások nyelvi ismereteit bővítő adások mellé, most kezdők számára készítettek angol társalgó negyedórákat, egészen kicsiknek francia kurzust. De mikor? Pont olyan időpontban, este 7 óra után amikor a tévében a családi torna és az esti mese megy. Márpedig igencsak elhivatott nyelvtanulónak kellene ahhoz lenniök az idézett korosztály tagjainak. hogy a Macit egy idegen nyelven elhangzó még oly érdekes történettel váltsák fel. CSALÁDI TÜKÖR. Kifogyhatatlan a jó, a hallgatók széles rétegét érintő kérdések boncolgatásában Juhász Judit és Németh Miklós Attila. Tegnap reggeli félórájukban több témát is elsütöttek, melyekből egy-egy is megérne hosszabb adást. Mert ki nem bosszankodott volna még az ifjú kereskedők — egy nem jelentéktelen részének — hányaveti modorán. hozzá nem értésén, szakmai és emberi .magatartásán? Egyik témájuk éppen ez volt. Vajon miért nem a rokonszenves a vevőket szolgáló kereskedői habitust sajátítják el a tanulók, amiről egykor olyan híres volt a magyar kereskedelem? Valószínűleg sok igazsága van annak a csemege vállalat vezetőjének, aki ennek okát abban kereste, hogy a tanulók vajmi keveset tartózkodnak majdani munkahelyükön. Kéthetenként csupán négy napot. Az igen alapos elméleti képzés ..tán a gyakorlatokon nem olyan példát látnak, ami kedvet csinálna az esetek többségében mások által számukra választott szakmához. Bányász Hédi . - »• 1 1 " * Lehoczky János szentendrei ko-A kovacstuzhely művészé %z^S£SÍ“iE?%!S-rémben, december 2-án kiállításon mutatkozik be.
