Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-28 / 280. szám

1982. NOVEMBER 28., VASÁRNAP xMtap Véd az erózió ellen Fűmag a textilben Befejezésükhöz közelednek a Temaforg Vállalatnál a hulla­dékhasznosítási program fej­lesztései. Tavaly 407 millió fo­rint hitelt vettek fel a hulla­dék textíliák feldolgozókapaci­tásának bővítésére. A vállalat ennek eredményeként a ter­melést már eddig meghárom­szorozta. Az új gépek többsé­ge már dolgozik, a fejlesztés építészeti részének befejezése jövőre várható, amikor is mint­egy háromezer tonnányi, azaz 15 millió négyzetméternyi úgynevezett nem szőtt textília készül majd hulladékból. Az új termékek jelentős im­portot helyettesítenek. Ugyan­akkor a Temaforg Vállalat a nem szőtt technológiával ké­szülő termékeinek exportjával is számol. Egyelőre azonban elsősorban a hazai igények ki­elégítésére törekednek. Mint­egy 50 féle hulladék alapú ter­méket kísérleteztek ki, amelyek több szabadalmat is tartal­maznak. Ezek közül a legújab­bak és a legjelentősebbek a mezőgazdaságban felhasznál­ható műszaki textíliák, külön­böző szűrők, szövetek. A Keszt­helyi Agrártudományi Egye­temmel közösen olyan textíliát dolgoztak ki, amely » talajvédelemben és -ja­vításban használható, kiválóan alkalmas a dréncsövek védelmére. A rézsűs területek erózió elleni védelmére és víz­gazdálkodási célokra geotextí­­liákat gyártanak, a Terfil elne­vezésű anyagukat — amelyet polipropilén szálból állítanak elő — ezenkívül a kárpitos­ipar is hasznosítani tudja. Már sikeresnek mondható a fűma­gos textíliájuk, amely ugyan­csak hulladékból készül. Ed­dig mintegy százezer négyzet­­métert értékesítettek belőle, különböző vasúti, közúti tölté­sek eróziónak kitett partok és á parkok talajvédő füvesítésé­re. Utazik a nyúl Hálóban és puskavégen Megkezdődött az élőnyúl-be­­fogás a Kisalföldön. A vadász­­területeken már kifeszítették ft több száz méteres óriás háló­kat. A tájegységen működő vadásztársaságok ebben a2 idényben több mint 10 ezer élő nyulat fognak be és ex­portálnak a MAVAD közremű­ködésével. Javában folyik a fácánvadászat is. Szinte na­ponta érkeznek az olasz, oszt­rák és nyugatnémet vendég va­dászok, akik a Kisalföld apró­vadban gazdag területein az idén már több ezer fácánka­­kast kaptak puskavégre. Idős emberek között A jó kedv és a derű nem hiánycikk Hívás nélkül mennek segíteni Vagy másfél hónappal ez­előtt Vecsésen, az idősek nap­közi otthonának Jókai utcai épületébe kopogtatva Végh Gyuláné vezetőnő megértést kért: — Javában tart a festés, nagy a felfordulás. Halasszuk talán egy későbbi időpontra a beszélgetést Elköszönve még utánam szólt: — Ne felejtkezzen el rólunk, feltétlenül jöjjön vissza hoz­zánk! Biztosan örülnek majd napközi otthonunk idős lakói is... Legközelebb azután az idős emberek Vecsési napközi ott­honát bemutatva Végh Gyulá­né vezetőnő a kezdetről be­szélt elöljáróban: — Nagyközségünkben 1971- ben nyílt meg az idősek nap­közi otthona a Tamás utcá­ban. A húsz ember számára kialakított épületben a kez­detben kevesen, talán hatan lehettek. Az évek múlásával gyarapodott a létszám, mind szűkebb lett a régi hely. 1979 augusztusában kaptuk meg a Jókai utcai egykori tsz-köz­­pont udvari épületét, s a Jó­­kai-klub néhány helyiségét. — S ma hány lakója van a napközi otthonnak? — Közel negyven. Minden tekintetben jónak mondhatók a feltételek. A napközben el­töltött órák alatt jól érzik ma­gukat, a pihenésre nagyon is rászolgált lakóink. — Tehát semmiben nincs hiány? — A lehetőségekhez képest mindent megkapunk, min­denünk megvan. Elsőként fenntartónkat, a nagyközségi tanácsot, személy szerint Mo­nos Ferencné szociálpolitikai főelőadót kell említenem a megkülönböztetett figyelemért, segítőkészségért. Csak jót mondhatunk az élelmezésről, amit a helyi oktatási intézmé­nyek központi konyhája bizto­sít számunkra. Rendszeresen látogat minket Végh Katalin doktornő is. A segítőkészségről beszélve, a vezetőnő a nagyközség szin­te valamennyi gazdasági egy­ségét, a munkahelyek szocia­lista kollektíváit név szerint említette, amelyek szoros kap­csolatot tartanak a napközi otthonnal. — Nagyon aranyosak az is­kolás gyerekek. Nélkülük nincs nőnapi, anyák napi ünnepség, de máskor is jönnek hívás nélkül, szeretettel veszik kö­rül az idős embereket. A megszépült, kényelmet nyújtó helyiségekben kézi-Rugalmasabban kereskednek Több áru talált vevőre 9 A gazdálkodás jelenlegi ^ körülményei között Is fo­­^ lyamatos a fejlődés a Len­­á fonó- és Szövőipari Válla­­\ latnál. Ha nem is zárnak í kiemelkedően jó eredmé­­< nyékét hozó évet, a tavalyi ? szintet mindenképpen tart-Í ják. A vállalat gondjai ellenére valamennyivel több terméket állított elő az idén, mint ta­valy. A pillanatnyi helyzet alapján úgy ítélik meg, hogy bízvást számíthatnak mintegy 92 millió forint nyereségre. S nem jelentéktelen adat, hogy a vállalat húsz százalékkal volt képes növelni a tőkés or­szágokba exportra menő áruk mennyiségét. A kivitel növekedésében minden bizonnyal szerepe van az önálló külkereskedelmi jog elnyerésének is. A vállalat idén január elsejétől saját ma­ga köti üzleteit, kérési az újabb, a jobb piacokat. Ennek a változásnak talán az a legnagyobb előnye, hogy közvetlenebb kapcsolat ala­kulhat ki vevő és eladó kö­zött. Alaposan lerövidíti ez az üzletkötések idejét, a dönté­gek megszületését. Az önálló külkereskedelmi Jog lehetővé teszi még a piaci feltételek változásához való rugalmasabb alkalmazkodást. Az eredmények azt sugallják, a vállalat kereskedői gárdája felkészült a bemutatkozásra. Az export növekedése ugyan­is nemcsak abban jelentkezik, hogy árut szállítottak a meg­lévő partnereknek, de szélesí­tették is értékesítési lehetősé­geiket. M. N. P. munkázva, beszélgetve telnek az órák. Az egyik asztalnál ké­pes rejtvényt fejtve, vár se­gítséget a szomszédoktól La­katos Ferenc: — ... Edward király lová­nak a színe? — Fehér I — vágják rá töb­ben is. — Nem, az nem jó. Négy kocka van, s a második betű „a ... A rejtvényfejtést rövid Idő­re abbahagyva mondja L:ka­­tos Ferenc: — Tíz éve mentem nyug­díjba, nem sokkal később let­tem a napközi otthon lakója. Bizony hosszú lenne felso­rolni a fontosabb évszámokat, állomásokat. Tudván, hogy nem vecsési születésű, kérde­zem: — Mikor s hogyan került Vecsésre? — Kolozsvári születésű va­gyok, az ország más városai mellett a fővárosban éltünk a 40-es évek végéig. Lakásunkat bombatámadás érte a háború alatt, ideiglenes szükséglakás után vettünk itt Vecsésen há­zat, költöztünk ide családos­tul 1948-ban. Ismét kezébe veszi a rejt­vényt, nem .okkal később hallom: — Megvan a négybetűs ki­rályi lószín: fakó ... Az asszonyok kézimunkáz­nak: térítőkét, alátéteket varr­nak. Egyikük azt mondja: — Hetvenhárom éves va­gyok, senkim nincs. Rossz a magány, az egyedüllét Isme­rősöm tanácsolta a napközi otthont: „próbáld meg, men­ned kell”. Sírtam is eleget akkoriban ... Egy éve vagyok itt, s mit mondhatnék? Na­gyon jó minden... ö is, mások is nagy-nagy szeretettel beszélnek a napkö­zi otthon háromtagú személy­zetéről, a lehetetlent nem is­merő, mindenkit őszintén meghallgató Erzsikéről, Végh Gyulánéról. A mindig derűs özvegy Ber­ger Pálné betöltötte a 84. évét. Akár évtizedeket is letagad­hatna — megjegyzésemet hall­va elneveti magát: — Szeretek ám táncolni még ma Is ... — Netalán táncra is perdül­ne néhanapján? — Természetesen, miért ne? Van egy „primadonnánk”, Margitka, ő zongorázik, éne­kel, jó hangulatot teremt. il Kicsit elkomorodik. — Négy felnőtt gyermekem közül már csak egy él, ő is távol. Kanadában, elvesztettem a férjem is... Mint vala­mennyi idős emberé, az én életem sem volt könnyű, be­járóként a fővároban dolgoz­tam, gyerekeket neveltem — gyermekgondozási szabadság nélkül. Kicsit u gondokat, múl­tat is felejtve, megnyitása óta, tizenegy éve járok ide a nap­közibe, ahol igazán jól érzem magam... A többiek által kedvesen be­cézett „primadonna”, a 79 éves Kovács Mihályné: — Névnapokról, fontosabb eseményekről soha nem elfe­lejtkezve, persze, nogy öröm­mel zongorázok, énekelek a közösségnek, ahová én is tar­tozom. — Talán a művészi pálya volt Margitka néni életútja? — kérdezem az élcelődést vál­laló, víg kedélyű asszonyt. — Nem, dehogyis. Csupán a kispesti szövőgyárban har­mincöt évet húztam le három műszakban ... A napközi lakói éppen a na­pokban köszöntötték E0. szü­letése napján Fáska Istvánnét, akitől mást is megtudtunk: — Itt az asszonyok tanítot­tak meg kézimunkázni, varrni — mutatja, amin dolgozik. — Asztali futó lesz, már a hete­dik. Nem eladásra csinálom, a család kapja mindegyiket. Persze, az idős asszony ké­zimunkáiból jutott a napközi otthonnak is, másoké mellett a szépen hímzett faliképé is a helyiségek falát díszíti. Csak­úgy a Kun Bé’a téri általános iskolások által ajándékozott papírmozaikképek. Beszélgetve, foglalatoskodva gyorsan röpül az idő. Egy pil­lanatra nyitunk be a 80 éven felüliek kellemesen meleg, csendes-pihenőjébe. Búcsúzásra sürget az idő — közeleg az ebéd. Jandó István Vasárnapi gondolatok f Véletlen találkozás füst Milán irta, hangoztatta, hogy életünk véletlen találkozások sora. Olykor ez felvillanyozó örömet jelent, máskor tragédiát, ez utóbbit ábrázolja Dürrenmatt Baleset-e. A legtöbb véletlen találko­zás szerencsére nem okozott ilyen szélsőséges helyzetet, csupán tanulságokban, felismerésekben gazdagít, módot nyújt az életvitel időszerű korrekcióira. Megyünk az utcán, s hirtelen mozdulatról ismerünk meg valakit, aki életünk egy bizonyos szakaszában tár­sunk volt, vagy csak érintőleg időzött abban a körben, ahol egykor tartózkodtunk. Sok meglepetés ér ilyenkor mindannyiunkat. Egykori rajztanárom, néhai Vitéz Mátyás, a lőcsei vá­rosképek jeles festője egy véletlen találkozásunk alkal­mával nem értette, hogy én, az egykori reménytelen eset lépek képek elé, járok szobrok között. Káprázott a sze­me, jól lát-e. Pedig ami történt, az 6 érdeme, akkor hosz­­szúra nyúlt, unalmasnak érzett műelemzései sok-sok év elmúltával értek nálam célhoz. Tegnap is különös dolog történt. Valaki hátulról át­karolt, s amikor észrevettem, hogy F. B. amatőr szob­rász köszön rám, már azon töprengtem magamban, hogy rövidítem a beszélgetést. Kabátja fekete szalagjára té­vedt a szemem — rutin együttérzéssel kívántam részvé­tet, gondolván, csak nem valamilyen egészen közeli hoz­zátartozó. Az volt — a kislánya —, akit 21 éves korában vesztett el. Sírt az én barátom az utcán, s én erősen rös­­telkedtem. Szégyelltem magam, hogy olyan gyorsan túl akartam rajta adni, s eszembe jutott, hogy mennyire kö­zömbös voltam F. B-vel sok alkalommal, milyen kevés időt fordítottam rá, s mikor értekezleten, tanácskozáson beszélgettünk, mennyire felületesen kezeltem problémáit. Nagyon tapintatosan ezt is szóba hozta, de csak szelíden, minden korholás nélkül. Szerettem volna megrántani H. G. Wells időgépét, és visszautazni a múltba sürgős kor­rigálásra. Nincs ilyen masina, csak a könnyei peregtek az én barátomnak, aki céltalanul állt az utcán. Fájt a vele szembeni gunyorosságom, s erős kívánsággal csak azt óhajtom, hogy bárcsak ö mintázhatná meg a legszebb szobrot, hogy ez gyógyítsa valamelyest mérhetetlen fáj­dalmát. Bizony e véletlen találkozásoknál az is kiderülhet, hogy nem vagyunk olyan jó emberek, mint amilyennek kép­zeljük magunkat.,. Losonci Miklós Rendezési terv híján Ha felépülhetnének a házak... Az agglomerációs körzet községei közt szerencsés településnek tűnhet Solymár és Nagykovácsi. Mindkettő gyönyörű fekvésű, tiszta levegőjű, .erdők, hegyek között megbúvó, kedvelt kiránduló- és üdülőhely. Budapestről könnyen megközelíthetők, a BKV kék autóbuszai szál­lítják az utasokat. Sok budapesti bérházlakó vásárolt telket ebben a könyezetben, ahol hosszabb utazás nél­kül is élvezhetik a természet szépségeit. Maradnak a fiatalok Seres István, a solymári Ta­nács vb-titkára elmondta, hogy mindez befolyásolja a község fejlődését. — Az elmúlt néhány évben nagyon megnőtt az érdeklődés Solymár iránt. A PEMÜ, a PEVDI, a Cserépgyár, a Ve­gyesipari Szövetkezet, a Roz­maring Tsz állandó munka­lehetőséget kínál. Tőlünk ke­vesen járnak dolgozni Buda­pestre, inkább foglalkoztat­ják a környező község lakóit is. Mivel munkát találnak, s a főváros közeli, könnyen elér­hető, a fiatalok sem költöznek el. A lakosság száma állan­dóan nő. Rengetegen szeretné­nek családi házat építeni a helybéliek közül. Még többen pedig — főleg a lakásgonddal küszködő budapestiek — itt szeretnének letelepedni. — Mivel a községnek nincs részletes rendezési terve, a tartalék lakóterületeinket nem tudjuk felparcellázni. Évek óta csak magántelkek megosztá­sával, vagy régi házak lebon­ünnepre pecsenye A szigetcsépi Lenin Termelőszö­vetkezetben négy éve foglalkoznak kísérleti jelleggel a kecsketartással. Elsősorban a jó hús- és tejtermelő fajtákat tenyész­tik. Jelenleg több mint háromszáz az állomány, s a szaporulatot úgy időzítik, hogy hús­­vétra és kará­csonyra tudjanak exportálni pecse­­nyegidát. I fásával jutnak a solymáriak * építési területhez. Nyaralóban laknak — A másik nagy problé­mánk a zartKerten, üuülote­­rúletek rendezese. Az JUUU la­kótelek mellett 2öOU üdülőtelek van a községöen. Az Évái­tól kaptuna ugyan támogatást egy kísérleti jellegű, közterület szabályozási terv elKeszitésére a zártkertes, mezőgazdasági művelésű területeinkre, de a tendencia az, hogy elképzelé­seink ellenere ez a környék is üdülőkörzetté fog fejlődni, akár akarjuk, akár nem. A helyi lakosság aktív, dolgozó réte­ge mar nem műveli a zártker­teket. A fiatalok elhelyezked­tek az iparban, vagy a Roz­maring Tsz-nél. Az építkezés­hez, családalapításhoz viszont szükségük van arra a nagyoob összegre, amit a számukra nél­­küiöznetövé vált telekért kap­hatnak. így a zártkertek nagy részét budapestiek vették, s veszik meg nyaralót szeret­nének rá építeni. Ezen a terü­leten viszont csak 3U négy­zetméteres alapterületű épüle­teket engedélyezhetünk. — Az üdülőkörzettel hasonló a helyzet. Egyre gyakoribb, hogy a nyaralót a felcsepere­dett gyermekek vagy a nyugdí­jas szülők a lakásgondjuk megoldására állandó lakhely­ként használják. Számolnunk kell azzal, hogy a nyaralók egy részét családi házzá sze­retnék alakítani. Ha a belte­rületbe vonnánk ezeket a tel­keket, közművesítenünk kelle­ne. Szép környezet Nagykovácsiban valamivel jobb a helyzet. Bár itt sincs a Pest megyei Tanács által jóváhagyott rendezési terv, idén mégis parcellázni tudtak egy területet, mely már 12 éve a tanács tulajdonában volt. A 113 építési telket 450 igénylő várta. Az elosztáskor a helyi lakosok részesültek előnyben. Tokodi Zoltán ta­nácselnök elmondta, hogy még toyábbi 25—30 telekre számí­tanak, melyeket az ÓTP-nek fognak átadni. Az igénylők 75 százaléka nem helybéli. Ide is a környezet szépsége, a fővá­ros közelsége, a jó közlekedés vonzza az embereket. A rész­letes rendezési terv elkészül­téig azonban Nagykovácsiban sem kecsegteti a letelepülni vágyókat több remény, mint Solymáron. Márványt Ágnes Viszontagságok után Sokszögeszterga A találmány csaknem más­fél évtizednyi történetében úgy tűnik, végre zöldutat kap a sokszögeszterga gyártása. A miskolci Gellért Károly négy országban is szabadalmaztatott gépi berendezése iránt már korábban is számos külföldi cég érdeklődött, ám készítésé­re nem akadt vállalkozó. A sokszögeszterga sokszögű ten­gelyeket esztergál, tizennégy­­féle tengelyprofilt készít, amel­lett, hogy mindent tud, amit a hagyományos gépek. Hasz­nálatával az élőmunka-ráfor­dítás csaknem a felére, a szer­számköltség csaknem a tizedé­re csökkenhet. A hetvenes években a felta­láló által is felkeresett hazai vállalatok a világpiac pangá­sára, a kereslet hiányára hi­vatkozva utasították el a so­rozatgyártást. Két esztendeje azonban az OKISZ felkérésé­re a nagykállói Vasipari Szö­vetkezet vállalkozott arra, hogy tárgyal a feltalálóval az eset­leges sorozatgyártás feltételei­ről. A Licencia Külkereskedel­mi Vállalat az innovációs alap­pal közösen anyagilag is támo­gatta a szövetkezetét. Közve­títésével kötöttek együttműkö­dési szerződést a nagykállóiak — hazai társra nem akadván — az NSZK-beli Rahn KB céggel. Az előzetes megálla­podás értelmében Magyaror­szágon készül majd a sokszög­eszterga két fontos alkotóele­me, a berendezés lelke, az or­sóház és a szegnyereg. Ezt az NSZK-ba szállítva a külföldi partner szereli föl az alapgé­pekre és egyúttal gondoskodik a piackutatásról és az értékesí­tésről is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom