Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-10 / 264. szám

SSS, nf , • : - , I 1982. NOVEMBER 10., SZERDA Nemcsak haszon - felelősség is Le kell rövidíteni az áru útját Beszélgetés Csonka Tiborral, a Pest megyei Tanács elnökhelyettesével A SZÖVOSZ elnöksége november 2-i ülésén úgy döntött, hogy a Pest megyei Zöldség-Gyümölcs Kereske­delmi Szövetkezeti Vállalatot 1982. december 31-ével — vagyonának megosztásával — átszervezéssel megszünteti. Jogutódja a Budapesti Zöldért; vagyonát ezen vállalat, valamint a Pest megyei áfészek között osztják szét. Az átszervezés előzményei­ről, okairól, a Pest megyei zöldség-gyümölcs felvásárlás, értékesítés várható alakulásá­ról, az ellátási feladatokról be­­szégettünk Csonka Tiborral, a Pest megyei Tanács elnökhe­lyettesével. A Miért vált szükségessé a Pest megyei Zöldért megszün­tetése, a zöldség-gyümölcs ke­­rekedelem átszervezése? Többcsatornás beszerzés — Megváltozott gazdasági körülményekhez igazodva a Gazdasági Bizottság 1981 már­ciusában határozatot hozott többek között arra, hogy ter­melőtől a fogyasztóig az áru útját lehetőség szerint le kell rövidíteni. Ezzel zöld utat ka­pott a kiskereskedelemben a többcsatornás árubeszerzés, s a nagykereskedelem kihagyásá­val a közvetlen beszerzés. Egy­két éve a Zöldértek területi elhatárolódása is megszűnt, s ekkortól az országban bárhol vásárolhattak. Ugyanez a másik oldalról, a termelők részéről úgy jelent­kezett, hogy ott és annak ad­ták el az árujukat, akinek jó­nak látták, pontosabban, aki­nek érdemesebb volt. Az áru útjának ilyetén lerövidítése és gyorsítása a könnyen romló zöldség, különösen a gyümölcs esetében biológiai, minőségi nyereséggel is jár. A megye mezőgazdasági nagyüzemei te­hát közvetlenül szerződtek és szállítottak a feldolgozóipar­nak, az állandó biztos,.piacot jelentő budápesti Zoldertnék, a kiskereskedelmnek. A Pest megyei Zöldért viszont ráfize­tett, mivel tevékenységében szép fokozatosan a kevésbé nyereséges, sőt, kifejezetten nem kifizetődő munka, pél­dául a téli tárolás került túl­súlyba. Ehhez járult, hogy aránytalanul nagy központi apparátust kellett fenntarta­niuk. Sok kár származott a körülményes értékesítési for­mából. Magyarán: oz áru ide­­oda utaztatása miatt nem a be­vétel, hanem a kiadás, a selejt növekedett. Legjobban az áfészek j* Ez, vagyis a Zöldért meg­szüntetése és a zöldség-gyü­mölcs kereskedelem átszerve­zése volt a legjárhatóbb út? — Hosszú ideig kerestük a megoldás útját-módját. Szük­ség volt széleskörű tájékozó­dásra, az alapos elemzésre, a lehetőségek számbavételére és értékelésére, hiszen a tét nagy; olyan megoldást kellett talál­ni, hogy a zöldség-gyümölcs termelők megtalálják számítá­sukat, ugyanakkor Pest me­gyében az ellátás zavartalan, az eddigieknél jobb legyen. .Mivel, a Zöldért kiskereske­delmi hálózattal is rendelke­zik, kézenfekvő, hogy ezt leg­jobban a területen boltokat üzemeltető áfészek tudják hasznosítani. Az áfészek tehát megkapják a Zöldért üzleteit, s új boltok építése helyett azo­kat átprofilozva sokat javít­hatnak az élelmiszer-ellátáson. Ekkortól az összes szövetkeze­ti élelmiszerboltban zöldséget és gyümölcsöt is kell állandóan árusítaniuk. Ez, mármint a zöldség-gyümölcs folyamatos árusítása nem volt a felada­tuk, hiszen ott állt a szomszéd­ban a Zöldért-üzlet. Az áfészek ezután felvásárolják a kistermelőktől az árut, szerző­déses alapon vesznek a gazda­ságoktól, és ellátják a terüle­tük lakosságát. m Egyetlen áfész sem tud azonban, legyen akár olyan nagy a területe, mint a Dél- Pest megyeié, önellátó lenni. Ki szállít oda a Zöldért helyett például burgonyát vagy mást, ami kevés termett? — A szövetkezetek eddig is számos területen együttműköd­tek, .s a •zöldség-gyümölcs ke­reskedésben viszont, másként nem is tudnak méglenni. Ez árú tárolására, s ezért a mi­előbbi értékesítésre töreksze­­érdekük is, hiszen a körzetük­ben megtermelt árut el kell adniuk. A lakosságot pedig csak úgy tudják ellátni, ha máshonnét is, úgymond a le­hető legrövidebb úton szerez­nek be árut. S hogy egymással hogyan üzletelnek, az már az ő dolguk. Jó ötletnek látszik, mindössze két-három személyt foglalkoztató koordináló iroda létrehozása. Ez az iroda ter­mészetesen nem szerződne, nem foglalkozna felvásárlás­sal, értékesítéssel, vagyis a termék árához árrést, nyeresé­get "nem számolhatna föl, ha­nem közvetítene, az árut disz­ponálná. Fontos továbbá, hogy az áfészek a termelőkkel szo­ros kapcsolatot alakítsanak ki. Jelenleg a gazdaságoknak pénz és technikai felszerelés hiánya miatt nincs módjuk az áru tárolására, s ezért a mi­előbbi értékesítésre töreksze­nek. Az áfészek most megkap­ják a Zöldért felszerelését, tá­rolóit. Az áfészek tehát a gaz­daságoktól közvetlenül és azonnal felvásárolhatják az árut, majd a felesleg egy ré­A termelőtől a fogyasztóig Megszűnik majd egy láncszeip^ Tuza Sánderné dr-aak, a MÉSZÖV elnökének nyilatkozata A Pest megyei Zöldért Vállalat további működését a megyében kialakult áruforgalmazási struktúra nem in­dokolja. Az új követelmények szerinti feladatokat a me­gye áfészci, valamint a budapesti Zöldért magasabb színvonalon és gazdaságosabban képesek megoldani. (A SZÖVOSZ-elnökség november 2-i határozatából.) AZ ÉRDEKEK EGYEZTETHETŐK A zöldség-gyümölcs kereskedelem átszervezéséről Tehenek a fejőálláskan A Hcrceghalmi Kísérleti Állami Gazdaságban 1981-ben adták át rendeltetésének az új, szakosított szarvasmarhatele­pet, ahol kilcncszáz tehenet tartanak. Ebből hetszázat fejnek, a többi elles előtt áll. A szaporulat két hónapig a telepen ma­rad, majd az üszőtclcprc kerül továbbtenyésztésre. Képünkön: modern, Alfa-Laval rendszerű fejőállásokban a tehenek. szét és a téli, tavaszi ellátás­hoz szükséges mennyiséget tá­rolni tudják. Ennek a kocká­zatát közösen vállalhatják. Kö­zös érdek legyen az is, hogy abból mennyit tudnak értéke­síteni. Éppen ezért mi nem ha­tározzuk meg, hogy az áfészek hogyan tevékenykedjenek, de azt tudni kell, hogy közös ér­dekeltségen alapuló együttmű­ködés nélkül nem boldogul­hatnak. Lehet ez gazdasági tár­sulás, szerződéses viszony, vagy közös vállalat; a lénye­ge, hogy a lakosság folyama­tos és zavartalan ellátását kell szolgálnia. Átmeneti hátrányt sem • Az ítészek ezek szerint ez­után felelősek körzetük zöld­ség-, gyümölcs-, burgonyaellá­tásáért Is? — A megyei tanács az át­szervezéssel egyetért. Hang­súlyozandó azonban, hogy az utódoknak az ellátási kötele­zettséget át kell vállalniuk, beleértve a kevésbé gazdasá­gos téli tárolást ts. Hogyan, milyen formában oldják meg, az már attól függ, hogyan él­nek az önállóságuk adta lehe­tőségekkel. De abból nem en­gedhetünk, hogy az átszerve­zés — amely a lakosság jobb ellátásáért történt — akár át­menetileg is éppen számukra hátránnyal járjon. Az átadan­dó Zöldért-objektumok álla­mi támogatással épültek. A tu­lajdonjog átvétele kötelezett­séggel, felelősséggel jár. De az áfészek ettől függetlenül, ed­dig is feleltek körzetük keres­kedelmi ellátásáért. Ennek tel­jesítését többek között a te­rületileg illetékes tanácsok el­lenőrizték. Ezután is, s az át­szervezést követő hetekben, hónapokban különösen élnek ezzel a jogukkal és kötelessé­gükkel. Természetesen a szö­vetkezeteknek figyelemmel kell lenniük a gazdaságossága ra, a volt Zöldért-objektumok, kirendeltségi épületek, eszkö­zök, tárolók stb. kihasználásá­ra. A tárolókat például egyéb célokra is használhatják, csak a kiegészítő tevékenység nem mehet az alaptevékenység, az ellátás rovására. De, azt hi­szem, ez nem is fog különö­sebb gondot okozni, hiszen ezek az érdekek összeegyeztet­­hetöek. Az áfészeknek és a termelő gazdaságoknak, a szakcsoportoknak érdekük a gazdaságos értékesítés, ugyan­akkor a tagságuknak, dolgo­zóiknak érdeke a zavartalan, az eddiginél jobb ellátás. Szenté Pál Nemzetközi konferencia Orvostanscskozás a fővárosban A Szocialista Országok Or­vostudományi Társaságai Szö­vetségének VIII. konferenciá­ja kezdődött meg kedden a Gellért Szállóban. Dr. Schul­­theisz Emil egészségügyi mi­niszter és dr. Zoltán Imre, a MOTESZ elnöke köszöntötte a résztvevőket — Bulgária, Csehszlovákia, az NDK, Ku­ba, Lengyelország és a Szov­jetunió — Orvostudományi Társaságai Szövetségének kül­döttségeit, akik beszámolnak szövetségük munkájáról, együttműködésük, a nemzet­közi tudomC~yos szervezetek­ben kifejtett tevékenységük eredményeiről. Dr. Nyergos Gábor, a MO­­TESZ főtitkára arról tájékoz­tatta a résztvevőket, hogy szövetségük az utóbbi három évben a Magyar Mentésügyi Tudományos Társasággal, a Magyar Kórház Szövetséggel és a Magyar Pszichiátriai Társasággal gyarapodott. kezeti munkába integrált mó­don történő, magasabb szín­vonalú és hatékonyabb ellá­tására, az eszközök és a sze­mélyi állomány komplexebb hasznosítására.” — szól a ha­tározat. Nem új adminisztráció A fentiek értelmében a Dél- Pest megyei Áfész a ceglédi, a Vác és Vidéke Afész a váci, a Gödöllő és Vidéke Áfész a gödöllői, a Nagykáta és Vidé­ke Áfész a nagykátai, a Tápió­­szele és Vidéke Áfész a tápió­­szelei, a Nagykőrös és Vidéke Afész a nagykőrösi, a Dabas és Vidéke Áfész a dabasi fel­vásárló telepeket veszik át, azoknak feladataival együtt. (A dabas—gyóni, a Soroksári úti, illetve a Zöldség-Gyü­mölcs Feldolgozó Gazdagági Társulásban lévő Zöldért-va­­gyon s a Bosnyák téri egység tulajdoni kérdéseiben később születik állásfoglalás.) Nem érintettek az átszervezésbeh Ráckeve, Öcsa, Pécel vidéké­nek áfészei, sem a vagyon, sem a tevékenység átvételé­ben. Azokra a dolgozókra, akik a Zöldértnél részt vettek a forgalmazásban, számíta­nak az új szervezeti keretek­ben is. Tapasztalataikra, szak­tudásukra szükség van, akár bolti hálózatban voltak, akár gépkocsit vezettek, akár ra­kodtak, vagy felvásárlással, az áru mentésével foglalkoztak, illetve vezették a különböző egységeket becsülettel, egé­szen idáig. Kérdezhetik most sokan: mi változik tulajdonképpen? Csak cégtábla-átfestés lesz? Hiszen maradnak a telepek, a dolgozók, minden. Aki azon­ban csak ebből ítél, vakvá­gányra téved. Nem veszi ész­re az alapvető célt: ne legyen közbeeső állomás az áru út­jában a Zöldért, ám helyette valamely más adminisztráció sem. Ezzel szolgálunk egy másik közös elképzelést: ke­vesebb legyen a kereskede­lemben a költségrárakodás miatti áremelkedés, kapjon a termelő megfelelő pénzt az árujáért, s a vásárló is elfo­gadható áron vehesse meg mindazt, amit a piacon keres. Senki nem állítja, hogy ez­zel az átszervezéssel mindent megoldunk. Előfordul bizo­nyára — mint mindenütt, ahol a kereslet-kínálat parancsol — átmeneti elégedetlenség. Továbbra is az újságok első oldalán marad a téma. Ez azonban hasznos is lehet, élénkebbé válik a verseny a vevőkért. Kijelenthetjük azonban: ha legalább olyan marad a termelési kedv és az üzleti kínálat, mint az idén volt, már megérte az átszer­vezést végrehajtani, mive! nem terheli többé a népgaz­daságot az a 20—40 millió fo­rintos Zöldért-veszteség, ami­vel az utóbbi időben .számol­ni kellett. Jobb lesz így a fo­gyasztóknak is, a fogyasztási szövetkezeti mozgalomnak is. Legyen-e a jövőben szerve­ző-koordináló gazdasági tár­saság, amelyben részt vesz- a termelő, a feldolgozó, a nagy­­kereskedő. kiskereskedő? Ez még döntésre vár. „Az elnök­ség indokoltnak tartja, hogy n szövetkezetek és a Budapesti Zöldért tovább fejlesszél* kapcsolataikat egymással, va­lamint a termelő gazdaságok­kal és önkéntesen, gazdasági érdekeltségük alapján dönt­senek abban, hogy a fejlődő kapcsolatok jellegének az együttműködés milyen jogi formái felelnek meg a leg­jobban." Pest megyében a fogyasztá­si szövetkezeteknek mintegy 300 ezer tagja van. Valamcny­­nyiüknek érdeke, hogy a ver­senyben a hármas követel­ménynek — színvonalas áru­ellátás, kistermelői tevékeny­ség segítése, nyereség előte­remtése — eleget tegyenek. A SZÖVOSZ-elnökség dönté­se mindenkeppen népgazdasá­gi érdeket kifejező döntés volt. érvényesül talán olyan mér­tékben, mint éppen a zöldség­gyümölcs fronton. Ha sok te­rem. az a gond. Ha kevés, ak­kor az, hogy valamit valami­vel pótolni kell’, de olcsón. A zöldségellátás állandóan a kri­tika pergőtüzében áll: miért nem lehet megtervezni a mát, a holnapot? Sok a kockázat. Az időjárás: 20—50 százalékig szól bele. Romlandóság: az áru 20—40 százaléka gyorsan .önkremegy, ez kizárólag a kereskedelem vesztesége. Szállítás: ha egyik területen nem termett elég, máshonnan kell hozni, ez azt jelenti, hogy az ezzel járó költségemelkedést (esetenként az ár 10—30 százaléka) vala­kinek vállalnia illik, termelő­nek, felvásárlónak, értékesí­tőnek. Elfogadható áron A tervszerűséget 50—70 szá­zalékos mértékben képesek megzavarni a különböző fel­sorolt — és a nem is említett — tényezők, a kiesést azonban rendszérint mindenki a másik rovására igyekszik pótolni. A Gazdasági Bizottság 1981. március 4-i határozata szerint a zöldségforgalmazás alapkér­dése: megoldani úgy, hogy a vállalat számára nyereséget hozzon, ugyanakkor a vevő még elfogadhatónak tartsa az árakat és megvásárolja a kí­nálatot — de a termelő is úgy vélje, érdemes foglalkozni a dologgal. A versenyben a Pest me­gyei Zöldért Vállalat alul­maradt. A tárolásban is túl nagy kockázatot vállalt, jelen­tős mennyiségű árut vett át az értékesítés — és szerződés — biztos lehetősége nélkül. A gazdálkodás sörán nem szá­molt azzal, hogy az új terme­lői érdek: akkor növelhető a nyereség legjobban, ha közvet­lenül a felhasználóhoz szállí­tunk. A szabályozók — a nép­gazdaság helyzetéből kiindulva — olyan vállalati (szövetkezeti, állami gazdasági) és kisterme­lői érdek kifejezőivé váltak, amely szerint az áru útjának fizikai és adminisztrációs ér­telemben egyaránt rövidülnie kell. Itt is érvényes az, hogy két pont között legrövidebb távolság az egyenes: termelő­től a fogyasztóhoz. A termelő­­szövetkezetek és az áfészek ezt egy gondolatnyi idővel hama­rabb megértették, s így is szer­vezték a termelést és értékesí­tést. Termelésük 10—13 száza,é­­kát dolgozták fel saját üze­meikben például a Duna, i Rozmaring, a ráckevei Arany­kalász, a Ferihegy termelőszö­vetkezetek. valamint a török­bálinti, a monori állami gaz­daságok. (A megye saját hű­tőkapacitása is megduplázó­dik 1985 végére.) Az áfészek a kistermelőkkel megtermelte­tett zöldség-gyümölcsféléknek 50—78 százalékát közvetlenül értékesítették a megye bolt­jaiban, illetve külföldi piacok­ra. Magyarán: a forgalmazás a gyakorlatban már kiiktatta az útból a Pest megyei Zöldértet. A SZŐ VOSZ elnökségének idézett határozata már csak rögzítette a valóságban meg­lévő tényt — s a gazdaságta­lan tevékenység ódiumát nem vállalja tovább. Az elnökség 1983. január elsejével a Zöld­ért kiskereskedelmi boltokat a területükön működő ,áffé­szeknek átadja. A zöldség­nagykereskedelmet szolgáló eszközöket,- az áfészek, illetve a Budapesti Zöldért veszik át, az ellátás feladataival együtt. „Az elnökség felkéri az érintett szövetkezetek igazga­tóságait, hogy döntsenek a te­vékenység és a vagyon átvé­telének kérdésében és dolgoz­zanak ki intézkedési progra­mot a feladatoknak a szövet­forgalmazás vonalában. Ez az a vonal, amelyben a felsza­badulás óta a legtöbb szerve­zeti módosítás történt — s ta­lán ezért is — a piacokat, üz­leteket járva akt tapasztaljuk, hogy általában jó a zöldség­gyümölcs ellátás. Miért ez az újabb átszervezés tehát? Alapvető okainak egyike az. hogy a burgonya, illetve a zöldségfélék, gyümölcsök for­galmazásának korszerűsítésére foganatosított kormányintéz­kedések hatására Pest megyé­ben a kis- és nagytermelők jórészt kiépítették közvetlen kapcsolataikat mind a lakossá­gi ellátásban, mind pedig a feldolgozásban részt vevő szer­vezetekkel. Tavaly a szóban forgó árunak több mint felét adták el ilyen módon a kon­zerviparnak. a hűtőiparnak, a Hungarofructnak, a Budapesti Zöldért-nek. A termésnek mintegy tíz százalékát saját üzemekben dolgozták fel. tíz­­tizenkét százalékát az áfészek vették át, töredékét pedig a termelők saját boltjaikban ér­tékesítették. Ezekből az ada­tokból is nyilvánvaló, hogy a megyei Zöldért útján a ter­mésnek alig egy tizede került forgalomba. Óriási versenyfutás * i A szerkezetváltozás most elsősorban azt jelenti,' hogy a Zöldért kiválik a korábban emlegetett teunelés-értékesílés vonalból. A jövőben fő tevé­kenysége — a szakmában leg­kevésbé jövedelmező — téli tárolás maradna. Ha már jövedelmezőségről beszélünk, mondjuk ki: óriá­si a versenyfutás. A termelő azért küzd, hogy minél ol­csóbban állítsa elő az árut, minél magasabb szinten fel­dolgozva egyre többért tudja eladni, magyarán az egész mű­velet legyen minden eddiginél nyereségesebb. Miért harcol a fogyasztó? Azért, hogy egész évben, minden árucikkből jó minőségűt, frisset kapjon, nagy választékban, minél keveseb­bért. (A nyers zöldségféléknek mind fokozottabban jelentenek „konkurrenciát” a konzervek.) A kereskedőnek természetesen az a célja, hogy a lehető leg­kisebb ráfordítással a lehető legnagyobb hasznot érje el. Hol ütköznek ezek a külön­böző érdekek? A piacon — és csakis a piacon. A kereslet-kínálat szabályo­zó törvényszerűsége sehol sem A Pest megyei Zöldért Vállalat egyik láncszeme a sok szektorú zöldség-gyümölcs, burgonyatermesztés, -feldolgo­zás, nagy- és kiskereskedelmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom