Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-26 / 278. szám

8 kMíop 1982. NOVEMBER 26., PÉNTEK A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT PEST MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE (Folytatás a 7. oldalról.) tás mindig fennállt, de ilyen kézzel­fogható közelségben ritkán mutatko­zik, mint most. Igaz. gyakran elmondjuk a politi­ka elsődlegességéről szóló marxi ta­nítást. Nem arról van szó, hogy a politika mindenek felett, hanem ar­ról, hogy elsődlegesen politikai szem­mel, a politika oldaláról kell közelí­teni a gazdaságot. Vagyis úgy kell a gazdaságot irányítani, hogy a cél és annak megvalósítása ne veszélyez­tesse a politikát. Ezért soha ilyen gonddal nem elemezték a pártszer­vezetek a legfontosabb gazdasági fel­adatokat, a gazdálkodás hatékonysá­gát, az export fokozására és az im­port kiváltására nem kutatták így a lehetőségeket. Egy szóval azt mond­hatjuk, hogy a területi pártszerveze­tek az összes alapszervezettel össze­fogva igyekeztek érvényesíteni a köz­ponti elgondolásokat. Ahogyan az ország egész gazdálko­dására sokféle külső és belső hatás nyomást gyakorolt, ugyanúgy a Pest megyei termelő üzemekre nagy ter­het rótt a gyakori szabályozók módo­sítása, a nyereséget elvonó és impor­tot nehezítő váratlan intézkedések. Sok gondot okoztak az árrendszer évközi módosításai és a munkaerő­ellátottság területén nem javuló helyzet. A gazdálkodás változásai vállalatainkat az iparban és a mező­­gazdaságban egyaránt különböző fel­­készültségi szinten érték. Tudjuk, hogy párt- és kormány­vezetésnek.az segített volna sokat — elemezte a helyzetet'a továbbiakban Cservenka Ferencné. ha a lehetősé­gek átgondolt mérlegelése után, az új helyzethez alkalmazkodva vala­miféle robbanásszerű változást tud­tunk volna előidézni. Sajnos ezt sem országosan, sem területenként nem lehetett, nem tudtuk megvalósítani, a nagy erőfeszítések ellenére sem. A gazdaságok igyekeztek, hogy a nép­gazdaság igényeit minél megfelelőb­ben tudják kielégíteni, de az előállt új helyzetre sem politikailag, sem szervezetileg nem voltak igazán fel­készülve. A megye termelési muta­tói minden évben az országos átlag­nál szinte kivétel nélkül jobban ala­kultak, de az ország egészére jellem­ző állapotoktól igazából nem tudtunk elszakadni, illetve kedvezőbb irány­ba gyorsabban eltérni. Erőfeszítések az egyensúly javítására Az előállt helyzetből adódóan tör­vényszerű, hogy a megye gazdaságai a korábbi időszakhoz képest összes­ségében és évenként is differenciál­tabban fejlődtek. A vállalatoknál a korábbinál gyakrabban jelentkeztek pénzügyi nehézségek, például: a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat, a Ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet és ez évben vár­hatóan egyik állami gazdaságunk is veszteséges lesz. Sok irányú megyei összefogásra van szükség ahhoz, hogy immár hét­nyolc éve a megyében egyetlen ter­melőszövetkezetet sem kellett sza­nálni. Ugyanakkor vannak vállala­taink, amelyek a kezdeti nehézségek­kel jól tudtak megbirkózni, és egy rövid idő múlva, részben bizonyos körülmények változásának hatására, is, de kétségtelenül saját erőfeszíté­sek révén, ki tudtak lábalni a gon­dokból. Ilyen például az ikladi Ipari Műszergyár, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, vagy a Forte és még so­kan mások. Végül is az iparban az 1980—82-es éveket a feltételekhez va­ló alkalmazkodás és a teljesítmények növekedése jellemezte. A vállalatok, "a szövetkezetek nagy erőfeszítéseket tettek a népgazdasági egyensúly javításáért, mert saját bő­rükön is érezniük kellett, hogy nehe­zült a Közös Piac korlátozása miatt az exportértékesítés. Nem csak az eladás nehézségei, hanem az értéke­sítésre került cikkek gazdaságossá­ga is romlott. Ugyanannyi bevételért iparvállalataink vagy szövetkeze­teink olykor 1Ö-20 százalékkal több terméket kellett, hogy adjanak, ösz­­szehasonlítható áron 1981-ben 2,2 százalékkal több terméket gyártot­tunk, míg 1982-ben már 3 százalék­kal. folyó áron 14 százalékkal növe­kedett az elmúl!, évekhez képest. A megye mezőgazdaságában a ter­melés továbbra is dinamikusan fej­lődött. Az üzemek termelési értékü­ket évi 16 százalékkal növelték. A ter­melés feltételei folyamatosan javul­tak az alaptevékenységnél és tovább bővült, még sokirányúbbá vált a ki­egészítő tevékenység. Sok termelő­szövetkezet érdemel elismerést kivá­ló eredménye miatt. A gabona- és hústermelés növelé­sére megyei szinten akciót hirdet­tünk. Ennek hatására megállt a ga­bona-vetésterület csökkenése. Sőt né­mileg növekedett és a termelési ered­ményekkel is elégedettek lehetünk — mondotta a pártbizottság első titká­ra. — A napraforgó-termelés csak­nem háromszorosára emelkedett. Folytatódott a szőlő-gyümölcs ültet­vények megfiatalítása. A nagyüzemi zöldség termőterülete viszont az ala­csony jövedelmezőség miatt csökkent. Az állattenyésztésben a fejlődés egyenletes és dinamikus volt. Az el­múlt három év alatt a hústermelés közel 15 százalékkal haladta meg az 1979-es szintet. A tejtermelés éven­te 6 százalékkal emelkedett és a nagyüzemek fajlagos termelése 4809 literes megyei átlag körül alakul. Je­lentős továbbá a tojás-, és a gyapjú­termelés és mindebben nagy szerepet játszanak a sokoldalú integrált ház­táji kisegítő gazdaságok. 1981-ben az iparvállalatoknál a nyereség 21 szá­zalékkal volt magasabb, mint az elő­ző évben. Ügy tűnik, hogy 1982-ben 21-22 százalékkal emelkedik a nye­reség. A mezőgazdasági üzemek nye­reség évente átlagosan 10 százalék­kal emelkedett. Az egyik pártbizott­sági tag úgy fogalmazott, hogy a „me­zőgazdaság eddig még kibírta a sza­bályozókat”. De az aggodalom hang­ja is hallatszik. Cservenka Ferencné ezután néhány ellentmondásról szólott, a többi kö­zött például megemlítette, hogy a szabályozók, elvonások szükségszerű szigorodása mellett, azokkal egy idő­ben gyakori, hogy a több termést nem veszik át, rengeteg zöldség, gyü­mölcs megy tönkre. Például: ebben az évben különösen a nyári és kora őszi zöldségfélék értékesítésével volt sok gond. Tartanak attól, hogy a fejlesztések visszaszorítása miatt a géppark le­robban és fontos beruházások elma­radása károkat okozhat a továbbiak­ban. Megemlítette az abonyi Űj Világ Termelőszövetkezet példáját, a tsz 300 tonna nyári, illetve kora őszi ká­posztára szerződött, ötszáz tonna termett, ebből a ZÖLDÉRT mindösz­­sze 60 tonnát vett át, a tsz nyakán maradt terményt beszántották, a pia­con pedig eközben drágán jutott a vásárló a káposztához. Hasonlóan járt a szigetszentmikló­­si Duna Tsz a leszerződött salátájá­val és karfioljával. Terményeinek még a felét sem vették át. A túrái Magyar—Kubai Barátság Tsz. a gyáli Szabadság Tsz-ben ugyanez ismétlő­dött meg. Az utóbbi gazdaság sárga­répa- és paradicsomtermésének még három százalékát sem vették át! i Nem szűnt a feszültség az építőiparban Amikor az iparról általában be­szélünk, folytatta Cservenka Fe­rencné, szedetném külön kiemelni az építőipart. A megyei vezetés szá­mára rendkívül sok operatív felada­tot adott és ad változatlanul a me­gye építőipara. Igaz, hogy a megyé­nek van egy állami építőipari vál­lalata, de az a szükségletnek csak Oktatás a szentendrei tanuszodában Az érdi Áfész Aruház és parkolója töredékét tudja teljesíteni és ahhoz, hogy megvalósíthassuk terveinket, mintegy száz építőipari egységet kell foglalkoztatnia a megyének. Miköz­ben mi Bács megyétől Nógrád, Veszprém, Győr megyéig minden létező kapacitást felkutatunk és igénybe veszünk, mintegy három­­milliárd forintnyi évi kapacitást mi adunk át a fővárosnak. Nemcsak óriási szervező .munkát igényel ez, hanem rengeteg apró munkát is vállalnunk kell és meg­hirdetett elveinktől gyakran el kell térnünk a tekintetben, hogy egy pártszervezet meddig mehet el az operativitásban. A valósághoz hozzátartozik, hogy az állami építőipari vállalatok ter­melése apad, elsősorban a fizikai létszámcsökkenés következtében. Területeinken olyan átszervezések is voltak, amelyek még erőteljesebb létszámcsökkenést eredményeztek. A PÁÉV-nél mindig gondot okozott, hogy a megyék között is az alacso­nyabb bérkategóriába tudott csak kerülni, de külön feszültségeket idéz elő, hogy fővárosi székhellyel me­gyei bérezési kategóriába tartozik. Az is mindig feszültséget jelentett, hogy a megye és a főváros területén együttesen soha nem alakult ki az igényeknek megfelelő kapacitás. Külön problémát okoz a kötött, vagy szabadáras építkezés léte. A kötött­árasok szinte kivétel nélkül ráfizeté­sesek. A beruházások előkészítése sem fejlődött a kívánt mértékben. Sok a tervezési hiányosság és rendkívül bonyolult a beruházások adminiszt­ratív előkészítése is. Az építés minősége változatla­nul feszítő gondot okoz. Szóvá kell tennünk, hogy évtizedek óta küsz­ködünk a lapos tetejű épületek tető­­szigetelésével. Szinte nincs közöttük olyan, amelyben rövid időn belül ne lett volna gond az átadás után. E pillanatban is 1700 körüli azoknak a pereknek a száma, amelyeket az OTP indított a kivitelezőkkel szem­ben, tetőbeázások miatt. Változatla­nul sok a szakipari hiba és a garan­ciális javítások elhúzódnak vagy meg sem valósulnak. Gyakran kér­dezik-tőlünk, meddig mehet még ez a példátlan állapot az építőiparban? őszintén meg kell mondani, hogy az érdekek egyeztetésében (beruházók, tervezők, kivitelezők) nem sikerült végrehajtani az erről szóló pártha­tározatot. A későbbiekben Cservenka Fe­rencné röviden szólott a magán- és kisvállalkozásokról. A többi között megemlítette, hogy a kisiparosok száma lassan, de gyarapszik. A ke­reskedelemben elsősorban a vendég­látóiparban van változás, az élelmi­szeriparban és az egyéb szolgáltatás­nál alig mutatkozik érdeklődés. A kisvállalkozások szinte kizárólag a vállalatokon belül jöttek létre. Egye­sek szerint nagy a munkaerőre gya­korolt elszívó hatásuk. A statisztika ezt nem igazolja. Mások szerint bo­nyolult, bürokratikus az indulás kö­rülménye. Többen visszariadnak az adózási kötelezettségek megismeré­sénél. Ezért további biztatásra és nem korlátozásra van szükség sze­rintünk. Teljesítményként csak a jé munka számít A pártbizottság első titkára ez­után néhány szót szólt az exportte­vékenységről. Büszkék vagyunk ar­ra — mondotta —, hogy a megye már a korábbi években erőteljesen szorgalmazta a Külkereskedelmi Minisztériumnál és a Kereskedelmi Kamaránál, hogy teremtsék meg a kis tételek és aprócikkek eladási le­hetőségeit. Most elmondhatjuk, hogy az export árualaphoz kapcsolódó kis tételekből 1981-ben több, mint 40 millió devizaforint-bevétel keletke­zett. Olyan cikkekből, amelyek ko­rábban nem kerültek exportra. Az 1982-es év sem lesz rosszabb. 1979- hez képest 1981-ben az iparban a tőkésexport öt százalékkal nőtt. Ez azonban a dolognak csak egyik ol­dala. Sok a küszködés, hogy még si­keresebb legyen a munka, de néha hihetetlen nehéz a lecke. Két okból: Egyszer azért, mert még a leg­jobb üzemeinknél is előfordul, hogy a már megszerzett piacra hanyag munka vagy csomagolás révén olyan portékát szállítanak, ami miatt veszteségek keletkeznek. A másik nehézség abból fakad, hogy a régi szemlélettől, felfogástól nehezen tudnak szabadulni a külön­böző szervek. A „monopol” pozíciók védelme, szűk, kicsinyes, vájlalaton belüli személyi érdekek felülkereke­­dése okoz sok gondot. — Nálunk nincs kis meg nagy tétel, csak elad-' ható vagy eladhatatlan áru van — hangsúlyozta Cservenka Ferencné — kivált a tőkésexport fontosságára utalva. — Következetesek leszünk abban — mondotta —, hogy nagy felelősséggel készüljön el és kerül­jön leszállításra minden termék. Meg kell tanulni felelősséggel ter­melni. Nem lehet belföldre rosszab­bat, külföldre jobbat kínálni. Csak jó árut ismerhetünk! A forradalom nemcsak barikádot jelent A beszámoló ezután a párt belső életével foglalkozott, különös tekin­tettel a párt ifjúság körében kifej­tett munkájával, valamint a megyé­ben működő pártszervezetek helyze­tével, a párttagság aktivitásával. Mindannyiunk előtt ismeretes — emlékeztetett Cservenka Ferencné —, hogy a KISZ-kongresszust meg­előzően sok bírálat érte az ifjúság részéről a KISZ-t. A KlSZ-kong­­resszus óta eltelt időben sem lehe­tett azonban tapasztalni, hogy meg­vitattuk volna a javítás módját, esz­mét cseréltünk volna a változtatá­sokról. Izgat bennünket ez a kérdés, úgy gondoljuk, ez az a fórum, ahol szóvá kell tennünk, hogy a pártnak át kell gondolni az egész helyzetet, az ifjúság mozgalmi tevékenységét, a szocializmusról kialakított vélemé­nyüket és a mi tennivalónkat.’ A probléma szerintünk — s ezzel a végrehajtó bizottsági ülésen is foglalkoztunk —, a kérdésben az, hogy nem a KISZ mulasztásáról van szó elsősorban, hanem arról, hogy tu­lajdonképpen az ifjúságnak nincs elég közvetlen kapcsolata g. párt­mozgalommal, a munkásmozgalom­mal. A KISZ nem foghatja át az if­júság túlnyomó többségét és nem tud minden réteghez eljutni. Viszont ahol nem vagyunk ott mi. nincs ott a KISZ, oda mások nyomulnak be és mások • igyekeznek a maguk számára megnyerni a fiatalokat. Vé­gig kell gondolnunk, hogyan lehet­ne a KISZ-nek, az ifjúságnak job­ban, de valahogyan egészen máskép­pen segíteni, mint ahogyan azt ed­dig is tettük. Akadnak, akik egyre nagyobb buzgalommal igyekeznek, nem is ál­talában az ifjúságot, hanem az if­júság bizonyos rétegét, elsősorban a diplomásokat, ezen belül különösen a műszaki értelmiségi pályát vá­lasztók körében fokozni tevékeny­ségüket, eltúlozni a nehézségeket, a (Folytatás a 9. oldalon.) Az M3-^s autópálya éjjel

Next

/
Oldalképek
Tartalom