Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-25 / 277. szám
1982. NOVEMBER 25., CSÜTÖRTÖK Magyar—osztrák Szimpozion Kétnapos magyar—osztrák harmadik piaci szimpozion kezdődött szerdán a Magyar Kereskedelmi Kamarában. A két ország vállalatai már a hatvanas években építettek közösen harmadik piacon kisebb vízi erőműveket. Az együttműködés felújítása és kiterjesztése azért vált fontossá, mert jelenleg elsősorban ezen a területen fejleszthetők gyorsan a gazdasági kapcsolatok. Ezzel magyarázható, hogy a vártnál nagyobb az érdeklődés a szimpozion iránt. A szomszédos Ausztriából mintegy 20 cég és 3 bank küldte el képviselőit Mint beszámoltak róla: lehetőség van arra, hogy osztrák építőipari cégek a térségben megvalósuló beruházásnál igénybe vegyék a magyar építők munkáját, az arab országokban korábban szerzett tapasztalatait. Az osztrák vállalatok többek között erőműépítésben, vízügyi együttműködésben érdekeltek. Az idén hatvan vagonnal Prizmában telel a káposzta tii" ‘ A vecsési Ferihegy Termelőszövetkezetben hagyományai vannak a káposztatermesztésnek. Termésük nagy részét feldolgozva értékesítik, de jelentős mennyiséget fejesen is tárolnak a téli hónapokra. Az idén hatvan vagonnal raknak el télire prizmába, illetve a földbe szántva. Hideg áramlatok a kis tsz széiárnyékáfcan Istállóépületre sem költenek f Lórév, olvasható le a $ falu határában elhelye$ zett tábláról. S mindjárt ^ alatta egy nagyobb mére^ tűn, zöld alapon fehér be£ tűkkel a felirat, Lóvra. A ^ Csepel-sziget déli csücskéí ben meghúzódó aprócska f falu szerb nemzetiségű la$ kossága csendes minden$ napjait éli. A szövetkezet$ ben dolgozók már fellélegezhetnek, földben a búza $ magja, elsők között voltak % a megyében, akik betakaríí tották a kukoricát. Nagy lehetőség Ilyenkor, év vége felé a közös gazdaság vezetőit inkább a jövő, a holnap gondjai foglalkoztatják. A mindössze 720 hektárnyi birtokú szövetkezet elkerülte az egyesüléseket. A tagság rendre kitartott az önállóság gondolata mellett. Helyesen cselekedtek-e annak idején vagy éppen fordítva, elszalasztották-e a nagy lehetőséget? A kérdés megválaszolására cikkünkben nem vállalkoz) aturak. Egy bizonyos, a nagy szomszéd komoly nehézségekkel küzd. Ám úgy látszik, a gazdasági élet sarki eredetű légáramlatai az olyan szélárnyékos helyeket sem kímélik, mint a lórévi tsz háza tája. De talán kezdjük a jó hírekkel, Boros László tszelnöké a szó: — Valóban nincs oikunk szégyenkezni. Kukoricából hektároként 90, búzából 57 mázsát takarítottunk be. Minden munkával optimális időben elkészültünk, most már az időjáráson múlik a jövő évi kenyér sorsa. Ügy tervezzük, november végére a mélyszántással is végzünk. S ami legalább ennyire fontos, mindkét gabonaféle szép nyereséget hozott a szövetkezetnek. A jövedelmezőséget persze nemcsak a magas hozamok alapozták meg. Az ágazat forintjait egyéb módon is szaporítani tudtuk. — Mire gondol? — A kukoricaszár jelentős részét silózzuk, répaszelettel keverjük. Így tulajdonképpen félig ingyen, kétszáz tonna tömegtakarmányhoz jut a szarvasmarhateiep. Ami szár lábon marad, a birkákkal járatjuk meg. Nem új dolog ez, de val-hogy mostanában megfeledkeztünk róla. Borjak hóesésben — Mindez biztatóan hangzik, csakhogy árunövényből aligha él meg ma nálunk egy mezőgazdasági üzem. — Részint ebből adódnak mostani problémáink. Két olyan tevékenységi körünkkel támadtak nehézségeink, amelyek eddig a legtöbb pénzl hozták. Megjegyzem, a tavalyi nyereségrátánk sem volt túl magas: 98 millió forint termelési értékre 6,8 millió. — Hol szorít a cipő? — Több helyütt is. Például a faipari részlegben. Már eldöntöttük, hogy jövőre megszüntetjük a furnérlemezgyártást. Az ok: nem rendel abútoripar. Elhatároztuk, jövőre áttérünk a Szabolcs típusú almaládák készítésére. Természetesen úgy, hogy a meglevő gépparkot használjuk ezután. Hanem is igazán- nagy summa, de fontos fo-í rintokat remélünk egy új kiegészítő tevékenységünktől, a mosogatószerek csomagolásától, flakonokba töltésétől. — Magyartarka tehénállományuk a megyében harmadik helyezést ért el. Tavalyi könyvelési adataikból kiderül, ráfizetnek a tejtermelésre. Mit terveznek ebben az ágazatban? — A Pest megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség hozzájárulását bírva a húsmarhatartásra szántuk el magunkat. — Az efféle újítás általában persze pénzbe kerül. Anyagi helyzetüket ismerve feltételezhető, nem lesz egykönnyü előteremteni a beruházáshoz szükséges összegeket. — Amikor a módosításról gondoskodtunk, eleve kizártuk a költekezés lehetőségét. Nemcsak, hogy új épületeket, berendezéseket hagytunk ki a tervből, de magát a tartást is, a lehető legolcsóbbá akarjuk tenni. Mintegy 140 hektár legelőt kerítünk be, ahol egész évben kint tartózkodik a gulya — télen is! —, a borjak a szabadban nevelődnek, s a füvön kívül különböző mezőgazdasági melléktermékek jöhetnek számításba eleségként. A bikák intenzív hizlalása a 4 mázsás súly elérése után kezdődik csak az istállókban. Olcsóbb góréban! — Mi történik az üresen maradt épületekkel? — Szeretnénk a csepeli Duna Tsz-szel együttműködve gombatermesztésre berendezkedni ezekben az istállókban. — Térjünk vissza egy kissé a gabonaprogram témájára. Igaz, hogy az országos és a megyei átlagnál jóval nagyobb hozamok nyereséget garantálnak, de sok gazdaságban próbálkoznak új módszerekkel, hogy ezt a hasznot a növekvő energiaárak ellenére megtarthatták. Mit tesznek a lórévi tsz-ben? — Semmi esetre sem akarunk visszatérni egy meghaladott állapothoz. Ám azt Js figyelembe kell vennünk, hogy az exportálható kukorica mennyisége a nedvestárolás és etetés bevezetésével tulajdonképpen csökkent. A dilemma most az: száraz morzsolt kukoricát kívánunk értékesíteni, szárítási költségek nélkül. A megoldás a tengeri csöves formában való betakarítása. — És a szárítás? — Maradnak a jól bevált, hagyományos górék. A töréshez persze megfelelő gépet kell vásárolnunk, ami egy kicsit többe kerül, mint a pénztárcánk jelenleg engedi, de azt hiszem, megéri a szovjet gyártmányú Herszonyec csőtörőt beszerezni. Előteremteni a bankót Ennyit mondott tájékoztatá' sül a lórévi tsz elnöke terveikről. Arról is beszélt, jó lenne bekötni a gázt. Ha nem most, majd később. Ehhez is azonban, mint sok más jó ötlet megvalósításához, pénzre és megint pénzre lenne szükség. Hogy a bankókat e kis közösség előbb-utóbb előteremti, annak már biztató jelei vannak, erre az elnök szavain, illetve a tsz eddigi eredményein kívül, egy apró megfigyelésből is következtettünk. Hazafele utaztunkban Lórév határában a kukoricatarlókon sehol sem láttunk böngészőket. Ügy látszik, nem éri meg csövek után kutatni a Csepelszigeti kisgazdaság földjein, Jól, pontosan dolgoztak kombájnosok. Valké Béla Szeretet, megbecsülés - tettekkel Országos tanácskozás a nyugdíjasok foglalkoztatásáról Az ntóbbi évtizedben a közvélemény, valamint a különböző egészségügyi és más érdekelt szakemberek figyelme is egyre inkább a nyugdíjasok, a nyugdíjkorhatárt elérők és gondjaik felé fordult. Ennek egyik oka az, hogy e réteg aránya ugrásszerűen megnőtt. Míg 1960-ban hazánk össznépességének alig hat százalékát tették ki, ma már nem egészen huszonegy százalékot jelentenek. A statisztikusok becslései szerint az arány a következő években tovább fog növekedni. Ha ezek az adatok nem figyelmeztetnének bennünket, akkor is természetes kötelességünk lenne odafigyelni arra, miképpen tehetjük boldoggá a szóban forgó nemzedék hátralevő — reméljük, egészségben eltöltött, minél hosszabb — éveit. Ezért is ült össze tegnap Budapesten, a Pest megyei Tanács székházában az a fórum, amelynek szervezői a házigazdán kívül a HXF Országos Elnökségének idős korúakkal foglalkozó országos társadalmi munkabizottsága, s a SZOT szociálpolitikai bizottsága voltak. A tegnapi tanácskozáson — amelyet Knoll István, a HNF említett munkabizottságának elnöke nyitott meg — jelen volt Csehák Judit, a SZOT titkára is. Ott volt Nagy Sándorné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezetőhelyettese, a megye járásainak számos vezetője, osztályvezető főorvosa, illetve a többi tizennyolc megye hasonló szakemberei, vállalati, szövetkezeti vezetők vettek részt a megbeszélésen. Természetes igyekezet Vitaindító előadásában dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnökhelyettese arról szólt, hogy milyen okok késztetnek bennünket egyre többet foglalkozni az idős korúak helyzetével. Egyebek közt említette: — Megváltozott az idős embereknek a családban elfoglalt helye és szerepe. A családszerkezet módosulásával egyre kevesebb olyan otthon van, amelyben több generáció él együtt, nőtt az egyedül maradó idős emberek száma. Egyrészt ez indokolja, hogy számukra munkalehetőséget — ezzel együtt közösséget teremtsünk, másrészt köztudott, hogy a fogyasztói árak emelkedése is ezt a korosztályt érinti a legérzékenyebben. A KSH háztartás-statisztikai kimutatásai szerint ők vásárolnak legkevesebb fogyasztási cikket, nyugdíjuk összegéhez mérten jelentős összegeket költenek viszont különböző gyógyszerekre, -gyógyászati segédeszközökre. Az is tény — mondta a továbbiakban a megyei tanács elnökhelyettese —, hogy egyre kevesebb nyugdíjas veszi igénybe azokat a szolgáltatásokat, amelyek egyébként életét könnyebbé tennék, mivel nemigen marad rá pénze. Egészségi állapotuk, fizikai erőnlétük pedig indokolttá tenné, hogy használják ki ezeket a lehetőségeket. A szociális gondoskodás részben pénzbeli, részben természetbeni juttatásokkal, másrészt az idősek napközi otthonaival és a házi gondozással igyekszik arra, hogy az Formálódik a pékáru életkörülményeiken javítson, s elérje, hogy kevésbé legyen fárasztó a mindennapok sora. Érthető az idős emberek azon törekvése is — természetesen azoké, akik egészségesek —, hogy alacsony nyugdíjukat kiegészítsék, hogy eltartásuk öszszes gondja ne a társadalomra, illetve a családjukra háruljon. Ez utóbbinak szervezett formája a szociális foglalkoztató — s mint ahogy dr. Csicsay Iván is tájékoztatta az egybegyűlteket —, Pest megyében jelenleg két ilyen intézmény működik, Gödön és Kiskunlacházán, jövőre pedig Dunakeszin nyílik meg a harmadik. Sajnos — utalt erre is a vitaindító — a szociális foglalkoztatók hálózata máshol sem szélesebb, hiszen az országban összesen huszonhárom van, ebből — a már említett Pest megyeieken kívül — tizennégy a fővárosban. Hazánkban még mindig tizenkét megyét tarthatunk számon, amelyekben nem vezettek eredményre hasonló törekvések. Persze, a háziipari és más szövetkezetek bedolgozóira vonatkozóan nincsenek ilyen természetű összefoglaló adataink. Ugyancsak nem ismerjük országosan azoknak a vállalatoknak számát, illetve a bedolgozókkal végeztetett munkájuk produktivitását, amelyek például a szociális otthonokkal, egyéb intézményekkel állnak kapcsolatban. Bizonyára ezek is szép számmal jelentenek jövedelemkiegészítést sok idős ember számára. A gyakorlati tapasztalatok mégis azt látszanak igazolni — hangsúlyozta az elnökhelyettes —, hogy a nyugdíjasok részére még mindig kevés a lehetőség olyan munka vállalására, ami nekik a legmegfelelőbb volna, minden szempontból. E lehetőségek szélesítése egyéni és társadalmi érdek egyaránt. Pest megyében is erre törekszünk. Meg kell szervezni ugyanakkor a bedolgozói munkát vállalók irányítási rendszerét. Jelenleg ugyan a tanácsi szociális foglalkoztatók a fenntartó tanácsok felügyelete alá tartoznak, de a bedolgozói rendszer szervezett, az egész országra kiterjedő hálózatába már egyéb vállalatok, szövetkezetek is bekapcsolhatók, szükség lesz tehát egy-egy nagyobb közigazgatási egységben a koordinálásra. Befejezésül így beszélt dr. Csicsay Iván: — Mindannyiunknak, akik munkánk során kapcsolatba kerülünk idős emberekkel, az a feladatunk, hogy segítsük őket, minél tovább őrizzék meg frisseségüket. aktivitásukat, és adjunk minél több lehetőséget arra. hogy szívesen, jó kedvvel végzett munkájukban még hosszú ideig örömüket leljék. A vita lassacskán kialakult. Itt csupa olyan emberek gyűltek össze, akik valóban szívügyüknek tekintik a nyugdíjasok foglalkoztatásával kapcsolatos problémák megoldását, akik szívük szerint minden jó gondolatot azonnal tettekre váltanának. Ki kell közülük is emelnünk Szűcs Árpádnak, a kiskunlacházi foglalkoztató igazgatójának hozzászólását, aki szenvedélyesen ecsetelte annak az öt esztendőnek történetét, ami a megalakulás óta eltelt. — Volt és van hitünk — mondotta —, hogy a cél, amihez munkánk vezet, az nagyon sok, az életben megfáradt, elgyötört. vagy beteg embertársunk életét teszi szebbé. Erőfeszítéseinket siker koronázta, mert nem adtuk fel a harcot, mert együttérzünk a segítségre szorulókkal. Eredményeink elérésének fő mozgató rugója az volt mindig, hogy szeretjük és megbecsüljük idős munkatársainkat. A hétköznapok természetesen Kiskunlacházán sem ilyen költőiek. A lényeg azonban mégis valahol itt van: a szeretető en, megértésben, megbecsülésben, amely tettekben nyilvánul meg. A ráckevei járási hivatal elnöke, Raffay Béla hívta fel a figyelmet mindezeknek politikai hátterére, idézve pártunk programnyilatkozatából, hogy .. az idős korúnkról való gondoskodás szocialista társadalmunk érdeke és elemi köteles, ségé." Hasonló irányelvet adott az MSZMP XII. kongresszusa is. amikor kimondta. hogy támogatnunk kell a nyugdíjasok aktív részvételét a termelésben és a közéletben. Mint mondotta, erre a politikai alapra épül az állami és a gazdásági szervek e témában folytatott valamennyi törekvése, számítva a népfront, a szakszervezetek, a vöröskereszt cselekvő részvételére. A gödöllői járási-városi rendelőintézet igazgató főorvosa beszámolt a fórumon arról, hogy a vácszentlászlói Zöldmező Tsz külön ágazatot hozott létre kizárólag nyugdíjasok foglalkoztatására. Jelenleg 230 ember dolgozik náluk ilyen rendszerben, összesen hat szociális otthon lakóinak bevonásával, igen eredményesen. Villási László, Dunakeszi város tanácsának elnökhelyettese arról adott tájékoztatást, hogyan született meg társadalmi munkában a szociális foglalkoztató munkahelyeink terve, s szólt arról a széles körű összefogásról is. amelyet a lakosság tanúsított a megvalósítás során. Örömmel mondta, hogy sikerült már kapcsolatot teremteni az Óra-Ékszer Vállalattal, illetve a fóti Papíripari Szövetkezettel a leendő munkákra vonatkozóan is. Szívügyüknek tekintik A Nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakiskola és Szakmunkásképző Intézetben élelmiszer-tartósítási, baromfifeldolgozó, sütő- és élelmiszer-analitikai szakmunkásokat képeznek. Évente mintegy százötven végzős hallgató hagyja el az intézetet. Képünkön: készül a köménymagos kifli. A felszólalók sorát dr. Zádor András, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának vezető főorvosi nyitotta meg. Elmondta a résztvevőknek, miként alakult meg a megye két említett foglalkoztatója, milyen segítséget adott nyitásukhoz a megye tanácsa, valamint — mondhatjuk — egész társadalma. Szólt arról is, hogy a megyei egészségügyi osztály rendszeresen értékeli, mi történt, illetve mi nem történt Pest megye különböző településen az érintett témákban, a munkához támogatást nyújt, miközben meghatározza a további feladatokat. Értékes kapcsolatok A nagykátai járás főorvosasszonyának, dr. Vámosi Erzsébetnek véleménye szerint itt arról is szó van, hogy az ember életében a nyugdíjkor elérésével befejeződik egy bizonyos életritmus, ám ki lehet — és kell — alakítani helyette egy másikat. Embert életritmus nélkül hagyni egyszerűen nem lehet — mondta. Másrészt a munka révén generáción és csoporton belül értékes kapcsolat jöhet létre. Arra is gondolnunk kell ma már — és ez igen érdekes megvilágítása a kérdésnek —. hogy a demográfiai adottságok következtében belátható időn belül kétségessé válik, jut-e elegendő munkaerő feladataink megoldására. Most kell tehát — még idejében — felmérni, a termelési folyamatok közül melyek alkalmasak arra. hogy nyugdíjasok töltsék be a hiányzó láncszemek szerepét. A vitában elhangzott még számos értékes javaslat, a tanácskozás végül is hasznos tapasztalatcserének bizonyult. Bálint Ibolya i
