Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-21 / 273. (274.) szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 274. SZÄM 1982. NOVEMBER 21., VASÄRNAP Szakszervezeti számvetés Képes az idősek korosztálya Magyarországon több olyan vái„s van, rendszerint az alapítási évtől számított legifjabb városok, ahol a lakosság is igen fiatal. Feltűnik ez a más vidékről jövőnek, akár, ha hivatalban, vagy üzemben járva tapasztalja, hogy megannyi ifjú arc fordul felé, tekintetük érdeklődő sugara pásztázza, méregeti: ki lehet, mi lehet, mi a dolga itt? A játszóterek gyerekhangtól zsibongnak, az iskolák falai, mint erős várták, állják a népes-zajos tízperces szüneteket. A főutca délelőtt és délután babakorzó, a művelődési házban a fiatalok uralják a termeket, a nyugdíjasok tiszteletben álló kevesek. Legalább egyszer Am Cegléden, s hozzá hasonlóan másutt is, nem ez a helyzet. Az utóbbi években többször írtuk, városunk lakóinak száma körülbelül negyvenezer, a nyugdíjasok aránya pedig igen magas. A demográfiai hullám egy kis változást hozott ugyan, de az aktív dolgozók száma nem annyi, mint amennyit a város elbírna. Ebben az esztendőben a szokásosnál kicsit jobban odaterelődött a figyelem azokra, akik életük alkonyához érve. erejükben megrokkanva tengetik napjaikat. Jobban figyelnek kicsit azokra is, akik most készülődnek nyugdíjasnak, vagy már azok ugyan, de még erejükkel bíró, tenni akaró emberek. A szakszervezetek ceglédi szakmaközi bizottsága is foglalkozott a témával: negyvenhét üzem, intézmény és más munkahely számadatainak tükrében próbált meg képet alkotni arról, hogy mennyi a nyugdíjasok létszáma az üze- i mekben, milyen a helyzetük? | A szakszervezeti bizottságok szinte mindenütt a lehetőségükhöz mérten igyekeznek foglalkozni a nyugdíjasokkal. Nem ritka a nyugdíjas-találkozó, eleven hangulatúak a klubfoglalkozások. A munkahely nemcsak öregek napján öleli kebelére volt munkatársait, \ hanem máskor is ide tartozónak tudja valamennyiüket. A legkisebb munkahelyektől eltekintve, a vizsgált egységek legtöbbje évente legalább egyszer, húsz százalékuk többször is rendez nyugdíjas-találkozót. A munkahelyi autóbuszok időnként kirándulni visznek egy-egy nyugdíjascsoportot, meghívást kapnak ünnepségekre, tanácsaikat is kikérik egy s más szakmai témakörben. vendéglátósai a nyugdíjasoknak hetente tartanak klubfoglalkozást. A klubok milyenek? Általában hangulatosak, színesek. Jól érzi magát a csendesen társalgó épp úgy. mint az, akit a pihentető zene, vagy épp társasági játék érdekel. A foglalkozásokhoz témakedv készül, témajavaslatot a klub tagjai is tehetnek. Hallgathatnak előadást; meghívást kapnak író— olvasó találkozóra, politikai tájékozottságukat is örömmel segítenek kiegészíteni. A pénzügyi lehetőségek érthetően határt szabnak az elképzelésekj nek, de ez nem jelenti azt, hogy okos elosztással, ügyes szervezéssel azt, ami jut, ne lehetne mindenki megelégedésbe jól felhasználni. Az örvendetes tapasztalatok mellett viszont nem szabad szó nélkül hagyni azt sem, hogy nincsen mindenütt így. Kilenc klub Klubszerű foglalkozást a vizsgált munkahelyek közül kilenc tart nyugdíjasainak. Ezekre a rendezvényekre majd’ négyszázan járnak. A kórház és a Volán 1/11. Vállalat havonta kétszer, a pedagógusszakszervezet és a KPVDSZ Visszahúzódók Jegyzet Parksirató Azzal büszkélkedhetünk — joggal —, hogy modern várost építünk. A modernség mai fogalma azonban magába zár egy veszélyes elidegenedési folyamatot is. Az ilyen léptékű és stílusú urbanizáció elszakítja az embert ősszülőjétől és megtartó nevelőjétől, a természettől. A kőkocka foglya az ember. Már nemcsak bent a lakótelepi lakásban, hanem kint is. Alul beton, oldalt beton. Szűkül fejünk felett — a toronyházak elzárják — a kék ég. A kősivatag elnyeli körülöttünk a fű és a fa zöldjét. A „modern” ember — azáltal, hogy visszaszorítja a természetet — szűkíti saját életterét. Cegléden a Budai úti hobbi telek — mened ék a levegőtlen és siváran egyhangú panelvilágból. Akinek viszont nincs „birtoka”, az a városi betontengerben keres talpalatnyi zöld szigetet. Nekem az egykori Gubody. maid a mai Lenin park — volt az. Mondom: volt. Mert a nem mindig humanizált városiasodás lassan ezt is felfalja. Nem a télelő mulasztja most a parkot, hanem — a fejlődés. Nem a divatos nosztalgia csalja elő emlékeimet, hanem a múlt értékeihez való ragaszkodás. Gimnazista korunkban, tanítás után átsiettünk a „Gubodyba". Arcunkhoz ért ott a kibomló virág és a nyíló szerepeim Megértő, bújtató és őrző társunk volt a park, a csend és a nyugalom rejtegette a diákszerelem titkait. Később — fáradtan érkezve — itt szívtam magamba frissítő levegőt és élményt, kitárt könyvvel a kezemben. Majd itt kergettünk vidám perceket, kislányommal, ö itt tanult járni, aztán szaladt — szaladhatott — a lombok alatt. Feléhajolva óvták lépteit a szelíd bokrok, virágok. Kijárok mostanában is, a fiammal. De már más világot találunk ott. Az urbanizáció ollója újra és újra leszel egy darabot a parkból. A változó idő belegázol a zöldbe, letapossa az útjába kerülő füvet, fát, bokrot, virágot. Haladni, fejlődni csak így lehet? Az az ár. amit ezért fizetünk majd, több, mint a beruházási költség ... Pusztítja a parkot a durvaság, a közömbösség és a nemtörődömség is. Nincs gazdája az irtó tetteknek, miként a területnek sem. Elszomorító a látvány: ritkuló növényzet, gaz, szemét, sebesült fák, padok, lámpák. Kipusztították (miárt?) a füstöt, zajt felfogó, körbe futó sövényt is. Most akadálytalanul trappot át a parkon a lárma, a por. Sivatagosodik a táj. Az egykor oly romantikus park ma huzatos, zajos, koszos, barátságtalan átjáróház. S a békés nyugalom helyett gyors léptű félelem fut a fák alatt. Mert néha összeverődik itt a „bőrlovagok” motoros serege. Bármennyire is „modernek” vagyunk, tekintsünk vissza a múltba is. Például kétszáz évet. Rousseau, a nagy francia író és filozófus intelme nekünk is szólhat: „Vissza a természethez!’’ De ne dübörgő léptekkel és gépekkel, hanem facsemetékkel és virágpalántákkal. Költői Ádám A negyvenhét munkahely, ahol a szakmaközi bizottság vizsgálódott, 2900 nyugdíjast tart nyilván. A nők és férfiak aránya szinte egységesen oszlik meg, közülük viszont mindössze 371-en tölthetik szabad idejük egy részét az említett klubokban. Tapasztalható az is, hogy az éves nyugdíjas-találkozókra csak o meghívottak fele jön el, és a többieket nehéz otthonról kimozdítani. A távolmaradókat nem mindig betegség, egyéb elfoglaltság köti a házhoz. A múló esztendők sokakat visszahúzódóvá tesznek. Az időbe kerülő szervezés, a költséges megvendégelés nincsen mindig arányban a jelenlevők számával, pedig a szakmaközi bizottság is mindent megtesz a saját eszközeivel. Legjobban talán az ismeretterjesztő előadások sikerültek, amelyeknek szervezésével a programot igyekeztek szélesíteni. » Jelezték: tény, hogy még több nyugdíjasklub kéne — ám a klubhoz terem is kell. Rendezvényre alkalmas helyiségeknek viszont híján van ez a sok idős lakóval bíró város. E. K. ismerkedés a művészettel Tudj'snsk gyönyörködni a szépben A csemoi emberek élménye és felfedezése A csemöi tanácsházán van egy terem, amelynek cifra faragásé asztala elé azok állnak, akik a holtomiglan, holtodiglan szent fogadalmával esküsznek örök hűséget, vagy gyermekük névadó ünnepségén járulnak az anyakönyvvezető elé. Az ünnepélyes családi aktusok közötti napokban a közelmúltban ideiglenes kiállítóteremmé alakult át a helyiség, befogadván Barnóth Zoltán fiatal ceglédi alkotó munkáit. Mi tagadás, ritka alkalom volt ez, hogy képekkel, színes rajzolatú tűzzománcokkal ismerkedjenek, barátkozzanak a helybeliek. Érdeklődve szemlélték az ismeretlen műfajt, ám tovább lépve a grafikák között már nagyobb jártassággal igazodtak el. Egy pályája kezdetén járó amatőr művész művei előtt álltak, aki az utóbbi néhány év terméséből próbált közhírré tenni valamiféle számvetést. Régi házak, sárospataki pincék, Tisza-parti tájak, metróépítők, téglagyári jelenetek villantak fel, meg a Carmina Buránához készített illusztrációk lapjai. A linómetszetek mellett plextol kivitelű rajzok; nádas, több változatban, vihar előtti táj. a múló tél változását megörökítő pillanata, az olvadás. Grsfika, tűzzománc Aki figyelmesen körbenézett, láthatta, hogy a saját hangját kereső, többféle kifejezési móddal kísérletező alkotó azonosul munkával, tájjal, a cselekvő és a vidéket lakó emberrel. Annak az érlelődési folyamatnak is felfedezhette a mozzanatait, amely során Barnóth Zoltán a részletekben való elmélyüléstől a lényegretörőbb, összefogottabb és ezáltal letisztultabb ábrázolásig emelte művészi alkotóképessége ívét. Azok a csemöi emberek, akik — akár iskolás kisdiákként, akár ügyes-bajos dolgaikat intézendő betérőként — látták a képeket és tűzzománcokat, élményekre, felfedezésre tettek szert, még akkor is, ha nem jutottak el a látottak valamelyikének birtoklási vágyáig, s nem fognak máról holnapra a lakásukban műalkotásokat elhelyezni. ízelítőnek nem volt rossz ez a kamarakiállítás, amelyet — más művészek munkáival kiegészítve — láthatnak majd a járás más településének lakói is. A kiállító amatőr művész pedagógus, akinek első munkahelye majdnem évtizeden át az abonyi József Attila Nevelőotthon volt, ahonnan ez év nyarán szegődött el a ceglédi Kossuth Művelődési Központ munkatársának, továbbá más megbízatások teljesítőjének. Meggyötört és mind jobban elcsúfított anyanyelvűnk ellen vétve hivatalosan vizuális előadónak vették fel, továbbá e témakörben megbízták a megye művelődési házainak szakfelügyeletével és a Nagy István képzőművész csoport titkári feladatainak ellátásával. Megtalálni a szálakat Anélkül, hogy valamiféle hatásköri lista lemásolásával untatnánk az olvasót, legjobban teendői egy részének ismertetésével adhatunk választ arra a kérdésre, mit jelent vizuális előadónak lenni? Az volt a megbízást adó hivatal célja, hogy a megye déli részén próbáljon meg elindítani az amatőr művészeti életben valamiféle pezsgést, amit az északi végeken már jó ideje tapasztalni. A Nagy István csoport regionális szervezetét is ebbe kellene bevonni, megtalálva a szálakat, amelyek az alkotóktól; festőktől, szobrászoktól, grafikusoktól a közönséghez vezetnek. Nincs sző itt nagy dolgokról, csupán kiállítások szervezéséről például Cegléden, a Dózsa klubban, más, erre alkalmas helyeken. (A városnak kiállítóterme egyébként nincs.) A Nagy István csoport kollekcióját vándoroltatni azokban a községekben, ahol van hol falra tenni és igényli is a közönség. A művelődési központ dia- és kisfilmeseket, kisgrafikabarátokat, képzőművészeti szakkörösöket, kézimunkázókat tömörítő szakköreit segíti felszerelési tárgyak előteremtésével, előadások szervezésével, a szükséges tudnivalók elmondásával. Januárban tíz előadásból álló képzőművészeti sorozatot szeretne indítani. Vándorló tárlatok A művészek csoportját megpróoáija bevonni az iskolai rajztanítas partfogasába, a rajztanároknak való segítségnyújtásba, rajzpályazat meghirdetésebe. A gyereaeKet múzeumlátogatásra vinnék, tárlatvezetéseket tartanának. Az üzemekben ugyancsaK vándorkiállítások lennének. Ebben a körben felvetődött egy olyan pályázat meghirdetésének a gondolata is, amely azoknak a tehetséges embereknek a felkutatására és felkarolására irányulna, akik a maguk örömére valamiféle alkotó tevékenységet folytatnak. Képességeik fejlesztését, képzettségük bővítését jelentené ez a gondoskodás, szórakoztató, könnyed formában, bevonná őket a művészeti és a közművelődési életbe. Ügy tűnik, alkalmas személyt bíztak meg ezzel a szerteágazó feladattal, aki maga is, mint művész, barátságban van az alkotókkal, ismeri és látja a tennivalókat, a maga szerény lehetőségeivel megpróbálhat életet, lendületet vinni az egymástól elszigetelten élő és munkálkodó emberek művészi törekvéseibe. A példa egyúttal a lehetséges modellt is kínálja: eljuttatni a képeket, kisplasztikákat a falvakba, a gyárakba, az iskolásokhoz. Gazdagodjon, terebélyesedjen az emberek látásmódja, ismerjék meg a szépben való gyönyörködés örömét. Tamasi Tamás Városfásításra alkalmas Dús a lombkoronája Papír készült a farostból Cegléden, a Déli út, Petőfi utca, Félház utca és Bajcsy- Zsilinszky út által körülhatárolt területen nagyszámban találhatók papíreperfák. Sok tulajdonos nem is tudja a fának nevét, amely kicsit hasonlít az eperre, a vadnarancsra, még a fügére is, ám lényegében mindegyiknek csak szegről-végről rokona. Tudományos neve: Broussonetia papyrifera, vagyis papíreper, amely azt is jelzi, hogy kapcsolatban áll némileg a neve a papírral. Valóban. Japánból származik, laza fa-Sárgarépaport szállít a gyár W* A Szegedi Paprikaipari Vállalat részére, a Delikat ételízesítők alapanyagául, 3 ezer tonna sárgarépa-szárítmányt állítanak elő a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyárában ebben az idényben. A szárított répakockát ledarálják — képűnkön —, s por alakban szállítják. Apáti-Tótb Sándor felvétele rostja az ókori Kínában és Japánban papíralapanyag volt. Hazánkban „csak” dísznek ültetik. Mivel laza kötésű az anyaga, könnyen hasad a belseje, De ez csak úgy 30—40 éves korában jelent átmeneti problémát. Tulajdonosai szellemesen őrzik-védik, bilincsbe fogták a törzset. A város két legszebb, legidősebb egyede védelmet érdemel és kap, lévén az említett városnegyedben jellegzetes fafaj, gondoskodásra érdemesültek. Azt, hogy ki terjesztette el az utcákban a papíreperfa ültetését, már nem tudni. özvegy öcsai Ferencné a Huszár utca 13. számú házban és Negyedi Lászlóné a Bocskai út 32-ben szívesen őrzik á papírepret. Most, hogy tudják a pontos nevét és értékét, még inkább. Ez a fa alkalmas városfásításra. Leveleinek színe és formája egyaránt durván serteszőrrel borított, még a kártevők is elkerülik. Az ókorban e faj egyedeiből valóban papírt készítettek. Tartósnak bizonyult, akárcsak a papiruszsásból készült írásalap. Így tulajdonképpen a papíreper kulturális szimbólum: a régi emberek tudományának, sikerének jelképe. A papírepernek van a termő és nem termő fajtája. Fiatal korában levelei karéjosak, a virágzó példányoké pedig inkább kihegyezett tojásdad alakú. Ezt a botanika heterofilliának nevezi; számos más növénynek is van jellegzetes alaktani változata, évek múltával. A ceglédi példányok termést nem hoznak, egyivarú virágaikból nem képes kialakulni érett mag. A sarjak és dugványok viszont életerősek, a védetté nyilvánított két egyelnél is ez tapasztalható. így gondoskodik új generációjáról a papíreper. S. D. ISSN »II»—SÍIK rociedt Minap t
