Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-21 / 273. (274.) szám
Vwrn "C x/imav 1982 NOVEMBER 21., VASÁRNAP Bemutatkozott a vád Nézőtér Az a szegény Tüskerózsika önfeledten tapsolni nem is, de örülni mégis volt okunk az elmúlt vasárnapon a váci művelődési központban: megtartotta első bemutatóját a befogadó színház, amelyet célzatosan Nézőtér néven indítottak útjára. Kétségtelenül van ellentmondás ebben a kezdő mondatban, dehát egy értékelés csak olyan lehet, mint maga a produkció. És Gabnai Katalin Tüskerózsa című meseadaptációjáról nem lehet véleményt mondani a tudathasadásos állapot veszélyei nélkül. Mert milyen egyszerű volna leírni, hogy ebben a darabban minden tisztázatlan, csakhogy a produktum a mienk, Pest megyei. Dehát ez még kevés is volna indokként az elnéző értékeléshez, sőt az is kevés volpa, hogy a várva várt megyei színházbaráti kör ezzel elméletileg megalakult. Szőrmentén simogató véleményre sokkal inkább az ösztönöz, hogy az amúgy :s szegényes gyermekszínházi produkciók színvonalának sem jár kalaplevétel. Ez iS van olyan, mint a többi szürke. Nyelvi fordulatok Sőt, ítészi felelősséggel kínálhatjuk a Tüskerózsát megyénk bármelyik művelődési házának, hiszen a Rock-színház színészei életben tartják az előadást, kiküszködik a figyelmet. S még a fenntartások mellett is jobbak, mint bármely haknibrigád a nyugdíjas korú szubrettjével. Hát valahogy innen gyökereztethető a skizofrén vélemény, mert ugye sokkal inkább a Nézőtér, mint a Vígszínpad vagv a Szamossy-társulat. Pedig ez utóbbiak rendkívül gyenge, füttyre, záptojásdobálásra ingerlő produkcióiból két-három tucatra való előadást is megvesznek évente — főleg a kis településeken — a népművelők. A váci bemutató ezeknél sokkal jobb. Jobb, bár semmi nem jön át a rivaldán az írói szándékból. Nem is igen jönnénk rá, hogy volt ilyen, ha a korábbi híradások erről -nem adtak volna számot. Mert az ősi magyar nyelvi fordulatok egyszerűen elsikkadnak a színpadon, s nincs is belőlük annyi, hogy netán felkapnánk a fejünket. A váci művelődési ház igazgatója, egyben a Nézőtér színidirektora, és az író Gabnai Katalin, valamint Máthé Lajos rendező, egyszerűen csapdát állít a közönségnek és a kritikusnak. Mert a darabválasztás érezhetően szorult helyzetben történt, hiszen a többször meghirdetett és többször elmaradt Nézőtérnyitány feszítette a váci korlátokat. A hivatását tekintve népművelő, író pedig létrehozta azt a bizonyos állatorvosi lovat, amelyen valamennyi dramaturgiai betegség Wmutatható. A rendezés és a díszlettervezés Önodi Ferenc (mérnök) ötlettelensége a maradék eszenciát Is kilúgozta a pordukcióból. Színészi játék Hiába a színház, mégiscsak szakma... S megint a kezdeti mondatok gondolathasadása: mert az alkotóknak tisztességgel meg kell mondrni, hogy rossz, amit csináltak, hogy ennél sokkal elmélyültebb mun-R'ÁD IÓ FIGYELŐ EGY GYARVASARLAS TÖRTÉNETE. Szegről-végről bennünket is érint Lakatos Pál riportja a mosonmagyaróvári Dunamenti Tsz szokatlan vállalkozásáról, a környékbeli kendergyár megvásárlásáról, mert az eladó annak idején vagy két éve éppen a Pest megyei székhelyű Lenfonó- és Szövőipari Vállalat volt. Nem tartották érdemesnek tovább működtetni az elavult, nem is kifejezetten a profiljukba tartozó üzemet. Mint a riportban hallottuk, a szövetkezet sem akart mindenáron gyártulajdonos lenni, de tulajdonképpen nem maradt más választása: vagy megveszi a feldolgozóüzemet, vagy fel kell hagynia a hagyományos. nagy szakértelmet igénylő s tisztes hasznot hozó kendertermesztéssel. Két év telt el a gyáralapítás óta, s ha fel nem is virágzott a kendergyártás, de rá sem fizettek a boltra. A vállalkozásnak alighanem ettől a ponttól kezdve lehet tanulsága sokak számára. Mert a hazai kendertermesztés gesztora. a monopolhelyzetben lévő szegedi nagyüzem, akit korábban nem érdekelt ez a kis nyugat-magyarországi gyár, most látva, hogy életképes a konkurrencia, együttműködést ajánlott a tsz-nek. S az ilyen ajánlatot a kis halnak, a tsznek igazán illett elfogadni. Ha nem ezt teszik, nem jutnak hozzá a kenderművelő és -termesztő gépekhez, a szükséges vegyszerekhez, alkatrészekhez. PORTRÉMÜSOR. Ma fejeződik be a rádióban a magyar népdal hete. Az ilyen vállalkozás értékelése természetesen a zenekritikas dolga akkor, ha az elhangzott produkciókat, kórusok, zenekarok, hivatásos énekesek teljesítményét kell megítélni, A népdal, a népművészet azonban számunkra nem egyterűén zene, egy művészeti ág, de nemzeti-népi kultúránk, s múltunk egy darabja is. Erről vallott egy kiválóan szerkesztett, hangulatos portréműsorban péntek este Csenki Imre zenetudós, nápdalgyűjtő, nemzetközi hírű kórusvezető, Kodály Zoltán tanítványa és munkatársa. Fonográffal és magnetofon nal járta a vidéket, máskor, a hidegháború időszakában a Magyar Állami Népi Együttes egyik vezetőjeként szerzett híveket hazánknak Európa országaiban. Élete szinte minden perce a zenéé, a népdalé, a hazai zenekultúra fejlesztéséé. S mégis, olyan emberrel találkoztunk Vasari Imre mikrofonja közvetítésével, akihez hasonlóval, ha ritkán is, de az élet más területén is összeakadhatunk. Azokra a kortársainkra gondolok, akik számára o munka valóban hivatás, Cs. A. kát kívánt volna kitől-kitől ez az előadás. S mégis igaz: a színészek akár sikerre vihetik ezt a darabot. Bár a címszereplő elsősorban bájával tűnik ki, hiszen Kovács Krisztina érthetetlenül félreérti a teljesen érthető figurát. A királyi atyát megformáló Szolnoki Tibor főleg a maga kitalálta helyzetkomikumokban arat sikert, de meglepő, hogy a rutinos Balogh Bodor Attila is csak szituációkat játszik és nem karaktereket. A királylányt rabló kondás — Lukácsi József alakítja —, már a szívünkbe férkőzik, mert hús-vér figurát teremt saját ösztönei alapján önmagának. S akire rá kell csodálkoznunk: Róvó Terézia egészen kitűnő, levegője van a színpadon, igazi,, mélyen érett színész benyomását kelti akár a Halacsát játssza, akár a Varjú komát, vagy a komornál. A Rovó—Lukácsi Kettős sokáig életben tarthatja a Tüskerózsát. Alkotók felelőssége Persze hát: tisztelet jár mindazoknak, akik valamit is tettek az előadás létrehozásáért, de ez nem menti az alkotókat, akik a Szentendrei Teátrum idei bukásánál aligalig jobb előadást hoztak létre. Ez a szakmahoz tapadt vélemény. De e sorok írója nép' művelőként mégis szívesebben látná egy művelődési ház színpadán a Nézőtér-befogadószínházat, mint bármelyik haknibrigádot. Itt a lehetőség a tudathasadt állapot kibékítésére: mert hogy kell a Nézőtér, bukások árán is kell. S kell a fohász: ó, viruló Thália és örömet adó Euterpé ne mulassatok hűtlenséget. S Gabnai darabjáról lévén szó, joggal hívhatjuk a siker segítőjéül Erátót, mert a felnőtteknek .szánt ,.}\uczftságok mélyebb nyomot hagynak, mint a mesemotívumok. Hiszen ‘az egész történet Franz Kafka tollára kívánkoznék, mert a mindent látó Tüskerózsa, tragédiája éppen az, hogy mindent lát, s szeretne nem látni, mert akkor végre egy férfi ágyába bújhatna. Vasárnap Vácott gyermekdarabot láttunk, a Nézőtér bemutatójaként. A Hubay Miklós írta Római kar neválra még várni kell. Kriszt György Magyarul — emberül Holland balettek Szavak szépségversenye A szavak azon fölül, hogy valamit jelentenek, szépek is vagy csúnyák is lehetnek. Kellemes vagy kellemetlen hangzásuk mellett természetesen jelentésük is belejátszik vélt vagy valóságos „szépség”-ükbe, amint a szószépségversenyek is bizonyítják Néhány éve például népszerű rejtvényújságunk szavazóversenyén_ a (következők kerültek ki győztesen: szerelem, szeretet, béke, szabadság, szellő, édesanya, haza, szív, élet, csillag. Úgynevezett idegen szó, mint láthatjuk, egy sincs köztük. Mindez arról jutott eszembe, hogy a rádióban mind többször figyeltem föl a „csúnya” szavakra. Félreértés ne essék: nem az irodalomban is divatos „szókimondás” durva, trágár, vagy obszcén kifejezéseiről van szó (még a rádió a legtartózkodóbb e téren, szemben a könyvekkel s a színpadokkal) : a beszélők, legtöbbször az úgynevezett riportalanyok minősítik „csúnyá”-nak egv-egv szavukat, kifeiezésüket: „talán az én idegeim voltak felspannolva, hogv ezt a csúnva szót használjam” — mondta kiváló vívóbajnoknőnk. Egy hasonló stílusértékű szót meg „rossz magyar szó”nak minősített nem sokkal később az egyik irodalomtörténeti adás résztvevője: „Veres Péter igyekezett ötleteket, écákat adni (bocsánat, ez egy rossz magyar szó).” A zenei műsorban viszont gyökeres magyar szót nyilvánított „csúnyá”-nak az előadó; „a zenéhez való viszony — hogy ezt a csúnya szót használjam —, alapvetően megváltozott.” A könyvismertetés készítője pedig — bizonyára anélkül, hogy tudta volna — egy tájszót minősített csúnyának: „vagyis csúnya, de kifejéző szóval: neki (az írónak) kell elsumákolnia a valódi adatokat”. Mindenesetre a felsorolt minősítések örvendetesen jelzik, hogy a nyelvérzék — pontosan vagy pontatlanul, de — működik. Hogy az idegen felspannol s az éca nem nevezhet be szavaink szépségversenyébe, azt természetesnek találjuk. A nyelvújítási viszony (1805-ben alkották meg a vissza, viszont tövéből) nem hangzása, inkább használata, elkoptatottsága folytán válhatott visszatetszővé: a valamihez való viszony, viszonyulás agyonhasznált, elszürkült kifejezése 'az 50-es éveknek. A sumákol-t használója is „kifejeződnek mondta, s t z is; de szerettem volna megkérdezni tőle, hogy mit érez rajta csúnyának. Mivel ítm tehettem meg, próbálom knalálni. A sumákol a végső soron hangutánzó suny(ik) ige családjába tartozik (amelybe sunyi szavunk is), s annyit jelent ’sunyi módon, alattomosan viselkedik’. Kifejező ereje éppen abból fakad, hogy nyelvünk eredeti alkotása, akárcsak a vele távoli atyafiságban levő suskus (’fondorlat’, ’nem tiszta ügy’, ’titkolózás’). Annyiban is hasonlítanak, hogy a nyelvjárásokból őgyeledtek az irodalom nyelvéve. a sumákol a Dunántúlon, a Balaton körül annyit jelent: 'félig-meddig alszik’, ’pislog’, ’sunyiskodik. alattomoskodik’, s él a sumák is ugvanitt ’sunyi’, illetve ’konokul hallgató’, ’ostoba’ jelentésben. Nem csúnya szavak ezek, ! sőt — hangutánzó eredetük I folytán — nagyon is kifejezők. I Szerencsére hasonlóval nem I e«gyel gyarapodott s gyarapo- i dik még most is irodalmi nyelvünk. Sz. F. Politikai kiadványok A propagandamunkáról Akármilyen furcsán is hangzik: a propagandának is van hatékonysága és minősége. Most, amikor a termelés hatékonyságáról és minőségéről beszélünk, előtérbe került a propagandamunka hatékonyabb és jobb minőségű végzése. Ez utóbbiról van szó abban a könyvben, amelyet Vonsik Gyula írt A propagandamunkáról címmel, s amelyet a Kossuth Könyvkiadó a napokban jelentetett meg. A szerző mindjárt a bevezetőjében kifejti: a propaganda hatékonysága és minősége többféleképpen közelíthető meg. Az általa választott módszer a filozófiai analízis, mégpedig a hatékonyság és minőség emelésében közrejátszó tényezők összefüggéseinek bemutatása. A szerző kifejti: mi a propaganda célja, mire irányul? Egyszerre két funkciója van: tudomány és ideológia. Kutai és elemez, majd levonja a tapasztalatokat, tanulságokat Hangoztatja, hogy a propaganda szellemi eszköz, egyben nevelési módszer is, hiszen célja az emberi tevékenység befolyásolása, mégpedig gazdasági és politikai területen egyaránt. A propaganda egy fajta információszükséglet kielégítését is szolgálja. A propagandamunka arra irányul, hogy a marxizmus tanait mind szélesebb tömegekkel ismertessük meg. Hogyan értelmezzük a propaganda hatékonyságát? Csak úgy ér valamit, ha eredménye az ember tetteiben, társa dalmi magatartásában fejeződik ki. Ha eléri célját, amiért történik, ha meggyőző, akkor hatékony is, de mit ér az olyan propaganda, aminek nincs hatása, meggyőző ereje, akkor az egyenlő azzal, mintha semmi sem történt volna. Vonsik Gyula a továbbiakban kifejti, hogy a propaganda hatékonyságának fokmérője a dolgozók termelési és társadalmi-politikai aktivitásának fejlődése. Ezt elősegíteni a propaganda egyik legfontosabb feladata. A termelésben az ember két minőségben jelenik meg — hangsúlyozza a szerző —, mint termelő és mint tulajdonos. A propagandának mindkettőhöz kell szólnia. A termelés tekintetében ez úgy jelentkezik. hogy ha jó a propaganda akkor termelékenyebb a mun ka, javul a termék minősége az anyagok és eszközök felhasználása gazdaságosabb, a termelőeszközök védelme javul és egyéb fontos termelési tényező fejlődik. A tulajdono si oldalról pedig arról van szó, hogy a propaganda hatá sára a dolgozó is részt vesz a termelés irányításában, a szociálpolitikai döntésekben, a gazdaságpolitikai feladatok kidolgozásában. Ez természe tes lesz számára. Ha ezt meg érti és így cselekszik, akkot a propaganda elérte célját. A hatékonyság és minőség növelésének alapvető követelményeivel is foglalkozik, valamint a politika és a propaganda kapcsolatával, az elmélet szerepével. Hangsúlyozza, hogy szükség van a történelmi tapasztalatok feltárására, a valóság ismeretére. Foglalkozik a propagandamunka tervezésével, az irányításával, a korszerű szellemi műveltség elsajátításának szükségességével. Hosszasan tárgyalja a tanítás, nevelés és hatékonyság összefüggéseit, kiemelve azt, hogy a tanításnak az önálló gondolkodásra kell törekednie, a nevelésnek pedig folyamatosnak kell lennie. Majd a módszereket tárgyalja. Végül egy nagyon fontos dolgot említ, mégpedig a hatékonyság és a propagandista személyiségének összefüggését Ugyanis a propagandistának elméletileg felkészültnek kell lennie, olyannak, akinek van tudományos látásmódja, elkö telezettsége az ügy iránt, amit képvisel, s magatartása az optimizmust sugározza, s példamutató. sszegezve: jó könyv, alapos munka Vonsik Gyű Iáé. Érdemes olvasgatni izoknak is, akik nem propagandisták, mert megtanulj;, belőle az ember a politika és i propaganda összefüggéseit. - jobban megérti az elmélet és < gyakorlat egységét, a propagandisták sokoldalú munká ját. Gáli Sándor A Magyar Állami Operaház Erkel Színházában tegnap Holland balettek címmel három egyfelvonásos művet mutattak be. Mozart „Az elhagyatott kert” című balett koreográfusa Tocr van Schayck. Beethoven: „Adagio Hammerklavier” c. balett koreográfusa Hans van Hanen. Jan Boer.man: „Emlékmű egy halott fillért” c. balett koreográfusa Rudi van Dantzig. Képünkön: jelenet az Adagio Hammerklavier című balettbőL 0 Negyedszázados évfordulóját — híven önmagához — kiállítással ünnepelte a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum. A tárgyak, a dokumentumok önmagukban csupán a kutatóknak, a történészeknek jelentenek forrásanyagot, felmérhetetlen szellemi kincset. A kései utódok számára csak akkor szólalnak meg, ha avatott kezek megfelelő környezetbe helyezik, ha feltárják a kortörténeti dokumentumok nyitját. Dók umentumok A múzeum munkatársai ezúttal rendhagyó kiállítást rendeztek. A gyűjtemény tárházából azokat a tárgyakat emelték ki, amelyekkel tevékenységüket mutathatják be. Betekinthetünk a tudósok műhelymunkájába, s érdekes történeti eseményeket eleveníthetünk fel. A belépőt a múzeum történetének dokumentumai fogadják. Kevesen tudják, hogy a mai Szabó Ervin Könyvtár épülete volt a munkásmozgalmi múzeum egyik elődje. A Tanácsköztársaság idején itt rendezkedett be a Kommunista Proletár Múzeum. A létrehívó rendelet dátuma — 1919. június 21. — árulkodik arról, hogy meglehetősen rövid ideig működhetett. Az épület nagyméretű fotója mellett láthatjuk a Közoktatásügyi Népbiztosság felhívását a forradalmi emlékek megőrzésére. A felhívás szövege korunkig érvényes, csakhogy a mai intézmény gyűjtőköre időközben bővült: minden fontos, ami a munkásmozgalom bármely eseményéhez, személyiségéhez fűződik. A kezdeti lépés után évtizedek múltak el, míg a dokumentumok megőrzése, felkutatása polgárjogot nyerhetett. Fontos dátum 1948, amikor a Magyar Munkásmozgalmi Intézeten belül múzeumi alosztályt hívtak életre. Néhány esztendő múlva a Fő utcai épületből átköltöztek a Kossuth Lajos térre. Legújabbkori Történeti Múzeum névvel 1957-ben lettek önállóak és néhány esztendővel később miniszteri rendelet adta a mai elnevezést. Névtáblák, épületfotók, okiratok ielzik a múzeum kiálHtásáaz utat a budai Palotába, a mai otthonba. Idestova nyolc esztendeje szemlélheti a tanulóifjúság. s a régmúlt iránt érdeklődő az állandó kiállítás kétrészes nagy anyagát. E történeti tabló mellett az időszaki tárlatok tematikus bemutatókra vállalkoztak. A mostani kiállítás rendezői nein törekedtek kronológiai sorrendre. Inkább a munka érdekességeit villantják fel, a nézőre bízva a felismerés élményét. Ám ott, ahol szükséges, tudományos igényű magyarázatokkal látják el az anyagokat. A ma is folyó gyűjtés, kutatás nem könnyű feladat. Hol a szerencse, máskor a hozzátartozók segítenek. Aa egyedi emlékek között láthatjuk például a szociáldemokrata jogvédő iroda ügyvédjének, Ladányi Árminnak dolgozószobáját, könyveit, a különböző iratokat, amelyeket lánya bocsátott a múzeum rendelkezésére. A ritka fotók egyikén egymás mellett áll Szakasits Árpád és Stromfeld Aurél egy hűvösvölgyi ifjúmunkás-találkozón. Biró Mihály nlakátjaiból is sok került a gyűjteménybe: a politikaiak mellett a korabeli kereskedelmi és más témát feldolgozó alkotásokat is kiállították ez alkalommal. A századelő szecessziós Stílusú kifejezésmódja mellett mozgósító jelszavakat ismerünk meg, s a kor jellegzetességeit is — ha jól szemügyre vesszük a gyűjteményt. Képzőművészek Órákig sétálgathattunk, míg mindent alaposan megnéztünk. Az utcatáblák között a jogász Landler Jenő fogadóóráiról kapunk ^korabeli híradást. A képzőművészeti résznél Derkovits korai festményét, Szőnyi István. Egry József, Dési Huber néhány jellegzetes alkotását tették közszemlére. A könyvtár, a folyóiratgyűjtemény, a jelvénytár, a röplapok. az igazolvány- és iratgyűjtemény, a zászló-, a fotótár hatalmas anyagából a legérdekesebb darabokat láthatja a közönség. Végezetül ízelítőt adott a kiállítás a legújabb, az életmód- és viselettörténeti anyagból. ..Papok, katonák, polgárok után..." József Attila sorait kölcsönözték a kiállítás címéül, jelezve, hogy egy korszak jellegzetességeit mutatják be. Korántsem a teljesség igényével, sokkal inkább a gyűjtemény és a kutatások keresztmetszetének tükrében. Erdős! Katalin Jubileumi kiállítás tükrében Múzeumi műhelymunka
