Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-21 / 273. (274.) szám

1982. NOVEMBER 21., VA SÄEN AP Tűzoltási gyakorlat a DKV-nál Nagyszabású tűz­oltási gyakorlatot tartottak Százha­lombattán. A Du­nai Kőolajipari Vállalat tűzoltói több száz liter tűz­veszélyes anyagot oltottak el. A gya­korlaton szerzett tapasztalatok se­gítségével egy esetleges rendkí­vüli eseménynél fontos másod­perceket nyerhet­nek. Szállodáról szállodára Mi lesz a vendégmulattató? Kellemes körülményekkel csalogat iák a pihenőket November: csapás a szállo­daiparra! Nyáron a kánikula, a napsütés űzi hűs vízpartra, az árnyas hegyek szállodáiba a külföldi és hazai embert. Télen a hó, a sízés majd ugyanilyen vonzó attrakció. De kinek jutna eszébe novem­berben felikerekedni, s szállo­dában tölteni a pihenésre, ki­kapcsolódásra szánt napokat. — Ami a novemberről szóló megállapításokat illeti, vari bennük igazság — ért egyet Singer András, a dobogókői Nimród szálló igazgatója. A szobáknak néha csak 30—50 százaléka foglalt, pedig ez a hotel igazán meghitt hely, jó lehetőséget nyújt a kikapcso­lódásra. A szokásos szállodai szolgáltatásokon kívül kis uszoda, szauna, szolárium, te­niszpálya várja a vendégeket, kondicionálóterem, s szerve­zett erdőjáró séták teszik le­hetővé az egészségőrző, fizikai erőt növelő pihenést. Konferenciák a Nimródban S a szállodai szakember jó szervezéssel elérheti azt is, hogy csak 30 napos legyen a november, csak ebben az egy hónapban álljanak üresen a szobák. A közelmúltban fogá­szati és gyermekfogászati kongresszust tartottak a szál­lóban, itt vendégeskedtek több KGST-tárgyalás szakemberei. A jövő héten űrkutatási kon­ferenciának adnak helyet, s itt tartják megbeszélésüket az intervízió.; országok televíziós szakemberei is. Karácsonyra, szilveszterre ne keressen senki helyet a Nimródban, a 172 személyes hotel minden szobája foglalt. A törzsvendégek már jó előre, tavasszal lekötötték a szobá­kat. Telt ház decemberben A november a Silvanusban is november, Thaly Bence, a Silvanus szálló igazgatója mégsem tartja olyan szörnyű­nek ezt a késő őszi hónapot. Ezen a hétvégén az Agip cég 150 munkatársa tölt a hotel­ban három napot. Jókat esz­nek, isznak, hallgatják a ci­gányzenét, megnézik a folklór­­műsort. Alighanem elnyerte a szolgáltatás a cég tetszését, mert még öt alkalommal küld hasonló nagyságú csoportot. Ennél azonban komolyabb összejöveteleket is tartanak, hiszen több hazai és külföldi cég értekezlete, konferenciája zajlott náluk is. A hazai turistákat, pihenés­re vágyókat a hét közben a 30 százalékos árkedvezmény, a hétvégeken a sok elektro­mos játék, a teniszpálya és a ma még egyáltalán nem gya­kori szállodai szolgáltatás, az elektromos teke vonzza. Ezért még ezekben a hetekben is át­lagosan több mint 50 százalé­ka foglalt a szobáiknak. Decemberre azonban telt ház lesz, erről már jó előre gondoskodtak. Karácsony és szilveszter között egyhetes, valóban színvonalas rendez­vénysorozatra hívják a vendé­geket. Lesz ebben teniszbaj­nokság, kanasztaverseny, lo­vaglás, történelmi vetélkedő, szánkózás és kocsikázás a téli erdőben és díjakkal honorált tekeütközet. Meghallgathatják a szálloda vendégei Jordán Tamás és Lázár Katalin elő­adóestjét, megnézhetik Bencze Klára iparművész kiállítását, több gyermek- és felnőttfil­met vetítenek. Részt vehet­nek a Vágó István vezette ve télkedőn, megkóstolhatják a vendég mesterszakács főzte finomságokat. Ez az oka, hogy decemberben telt házra szá­mítanak a Silvanusban. Összkomfort Szentendrén A szentendrei Danubius, a Dunatours szállodája szeré­nyebb szolgáltatást kínál, mégis minden szoba foglalt — mondta el Nádai Iván szállo­davezető. Az Ok: áfáik a kör­nyékbeli s a pesti szállodák hoz képest egyaránt alacso­nyak. Ezért rendezi itt tanfo­lyamait a Vízgazdálkodási In­tézet, s ezért járnak ide szíve sen nyugdíjasok és fiatalok egyaránt. Rendszeresen ér­keznek a szállodába csehszlo­vák csoportok is. A vendégek kívánságára a szálloda mikro buszos kirándulást, szentend­rei városnéző sétát is szervez. Kevesen tudják, hogy a szállodai szobák többségét az idén átalakították, így már teljes összkomfortot nyújta­nak Szentendrén is a vendé­geknek. — csulák — A lakótelep és környéke Körséta Szigetszentmikléson Minden megállóban új uta­sok szállnak fel. a Szigetszent­­miklósra induló HEV-szerel­­vényre. Lassan megtelnek a kocsik. A József Attila telep­hez közeledve változik a táj képe; a falusias kis porták és az új, manzardos családi há­zak fogynak az út mellől, egy­re több az emeletes. Távolabb toronydaru dolgozik. Hosszú gyaloglás A Munkasőr utcai épülő la­kótelepet kiseboiajta homok­tengeren át lehet megKözelíteni. v an itt már tanon naz, ataaas­­ra varó, de meg csalt a maso­­din szintig felhúzott épület is. Az egyitt ház ablakain gondo­san behúzták a sárga tuggö­­nyóket, a lepcsóházak ragyog­nak a tisztaságtól. A lakások­ba bármelyik nap beköltözhet­nének a tulajdonosok. Az egyik kapu előtt találom Horvath Jánost, a lakótelep építésveze­tőjét. — A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat 1978-ban kezdte itt a munkát — mond­ja, miközben elindulunk, hogy az egyik emelet lakásait belül­ről is megnézzük. — A terve­zett 840-ből eddig 570-be köl­töztek be, kilencvenet pedig ezekben a hetekben vesznek birtokukba a tulajdonosok. A kecskeméti házgyár kitű­nő beosztású, tágas helyiségeit szemmel láthatóan kedvvel építették a PÁÉV szakembe­rei; szépen összehangolták a tapéták és a szőnyegpadlók, a pvc-burkolatok színét. A lakótelephez tartozó léte­sítmények közül eddig csak a fűtőmű készült el, de már áll az ABC-áruház könnyű­­szerkezet-váza is. Addig azon­ban mindenért hosszú gyalog­túrákat kell tenni a környék­re. A telep még épülő útjait télire — az ígéretek szerint — ideiglenes burkolatot kapnak, így talán a „sárdagasztás” el­marad. A lakótelepről kivezető ut­cában kis zöldséges pavilon áll, rajta öles betűkkel: eladó! Azon tűnődöm, vajon miért akarnak túladni a lakótelep egyetlen zöldséges boltján? Épülő vezeték A 3-as számú óvoda a régi lakótelepein épült, de sok gye­reket fogad az új házakból is. Desics Katalin vezetőhelyet­tes elmondja, hogy száz hely­re 125 apróságot vettek fel. A nagyközségnek ennél zsúfol­tabb óvodája is van, hiszen a januárban nyitó Dobó István Ahol megjelenik, önkéntele­nül is felhívja magára a fi­gyelmet. Hatalmas, szálegye­nes termete tiszteletet paran­csoló. De enélkül is _ sikerült elismerést, megbecsülést kivív­nia Nagykátán, hiszen 1958-tól, ez évig, nyugdíjba meneteléig irányította a járási művelődési ház munkáját. Ma is, ha végigmegy az ut­cán, köszönti a község apraja és nagyja. Népszerűségének okát nem nehéz kideríteni. Már fiatalon, a szülőföldjén, Salgótarjánban eljegyezte ma­gát a kult írmunkával. Igaz, ott csupán egy húsztagú har­monikazenekar vezetője volt. Amatőröké, a szó igazi értel­mében: mindannyian kedvte­lésből játszottak. A hadifog­ságból visszatérve hamarosan mozgalmi feladatot vállalt. A Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság titkára lett. Az ötvenes években elhagy­ták a várost feleségével, zene­kart alakítottak, s a ceglédi Béke étteremben játszottak es­ténként. No, nem sokáig, mert a népműveléssel foglalkozók hamarosan felfedezték. 1956- ban, amikor a művelődési ház vezetői elhagyták a házat és a hazát, ő mentette meg az ott lévő értékeket. Szerencséje is volt, mikor megjelentek az ellenforradalmúrok, valaki azt mondta közülük: ez csak a harmonikás, a zenekarból... Lakásuk rém volt, s Nagy­kátán a művel 5dési házba ve­zetőt kerestek, oda telepüitek 1958-ban. Az ájérf, a jobbért cselekedett Ritmusváltás — nyugdíjasán Hogyan is telt el a huszon­négy esztendő? Erről fagga­tom. S történetei sírásra-neve­­tésre ingerelnek. Nem csoda: egy megszállott népművelő út­ja nem rózsákkal van felhint­ve ... — Mindig is lázadó típus voltam. Az újért, a jobbért persze. Partnereim is akadtak. Az első időben történt, hogy a fűtetlen házban Svéd Sán­dor nagykabátban énekelt a közönségnek. Egy éve voltam igazgató, amikor párttitkárnak választottak, s a mai napig is viselem e tisztséget — mond­ja. A községi területi alapszer­vezetből váltak ki a később létrejövő pártszervezetek is. A nagyközség rohamos fejlődés­nek indult, s a párttagok itte­ni kollektívája ezért sokat tett. A nyolcvankét kommunistából pedig — akiknek titkára —, ma is aktívan dolgozik hatvan. Ahogy mondja, a kulturális tevékenységében mindig segí­tőként számíthatott az alap­szervezet tagjaira. Vallja ma is: az igazgató ugyan nyugdíj­ba mehet, de a kommunista so­ha! A közművelődési munka azonban mm volt olyan egy­szerű, mint az alapszervezeti. A művelődési ház munkatár­sai is jócskán kivették a ré­szüket a mezőgazdaság szocia­lista átszervezéséből. De nem ez volt az egyedüli érdemük. Ök már a hatvanas években — talán az elsők között fel­vették a kapcsolatot —, a be­járó dolgozók üzemeivel, szak­­szervezeti bizottságaival. — Egy hétig körmöltem az állomásfőnöknél, hogy kiírjam, ki hová iár — meséli —, s ha­marosan a nagykátai rendez­vényekre Budapesten a gyá­rakban, üzemekben árulták a jegyeket. Szülőatyja volt a Tápiómen­­te együttesnek is, amely nem­zetközi elismerést is kapott. Az együttes műsorainak szervezé­sén kívül tanfolyamokat, elő­adásokat kínáltak a tanyán élőknek. Még a komoly zenét is sikerült megszerettetni a máshoz szokottakkal. Az Or­szágos Filharmónia itteni ren­dezvényeire 570-en állandó bérlettel jártak. Ahogy mondja, gyakran kel­lett megbirkóznia az értetlen­séggel is. A legtöbb fejtörést a költségvetés okozta. Mindig nagyobb volt a kiadás, mint a keret, s a különbözeiét bizony valahogyan elő kellett terem­teni ... — Az volt a baj, hogy akad­tak — magyarázza —, akik úgy hitték, hogy a művelődé­si ház munkája nem egyéb, mint az, hogy a nagyteremben bálokat rendezzen, s ezáltal bevételhez jusson. Hogy mégis többről van szó, ezt csak évekig tartó következetességgel tudta társaival együtt bebizo­nyítani. utcai létesítménybe felvett gyerekek addig távolabbra jár­nak. A Bajcsy-Zsilinszky úton in­dulok el a tanácsháza felé. Minden néptelen, mindössze egy-egy kerékpárost látni. Az egyik keresztutcában mélyen kiásott árkot pillantok meg, benne gázvezeték. A követke­zőben hasonló a kép, a harma­dikban is. A földtúrások kör­nyéke kihalt. Az egyik kert­ből motorzúgás hallatszik, két asszony a ház előtt kukorica­­morzsolással foglalatoskodik. Tőlük érdeklődöm a munkaár­kokról. — Ez a vezeték nagyrészt társadalmi munkában épül, — mondja t-app Zoitanne, majd íerje veszi at a szót. — Ma tartottak volna a vezeték nyo­­maspi&oáját, de valamilyen al­katrész hiányzik. A tanácsta­gunk többet tud róla. Amíg a háziak kávéval kí­­nálnaK, egy szomszéd hívja Hamuk Imrét, a tanácstagot. — Az Akác, a Madách, a Móra r erenc es a Losonci ut­ca kap vegre gazt — mondja. — Idén marciusDan kezdtük a szervezést. Jariunn Hajdúszo­boszlón a TIGAZ-nál, az Ipari Minisztériumoan, a megyei ta­nácsnál, és meg so.-uelá. Itt helyben is minden támogatást megkaptunk, Tanácsi számlára, de onerooől építkezünk. S hogy milyen gazdaságo­san? Az eredetileg számított 5500 helyett a gázvezetés kb. 4800 forintba kerüi családon­ként. Papp Zoltánéknál is el­készült a cirko-geizer szerelés, s remélik, hogy karácsonyra már melegítenek a fűtőtestek. Dél van, kisiskolás csopor­tot terel az Árpád Étterembe egy nevelő. A bisztróban csa­polásra várnak néhányan, s élénken tárgyalják a nap ese­ményét; valakit mentővel vi­tettek el az Árpádból. Munkából hazafelé Szerény kis épületben műkö­dik a községi könyvtár. Ma éppen szünnap van, hangos azonban a tornácos ház hátsó fertályai Iskolások játszanak az udvaron. Cseh Jánosné, az első osztályban helyettesít, dél­előtt bemutató tanítást tartott kollégáinak. — Ez a ház a 3-as számú iskolához tartozik — mutatja. Talán a legrégibb középülete a j településnek, 1890-ben épült. Ebben a teremben újak a pa­­dók, de a másik osztályban jazok vannak, amelyekben még laz én édesanyám is ült gyerek­korában. De biztató, hogy a tanács odafigyel a gondjaink­ra, s amennyire a körülmények engedik, korszerűsítenek. Délutánra megélénkül az ut­ca. Munkából hazafelé igyek­vő asszonyok vásárolnak. A közelben sok mirelitáru, tu­catnyi felvágott, álomszép ke­nyér, sokféle cukrászsütemény, friss zöldség. ★ A HÉV-állomás épületénél piros keretes füzetcímkére írt Az újért való küzdelem az energiáját sokszor próbára tet­te. Ritmusváltásra kényszerült. Hat eve egy tanyát vett a köz­ségtől nyolc kilométerre, s oda tér vissza, ha végzett munkájával. Igaz, ott is dol­gozik, hiszen valóságos kin­csesbánya lett a „rezervátum”, ahogyan ő nevezi. Régiségeket, emlékeket gyűjt. Kitölti napját ezek szépítése, gondozása, s a sok ház körüli teendő. Neve, melyet oly gyakran eltéveszte­nek még ennyi év után is, sokak számára egyet jelent Nagykáta hőskorával, amikor valami új és jobb elkezdődött. Egy gyűjteményt mutat, melyben azokat a leveleket őr­zi, amelyekre nevét hibásan írták, s átkeresztelték, ki tud­ja hányfélére. Persze azok a levelek is megérkeztek, Chmely Ödön címére. Szalai Mária hirdetést ragasztottak az eső­csatornára. „Budapesti, a Vá­rosliget közelében levő kétszo­bás, korszerű fűtésű, telefonos lakásomat szigetszentmiklósi házra cserélném.” Móza Katalin Vasárnapi gondolatok Mosoly Többször megfordulok Pest megye egyik épületé­ben egyéni és kollektív gondok, gondolatok meg­beszélésére, alkotó vitára, fontos társalgásra. Már ez önmagában izgalmas, öröm­teli feszültségekkel bő órá­kat okoz. De valami más is megfogott. Mi ez a más? Először magam sem értet­tem, honnan ez a hirtelen támadt derű, amikor belé­pek az üvegajtón. A portán mindig ugyanaz az idősebb nő fogadott mosolygós kö­szönéssel, — mindig csak személyemnek szóló röpke mondattal. Nagy Gáborné­­nak. vagy egyszerűen csak Erzsiké néninek hívják, a jó szándék, a női kedvesség jelképe. Figyelmessége egy szál friss virág — pom­pás illattal, élénk színnel. Azon vettem észre magam, hogy mosolyában mosolyog az épület, az eszmét hor­dozó intézmény, mintegy nyitánya annak. Azon vet­tem észre magam, hogy szívesen érkezem ide, de hogy miért, azt csak akkor éreztem át, amikor egy nap nem állt Nagy Gábor­­né, Erzsiké néni az ajtó­ban, nem üdvözölt, nem szórta rám a reggeli derűt. Hiányzott. Pedig minden lezajlott nélküle is. Aznap lemaradtam valami közvet­len, nyílt, ápró, de nagyon fontos ajándékról, mellyel ő szokott megajándékozni. Helyettese, egy szemüveges, bajszos bácsi világosított fel, mi történt Nagy Gáborné­­val, Erzsiké nénivel, azzal a drapp köpenybe burkoló­zó mosollyal, aki ismeret­lenségbe rejtve annyi nap­kezdő derűt hintett rám. Megoperálták. Szerencsére az operáció sikerült — hamarosan új­ra elfoglalja rendkívül fon­tos mosolyhivatalát, pazarul szórja nemsokára újra a forintnál és dollárnál is fontosabb valutát, a jóked­vet és vidámságot. Milyen jó lenne mindenhol, min­den helyzetben és állapot­ban nekünk is megszerez­nünk azt a titkot, törvényt, varázslatot, amivel ez a ked­ves, s minden szenvedését mosolyra átváltó örök Erzsiké rendelkezik, hogy e szelíd, mély és tiszta ra­gyogástól mosolyogjon a környezetünk. Losonci Miklós Még idei szállításra A Csepel Autógyár egyedi gyáregységében Szíriái exportra gyártják a 750—30-as típusú teherautókat. A billenőplatós te­herautóból száznegyven darabot szállítanak a közel-keleti meg­rendelőnek. Az első teherautók még novemberben útnak indul­nak, az év végéig pedig száz darabot terveznek kiszállítani.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom