Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-21 / 273. (274.) szám

1982. NOVEMBER 21., VASÁRNAP

3

Ember nélkül mit sem ér a legjobb technológia

Célszerű használni az eszünket

Számtalanszor olvashatjuk az újsághírt — sajnos — arról, hogy Itt és Itt. ebben és ebben a gyárban, munka közben baleset érte ezt és ezt a dolgozót, ki a baleset következtében súlyos, csonltulást szenvedett vagy a legrosszabb esetben: életét vesztette. Minden ilyen hírre felf^g. ugyanazt a kérdést teszi fel gondolatban vagy hangosan: hol voltak a munkavédelmi berendezések, egyéni vedőfelszerelések, s vajon használta-e azokat a szerencsétlenseg áldozata?

tét ^ont?\iid/J^.„Ső?,S.^,fosI-!ko.ztunk. mi is 'apunkban azzal, hogy a Minisztertanács rendelealkotott ennpk E«w!*ÍH6dCl!smi[0J' Azazota elt|It három esztendőben számos arra illetékes fórum aiKoiott ennek keretében részletesebb jogszabályokat.

Többek között az egészségügyi miniszter, aki például meghatározta a munkaköri, munkahelyi- ártalom esetén kötelező személyi védőeszközök körét, kimondta, hogy azok csak minősítés után. a SZOT munkavédelmi tudományos kutatóintézetének jóváhagyásával kerülhetnek forgalomba. Rögzítette a munkahelyek általános egészségügyi követelményeit, újra rendezte a védőital — a sós szódavíz, illetve a melegítő tea — juttatását, megszüntette a védőételt. hiszen az emberek napjainkban már rendszeresen fogyasztanak magas fehérjetartalmú ételeket, magukhoz vesznek elegendő C-vitamint is. A korábban e célra fordított összeget más formában kapják meg a dolgozók. Szabályozta a munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálat rendjét is az egészségügyi miniszter, kiszélesítve a vizsgálatban résztvevők körét.

Mégis, miért?

Sorolhatnánk még a rendelkezéseket, amelyek születésük pillanatában kivétel nélkül igen hatékonyaknak látszottak. Most tegyük fel hát újra a.kérdést: mégis, miért a sok üzemi, munkahelyi baleset?

Azért, mert a munkavédelmi jogszabályok, a védőberendezések, felszerelések önmagukban nem elegendőek. Csak akkor érnek valamit, ha azokat maga az ember tudja — és akarja is — helyesen alkalmazni. Miért? Talán nem akarja? Gyakran megtörténik, hogy nem. Láttak már tetőfedő bádogost a magasban csúszkálni anélkül, hogy a biztosító kötél ott lett volna a derekán? Láttak már házgyári építkezésen munkásokat sisak nélkül? Rakodókat kesztyű nélkül? Ugye, nem is egyszer. Tudom, ilyenkor a munkavezetőt kell elsősorban elmarasztalni, miért tűri, hogy védőeszközök nélkül dolgozzanak. De hallottunk már olyan hegesztőt is. aki kijelentette: a s maszkban ő nem lát, így hát fel se veszi, mondjon a művezető, amit akar. És azt is tudjuk. hogy a munkából kiléptetni — talán legjobb — hegesztőt, ácsot, kőművest, és a többit nem is olyan egyszerű.

A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 57. paragrafusa értelmében nálunk az állampolgároknak joguk van az élet. a testi épség és az egészség védelméhez. Ezt a jogot a Magyar Népköztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, az emberi környezet védelmével valósítja meg. De megvalósítjá-e ezt a jogot maga az állampolgár. vagy pedig gyakran megfeledkezve róla, nem él vele? Sajnos, megteszi. Pedig illene tudni arról a törvényről is, amely szerint a dolgozónak önmagát munkaképes állapotban kötelessége megőrizni.

Jó hírek

Más kérdés az, hogy menynyiben használhatók a valóságban a különböző védőfelszerelések. Számtalan jogos kifogás merül föl ellenük, hogy kényelmetlenek, anyaguk nem megfelelő, mosás után elvesztik eredeti formájukat és méreteiket. ritkán, vagy elváltaién nem kaphatóak, és így tovább. Való igaz. hogy mérettartó védőruhákból évente egymillió hétszázezer darab kellene, ám nem tud az ipar szükséges mennyiségű — megfelelő minőségű — méterárut adni hozzá. Ezért jövőbe — bár az ideinél lényegeden jobb lesz az ellátás a SZOT. a Belkereske delmi Minisztéilum meaállano dánénak következtében — mé° mindig kétszázezerrel kevesebb ilven védőruha kerülhet forgalomba, a Munkaruházati

;

Lánckesztyűben dolgoznak az asszonyok a -ecsésl vadfeldolgozóban is

Kereskedelmi Vállalaton keresztül.

A munka- és védőruhák alapanyagával kapcsolatosan — mint azt az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának legutóbbi ülésén örömmel vették tudomásul a képviselők — jó hírek is vannak. Az Ipari Minisztérium megbízása alapján az igényesebb, magasabb értékű munka- és védőruházati termékek kidolgozásának érdekében a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, illetve a Lakástextil Vállalat folytatott igen kiemelkedő fejlesztési tevékenységet. Ennek köszönhetően erre az esztendőre kialakult a különleges kikészítési eljárással gyártott, zsugorított, fokozottan mérettartó védő- és munkaruha alapanyaga.

Ha visszapillantunk néhány esztendővel, láthatjuk, hogy a lenfonó elég régóta foglalkozik hasonló alapanyag-kísérletekkel. Az 1976-os őszi BNV-n bemutatott termékeiből 1977- ben mintegy 5 millió négyzetméter munka- és védőruházati kelmét szállított a Szegedi Ruhagyárnak és a Kalocsai Konfekcióipari Vállalatnak. Felfigyelt a kereskedelem és a konfekcióipar az ugyancsak akkor bemutatott krilát műgyantával kent viharkabátanyagra. s igényeltek is belőle 800 ezer négyzetméternyit.

A legújabb kutatások eredményeként egyelőre tehát évente 1,5 millió mérettartó védőruha gyártásához lesz elegendő kelme.

A megye húsipari üzemeinek is egy jó hír: az Ipari Minisztérium kapta feladatul, hogy figyelemmel kísérje az ipari lánckesztyű konfekcionálásával kapcsolatos intézkedéseket, amelyek a Bátaszéki Fémipari Szövetkezet munkáját tehetnék zavartalanabbá. Ott készülnek ugyanis belföldön azok a láncszövetből való kesztyűk, amelyeket a húsiparban dolgozók — például a csontozók — a bal kezükön viselnek, hogy megóvja őket a jobb kezükben forgatott késtől.

Túlzott biztonságban

Visszatértünk hát oda, ahonnan indultunk: védőeszköz,

amit viselnek. Ha tudják, miként kell viselni. Mert valljuk be. a balesetvédelmi, munkavédelmi oktatással sincs minden rendben. A belépő új dolgozó annyi mindenre firkantja oda a nevét, hogy észre sem veszi, mikor írta alá: oktatásban részesült. Csak akkor látja legközelebb, amikor baleset éri, s az orra alá dugják, hogy saját felelősségüket csökkentsék, akiket illet. Oda kell figyelni kölcsönösen ezekre a2 oktatásokra. Szerencsére az iménti példa meglehetősen szélsőséges, a megye üzemeire nem ez a jellemző, hanem éppen többségükről mondható el. hogy élen járnak a munkavédelemben.

Valamit azonban nem elég százszor és ezerszer sem hangsúlyozni: a legjobb technológia is mit sem ér az azt végrehajtó ember nélkül. Ésszerű alkalmazni a munkavédelmi berendezéseket, ám célszerű használni az eszünket is. Sajnos, nem egyszer esett meg a baj éppen azért, mert az egyéni védőfelszerelés használatával túlságosan biztonságban tudta magát az ember. Vagy rajta volt ugyan a védőruha, de nem nagyon értette, hogyan is működik az az ártalmatlannak vélt csodagép, mert az alkalmassági vizsgálatnál csak egészségi állapotát firtatják, az nem derült ki, hogy analfabéta, s nem is tudhatja, mit rejtenek a figyelmeztető táblákon a sorok ...

Bálint Ibolya

Magánlakás-építés

Anyagellátás

Az építőanyag-ipar összességében teljesítette időarányos tervét, sőt kis mértékben megtetézte az előirányzatot. A lakossági építkezések jobb anyagellátása érdekében több gyárban növelték a termelést és új termékekkel a választékot is, bár egyes cikkekből többre és jobbra lenne szükség.

A betonelemgyártó ipar az év eleje óta mintegy 200 ezer méterrel több feszített vasbeton födémgerendát készített, mint a múlt év azonos időszakában, s így kielégítette az igényeket. A TÜZEP-pel és a Volán vállalatokkal közösen pedig azt is megoldották, hogy a nehéz betonszerkezeteket autódaruval emeljék be a megrendelő építkezésén. A családiház-építők ellátásának javítására kifejlesztették az úgynevezett falközméretű födémpaneleket, amelyek jelentősen gyorsítják az építkezéseket. A téglaipar is sok újdonsággal bővítette választékát. Így a jó hőszigetelő, tehát energiatakarékos Uniform, Thermokton és Poroton kézi falazóelemekből az idén már több mint 300 millió kis méretű tégla térfogatának megfelelő terméket gyártanak, s újabb fejlesztésekkel a következő években tovább bővítik a termelést.

Nagy az érdeklődés másik új termékük, a színes tetőfedő pala iránt is, a keresletet egyelőre ki sem tudják elégíteni. Bőséges az ipar kínálata falburkoló csempéből mennyiségben és választékban is. Az Alföldi Porcelángyár az évvégéig előreláthatóan 100 ezer négyzetméterrel több csempét szállít a TÜZÉP-telepekre, mint amennyire előzetesen szerződést kötöttek.

Az építőanyagipári üzemek aa idén már széles körben lehetővé tették, hogy a magánlakásépítők és a kisiparosok vagy más kivitelezők közvetlenül a gyártól szerezhessék be a termékeket. A TÜZÉP-pel és a Volán vállalatokkal együttműködve bővítették az építőanyagok házhoz szállítását. Az építőanyag-keréskedelem a lakosság szolgálatára áll most már típustervek értékesítésével is. Rendszeresen szervez építési napokat, amelyeken a magánlakás-építésben gazdaságosan hasznosítható építőanyag-újdonságokat ismerteti a lakossággal és a kisiparosokkal. Jól vizsgázott Szolnokon a TÜZÉP-egyesülés áruházi láncának első tagja, a Fészek áruház, amely 33 ipari és kereskedelmi vállalattal áll szerződéses kapcsolatban. így gazdag választékot kínál építőanyagokból, szerkezetekből, szerszámokból és kisgépekből egyaránt.

Újabban a kisipari termeltető vállalattal kötött szerződés szerint az áruházban választott minta alapján padlásfeljárót építenek. A tervek szerint még az idén Pécsett, a jövő év első felében Budapesten, az év második felében pedig Érden, Győrött, Békéscsabán és Kecskeméten nyílik Fészek áruház.

HÉT HIREHHB1

KŐKEMÉNYEN

© Országos építésügyi aktíván összegezték a tárca érintettjei a jövő évi feladatokat. 0 Háromnapos nemzetközi ruhaipari konferencia zajlott le Budapesten. 0 A Magyar Tudományos Akadémián ünnepi ülést rendeztek Arany János halálának századik évfordulóján. 0 A hét híre az is, hogy a Szilikátipari Tudományos Egyesületben a kő- és kavicsipari kutatások eredményeit tekintették át.

Rómaiak építette úton gyalogol ma is az érdi polgár, ha Öfalu némely vidékén jár. Amint a valamikori világbirodalom emlékét Őrzik a szentendrei Castrum kövei is, azaz: ezer évek óta bányássza, faragja, rakja a követ utak burkolataként, házak falazataként, árkok, vízvezetékek béléseként az ember. Legősibb építőanyagaink egyike.

— a nád, a sás, a fa mellett

— a kő, mindig szívesen vettük el a természettől azt, amit .látszatra ingyen kínált. Hegyék fogytak el így, légi erősségek meg — például Visegrádon, Csőváron — úgy, hogy köveiket falak anyagának vitte az elődöket e munkáikért nem sokra becsülő utód. Látszatra ingyen adta a természet a követ, ám mikor egyre több rút sabhely csúfította el a tájat a kisebb és nagyobb kőbányák hollétének híreléseként, rá kellett jönnie az embernek: a kővel is gazdálkodnia kell.

Laikus ismereteink alig terjednek ki másra, mint a kemény meg a puha kő — puha: a jól faragható mészkő például — megkülönböztetésére. ám a szakmabeliek nagyon is pontosan tudják, kő és kő között — akár bányászatát, akár feldolgozását tekintve — irdatlanul nagyok a különbségek, mert hiszen miként is kerülne párba a tufa és az andezit?! Amint megbocsátó mosollyal veszik tudomásul azt is, ha á laikusnak a sóder és sóder egyformán olyan homokos kavics, holott minősége szerint azt sem osztályozzák engedékenyebben, mint a hentesárut, a textíliát. Ha ugyanis valóban egyforma lenne a délegyházi meg az innét-onnét kimert kavics, aligha lett volna érdemes ok millió forintot költeni Délegyházán a bányák — a kiváló minőségű árut adó bányák — korszerűsítésére.

Fogyasztjuk magunk körül a hegyeket. Dunabogdányban a vízügy, Szobon az Eszakmagyarországi Kőbánya Vállalat emberei soványítják azt, amit a természet teremtett, ám Sóskúton, Pilisvörösvárott, Tárnokon, Pilisszántón, Vác mellett a Naszályon szintén fogy, fogyogat a hegy, a kő, nekünk, laikusoknak a szikla... Egy év alatt 1,3 millió tonna terméskő került ki a megye kőbányáiból, zúzott

formában, azaz a tőrön, törőkön áteresztve félmillió tonnánál több, s akkor még szóba sem hoztuk a sódert, amiből 1,3 millió köbméternyit emeltek ki a vödrös, kanalas kotrók, a marógépek a megyében, elsősorban a Duna vonalában. Kő kell a mészégetéshez — a Cement- és Mészmű váci gyárában levő nagy mészégető műhöz éppúgy, mint a Pilisszántót övező boksákhoz —, a cementtermeléshez, a házak alapozásához, a Duna medrének, partfalának erősítéséhez, az utók, vaspályák alépítményéhez, amint a kőszobrászok keze alá szintén anyag — nemes anyag — kívánkozik. Vélhetnénk: egyszerű teendő mindez, hiszen ott a kő... Ott van, Mégis, puha és kemény kövek ügyében korántsem voltak kőkemények — és ma sem azok — a fejlesztési elképzelések, tervek és döntések; még kevésbé bizonyultak kőkeménynek a gyakorlatban! lépések.

Poklok zaja tölti be egy-wy kőtörő környékét, bizonyítván, mennyire kemény anyag a hegy teste, ám voltak, vannak másfajta zajok is, vállalati átszervezések és összevonások, gépvásárlások és elmaradt korszerűsítések, a nehéz munkafeltételek javítása, á szállítóeszközök vészes elöré^ gedése körül. Ezeknek a za^ jóknak sajnos, szinte természetes következménye, hogy a megye kőbányaiban visszatérő gond a minőség, a törőrrtüvek adta lehetőségek és a zúzott kővel összekapcsolt méretek bűvészmutatványokat követelő egyeztetése. Amint következmény az is, olykor a sok kő ellenére — mely meg* rendelőre, szállítóra várva ott halmozódik a kőbányák depóiban — nincs kő, például ár autópálya építéséhez, meft ahhoz nem olyan kellene, hánem amolyan ... Korántsem kőkemény tehát a kő környezete, sőt, szembeszökően puha, kusza, akár a termelést, akár a szállítást, felhasználást nézzük is, fejlesztési szemszögből éppúgy, mint a napi gyakorlatot tekintve. Nem csoda tehát, ha fogynak a mostohán szép mesterség, a kőbányászat mestéréi, mert úgy érzik, szakmájuk felett akkor sem kék az ég, ha tűz a nyári nap.

Mészáros Ottó

£gy furcsa levél, hivatalos, irat s egy mese, Fazekas Anna gyermekversének sorai motoszkálnak bennem. Az előbbit Ricza Ferenc, a törteli vadásztársaság titkára kérésére a Pest megyei Tanács természetvédelmi, fa- és vadgazdálkodási csoportjától küldték hozzám, kérve, hogy okulásul közöljük. A megható versike magától tolakodott elő. Nem csoda. Lányom százszor is kikönyörögte, hogy olvassuk el, pedig tudtuk, ót a történet ríkatja meg, nekem pedig a szeméből elöbúvó pici könnycseppek szorongatják meg a szívemet. Ezt tette velünk a kitalált történet a , lábatörött őzgidáról, akit az öreg néni gondoskodása, szeretete vezet vissza a természetbe.

De feledjük a mesét, s lássuk a valóságot. Nos, Törteién néhány család — engedjék meg, hogy a neveket megszégyenítésként, kipellengérezési szándékkal a felszólítás ellenére se soroljam fel —, őzgidákat, pici sutát, apró őzbakot ne-Történet szelíd őzekről

veitek a lakásban. Bizonyára találták a jószágot, megesett rajta a szívük. Hazavitték jó szándékkal, játszótársul a gyereknek, vidám színnek az udvarra.

Ám a levélből, o hivatalos iratból megtudjuk, hogy ezzel nemcsak legalább tiz jogszabályt sértettek meg, lopást követtek el, de az apró állatokkal is csak rosszat tettek. A befogadott őzike a terület gazdája, a vadásztársaság tulajdona, s a puskások nem is mulasztották el visszavenni, ami az övék.

Hogy mi módon, azzal várjunk még egy kicsit, s hallgassuk meg a szakember, Pávó Árpád természetvédelmi felügyelő véleményét arról, miért is nem szabad ezeket az állatokat magunkhoz édesgetni.

Mindenekelőtt azért nem. mert az őzcsemeték számára a mi kerítéssel, falakkal zárt kertünk, udvarunk —

börtön. S nem szabad azért sem, mert később, a felnőtt állat bármily szelídnek is hisszük, veszélyes az emberre. Egy bak agancsa félelmetes fegyver, az őz kiszámíthatatlan is lehet.

Fogadjuk meg a jó tanácsot azért is, mert az érzékeit vesztett állatot egy idő után már nem fogadja be az erdő. Hiába is engednénk szabadon, nem találná meg élelmét, nem tudná megvédeni magát, napokon belül, s menthetetlenül elpusztulna. Ha árvára, magányosnak hitt lapuló őzgidára lelünk, ne a szívünkre, sokkal inkább az eszünkre hallgassunk. A kis állat anyját a mi csörtetésünk riasztotta el, megugrott, de a környéken kódorog azt várva, hogy viszszatérhessen csemetéjéhez. S ha mégis úgy adódik, hogy gyámolításra. segítségre szorul a kis vad, bízzuk ezt az erdészre.

Ha az erdőjárók, természetszerető turisták igy cselekszenek, nem lesznek előidézői a törtelihez hasonló végkifejletnek, melyről szintén beszámol a levél:

„A vadásztársaság a sutákat és bakokat leölte és a kecskeméti MAVAD-telepen értékesítette. A gidákat a vadásztársaság vadőre lakásán helyezte el azzal, hogy azokat felnevelje és a vadászvacsoránál fogjuk őket felhasználni.” r\ elátom, ez bizony nem £j valami szép végkifejlete egy vasárnapi gidatörténetnek. A szelídített özet nem fogadja vissza az erdő. gazdáikra életveszélyesek. Ha tetszik, ha nem. el kell hinnem, hogy csak pörköltnek, gulyásnak, vadasnak jók. Reménykedem, hogy sorsukat illetően valóban nem volt más megoldás.

Elmagyarázták, megértem, mint kérték, ezennel közhírré tettem. De megértik ugye: jó étvágyat azért nem kívánok.

Csulák András