Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-17 / 270. szám
PtST fnciEf 1982. NOVEMBER 17., SZERDA Ä talptól a sarakig A PEMÜ solymári üzemében készül az ország valamennyi cipőgyára számára a havi 50 ezer műanyag cipűnarok és a hozzávaló jár .’.folt, ék, sarok és egyéb cipőkellék. Olasz és NDK automaták készítik ezeket, fröccs- és habosított technológiával. Ezenkívül ebből az üzemből kerül ki havonta 10 ezer darab PVC és 20 ezer purietánból készült cipőtalp is. Hancsovszki János felvétele Sokcélú térképek A szentendrei készül A nagyvárosok fejlesztésének és rendezésének egyik előfeltétele a területük építéstani ismerete. Ez teszi lehetővé a geológiai adottságok célszerű kihasználását; az épületcsoportok, az utak és a közművek földtani szempontból legkedvezőbb elhelyezését, a legmegfelelőbb alapozási módok alkalmazását, a későbbi károk elkerülését. Ismeretes például, hogy Budapest egyik legnagyobb beruházása, a metróépítés nyomán, néhány helyen épületek sérültek meg. Egyebek között az ilyen eseteket is kivédhetővé teszi az a nagyszabású vállalkozás, amelyet a Központi Földtani Hivatal koordinálásával a Magyar Állami Földtani Intézet, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézete és Szeizmológiai Obszervatóriuma, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem földtani tanszékei, valamint a Földrhárő és Talajvizsgáló Vállalat szakemberei végeztek el. Budapest 737 négyzetkilométernyi területét 28 részre osztották, melyekről egyenként átlagosan 20 részletes térképet készítettek, különféle célzattal, egyebek között: földtani, geomorfológiai, alapozási, vízföldtani, dokumentációs, földrengésveszélyességi és — a tervezés szempontjából legfontosabb — építésföldtani szintetizáló térképeket. Munkájukat 1967-ben kezdték el, a térképek már nyomdában vannak. A Fővárosi Tanács — ismerve e vállalkozás jelentőségét — anyagilag is hozzájárult a feltérképezés / költségeihez. Más intézmények és vállalatok is érdekeltek, például a Földmunkát Gépesítő Vállalat, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, a bányaüzemek, a vízüggyel foglalkozó vállalatok, melyek — bár a térképek kinyomtatása még hátravan — a kéziratokat már eddig is használhatták. Ennek haszna már forintokban is mérhető. A békásmegyeri lakótelep építésénél az alapozást előkészítő munkálatok költségeiből 30 millió forintot takaríthattak meg. A káposztásmegyeri lakótelepnél 20 százalékos megtakarítást jelent az építésföldtani térképsorozat, amely máshol — például a metróépítkezésnó’ *» elősegítette az állomások megfelelő vízellátásának kialakítását. Teljesen elkészült és már közreadott építésföldtani térképe van Egernek, Miskolcnak és Salgótarjánnak. Nyomdai megjelenésre vár — a budapestin kívül — Esztergom, Veszprém és a balatoni üdülőkörzet egy kisebb részének ilyen térképe. Dolgoznak Pécs, Szeged, Szentendre, Szekszárd és a Balaton kiterjesztett üdülőkörzetének hasonló feltérképezésén is. Meghívással , Ebverseny A Somogy megyei Lábadon november 18. és 20. között a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete meghívásos országos CAC-t, vérebversenyt rendez. A négylábúak versenye egyben elővizsga is valamenynyi vérebfajta számára. Fagy ellen SzéSgéppsfl A gyümölcstermelő mezőgazdasági nagyüzemekben a tarmésingadozás mérséklésére az idén aktív fagyvédelmi kísérletekre került sor. Természetesen nem a téli hidegek leküzdéséről van szó; a tavaszi, általában áprilisi, két-három napos lehűlés, — amelynek pusztítása gyakran több milliárd forinttal mérhető — adja fel a leckét a szakembereknek. A számításba levő megoldások közül figyelmet érdemel a különben Kaliforniában honos, úgynevezett szélgépes védekezés. A Hosszúhegyi Állami Gazdaságban már működik egy külföldről behozott mintapéldány; magasan a fák koronája közé nyúlni a szerkezet, és gyorsan forgó lapátjaival a felsőbb légrétegek melegebb áramlásait a talajfelszín felé szorítja és ily módon mérsékli a néhány fokos talajmenti fagyokat. Természetesen egy időben több gépet kell majd működtetni a nagyobb területek óvására. Az Izsáki Állami Gazdaság teljes területét már berendezte a fagy védelmi öntözésre. Minimális teljesítményű esőztetö berendezés működik, amely a szokásos öntözésnek 10—20 százalékos adagját juttatja a növényekre, csökkentve ezzel a fagy közvetlen hatását. Külföldön viszonylag nagy területeket óvnak már a vízfüggöny finom permeílevével, és várhatóan hazánkban is beválik majd a módszer. Egyelőre azonban nincsen elegendő szórófej, hazai fejlesztése várat magára. Ä kúi BS'Ki sssk eo&aissi Ä szerződés mindig kétirányú Az ©miierek SsSiefaia Eshet játékszer Kosik József né nagykátai kistermelő a helyi áfésszel kötött szerződés alapján nevel csirkét. A megállapodás szerint a szárnyasokat a kereskedőknek a 49., illetve az 56. nap között kell elszállítania: az állatok addigra érik el a kívánt súlyt. Sajnos legutóbb valami egészen más történt. Kötelezettségének a határidő letelte után 5 héttel sem tett eleget az integrátor. Mivel sürgetésére az áfész hosszú ideig csak ígéretekkel válaszolt, panaszos levelet írt szerkesztőségünknek, segítségünket kérve. Kasik József né arról is tájékoztatott bennünket, hogy a baromfikkal 150 mázsa tápot etetett meg, vagyis kétszer annyit, mint eredetileg szükség lett volna. Ez egyben azt is jelenti, az elpocsékolt elesógből újabb kétezer csirkét nevelhetett volna fel. Mivel a takarmánykeverék sem felelt meg az állatok korának és a túlsúlyosság miatt a csirkék összezsúfolódtak, 2—300 baromfi hullott el. Ott pi-sstí:! a csirke Az üggyel kapcsolatosan megkerestük Nagykátán Kiss Sándor felvásárlási és termeltetési osztályvezetőt. Elsőként is megkérdeztük, miért szegték meg a szerződést? — Évente mintegy 200 ezer A zöldségtermesztésben te- 1 rét hódít' a fólia alatti műve- ! lés; évente átlagosán 5—7 szá- ] zalékkáTnő a terület. A nagy- ! üzemekben és a kisgazdasá- I gokban összesen már mintegy ! 5000 hektáron nevelik ily módon a paradicsomot, a paprikát, a salátát és más zöldségféléket. Ezek a termékek már a téli hónapokban, kora tavasszal és késő ősszel is kaphatók a piacon. A Kertészeti Egyetem és más kutatóhelyek munkája elsősorban a jövedelmezőség javítására, a költségek csökkentésére irányul. Egész sor nagyobb hozamot adó, a betegségekkel szemben ellenálló és csekély hőigényű fajtát nemesítettek ki, s ezekből egyre javul a vetőmagellátás is. Üj technológiákat is kifejlesztettek. többségük az enercsirke hizlalására kötünk megállapodást a kisegítő gazdaságokkal. Sajnos a legutóbbi nagyobb tételt feldolgozó partnereink számtalan telexváltás után sem tudták levágni — indokolja meg a késlekedést az osztályvezető. — Higgye el, mi a kistenyésztők érdekeit védjük, s ezúttal kértük őket, legyenek türelemmel, megértéssel — folytatja Kiss Sándor. A dologban azonban mégsincs minden rendben, mert a szóban forgó csirkehad a magyarázatok ellenére sem átallotta felfalni a sok-sok zsák, mázsánként 7—S00 forintot érő tápot. De hallgassuk meg a Kosik család véleményét most már a helyszínen. — A saját szemünknek sem hiszünk már. Ezt a ma érkezett táviratot sem tudjuk komolyan venni: lehet, hogy holnap elszállítják tőlünk a baromfit, de az ellenkezője is megtörténhet. — Miből gondolják? — Kaptunk mi már táviratot, október 29-re szólót is. A férjem nagy nehezen elcserélte munkatársával a műszakot, az öccse szabadságot vett ki. Az utolsó pillanatban aztán mégis lefújták a szállítást. A táp éjjel 11-kor elfogyott, és csak másnap délben kaptunk újat. — Mennyi káruk lehet? — Aki még nem csinálta, el sem tudja képzelni, mekkora veszcdséggel jár ennyi állatról való gondoskodás. Éjjel-nappal dolgoztunk, az ól korszerűsítésébe 30 ezer forintot fektettünk, és most rakásra döglik a csirke. Az sem kizárt, leértékelik a túlhízott baromfit és 32 forint 50 fillér helyett 20 forint 50 fillért kapunk kilójáért. Fogalmunk sincs arról, ki .téríti meg a többlettáp árát. ' Méltányos feldolgozó — Perelnek? — Ha muszáj. Azt mondják, évekig eltarthat a csűrés-csavarás. Szóval nem biztos, hogy megérné. — Vállalnak-e újra csirkét? — Nézze, én 1930-ig a kőbányai téglagyárban dolgoztam. Azt gondoltam, már a gyerekek miatt is, könnyebb lesz, ha idehaza találok foglalatosságot, s megszabadulhatok a bejárás nyűgétől. Azóta tudom, rosszul számítottam a baromfival. Üjra visszamegyek a gyárba. Két fiam van, egy keresetből nem élünk meg. Már a nagykátai Afósz-nál kapott információkból is sejt- ■ hettük, a szerződésszegések köréből nem lesz egykönnyű kikerülni. Gyanúnk beigazolódott, az áfész feldolgozást vállaló partnerei a Fogyasztási Értékesítő és Beszerző Szövetkezetek Mezőgazdasági Termékforgalmi Országos Közös Vállalata (FOTK) és a zagyvarékasi tsz baromfigyára dekonjuktúrával, a piac beszűkülésével, a munkaerő, a hűtőházak kapacitáshiányával szerzett igazolásit. Dr. Fekete Gyula, a FOTK igazgatója nincs túl jó véleménnyel a szerződésekről, s nem is tartja az adott esetben az írásos megállapodást komoly hivatkozási alapnak. Lehet, hogy ezek csak a kistermelőket szankcionálják? A budapesti központú cégtől azonban mégsem kell üres kézzel távoznunk. ígéretet kapunk, a feldolgozó méltányos lesz, Kosik Józsefnéval. Többszöri telefonálás után azt is megtudjuk, a zagyvarékasi üzem a megadott időben végül mégis levágta a csirkéket, és rendes árban fizetett. És a tanulságok. Utólag nehéz lenne eldönteni, volt-e, s ha igen, milyen mértékű szerepe a sajtónak az ügy szerencsés kimenetelében. E probléma kapcsán is megállapítható viszont: a monopolhelyzetben levő vállalatok, cégek igyekeznek saját belső rossz szervezésüket nép* gazdasági problémák pajzsa mögé rejteni. A kereskedő, a feldolgozó ugyanis . a kistermelőt is bevonva, saját kockázati alapjának terhére kiárusíthatta volna, természetesen olcsóbban, bizonyos hűtőházak fölösleges tartalékait. Ehhez persze kezdeményezésre és felelősségvállalásra lett volna szükfcég. Sajnos nem ez történt. A kár véleményünk szerint — akárki fizeti meg — jóval nagyobb az indokoltnál. Nemcsak az anyagi, az erkölcsi is! Tapasztalatból tudjuk, a kistermelőt könnyű elriasztani, de annál nehezebb újra visszaszerezni bizalmát. És ez így van, nemcsak Nagykátán, hanem másutt is. Vaíkó Béla A nap a szokásos módon telt Alacsi Alajos igazgató számára. Telefonj elentés, ezúttal a miniszterhelyettesnek, a 3-as kohó átépítéséről, egy általános ordítozásba átcsapó vita az anyagbeszerzés, illetve a raktár vezetője, továbbá a diszpécser és a főmérnök között, amelynek végén mindegyik felmondott, utána külön-külön kellett őket meggyőznie arról, hogy nem történt semmi különös — ezek voltak a kiemelkedő mozzanatok. Tekintettel e mozzanatokra, amelyek megviselték Alacsi idegrendszerét, már este hatkor eltávozott és felkereste barátnőjét, Elzikét. Ű megvigasztalta a szokásos módon, ám ezt követően nála is előállt egy rendkívüli mozzanat. — Lojzikám — mondotta —, tudod, hogy nem terhellek téged problémákkal, ám most kérnék valamit. Tudod, van nekem egy unokabátyám, Di Lorenzo Nicolo, magyarul Miki, aki egy cukrászüzemben dolgozik. Folyvást panaszkodik a mamának, hogy ott kihasználják, nem keres. Kérlek, nem tudnál rajta segíteni? — Rendben van — válaszolta Alacsi. — Holnap jelentkezzék az üzemi konyha vezetőjénél, felvesszük. Három hónap telt el, amikor a szakszervezeti titkár jelent meg Alacsinál, némiképp vörös arccal. — Kérlek — mondotta —, ez már nem megy, a munkások lázadoznak. — Mi nem megy, miért, lázadoznak? — Mrrt az üzemi konyhán hetente egyszer kapnak húst. Gombó Pál: C^uhráóz éá tcíráai — Ez tényleg képtelenség. És mit mond a főszakács? — Azt, hogy ez a te utasításod. Te intézkedtél úgy, hogy felvegyenek egy cukrászt, és most hetente négyszer hús helyett kakaós roládot, habcsókot vagy pusszedlit raknak a melegüzemi munkások elé. — Úristen! — sóhajtott Alacsi. — Mindjárt intézkedem, küld fel hozzám a főszakácsot. Az jött is. — Mit csinál maga? — förmedt rá Alacsi. — Pusszedlit ad a dolgozóknak pörkölt helyett? Miért nem utána? — Nem telik a keretből, igazgató elvtárs — védekezett a főszakács. — Vagy pusszedli vagy pörkölt. És ugyebár fel tetszett vétetni a Nikolót, gondoltam, azt tetszik intencióba adni, miszerint legyen inkább a cukrászati termék a menüben. — Nem adtam intencióba! — kiáltott Alacsi. — Holnap legyen az asztalon pörkölt, nem, nem is pörkölt, rántott szelet uborkával, különben szétrepítem az egész konyhát! pste Elzike így szólt hozzá: Tudód, Lojzikám, hogy nem avatkozom a dolgaidba, és nem terhellek téged problémákkal. Dohát anya nagyon nyaggat szegény Miki miatt. Nem elégíti ki őt, hogy folyton kakaós roládot, pusszedlit és habcsókot kell készítenie. Azt mondja, ő a maga szakmájában egy művész, és különben is keveset keres így. Azt gondolta, hogy talán tudnál létesíteni egy közhasznú magánvállalkozást, most úgyis divat az ilyen, cukrászatra. Ugye megteszed, Lojzikám? Alacsi hápogott, majd összeszedve magát, metsző gúnnyal megkérdezte: — Űgv gondolod, hogy egy kohómű létesítsen cukrászati közhasznú magánvállalkozást? Nem veszed észre. hogy ez képtelenség? Elzike könnyeit kezdte pergetni, halkan, zokogás nélkül, ám egy mártír arckifejezésével. — Igen. mert a feleségednek mindent megteszel, nekem semmit. Az ő sógorának igenis adtál egy közhasznú magánvállalkozást lakatosioarra, én pedig neked csak egy mellékes vagvok. Alacsi régen megtanulta fegyelmezni magát, most sem magyarázta meg, hogy a lakatos alkatrészeket készíthet, javíthat a gyárnak, a puszszcdlit azonban nem tehetik be golyóscsaoágv helvett az esztergapadba. Onnan ísv szólt: — Jó. maid gondolkozom. jVj -anno Pestre utazott egv órtekcz'etre vonattal, és mit tesz isten, ugyancsak vonattal utazott Bélács Botond, a textilgyár igazgatója, aki egyszerre csak így szólt: — Te, Lojzi, volna nekem egy emberem, aki kiváló kovács, és most szeretne közhasznú magánvállalkozás útján többet keresni, mert el kell tartania hattagú családját. Nem tudnád használni véletlenül? — Dehogynem Botondkám, csak éppen nekem is volna egy hasonló gondom. Az illető cukrász. Nem tudnád netán használni? Bélács nagyot nyögött. — Ez pech. Éppen cukrász! Hogy jön egy textilgyárhoz egy cukrászvállalkozás?... Anélkül nerp megy? — Ne haragudj, nem. De talán... — De talán ... ? Egymásra néztek és szó nélkül kezet szorítottak. Másnap közösen meghívták ebédre az Aranynyeregbe Célács Cecilt, a közélelmezési vállalat igazgatóját. Előadták közös kérésüket. — Hogyne, kedves barátaim — derült fel Célács arca. — Hogyne. Éppen van a főmérnökömnek egy protezsáltja, akinek közhasznú magánvállalkozás a vágya. És képzeljétek, az illető micsoda? Na mi? Textiltervező. Na? I gy nyílt meg három üzem há-J rom közhasznú magánvállalkozása, amely bedolgozott és kidolgozott a köz hasznára, a maga javára. Az már nem is tartozik a történethez, bár tény, hogy Alácsi, Bélács és Célács ezidőszerint egy hármas lakáscsere végrehajtásán fáradoznak, s mivel már így összemelegedtek, minden szombaton este együtt ultiznak. giatakarékosságot szolgálja. Több helyen alkalmazzák a fólia atatii takarást; a hűvösebb éjszakákon a műanyag sátorban a palántákat újabb réteg fóliával borítják — megóvják a hidegtől —, s így feleslegessé válik a fűtés. Egy másik módszer: a talajvizet kettős falú fólia közé vezetik, s ezzel biztosítják az állandó hőmérsékletet télen is a sátor alatt. Százhatvan helyen alkalmazzák már sikerrel az eljárást; hozzávetőleg 30—40 százalékos energiamegtakarítást érhetnek el a termesztők. Üj megoldásokkal is kísérletezik az egyetem: japán ötlet alapján a nappali magasabb hőmérsékletet átmentik éjszakára. A levegőt a talajba fúvatják, s ezzel éjjelre is meleget teremtenek a növényeknek. A Kertészeti Egyetem kísérletei Vitaminok fólia dlél
