Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-17 / 270. szám
ma* jM f.m'ETan 1982. NOVEMBER 17„ SZER.lA «» Kiállítótermekből Az emberi világ boldogítása Kötődés a magyar kultúrához Victor Vasarely, azaz Vásárhelyi Győző, aki évtizedek óta Franciaországban él, a Magyar Népköztársaságnak adományozta mintegy négyszáz alkotását. Pécs után hamarosan Budapesten is megnyílik múzeuma. Alkotásait most a Szépművészeti Múzeum mutatja be egész esztendőben. Kulturális gazdagodás A képzőművészet picassói korszaka után magyar hullám árasztotta el új nyitányt eredményező lendületével a világot: Moholy-Nagy László, Képes György, Vásárhelyi Győző, Schöffer Miklós és mások, akik művekkel és irányzatokkal változtatták meg a vizuális gondolkodást, bővítették a lehetőségeket. Munkásságukkal párhuzamosan kontinentális fontosságú életművek születtek itthon is, elég ha Barcsay Jenő és Hincz Gyula értékeit említjük, akik műveik állandó értékrendjén túl helyes és biztos irányt mutattak az őket követő korosztályoknak. Mindez képzőművészetünk immár nemcsak országos minőségét, hanem világra szóló jelentőségét példázza. Az is új és felemelő tendencia, hogy fokozódik a külföldön élő magyar festők, szobrászok, grafikusok kapcsolata az óhazával. Ez a törekvés nemcsak Tóth Imre, Szalay Lajos, Dómján József és mások patriotizmusát jelzi, hanem művelődéspolitikánk elvi alapokon nyugvó rugalmasságát is, amely kulturális gazdagodást eredményez, s növeli a szellemi közvagyont. Ebben a folyamatban komoly szerep illeti Vásárhelyi Győzőt, aki művészetének világhírét és jövőt formáló eszméit, alkotásait köti a magyar kultúrához. Az emberi tisztesség jele, hogy egy alkotó a világhír csúcsán első hazájának adományoz újabb négyszáz művet, s festményekkel, gobelinokkal, plasztikákkal, rajzokkal, reklámgrafikákkal, kollázsokkal, szerigráfiákkal, kinetikus művekkel manifesztálja magyarságát. Vásárhelyi Győző 1908-ban született Pécsett. Budapesten érettségizett, két és fél évig orvostanhallgató, 1928—29-ben Bortnyik Sándor műhelyének növendéke. 1930-ban telepedik le Párizsban, ahol először reklámgrafikus. Sorra elemzi a képzőművészet új lehetőségeit és kivitelezési nonfiguratív, ki-, netikus és op-art elképzeléseit, amelyek ma már világtendenciák. 1948 és 1960 között érlelődött meg Kristály korszaka, 1955-ben adta ki Sárga kiáltványát a kinetizmusról. A kísérletezések révén jut el az eredményekig, amit a világhír is jelez. Vizuális alapszótár Vásárhelyi Győző előrelépését annak í szellemi magatartásnak köszönheti, hogy szüntelenül tágítja látókörét. A jót akarja a lehető legjobban megoldani, azt, hogy a tökély ne csak egyedi művekben testesüljön meg, hanem technikailag hibátlanul kivitelezett sokszorosított nyomatokban is, a mindenki számára közös otthont jelentő színes épületekben, a színes és derűt sugárzó városok összképében. Az op-art az ő értelmezésében nem egyszerűen stílus, hanem jövőnk, amelyhez érdekünk fűződik, hiszen a közömbös vagy ellenséges tér csak e totális színteremtés révén válhat újra barátunkká és társunkká. Vizuális alapszótárában olyan ceruzarajzokat is találhatunk, amelyek hirdetéseket, plakátterveket jelölnek. Vásárhelyi Győző semmilyen feladatot nem néz le, . mindegyiket vállalja: nyomtatványterveket kórházak és orvosok részére, reklámgrafikákat 1930 és 1940 között. Ez a korszaka is tökéletes a maga nemében. Közben már kísérletezett. 1939- bem, amikor a világ háborúba sülylyedt, ő már a jövőt hangolta, az op-art kibontakozását a Zebrák temperával festett előtanulmányával. Figuratív periódusa után a nagy jelentőségű Kristály-korszak következett 1948—54 között, valamint különböző építészeti együttesekhez készített terveket, színvázlatokat. Festményei között láthatjuk a híres Kockát, az 1946-ban festett Holdfogyatkozást, az 1973- as keltezésű Sonorát. Építészeti léptékek A hiánytalan megoldás véglegességében minden érdekelte. Ars poeticáját Kazinczy Ferenc epigrammájának szellemében valósította meg: Jót s jól. Polírozott fémből és műanyagból készült színes plasztikái is teret építenek. Mindem idegszálával a világ átalakítására, megváltoztatására törekszik festőd, grafikusi, szobrászi elemekből szerveződő és építészeti léptéket igénylő művészetévé. Célja az ember teremtette világ boldogítása. Vásárhelyi Győzőt, a Magyar Iparművészeti Főiskola 1969-ben tiszteletbeli tanárának választotta meg. Azóta a Plakátfestő Terreur képzőművészet időhöz nem kötött, épületet nem bérlő európai professzora lett műveivel. Losonci Miklós Megyei diákfórum Érdekvédelem korlátok között Politizált-e a diákság, s ha Igen, miért nem? — Ilyen szokatlan megfogalmazással kezdte vitaindítóját szombaton Sárik József a KISZ KB osztályvezető-helyettese, az érdi Vörösmarty Gimnáziumban megrendezett megyei érdekvédelmi diákfórumon. Az idézett furcsa kérdést, amely megállapításnak is beillett, azután részletesen is kifejtette. Véleményét úgy összegezte, hogy bár az iskola — egészét tekintve — szinte túlpolitizált, részleteiben mégsem az. Nem elég általában közéletiségrc, politizálásra nevelni. előzetes beszélgetésről már nem is szólva ... Tizenéves határozat Ha a diákok nem szólalnak meg a hivatalos fórumokon, azt mondjuk, nem politizálnak. Ez a megállapítás azonban veszélyes, mert, ha nem is használják a politikád fogalmakat, csak azt nem hagyományos mindenről van véleményük, módon fejtik ki. Ami a diákok érdekvédelmét illeti, az nem integráns része az iskola életének. Az érdekvédelem nem épül be az iskolai munka egészébe, s ez — mondjuk ki nyíltan — a tanároknak is így kényelmesebb. Az oktatási intézmények KISZ-szervezetei számára sokkal célravezetőbb, ha saját dolgaikkal foglalkoznak, ha a diákság valóságos gondjai, konfliktusai kerülnek felszínre. Az érdi összejövetelre azért került sor. hogy a KISZ KB 1982. márciusi tizenéves határozatának megfelelően, fölkészítsék a középszintű oktatásban részt vevő gyerekeket az érdekvédelmi feladatokra. A fórumot nemcsak a diákok, hanem a felnőttek is komolyan vették. Ezt bizonyította, hogy jelen volt a megyei és a városi pártbizottság számos képviselője, a KISZ KB két munkatársa, a megyei és a városi tanács illetékese és az SZMT ifjúsági felelőse is. A résztvevők hét szekcióban üléseztek. Mint köztudott, az ipari tanulók szakszervezeti tagok és a bizalmiak közülük kerülnek ki. Az egyik szakmunkásképző intézet küldötte arról beszélt, hogy mióta szakszervezeti funkciója van, az iskolában még nem került sor bizalmi testületi ülésre. Nem tudja, mennyi pénz jár az ötszáz gyereknek a tagdíjra befolyt összegből, s azt hogyan használhatják föl. Az érdi fórumról két nappal élőbb értesítették a tanárok, holott a meghívókat még októberben szétküldte a megyei KISZ-bizottság. Arról sem értesült, mi lesz itt tulajdonképpen, s hogyan tud ideutazni. A fölkészülésről, a többiekkel való Rádiófigyelő TANAKODÓ. A műsor ez alkalommal a pedagógusok munkáját, a rájuk rótt feladatok sokaságát, az iskolában és a társadalomban betöltött szerepét vette tüzetesebben szemügyre. Nem irigyeltem Kedves Andrást, a beszélgetés vezetőjét, aki az adásban parttalanul sodródó tarajos hullámokon ügyesen tartotta az irányt, anélkül, hogy zátonyon feneklett volna meg. Elöljáróban — mondhatjuk — stílusosan egy XVIII. századbeli ismeretlen költő verse, a Mesturam éneke hangzott el, mely szerint hajdanán nem volt könnyű a falusi tanítómesterek élete. Azóta nagyot fordult a világ, de hadd fűzzem hozzá — a műsor tanúsága szerint is — sajnos ma sem nagvon rózsás. FELADATOK. A katedrán álló, volt egyetemi pályatársaimtól tudom, hogy a szép reményekkel, színes elképzelésekkel teli indulás évei után bizony fokozatosan megcsapnan a lelkesedés. Kedvüket szegi, hogy a tanítás mellett annyi teher nehezedik a vállukra, melynek súlya alatt sokan összeroppannak. Hiszen iószerivel minden feladatot nem tudnak lelkiismeretesen megoldani. Időzavarba kerülnek. toldozz^k-foldozzák munkájukat, egyikből lecsípnek, hogy a másikhoz ragaszszák. Ha nem fásulnak el. a jobbik része állandó lelkiismeretfurdalást érez. TÉNYEK. A rádióban elhangzott egyik riport azt firtatta, hogy mennyit dolgozik egy iskolai oktató. Bevallom, a számokkal hadilábon állok, mégis elgondolkoztatott a válasz. Kettőszáztizenöt óra a tanításé, egyéb munkáké pedig harminc — egy hónapban. Ez egy hétre átszámítva hatvanegy órát jelent. A kép azonban még így sem teljes. Egy foglalkozásra az előírás szerinti idő vajmi kevés, ezt minden pedagógusnak a maga szabad idejéből kell kigazdálkodnia, elvonva családjától, önképzéstől, esetleges tudományos munkásságától. Tegyük hozzá, az iskolai mozgalmi munka szervezése és irányítása mellett a pedagógusokra hárul a gyerekekkel való iskolán kívüli foglalkozás, a meghosszabbodott hét végi szabad idő megszervezése is. (Fölmentve a szülőket ez alól is.) Ráadásul gyakori, hogy olyasmiket is az iskolai oktatók nyakába varrnak, mint például a népszámlálás vagy a személyi igazolványok előkészítése. Találó volt az egyik stúdióba érkezett vélemény, mely szerint a könyvterjesztő vállalattól senki nem várja el. hogy dolgozói vékony nénzen például matematikát is oktassanak, ám a pedagógusnak szinte kötelességévé teszik a tankönyvek árusításával az AKV munkaerőhiá- i nyának enyhítését. • VÉLEMÉNYEK. A műsor vendégei — a Fővárosi Tanács, a szakszervezet, az Oktatási Kutató Intézet képviselője — nem tértek ki a jogos kérdések felelős megválaszolása elől. Tiszteletreméltóan álltak ki a pedagógusok tegyük hozzá — oktatásügyünk szolgálata mellett. Számolniok kellett azonban az adott helyzettel, melyből — a jelek szerint — lassan csak kilábalunk. Igaz, hogy a pedagógusi pálya hivatás, a tanító tevékenységét nem lehet percekkel mérni, de nemcsak anhak kell megbecsülnie, aki erre adta a fejét, hanem annak a társadalomnak is, amelytől a megbízást kapta. Talán nem árt Lenin szavaira emlékeztetni, melyeket Naplójegyzeteiben vetett papírra: A néptanítót oly magas szintre kell emelni, amelyen sohasem állt, nem áll és nem is állhat a polgári társadalomban. Ez olyan igazság, mely nem szorul bizonyításra. Az ilyen helyzet megteremtése érdekében rendszeres, szakadatlan és kitartó munkát kell végeznünk a tanító szellemi színvonalának emelése, valóban mnaas hivatásának sokoldalú biztosítása és anyagi helyzetének javítása terén. A rádió műsorában megpendített problémákról az eszmecsprp folvtatódik. Érdeklődéssel várjuk. Sz. E. Kinek szól a zene? A szakmunkástanulók KISZ-szervezeteinek érdekvédelmi felelősei olyan szélsőségekről panaszkodtak, hogy milyen nehéz egy klubot létrehozni, mennyi előítélettel kell megküzdeniük. A tanárok mindig azt mondják, előbb tegyetek le valamit az asztalra, s csak utána kérjetek! A vitavezető diák föltette a kérdést: vajon tudnak-e ma a gyerekek úgy művelődni, szórakozni, ahogy szeretnének? Megoszlottak a vélemények. Azt elismerték, hogy ha akarnak, akkor tudnak, de gondot okoz, amikor a hangadó esetleg kiközösíti azt a társát, akit nemcsak a beat, hanem esv komolyabb színházi előadás is érdekel. A tizenéves korosztályt mostanában elsősorban a rockkoncertek hozzák össze, de hogyan menjenek el akármelyikre. ha az ő zsebükhöz mérten szinte megfizethetetlen a jegy ára? A kollégiumi diák tanácsok titkárai megemlítették: a tanárok minden eszközzel azon vannak, hogy a gyerekeket épületen belül tartsák. Van olyan kollégium, ahol minden második hétfőn filmvetítést tartanak, amelyen kötelező a részvétel. Ezt a lépést azzal indokolják, hogy gyakori a csavargás, csövezés. Több szekcióban is téma volt a KISZ tanácsadó tanár és a gyerekek kapcsolata. A diákok azt igényelnék, hogy ez a pedagógus őket képviselje elsősorban, s ha kell, álljon ki értük, akár az egész tantestülettel szemben is. Hiszen, ha már a felnőtt sem vállalja az ütközés kockázatát, akkor mit várhatunk el a tizenévesektől? Parlament, felnőtt módra Fájnak a kötöttségek. Miért kell például mindig pontosan négytől hatig tanulni? Miért nem lehet legalább hetente egyszer moziba menni? De a tanárral — tisztelet a kivételnek — nem lehet vitatkozni, intézkedéseit nem illik bírálni. Bár az sem árt, ha az elsődleges cél mégis a tanulás. A gimnáziumi és szakközépiskolai KISZ-titkárok több érdekes dolgot is fölvetettek. Hiányolták a még mindig késő negyedikes gimnáziumi irodalomkönyvet és megkérdezték; ők, mint a legilletékesebbek, milyen fórumon mondhatnának véleményt tankönyveikről. Hosszan tartó párbeszédet folytattak arról, hogy vajon volt-e értelme az országos diákparlamentnek. Elmondották, hogy már a megyein is jó határozatok születtek. de olyan nagy az átfutási idejük, hogy mire megvalósulnak, már elavulnak. Azt is megemlítették, hogy a parlamenten felszólalók jó része sablonszöveget mondott, olyat, amit illett mondani, s a válaszok szintén általánosak voltak. Maga a lebonyolítás ser» j vette figyelembe az életkori sajátosságokat, s az elnökség- I ben is csak felnőttek ültek. A rázósabb fölszólal ásókért pedig sok helyütt retorziót alkalmazott a tantestület. Képtelenség mindenről beszámolni, ami ezen az érdi fórumon elhangzott. A résztvevők lelkesek, őszinték voltak. A KISZ megyei bizottsága szeretné, ha ennek a tanácskozásnak folytatása lenne, ök is tudják azonban, hogy a továbbiakban ennek csak úgy van értelme, ha a reális kérdésekre rövid időn belül érdemi választ kapnak a diákok, s a válaszok mellé — gondjaik megoldásához — hathatósabb segítséget. Körmendi Zsuzsa MOZIMŰSOR NOVEMBER 18-TÓL 24-IG. A30NY 18—21: A karatéző Cobra* 20—21: ítélet (du.) 22—23: Legyen a férjem! BUDAÖRS 18—21: A szelíd vadnyugat 22—23: A kétarcú felderítő CEGLÉD, Szabadság 18—21: Kocsubej (du.) Mackenna aranya (este) 22—24: Varázsló (du.) Ősszel a tengernél* (este) CEGLÉD, Kamaraterem 18—21: Gyöngyvirágtól lombhullásig (du.) Legyen a férjem! (este) 22—24: Hideg napok (du.) Ketten a lakókocsiban (este) DABAS 18—19: Egymásra nézve*** 20—21: A gejzírvölgy titka (du.) Gyilkosság az Orient expresszen* (este) 22: Vigyázz, kígyó! DUNAHARASZT! 18—19: Gyémántakció I—II. 20—21: Hova tűnt Agatha. Chirstle?* 22—23: Elvis Presley DUNAKESZI, Vörös Csillag 18—21: Kilenctől ötig* 20—21: Zöld raktétálc (du.) 22—23: Katonadolog DUNAKESZI, JÓTset Attila 17— 18: Földrengés Tókióban 21: Tűzszekerek 22: A Icalandor csődje I—II. 24: A Kobra napja** ÉRD 18— 19: Halálgyár az őserdőben I—II. 21: Kopasz kutya* 22—23: ... és megint dühbe jövünk FÓT 18—19: Katonadolog 20—21: Megáll az idő* 22—23: Puss utánam, hogy elkapjalak! GÖDÖLLŐ 18—21: Flvis Presley 22—24: Szelíd vadnyugat (du.) Agónia I—II.* (este) GYAL 18— 19: A hétszáz éves titok 20—21: Fvnns doktor titka <du.) Arnyéklovas I—II.* (este) 22—23: Egymásra nézve*** MONOR 19— 21: Jnbb ma egy nő, mint tegnap három** 20— 21: Panát vásároltam (du.) 22—24: Hn 1*1 gyár az őserdőben I—II. NAGYKATA 18—21: Csak semmi pánik, itt vagyok 22—23: Variáció egy szerelemre NAGYKÖRÖS, Arany János 18—19: Koncert 20—21: össze* a tengernél* 22—24: Nyom nélkül NAGYKŐRÖS, Stúdiómozi 18—24: A kismalac és a farkasok (du.) 18—21: A kék laguna* (este) 22—24: A pogány Madonna (este) PILISVÖRÖSVÁR 18—19: Honda-Iovag 21: Én és Calcrina 22: A remény joga POMÁZ 18—19: A Jó, a Rossz és a Csúf I—II.** 20—21: ... és megint dühbe jövünk 22: Ordasok között RÁCKEVE 18—23: Ben Hur I—II. 20—21: A hótündér (du.) SZENTENDRE 18—21: óz, a csodák csodája (du.) Agónia I—II.* (este) 22—24: Az öszvér nem megy esküvőre (du.) Éjszakai utazók** (este) SZIGETSZENTMIKLÓS 18—19: Hova tűnt Agatha Christie?* 20—21: Valahol Európában (du.) Rafferty és a lányok* 22—23: Gyémántakció I—II. TAP’ÓSZEIE 18—19: Gyilkosság másodkézből 20—21: Suli-bull (du.) Óvakodj a törpétől** # (este) 22: Csak semmi pánik, itt vagyok VÁC, Kultúr 18— 21: Kaland a szigeten (du.) Pokoli torony I—II.* (este) 22—24: Kilenctől ötig* VÁC, Madách Imre 19: Kínai negyed* 20: A kalandor csődje I—II. VECSÉS 19— 21: A leszámolás napja 22—21: Serpíco* • 14 íven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek. Csak 18 éven felülieknek.
