Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-03 / 258. szám

Ufer ft 1982. NOVEMBER 3., SZERDA 3 A kockázat nem szerencsejáték A mélypontról a hegyre fel Tévedni emberi dolos, ám vannak helyzetek, ami­kor tévedni nem szabad, nem lehet, mert belátha­tatlan következményei le­hetnek. Tudták ezt 1976-ban a kisnémedi Aranykalász Termelőszövetkezet párt- és gazdasági vezetői is, akik számtalan álmatlan éjsza­ka, indulatos vitatkozás után mégis úgy döntöttek, vállalják a kockázatot. Vál­lalják még akkor is, ha megvan a bukás lehetősé­ge. Az elnök azt mondja, nem emlékszik, reszketett a keze, amikor aláírta egy bu­dapesti ipari főágazat léte­sítésének okmányait, de az biztos, hogy benne is, mun­katársaiban is sók kétkedő kérdés várt akkoriban meg­válaszolásra. Nyugtalansá­guknak egyetlen alapvető oka volt: amíg 1975-ben csaknem ötmillió forintos nyereséggel zárták az évet, addig 1976-ban ez az összeg alig haladta meg a kétmil­lió forintot. Ez volt a mély­pont. Tisztázták az álláspontokat A szanálás réme azonban nem sokáig kísértett a szövet­kezetiek feje felett, sőt, az el­telt esztendőkben olyan dina­mikus fejlődés jellemzi a gaz­daságot, amely a megyében is párját ritkítja. A mélyponttól a sikerekig: alig fél évtized telt el. — Szerencsétek volt — mondják ismerőseim, azok kö­zül is jobbára azok, akik nin­csenek tisztában.azzal, milyen nehéz időszakot éltünk meg — összegzi a tanulságokat Ba­­gyánszky János, a pártveze­­töség titkára. — Ez nem lutri volt, játéknak semmiképpen sem minősíthető, mert nem a szerencsén múlott, sokkal in­kább az embereken. Amikor 1973-ban három téesz egyesü­lésével kialakult a mai nagy­üzem, a közös fejlődését, az egyén boldogulását ígértük a tagságnak. Arra, hogy mi okozta akko­riban a sok gondot, ma már. öt év távlatából egyszerűnek tűnik a magyarázat. Az új szö­vetkezet majdnem csak az alaptevékenységből élt. Majd­nem — írtuk, hiszen csupán néhány kisebb ipari üzem je­lentette a melléktevékenységet. Akkoriban pedig nyilvánva­lóbbá vált, hogy a mezőgazda­ságból szinte lehetetlen olyan nyereségre szert tenni, amely biztos alapot adhatna a fejlő­déshez. Szerte az országban egyre-másra nyíltak a külön­böző szolgáltató ágazatok, ame­lyek a legtöbbször az alapte­vékenység eredményességét sokszorosan felülmúlva gaz­dálkodtak. Váchartyánban ez a háttér hiányzott, ám hat esz­tendeje még nem mindenki vallotta egyértelműen az ipari tevékenység fellendítésének szükségességét. — A nehéz helyzetekben mindig élesednek a viták, az emberek felfokozott érzékeny­séggel reagálnak mindenre — folytatja a pártvezetőség tit­kára. — Itt-ott már elégedet­len hangokat is lehetett halla­ni. Az útkeresés, az eltérő ál­láspontok a párttagokra is jel­lemzőek holtak. ezt legjobban az 1977-es cselekvési progra­munk kidolgozásakor érezhet­tük. Ám végül is sikerült egy­séges véleményre jutnunk, s bízva a jövőben, egy korsze­rű nagyüzem alapjainak lera­kását fogadtuk el célként. A legfontosabbnak egyebek kö­zött az állattenyésztés szakoso. dásának befejezését, modern gépek, gépláncok beszerzését, a szárítás és a tárolás megol­dását tartottuk, s természetesen az ipari tevékenység fejleszté­sét. Bagyánszky János nem ta­gadja. benne is. másokban is ott élt a félelem: mi lesz. ha nem sikerülnek a dolgok? A feladatok megoldása ugyanis nem látszott egyszerűnek. Számtalan igaz. s elferdített hír terjengett akkoriban téesz­­berkekben a melléküzemek létesítésének be-becsusszanó szerencselovagokró., akik a maguk zsebét előbbre helyez­ték a közös érdekeinél Féltek — de vállalták a kockázatot, s amikor két szakember megke­reste őket és felajánlották, hogy megszervezik a fővárosi szolgáltató ágazatot, a szövet­kezetbeliek igent mondtak. A létesítés évében, tehát 1977-ben az új üzemek már tíz­millió forintos nyereséggel zár­ták az esztendőt. A főágazat­­vezetőt mégis leváltották. Fiatalok a vezetésben A pénzzel elégedettek vol­tak, hogyne lettek volna, hi­szen a szerényebb esztendők után ez az összeg már-már gazdagságnak számított. A kassza tartalma azonban nem homályosíthatta el azokat a kisebb-nagyobb hiányosságo­kat, amelyek a főágazat tevé­kenységében az első tizenkét hónap alatt jelentkeztek. Ala­posan szemügyre véve a dol­gokat, Váchartyánban úgy lát­ták, a legnagyobb felelősség az irányítással megbízott vezetőt terheli, ezért döntöttek úgy, hogy végül is megválnak az ipari üzemek vezetőjétől, mint­egy megelőzve a komolyabb bajt. — Hat év telt el azóta, de én legalább tizenkettőt öregedtem — sóhajt Tóth János téeszel­­nök. — A több pénz, a gazda­ság növekvő mérete több gon­dot is jelent. Habár mostan­ság a vezetés fiatalodásának lehetünk tanúi, korosán, idős fejjel nehéz hozzáidomulni a követelményekhez Mert mi volt régebben? A kisebb szö­vetkezetben szinte mindenki ismerte egymást, ha dönteni kellett, bármikor felkészülten, megalapozottan mondhattam véleményt, hiszen jószerével, az egész gazdálkodással tisztá. ban voltam. Most meg? Olyáii szerteágazó a téesz tevékeny­sége, hogy erre egyszerűen nem vagyok képes. Ám szerencsére vezétőtársaim, a maguk poszt­ján jól látják el munkakörü­ket, tökéletesen megbízhatok bennük, arról nem is beszélve, hogy az irányításért felelős ve­zetőség szintén aktív, tagjai megfontolt döntéseket hoznak. Az eltelt hét esztendő mérle­géből a könyvelésen gyorsan kigyűjtik a legfontosabb ada­tokat. Nem soroljuk fel mind­egyiket. csak néhányat, azokat, amelyek a fejlődést legjobban mutatják. Az 1976-os kétmil­liós nyereségből alig több mint félmillió jutott az iparra. Ta­vai v az eredmény csaknem 47 millió forint volt, ebből 43 mil­lió az alapon kívüli tevékeny­ségből származott. E néhány adat is jelzi, milyen válto­zásokon ment keresztül a téesz. í Változtatni a szemléletben A feladatok sokaságával együtt járt, hogy korszerűsíte­ni kellett a gazdaság szerveze­ti ' rendszerét is. Ki Vakították a főágazatokat, s továbbléptek a decentralizálásban az önel­számolás bevezetésével. Mind­ezek jó alapot adnak egy kor­szerű vezetési stílus megterem­téséhez. Szottfried Jánost, a szövet­kezet ellenőrző bizottságának elnökét csak hosszú telefonál­gatás árán sikerül utolérni. El­foglalt ember, hiszen nemcsak társadalmi megbízatása jár sok munkával, hanem gazdasági beosztása is: ő a helyi "üzemek főágazatvezetője. Életének utóbbi másfél évtizedében sor­sa a termelőszövetkezethez kö­tődik. Esztergályosként kezdte, majd némi műszerészmúlttal a háta mögött a püspökszilágyi zsáküzem vezetését vállalta el. Közben leérettségizett, azután a számviteli főiskolán szerzett diplomát. Talán ez is némi magyarázat arra. miért helyez olyan nagy hangsúlyt a köz­­gazdasági elemző munkára. — Meggyőződésem, enélkül nem boldogulhatnánk — mond­ja. — A könyvelésen napra­készen kell vezetni az adato­kat. s erről tájékoztatni kell a vezetést is. Ha valahol baj van. így gyorsan beavatkozhatunk, s még fordíthatunk a kocsi rúdján. Emellett véleményem szerint rendkívül nagy figyel­met kell fordítani az ellenőr­zésre. A téeszben nemrég füg­getlenített belső ellenőr kez­dett dolgozni, s bizottságunk is rendszeresen figyelemmel kí­séri egy-egy fontosabb terület munkáját. Kirívó esetekkel nem találkoztunk, kisebb sza­bálytalanságok azonban sajnos előfordulnak. Az ipari üzeme­ket különösen szigorúan ellen, őrizzük. 1978-ban például töb­bet közülük be is zártunk, mert megbízhatatlan vezetőik voltak. Talán ezek a kedvezőtlen ta­pasztalatok is közrejátszottak abban, hogy újabban a gazda­ság központjához közeli tele­püléseken építenek üzemeket. Nemrég faipari tevékenységgel bővítették a főágazatot, amely már tavaly is nyereségesen dolgozott. Váchartyánban mostanság is akadnak gondok, nincsenek nyugalmas napok. Néhány ipa­ri üzem munkáját felül kell vizsgálniuk — akad még javí­tanivaló a hatékonyságon és a takarékosságon is. S ez nem megy máról holnapra, mert a téeszbeliek érzik, tudják, a szemléletváltozás szükségessé­gét a legnehezebb megértetni az emberekkel. Furucz Zoltán Őszre, télre Takarmánykészlet Az őszi—téli állattartás idő­szaka a szokottnál valamivel később jött el az idén. Októ­ber végén és november elején is sokfelé folytatták az or­szágban a legeltetést, az idő­járás nem késztette meghátrá­lásra az állattartókat. A MÉM szakemberei felmér­ték a várhatóan rendelkezésre álló őszi—téli takarmánykész letet. A mezőgazdasági nagy­üzemek és a kistermelők jó takarmányellátásra számíta­nak: saját készleteik, illetve központi alapokból rendelke­zésre álló mennyiség fedezi a szükségleteket. Az állattartók főleg az er jesztett takarmányokat hasz­nálják. Annak ellenére, hogy az idén csökkent a silókuko­rica termőterülete és a termés­átlag sem magasabb az elmúlt évinél, mégis várhatóan na gyobbak lesznek a készletek, mivel országszerte kitűnően sikerültek a másodvetések. A pótlólag termelt silóku­korica mindenütt időben be­érett és jó terméssel fizet. A szakemberek mintegy 6 millió tonnára becsülik a következő hónapokra tárolt silókukoricát, ez a mennyiség nagyobb az elmúlt évinél. Levegcszűrők Ladákhoz A Szilasmcntl Termelőszövetkezet csömöri műanyagüze­mében az idén 700 ezer levegő- és olajszűrőt készítenek. A ké­pen Tóth Lajosné ponthcgesztővel illeszti össze a szűrőbetétet. Barcza Zsolt (elvétele Kétszázötven tonna élő hal Üres akváriumok? BIZONYÁRA néhányan még emlékeznek a hetvenes évek vágén megjelent kitűnő rek­lámrigmusra, amely ország­­nak-világnak hírül adta, hogy Holnap halnap. Rekord hal­termelést várnak a gazdasá­gok — hallottuk azokban az időkben — és a kínálat a ke­reslethez igazodik. Voltak, akik állították, hogy az egy főre jutó halfejadag az V. öt­éves tervidőszak végére eléri az öt kilót. Ám akadtak, akik szerényebben, mértéktartóbban nyilatkoztak és az éves szemé­lyenkénti halfogyasztást 1980- ra csupán négy kilóra becsül­ték. Bizakodva tekintettünk a jövőbe és már-már kezdtük azt hinni, hogy halevő nemzet leszünk. Ám az 1975-ben meg­állapított éves személyenkénti halfogyasztás öt évvel később nemhogy növekedett, hanem egyesek szerint csökkent. Hogy ma mennyi halat eszünk évente, ennek becslé­sére még az országos forgal­mazó, a Halértékesítő Válla­lat igazgatója, dr. Harcsár Ist­ván sem vállalkozott. Így kénytelenek vagyunk beérni azzal a rövid információval, hogy az idén a korábbi évek­hez képest bőséges a halkíná­lat, az üzletekbe igény szerint szállítanak. — Mégis gyakran előfordult, hogy üres akváriumokat talál­tunk az üzletekben. — A nagykereskedelem, mint említettem, szállítóképes, viszont a kiskereskedelem és a vendéglátóipar csak keveset igényel. Az évek során ugyan­is sokhelyütt a szűkös, nem folyamatos ellátás miatt fel­számolták az akváriumokat, il­letve a még meglévő hibás haltárolókat sem újították fel. Tudomásunk szerint — jelen­leg például Vácott mindössze négy, Százhalombattán két üz­letben árulnak élőhalat. Ezt mi kevésnek találjuk, Á múlt­ban gyákran hangoztattuk, hogy a jövőt a csomagolt, konyhakész hal jelenti. Lénye­ges változások történtek ezen a területen is. Mégis tudomá­sul kellett vennünk, hogy a vásárlói szokások átalakulása nálunk — és ez alól Pest me­gye sem kivétel — a többi or­szághoz képest lényegesen lassúbb. — Mi várható tehát a kö­vetkező hónapokban a halpia­con? — Pest megyében a IV. ne­gyedévben 250 tonna élő halat kívánunk forgalmazni, de hangsúlyozom, ennél többre is képesek vagyunk. Az élő hal 90 százalékát a ponty jelenti, de bőséges a kínálatunk ke­szegből, sőt harcsából is. Jó ütemben halad Százha­lombattán a haltároló építé­se, ahol a főváros, és Pest me­gye karácsonyi haladagját kí­vánjuk tárolni. Az idén itt há­romszáz tonna, jövőre pedig már ötszáz tonna hal tárolásá­ra van lehetőség. A karácsonyi halvásár még odébb van, mégis megemlítem, hogy Pest megye ellátására 100 tonna élő hal áll majd rendel­kezésre. Az utolsó negyedévben a ha­zai mélyhűtött áruk közül bő­séges a kínálat a bikali paní­­rozott és natúr halkészítmé­nyekből. Igény szerint szállí­tunk csomagolt keszeget, füs­tölt pisztrángot és angolnát. JÖ IlfU a vásárlóknak: jö­vő húsvétig a közkedvelt pá­colt halból 1200 tonna jut a megyébe, csaknem 15 száza­lékkal több, mint egy évvel korábban. Az egyik gyártó a Szilasmenti Tsz. Újdonság s panirpor, amely ugyancsak a szilasmentiek terméke. A népszerű szegedi halász­­lékonzervböl viszont az év első felében 1981-hez képest kevesebb került a boltokba. November végére a gyártótól kapott előzetes tájékoztatás szerint a kínálat megegyezik a kereslettel. Halászlé kocká­ból viszont az igényeket nem tudják kielégíteni. Az impöbt­­ból beszerzett halak közül a már jól ismert hekből és ble­­kitekből igény szerint tudnak szállítani. A hallottak alapján az is­merős reklám szlógen ismét fülembe cséng. — Ezek szeWnt holnap halnap? — kérdezem az igazgatót. — Ellenkezőleg, már ma is — válaszol dr. Harcsár István. Sugár Róbert A Cronsfóx és a többi Igazolnom kell, hogy létezem... Könnyíthet a látássérültek gondjain Az emberek néha nehezen férnek meg egymással. A szomszédháborúk ma is dúlnak, ha nem a fülemüle okán, hát másért. Három település, Aszód, Iklad és Do­­mony lakóinak panaszaival, valós vélt sérelmei orvos­lásával foglalkozik dr. Rácz Zoltán. Aszód nagyközség közös tanácsának igazgatási főelőadója. Beszélgetésün­ket két ízben is félbeszakították az ügyfelek, ö mind­kettőjüket türelmesen végighallgatta, tanácsot adott, s csak ezt követően tehettük fel a kérdést: mivel foglal­kozik szabad idejében egy igazgatási főelőadó? Dr. Rácz Zoltán munka után újításokon töri a fejét. Part­nere Domanyik László elektro­mérnök. ötletük? Rengeteg van, némelyik már el is ju­tott a kivitelezésig, így az ál­taluk Macrolexnek nevezett kazettás adattároló is. A ké­szülék képes arra, hogy a lé­tező összes törvényt, rendele­tet és jogszabályt tárolja, kis helyen. Három részből áll. Egy adattárolóból, vagyis egy ka­zettatáré szekrénykéből, amely 750x750 milliméteres helyen ötszáz magnetofonka­zettát tartalmazhat. A másik rész a kereső, egy síneken futó, liftszerű, léptető motorokkal vezérelt berendezés. Ez meg­keresi, azonosítja és kihozza, a megfelelő kazettát. A har­madik rész a felvevő-lejátszó egység, amely a kódjelek leol­vasásával keresi meg a szala­gon a szükséges részt. A szalagokon négy sávot haszno­sít a készülék. Az elsőn hall­ható a törzsjogszabály, a má­sodikon a végrehajtási utasí­tás, a harmadikon az esetleges módosítások, a negyediken pe­dig a kódjelek. Az ötlet — kidolgozói sze­rint — ötvenezer forintos költ­séggel megvalósítható. Ez az összeg elenyésző, különösen, ha figyelembe vesszük, mennyi papírt helyettesíthet a készü­lék, s mennyivel egyszerűbb, gyorsabb a szükséges jogsza­bályok kikeresése. Mégis, na­gyon sokáig kellett házalniuk vele, mert egyetlen lehetséges gyártót sem érdekelt. Most a NOVEX nevű, innovációs ter­mékeket forgalmazó és köz­vetítő részvénytársaság vet­te át a dokumentációt. Magyar szellemi termékeket adnak el, általában külföldi partnerek­nek, de természetesen igye­keznek hazai gyártót is keres­ni. Előfordulhat, hogy külhonban rokonszenvesebb lesz ez a mindentudó készülék? Talán idegenben kezdik gyártani, s mi kénytelenek leszünk visz­­szavásárolni azt, ami pedig a HsUQOSÍtVS miénk is lehetett volna? dokkal küszköditek. Ezért dolgozták ki Domanyik László­val két másik ötletüket, a Cronolex nevű hangos határ­időnaplót és az Audioregistert, amely címek és telefonszámok rögzítésére alkalmas — vakok számára. Ezt a két találmányukat még nem kínálták fel sehol, ugyanis tartanak tőle, hogy többet kellene kilincselniük, mint a Macrolex-szel. Annak a készüléknek a lényege olyan fogaskerékmeghajtású kazettás magnetofon, amely bárhői megvásárolható. A Cronolex és az Audioregister viszont más készüléket igényel, olyat, amelyik kicsi, könnyen elhe­lyezhető zsebben is. Sajnos, nálunk ilyet — egyelőre — nem gyártanak. Hogy milyen nagy jelentő­sége lenne e két találmány megvalósításának, ezt felmér­hetjük, ha tudjuk: a vak em­ber nem képes noteszba írni, majd onnan kiolvasni a fon­tos adatokat. Számára az a megoldás, ha hangosítva őr­zi meg a kellő információ­kat. Törvénytár Dr. Rácz Zoltán sok időt, fáradságot szentel a rokkan­tak gondjainak. Ez részben az­zal magyarázható, hogy ő maga is — gyermekkorától fogva — látássérült. A vakok és gyengénlátók problémáit jól ismeri, tudja, milyen gon­— Az egészséges ember nem tudhatja, mennyi nehéz­séggel kell megküzdeniük a rokkantaknak — mondta dr. Rácz Zoltán. — Olyan aka­dályok vannak előttünk, ame­lyek javarészt előítéletekből fakadnak. Elég a saját pél­dámat említenem: jogi diplo­mával a kezemben sem tud­tam sokáig elhelyezkedni a szakmámban. Még telefonköz­pontban is dolgoztam. Sze­rencsére ide kerültem. Aszód­ra, ahol nem érzem magam kevesebbnek, munkatársaim elfogadtak, megtaláltam a he­lyem. — Véleménye szerint csak a látásfogyatékosok küszködnek hasonló gondokkal? — Nem. Például a mozgá­sukban korlátozottak helyzete rendkívül nehéz, hiszen szá­mukra az utazás is gond. Rok­kantkocsival járműre szállni csaknem lehetetlen. Van egy olyan újításunk is, amely a járóképteleneken segítene: a rokkantkocsira akasztható sín. ezt gyorsan fel lehet tenni a vonat vagy a busz lépcsőjébe, s feltolni rajta a kocsit. Ezek­kel a kerekes székekkel lép­csőn nem lehet közlekedni se­gítség nélkül. Erre is leltünk megoldást, egy olyan szerke­zetet, amely biztonsággal le­viszi a kocsit a lépcsőn. Gyár­tót kellene találnunk. Érde­mes lenne foglalkozni vele, hi­szen nem szerelhetnek vala­mennyi rokkant házába liftet. Lépcsőn is Egy tanácsi igazgatási fő­előadóról nem feltételezné az ember, hogy technikai újítá­sokkal foglalkozik, hogy ez a legfontosabb kedvtelése. Miért fordít erre sok-sok időt, energiát dr. Rácz Zol­tán? A dicsőségért? Nem hisszük, ugyanis a feltalálók, újítók csak a bölcsőnél fonto­sak. Ha „felnő” szülöttük, ró­luk gyakorta meg is feled­keznek. Ö maga furcsa ma­gyarázatot ad erre: — Örökké azt érzem, hogy bizonyítanom kell, igazolnom, hogy létezem. Nem mások előtt, hanem saját megnyug­tatásomra. Mert nagyon foh­­tos, hogy amíg csak képes va­gyok rá. hasznosat, maradan­dót alkossak.. / Pável Melinda

Next

/
Oldalképek
Tartalom